Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-15 / 88. szám
RT ti nYi ás Wes fii et Miért éppen Ő? HALÁSZ Józsefről van szó, akit a szocialista brigádvezetők országos iparági tanácskozásán az építőmunkások küldöttnek választottak a májusban megrendezésre kerülő országos eszmecserére. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik. Jelenlegi munkahelye Salgótarjánban, az Arany János utcai 21-es jelű épületben van. A déli harangszó után jött ki az épületből, több társával ebédelni. Mivel az ebédlő ajtajában sokan várakoztak, kihasználva a rendelkezésre álló időt, beszédbe elegyedtünk. — Ott voltam a szocialista brigádmozgalom bölcsőjénél. Akkor még csak brigádtag voltam Verebélyi Pál kollektívájában. Mivel sokan voltunk, úgy döntöttünk, hogy kiválunk és alakítunk még egy brigádot. Ennek éppen tíz esztendeje. A kollégák engem választottak meg brigádvezetőnek. Azóta ötször nyertük el a Szocialista címet. — Együtt van a régi társaság? — Sajnos, nincs. Egyedül maradtam! Volt aki nyugdíjba ment, mások megnősültek és lakóhelyükhöz közelebb mentek dolgozni. A héttagú kőművesbrigád teljesen kicserélődött. Régi tagnak csak a katonaságtól nemrég leszerelt Hartmann Józsit és Bagó Palit lehet tekinteni. Az újabbak: Tari István, Győri Ferenc és a többiek ügyes kezű fiatalemberek, tanulóidejük alatt már megismerkedtek Halász Józseffel, a szocialista brigád arany fokozatú kőművesével. A vállalat vezetősége bárhová állította, mindig megállta a helyét. Tudása, türelme, nagy élettapasztalata átsegítette az élet nehézségein. Arra a kérdésre, hogy mi volt sikereik mozgató rugója, szűkszavúan válaszol: — A munkásbecsület... E mögött sok kezdeményezés, ötletesség, emberiesség, egymás segítése, tanulás, vitatkozás és ki tudja még mi minden húzódik meg. — Amit eddig vállaltunk, azt egy-két nappal mindig előbb teljesítettük. Eljártunk szemináriumokra, az egész brigád ott serénykedett a vöm házának építkezésénél. Ha valamelyik brigádtag megnősült, annak ajándékot vettünk. Míg vidéken dolgoztunk, esténként gyakran beszélgettünk a brigádélet továbbfejlesztéséről. Volt időnk rá bőven, mert egy héten egyszer jártunk haza. Most, hogy egy éve itt, benn dolgozunk, ezek a meghitt eszmecserék majdnem teljesen elmaradtak. Sietnek a brigádtagok, mert megy a busz. Mivel a kollektíva teljesen kicserélődött, úgy néz ki, hogy sok mindent újból kell kezdeni. A sikerben bizakodom, mert a brigádtagok ügyesek, hallgatnak az okos szóra, csak foglalkozni kell velük. Kezdetben többet, aztán később majd meglátjuk. Rusznyák Károly nemrég még átképzős volt. A vizsga óta egész jól belelendült a munkába. Azt szeretném elérni, hogy a mostaniak is ugyanolyanok legyenek, mint a régiek. Vallja: ha jó munkát kér az ember, azt méltányolni is kell. Ennek kapcsán kerül szóba a munkaerő-csábítás. Csalogatják-e máshová a brigád tagjait? — Eddig még nem hallottam róla, bár lehetséges. Ha bármelyik elmegy, azon sem csodálkozom, bár rosszul esne. Aki megy, az másképp gondolkodik, mint a hozzánk hasonlóak. Oda ' iparkodnak, ahol többet keresnek, ahol jobban megtalálják számításukat. Pedig később úgyis rájönnek, hogy a szomszéd rétje sem zöldebb. Egyszer hagytam itt a vállalatot, 1954-ben, azt is nagyon megbántam. Amikor három év múlva visszakerültem, majdnem elölről kellett kezdenem mindent, bár előző munkahelyemen is kitüntettek jó munkámért. Elestem a 20 éves jubileumi pénztől és sok más egyébtől. Ezért, ha tőlem valamelyik szaktársam azt kérdi; menjen, vagy maradjon, a saját példámra hivatkozva tanácsolom neki a nemet. S hogy ez valóban nagy megalapozottságot takar, azt a család példája bizonyítja a legjobban. A vállalatnál dolgozik még Halász József lánya, a ve je, a menye és a fia. Ez utóbbi jelenleg katona, leszerelése után újra ide jön vissza. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, lassan lejár az ebédidő. Befejezésül az ez évi elképzelésekre terelődött a szó Azt mondja: — CÉLUNK változatlan. El akarjuk nyerni a Szocialista Brigád címet. Csak már kapnánk meg azokat a nyomtatványokat, amelyekre a felajánlásokat felírhatnánk. Nem tudom, miért késlekednek a vállalat központjában. V. K. Segítik a lakásépítőket ' A nógrádi szénbányáknál első ízben tavaly részesítették anyagi támogatásban a lakást építő vállalati dolgozókat. A kollektív szerződésben rögzítették a kamatmentes kölcsön feltételeit és a kedvezmények mértékét, amit a nagycsaládosoknak, illetve a hosszabb idő óta munkaviszonyban levő dolgozóknak biztosítanak. A kérelmeket egy különbizottság bírálja el. A tapasztalatok szerint kifogástalan munkát végzett a bizottság és általában gyorsan elbírálta a kérelmeket. Sajnos, az üzemekből beérkezett előterjesztések már nem voltak mind ilyen kifogástalanok és emiatt több kérelmet e) kellett utasítani. Egy év alatt 78 dolgozót részesítettek lakásépítési támogatásban a nógrádi szénbányáknál. Erre több mint másfél millió forintot fordítottak. Határidőre és gazdaságosan Beruházások a salgótarjáni járásban Vonatról és az országúiról is jól látszik, hogy Nagy- bátonyban épül a fűtőberendezések új gyáregysége. Az elmúlt év végén Nagybá- tonyban hozzáláttak a harisnyagyár alapozásához is, Mátranovákon épül a Ganz- MÁVAG daru- és hídgyártó üzeme, Kazáron bővítik a kötöttáruüzemet. Külön-kü- lön is sok milliós beruházások ezek, mind fontos és sürgős, mert új munkahelyet teremtenek a környék lakosságának, jelentős mértékben hozzájárulnak Nógrád megye ipari struktúrája átalakításához. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a salgótarjáni járási pártbizottság ismételten megvizsgálta és legutóbb vb-ülésen tárgyalta a beruházások helyzetét, meghatározta a feladatokat és a segítségadás konkrét formáit. Űj helyzetet teremtett az a tény, hogy a korábbi tárgyalások szerint Kistere- nyén korszerű épületkerámiai üzemet akartak építeni, de ez nem valósul meg, mert az ország más részén, meglevő üzemek rekonstrukciójával százmillió forinttal olcsóbban építik fel. A százmillió forintos költségmegtakarítás olyan döntő érv, hogy azt figyelembe kell venni. Sürget az. idő A helyi érdek azt diktálja, hogy Kisterenyén vagy környékén újabb üzem legyen. Viszont százmillió forintos költségmegtakarítás országos érdek. Most, amikor a beruházási igények és az anyagi lehetőségek között feszültség tapasztalható, a helyi érdeket az országos érdek alá kellett rendelni, a beruházásokra vonatkozó határozat alapelvei szerint a kisterenyei épületkerámiai üzem nem valósulhat meg. Éppen azért rendkívül fontos, helyi és országos érdek sürgeti, hogy az elkezdett beruházásokat határidőre és költségtúllépés nélkül elkészüljenek, a termelés zavartalanul, teljes kapacitással, minél előbb megkezdődjék. Biztató jel, hogy Kazáron jó ütemben folytatódik a kötöttáruüzem bővítése. A volt tordasi bányaépületek átalakításával 130 női dolgozónak teremtenek újabb munkalehetőséget. Befejezés: 1972. június 30. Ezt a határidőt szerették volna lerövidíteni, de ivóvízellátási és elektromos berendezések beszerzési gondjai miatt ez nehézségekbe ütközik. Fogy a pénz Nagy beruházás, nagy gond: ez a megállapítás érvényes a nagybátonyi FÜ- TÖBER -re és a mátranová- ki Ganz-MÁVAG-építkezés- re. Az előkészítés és a tervezés hiányosságai sok vitát okoznak, késleltetik a folyamatos munkát, menet közben növelik a költségeket., Mátranovákon a beruházás első ütemében létrehozták a szabadtéri gyártóüzemet, a második ütemben a kéthajós üzemcsarnokot. Ennek határideje 1971. december- 31. volt. A határidőt egyhónapos késedelemmel teljesítették. Az első két ütem költségelőirányzata 138 millió forint volt, de 170 millió forintba került. Mi ennek a következménye? Fogytán a pénz, a harmadik csarnokot nem építhetik az eredeti ütemezés szerint, hanem 1973. januártól 1974. decemberéig kénytelenek halasztani, hogy a költségek fedezete összegyűljön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beruházásokat az eddiginél jobban élő kell készíteni, a költségek alátervezése megbosszulja magát, szükség van az újabb rendeletekben előírt tartalékokra. Ha az építkezés a tervezettnél többe kerül, ezt aligha lehet a berendezéseken és a gépeken megtakarítani. Ne a központban kiselejtezett, korszerűtlen gépeket telepítsék a vidéki üzemekbe, mert ezekkel nem lehet gazdaságosan termelni, az ilyen üzemekben a munkások nem fognak jól keresni. Emberséggel az emberért Ismert a Nógrád megy« szénbányák helyzete. Az érintett családok, a nők és a felnövő újabb nemzedék megélhetése különösen sürgeti az elkezdett beruházások mielőbbi befejezését, az új üzemek termelésének megkezdését. A jó példákra, a nehézségekre és a gondokra a járási pártbizottság nemcsak felhívta a vállalatok figyelmét, hanem megbeszélést, döntést és célszerű intézkedéseket kezdeményezett a tervezők, a beruházók és a kivitelezők között. A területkisajátítási, tervezési, műszaki és pénzügyi kérdések a jövőben is szükségessé teszik a nézetek és az érdekek egyeztetését, de nagy feladat hárul a járási pártbizottságra, hogy az emberek ügyében idejében és emberséggel döntsenek. A mátranováki új üzem szakembereit eleinte Budapesten képezték át, a fővárosban történt a bérszámfejtés, az SZTK- és egyéb ügyek intézése. A járási pártbizottság az önállóság feltételeinek megteremtését sürgette, hogy a Mátrano vákon, Nagybátonyban és Kazáron dolgozó emberek ügyeit helyben és gyorsabban intézzék. Az új üzemek mellett nem épült elegendő lakás, nincs elegendő óvodai férőhely, rossz a közlekedés. Ennek hátrányát főleg az áthelyezett szakemberek és az új ipari üzemekben dolgozó fiatalok érzik. Mátranovákon az üzem autóbuszt vásárolt, azóta jobb és pontosabb a közlekedés. Vajon a volt bányaépületeket lakás- és üzemi célokra nem lehetne jobban kihasználni? A beruházó vállalatok nagy összegű fejlesztési hitelt vettek fel, ezt pontosan törleszteni kell. A beruházások elhúzódása veszélyes pénzügyi bonyodalmat okozna. Ezért a járási pártbizottság legfontosabb feladatnak jelölte meg: segíteni, hogy az elkezdett beruházásokat határidőre befejezzék, idejében és gazdaságosan termeljenek az új üzemek. Sokan első munkahelyükön kezdenek dolgozni, mások különböző munkahelyről és eltérő képzettséggel érkeznek. Az új üzemek telepítése, a termelés megszervezése sok gond dal jár, de minden az emberekért történik. Idejében megoldani a problémákat, törődni az emberekkel, ez a pártszervezetek elsőrendű feladata. F. L. Autósok örömére Szélesítik és korszerűsítik Palotás községben az országutat. A község belterületén mintegy 2,5 km hosszúságban Vidó János és Kelemen József vezetése alatt készül a kényelmesebb autózást és teherszállítást biztosító út. Az építők azt ígérték, hogy még ez év nyarán átadják rendeltetésének az új útszakaszt. Kulcsár József felvétele Kevesebben — a többért Örvendetes, hogy csökken a mezőgazdaságban dolgozók száma. A statisztikát forgatva szinte meghökkentő adatok igazolják, hogy a földekre is „betört” a műszaki forradalom. Negyven, évvel ezelőtt még 2 031 000 aktív kereső élt a földből, mára ez a szám 1 480 000-re csökkent'. Ennek ellenére adatok és számok tucatjaival lehetne és lehet 1 bizonyítani, hogy ez a létszám szerint egyre kisebb tábor, a technika és a tudomány eredményeinek felhasználásával évről évre növelni tudja a termelési eredményeket. Egyetlen tény a sok közül: Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek együttes átlagát véve alapul 1965-ben .az egy keresőre jutó bruttó \ termelési érték: 19 100 forint volt. Tavaly pedig 68 ezer forint. De — és ez a lényeg: a számban egyre kevesebb ember, egyre több tudás birtokosa. De, ez a „több” — és ez nem szójáték, hanem szigorú valóság: már ma is kevés! Az egyik dunántúli állami gazdaság négyezerholdas üzemegységében 26 erőgép és 4 kombájn végez el minden munkát. A szakosított tehenészeti telepen tízen, a sertésfarmon tizenöten dolgoznak összesen. Hozzá is teszem mindjárt, hogy fehér köpenyben. Tíz évvel korábban még két puszta és egy kisebb falu lakóinak adott munkát a kerület. Ekkora változást hozott egyetlen évtized! S hogy mit hoz a jövő? Még többet! Az állami gazdaságok döntő többségében már a hatvanas évek elején számoltak a holnappal, és nagy gondot fordítottak a szakmunkás- képzésre. Nincs is különösebb gondjuk vagy bajuk, mert az új gépek, technikák alkalmazásával egyidőben becsülni is 'megtanulták a szakmunkásokat. A termelő- szövetkezetek — érthetően. — később ismerték föl a szakmai tudás Jelentőségét. És sajnos, aránylag még ma is kevés helyen. A járási és megyei szervek agitálására teljesítették ugyan a beiskolázási tervet, de a tényleges foglalkoztatást már nem vették komolyan. „A szán-' tani, vetni, meg aratni iskola nélkül is ' lehet” — szemlélet oda vezetett, hogy az utóbbi tíz évben végzett szakmunkások ötven százaléka mindössze egy-két hetet vagy hónapot dolgozott tanult szakmájában. A kár pénzben talán ki sem fejezhető. A megbecsülés lépten-nyomon tapasztalt hiánya pedig oda vezetett, hogy szinte teljesíthetetlen a beiskolázás. Az általános iskolából kikerült fiatalok mindössze 15,2 százaléka választotta munkahelyéül a mezőgazdaságot. Az iskolák negyvenezer jelentkezőt vártak, de alig harmincezer akadt. Vannak persze szép számmal nem csak a gazdálkodáshoz, de a szakmunkások eredményes foglalkoztatásához is értő, vagy érteni akaró szövetkezetek. Török- szentmiklóson például irigylésre méltó módon bánnak a kertészekkel. Alsógödön szarvasmarha-tenyésztő osztályt szeretne indíttatni a tsz. A balatonkenesei Egyetértés Tsz közgyűlésen hozott határozatot arról, hogy három év múlva csak szakmunkások dolgozhatnak a szakmunkakörökben. Ez a hétezerholdas közös gazdaság külön ösztöndíjat ad a fiataloknak, és téli tanfolyamokon képezted a felnőtteket. A berhidai Törekvés tagsága .,is felismerte, hogy mit veszített az elmúlt években: most mór élnek a szakmunkástörvény adta lehetőségekkel és minden tanulójuknak társadalmi ösztöndíjat adnak. (N. S.) j NÓGRÁD — 1972. április 15,, szombat
