Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Emlékezés (Nógrádi S.) Lóránt János festménye a II. salgótarjáni tavaszi tárlat képeiből OSENKA: Forgatás natúrban SEGÍTŐ KÉZ Kovalcsics Z. Albert, a jóságos arcú művezető, megállt a gépterem végén. Barátságosan rámosolygott Stá- czai Mihályra, a gyár új dolgozójára: — Parancsol savanyú cukrot? — Köszönöm. Nem élek vele — mondta szerényen Stáczai, és gépe fölé hajolt. — Kedves barátom, maga új ember nálunk. Tudom, hogy egy új munkahelyen az ember, az első napokban, nagyon egyedül érzi magát. Ha bármilyen emberi, vagy a munkával kapcsolatos problémája van, rendelkezésére állok. Forduljon hozzám bizalommal — mondta a művezető bátorítóan, aztán elsietett. Néhány nap múltán Stáczai segítségkérőén nézett Koval- csics művezetőre: Lenne egy probléma ... Az a helyzet ugyanis, hogy... Kovalcsics közbevágott: — Tatán majd legközelebb. Az Űj-Zélandnak készülő tökgyalukat kell még ellenőriznem — jelentette ki gondterhelten, s elrohant. Másnap délelőtt aranyló napsütés tört utat a komor gépek közé. Stáczai szerényen megállt Kovalcsics előtt: — Volt olyan kedves, és megígérte, ha valami probléma lesz, segít rajtam. A helyzet a következő.,, A művezető mosolyogva bólogatott: — A legnagyobb örömmel állok rendelkezésére, ha bármilyen emberi, vagy munkával kapcsolatos problémája van. — De megbocsát, most rohannom kell. A Dániának szállítandó habverők utólsó szériájával baj van. És elszaladt. 3 következő nap delén Stáczai kissé idegesen, de azért még mindig reménykedve, Kovalcsics művezetőhöz fordult: — Arról ran sző .:: Kovalcsics mosolyogva legyintett: — Boldogan állok rendelkezésére, de ma vettünk fel egy fiatal munkást. Vele kellene néhány szót váltanom. És elfutott. Stáczai még hallotta, amint a művezető odaszól az új dolgozónak: — Ha bármilyen emberi, vagy munkával kapcsolatos problémája van, állok rendelkezésére. Forduljon hozzám bizalommal... Galambos Szilveszter ..-«•rjijM "»pufii NŐI ARC (Szenográdl Ferencné tusrajza) KÁLNOKY LÁSZLÓ* Ismeretlen hatalmak Ha dől a fal. a már vállal nem tartható, megmentenek a legbenső világ homályában lakó kis őrszemek. Tárnáim éjjelén nyüzsögnek tettre kész alakjaik, s öblítik szüntelen vérpályón gyülevész * salakjait. Az arc nélküli rém, ha ők lépnek elő. nem oly merész, s megáll az idegen arcokból rám törő hullámverés. Lelket belém, mikor föladnám a csatát, türelmük önt. Gyümölcsharangjukat így kongatják áfák, ha tűz dühöng. •A költőt 1972-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Ebből az alkalomból közöljük fenti versét. — Figyelem! Figyelem! — kiáltja a rendező. — Mindenki a helyére! Rögtön kezdjük a forgatást. Szórják csak bátran azt a homokot, ne sajnálják! Ott balra már teljesen látszik a hó. Ide strandot kell varázsolni, emberek, és nem téli tájat. Azokat a leveleket rakják már szét ott azokon a gallyakon szaporán! Figyelem! Kamera! Aállj, állj, állj! ... A vízi mentőcsoport bódéjának a teteje még csupa hó. Lapátolják le onnan! Színészek a képmezőbe! Kérem, heverjenek le, napozni! Ejnye, ott!... Ne a pléd alá feküdjön kérem, hanem a plédre. Figyelem! Kamera! Egyes kamera! Mozogjon már, az istenért, így is késünk a forgatással! Figyelem! Jaj, kérem, így igazán csak az időt és a nyersanyagot pazaroljuk! Lihegjünk kérem, lihegjünk, hiszen perzselő, júniusi forróság van! Már persze a forgatókönyv szerint, ugyebár... Rendőr elvtársak, legyenek szívesen ar- rább terelni onnan azokat a bundába öltözött bámészkodókat! Köszönöm. Figyelem! Kamera! In... Állj! Maguk mit reszketnek ott annyira! Feküdjenek nyugodtan! Kamera! Csapó! Kezdjük a nyitójelenetet! Fröcsköljék csak magukra, meg egymásra a vizet és nevessenek nagyon vidáman! Még vidámabban! Elén- kebben hulljanak azok a vízcseppek, kérem, mert még megfagynak a levegőben és jégeső esik magukra a végén! Állj, állj! Hiszen színes filmet készítenénk kérem, és maguk meg úgy meg vannak kékülve, hogy... Ez így nem lesz jó! Maszkmester, csináljon már velük valamit! Fesse őket még pirosabbra!. .. Rendben van, akkor tartunk egy kis szünetet. Be lehet takarózni a plédekkel. Ott a háttérben az a színész miért nem áll fel? Odafa- gyot? Még ilyet! Segítsenek neki és dörzsöljék le jó erősen hóval. De ne homokkal dörzsöljék hát, hanem hóval!. :. Na, gyerünk, gyerünk, mozogjunk, folytassuk a forgatást!. .. Halló, ott a parton! Igen, igen, ott, ott! Tüntessék el onnan azt a jégtöfmböt! Még arrább, még arrább! Jól van. Nagytotál következik. Mi van már azzal a fagyos szenttel ott? Rendben van? Figyelem! Kamera! Indíts! Egymás után fényképezze a homokot, a bábákat, a labdát!... Álljunk meg! Az ott nem labda, hanem az a súlygolyó, amivel betördelték a jeget. Az igazi strandlabda ott van, ni! Vigyék el onnan azt a golyóbist. Kamera! Tessék! Állj! Meg kell várnunk, amíg elhalad ott az a jégtörő hajó... Na... Figyelem! Színészek a helyükre! Kamera! Tessék a vizet venni, nagytotálban! No tessék, most félbe kell hagyni az egészet, mert szállingózik a hó!... Mára befejeztük, fel lehet öltözni! Hogy milyen istenverte tél ez!... Egy tízperces kánikulai jelenetet sem tud nyugodtan leforgatni az ember!... Krecsmáry László fordítása Fél ötkor felébredt, kíug- Gyors, de kimért léptekkel rótt az ágyból. Így megy ez haladt át a betonudvaron, már évek óta, menetrendsze- odaköszönt az anyag beszerzőmén,, csör gő óra nélkül; fél nek, magában meg azt gondolotkor. Komótosan felöltözött, ta, no ezentúl már nyugodtan alsónadrágjának madzagját dolgozhatsz, nem foglak za- begyömöszölte a magas szá- várná. 8 NÖGRÁD — 1972, április 9,, vasárnap rú cipőbe, aztán bekészített a kályhába. Még a papírt is á gyújtós alá rakta az asszonynak, ha felkel csak alá kelljen gyújtani. Többször is betért a spájzba, bekapott valamit, minek rendesen nekiülni az evésnek, úgy sinos rá ideje. Homlokára húzta megfakult svájcisapkáját, felkapta a fekete táskát és elindult a gyárba. Az üzemben kiosztotta az aznapi munkákat, megmutatta a bonyolultabb fogásokat, amelyek az új alkatrész készítéséhez szükségesek, lehordta azt a tacskó Kovácsot a hosszú haja miatt, aztán morgolódva ment az üzem sarkában levő parányi iroda felé. Nem érdemes beszélni neki, ha eddig nem vágatta le, ezután sem fogja; nekem már csak egy nap, az utódomnak meg biztos mindegy lesz, hogy ki milyen hajjal dolgozik. Jó ez az iroda, még ha régen anyagtároló volt, akkor is. Körben üvegezett; , lehet látni az egész műhelyt. De kell is figyelni ezeket, mert különben nem törik magukat! Ledobta a rossz svájcit a fejéről, hátrasimította a haját, zsebébe tett egy csomag Kossuthot es elindult. Amikor megjelent a műhely előtt, a tiki-takizó anyagmozgatók gyorsan szétszaladtak, nagy meglepetésükre az öreg egy rossz szót sem szólt hozzájuk, még egy gyilkos pillantást sem küldött feléjük. Konyhás Rózsi miniszoknyáját azonban már nem állta szó nélkül. Konyhás Rózsi dühös volt az öregre, mert megjegyzését a közelben álló munkások is hallották és jót röhögtek. Az iroda épületében kávészag terjengett. Órájára nézett, na persze, negyed tíz, eddig a reggelit főzték, sütötték, most kávéznak, majdművezetök, üzemvezetők a hat osztályunkkal rajzoltunk, újítottunk, irányítottunk. Mégis jobban ment úgy a munka, mint most. Aztán jöt- tek-mentek az igazgatók... tudod hányadikat nyögöm? A hatodikat. Volt olyan igazgatónk is, aki három hónapig ült csak a trónon, utána kirakták. De persze, akinek sikerült hosszabb időre gyökének problémáid, hogy nem úgy megy minden, ahogy kéne. De azért nem kéne olyan sötéten látni a világot, ahogyan te látod. Miért, mi a bajod? Tisztelnek, becsülnek, adnak a szavadra. Bíznak benned. De ne haragudj, azt azéirt nem engedheted meg magadnak, hogy egy mérnököt lehülyézz az emberek előtt. Aztán meg olyan fizetést sem csak itt lesz a dél nemsokára, akkor mehetnek ebédelni. A főmérnök szobája szerény és egyszerű volt. Gyere csali beljebb Sándor bátyám, foglalj helyet..., mi újság nálatok? Parancsolsz egy kávét? Mogorván nézett a főmérnök negédes arcába. — Csak azért jöttem — kezdte —, hogy megmondjam, már csak egy napom van hátra. Meg azt is megmondom, hogy vissza se nézek a kapuból ha utoljára kilépek innen. Nem én. Az egész társulat le van ejtve. Nem érdekes itt ma az, hogy valaki régi dolgozó, hogy lelkiismeretes, szorgalmas, csalt az érdekes, hogy kinek a sógora, komája, mennyit tud inni a vezetőkkel. Ne csóváld a fejed, tudom én. Majd meglátom, ha Zádor nyugdíjba megy, neki mennyit adtait. Pedig édesapám téged még pelenka ztak, amikor én már ennek a gyárnak az udvarát tapostam. Majd megtudtátok volna akkor! Nem volt ám főmérnök, meg igazgató, meg rajzoló kü- lön-külön, Egy mérnök irányította a. gyárait, mi meg rét vennie, hozta magával a sleppet is. A haverból meg a sógorból került minden irodába, nőtt a befolyás, burjánzóit a haverizmus. Ml meg, régi bútordarabok lassacskán háttérbe szorultunk, néha egy évben egyszer előszednek, a adhatunk, mint egy egyetemet végzettnek. Megtaláljuk a módját másképp, ’ hogy honoráljuk a munkádat. Abban sincs Igazad, ami t a... Hosszan csörgött a telefon: „Hogyne, kedves bátyám, természetesen, .. mi sem egy szóközünkbe nyomnak egy bori- rűbb... ugyan, semmiség. tékot, hogy fogjuk be a pofánkat. A párttaggy ül étseri is felállítanál;, hogy lássak a friss tagok, hogy néz ki egy 1940-as párttag, egy veterán. Ha küldöttség jön Pestről, elhozzák hozzánk. Sándor bácsi, mesélje csak el az elvtársaknak, hogyan volt régen? De arra még egyszer sem kértek, hogy arról beszéljek, hogyan van most? Hát tudod, édes komám, ezért nem fogok én még visszaköpni som, ha kijó, öt perc múlva ott leszek.” A főmérnök letette a kagylót. „Elnézést kérek, be kell fejeznünk a beszélgetést, Sándor bácsi.” Az öreg lassan ballagott vissza a műhelybe. Három fiókot is kipakolt. A sok akta, borítók ellepte a kopott íróasztalt. Találomra előhúzott egyet, jegyzőköny a .. ,-i gyár kovács üzemében történt tűzesetről. A tűzeset, az volt aztán teszem, innen a lábam. És ne szép ügy. Akkor történt, amiharagudj rám, de valakinek kor a kemencéket pakurával el kellett ezt mondanom. kezdték fűteni. Ügy olvasztcá- A sok felgyülemlett ciga- Iák ezt a lekvárezerű anyagot, rettacsdkk között elnyomta a hogy egy állványra vas tartályt végi gégett Kossuthot. Amikor a főmérnök felállt az asztaltól, ő is elindult az ajtó felé. — Ne, ne, csak maradj még Sándor bácsi, beszélgessünk, van időm. Nézd, kérlek, én rakta!;, alá meg vil.lanym.ele- gítöt. A megolvadt anyag egy csövön keresztül került a ke-, mencébe. A délutanosok feladata volt az, hogy a tartály alaitt a melegítőt kikapcsol megértem, hagy neked van- jak. Sokszor észrevette, hogy
