Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

Kezdődik a csúcsforgalom a nyugat-berliniek Berlinbe és az NDK-ba vezető pünkösdi látogatásait illetően. Képünkön a Berlin-Friedrichstrasse-i határátkelőhely Tüzérségi harcok Koaláimmal és Ah Lóénál Ratifikálás A béke mellett Varsóban. együttes ülést tartott a LEMP Politikai Bi­zottsága és a lengyel kormány elnöksége. Az Edward Gierek elnökletével megtartott ülésen részit vett a szejm, a Nemzeti Egységfront, a parasztpárt és a demokrata párt elnöke is. A napirenden a lengyel—nyu­gatnémet szerződés bundesta- gi és bundesrati ratifikálásá­nak kérdése szerepelt. Az ülés határozata hangsú­lyozza, hogy az NSZK Szov­jetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződésének rati­fikálása az enyhülée és béke ügye mellett síkra&zálló erők újabb kiemelkedő sikere, ami kedvezően befolyásolja konti­nensünk helyzetének fejlődé­sét. Ez a politikailag egységes egészet alkotó két szerződés nemzetközi jogilag elismeri a háború után kialakult európai államhatárok sérthetetlensé­gét Aláírói kötelezettséget vállalnak a területi egység tiszteletben tartására, egyszer s mindenkorra lemondanak minden területi követelésről. Márpedig ez a normális nem­zetközi kapcsolatok kialakítá­sának alapvető feltétele. A Politikai Bizottság ülésé­nek résztvevői kifejezésre jut­tatták azt a meggyőződésüket, hogy a lengyel nép érdeke az 1970. december 7-i államközi szerződés lengyel részről tör­ténő ratifikálása. A B—52-eseket tegnap Dél- Vietnamban is bevetették: negyven óra leforgása alatt mintegy kétezer-ötszáz tonna robbanóanyagot szórtak le a központi fennsíkon, ahol sú­lyos harcok folynak, Kontum körzetében. Katonai források beszámoltak arról is, hogy az An Loc melletti rendkívül he­ves harcokba — a dél-vietna­mi kormánycsapatok megsegí­tésére — amerikai repülőgé­pekkel és helikopterekkel to­vábbi csapatokat dobtak át az elcsigázott kormánykatonák támogatására. A hazafias erők mind Kontumnól, mind pedig An Locnál aknatüzet zúdítot­tak az ellenségre. Harcok folynak Saigon köz­vetlen közelében is. A Dél­vietnami Felszabadítási Front harcosai megtámadták a sai- goni csapatokat a Long An tartománybeli Ben Dúcnál, mindössze 27 kilométerre a felszabadító erők aknatűz alá vették Due Hue katonai tá­maszpontját. A 82 milliméteres aknave­tőkből kilőtt lövedékek — saigoni közlés szerint — több katonát megöltek. A Mekong • deltavidékén ugyancsak heves harcok folynak: Saigontól 70 kilométerrel délnyugatra, Cai Ben város mellett a saigoni kormánycsapatok összecsaptak a felszabadító erők katonáival, az ütközetben nyolc katonát veszítettek. Egy saigoni szó­vivő közléséből kitűnt, hogy a hazafias erők pénteken meg­támadták és súlyosan meg­rongálták a kambodzsai határ mentén levő Ha Tien nagy cementgyárát. A szóvivő az itteni támadás során tizenegy katona halálát és kettő meg­sebesülését ismerte be. Egynapos szünet után szom­baton — helyi idő szerint — fél tizenkettő előtt pár perccel ismét megszólaltak a szirénák Hanoiban. Röviddel ezután fel­hangzott a légelhárító ágyúk dörejei, a rakéták süvítése. Az amerikai bombák a város környékén robbantak. Hanoi fölött légi csata bon­takozott kt a VDK légiereje és a Phantom vadászbombázók között. A bombázás és a légi csata mintegy fél óráig tai - tott, az okozott károkról és a lelőtt gépek számáról egye­lőre nem érkezett jelentés. A VDK ellen pénteken in­tézett légitámadások során összesen kilenc amerikai re­pülőgépet lőttek le, s ezzel a VDK fölött lelőtt amerikai repülőgépek száma 3586-ra emelkedett. (MTI) így látja a hetet hírmagyarázónk, RÉTI ERVIN „Utazási évad17 VÉGRE ratifikáltak Bonn­ban. Drámai jelenetek és ku­lisszák mögötti alkudozások’ halasztások és kitérők után most már törvényerőre emel­kedhetnek a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugat­német szerződések. A keresz­ténydemokrata képviselők tö­meges tartózkodása tulajdon­képpen annak kényszerű el­ismerése volt, hogy egyre ne­hezebb frontot nyitni az eu­rópai realitásokkal szemben. Kontinensünk sok százmillió lakója, s közéjük sorolhatjuk az NSZK józan többségét is, békét, enyhülést, kibontako­zást kíván. A ratifikáció kétségkívül javítja földrészünk politikai légkörét, s elősegíti a már lé­nyegében készenálló európai egyezmények érvényre jutá­sát: megnyílt az út a Nyugat- Berlinről szóló négyoldalú megállapodás, valamint a két német állam szerződéseinek aláírása előtt. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy jócskán vannak még felada­tok. Mindenekelőtt meg kell gyorsítani az európai bizton­sági értekezlet előkészítésének ügyét. Számolhatunk azzal is, hogy a belpolitikai küzdelem min­den bizonnyal kiéleződik majd Bonnban. A jobboldali ellenzék láthatólag nem akar lemondani a hatalom meg­szerzéséről, de támadásait el­sősorban a gazdaságpolitikára és a belpolitikai reformok el­maradására irányítja — eze­ken a területeken több „ke­resnivalót” lát a maga szá­mára, mint a külpolitikában: lehetséges, hogy a bonni vál­ság végül is egy rendkívüli vá­lasztásokhoz vezet. Brandt a maga részéről ezt a módot ja­vasolta. Valamelyest biztató hírek érkeznek Helsinkiből is, ahol a SALT-tárgyalásokon — a hírek szerint — közelebb ke­rültek egy részmegegyezés kilátásai. A párbeszéd szigo­rúan titkos jellege miatt részletek természetesen nem szivároghattak ki. A leszere­lési erőfeszítések szükségessé­gét példázza azonban, hogy éppen a héten kezdték meg a tengerfenék atommentesítésé­ről kötött megállapodások aláírását (Igen lényeges prob­lémáról van szó, hiszen Föl­dünk kétharmadát tengerek és óceánok borítják, s talajuk kikapcsolása a nukleáris fegy­verkezési versenyből nagy je­lentőséggel bír.) A nemzetközi helyzet bo­nyolultságára és összetettségé­re vall, hogy a Tonkini-öböl vizében viszont továbbra is amerikai aknák úsznak, s Délkelet-Ázsiában, ha lehet még tovább nőtt a feszültség. Amerikai repülőgépek válto­zatlanul pusztító légitámadá­sokat intéznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság sűrűn lakott területei ellen, s Washington teljesen érdekte­lennek mutatja magát a pá­rizsi tárgyalások folytatódá­sának ügyében. A sorozatos provokációk ellenére nem ja­vul az amerikai csatlósrend- szerek helyzete, különösen heves harcok folytak Dél-Vi- etnamban, ahol a hazafiak folytatják offenzívéjukat. E NEM KEVÉSSÉ ellent­mondásos helyzetben befeje­ződtek az előkészületek Nixon hétfőn, — magyar idő szerint — kora délután két órakor kezdődő moszkvai látogatásá­ra. Moszkvában az SZKP Központi Bizottságának ple­náris ülésén Brezsnyev refe­rált a nemzetközi helyzetről — Nixon Camp David-ben ta­nácskozott szűkebb vezérka­rával. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó előreláthatólag intenzív tanácskozássorozatot fog jelenteni: a programter­vezetek szerint legalább húsz- huszonnégy órát szentelnek a tárgyalásoknak Moszkvában — a leningrádi és kijevi lá­togatás előtt. Amint ez ilyenkor szokásos, a világsajtót szinte elborítja a találgatások és kombinációk áradata. Természetesen ezút­tal is csak a találkozó után lehet majd érdemi ítéletet al­kotni. Annyi bizonyos, hogy a szovjet—amerikai eszmecse­Jelentés a (Folytatás az 1. oldalról) csapadék eredménye. A ro­zsot, őszi árpát leverte a vi­har, így annak betakarításá­val lesznek nehézségek. A pil­langósok betakarításánál is gondot okoz az esőzés, így a szövetkezetek kénytelenek lesznek szenázs készítésével menteni, amit lehet. A rétsá­gi járásban hasonló a helyzet. Több helyen áll a víz, és meg­dőltek a kalászosok. Kuráli Béla, a járási hivatal mező- gazdasági osztályának munka­társa értesített bennünket, hogy a szövetkezetektől egy­előre nem jelentettek nagyobb károsodást. Leginkább a pásztói és a salgótarjáni já­rásban úsztak meg a viharos felhőszakadást. Igaz ugyan, re keretei tulajdonképpen adottak és logikusan követ­keznek a nemzetközi esemé­nyek alakulásából. Európában a már említett pozitív folyamatok, valamint a leszerelés területén történt szerény előrehaladás azt bizo­nyítják, hogy a jelenlegi hely­zetben is vannak közös érde­kű kérdések Moszkva es Washington viszonylatában. Ennélfogva nem lehetetlen kölcsönösen előnyös, sőt te­gyük hozzá, hogy az egész vi­lág számára előnyös megálla­podások létrehozása. Nem le­hetnek azonban illúzióink: elegendő szemügyre venni az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikáját, a Közel-Ke­leten betöltött szerepét, s azt a magatartást, amelyet Ame­rika a világ számos ponján tanúsít. AZ „UTAZÄSI évad” leg­fontosabb híre az amerikai elnök szovjetunióbeli látoga­tása, de korántsem ez az egyetlen állam- vagy kor­mányfői utazás. Az osztrák el­nök Helsinkiben járt, aminek érdekességét az európai ügyek adják. Helsinki mellett Bécs > bili idegenkedne egy bizton­sági konferencia házigazdái tisztjétől. Az angol királynő Franciaországban tett köruta­zást: a fényes protokoll a ki­bővített Közös Piac ügyét lát­szott megerősíteni... Folytatja jelentős útikörútját Fidel Castro is, a kubai miniszter- elnök jelenleg Szófiában tar­tózkodik, s az előzetes beje­lentés szerint az egyik követ­kező állomás Budapest lesz. vihar után hogy a tarján! járásban szin­tén több helyen áll a víz, a dombok alján talajbemosások mutatkoznak és a már leka­szált szénát a földbe verte az eső, a pásztói járásban vi­szont szinte károk nélkül si­került túlesni a viharon. Az eső is csendesebb volt, inkább éjjel esett, egy kissé a tavaszi árpát nyomta meg. Hrgyel Mihály szerint — aki a já­rási hivataltól az adatokat kö­zölte — a viharnak nagyobb volt a látszata, mint az ereje. A megye területéről szom­bat délig jégkárbejelentés nem érkezett. A nagy szélvi­hartól megvédték a községe­ket a dombok, így az orszá­gosnál sokkal kevesebb kár­ral folyt le a nagy tavaszi zá­porsorozat. A szovjet - amerikai kapcsolatok történetéből (V.) Az út Moszkváig A Lengyel Egyesült Mun­káspárt, a Nemzeti Egység­front, a Lengyel Népköztársa­ság állami szervei, hazánk ér­dekeitől vezérelve a jövőben is töretlenül tovább folytatják eddigi politikánkat, amely a Szovjetunióval fenntartott testvéri szövetség szilárdítá­sára, az NDK-val, Csehszlo­vákiával és a szocialista kö­zösség többi országával meg­valósított szövetség és barát­ság elmélyítésére, Lengyelor­szág nemzetközi helyzetének erősítésére, az európai és nem­zetközi biztonság és együtt­működés ügyénpk szolgálatá­ra irányul — mutat rá végül a határozat. (MTI) Greenhill elutazott Rhodesiából ' Sir Denis Greenhill, az an­gol külügyminisztérium állan­dó államtitkára pénteken Sa- lisburyből hazautazott Lon­donba, hogy tájékoztassa kor­mányát Ian Smith, rhodesiai miniszterelnök ..előzetes né­zeteiről”, a még nyilvánosság­ra nem hozott úgynevezett Pearce-jelentéssel kapcsolat­ban. Az államtitkár elutazása után a Smith-kormány ülést tartott, hogy kidolgozza ál­láspontját a tavaly novembe­ri angol—rhodesiai megálla­podással összefüggő Pearce- jeleptésről. (MTI) Áz 1972-es elnökválasztáson, befutott az örök második. Richard Milnous Nixon ex- alelnök, több választási kam­pány bajnoka rácáfolt arra a politikai hagyományra, hogy aki egyszer alulmaradt a Fe­hér Házért folytatott verseny­futásban, annak többé nincs reménye Amerikában elnökké lenni. Nixon minimális előny­nyel győzött Johnson alelnöke, Humphrey-vel szemben. E győzelmet főleg annak kö­szönhette, hogy más, új viet­nami politikát hirdetett — mint a Johnson mellett komp- romitálódott Humphrey, 1969 elején az Apolló—11 űr­hajósainak fogadtatása után, Guam-szigetén az újdonsült elnök meg is hirdette: haza­hozza az amerikai ,.fiúkat” és helyettük a helyi kormányok vállaljanak nagyobb részt — ahogy kifejezte magát — ön­maguk védelméből. Ezért te­kintélyesen felduzzasztottá a délkelet-ázsiai rendszereknek nyújtott katonai segítség mér­tékét, a dél-vietnami hadsere­get például a legkorszerűbb amerikai hadianyaggal szerel­te fel. És fokozatosan kivonta csapatai nagy részét Délke- let-Ázsiából. Több ízben kije­lentette, hogy rendezett, ki­egyensúlyozott világrendre tö­rekszik. „Váratlan tettek embere" Nixon megnyilatkozásai — ha nem is módosították az amerikai külpolitika hagyo­mányos alapjait — bizonyos fokú realitásról tanúskodtak. Sulzberger, a New York Ti­mes nagy hírű publicistája a „váratlan tettek emberének” nevezte Nixont. Portréját ki­egészítette azzal, hogy vaskö­vetkezetességgel ragaszkodik elveihez — mindaddig, amíg nem ütközik nehezebb aka­dályba. Ha ez bekövetkezik, váratlan indulati cselekvések­re képes. Sulzberger ezt a jellemzést akkor írta, amikor Nixon elmondta beiktatási be­szédét. Az elnök politikáját most sem lehetne jobban jel­lemezni. A helyzet bizonyos­fokú reális felmérése, elnök­választási programjának vég­rehajtása csak addig jellemzi ezt a külpolitikát, amíg nem bukkannak fel váratlan ne­hézségek. Ekkor még elődjei­nél is agresszívebb lépésekre képes Nixon, képes a hibák eszkalációjára, halmozására. A világ realitásainak elis­merése jelentős tárgyalások­hoz vezetett. Európában meg­született a négy nagyhatalom új felelősségét tükröző nyu­gat-berlini egyezmény. Viet­namból megindult az ameri­kai szárazföldi alakulatok ki­vonása, jó lendülettel folytak a még Johnson elnöksége alatt megkezdődött tárgyalá­sok a stratégiai fegyverek korlátozásáról Az eszmecsere folytatása A reálpolitika és a nixoni látványos akcióimádat jegyeit viselte magán az elnök két útjának bejelentése. Az idén márciusban Pekinget kereste fel és most Moszkvába láto­gat. Peking egy új politiká nyitánya volt, a küszöbön ál­ló moszkvai találkozó viszont annak az évtizedes eszmecse­rének folytatása, amely — hol megélénkülve, hol lelassulva — a hidegháború befejeződé­se óta folyik a világ két leg­nagyobb hatalma között. A legutóbbi csúcstalálkozó óta eltelt idő során több fontos kérdés megérett arra, hogy a legmagasabb szinten megtár­gyalják. Ilyen szempontból szükségessé és fontossá vált Nixon moszkvai utazása. Minden a megyegyezés Irá­nyába történt, minden lépés­nek korunkban fokozott jelen­tősége van, különösen, ha va­lamely ügyben, a Szovjetunió és az Egyesült Államok álla­podik meg egymással. Ezek­kel a reményekkel, ezekkel a gondolatokkal varja a világ Nixon repülőgépének landolá­sát a vnukovói repülőtéren. Időközben azonban az ame­rikai elnök bemutatta pro­filjának másik oldalát is. A hazafias erők sikeres offeazí- vája rombadöntötte „vietna- mizálási” poütkiáját. A kiút keresése helyett folytatta azoknak a hirtelen és veszé­lyesen kapkodó intézkedé­seknek a sorát, amelyek közé a VDK elleni bombatámadá­sok felújítása, vagy a Bengá- li-öbölbe küldött amerikai flotta tartozik. Május tí-án drámai hangú tv-beszédben bejelentette: elaknásítja a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kikötőit és megbénít­ja az ország közlekedési útvo­nalait. A bejelentés azért volt súlyosabb, mint a korábbi esz- kalációs lépések, mert ezút­tal első ízben közvetlenül a Szovjetunió ellen (és termé­szetesen mindazon országok ellen, amelyek árut szállíta­nak a VDK-ba) irányult. Tárgyalások kora Az amerikai lépésre adott szovjet válasz három fontos dolgot jelentett ki: 1. Nixon intézkedése jogtalan, sért mindenfajta nemzetközi jogot? 2. a vietnami kérdést csak tárgyalásos úton lehet rendez­ni; 3. a Szovjetunió továbbra is — a szolidaritás alapján állva — minden segítséget megad a vietnami nép harcá­hoz. Ez a józan, és higgadt hang csak az amerikai esz­kalációé lépések szükségtelen és bűnös voltát szögezte le, ugyanakkor azonban nyitva hagyta az utat a tárgyalások előtt. Nixon moszkvai látoga­tása azonban — mint ahogy előre látható — nem lesz amolyan látványos tv-show műsor, mint amilyennel Pe­kingiből örvendeztette meg választóit. Nehéz, de érdemi tárgyalásokra van kilátás. Egy dolgot azonban látni kell. Számtalan kétoldalú és nem­zetközi érdek kívánja a szov­jet—amerikai kapcsolatok ja­vítását. Mindkét ország szá­mára előnyös a gazdasági kap­csolatok fejlesztése, a straté­giai^ fegyverek tárgyában tör­ténő megegyezés és a nemzet­közi enyhülésből minden or­szágnak haszna lenne. A szovjet—amerikai kap­csolatok történetének újabb fejezetét írjuk. E történet a feszültség és az enyhülés, a hidegháború és az olvadás története. De napjainkban, amikor szeretjük hinni és mondani, hogy a tárgyalások korát éljük, a nemzetközi vi­zek a politikában is tele van­nak aknákkal. Csak nagy fi­gyelemmel, józansággal, hig­gadtsággal lehet ezeket kö­zömbösíteni. Kereszty András (VÉGE) 2 NÓGRÁD — 1972. május 21., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom