Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

MOZIÉLET A szemtanú A krimi elterjedésekor so­kan vitatkoztak: irodalom-e egyáltalán ez az akkoriban még különösnek vélt műfaj, megéri-e a támogatást, van-e rá szükség? A vita végén kiderült, hogy az irodalmi, művészi értékkel bíró bűnügyi történet (mely nem a bűnöző, hanem a köz, a társadalom oldalán áll) el­fogadható. Agatha Christie, Chandler és mások, a műfaj igazi klasz- szikusai be is bizonyították, lehet izgalmas, ötletes, érdek­feszítő bűnügyi történeteket írni. Igaz viszont az is, hogy számtalan, érdektelen, ponyva­szintű krimi kerül piacra, me­lyekre inkább az olcsó hatásva- dászás, mint az ilyen, vagy olyan értékek megléte a jel­lemző. A Mark Hebden regényéből készült angol bűnügyi film épp azért rokonszenves pro­dukció, mert kitűnően hasz­nálja fel a műfaj lehetősé­geit. Az események egy kis föld­közi-tengeri szigeten játszód­nak. Óriási tömeg gyűlik ösz­sze, hogy üdvözöljék a látoga­tóba érkező külföldi állam­főt. Ott látjuk a várakozók kö­zött hősünket Ziggyt (Mark Lester) a 11 éves kisfiút, és nővérét Pippat (Susan Ge­orge). Puska dörren. Zíggy jól látja, hogy egy egyenruhás rendőr volt az, aki lelőtte a külföldi politikust és kísérő­jét. Am a kisfiúnak senki sem hisz. Köztudott ugyanis, hogy Ziggy fantáziája igen élénk, számtalan fantasztikus törté­netet agyait már ki. Most • azonban Ziggy nem hazudik. Valóban rendőr volt a gyil­kos. Igaz, hogy nem a ven­dégségbe érkező elnököt, ha­nem a kocsiban ülő Galleria felügyelőt (Jeremy Kemp) akarta eltenni láb alól. Ziggyt két rendőr (a gyilkos és tár­sa) üldözik motorkerékpáron, a mediterrán sziget lejtős ut­cáin. A hajsza valóban pokoli, az események izgalmasak, sű­rűn peregnek a fordulatos epi­zódok. Természetesen az utolsó pil­lanatban minden a legjobbra fordul, s a maffia által meg­bízott két rendőr holtan ma­rad a porondon. Mark Lestert, a híres angol gyermekszínészképző iskola tanítványát az Oliver című angol film főszerepében is­merhette meg a magyar néző. Ebben a filmben is igazolja, nem véletlenül tartják a jö­vő egyik nagy ígéretének. A komikus szerepkörben bemutatkozó Lionel Jeffries talán a legjobb színészi ala­kítást nyújtja. A nyugalma­zott ezredes figurája, aki a világítótorony őreként is a régi életformáját éli, kitűnő alkalmat teremt a komikum becsempészésére. Ronald Harwood, a film ren­dezője, jó érzékkel nyúlt a Hebden-regényhez. Végig biz­tosítani tudja az izgalmat, a feszültséget. Érdemes külön szólni a ki­tűnő zenéről. Parlour, Whitta­ker és a van der Graff Gene­rator együttes melódiái önálló­an is megállnák helyüket. David Holmes felvételei mértéktartóak, szépek, jól illusztrálják a rendezői elkép­zeléseket. Hann Ferenc Fiatal művészek fóruma A jubileumát ünneplő Sal­gótarján rendezvénysoroza­tában kiemelkedő program megrendezésére kerül sor má­jus I4-én a megyei műve­lődési központban. Most el­ső ízben és ezentúl minden év tavaszán megrendezik a fiatal művészek fórumát. A legfőbb cél ezzel az, hogy a művészeti főiskolák növen­dékei és a pályakezdő mű­vészek megismerkedjenek a város közönségével, a helyi művészekkel és egymással is. A május 14-i programban délelőtt kiállítás nyílik, amelyen a Fiatal Képzőmű­vészek Stúdiója Dózsa-pá- lyázatára elfogadott alkotá­sokat láthatják az érdeklő­dők. Ugyancsak délelőtt mu­tatja be a Színház- és Film- művészeti Főiskola stúdió- színháza Aiszkhülosz; A le­láncolt Prométheusz című művét. Délután a Dózsa-pá- lyázat díjazott művészeinek közreműködésével tárlatveze­tés lesz, este a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nö­vendékeinek hangversenyé­ben gyönyörködhet az érdek­lődő közönség. Különleges művészeti találkozó A családi és társadalmi ün­nepek művészeti csoportjainak II. országos találkozóját ren­dezik meg Szolnokon, május 18—20-a között. A rendez­vény célja az, hogy a családi és társadalmi ünnepségeken közreműködő öntevékeny és hivatásos kamarakórusok ré­szére egyrészt bemutatkozási lehetőséget biztosítson, előse­gítse azok kölcsönös megismer­kedését, tapasztalataik kicse­rélését. Az 1970-ben lezajlott első találkozó eredményeit fi­gyelembe véve, olyan együtte­seket is meghívnak a bemuta­tóra, amelyek a találkozó má­sodik napján teljes műsoru­kat adják majd elő. A salgó­tarjáni megyei művelődési központ kamarakórusa a program szerint az első na­pon mutatkozik be. Automata csillagász Az Észt Tudományos Aka­démia Fizikai és Csillagá­szati Intézetében univerziális távcsövet szereltek fel a mérsékelt és gyenge fényű csillagok vizsgálatára. A más­fél méter átmérőjű tükörrel rendelkező távcső kétezersze­res nagyítást ad. A telesz­kóp tizenkét tonnás csövé­nek beállítása, a tükrök cse­réje, a kapott adatok feldol­gozása önműködően megy végbe. Az új teleszkóp lehe­tővé teszi a távoli ködök fotometrikus és színképi vizsgálatát és a mesterséges égitestek megfigyelését. Árusítással egybekötött mintabútor •bemutató május 1-től 8-ig a balassagyarmati bútorboltban Szerb u, 2. Karina I. és Sztambul lakószoba, Júnó, Gabriella kárpitozott garnitúra MINTA UTÁNI ÁRUSÍTÁS. Nyitva: hétköznap 8—17 óráig, szombaton 8—16 óráig. Nógrtíd megyei Vegyesiparcikk- kiskereskedelmi Vállalat. Népművelők továbbképzése Országos és megyei téren is tapasztalható az öntevékeny művészeti mozgalmak egyre nagyobb szerepe, fellendülése. A Népművelési Intézet ennek figyelembevételével nagysza­bású országos konferenciát rendez az öntevékeny művé­szeti csoportok vezetői ré­szére. Balatonalmádiban a Népművelési Intézet tovább­képzési házában május 16—18. között a megyei kórusvezetők továbbképzésének szakvezetői részére lesz módszertani kon­ferencia. Itt többek között szó lesz a modern kórusművek ta­nításának pedagógiai gyakor­latáról és eddigi tapasztalatai­ról. 19—21. között a néptánc­tanfolyamok vezetői találkoz­nak Balatonalmádiban, ahol megvitatják a néptáncmozga­lom jelenlegi helyzetét és a néptánccsoportok minősítési rendszerét. Három tengeren át Tizenegy nap alatt vonta­tott a Budapest tartályhajó rendeltetési helyére, Novo- rosszijszkba egy Jugoszláviá­ban készült hatalmas hajója­vító dokkot. Az Adriai, a Földközi és a Fekete-tengeren át a Szovjetunióba juttatott óriás hossza 225 méter, tor­nyának belső falai 36,5 méter­re vannak egymástól, teherbí­rása pedig 30 ezer tonna. Az új dokk még a szovjet flotta legnagyobb, 60—70 tonna- víz- kiszorítású szupertartályhajói­nak javítására is alkalmas. Szerkessz veliinkl A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA niiMMiiiiimiiitiiiiiiiiiHliiHiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiititiiiliiiiniiiimHiiimiiiimiiiiiiMiiiHiiiiiiiiiitiiitimiiitiimiiiiiiiiJiiiiiiiiiMiiiiiHiMiiHiiiiiiiiiiiiMitiit Mese kisdobosoknak ÍMűlfrem'á’o'jalás A lusta kis hangya és ajándék Korán reggel, szokás szerint nagy volt a sürgés-forgás a hangyabolyban. A szorgos kis hangyák nagy igyekezet­tel, szépen sorjában elindul­tak a hangyaösvényen eledelt keresni. A sárgarigó, akinek éppen fütyülni támadt kedve az öreg tölgyfa tetején, el- fütyülte a legszebb erdei slá­gert a kis hangyák tiszteleté­re. — Ez a nap is jól kezdődik — gondolták a kis hangyák es boldogan, néztek a kék ég felé, aztán el-eltűntek a zöld fű­szálak között. A hangyaboly­ban csak a lusta kis hangya maradt. — Mit mászkáljak én össze­vissza, amikor semmi kedvem sincs hozzá, kifekszem inkább a boly tetejére és sütkérezem a napon! És valóban, nem ment ki társai után eledelt keresni, hanem lefeküdt süt­kérezni. Pók néni, aki a szomszédiban lakott és éppen hálóját szövögette, fejcsóvál­va szólt oda hozzá: — Ej, ej, kire hasonlíthatsz te hangya- gyerek, nincs tebenned egy fél mákszemnyi szorgalom sem. A hangyaboly tetején han­gosan, teli torokból kacagott a lustaság. Társad — akik közben morzsákkal és külön­féle finom csemegékkel jöt- tek-mentek ki-be a hangya- bolyból — szégyenkezve, szo­morúan néztek m és mondo­gatták: — Mi lesz veled, te haszon­talan, ezt nem szabad csinál­ni! A nap melegen sütött és egyre jobban kezdett korogni a kis hangya gyomra. — Persze, nem reggeliztem és ebédre sincs mit ennem, pedig nagyon éhes vagyok. De azért sem dolgozom, al­szom inkább egyet, az éhséget pedig elfelejtem. Visszafekúdt a napra és mély álomba me­rült. Lassan elmúlt a délután is. A nap nyugvóra tért, el­tűntek sugarai a fák lombko­ronái mögött. A lusta kis hangya ébre­dezve, szomorkodva éhesen kapott a fejéhez, aztán han­gos sírásra fakadt. — Nincs vacsorám, éhen kell pusztulnom — zokogta, és akkora könnyei potyogtak, hogy hangyamama és hangya- papa megsajnálták egy kicsit. — Most az egyszer még adunk vacsorát, de ez elő ne forduljon máskor! — mondták neki. A kis hangya megfogadta a tanácsot. És másnap reggel a felkelő nap már egy vidám kis csapatot látott az erdei hangyaösvényen, amely éppen eledelt keresni ment, élükön a lusta kis hangyával. Pók néni is megígérte, hogy nem mesél senkinek ar­ról a hangyagyerekről, aki a szomszédjában élt, és valami­kor egy kicsit lusta volt. Beküldte: Kakuk Márta Segített a Komarov brigád Az elmúlt Réten az Ipoly Bútorgyár Komarov Szocia­lista Brigádja — ebben az évben nyerték el a Szocia­lista Brigád címet — lelak­kozta az iskola összes padját. Mi már pár nappal előtte nagyon készültünk erre az eseményre. Lemostuk a pa­dokról a szennyet, kitakarí­tottuk a belsejét és a firkálá­sokat is eltüntettük. Monda­nom sem kell volt ve­le munkánk bőven hiszen elődeink kezenyomát is ne­künk kellett eltüntetni. Az­tán szombaton reggel elő­kerültek a kompresszo­rok. Az áramot a fizi­kai előadóból és a gyakorla­ti teremből vezettük a gé­pekhez. A munka gyors ütemben haladt. A brigád tagjai reggel nyolctól délu­tán fél kettőig rendbe szed­ték a padokat. Kedden reg­gel, amikor bementünk az iskolába, örömmel láttuk, hogy a „kikozmetikázott,, pa­dok még az osztály képét is megváltoztatták. Nagyon bol­dogok vagyunk és ezúton sze­retnénk megköszönni a ta­nulók nevében a brigád min­den tagjának, hogy padjain­kat ilyen széppé varázsol­ták. Csányi János B. gyarmati Dózsa György úttörőcsapat tagja örömmel közölhetjük, hogy úttörőcsapatunk értékes aján­dékot kapott: Petőfi Sándor mellszobrát. Még tavaly ősz- szel történt, hogy id. Szabó István szobrászművész, fa­lunk szülötte néhány alkotá­sát községünkben közszemlére adta, kiállítás formájában. Azt is tudomásunkra hozta, hogy szülőfaluja iránt érzett hálából elkészíti a ceredi út­törőcsapatnak Petőfi mell­szobrát. A portré átvételére április közepén hívott meg bennünket lakhelyére Ben- czúrfalvára. A küldöttség, amely mintegy ötven fiúból és lányból állt különjáratra ült és elindult a művész lakhe­lyére. Egyik pajtásunk szám­talanszor a zsebébe nyúlt a papírért, amire a köszöntőt felírta. Izgalmakkal telve, pillanatok alatt elröpüll az idő és csak azt vettük észre, hogy megálltunk a régi mű­terem előtt, amely még Benczúr Gyuláé volt. Az öröm, hogy Ilyen sole gyerek látogatottá meg, Pista bácsi szemébe is könnyeket csalt. A műtermében egy fel­adatot tűzött ki elénk; — Ke­ressétek meg azt a mellszob­rot, amelyet nektek fogok ajándékozni! Mi azonnal hoz­záfogtunk a vizsgálódáshoz, és hamarosan rámutattunk Petőfi portréjára. Megnéztük a szebbnél szebb szobrokat és a félig kész alkotásokat is. A műteremben sokáig beszél­gettünk a múltról és a jelen­ről. Pista bácsi mesélt ne­künk, mi áhítattal hallgattuk. Néhány pajtás kérdésére — amelyek az alkotásokra vo­natkoztak •— szívesen vála­szolt a művész. Majd néhány percre eltávozott, s amikor visszatért, kezében egy akta- féleséget szorongatott. — No gyerekek — kezdte — nagyon kevés látogatónak mutattam meg ezt, amit most ti a kezemben láttok. Kíván­csian néztük, a Kossuth-díj volt. A búcsúzás, ha lehet, még a találkozástól is meghatóbb volt. Pista bácsi alig akart el­engedni minket, még a busz­hoz is kikísért. Ezúton is szeretnénk meg­köszönni kedvességét és a szép Petőfi-portrét id. Szabó Istvánnak. A ceredi ált. iskola úttörőcsapata NÓGRÁD — 1972. május 5., péntek Sugár István: A Különös házasság igaz históriája 30. A lelkiismeret szava — „Nem hitt engem sen­ki — kezdi mégdöbbentő önbeismerő vallomását Tol- nay János, — magamtul jöt­tem, azért, hogy mivel Vé­kony János a grófné ellen hamisan esküdött és meg­bánta vétkét. Én is megbán­tam, hogy hamisan esküd­tem. Akkor sem magamtul esküdtem én, hanem más vett rá, tudniillik Csetnekí János... Ez nékem mondot­ta: Jöjj, szegény legény vagy te is! Néked is jó lesz va­lami. Csak azt mond, amit néked mondanak! Ez tör­tént Girlncsen a plébánián, a gróf fiskálisa előtt. Hamis vallást tettem, mert nem tudtam semmit, mégis mond­tam ... A gróf fiskálisa azt kérdezte: Hallottátok-é a grófné férjhez menetelét-? Hallottuk-é a hirdetést? Én erre azt feleltem: Cselédek voltunk, s templomban ak­kor nem voltunk, hanem má- soktul hallottuk, hogy hir­dették. — Pénzt ígért, ád holtig való kenyeret és adott is 10—10 forintot mindegyi­künknek. — Két hét múlva ismét eljött a fiskális és elvitt bennünket Üjhelybe (Sátoraljaújhelyre). Ott a hi­tet letévén, adott mindegyi­künknek 20 forintot és azt mondta: Azt kell mondani, hogy a gróf nem esküdött meg a feleségével. Mi azt mondtuk: hogy mondhat­nánk mi ezt, mikor tudjuk, hogy megesküsdött! De ő azt mondta: Azt kell mon­dani mert úgy nem fog ér­ni a grófnak semmit”,.. Tolnay elmondja még azt is. hogy ezután Erdőtelekre kerültek, honnan a gróf a szomszédos, félreeső, eldu­gott birtokéra, Hanylpusz- tára vitette őket. Az ottani csárdában tanyáztak négy héten át Vékonnyal, Cset- nekivel és két bottyání pa- rasztasszonnyal. S ki gondolná, hogy Butt­le: ék a messzi XIX. század elején, ott az istenhátame- getti pusztán, a modern agy­mosás kezdetleges eszközé­vel dolgozták meg tanúi­kat? — „A gróf adott Vékony­nak egy levelet (azaz egy írást), — folytatja Tolnay beismerését, — hogy azt mindennap olvassa el előt­tünk, hogyha felmegyünk Kassára (ahol tudniillik val­lomásukat jegyzőkönyvbe veszik), el ne feledjük, amit mondani kell. Abban a le­vélben pedig az volt, hogy a gróf soha nem esküdött meg a grófnéval, hanem csak úgy élt vele. a gróf maga ígérte, hogyha néki jóra megy ki a dolga, ád nékünk örökös kenyeret, há­zat, telket, pénzt annyit, hogy a gyermekünknek is elég lesz!” De vajon mi vezette sze­gény Vékony János bácsit a hamistanúzás karjaiba? Ira­tok bizonyítják, hogy na- gyon-nagyon megérthető, ke­serű emberi érzés. Még 1807-ben történt. Dő­ry grófnő kiváltságos leve­let adott neki, mivel „ifjú­ságát eltöltvén, már meg­öregedett.” Élete végéig évi 50 forint „pensio”-t (nyug­díjat, kegydíjat) ígért benne Vékonynak, melyet „mind hasznos szolgálatának Jutal­mát vegye, mind pedig erőt­len esztendeiben segedelme lehessen!” Igen ám, de aki­öregedett girincsi cseléd to­vább él, mint úrnője gon­dolja, s már 1814-től egyet­len fityinget sem ád néki. Esdve kéri hát segedelmét, mert „már oly ínségre ju­tottam — írja, hogy csak éppen, hogy házankint nem koldulok.” A várt eredmény elmarad, s mélységes nyo­morba süllyed az öreg job­bágy. Végül Is elkeseredése fordítja, az adandó alka­lommal, Dőry Katalin ellen, — Buttler János oldalára, így akar elégtételt — mint­egy bosszúból szerezni em­bertelen kisemmizéséért, az aljas úri szószegésért. De nemcsak Vékony és Tolnay hamis tanúzásának lelepleződése az egyetlen bomba, mely a pör sorén robban. A girincsi kántor öz­vegye, Edelényi Istvánná is súlyosan terhelő vallomást tesz Katinka asszony ellep, (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom