Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-25 / 121. szám
Amerikai hulő sob Vietnam felett Mindent pusztítanak ami él és mozog Ellenoffenzívát indított a saigoni bábhadsereg Változatlan hevességgel folyik a VDK városainak, falvainak vízi és szárazföldi útjainak barbár bombázása. Jóllehet a fővárost és közvetlen környékét néhány napja már nem támadták, a berepülések s velük együtt a légiharcok mindennaposakká váltak. Kedden az amerikai repülőgépek Ha Bac, Quang Ninh, Ninh Binh, Nam Ha és Quang Binh tartományok területét bombázták. E területeken szinte válogatás nélkül pusztítottak mindent, ami él és mozog, félig már lerombolt városokat, falvakat, utakat éppúgy, mint folyóparti vitorlásokat, csónakokat és mezőn dolgozó embereket. Az amerikai agresszorok szerdán is légitámadásokat hajtottak végre a VDK területed ellen. A légvédelem három támadó gépet lelőtt Quang Ninh tartomány fölött és Haiphong városa mellett. Az Észak-Vietnam felett lelőtt amerikai gépek száma 3ö09-re emelkedett. A VDK külügyminisztériuma nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az amerikai légierő gépei kedden újból bombázták Haiphong kikötőváros és Nam Dinh város üzemeit, iskoláit és lakóépületeit. Ugyanezen a napon az amerikai vadászgépek megkülönböztetés nélkül bombázták és rakétákkal lőtték Yen Bai Ha Bac, Quang Ninh, Ninh Binh, Nghe An és Qauang Binh tartomány lakott területeit. A kalóztámadások során számos polgári személy életét vesztette, lakóházak, gazdasági és kulturális létesítmények szenvedtek károkat. A népi felszabadító erők és a lakosság nyolc amerikai gépet lelőtt és sok pilótát foglyul ejtett Sajtókonferencia Béceben Brandt tartózkodóan beszélt Münchenről ' Willy Brandt nyugatnémet kancellárt, aki a szovjet— nyugatnémet és a lengyelnyugatnémet szerződések ratifikálása után a külföldi sajtó képviselőivel először szerdán délután Bécsben rendezett sajtótájékoztatón találkozott, az európai enyhülés „menetrendjéről” kérdezték az újságírók. A nyugatnémet kormányfő kifejezte azt a reményét, hogy a négy nagyhatalom Nyugat-Berlinről szóló megállapodása még június hónap folyamán eljut a záróaktusig. ezenkívül valószínűnek mondotta, hogy a NATO miniszteri tanácsa a jövő héten az éppen Bonnban megtartandó tavaszi ülésén megadja a „zöld fényt” az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítésének megkezdésére. Sokkal tartózkodóbb volt a nyugatnémet kancellár a két német állam kapcsolatára vonatkozó kérdések megválaszolásában. Amikor véleményét kérdezték arról, hogy Ausztria a nem távoli jövőben elismerni szándékozik az NDK-t, Brandt kitért a válasz elől, hangoztatva, hogy ez az osztrák kormány ügye. A csehszlovák—nyugatnémet viszony alakulásáról szólva a bonni kancellár nem foglalt állást a tekintetben, hogy az 1938-as müncheni egyezményt kezdettől fogva érvénytelennek minősíti-e, csupán úgy fogalmazott, hogy az az egyezmény „mélységesen igazságtalan” volt Bonn és Peking viszonyának alakulásáról szólva elmondotta, hogy a két ország közti gazdasági kapcsolatok jól alakulnak. A diplomáciai kápcso- latok felvételéről nem tett határozott említést. Brandt —r aki az osztrák kormány vendégeként tartózkodik Bécsben — szerdán hivatalában felkereste Kreisky kancellárt Csütörtökön a kancellár — látogatásának befejező napján — Burgenlandba utazik. (MTI) A VDK nyilatkozata élesen elítéli a Nixon-kormány- nak ezeket a bűncselekményeit, határozottan követeli Észak-Vietnam kikötői elak- názásának haladéktalan beszüntetését, valamint a bombázások és az ország szuverenitását sértő más cselekmények megszüntetését A saigoni hadsereg tengerészgyalogosai hathatós amerikai közreműködéssel ellen- offenzívát indítottak szerdán, hajnalban Quang Tri tartományban, amelyet május eleje óta ellenőrzésük alatt tartanak a népi felszabadító erők. A saágoniak elit alakulatainak számító tengerészgyalogosok három irányból kezdték meg benyomulásukat az országrész legészakibb tartományába, miután éjszaka az amerikai légierő B—52-es légierődéi 6zőnyegbombázások- kal „tisztították meg” a terepet előttük. A tengerész- gyalogosok egy része Quang Tri tartományi székhelytől 15 kilométerre amerikai csapatszállító hajókról szállt partra, egy másik csapattestet amerikai helikopterek tettek le a székhelytől nyolc kilométerre. a harmadik pedig átkelt a My Chanh folyón és délről nyomul észak felé. Az első jelentések szerint a tengerészgyalogosok már fölvették a harci érintkezést a népi erőkkel. Minden támadó egységet elkísértek amerikai tanácsadóik is. A B— 52-es légierődök 19 hullámban hajtottak végre ezwnyegbom bázisokat Quang Tri tartományon kívül Kon, tum, An Loc, Hűé és Da Nang környékén; összesen 1700 tonna bombát szórtak le. A szabadságharcosok 14 nagyméretű rakétát lőttek ki a Saigontól mindössze 24 kilométerre levő Bien Hoa-4 légitámaszpontra, több saigoni és amerikai katonát megsebesítettek. A saigoni jelentések szerint a többi dél-vietnami fronton, így a központi fennsíkon és An Loc körül viszonylag alábbhagyott a harci tevékenység. (MTI) Tory-csőd Rhodesiában London ördögi köre Amikor egy évvel ezelőtt Home angol külügyminiszter Rhodesiába készült, utazását rengeteg latolgatás és titkos tárgyalás előzte meg lan Smith vitatott státusú államában pedig visszavágásra készültek: Londonnak ismét meg akarták mutatni, hogy az önkényesen kikiáltott függetlenség mellett még a „brit oroszlán.” térdre kényszerítésére is képesek. Az a mintegy negyedmilliónyi fehér telepes, akik kezükben tartják a hatalmat, az ENSZ nagyon is világos és következetes határozata ellenére is állandósítani akarták és akarják a színes bőrű lakosság elnyomását. A külügyminiszter számára tehát nem maradt más, csak a szerecsenmosdatás; a világ előtt szalonképessé kellett volna tenni a salisburyi rezsimet. Home és Smith kötöttek akkor egy szerződést, amely szerint az ország közel négymilliónyi színes bőrű lakossága, amely ma egyáltalán nem rendelkezik országos szintű képviselettel, az ezredfordulóra fokozatosan elnyerte volna a parlamenti paritást. Vagyis: a London szerint nagyon bölcs és mérsékelt megállapodás tovább garantálta volna Rhodesiában a telepes kormány hatalmának folytonosságát, s ezzel együtt a színes bőrű lakosság kiszolgáltatottságát. Érthető, hogy az ország lakosságának döntő többségét alkotó színes bőrűek óriási felháborodással fogadták ezt a jogfosztottsáeot deklaráló okmányt; az Afrikai Nemzeti Tanács irányításával tüntetésekkel, sztrájkokkal adtak kifejezést haragúknak. Salys- buryben és az ország más városaiban és településein napirenden, voltak a véres atrocitások; Ian Smith rendőrsége tűzzel-vassal igyekezett elfojtani a már-már belső forradalommal fenyegető lázongásokat. A megtorlásokról csak szelíd részleteket közöl" tek a nyugati hírügynökségek, ám még ezek is borzalommal töltötték el az európai embert. Az ellenállás láttán a királyi kormány új manőverhez folyamodott: Lord Pierce vezetésével bizottságot küldött Rhodesiába, annak elbírálására, miként fogadták Home és Smith szerződését a színes bőrűek. Azért is körmére égett Londonnak a rhodesiai ügy, mert van az ENSZ-nek egy határozata, amelyik felszólít minden tagállamot, hogy politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt bojkottálja Ian Smith fajüldöző rendszerét. Az alkudozásnak tehát így akartak fehér ruhát adni: elfogadtatják a megalázó megállapodást az őslakossággal, aztán már a világszervezet sem szólhat semmit, hiszen az ország (Rhodesia) maga akarja a nemzetközi jogilag szentesített, szerződéssel alátámasztott kapcsolatot. A tory-kormány azonban melléfogott: Lord Pierce bizottságának rhodesiai szereplését túlzás nélkül nevezhetjük ugyanis vesszőfutásnak, hiszen a fehér telepeseken kívül tulajdonképpen, senki se mondott igent a szerződésre. Sokkal inkább követelték az egyenjogúság megteremtését, a parlamenti képviselet létrehozásának meggyorsítását, s egyáltalán: az alapvető emberi jogok szavatolását, mivel Rhodesia színes bőrű lakossága ezek egyikével sem rendelkezik. Rhodesiából eltávozva se lehetett könnyű dolga Lord Piercenek, mivei bizottságának munkájáról jelentést kellett készítenie a kormány számára. Hosszú és keserves vajúdás után a minap végre elkészült ez az „úti beszámoló”, de őfelsége parlamentjének nem sok öröme telt benne. A szokatlanul terjedelmes dokumentum mondanivalójából az alábbi következtetést vonhatták le a honatyák: 1. Csődöt mondott a tory- kormánynak az az eléggé el nem ítélhető kétkulacsos politikája, amit a Rhodesiával kapcsolatos alkudozások során alkalmazott. 2. Ian Smith rendszere velejéig reakciós, s korunkban olyan gyarmatpolitikát folytat, amelyik szinte példa nélküli még a hajdani angol gyarmatbirodalom történetében is. 3. A csaknem négymilliónyi, modern rabszolgaságban tartott színes bőrű lakosság nem hajlandó asszisztálni a 2 NÓGRAD — 1972. május 25., csütörtök Vladimir Szemjonov (középe n) és Gerard Smith (jobb ol dalt) a helsinki SALT-tárgya- lások szovjet, Illetve amerikai küldöttségének vezetője, a szerdai tanácskozás után a helsinki szovjet nagykövetség épülete előtt nyilatkoznak a sajtónak, rádiónak, televíziónak McGovern győzelmei Kádár János és Losonczi Pál üdvözlete Joszip Broz Tilónak George McGovern demokratapárti szenátor imponáló győzelmet aratott pártbeli vetélytársával szemben a Rhode Island-i és oregoni pró- bavalasztásokon. Rhode Is- landon a szavazatok 41 százalékát szerezte meg Muskie (21 százalék), Humphrey (20 százalék) és Wallace (15 százalék) előtt. — úgy, hogy egyetlen alkalommal sem jelent meg személyesen a választók előtt. Bár eleve favoritként indult, győzelmi aránya még híveit is meglepte. Oregonban — nem végleges adatok szerint — Wallace-t és Humphrey-t megelőzve, a szavazatoknak közel felét sikerült megszereznie. , Nyugati megfigyelők úgy vélik, a két próbaválasztás eredményei meglepetést jelentenek. Az összesített eredmények azt mutatják, hogy McGovern 491,5 elektori szavazattal rendelkezik és ezzel a pályázók versenyében az élre állt (MTI) telepes kormány uralmához: emberi és politikai jogokat követel, e gazdája óhajt lenni az országnak, amelyiknek a szülötte, s amelyiknek uralkodó osztálya az elnyomottak véréből és verítékéből halmozta fel gazdagságát Az egyébként Izgalmas és érdekes részletek további felsorolása nélkül is látható tehát hogy a londoni kormány gyarmatosítókat és fajüldözőket támogató taktikája csúfosain megbukott. London számára nem maradt egyéb, csak a visszavonulás. A jelentés ismertetését követően ezt meg is kezdték: bejelentettek, hogy Anglia a továbbiakban alkalmazza az ENSZ által meghatározott szankciókat, sem gazdasági, sem katonai, sem politikai támogatást nem nyújt a fajüldöző rhodesiai kormánynak. Igen ám, csak közben az aljas üzletbe — mert az ez egész — beszállt más is. Az Egyesült Államok, a mór említett embargóhatározat ellenére mindenféle szégyenkezés nélkül vásárolja és szállítja Rhodesiából a krómot. Mivel ez az ország jelentős exportcikke, az a segítség sem lényegtelen, amit a Smith-re- zsim ellen értékként kap, s ami végeredményben a fajüldöző rendszer fenntartását, a színes bőrűek elnyomását szolgálja. A legnehezebb most Nagy-Britannia helyzete: Rhodesia politikája zsákutcába jutott, alkalmaznia kell az ENSZ által előirt szankciókat, ám ha ezt teszi, bizonyos tekintetben szembe kerül Washingtonnal. Ördögi kör ez! Kormány legven a talpán, amelyik kitalál belőle. Szolnoki István JOSZIP BROZ TITO elvtórsnak, a Jugoszláv KommuJ nisták Szövetsége elnökének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének. Kedves Tito elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és az egész magyar nép nevében szívből köszöntjük Önt 80. születésnapján. Jugoszlávia népeinek történetébe sorsdöntő események során vésődött kitörölhetetlenül mélyen az Ön neve és küzdelmekben gazdag életének sok, felejthetetlenül nagy tette. Most, születésének 80. évfordulóján a szocializmus és a haladás híveinek széles köréből száll ön felé az üdvözlet és a jókívánság. Ezeknek körében mi arra is nagy elismeréssel gondolunk, hogy az önnel való személyes együttműködés Jugoszlávia népei és a magyar nép barátságának hatékony tényezője — hangzik egyebek közt az üdvözlet. A mostani ünnepélyes alkalomból kívánunk önnek újabb sikereket a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népei javára, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért végzendő munkájában. Szívből kívánunk önnek, kedvei Tito elvtárs, jó egészséget, boldog, hosszú életet közös ügyeink szolgálatában. (MTI) Eltemették Zs. Szambut Szerdán Ulánbátorban örök Szovjetunió között” — mon- nyugalomra helyezték Zsam- dotta a szónok, majd hangoz-. szarangijn Szambut, a Mon- tatta, hogy a mongol nép goi Népköztársaság Nagy Né- nagy halottja mindig követke- pi Hurálja Elnökségének el- zetes, és szilárd internaciona- nökét, az MNFP politikai bi- lista volt, mindig harcolt a zottságának tagját. A temetést békéért és a népek barátságá- megelőző gyászszertartást a ért, a szocialista közösség néváros főterén Szuhe-Bátor és pei barátságának és egységé- Csojbalszan síremlékénél tar- nek megerősítéséért, a nem- tották. A mauzóleumszerű em- zetközi kommunista mozgalom lékmű emelvényén helyet fog- marxista—leninista és pro- laltak a Mongol Népi Fórra- letér internacionalista össze- dalmi Párt és a mongol kor- forrottságáért. mány vezetői, valamint a te- Dmitrij Poljanszkij, a szov- metésre érkezett külföldi de- jet kormányküldöttség vezető- legáeiók tagjai, köztük az Ap- je beszédében arra mutatott ró Antal vezette magyar küi- rá, hogy nem csak a mongol döttség is. népet, hanem a Szovjetuniót is, Jumzsagijn Cedenbal, a a szocialista közösséget és az Mongol Népi Forradalmi Párt egész haladó emberiséget is Központi Bizottságának első nagy veszteség érte Zsamsza- titkára, a minisztertanács el- rangijn Szambu halálával, nöke gyászbeszédében méltat- Poljanszkij az SZKP köz- ta az elhunyt forradalmi mun- ponti bizottsága, a Szovjetunió kásságát. „Zsamszarángijn Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé- Szambu egész életét annak a ge, a szovjet kormány, vala- nemes ügynek áldozta, hogy mint a Szovjetúnió valameny- mindenképpen szilárduljon a nyi dolgozója nevében részvé- testvéri barátság és a szoros tét tolmácsolta a mongol népegyüttműködés Mongólia és a nek. (MTI) Japánból vitték az aknákat Szato japán miniszterelnök szerdán a parlament külügyi bizottságának kijelentette: — amikor majd megkezdődnek a japán—kínai kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások, Japánnak arra az alapvető álláspontra kell helyezkednie, hogy a pekingi rendszer Kina „egyetlen törvényes kor* mánya”. Politikai kommentátorok megjegyzik’ ez volt az első eset, hogy a japán miniszterelnök a pekingi kormányról, mint Kína „egyetlen törvényes kormányáról” beszélt. A Komeitor japán ellenzéki párt képviselője rejtjelezett- titkos amerikai dokumentumot terjesztett a parlament elé. A megfejtett dokumentumból félreérthetetlenül kiderül, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek blokádjához használt aknákat a japán területen levő amerikai támaszpontok lőszerraktáraiból szállították a blokád színhelyére. Fukuda külügyminiszter a Komeitor Pártnak válaszolva kijelentette: „Érdeklődtünk az Egyesült Államok fegyveres erőinél az aknák ügyében, de határozottan közölték velünk- egyetlen aknát sem szállítottak Vietnamba Japánban levő támaszpontjaikról Úgy véljük, további alapos vizsgálatra van szükség az ügyben”. (MTI) j
