Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

I

T akarmány-betakarítás

Kaszálásra érett a nagy értékű szántóföldi takarmány. Ludányhalásziban a tsz-üzem gondosan készül a betakarításra. A munka lebonyolítására minden gépi erőt igénybe vesznek. A tsz szocialista szer előbrigádja, amelynek Puszta Zsolt, Róka János, Józsa Károly is tagjai, az egyik kom bájnt alakítják át a kaszáláshoz, amely egyben a silózást

is elvégzi (Kulcsár József felvétele)

Nógrádkovesden is érzik

ItSöwelík a tanácsok önällösägät

Űj munkahelyen

Mehettek volna korábban is lejön, később pedig nem lesz lat vezérelt: a kisgyermekes a Híradástechnikai Anyagok semmi baj. Csak kedvvel kell met el kell tartani, fel kell Gyára romhányi telepére dől- végezni. Ha nem sikerül első- nevelni — vélekedik áaliga gozni, mégsem tették, bár ne- re majd a másodikra, ha ak- Júlia.

hezebb munkát végeztek, kor sem, akkor addig kell tü- Bulejsza Istvánná ottjár- mint amilyent az új gyár ki- relmesen próbálkozni, amíg tamkor második napja ült le máit. Mégsem hagyták ott a megszületik az eredmény. Az a tekercselőgép mellé. Neki régit, mert megszokták, meg- első nap, művezetői segítség- is mondták, hogy menjen Tol- szerették. Kényszerítő körül- gél, 23 darabot tekercseltem, mácsra a gránit másik lelemények játszottak közre, hogy rá két hétre már 130-at. A pére dolgozni. Nem vállaltaj mégis munkahelyet véltoztas- másfél hónapos tanulóidő mert két műszakba kell jár- sanak, s bebocsátásukat kér- után teljesítményben dolgo- ni, két kiskorú gyermeke jék a fent említett gyár tele- zom majd. Bízom abban, van, férje a cserépkályha- pére. Közülük beszélgettem hogy nekem is sikerül meg- gyárban dolgozik, a gyere- néhánnyal első benyomásaik- találnom számításomat, nem kekre nincs aki vigyázzon, ról, elképzeléseikről. kell másik falúba járnom dől- — Férjemmel együtt úgy

.1^ gozni. Egyelőre elégedett va- határoztunk, hogy inkább ide

— Nem panaszkodhatom, gyök, a munkakörülmények jövök. Az első nap 27 daraelőző munkahelyemen, a grá- jók, a munka tiszta, kényei- bot tekercseltem. Nem ta- nitban, ahol csiszolókorongot mesen lehet dolgozná — kö- gadom, még mindig ideges vagy ártottam, felajánlották, ha aölte első benyomásait Holló gyök. Mielőtt bejöttem dol- ragaszkodom a gyárhoz, ak- Andrásné. gozni, reszketett a gyomrom,’

kor Budapesten, vagy Tolmá- Saliga Júlia tulajdonképpen. a szívem is jobban vert a csőn tudnak munkát biztosi- hazajött. Előzőleg a Dunáké- szokásosnál. Munkatársaim tani. Elmentem Tolmácsra, szi Konzervgyárban dolgozott. ezt észreveszik rajtam, ilyenmegtudakolná, milyenek a kö- öt évig volt ott, s albérletben 'íor azt mondják: ha mi meg : vetelmények. Ott két műszak- lakott. Most szülei házából in- tudtuk tanulni, akkor neked ban dolgoznak. Ez nekem nem dúl munkába, tér vissza kipi- fiem lesz nehéz. Ezzel biztat- jó, mert korán kell kelni, ké- henni a mimika fáradalmait. na^ az üzem vezetői is.

sőn tudok hazajönni. Családos Dunakesziben nem keresett — Milyen szándékkal jötanyániak ez nem megfelelő, rosszul. Nyáron 1700—2000 fo- tem ide? Szeretnék annyit: Így kerültem jelenlegi mun- rint körül volt a borítékban, keresni, mint előző munkahe- kahelyemre. Ha helyben nem télen kevesebb, mert csők- lyemen. Ott szocialista brikett volna munkaalkalom, ak- kent a munka. gádiban voltam, mindig oda

kor sem mentem volna to- — Itt, ha jó a gép, nehezen tettek bennünket, ahol nagy vább. Az előző és mostani ugyan, de megpróbálom telje- szükség volt a dolgos asszony- munkahelyemen óriási a kü- síteni a normát, a napi 184. kezekre. Mindenütt megálltuk lönbség. Ott nagy volt a por, darabot. Jelenlegi teljesítmé- a helyünket. Bevallom; saj- rossz a levegő, néha úgy érez- nyem 160 körül van. Nem náltam otthagyni a többieket, tűk, hogy nem bírjuk tovább, bántam meg a cserét. Régi is- -lói éreztem magam közöttük. De ez az érzés is elmúlt, mert merősök és volt iskolatársak bizony a szívem fáj, ha rájuk mégszoktuk. Én meg azokkö- közé kerültem, s talán ez is gondolok. Pedig most köze- zé tartozom, akik nem szere- közrejátszik abban, hogy jól !ebb vagyok a munfcahelyem- tik változtatni munkahelyü- érzem itt magam. Édesanyám hez. két. Három évet töltöttem a is itt dolgozik. Váltóműszak- vww

gránitban. Mi tagadás, új ban járunk. Ez azért jó, mert Az első napok, hetek izgalmunkahelyemre nagy érdek- mindig van, aki a kislányom- mai természetes velejárói az lődéssel, kíváncsisággal jöt- ra vigyáz. Hosszabb időre átállásnak. Ahogy az új dőltem. Bevallom, az itteni mun- akarok itt maradni, bár soha- gozók belejönnek a munkába, ka először furcsa és idegesítő sem tudja az ember, mi jö- ahogy megismerik a gépeket, volt. Elkeseredve mondtam hét közbe. Amikor úgy dön- a gyártás folyamatát és tech- Ottikánák, a művezetőnek: — töttem, hogy hazajövök, akkor nológiáját, megszerzik a szük- Nem tudom én ezt megta- nem érdekelt az, hogy hova séges gyakorlatot, úgy erősö- nulni. <5 meg biztatott: — megyek dolgozni, hol kapok dik bennük a felismerés: nem Előbb „megyeget”, aztán be- munkát. Csupán egy gondo- csináltak rossz cserét. :V. K.

BARTOS PÁL tanácselnök és Hajzsel Ferenc titkár alighanem meglepődtek, amikor Nógrádkövesden az államigazgatási feladatokról, pontosabban a községi tanács szakigazgatási munkájáról érdeklődtem. Mindketten sok éve intézik a falun élő emberek ügyeit, de újságíróval sohasem beszélgettek még igazgatási, pénzügyi, iparhatósági, kereskedelmi, munkaügyi, szociálpolitikai és egészségügyi vagy éppen szabálysértési ügyekről. A felsorolás korántsem teljes, de nem szaporítom a szót.

A korábbi években a megyétől vagy a járástól szinte minden esetben politikai ügyben, a tanács testületi munkájával kapcsolatosan keresték a helyi tanács képviselőit, a felettes szervek vezetői végrehajtó bizottsági vagy tanácsülésre érkeztek. Kétségtelen- hogy a választott testület, a tanács, illetőleg a végrehajtó bizottság munkája elsődleges fontosságú, de az igazgatási — vagy ha úgy tetszik — a hivatali munka napjainkban egyre nagyobb figyelmet érdemel Nemcsak azért, mert az utóbbi tevékenység egy kicsit háttérbe szorult, sokkal inkább azért, mert a testületek és a szak- igazgatási szervele esymás nélkül nem működhetnek jól, egyik a másik nélkül nem töltheti be feladatát.

Nógrádkövesdnek 850 állandó lakója van, 450 ember jár be munkára. Naponta vagy hetente utaznak, idejüket és életüket az otthon és a munkahely között osztják meg.

A Nógrádkövesdi közös Tanácshoz tartozik. Galgaguta, Becske és Szécsénke. Van itt kőbánya, állami gazdaság, termelőszövetkezet, iskola, napközi és több kisiparos dolgozik a községben.

— Jelenleg harminc telekigénylőt tartunk nyilván, sokan akarnak építkezni. Ez öröm és gond is. Jó, hogy egyre több új lakás épül, de gond, hogy nem lehet mindenütt építeni. Elkészült Nóg- rádkövesd általános rendezési terve, és a társközségek rendezési programja. A térképre berajzolták, hogy Nógrádkövesden ^az. állami gazdaság bejárójánál épül majd az új posta. Az ifjúsági klub környékén, a Kossuth utca és a vasút között zöld övezetet,

parkot terveztek. Kovács Ká> mán szeretné régi házát felújítani, vagy helyette újat építeni. A területet most még nem lehet kisajátítani, a porta Kovács Kálmáné, mégsem építkezhet úgy, ahogyan akar, mert ezzel akadályozná az egész község fejlesztési tervét. A Kossuth utcát korszerűsítik, szélesítik, mert itt halad a Balassagyarmat—Aszód közti út, a községnek is érdeke, hogy biztonságos legyen itt a közlekedés. Előfordul, hogy az építeni szándékozók egyéni érdeke és a községi, állami érdek ütközik. Politikai érzék és szakmai hozzáértés kell ahhoz, hogy jól intézkedjék az előadó, helyes határozatot hozzon a tanács.

Aztán sorolta az elnök, hpjy a Béke utca sem fejleszthető, itt építési tilalmat kellett elrendelni, mert közel az új temető, itt közművesíteni nem lehet. Viszont az állami gazdaságnak saját vízműve van- innen látják el az iskolát, óvodát, az orvosi rendelőt, a húsboltot és több szolgálati lakást. Félő, hogy hamarosan nem lesz elegendő víz, érthető, hogy a gazdaság saját magát akarja ellátni. De megta- gadihatja-e a vízszolgáltatást a közintézményektől, ahová nagy költséggel építették ki a vezetéket? Ivóvíz nélkül maradhat-e az iskola az óvoda vagy az orvosi rendelő? Ügy tűnt, mintha az elnök önmagának adná fel a kérdést, de biztos vagyok abban, hogy a község lakói ésszerű megoldást várnak.

Galgagután is építkeznek, telkekre van szükség. A helykijelölő bizottság a tsz területét javasolta telkesítésre, de ez közigazgatásilag Bérceihez tartozik. Tehát a helyi tanácsnak a községek közötti területátcsatolást kellett kezdeményeznie.- — Ahol a probléma felmerül. ahol legjobban ismerik a körülményeket, ott kell dönteni. A tanácsi önállóság növekedését jelzi, hogy a területátcsoportosítás régen az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozott, most már a megyei tanács hagyja jóvá. A községi tanácsnál sokszor elő kell venni a rendezési tervet, a jogszabályok gyűjteményét, sokszor kell tárgyalni az építtetőkkel és a tévézőkkel, jelen vagyunk a kitűzésnélhelyszín! szemléknél, választ kell adni a lakosságnak, hogy mi kell az építési engedélyhez. Mindehhez nem elegendő az igazgatási gyakorlat, egyre képzettebb emberekre van szükség a községi tanácsoknál A szakigazgatási munka javítására, korszerűsítésére hívta fel figyelmünket a járási hivatal februárban tartott átfogó komplex vizsgálata és a helyszíni értékelés — mondta a tanácselnök.

Az Illetékes felső szervek az idén felülvizsgálják a különböző szintű tanácsok hatáskörét. A gazdaságirányítási reform és a helyi igények egyre inkább sürgetik a hatáskörök leadását, illetve a tanácsok önállóságának növelését. Ezt követeli a demokratizmus és az államigazgatás egyszerűsítése. A hatáskörök leadása,' a tanácsi önállóság növekedése a köztisztviselőktől magasabb felkészültséget kíván. Biszku Béla elvtárs a Politikai Akadémián mondott beszédében hangsúlyozta: „Az önállóság növelése nem elhatározás kérdése csupán. Nem elég a tanácsok önállóságának jogosságát elvben elismerni, hanem meg kell teremteni ehhez a személyi és tárgyi feltételeket.”

Dr. Fazekas László

Csehszlovák

küldöttség

Rétságon

A rétsági Járási pártbizottság meghívására a bő' zelmúltban csehszlovák delegáció járt Rétságon, Ste- fán Unak vezetésiével. A csehszlovák pártdefegációt Czeme József, a járási pártbizottság első titkára fogadta és tájékoztatta a járás gazdasági életéről és a párt- munkáról. A küldöttség ellátogatott egy honvédségi alakulathoz, megtekintette a nemrég felavatott járási művelődési központot. Innen a Lókosvölgye Tsiz-hez mentek, ahol Vass József országgyűlési képviselő, a tsz elnöke fogadta a delegációt. A vendégek nagy elismeréssel szóltak a tsz-ben látottakról. Mint kifejtették, gazdag tapasztalattal térnek haza.

A nőhizotiság rendezte

A szemnek, de főként a szájnak kellemes meglepetés fogadta azokat, akik a közelmúltban a litkei ÁFÉSZ nőbizottsága által rendezett cukrászipart bemutatóra a Napsugár eszpresszóba beléptek. A meghívottak között voltak tsz-tagok, ipari és egészségügyi dolgozók, pedagógusok, gazdasági és mozgalmi vezetők.

A bemutatót Szántó István, az ÁFÉSZ áruforgalmi osztály- vezetője nyitotta meg, hangsúlyozva: a rendezvény célja az volt, hogy a lakosság minden rétege megismerje a kisterenyei cukrászüzem készítményeit. Ezeket a jövőben a most bemutatott választékban lehet majd a presszóban kapni, ami bizonyára felmenti a dolgozó nőket az otthoni süteménykészítés fárasztó és sok időt igénylő munkájától.

A megnyitó után Lefler Mihályné, a MÉSZÖV nőbizottságának titkára „Korszerű háztartás — több szabad idő” címmel tartott előadást azokról a konzervekről, félkész árukról, száraztésztákról, amelyek a főzést teszik könnyebbé a nők számára. Beszélt még a nőtagság érdekében bevezetett szolgáltatásokról a kölcsönzési eszközök igénybevételéről, korszerű összeállításáról.

A bemutatott sütemények minőségét, elkészítési módját Telek István, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozója ismertette, majd a készítmények kóstolója következett. Hogy a cukrászsütemények milyen ízletesek és frissek voltak, arra bizonyíték, hogy a jelenlevők azonnal 1500 forint értékűt vásároltak.

ke

Nyíltan

és felelősséggel

NAPJAINKBAN sok szó esik a munka becsületéről és a munkás rangjáról. Ha vannak is kedvezőtlen jelenségek, semmi szükség nincsen arra, hogy megkongassuk a vészharangokat. Aki figyelemmel kíséri a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozását, megnyugvással tapasztalhatta, hogy ezrek és tízezrek vannak ebben az országban, akik szocialista elveinknek érvényt akarnak és tudnak szerezni, akik nyíltan és felelősséggel számot vetnek gondjainkkal, van erejük a nehézségek leküzdéséhez és a közös célkitűzéseink megvalósításához.

Kevesen vonják kétségbe, hogy társadalmunkban igazi rangot és megbecsülést csakis tisztességes munkával és közösségi magatartással lehet kiérdemelni. Akadhatnak ügyeskedők, „konjunktúralovagok”, akik ideig-óráig könnyen boldogulnak, s el tudják hitetni magukkal, hogy nincsen szükségük a társadalom elismerésére, tévedésüket legfeljebb akkor fogják belátni, ha fokozatosan kirekesztődnek a védelmet és oltalmat nyújtó emberi közösségekből.

A többség tehát az üzemekben, hivatalokban és termelőszövetkezetekben dolgozó százezrek, vezetők és beosztottak, boldogulásuk és jólétük forrását egyedül a munkában látják, sem kedvük, sem módjuk nincsen arra, hogy családjuk jövedelmét munkátlanul szerzett forintokkal gyarapítsák. Éppen ezért is érthető, ha érzékenyen reagálnak minden olyan jelenségre, ami sérti társadalmi rangjukat és igazságérzetüket. Széles körben egyetértésre találnak azok a szocialista alapelvek és intézkedések, amelyek a munka nagyobb megbecsülését .hivatottak szolgálni, mert joggal várják tőlük, hogy gátat vetnek az önzés, a mértéktelen anyagiasság és kivagyiság terjedésének.

Az utóbbi időben sokszor beszélgettem erről szocialista brigádtagokkal. Azt tapasztaltam, hogy az ellenérzések és kételyek nem is annyira egy-egy különösen kirívó esetre, hanem sokkal inkább néha egészen apró, napi sérelmekre, indokolatlan mellőzésre, vezetői értetlenségre és türelmetlenségre, a dolgozók megítélésének időnkénti megbízhatatlanságára utalnak.

Az egyik salgótarjáni üzemben dolgozó munkás például négy év után is keserűen felemlegeti, hogy egyszer — szerinte indokolatlanul — nem kapott szabadságot. A másikat „kifelejtették” a szocialista brigádtagok jutalmazásából, utólag ugyan elismerték, hogy tévedés történt, de a hibát senkinek sem jutott eszébe helyrehozni. Az elmaradt jutalom csak kétszázötven forint volt. A tényleges erkölcsi kár ennél jóval nagyobb.

Példák százaival lehetne még előhozakodni annak bizonyítására, hogy a dolgozók elsősorban abból ítélnek, amit saját környezetükben tapasztalnak. A meggondolatlanul és felelőtlenül elhintett „tüskék” sokszor évekre lelohasztják egy-egy ember lelkesedését és munkakedvét.

A dolgozók joggal kérhetik számon vezetőiktől az általánosan elfogadott és helyesnek tartott alapelvek és a mindennapi gyakorlat összhangját. Ha mégsem teszik, többnyire ez is azért van, mert a dolgok igazságos elrendeződésébe vetett hitük megingott, attól tartanak, hogy szókimondásuk legfeljebb kellemetlen következményekkel járhat, de problémáik meg nem oldódnak.

PEDIG az elveknek, határozatoknak valójában csak a munkahelyeken lehet és kell érvényt szerezni. Ha egy-egy ember nem is, de a közösség mindig elég erős ahhoz, hogy elejét vegye minden méltánytalanságnak. Ehhez valameny- nyi kollektíva ösztönzést és bátorítást meríthetett a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásából.

K. S.

NÓGRÁD - 1972. május 30., kedd 3