Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
ZENEI ÉLET Sikeres Fidelio-bemutatő Rubányi Vilmos búcsúfellépése Jelenet a Fidelio zárójeleneteiből Fotó: Kulcsár J. Közel egy évig nélkülözte a remtve az adott kor és a kormegyeszékhely operalátogató szerű együttmuzsikálás ötvő- közönsége a debreceni Csoko- zetét. nai Színház kitűnő karmesterét, Rubányi Vilmos érdemes művészt. Utoljára a Sába királynője bemutatóján láthattuk és üdvözölhettük, az elmúlt évad végén. Kedden esRubányi Vilmos Beethoven művével, a Fidelióval búcsúzik az operaszínpadtól. Reméljük azonban, hogy viszontláthatjuk őt, akár a debreceniekkel, akár mint a Salgótarelőadótól. Rubányi Vilmos karmester a beethoveni kamarazenei hangzások megvalósítására törekedett a kis létszámú zenekarral. A zenei együttes összefogása rengeteg erőt és energiát igénylő feladat. Ismerve a már krónikussá váló hegedűshiányt, nem lehet csak a zenekar számlájára Írni, a néha kiegyenlítetlen hangzást. A keddi előadáson elsősorban a fúvósok, közülük is a kürtösök remekeltek. Kitűnően biztosították a mű karakterét, forradalmi hevületét. Az opera címszerepében Czakó Mária mutatkozott be. Magabiztosan formálta meg a férje kiszabadításáért küzdő feleség alakját, bravúrosan oldotta meg feladatát. Don Fernando minisztert — a szabadság jelképét — Nagy Miklós alakította, kellő művészi alázattal. Don Pizzaro börtönparancsnok szerepét Gazsó János játszotta. Kitűnő ka rakterszerep, nagy lehetőség az énekes számára. Gazsó markáns vonásokkal formálta a sötét színekkel megrajzolt figurát. Ellenszenvessé vált, kellően érzékeltette mind han- gilag, mind színészi játékban az opera negatív alakját. “Florestant Csongor József keltette életre, a tőle megszokott biztonsággal. Kiemelkedő alakítást nyújtott Rocco börtönpr szerepében Tréfás György Liszt-díjas. Emberséges és melegszívű volt, át érezve az emberi bajok gyötrelmeit. Fényesen csengő hangja kiválóan érvényesült, színészi játéka is megérdemel minden elismerést Pallos Gyöngyi karakteresen formálta meg Marcellina szerepét. Jaquino alakjában Kövecses Béla, az Állami Operaház tagja mutatkozott be, nagyvonalúan. Magabiztossága, színészi játéka az epizód- szerepben is kitűnően érvé nyesült. A két fogoly szerepét Géczy József és Tóth József alakította, nagy biztonsággal. Az énekkar kifogástalan tel jesítményt nyújtott. Különöte ismét a pulpitusra lépett, jáni Szimfonikus Zenekar ven- sen emlékezetes volt a rabkórus kiegyenlített hangzása, valamint színészi játéka. (Karigazgató: Tarnay György.) Az Erkel-díjas Kertész Gyula rendezése elsőrangú, léSugár István: Beethoven zenés drámáját, a dégkarmesterét. Mert az sem Fidelíót vezényelte, felépülve vitás, hogy Salgótarján és egy- hosszas betegségéből. __ ben a megye egyre jobban kíRubányi Vilmos a mostani bontakozó zenei életében igen vendégszerepléssel búcsúzik — nafy szerepet vállaltak ma- _ __ m int operakarmester —, a ,..a debreceni operistók, s nyegre törekvő. Kitűnőek salgótarjáni operabarátoktól. közvetve Rubányi Vilmos Langmár András díszletei. Nyugalomba vonulása előtt erdemes művész is. Greguss Ildikó jelmezei szívisszatért kedves operájával, a * nesek. Zakar István maszkFidelióval, Salgótarjánba, any- Beethoven kétrészes operá- mester is kiváló munkát végnyi szép sikerének színhelyére, ja 1803-ben csendült fel elő- zeit. (M) Mert mióta a debreceni ope- szőr Bécsben. A 35 éves bécsi ratársulat elvállalta a Nóg- mester, a bemutató után át- rád megyei vendégjátékokat, íratta a librettót, ám az újabb Rubányi Vilmos érdemes mű- változat sem hozott számára vésznek — a színház zeneigaz- sikert. Végleges formájában a gatójának — hozzáértése, hal- mű 1814-ben hangzott el, meg- latlan szigorú szakmai hozzá- érdemelt sikerrel. Valameny- állása, véleménye valamennyi nyi változat elé készült egy- produkción érződött. Az az egy nyitány, amelyet a zeneigényes mívesség, amivel irodalom I,, II. és III. Leonóra egyaránt megkövetelte a fe- nyitányként ismer, gyeimet szólistától, kórustól, Beethoven a zsarnokság el- zenekartól, mindvégig emlé- len küzdő emberiség felemel- kezetes marad. Hiszen emlé- kedését mintázta meg a Fi- kezzünk csak a Tosca, a Tru- delióban, melyben végül is az badur, vagy a Sába királynő- igazság győzedelmeskedik. Az je remekmívű előadásaira. Ru- a derű, mely az opera záróje- bányi az olasz bel canto éne- lenetében megfogalmazódik, kés hagyományait a zenekar mintegy összegezése a zeneköltő forradalmi magatartásának: „Az egész emberiség barátjának vallom magam.” A mű .megszólaltatása igen nagy figyelmet és szakmai hozzáértést követel minden 4 várostörténeti A SALGÓTARJÁNBAN május 18-án délután 5 órakor megnyíló várostörténeti kiállítás, amely a városi pártbizottság és a tanács programja alapján készül, s amely az urbanisztikai napok programjaként nyílik meg, többféle funkció betöltésére hivatott. A kiállítás rendezőjének és házigazdájának, a Munkásmozgalmi Múzeumnak nem csupán az volt a célja, hogy alkalmi kiállítást készítsen az évforduló tiszteletére, hanem, hogy az évforduló eszmei célkitűzéseit is szolgáló, olyan állandó kiállítást alkosson, amely a múzeum jelenlegi fel- készültségi fokának megfelelően több éven keresztül szakmai és kultúrpolitikai szempontból egyaránt kielégíti a látogatók igényeit. Célunk volt, hogy a kiállítás anyagán keresztül a kétségtelenül bizonyítható, ugrásszerű fejlődés bemutatásával hozzájáruljunk a szocialista hazafiság, az egészséges lokálpatriotizmus továbbfejlesztéséhez a látogatók körében. Gondoltunk arra is, hogy a dokumentum-, sajtó- és tárgyi anyag, a tablókon elhelyezett magyarázatok, illusztrációk jól illeszkedjenek az iskolákban folyó környezetismereti, földrajzi, történelmi stb. oktatáshoz, a nevelési célkitűzések megvalósításához. Arra is ügyeltünk, hogy a pártós tömegszervezeti oktatásban résztvevők számára fontos dokumentumok megismerése váljon lehetővé. Kiállításunk jól szolgálhatja a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését. Úgy érezzük, hogy a helyi lakosságon kívül a Salgótarjánba látogató turisták ugyancsak fontos ismereteket szerezhetnek városunk történetéről. A KIÁLLÍTÁS tartalmi koncepciójának kialakításakor annak bemutatását tűztük célul, hogy milyen természetű és társadalmi tényezők játszották a főszerepet a település ugrásszerű fejlődésében. A több száz éves kis település dinamikus fejlődésének lehetőségét a szén felfedezése és kiaknázása teremtette meg. A „fekete gyémánt” adta meg a lehetőségét a gyáripar és az országosan is számottevő, a forradalmi harcok élén álló munkásosztály kialakulásának. Ez utóbbi tényező indokolja, hogy nyomon kövessük a munkásság számszerű alakulását, nemzetiségi megoszlását, munkásegyesületeinek, párt- jainak működését a különböző korszakokban. Erre annál is inkább szükség van — s ezt nem kis büszkeséggel dokumentáljuk —, mert a város proletariátusa szervezettségénél. öntudatánál fogva kialakulásától napjainkig teljesíti osztályküldetését, a nemzeti és nemzetközi feladataiból ráháruló feladatokat. A Tanács- köztársaság hősi harcai, az 1926-os és 1929-es éhségfelvonulások és -sztrájkok, 1944- ben a kiürítés elleni szabotázsakciók, 1945-ben és 1947-ben a választási győzelmek, 1946-ban a győzelmes széncsata, 1958- ban és 1957-ben a néphatalom megvédése és a szocialista konszolidációban való tevékeny részvétel, mind szervesen beletartoznak nemcsak a megye, hanem a magyar munkásmozgalom krónikájába is. Kiemelt helyet biztosítunk kiállításunkban az egykori bányásztelepülés ipari várossá alakulásának, a valamikor viskókból, földszintes házakból álló. ma modern városközpontú Salgótarján bemutatásának. Adatokat, képeket közlünk, ha csak szűkösen is, a felszabadulás utáni kulturális, egészségügyi fejlődésről is. Ama törekvésünket, hogy teljes szélességében és mélységében mutassuk be a város fejlődését, a rendkívüli szűk kiállítási és raktározási lehetőségek mellett nagy mértékben befolyásolta a viszonylag fiatal gyűjtemény és ebben is a kis térben is használható tárgyi anyag hiánya. Mindezekből fakad, hogy a kiállítást nem tekintjük teljesen befejezettnek, továbbfejlesztése folyamatos munkát igényel, amelyben az eddigieknél jobban szeretnénk igénybe venni a gazdasági és társadalmi vezetők, múzeumbarátok intenzívebb segítségét. A KONCEPCIÖZUS kiállítás rendezője dr. Szabó Béla, múzeumi osztályvezető. Munkájában segítette a legújabb- kori történész, a dokumentum- tár vezetője és a segédmuzeológusok. Az ízléses, a tartalmat jól kifejező vitrineket, installációt a nagyoroszi ktsz balassagyarmati asztalos kollektívája készítette. A kiállítás színvonalas, formai megjelenítését Szujó Zoltán és Presits Antal grafikusok, a közművelődési intézmények kiállításrendező csoportjának tagjai, Varga István rajztanár, s az üzemek dekoratőrei végezték. A múzeum gazdasági apparátusa, adminisztratív állománya messzemenően biztosították a kiállításhoz szükséges anyagi feltételeket. Dr. Molnár Pál, megyei múzeumigazgató Szülők parlamentje Megkezdődött az előkészítés A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, a Salgótarjáni városi Tanács, valamint a József Attila Művelődési Központ május 29- én Salgótarjánban, a művelődési központban megrendezi a szülők parlamentjét. A szervező bizottság megtartotta ülését, amelyen kialakult a részletes program. A salgótartjáni óvodások, általános és középiskolás tanulók szüleinek képviseletében mintegy 150 édesanya és édesapa kap meghívást erre a parlamentre, amelynek célkitűzése a családi és táradalmi nevelés harmonikusabb, hatékonyabb együttműködésének megteremtése. A nagy érdeklődéssel várt parlament bevezető előadását Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára tartja, majd a résztvevők három szekcióban tanácskoznak. A szekcióüléseken szó lesz a kisgyermekkor — a három—tízévesek — nevelési problémáiról, a kamaszodó — tíz—tizennégyéves — gyermekek és a szülők viszonyáról, a legfontosabb nevelési kérdésekről. A harmadik szekció a tizennégy— tízennyolcéves fiatalok felnőtté válási folyamaténak gondjairól tanácskozik, részletesen megvitatva az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A szülők salgótarjáni parlamentje Iránt, amely minden bizonnyal sok segítséget nyújt az édesapáknak és édesanyáknak, máris nagy az érdeklődés. nyelvére ültette át, szélesen hömpölygő dallamívekkel dolgozott, ennek rendelt alá minden zenekari hangzást — nem feledve a ma operaszínpadának törekvéseit: megteVíz, VÍZ, víz... Vajon elfeledtük volna a utat a lezúduló zápor árja víztelen telet, a száraz tavasz- mosta, megjelent egy locsoló- elöt, amikor szinte kiapadt az autó és ügyet sem vetve a zu- Ipoly, és a magasabban fék- hogó esőre, s arra, hogy az vő salgótarjáni házakba, a út két szélén különben is pa- l'első emeletekre már nem ju- takként zúdult le a víz, há- tott ivó- és mosdóvíz? Vajon romszor is végiglocsolta az olyan jól állunk már, hogy po- ütat. Voltak, akik harsányan csókolhatjuk is a vizet? Az kacagták az esetet, voltak, első kérdésre még igennel fe- akik az öklüket rázták és A Különös házasság igaz lelhetünk, de a másodikra már semmi esetre. A víz, napjainkban is hiánycikk és örülni kell minden csepp esőnek, amely lehetővé teszi a akadtak, akik egyes illetékes hivataloknak és a gépkocsi - vezetőnek küldtek félre nem érthető üzenetet. Valaki ironikusan megjegyezte: „Az utak takarékoskodást, a csöveken locsolása hozzátartozik a kulát érkező vízzel. Nem véletlen tehát, hogy kedden, az esti órákban különböző formákban adtak megdöbbenésüknek kifejezést a Pécskő utcában tartózkodók. Mert amíg az túrához!” Szó szerint igaz. De a kultúrához mindig — száraz időben és esőben egyaránt — hozzátartozik a józan értelem is! L. Gy. NÓGRÁD - 1972. május 18., csütörtök €7. De nem feledkezik meg szeretett kálvinistáiról sem. A négy egyházkerület (püspökség) számára torontáli jószágaiból mintegy 100 ezer forintot hagyományoz. De jó gazda módjára, gondoskodik mindennapjainak szorgos gondozóiról: inaséról és gazdasszonyáról is. Testamentuma végrehajtóául pedig két tisztelt barátját, ifjú Bernáth Zsigmondot, s az alispánt jelöli ki, mint „akiknek erántam szíves bizodalmu- kat tapasztaltam.” Másnap, május 3-án a lélek lángja egyre gyérebben pislákol már öreg, s beteg testében, — s még ugyanaz nap, az Éj leánya, a kegyetlen párka, Atroposz, elvágja párdányi gróf Buttler János élete fonalát. Sándor gróf és hitvese Éva, életük mesébe illő jótevőjüket, végakaratához híven, „illendően” helyezik örök nyugodalomra, kegyúri templomában, a palág'ú kálvinista egyház kriptájában. Székhelyén, Dobóruszkán csak Katolikus templom áll, s annak földjében, — úgy érzi, és hiszi — nem lenne még haló poraiban sem nyugodalma sohasem... Marakodás az örökségért A Buttler—Barkóczy família nem veri nagydobra János gróf halálának hírét. Előrelátók! Tudják, hogy nemcsak Buttlerné, a gonosz özvegy, de a Buttler leányok ága is éhes héja módjára csapnának a gazdátlanul maradt zsákmányra. De Barkóczy Zsigmond báró ám a tett embere. Se szó se beszéd, egyszeriben a fiatal házasok részére elfoglalja az erdőtelki birtokot és a fényes kastélyt, s minden mozgatható értéket innen felvidéki birtokaikra szállíttat. A felvidéki jószágait nem kell félteniök, mert azok szilárdan kézben vannak, de különben is Buttler János vitathatatlan szerzeményi javai, s mint ilyenek, megtá- madhatatlanok. A harc a birtok körül azonban nem ül el. Egy héttel az öregúr halála után, váratlanul fegyveres vendégek érkeznek az erdőtelki kastély elé. A királyi fiskus képviselői, hogy mint „gazdátlan jószágra” az állam nevében rátegyék kezüket, — tekintve, hogy magtalanul hunyt el Buttler János. De nem várt meleg fogadtatásban részesülnek. A kastély kapujában hirtelenjében vasvillára és kaszára kapott majorságbéli cselédek állják útjukat. A csillogó paraszti fegyverek védelmében hamarosan megjelenik Barkóczy Zsigmond, s a testamentum egyik végrehajtója. Ellentmondást nem tűrő kemény hangon a képibe vágja a vagyonkobzásra érkezett állami uraknak, hogy itt nincs mit keresniök, mert Erdőtelek sorsáról vég- rendeleti úton maga Buttler döntött. A fegyveres állami depu- táció a kaszák és vasvillak vészes villogásától, s a tiltakozók ellentmondást nem tűrő mennydörgő szavától megijedve, szégyenszemre, eredménytelenül kullog el az oly sok kalandot megélt Buttler- kastély falai alól. De máris megy a tiltakozás a tekintetes nemes vármegyéhez: a „korona ügyésze” elsődleges igényét jelenti be Erdőtelek birtokára s ellentmond Buttler János végrendeletének. A távoli torontáli Párdány- ban azonban az államnak sikerül rátennie a kezét a Buttler-birtokra, melyet oly kikötéssel kapott az uralkodótól János gróf apja, hogy azt csakis fiúörökös jussol- liatja. A föld alatt porladozó öreg Buttler János birtokai nemcsak az állam, de mohó özvegye s pénzsóvár nővérei atyafiainak összpontosított támadása központjába kerül. Őrjítően mohó tánc veszi kezdetét a mesés Buttler- vagyon körül... Az özvegy Buttlerné sem maradhat ki a nagy birtokszerzési kampányból. Ő nem a nyers erőszak embere. Ő, pompás pesti ügyvédei révén, a pereskedés fáradhatatlan híve. Neki éppen úgy ellensége az elhunyt gróf nővéreinek rokonai, mint a fiatal Buttler Sándor és Éva felesége. Az első rohamot a veszedelmesebb ellenfél: a Buttler-atyafiak ellen indítja, akik végül is késhegyig menő alkudozások, idegölő tárgyalások nyomása alatt megadják magukat és élethossziglani használatra , évi 14 ezer forint ellenében átengedik Dőry Katalinnak Erdőtelket. Az idős asszony közeli halálában bíznak, hiszen jócskán túl van már a hetvenen. Elszánt pereskedés révén sikerül még az állam kezéből is megkaparintania a Torontál megyei Párdányt, — hála minden hájjal megkent pompás pest-budai fiskálisainak. Katalin asszony soha életében nem gondolta, hogy ilyen győzelmi tort ülhet a gyűlölt Buttler-család felett! Megkontrázva férje végakaratát, kezében tartja élete fogytáig az ősi Buttler-va- gyont! Évi jövedelme, diadala eme tetőpontján horribilis summára rúg, hiszen csupán a párdányi jószágból 30 ezer forint a bevétele. (Folytatjuk)
