Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

Könyvhéti megnyitó Barátok között Mintha Salgótarjánba költö­zött volna az irodalom '■ A főtéren, a Karancs Szálló előtt reggelente ismerős arcok bukkannak föl, József Attila- díjas költők, jó hírű, népszerű prózaírók. Olykor kisebb cso­port keletkezik körülöttük és az írók az irodalom tarátok­kal vitatják a kultúra napi­renden levő kérdéseit. Estén­ként, délutánonként az írók szétánadnak a me^ye közsé­geibe' ahol a falusi olvasók­kal találkoznak és kötnek új barátságokat. S írók-költők nevei, arcképei vésődngk az olvasók szívébe! Minden író-olvasó találko­zóban sok a meghitt, érzelmi elem. Szinte olyan mélységes áhítat hatja át a kedves órá­kat, mint amikor a távolban élő fiú hosszú idő után szü­lői házba látogat! Ugyanilyen bensőséges perceket, órákat élhettek át azok, akik részt vettek az ünnepi könyvhét megyei, központi megnyitó­ján, amelyet azért tartottak Salgótarjánban, hogy az öt­venéves jubileumnak ezzel is hódoljanak. Joggal hivatko­zott tehát Ferencz Imre, a városi tanács osztályvezetője, az ünnepség szónoka az idei könyvhét rend kívüliségére. Egyrészt beágyazódik az UNESCO által meghirdetett könyvévbe, másrészt része a megyeszékhely várossá nyil­vánítása jubileumának. De a könyvév jelszava- itt is és nemcsak a könyvhét alatt, mindenütt érvényes: „Köny­vet mindenkinek!’’ Nem vé­letlenül került a meghívóra két embléma: a nemzetközi könyvévé és a városé. S az ünnepi beszéd joggal tette célkitűzéssé, hogy az írott sző eljusson azokhoz is, akik eddig nem vagy nem nagyon ízlelték meg az olvasás örö­mét. A magyar nép valóban olvasó néppé váljon! A központi megnyitó ven­dégei, Jobbágy Károly, Vihar Béla. Szeberényi Lehel, Gere- lyes Endre, Csanády János szinte kivétel nélkül a megye fiai: ezernyi szállal, köztük a legerősebbel, a barátsággal kötődnek Nógrádhoz és Sal­gótarjánhoz! Most, a T1T- székház klubtermében, a kö­zönség színe előtt ezekről a kötelékekről vallottak. Vihar Béla, kj Szécsényben töltötte ifjúkorát, a gonddal teli. mégis gondtalan gyer­mekkort idézte, majd azt a keserű, megdermesztő napot, amikor egy Károlybibliával és egy József Attila-kötettel a hátizsákban, a salgótarjáni pályaudvaron bevagonírozták Gyermeknap ’72 Május 29., délelőtt 10 óra. bozt választani! Balról a má- Piros nyakkendős úttörők, sodikat kérjük, az nagyon bi- tarkft ruhás kisgyerekek, ko- zalomgerjesztő. Nézzük a csiból kikandikáló apróságok: tartalmát: könyv, fésű, cipő­színes forgatag. Körte-nyuszi- kanál, varrókészlet, csokoládé, labda léggömböket cibál a Nem, barátom, a csokoládé szél, befúj a kabátok, kardi- helyett te egy Petőfi-könyvet gánok alá, mégsem fázik sen- kapsz, mert súlyon felül vagy, ki. A fagylalt ma édesebb, az irodalmi ismereteidet pe- mint máskor, a város fiatalabb dig úgyis gyarapítanod kell! mint más napokon. A felnőt- A közös zsetongyűjtésben csak tek nem szigorúak, nem mór- az a rossz, hogy az ajándék- dulnak csemetéikre minden osztásnál az emberfia nem apróságért: ma nem baj, ha a mindig azt kapja, amit sze- ruha bepiszkolódik, apu kész- retne. ségesen halássza elő zsebéből a reggel óta már tudj’ isten hányadik kétforintost, és anyu arca sem rándul meg a „nem- a kívánatos” viselkedés láttán, -á t ben pereg a íllm' A Ma mindent szabad, ma gyer­meknap van. Bosszúállók című, szovjet fil­met vetítik, a leghálásabb nézőközönségnek. Mert a gyerekek szinte együtt sírnak . u* ____* ..... és nevetnek a főhőssel és min­b etÄ^ÄSÄSK dig az igazság’ a jóság mel- SíS25ó«!o4^^^taSÍlett foglalnak áliást­bambit, csokit, rágógumit és r­lehet játszani. Csak be kell *■ állni a sorba ennyi az egész. Nem könnyű a borsó törés! Bekötött szemmel kell ráütni a kis oszlopra szerelt szer­kentyűre. Ha ez sikerül, meg­szólal a csengő. Egy találat — egy zseton. No, de nénik, bá­csik, kedves játszótársak, ne nevessenek ki! Nem az én Délután 4 óra. Jaj, de meleg pillanatok következnek most a téren! Bocsánat, nem tér ez most, hanem utca. A kijelölt sarkokon rendőrök állnak, és mindenféle közlekedési táb­lák. Kezdődik a KRESZ-vetél- kedő. Indul az első csapat, ügyességemmel van a baj, csu- Könnyű dolguk van a gyalo- pán ez a vacak bot üt mindig Kosoknak, ovek az elsőbbség, mellé. Sebaj, majd most! Óri- ^ a^o- es kerékpár* ási ütés: szól már a csengő. A tulajdonosok kerülgethetik jutalom egy zseton. Nagy ér- oke,t; Yegre s|ma az ut: kao- téke van ennek! Ha a zseto- £s°lJunk sebességre. Na nokra írt számokat összead- JÍÍ. r?eg. juk, és e művelet eredménye laa'l-Mtt is jelenthet, megvan, máris kapunk egy Minden tudást össze kell doboz ajándékot. szedni, hiszen Salgótarján hét Iskolájának csapatai birkóznak '*■ egymással. A művelődési köz­pont klubjában a szakértő Könnyebb a horgászás a zsűri előtt az elméleti kérdé- Balatonon. mint itt. a vizzel sekre kell választ adni. Az- telt tepsikben. Az igazi halak tán eredményhirdetés követ- gyorsabban ráharapnak a ho- kezik: első a Rákóczi úti isko- rogra, mint a fahalak. De ta, második a Gagarin, har- összpontosítsuk csak a figyel- madik pedig a Bartók Béla úti met, éppen itt úszik egy kis iskola csapata. Ok kapják az kék hal! Köröz a bot körül, értékes könyvjutalmakat. A Ráakad? Sajnos, úgy tetszik, vesztesek „vigaszdíjként” ke- hogy itt ma nem terem szá- rékpározhatnak a téren ked- munkra zseton. vükre, most már tiltó táblák Annál több a labdavezetés- nélkül, nél. Milyen egyszerű a felál- lított akadályok között ütö­getni a labdát! Vagy még- Este 8 óra. Mindenki haza- sem? A szemüveges kislány megy. Anyukám, igazán nem két akadályt is levert. Hiaba, sz£p dolog, hogy azzal fo- a lányok már csak ilyenek! gadsz: bepakoltam-e már a Kis szemmérték, nagy len- táskába a könyveimet? Hogy dület és a korong már az ne kiabáljak, mert apu nem oszlopon van. Az allya ^ do- érti a tévét? Jó, hallgatok, bás nagyon „izgis ’ szórakozás. pecjig felvilágosíthatnálak ben- Es az sem mellékes, hogy sok neteket arról, hogy a mai zsetont hoz a „konyhára”. nap, május 29-e, és éjfélig , . tart. Így a gyermeknapra elő­* írt szabályok is csak éjfélkor járnak Is Harminc, harminchét, negy­ven zseton. Tessék, lehet do- V. Kiss Mária NÓGRÁD - 1972. május 30., kedd őket, hogy kivigyék őket az értelmetlen, frontra, ö is és Jobbágy Károly is idézték a felszabadulás utáni első talál­kozás örömét. Jobbágy, ki balassagyarmati születésű, de­rűs szavakkal emlékezett ar ra> hogy mennyire féltékeny volt eleinte a megyeszékhely címet ,-elorzó” Tarjánra, s mennyire szívéhez nőtt évti­zed alatt ez a város. Es óvón intett, hogy a régi kolóniák­kal ne engedjük eltüntetni azt a baráti közvetlenséget, ami a tarjániakat mindig Jel­lemezte! Szcbgrényi Lehel ar­ról vallott, hogy bár loson­ci születésű, több élménye fű­ződik Tarjánhoz. Legkedve­sebb regényeinek t£má.iát, környezetét, hamvát ijógrádi élmények adták, igy például a Szalmáéska egv Ko'yház.a- bányatelepi, a Lépcsők a. fel­hőkbe pedig salgőbányai él­ményhez kapcsolódik. Gere­ly es Endre salgótarjáni, pon­tosabban zagyvapálfalvi szü­letésű, ifjúkora minden élmé­nye id.e köti. Csanády János 1950-ben, mint ifjúmunkás is­merkedett meg a várossal. S az egykori szerelőt most köl­tőként fogadja a város min­dig nagy szeretettel! így vall erről: .,Tarjánhoz engem a jó kedv harsonái kapcsolnak!" Még ünnepebb ünneppé tet­te a mintegy kétórás találko­zás a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad vers- mondóinak közreműködése. Csodálatosan átélik — külö­nösen a költői műveket — a túlsúlyban levő lányok és asszonyok, köztük Merczel Erzsébettel, aki a munkásfia­talok versmondó versenyének fődíját nyerte. Nem udvari­asságból, hanem érzelmi kényszerből verődtek össze a tenyerek, hogy köszöntsék az idézett és jelenlevő szerző­ket, viszonozzák a versmon­dók ajándékát. A megnyitó részvevői en­nek szemtanúi lehettünk, az ünnepség után szinte kivétel nélkül a könyvasztalhoz vo­nultak, hogy vásároljanak a jelenlevő szerzők és a könyv­hét különböző műveiből. Lakos György Képernyő előtt A vetélkedő gondjai Az az érzésem, hogy a Te- zett „azonos” kategóriákban — levízió Ki mit tud?-jait hétről mint például az utánzó „mű­hétre elég nagyfokú szubjekti- vészek” voltak, ha színvonal­vitás kíséri. Érthető ez, hiszen talanok, egyszerűen „kizsüriz­korántsem bizonyos, hogy adottságaival nem válik-e Ko­vács Kati epigonjává?! Ezért nehéz egyértelműen dönteni a a lokálpatriotizmus olyan be- né” a versenypárt, ugyanak- versenypár továbbjutásáról, és folyásoló tényező, amit szin- kor más kategóriában mind te képtelenség kiiktatni a tár- két versenyzőt továbbsegíte- gyilagos megítélésből, ha tör- né. ténetesen szűkebb hazánk fia- Épp a legutóbbi elődöntő a ról, lányáról van szó a tovább- pregnáns példa, mennyire szí- vagy valamely másik művé- jutást illetően, tehát érdekel- vesen ítélte volna a tovább- szeti ágból mindkét tehetség tek vagyunk. jutástól való megfosztásra a A Ki mit tud ? vetélkedők vetélkedőket egyik esetben, és ezért érzem felülvizsgálandó- nak azt, hogy adott esetben két középszer tehetség közül okvetlen továbbjusson-e, egy, versenyben maradjon a ve­télkedő hátralevő, döntő sza­jelenlegi rendszerének egyéb- mennyire szívesen bocsátotta kaszára ként is van egy nagyon sú- volna tovább mindkettőt a Azt hiszem, a legutóbbi elő­lyos szépséghibája — ami a másik területen. Ez a másik döntőn a zsűri — és bizonyá­zsüri-megnyilatkozásokban is viszont mindkét esetben be- ra a tévénézők széles tömegs mind hangsúlyosabban megfő- bocsátásra érdemesnek tűnt, legszívesebben így határozott galmazást kap — nevezetesen nemcsak azért, mert az éne- volna. S akkor a parodisták az, hogy a körtét össze akar- kés fiú a maga választotta juk mérni az almával, tehát művészi kategóriában kifo­egymástól idegen, vagy egy- gástalanul megállta helyét, s máshoz alig kapcsolható, mér- ezért joggal számíthatott a helyett, most Monyók Gabri­ella oldalán a terenyei-bátonyi Gyuris Pál is ott lenne a döntőre váró legjobbak kö­hető produktumok elsőbbségi szűkebb haza támogatására —, zött. De talán szavazatainkkal jogától kell dönteni. hanem mert a „vetélytárs”, A jelenleginél talán igazsá- Monyók Gabriella hangszín- gosabb mércének mondhatnék ben, előadói rutinban ugyan azt, ha a zsűri az úgyneve- felülmúlta versenytársát, de még így is segíthetjük tehet­séges és rokonszenves földin- ket. b. t. Búcsú Szabó Gyulától Hetekkel ezelőtt megdöbbenve adtuk tovább a hírt, hogy Szabó Gyula, a Losoncon élő festőművész és költő, súlyos beteg, különrepülögéppel szállították Prágába, kórházba. A következő híradás agytumorról, gyógyítha­tatlan betegségről tudósított, s most azt olvassuk, hogy Szabó Gyula nem él többé. Olyan gyors és felajzó fordulattal követte el ezt az utolsó tettét, mint amilyenekhez hozzászoktunk már re­gényes életében. Bejárta az egész világot, különösen %z egzotikus tájak vonzották, művészete mégis a realitások­hoz, a szocialista realizmushoz, az otthon gondjaihoz és örömeihez állott közel. Jóformán nincs a világon na­gyobb képtár, kiállítóterem, ahol művei ne lennének megtalálhatók, mégis vázlatok, rajzok, metszetek, festmé­nyek ezreit őrzi losonci otthona. Az emeletes épület egy túlzsúfolt képtárhoz hasonló, amelyben hosszú idő óta raktározási gondokkal küzdenek. Alig néhány hónapja még személyesen beszélget­tünk Losoncon Szabó Gyulával. Nehéz elhinni a változ- hatatlant, hogy a tervekkel teli, optimista, fiatalos, de a hetedik X-et közelítő művész nincs többé. Erőltetett vi­gasz csupán, hogy hátrahagyott művei örökléttel ajándé­kozzák meg nevét, csapongó és termékeny szellemét. Megilleiödve osztozunk csehszlovák szomszédaink gyászában, s nem feledjük sohasem a nagyszerű művészt, a nagyszívű embert, a nógrádiak őszinte barátját. A miskolciak vendégszereplése Méltán nevezik a nézők má­just színházi hónapnak, mert ma már Salgótarjánban éppen a negyedik bemutatóra kerül sor ebben a hónapban. A miskolci Nemzeti Színház má­jus 30—31-, és június 1-én Német László háromfelvonásos drámáját, a Bodnárnét mutat­ja be. A címszerepet Len­kei Edit alakítja. A szereplők sorában találjuk továbbá Pa- láncz Ferenc és Somló Fe­renc Jászay-dijasokat, Ábra­hám Istvánt, Vajda Lászlót, Péva Ibolyát, Antal Anettát, Gyarmathy Ferencet és még többeket. A Bodnárné-dráma 1931-ben történik egy dunán­túli faluban. Jurka László ren­dezése jól kihangsúlyozza, hogy a dráma hősei magányo­san vívják a maguk belső for­radalmát. S ha bele is buk­tak, az a gondolat, hogy ten­ni kell valamit, a drámából mindig győztesen kerül ki. „jpe szettemét atik mm égefé meg.,/' 4. A vezér válasza Szelet vetett a hercegérsek a pápai bulla kihirdetésével. Országszerte meg­mozdult a nép és nemcsak a jobbá­gyok, de a szegényebb nemesek is a gyülekezőhelyek felé tódultak. A to­borzásokban kiemelkedő szerepet ját­szottak azok a papok, akik az egyház, a főrangú nemesek telhetetlensége el­lenében hasztalan hirdették az evan­géliumot. Maguk is nyomorogtak, kö­zelről látták a parasztság mind re­ménytelenebb helyzetét. Most megra­gadták az alkalmat, híveik élén siet­tek a keresztes háború zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közül Nagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tartozott a fontosabbak közé, köz­ponti táborhelynek pedig a Pest ha­tárában levő Rákost jelölte ki Dózsa György. Naponta több ezer önkéntes érkezett ide, s rövid időn belül negy- venézren népesítették be a hatalmas tábort. Egyedül Medgyaszai Mészáros Lőrinc ceglédi plébános kétezer pa­rasztot vezetett Dózsa seregébe és meg­érkezése pillanatától fontos szerepet játszott a keresztesek vezérkarában. A jobbágyok, papok, kisnemesek sorai külföldi önkéntesekkel egészültek ki, felvilágosult deákok, ügyes iparosok egyaránt szívesen siettek a táborba. Csak a nagyurak és azok fegyveresei maradtak távol. Voltak ugyan nemesi bandériumok Pest, Nógrád, Hont és Heves vármegyékben, de ezek sokat sejtető tartózkodással kerülték a gyü­lekezőhelyeket. Egyelőre! Aztán eleinte szórványosan érkeztek hírek a nemesek durvaságairól. A fő­vezér nagy önuralomról tett tanúbi­zonyságot. A túlkapások megtorlása helyett a sereg fegyelmezésére, katonai oktatására fordította minden erejét. Kora reggeltől késő estig tartott a ki­képzés, személyesen okította az alsóbb parancsnokokat, majd ellenőrizte mun­kájukat. Igen gondosan osztotta be a legcélszerűbb harci alakzatokba a gya­logságot, a lovasságot, tüzérséget és a műszaki csapatokat. Katonai képzett­ségéhez igazságos erély és érett em­berismeret társult. Erre vall többek között az is, hogy rendszerint azokból választotta ki az elöljárókat, akik a gyülekezők élén érkeztek táborába. Ám hiába szeretett volna Dózsa mi­nél többet törődni katonai teendőivel, kénytelen volt odafigyelni a riasztón megszaporodott rossz hírekre. A pana­szok között az volt a legenyhébb, hogy a nemesek visszatartják jobbágyaikat, mit sem törődve a pápai átokkal. Ko­molyabban kellett venni az otthonma­radott védtelen családtagokkal szem­beni általános erőszakoskodást, a fe­nyegetések ellenére hadba indulók megcsonkítását, a toborzók meggyilko­lását. Dózsa többször értesítette Bakóczot ts. a királyt is a tarthatatlan helyzet­ről, de miután intézkedést sürgető kéré­sére hallgatás volt a válasz, erélyesebb levelet fogalmaztatott Ambrus pappal, a deákjával. E levélben felsorolta a tudomására jutott eseteket és nyoma­tékkai kért segítséget az ország törvé­nyes vezetőitől, egyúttal sürgette a ne­mesi bandériumok, a királyi zsoldo­sok és a végvári katonák csatlakozá­sát az önkéntes keresztes hadjárathoz. Május tizennegyedikén, vasárnap ér­kezett meg a válasz Buda várából a rá­kosa táborba. A panaszokra nem tért ki sem a király, sem a bíboros. Fi­gyelmen kívül hagyták a korábban megígért hadak csatlakozását is, ellen­ben felszólították Dózsát: haladéktala­nul szüntesse be a keresztesek további toborzását, azonnal bontson tábort, és késedelem nélkül vonuljon Dalmáciá­ba a török ellen. A parancs lehetetlen voltát rögtön átlátta a fővezér. Tanácskozott közvet­len környezetével, vezértársaival, Ger­gely öccsével és Mészáros Lőrinc ceg­lédi plébánossal. Gergely óvatosságra és engedelemre intette bátyját, de a többiek, főképp Mészáros Lőrinc úgy vélték, teljesen igaza van Dózsának, semmi szín alatt sem szabad teljesíteni a király és a bíboros parancsát. Fi­gyelmeztetésül engedjenek némi moz­gást a mindeddig szigorúan tartott csapatoknak, hadd szerezzenek ma­guknak élelmet a környékbeli neme­si kúriákon. Mivel a kormányzat el­mulasztotta a seregről való gondosko­dást, a kiéhezett katonák éltek az al­kalommal és Dózsa engedélyével meg­sarcolták a gazdagokat a Rákos kör­nyéki falvakban, Pest és Buda váro­sában. A nemesek vad megtorlásaihoz ké­pest egyszerű vasárnapi kimenőnek számított ez az engedély, mégis páni­kat okozott az udvarban. Hétfőn ke­mény parancs érkezett Budavárából Dózsához: ha nem indulnak Dalmá­ciába haladéktalanul, a vezér és társai, a király és az ország ellenségeinek mi­nősülnek, s eszerint járnak el velük. Mit válaszolhatott érre Dózsa? In­dulni és maradni — egyaránt lehetet­len. Ha elindul az ország fegyveres erőinek nagy része nélkül, kevés esély- lyel szállhat szembe a törökkel, ráadá­sul a jobbágyokra bőszült nemesek ar­ra használják bandériumaikat, hogy feldúlják a védtelen falvakat. Indulni tehát öngyilkosság. Ha pedig feloszlat­ja seregét, mint ahogy az udvar vég- 6Ő feltétele szólt, akkor is pusztulás vár reájuk, mert a széthulló keresz­teseket kényük-kedvük szerint kasza­bolják le a nemesek. Ebben a drámai helyzetben hívta gyűlésre Dózsa az egész tábort. Föltár­ta helyzetüket és kérte katonáit, hogy maradjanak együtt, fogadják el az ál­tala kínált fegyelmet, mert most ez az egyetlen biztosíték a puszta életük és az ország megmentésére. Most derült ki, hogy rövid néhány hét alatt mennyire megszerették vezé­rüket a fölfegyverzett jobbágyok, kis­nemesek, szegény papok, iparosok, deá­kok. Ujjongva fogadták javaslatát, hű­séget esküdtek' neki. Szent György napján a hercegérsektől kapta Dózsa a fővezért kinevezést. Most a fölfegy­verzett nép választotta vezérének. Ez a döntés a kocka elvetését jelentette. Ahelyett, hogy Dózsa írásban válaszolt volna a budavári hatalmasok ultimátu­mára, együtt tartotta táborát és ezzel a tettével adta meg a választ. Hadüzenet volt ez az országrontó nemesi hatalom ellen. Dózsa és a mö­géje sorakozó nép nem tett egyebet, mint elfogadta a reá kényszerített har­cot. Gerencsér Miklós Következik: KIÁLTVÁNY CEGLÉDRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom