Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

S*íos#ny!>oii Nem kell messzire menni A beteg órák Javítóműhelyében Palotás István órásmester Szmolnik Lajos tanulónak mutatja a szakma fogásait. A mester 25 éves tapasztalatait adja át Szépülnek a szécsényí lányok-asszonyok. A kozmetikában Tolvay Enid kozmetikus munkálkodik, az eredmény a szé­pen kikészített arc. A kozmetikában egyébként a környező községekből is sokan megfordulnak A fényképész részlegben tanult és szerzett szakmunkás­képesítést Nedelka Judit. Egy kis segítséggel készül a fény­kép a nagy sapkás kisfiúról Szöveg: Csaíai Erzsébet Fotó: Kulcsár József A kiváló ifjúsági klubokért Nagy népszerűségnek ör­vendenek megyénkben a kü­lönböző érdeklődési körű kis­csoportos foglalkozások kö­zül a klubok. 1965 és 1971 között a megyében működő klubok foglalkozásainak szá­ma csaknem háromszorosára (4300), a résztvevőké megkö­zelítőleg hét és félszeresére (százezer) nőtt. A klubmoz­galom főleg az ifjúság köré­ben igen jelentős. Az ifjúsági klubmozgalom serkentésére életrehívott Kiváló Ifjúsági Klub pályázat évről évre si­keresen ösztönzi a fiatalokat tartalmasabb és szervezettebb klubéletre. Ennek a folyamat­nak gyorsítása érdekében ül össze április 14-én a megyei ifjúsági klubtanács, hogy megtervezze a pályázatra be­nevezett klubok patronálá- sát. Koncert Mint annak idején hírül adtuk, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kulturális megegyezést kötött a besztercebányai társinté­zettel. A kulturális csere keretében április 14—15-én a salgótarjáni szimfonikus zene­kar, valamint a megyei mű­velődési központ kamarakó­rusa látogat el Csehszlováki­ába. A zenekar és a kórus első közös hangversenyére április 14-én Besztercebányán kerül sor pedagógus- és diák­nézők előtt. Április 15-én pe­dig az együttes Szliácson ven­dégszerepei. A zenekart Vi- rágh László és Kóna Frigyes, a kamarakórust Guthy Éva vezényli. Lengyel megrendelés A lengyel acélipari gépim­port vállalat nagy megrende­lést adott fel a japán Ishika- wajima Harima Heavy In­dustries cégnek. A megrende­lés 20 millió dollár értékű hi- deghengerdei berendezésekre szól. A lengyelek az üzemet 1973 végéig akarják felállíta­ni, s a megrendelés szerint ennek évi kapacitása 600 ezer tonna hidegen hengerelt acél­lemez lesz. Az új üzem a Varsótól dél­nyugatra fekvő Lenin acél­kombinát részeként működik majd. A vételárat a lengyel külkereskedelmi vállalat nyolc év alatt törleszti le a japán cégnek, dollárban. Az emberekért tenni kell Kis, mokány ember Var­ga Imre, a salgótarjáni sík­üveggyár munkaügyi cso­portjának vezetője. Lehet, hogy éppen a mokánysága adja azt a lendületet, ami több funkció betöltéséhez is elegendő. Rendkívül mozgé­kony ember. A beszélgeté­sünk során derült ki, hogy ma is öt felelős beosztása van. A hivatali munkája mellett a síküveggyári Mik­száth Kálmán Művelődési Ház tiszteletdíjas igazgatója. A zagyvapálfalvi népfront­bizottság elnöke, az MHSZ megyei vezetőségének tagja, népi ellenőr, az építők szak- szervezete megyei bizottsá­gának kultúrfelelőse és talán nem utolsósorban, immár hat éve, a salgótarjáni vá­rosi pártbizottság 'fegyelmi bizottságának a tagja. Le­het, hogy a felsorolás nem teljes, nem is törekedtem er­re. Mindenesetre Varga Im­rében olyan embert ismer­tem meg, aki 47 éves kora ellenére az emberekért so­kat tett. Mátraverebélyben szüle­tett és megjárta az élet is­koláját. Göröngyös volt ez az út. Alig volt kétéves, ami­kor elveszítette az édesap­ját. Anyja nevelte becsüle­tes emberré. Kőművesnek indult. Meg is szerezte a segédlevelet még 1944-ben. — A falujárással kezdtem az agitációs és propaganda- munkát. Énekeltünk, dalol­tunk, verset mondtunk és népi táncokat mutattunk be Taron, Mátraszőllősön meg a lucfalvi részen. Valahogy itt kezdődött el az én munkám. Dolgoztam az ifjúsági szer­vezetben, a MADISZ-ban, a SZIT-ben és már 1949-ben, az MSZBT titkára lettem Verebélyben és később füg­getlenítve a salgótarjáni já­rásban. Emellett természete­sen a megyei propagandis­ta szerepét is betöltöttem — hangzik az önvallomás. Önéletrajz van előttem. Ez pedig sokat mond egy em­berről. Ebből olvasom, hogy Varga Imre már 1948-ban tagja lett a pártnak. Dol­gozik Hányáson, az Akna­mélyépítő Vállalatnál, a nagybátonyi szénbányáknál, ahol palaválogató az osztá­lyozón és csillés a bányában. Szórospatak, aztán a salgó­tarjáni síküveggyár. Egy- egy állomás mindez Varga Imre életében. A csillésből, a palaválogatóból alapszer­vezeti párttitkár lett. De nem marad ki a falu átala­kításának nagyszerű felada­tából sem. A falujáróból agitátor lett ismét, de most már nem énekkel és tánccal, hanem meggyőző szavakkal magyarázza az egyéni gaz­dáknak a közös út nagysze­rű jövőjét. Nádújfaluban még ma is emlékeznek Var­ga Imrére, aki ezekről a napokról azt mondja, hogy: megedzették az embert. — Ha mindent összeszá­molok, összesen huszonhá­rom éve folytatom az agi­tációs munkámat. A falujá­rástól a népnevelésen át egészen a különböző politi­kai oktatásokig. Huszonhá­rom éve minden évben ve­zettem egy-egy tanfolyamot, az időszerű kérdésektől kezdve, a politikai gazdaság­tanon át. Egyszóval mindent. Ha azt számolom, hogy egy- egy tanfolyamon 20—25 fős volt a hallgatók száma, ak­kor az én munkám nem volt hiábavaló. Sőt, azt is el­mondhatom, hogy akiket én tanítottam a különböző po­litikai tanfolyamokon, azok közül ma már több mint százan vezetnek önálló poli­tikai oktatási formákat. Er­re büszke vagyok. Varga Imre, az agitátor, a politikai munkás most ép­pen öt esztendeje, hogy tisz­teletdíjas művelődési otthon igazgató, a síküveggyárban. Rengeteg a tapasztalata, él­ménye. Ma is azt vallja, hogy ehhez a munkához ön­képzésre, olvasásra van szükség, s az, hogy az em­bernek mozgalmi tapaszta­lata legyen. A művelődési otthon igazgatói teendőinek ellátása nem könnyű fela­dat egy városnegyedben. Az emberek igénye is más. Varga Imre korábbi tapasz­talatait nagyszerűen haszno­sítja ebben a beosztásban is. Maga mondta: sok ener­giára, tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy a mű­velődési otthon munkáját tartalommal töltsék meg. — Munkaterv szerint dol­gozunk. A faluban, illetve a városrészben még mindig csaknem 700 ember él, aki nem rendelkezik a nyolc ál­talános iskolai végzettséggel. Nekem, mint a művelődési otthon igazgatójának arra kell törekednem, hogy ezt a hátrányt behozzuk. Más szóval: tartalommal töltsük meg a művelődési otthon munkáját. A könnyűzene mellett, a műsoros estek rendezvényein túl a tudat- formálásra törekszünk. Te­vékenységünk a szocialista brigádok felé fordul. Éven­ként tizenkét színházi ren­dezvényt biztosítunk láto­gatóink számára. De a TIT- tel közösen több mint száz Szembesítés — kockázat nélkül KÉTSZÁZHŰSZ embernek ad munkát az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepe. A telep akár ifjúsági üzem is lehetne, hi­szen a dolgozók nyolcvanszá­zaléka fiatal. Aranyélete le­het itt az ifjúsági mozgalom szervezőinek! — Ezt azért nem monda­nám — tiltakozik mosolyogva Velenczei Ferenc, a KISZ- alapszervezet titkára. — Igaz ugyan, hogy sok nálunk a fia­tal, de többségükben otthon, a falujukban KXSZ-tagok. Dél­utánjaikat, estéiket otthon töl­tik, az otthoni programokban vaií módjuk részt venni. A mi alapszervezetünkben csak 45-en vannak. Persze, nem panaszképpen mondom ezt, hiszen, minden alapszervezet­nek az adott körülmények kö­zött kell boldogulnia. A szécsényi telep fiataljaira igazán ráillik a mondás, mely szerint kicsi a bors, de erős. Nem tétlenkedik a kis létszá­mú alapszervezet. Látványos, átütő sikerekkel nem büszkél­kedhetnek, de nem is ez a céljuk. Ügy tevékenykedik az alapszervezet, hogy valameny- nyi tagja érezze, ide tartozik. — Kérték a fiatalok, hogy vállalaton belül hozzunk lét­re egy ifjúsági klubot. Jó len­ne ez a vidékieknek is, hogy a busz indulásáig ne kelljen tétlenül ácsorogniuk az utcán. A terv egyelőre sajnos, füst- bement. De csak addig, míg a TANÉRT Vállalat el item szállítja a bútorrendelést, mert most ezek foglalják el a klubnak szánt helyiséget AZ ITTENI fiatálok is be­neveztek az „Ismerd meg me­gyéd nevezetességeit” mozga­lomba. Kerékpártúrát szervez­nek Benczúrfalvára, id. Sza­bó Istvánhoz, hogy beszélges­senek a szobrászművésszel, és megnézzék munkáit. Ezután Hollókő következik, ahol a falumúzeum ígér sok látniva­lót. Ellátogatnak Ipolytamóc- ra is, hogy megtekintsék a híres ősleleteket. — Ügy hallottam, nagy mo­zinézők az itteni KISZ-esek? — Így is van. Együtt szok­tunk moziba járni, s legtöbb­ször meg Is beszéljük a fil­met. Legutóbb a Szerelem cí­műt láttuk, csodálatos volt. Egyébként színházbérlete is van a vállalatnak, sokszor igénybe vesszük. A filmről terelődik a szó arra, hogy keskenyfilmvetítőt keresnek a telep fiataljai. — Ügy tudom, a Moziüziemi Vállalat a megyében sok he­lyen lecserélte a régi keskeny­filmvetítőt. Egy ilyet szeret­nénk megvenni oktatási, szó­rakozási célokra. Felvevőgé­pet már a vállalat adna hoz­zá. Az Ipoly Bútorgyár szécsé­nyi telepén nem beszélhetnek meg fontos ügyet, nem hoz­hatnak lényeges döntés anél­kül, hogy a KISZ-titkár ott ne lenne. — Nem dicsekvésképpen mondom, de meghallgatják a szavamat. Az a bizonyos üze­mi négyszög nálunk jól mű­ködik. Egyébként is támogat­ják az alapszervezetet. Meg­kapjuk az üzemi hulladék árát, s társadalmi munkát is ad az üzem. Tavaly négy fiatalt ajánlott a pártba a KISZ. Tóth Jó­zsefeiét, O csóvái Sándornét, Szota Máriát és Szentkúti Fe­rencet. Idén Borbás László és a KISZ-titkár, Velenczei Fe­renc kérte felvételét a pártba. — Sőt. most szólt nekem Hegedűs Miska is, a „veterán” KISZ-esünk, hogy ő is szeret­né felvételét kérni. A párt utánpótlásával idén sem lesz baj. A titkár tehát nem panasz­kodik, elégedett a vállalat tá­mogatásával. Vajon mit szól mindehhez 'Galcsik Gyula, a telep vezetője? — Ezek szerint kölcsönös a véleményünk, mert mi is szá­míthatunk a fiatalokra — mondja. — Nyáron például 4,5 millió forintos fejlesztést haj­tunk végre az üzemben, s eh­hez. a KISZ-alapszervezet máris jelentős társadalmi munkát ajánlott fel. Jólesik az embernek, hogy nem kö­zömbös nekik a vállalat sor­sa. Remek munkát végeznek az ifjúsági brigádok is. A Há- mán Kató KISZ-brigád nevét az egész megyében ismerik, kitűnő eredményeket ér el. A központi telep Petőfi brigád­járól szintén csak jót lehet mondani. AZ IPOLY BÚTORGYÁR szécsényi telepén kockázat nélkül szembesíteni lehet a KISZ-t és a vállalat vezető­ségét. Mindkét fél azt vallja: állunk elébe! ismeretterjesztő előadást is szervezünk, éppen az általá­nos műveltség fokozására. Van ebben filmesztétikai előadás vetélkedővel, de tar­tunk előadást a munkásfia­talok helyzetéről, életéről, gondoskodunk a szocialista brigádok továbbképzéséről is. Azt hiszem, elsők va­gyunk az országban, ahol a művelődési otthonon belül két csoportban a gimnáziu­mi továbbképzést is meg­szerveztük, 98 tanuló rész­vételével. A hallgatók het­ven százaléka fizikai mun­kás, ötven százalékuk nő — köztük van a feleségem is —, sőt négy házaspár is ta­lálható ezen az oktatási for­mán. A művelődési otthonon belül megszerveztük az ál­talános iskolai továbbkép­zést is. Jelenleg huszonegyen tanulnak, s végzik a hetedik, illetve nyolcadik általános osztályt. Ehhez nagyon sok segítséget adunk. Segítünk a szemléltető eszközök be­szerzésében, a tankönyvi el­látásban. — Magamról? El kellett végeznem, a nyolc általános iskolát, de befejeztem a közgazdasági technikumot is. Ügy érzem, az embere­kért tenni kell, ehhez pedig magamnak is ismeretekre van szükségem. Szendi Márta Somogyvári László ] NÓGRÁD — 1972. április 13., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom