Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Változatos műsorral kezdődött el március 31-én a megyei művelődési központ keretében működő salgótarjáni filmklub második negyedévi programja. Ebben a negyedévben hetenkénti váltással összesen 12 — nemzetiségi megosztásban három francia, 2—2 angol, jugoszláv, csehszlovák, egy olasz és két kopro- dukciós filmet láthatunk, az elmúlt másfél évtized — bátran mondhatjuk — rangos világterméséből. A bemutatásra kerülő művek napjaink aktuális társadalmi, a fiatalok egzisztenciális, politikai és érzelmi problémáit tették vizsgálatuk tárgyává, nem egy esetben a mesterművek művészi tökéletességét megközelítő színvonalon. Luchino Visconti Rocco és fivérei című munkáját — már annyiszor hallhattunk róla — nem szükséges bemutatnunk. Kevesebbet hallhatott viszont a nagyközönség a francia Claude Chabrol Unokafivérek, á szintén francia Jean-Luc Godard Bolond Pierrot és a csehszlovák Vera Chytilová Százszorszépek című filmjéről. Chabrol 1959-ben készült munkája a francia új hullám egyik jellegzetes, immár klasszikusnak számító darabja. A film két hőse, az unokatestvérek (Gerard Blain és Jean Claud Brialy) egymástól teljesen eltérő karakterek; különbözik a magatartásuk, vérmérsékletük, az emberi kötelességről, életről és munkáról alkotott felfogásuk. Különbözőségük eredője, hogy eddig másmás községben (vidéken és a fővárosban) éltek, s környezetük saját törvényeinek megfelelően alakította ki jellemüket. Morális szempontból a jó vidéki és a romlott városi egymás mellé állításában egy túlhaladott szemlélet naivitása kísért. A rendező tehetsége, pontos valóságismerete, erőteljes problémaérzékenysége azonban izgalmassá for- rósítja az egyébként banális — szerelmi konfliktussal is fűszerezett — történetet, és sikerrel kerüli el a sematizmus kelepcéit. A nézővel nemcsak érezteti, hanem el is hiteti, hogy a túlzásba vitt jóság éppúgy káros lehet az egyén és szűkebb környezete számára, mint a rossz, az emberi érzéseket megcsúfoló gátlástalanság. Godard groteszk játéka, a Bolond Pierrot világszerte már nagyon sok vitára adott alkalmat a közönség és a szakma körében egyaránt. Pierrot (Jean-Paul Belmondo) éppúgy, mint Godard valamennyi hőse az erőszak kíméletlen világában él, amelyből meneküL A szerelem nyugalmat és biztonságot ad számára, de mindez csak ideiglenes, mert az erőszakra épülő világ megöli a szelíd érzelmeket. Godard filmjében szerelemről a halálról, életről, civilizációról és természetről kérdez a maga alapos, nagy szellemi koncentrációt igénylő formájában, s végső soron azt tudatosítja, hogy az erőszakra épülő világban csak az erőszak képes az emberi viszonyok, a dolgok megváltoztatására. Vera Chytilová szürrealista elemekkel teletűzdelt filmjének, a Százszorszépeknek két bájos unatkozó fiatal lány a hőse. Alapvető vonásuk közös: nincs egyéniségük, nincsenek céljaik, amelyeket megvalósítanának, hogy kialakítsák és elfoglalják helyüket a társadalom világában. Minden pillanatukat a játék uralja. Erről a tartalmatlan és céltalan életről, a játék és hazugság ártalmasságáról szól a cseh kritika által „filozofáló” filmesnek nevezett rendezőnő indulatosan leleplező filmje. A műsorban megkülönböztetett figyelmet érdemel a két jugoszláv film, A pártfogolt, Vladan Slijepcevic és a Szomjazok, Dimitre Osz- manli alkotása. Mindkettő Fiatalok Kisterenyén Ä Kisterenyei nagyközségi Tanács — az ifjúságpolitikai határozat jegyében — nemrégiben megvizsgálta a Kisterenyén élő fiatalok életkörülményeit, elsősorban a szabad idő felhasználását. A tanács már elkészítette az intézkedési tervet, amely tartalmazza a legfontosabb feladatokat. A tanács vezetői úgy határoztak, koordinációs értekezletre hívják ösz- sze az üzemek és intézmények vezetőit, hogy kulturális alapjuk terhére járuljanak hozzá Kisterenye ifjúsági, művelődési és sportolási lehetőségeinek bővítéséhez. Tárgyalásokat kezdeményeznek egy ifjúsági ház létrehozására, amely helyet adna az úttörőcsapatnak is. Több határozati javaslatot fogadtak el az említetteken kívül is, amelyek segítik az ifjúság művelődését, sportolását, szórakozását. Órarend elektronikus számítógéppel Az egyetemeken mindenkor nehéz feladatot jelent az órarendek összeállítása, hogy azok minden igényt kielégítsenek, ugyanakkor a foglalkozások időpontja ne ütközzön. A moszkvai Energetikai Egyetem kémia szakának hallgatói részére elektronikus számítógépen dolgozták ki a tanrendet. A 4500 hallgató hat különféle program szerint vesz részt a foglalkozásokon és előadásokon. Az egyetem automatikai és kémiai tanszékén dolgozták ki az algoritmust és a Minsak—22 számítógép alig fél óra alatt további korrekciókat és „lefordítást” nem igénylő táblázatban adta meg a választ. A példa nyomán a szovjet egyetemeken hasonló módon készítik el a jövőben az előadások és foglalkozások programját. 4 NÖGRÁD - 1972. április 16., vasárnap Szép versek 1971 fiatal alkotók merész, .nagyon izgalmas és időszerű társadalmi-politikai kérdéseket feszegető munkája. A pártfogolt egy „nagy emberek” által dédelgetett fiatalember köz- és magánéleti konfliktusokkal terhes, tragédiába torkolló életének bemutatásával figyelmeztet a társadalmi elmélet és gyakorlat közötti helyenként jelentkező disszonancia embert pusztító, káros voltára. A Szomjazok vidéki értelmiségieknek, tanítónőknek a sivársággal és a meg nem értéssel folytatott mindennapi küzdelmét, álmait, kitörési kísérleteit ábrázolja, hol tartózkodóan lírai, hol megrázóan drámai eszközökkel. Különösen a teenager korosztály számára nyújt emlékezetes élményt a Kiváltság című Peter Watkins és a Tanár úrnak, szeretettel című angol film a népszerű táncdalénekesnő, Lulu főszereplésével A Kiváltság igazi beatfilm, fiatalos és lendületes, mint azok, akik csinálták és akikről, illetve akikhez szól. Sok zenével, a beat eszközeivel készült film egyben a beat kritikája is: leleplező erővel mutatja be azt a céltudatosan szított beatőrületet, ami az elmúlt évtizedet jellemezte Nyugat- Európában. Steve, az énekes koncertjeivel felkorbácsolja a fiatalság szenvedélyeit, elszabadítja a lázadás szellemét, s ha már így van, akkor kötelessége az is, hogy megzabolázza ezt a szellemet, ne lépje túl a konszolidált polgári társadalom által megszabott kereteket. Izgalmas szórakozást ígér a többi film is, amelyekről nem esett szó, és biztosra vesszük, aki megnézi e filmeket, mindenképpen csak nyer általuk. Sulyok László Boldogan és büszkén írhatjuk le, hogy a magyar költészet, amely eddig is rangos helyet foglalt el a világ irodalmában, ma reneszánszát éli. A versolvasók és vershallgatók milliós tábora élteti és rohamosan változó világunk ihleti a költőket, hogy feleljenek rohanó korunk feltett kérdéseire. Jó dolog, hogy a halhatatlan proletárköltő, József Attila születésnapját a költészet napjává nyilvánították. Ez az ünnep lehetőséget ad az összegezésre, áttekinthetjük: mit is adott az elmúlt 1971-es esztendő a költészetben, amely alapvető emberi kapcsolat, örökös párbeszéd a világról, önmagunkról. A bőség szinte zavarba hozza az olvasót. Mihez is nyúljon először? A magyar líra kezdeti időszakához vigye-e el a kegyelet, hiszen 500 esztendeje halt meg Janus Pannonius, akit azzal is ünnepelnek a ma költő utódai, hogy egymással versenyre kelve, fordítják újra latin nyelven megírt énekeit. Tisztelegnek ezzel az európai hírű és rangú költő előtt, aki sírversében maga örökítette meg érdemeit: „Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. / Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak Irigység, / Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.” (Kálnoky László fordítása.) A nagy klasszikusok mellett a ma költői is gazdag választékban kínálják termésüket. Kónya Lajos „Kései ábránd” című kötetében az elmúlás ellen küzdve bűvöli vissza magát gyermekkorába, emlékezik elveszített kedveseire, ismerőseire, állít emléket a katonái szabadságáért életét áldozó őrnagyának. Az irodalom, a könyvek világa az, amely menedéket jelent a költőnek, „esténként ti bontotok fölöttem csillagos eget” — mondja vallomásszerűen. A világ jelenségei felé érdeklődéssel forduló költő ki nem hunyó kíváncsisága eredményezheti csak, hogy maradandót alkotva nem éri a rémként jelentkező fenyegetés, hogy „tán egy marék toll sem marad csak az isten üres magánya, fojtogató szomorúság.” A József Attila-díjas Mátyás Ferenc 60. születésnapjára jelent meg a „Parasztcite- rán” című kötete. Az ártatlanságot, tisztaságot őrző paraszti világról beszél, de úgy, hogy az elbocsátó környezetről írt dolgokban nemcsak a hazája, hanem korunk emberének örömei és gondjai is ott dalolnak. A költő vallja, hogy nem híve a „háztáji” költészetnek, csakis a hazából kitörő, világba merészkedő költészet állhat meg biztonsággal a megújuló és mindig újat kereső magyar lírában. örvendetes, hogy egyre erő- 'södik mai magyar irodalmunkban a költőnők hangja. Bálint Lea „Boldogságom erdeje”, Bede Anna „Kelj fel és járj” kötetei mellett egyszerre két kötettel is jelentkezett Beney Zsuzsa, a „Tűzföld” és a „Cérnahangra” című műveivel. Ez utóbbi kötetbe gyermekverseit adta közre. Akik ismerik óvodás korú gyermekeik gyakran egyáltalán nem örvendetes versélményeit, azok örömmel nyugtázhatják, hogy Weöres Sándor mellett ismét jelentkezett egy igazi költő, aki úgy tud a kisgyerekeknek írni, hogy nem kezd gügyögni. Beney Zsuzsa belülről látja a gyermeket, sajátját várta természetesen a legnagyobb szeretettel és úgy ábrázolja, hogy „Virágok bimbója árnyán / lovagoltál fűszál hátán / lettéi fényes tenyerén / nődögél- tél csepp legény”, de valószerű az a tündérvilág is, amelybe bevezet, és ugyanakkor bájos egyszerűség jellemzi ezt a világot is. „Két ujjamat szopogattam, / két ujjammal cérnát fogtam, / három ujjam nézegettem, / négy ujjamat mind megettem, / öt, sok, ujjammal nyulásztam, / gurigázni is próbáltam — / csak kezemmel, két kezemmel / semmit sem csináltam.” A költők egész oldalas arcképét is közölve, az idei költészet napjára ismét megjelent a „Szép versek 1971” antológia, amelyben ez alkalommal hatvannyolc költő legszebbnek ítélt verseit válogatta be a sorozatszerkesztő Mátyás Ferenc és Z. Szálai Sándor. Fájdalmas, hogy a kötetben szereplők közül Darázs Endre, Kertész László és Devecserl Gábor már nem érték meg a költészet ünnepét. „Törékeny az öröm-sikoltják / vagy mondják elnéző-szelíden / a költők századokon át” — mondhatjuk mi is Dcvecseri Gáborral, aki az antológiában közölt verse tanúsága szerint a „Csak” című versében talán már a múlandósággal szállt szembe: „Ha csak egy szőlölevelet / sikerült megörökítened, / ha egyetlen sorod is odaérez / a feszes fürtszemek fényköréhez, / vagy ha csak vágyad támad a délutáni / tóra tekintve, hozzá szót is találni, / vagy ha a szépre nézve, hozzátenni / semmit' sem áhítsz, csak belemerülni / mint lelked otthonába: jj már nem éltél hiába.” Illyés Gyula „Ablakok” című versében a „semmi sem esendőbb és gyávább, / mint emlékezetünk” gondolatával tekint végig a maga és az emberiség történetén és az önvizsgálat, az én megtalálásától várja a gyógyulást. A „Kiket szült Katalin” című versében korunk legaggasztóbb kérdésével viaskodik. Az anya, aki szülhetett volna mérnököt, tanárt — előbb jégszekrényt, kocsit, lakást, nyugdíjat szül, majd meg akarja szülni önmagát, „Meg is szülhettem volna, ha / lehetett volna még kitől” — befejezés arra figyelmeztet, hogy a polgári élet áhított javai tönkretehetik a nemzeti létet. Juhász Ferenc „Mit akart József Attila?” prózaversében szinte az egész kötet alapeszméjét megadja. Akarta „a szellem szerelmét, a szellem szabad, teremtő örömét, egyensúlyát a munkának és a csöndnek, egyensúlyát a szellemnek és az anyagnak, valami tökéletes, szép harmóniát, a játék és teremtés, a szerelem és a gyűlölet, a halál és a halhatatlanság boldog együttesét..; Hogy hihessen a Mindenség- ben és az Ember értelmében... Hogy hihesse azt is: egy szavától szebben forog a csillag, szebben szeret a szerető...” Ennek a szép „mézet virágzó” hitnek, az Emberiség szolgálatának szép ajándéka a magyar költők ünnepi antológiája. Csukly László Sugár István: A Különös házasság igaz 21. Döry Katinka hirtelen elhatározással hátat fordít a girincsi szülői kastélynak, s a messzi felvidéki Eperjesen telepszik le. S a 24 éves, férjétől különváltan élő menyecske környezetében ismét mindennapos vendég Szírmay Jóska. Olyan megbotránkozást kelt a történtek utáni viselkedése, hogy híre még az egri püspök fülébe is eljut, aki nyomban levelet diktál Butt- ler Jánosné, Dőry Katalin grófnő címére, Eperjesre. „Méltóságos Grófné! Értésemre esett, hogy Méltóságos Grófné Eperjesre vette lakását, és hogy Szirmay József is többnyire ott tartózkodik. • Én ugyan távol legyen tőlem, hogy valami rossz vélekedéssel legyek a Grófné eránt, hanem mivel Önön Maga jól tudja, hogy micsoda szóba vétetett Szirmayval, és kivált férje, mely rossz gyanúságba esett eránta. Maga ítéletére bízom, gondolja meg, hogy nem jobb volna-e Maga lakását Szirmaytól távol venni, társaságát kerülni, és kivált azon igyekezni, hogy soha magányosan vele összve ne jöjjön. Én valójában azt állítom, hogy ez a Grófnénak mind hasznára, mind becsületére nézve jobb lenne. Mert így minden gyanúságot, és , rossz beszédet személyétől eltávoztatna, mindazonáltal könnyebben remélhetné, hogy férjével öszve mehessen. Ebben félhető, nehogy a férje rossz ítéleteket mondjon és ne csak magához vissza ne vegye, de még az élelmire eddig adni szokott költségeket is megtagadja. Ezeket a Grófné jó szívvel vegye tőlem és tanácsomat kövesse...” Katinka grófnő azonban fütyül a jóindulatú, figyelmeztető szóra... Ismét együtt, avagy a végleges szakítás Négy esztendőn át csend honol a Buttler .házaspár háza táján. Ki-ki a maga útját járja: János a bánáti párdá- nyi birtokbirodalmát, Katinka meg a felvidéki Eperjest... Az esztendők lassan, de kíméletlenül múlnak. Alig húsz hónap boldogság van mögöttük, örömteli együttéléssel, s máris 30 esztendősek... S ily hatalmas birtok teljhatalmú ura nem engedheti meg magának azt a felelőtlenséget, hogy ne gondoskodjék utódlásáról! Igen ám, de házassága már jó mély kátyúba zökkent, s a négyéves különélés lehetetlenné tette, hogy egy piktorral újabb ágacskát pingál- tasson szoba falát díszítő családfájára. — Egyik barátja találja fel részére Kolumbusz tojását. Fogadja vissza asz- szonyát, s így majd csak megoldódnak utódtalanságának problémái... A nyakas János gróf kénytelen beadni a derekát, és hosszú levélben tárja fel vágyait Katinkája előtt. Hogy is szól ez az asszonyhívógató szerelmes levél? „Szerelmes Hitvesem! Elveszett nyugodalmam annyi sok-sok Esztendők alatt keresvén nálad Nemes Hitvestárs, engedj kérésemnek, halljad kegyesen, s légy meggyőződve, hogy a nap vidáman nem süt reám, hacsak Szívednek jósága meg nem erősíti.. Ho’zzád küldött kevés soraimból Drága Hölgy, ne ítélj, azok Oly igaz szívből fakadnak, melyet világi hatalom megzavarni nem fog, Ha Szeretetre méltónak találsz, úgy szenvedő szívemet lecsillapíthatod, és a megtörténteket temesd az örök semmiségbe. Ha sértve találod magadat, engedj meg, tudom, hogy Te több ellenségeidnek megbocsátottál, ne méltass ezeknél kevesebbre, én ugyanis férjed vagyok, kivel élni magad ígérted. Hát nem akarnád Te a további esztendőket a nyugodalom és megelégedés között általélni. Zsengéjét asszonyi korodnak megátkozom, másképp kell gondolkodnunk. Vess egy pillanatot a jövődbe, s akkor kérdezd szívedtől, vájjon mostani pályafutásod kedvedre fog-e lenni mindenkor. Ha meg vagy így elégedve, akkor elveszítettem Hitvestársamat, akit szívemből szerettem és minden nyugodalmamat. Kívánom azonban, hogy Te mindenkor nyugodt légy. Ne tarts szemrehányásaimtól, mert azok szívemből számkivetettek. Amit egy szív a szerelem és barátsággal megoszthat, azt az én szívem tőled meg nem fogja tagadni. Kedvesem! Gyönyörködve megyek azon szem- pillantás eleibe, mely Téged karjaim közé vezet. A tájék, ahol lakom, nem fogod megutálni. Itt is fogsz Te találni társaságban való embereket. Lovakat és kocsit fogok néked küldeni, útiköltséggel együtt... Azon bizoda- lomra, hogy Téged jönni láthatlak, maradok Téged szerető férjed és barátod: G. Buttler.” A szirénhangú szerelmes levél megteszi hatását, s az esdve hívogató-csalogató szó nem téveszti célját. Katinka grófnő négy évi különélés után, 1801. július első napjaiban bevonul új otthonába, a párdányi kastélyba, férje oldala mellé. A családi békesség ismét zavartalan. Második mézeshetét éli a különös házaspár ... (Folytatjuk)
