Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
K&zépáiávM tervezés a mezősaztlassl^baii Megyei, illetve üzemi középtávú tervek, a gazdaságirányítási rendszer által biztosított önállóság érvényesítésével az elmúlt évben első ízben készültek. Jogosnak tartom tehát azokat az aggályokat, hogy vajon ezek a tervek meg- felelnek-e a társadalmi követelményeknek, összefüggcnck-c a népgazdasági tervekkel, vagy mennyiben megalapozottak, végrehajthatók, egyáltalán alkalmasak-c értékelésre. Annyi bizonyos, hogy az értékelésnél annak eldöntése sem köny- nyű, hogy a tervezésbe vagy a végrehajtásba csúszott-e hiba. Eddig a mezőgazdaságot mázsában, sokszor tized- mázsában tervezték, amit könnyebb volt értékelni, de nehéz volt eltalálni. Mindezekben nehéz lenne egyértelműen állást foglalni és, azt hiszem, ez nem is lehet cél. A tervkészítés f tapasztalatai A tervezési módszernek voltak kisebb-nagyobb fogyatékosságai. Ezek azonban számottevően nem befolyásolják azt az általános megállapítást, hogy a termelőszövetkezetek ötéves tervei megfelelő információt adnak az üzemek elgondolásairól. Ez különösen akkor pozitív, ha úgy jelzik elképzeléseiket, hogy általában ismeretében vannak az ágazatpolitikai középtávú elképzeléseknek. Ezek az ágazatpolitikai koncepciók kialakultak és a tervkészítés előtt különböző fórumokon — megyei adottságnak megfelelő elképzelésekkel, — sikerült/időben eljuttatni a termelőszövetkezetekhez. összességében megállapítható, hogy a főbb tendenciákban a fejlesztések főbb irányaiban és kisebb-nagyobb eltérésekkel arányaiban is kötődnek a tsz-ek elképzelései a népgazdasági tervekhez. Jó jelzőrendszernek is bizonyultak az üzemek tervei. Az ágazat népgazdasági tervcélkitűzéseiben nem' szereplő olyan üzemi törekvéseket hozott felszínre, amelyek helyesek és azokkal országos szinten is számolni kell. Olyan központi intézkedéseket kellett előbbre hozni, amelyek későbbre voltak tervezve (zöldség, cukorrépa területén), vagy gyorsan napirendre kellett tűzni a szarvasmarha kérdés megoldását, ami megyénk tsz-eit is nagy mértékben érinti. A szabályozók mozgása A mezőgazdaságban gond a közgazdasági szabályozók gyakori változása. A termelőszövetkezeti vezetők a termelési és jövedelmezőségi lemaradást a nem megfelelő közgazdasági szabályozókra vezetik vissza. Mi az Igazság? Gazdasági életünk alakulásának csak egy részét kapcsolhatjuk a közgazdasági szabályozókhoz. Elhamarködott következtetés lenne valamennyi változást a közgazdasági szabályozókból eredő jelenségnek minősíteni. Az sem vitatható, hogy a szabályozóknak változniuk kell. A szabályozóknak például megyénk tsz-üzemeiben egyik fontos eleme az állami támogatás aránya. Ha a beruházások esetében az állami támogatás nem csökkent volna, a termelőszövetkezetek egy része még most is építkezne, mit sem törődve azzal, hogy a létesítmény-kihasználtsága milyen színvonalú. Most fenn áll a veszélye közép távon, hogy egyes termelőszövetkezetek csak gépet vesznek: „mert más is azt teszi...” A szabályozókhoz való üzemi alkálmazkodással a rugalmas belső mechanizmus alakításával is komoly gondok vannak. Ennek is sok összetevője van. A szabályozók következményei csak most kezdenek kibontakozni. A jelenlegi vezetők egy része az előző irányítási rendszerhez szelektálódott, ezekhez alakultak ki ru- t,infogásaik, a gazdasági kapcsolatok mind tartalmukban, mind formájukban a korábbi gazdaságirányítás követelményeit tükrözik. Az ezekhez kapcsolódó szubjektív vonza- tok teljes köre beívódott nézeteikbe, cselekvésükbe, törekvésükbe. ilyen folyamatrendozer elemei egy, vagy másfél évtized alatt természetessé válnak akkor is, ha természetellenesek. Egészségesnek látszanak akkor is, ha súlyos betegségek hordozói, tartósnak mutatkoznak akkor is, ha az elmúlás felé haladnak és társadalmilag igazságosnak tűnnek akkor is, ha a társadalom egye- dei határozottan igazságtalannak ítélik őket. A tsz-vezetők többsége még nem eléggé felkészült arra, hogy a szabályozók által lehetővé tett — adottságnak megfelelő — variánsokból közgazdasági és a termelés objektív • helyzetnek megfelelően szelektáljon. Nógrád megyében ez a helyzet kezd nagyon veszélyessé válni. Csak a szabályozók alapján tervezni, — egyes helyeken népgazdasági érdekre való hivatkozással megvalósítani — és az adottságot kizárni, törvényszerűen gazdasági csődöt jelent. E két fontos feltétel egyikének kizárása hibás. A termelőszövetkezetek egy része teljesen rábízta magát a szabályozókra. A/ft termel, aminek felvásárlási árszínvonala magas, figyelmen kívül hagyva, hogy a megtermeléshez szükséges feltételek megvannak-e. Ez nagy kapkodást okozott a termelési szerkezet kialakításában. Amíg egyes tsz-ekben a kukorica 6 mázsát, a cukorrépa 70, a burgonya 40—50 mázsát terem holdanként, a szabályozókat nemigen lehet hibáztatni. Az utóbbi időszakban többször szó esik az iparosításról. Nem hangsúlyozzuk viszont eléggé az iparosítás komplexitását, amely nem csupán a technológiai elemek mechanikus egymásba illeszkedését jelenti, hanem a termelési folyamatok egyes szakaszainak minőségi összhangját is. Hiábavaló a legkorszerűbb szarvasmarhatelep, ami sok pénzbe került, mint többek között Eomhányban, Karanos- ságon, ha szegényes takarmányozási lehetőségekkel társul. Vagy igen káros és az üzemi érdekekkel szemben álló az iparszerű tehenészeti telep -1500 literes tehenenként! tejhozamokkal. Az üzemi érdek tehát azt követeli, hogy előbb legyen égyütt a minőségi összhang eléréséhez szükséges beruházási összeg és azután kezdődjék az iparosítás folyamata. Az iparosítás nem olcsó dolog, sőt minél nagyobb színvonalú, annál eszközigényesebb. Az iparosítás magasabb fokához tehát relatíve is növekvő beruházási pénzeszközök szükségesek. Ezt a mi termelőszövetkezeteinknek is tudomásul kell venniük, és az előrehaladás objektív időigényét is számításba kell venni. Ez természetesen gyorsítható különböző társulások, kooperációk útján és éppen az ismert tőkeszegénység miatt ez az előrehaladás egyedüli útja. Ehhez még hozzátenném, hogy az iparszerű technikai eszközök alkalmazását mindenképpen meg keli, hogy előzze a technikailag képzett munkaerő alkalmazása. Ezen a területen is sok a tennivaló. A közgazdasági intézkedésekhez fís szabályozókhoz való ’ helytelen üzemi alkalmazkodás rövid időn belül és félreérthetetlenül felismerhető. A tsz jövedelmének csökkenése, vagy hosszabb időn át való stagnálása feltétlenül az alkalmazkodás hibáit mutatja, még a természetbeni hozammutatók kedvező alakulása ellenére is. Ezzel függ ösz- sze, hogy egyes — jó tsz-ek is — egyik évben egészen kimagasló, másik évben mérsékeltebb, később esetleg mínusz eredményt érnek el. Nem értek egyet tehát azokkal, akik általában törvényszerűnek ítélik meg a „megbukást”, veszteséges gazdálkodást akkor, ha a szabályozók egyes elemei megváltoznak. Kivételek vannak, de ezekről egy más alkalommal. Követelmény és alkalmazkodás A társadalom követelményei az árugazdaság egész területén, illetve történeti korszakában arra irányulnak, hogy a gazdasági egységek minél nagyobb teljesítményt nyújtsanak a társadalom számára, minél kisebb juttatás ellenében. Ezt így kell határozottan megfogalmaznunk, mert különben valami hamis ég teljes irreális szemléletet viszünk a gazdaság nagyon is objektív és kemény törvényei közé. Vállalati nézőpontból kiindulva tehát a közgazdasági környezet megváltoztatása mindenkor másodlagos törekvés lehet a környezethez való alkalmazkodás elsődleges feladata mögött. Ez' természetesen nem jelentheti a köz- gazdasági környezet kritikát- lan szemlélését. Bőséges lehetőség van a közgazdasági szabályozók gyengeségeinek megvilágítására. Egy azonban bizonyos, a szabályozók kritikája időszakában is; hogy az élet tovább halad, és az alkalmazkodásra képteleneket hátrahagyja. A vállalati alkalmazkodás nem jelenthet valami szolgai kullogást az események mögött, hanem csupán a realitásokon nyugvó gazdálkodást, a realitásokkal számoló gazdasági fejlesztést. E realitások egyik oldala az üzemben adott, a másik oldala az üzemen kívüli világ, amely egyetlen pillanatra sem áll meg, Ezenkívül a társadalom élelmiszer-szükségleteinek alakulásáról igen sok tájékoztatás jelenik meg. A sokféle tájékoztatás között nem köny- nyű eligazodni. Éppen az a jó vezető próbája, hogy miképpen válogatja ki az információk tengeréből a számára hasznosat és' fontosat? összességében tehát a szabályozókról való értékelés nem egyszerű, és gyakran az üzemi alkalmazkodás hiányából származó nehézségekért is a közgazdasági szabályozás fogyatékosságait okolják. Természetesen az okfejtéseket, a szoros összefüggéseket még sorolhatnám, és a szabályozás másik oldalát is elemezhetnénk. Hiszen az a megállapítás is igaz, hogy a közgazda- sági hibák, gyakori korrigálása, a közgazdasági feltételek gyakori változása az ökonó- miailag megalapozott gazdasági döntéseket is használhatatlanná teszik. Forgó Imre, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője Ahogy eddig vett, úgy ma már nem tehet Gondok a nagybátonyi szövetkezetben BAJBAN VAN a nagybátonyi Műszaki és Szolgáltató Szövetkezet. Két évtizedes fennállása óta talán még egyetlen alkalommal sem küzdöttek olyan gondokkal mint ma. Megoldást kell találniuk és csak megfontolt és következetesen végre is hajtott intézkedésekkel vehetik elejét a még nagyobb bájoknak. Miről van szó? A szövetkezet a régi, elavult és zsúfolt műhelyek felszámolása érdekében központi telephely kialakításához. kezdett. Az asztalosüzem mellett új gépkocsi- és motorjavító-részleget, szervizt épített jelentős központi támogatással és talán erejét meghaladó saját ráfordítással. Az új beruházás másfél millió forintos költséggel indult és mire a négyszeri határidő-módosítással, kereken egyéves késéssel az idei év elején átadták, már 2 millió 300 ezer forintba került. Egy évvel később kezdhette meg a termelést és ma is több mint egymilliós hitel terheli. A szövetkezet tavalyi tervét nem teljesítette. A tervezett 400 ezer forint nyereség helyett is csak 300 ezer forintot értek el. Részesedésre nem került, sőt még az év közben végrehajtott bérfejlesztés után járó adónak a felét sem fedezte ez az összeg. Ilyen ci- men 617 ezer forint adót kellett befizetniük. Ma már előzetes gazdasági számítások, részletes elemzések nélkül nem lehet biztonságosan gazdálkodni. Szigorú szabályai vannak ennek, amelyeket nem lehet következmények nélkül megszegni. Sajnos, így utólag mégiscsak a tanulságok leszűrése maradt, mert a megelőző elemzés hiányzott. KÉTSÉGTELEN a szövetkezetnél szerkezeti változás történt, amihez kvalifikált munkaerő szükséges. Az is igaz, hogy itt az ipar hatása érvényesül, tehát egy bizonyos bérszínvonalat kell biztosítani, ha a beruházás adta lehetőségekkel élni akarnak. Bért növelni viszont csak a lehetőségek határain belül lehet és nem úgy, ahogy ezt a nagybátonyi szövetkezetnél tették. Tavaly csaknem 17 százalékkal növelték a béreket, holott az anyagi alap még ennek talán felére sem adott volna módot. Ez egyébként még ma is kísért. Most az első negyedévben például a szövetkezet valamennyi gazdasági mutatója kedvezőbben alakult a tervezettnél egy kivétellel. A bérköltség tíz százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Ez havonta 200 forinttal több dolgozónként, mint amennyi terv szerint lehetett volna. A bérek mögött megfelelő termelési értéknek kell lennie. Ez a biztonság alapja, mert az egyensúly hiánya csak ideig-óráig tartható. Az okok ma már nem ismeretlenek a szövetkezet vezetői előtt. Önkritikusan elmondták, hogy bár korszerűsítettek, jobb technikai műszaki feltételek, jobb munkakörülmények teremtődtek, de a rendszeres normakarbantartás elmaradt. A létszámösszetételt is érdemes vizsgálni. Az 53 termelő dolgozó közül 47 a szakmunkás. Ebből az is következik, hogy egyes helyeken a szakmunkás nagyobb bérért kénytelen segédmunkát végezni. Ahogy mondani szokták, itt is „elmegy” a bér. „Elmegy” másutt is. A nagybátonyi szövetkezetnél minden négy termelőre jut egy nem termelő. Olyan arány ez, amit semmi sem indokol és a szövetkezet termelési gazdasági helyzete sem bírja el. Ezen is sürgősen változtatni kell, a hatáskörök összevonásával a felszabaduló, úgynevezett inproduktiv létszám termelésbe állításával. A SZÖVETKEZET vezetői ma még a tanulságok leszűrésénél tartanak. Abban már szinte egységes a vélemény, hogy megfontoltan, de sürgősen el kell végezni a normakarbantartást. A nem termelő létszámot legalább felére csökkenteni, javítani a termelők arányát. Nem egyszerű dolog ez, már csak azért sem, mert embereket érint. Nagyon megalapozott, átgondolt intézkedésekre van szükség, amelyekben a nagyközösség, a szövetkezeti tagság együttes érdekének kell nz egyéni érdekekkel szemben is érvényesülni. A tagság elé tárni a gondokat és a megoldás lehetőségeit. Csak velük együtt lehet következetesen biztosítani a végrehajtást. A szövetkezeti pártszervezetnek az a véleménye, hogy érett erre a tagság, nőjön fel a feladatokhoz a vezetés is, addig, amíg nem késő. B. J. Adjunk a józanságra! Vesetői engedély nélkül Nógrádban tavaly 32,1 százalékkal emelkedett 1970-hez viszonyítva azoknak a száma, akik vezetői engedély nélkül közlekedtek. Ezek fittyet hánytak a rendeletre, amely kimondja: „Aki közúti forgalomban olyan gépjárművet vezet, amelynek vezetésére hatósági engedélye nincs, vagy aki gépjármű vezetését ilyen személynek átengedi, ötezer forint pénzbírsággal sújtható.” A rendelet egyszerű és világos. Betartása megmentheti a közlekedő embert a tragédiától. Mert kit terhel a felelősség, ha a fiatalember hiányos KRESZ-ismerettel, kellő jártasság és gyakorlat nélkül, vezetői engedély hiányában motorra pattan, vagy volán mellé ül, és száguld. A felelősség őt terheli! öt, aki nem tudja megszerezni a vezetéshez szükséges hatósági engedélyt, öt, aki bízik abban, hogy a rendőr nem fogja igazoltatni. Ezek a szabályszegők veszélyeztetik mások és önmaguk életét, azokét, akik betartják a közúti közlekedés szabályait. A rendőrhatóság fellép ezek ellen és akkor, amikor megbírságolja őket, tulajdonképpen a szabályosan közlekedők érdekében cselekszik. Azok testi épségét védi. Nézzünk néhány példát. D. S. vezetői engedély nélkül motorkerékpározott. Meggondolatlan tettéért 1500 forint pénzbírságot kell fizetnie, csakúgy, mint H. G.-nek, aki Endrefalva területén élvezte a száguldás örömét, ugyancsak vezetői engedély hiányában. P. Á. rendelkezik engedéllyel, mégis bízott a szerencséjében, mert Sóshar- tyán és Nógrádmegyer között olyan személynek adta át a gépkocsit, akinek jogosítványa nem volt. Igazoltatták, és ő is 1500 forint pénzbírságban részesült. A rendőrség megteszi a szükséges intézkedéseket a szabálysértések visszaszorítására, illetve csökkentésére. Emellett szükség van az emberek józan gondolkodására, az összefogásra, mert csak így lehet elérni, hogy a közúti közieke. dés biztonságos legyen. »W'IT T. A. Vasárnap a Dolinkában Koppány György felvétele
