Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
Sokan üldögélnek délutánonként a korszerű klubkönyvtárban Bokor községben is. Az 1500 kötet regény, novella, több tucat újság a Magyar Rádiótól nemrégen kapott polcokon nyugszik, s ha már könnyű a választás a könyvek között bele is olvasnak a látogatók, mint képünkön is Mihalik Józsefné. Balogh Ferenc iskolaigazgató, Vladár Zsuzsa ét Pető János bácsi A fiatalok jólöltözöttek és vidámak. Ez pedig már a jómód jele. Szívesen állnak meg beszélgetni, a többieket nézegetni a Sándor testvérek: Magdika, Marika és Dorottya. És mivel nagylányok már — felső tagozatosak valamennyien szóba jöhetnek a cserhátszentiváni fiúk is Maja Mihály bácsi 77 éves és legalább ugyanennyi nótát tud, magyarul meg szlovákul egyaránt. Nem is szokott kimaradni egyik környékbeli lagziból sem! Nem akarnak a zenei világtól sem lemaradni a bokori gyerekek. Balogh Ferencné tanárnő segítségével két éve megvalósult a zungoraoktatás az általános iskolában, igaz, csak egyszerű skálagyakorlatokkal és népdalok lejátszásával foglalkoznak, de egy ilyen kis faluban ez is eredmény. Krátki Katalin es Cserenyi Erzsébet a legkitartóbb tanítványok közé tartozik ysssr/fsssssssssssfssssss*sss//ysss/'sfsssssssssssssss//-ssfssssssssssssssssrsss/yssssfssssssssssssssfsssss*sssssssssssssfsssss/sss‘, \ A CSERHÁT ALATT... Ezen a héten a Cserhát nyúlványa! között meghúzódó kis falvak életét szeretnénk bemutatni. Ugyancsak ritkaságszámba ment még pár évtizeddel ezelőtt is, ha vendég látogatott Cserhátszentivánra, Kutasóra vagy Bokorra. „Még a koldus is visszafordult erről a vidékről!” - mondogatták odaérkeztünkkor a falubeliek. És, hogy mennyire másként van ez mostanában, mennyire szeretnének bekapcsolódni a világ folyásába az újat, korszerűt szerető cserháti emberek, arról szóljanak felvételeink, melyeket hétköznapjaikról készítettünk. Igaz, lélekszámban semmivel sem gazdagabbak, mint akár száz évvel ezelőtt. Egykori monográfiák tanúsága szerint a századfordulón Cserhátszentivánban 680-an, most 418- can, Kutasón régen 273-an, most 272-en, Bokor községben valamikor 270-en, most 283- an élnek. Az emberek a mezőgazdasági munkát már csak kiegészítő jövedelemforrásként tartják számon, mipd többen helyezkednek el a megyeszékhelyen, meg a környékbeli nagyobb városokban. Körülményeik ugyan köny- nyebbé váltak, mégis mostanság jobban együvé tartozónak érzik egymást. 1970. július 1-től a Cserhát völgyében a három község: Cserhátszentiván, Kutasó és Bokor közigazgatásilag közös tanácsú község lett - közös erővel, akarattal errefelé is még jobban lehet élni. ',/SSS/SSSSSSSS/SSSS/JrSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS//-SSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSS//VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS> ' „Kalákában” készül az új kerítés, i,gy Balázs László portája is szebb lesz az idén. Segít neki szomszédja, Kasza Sándor, meg rokonai: Balázs Béla és Bence József bácsi. Szép szokás a segítségnyújtás Cserhátszentivánon A közösségi munka már Kutasán is elnyerte polgárjogát. Tanúsítja az általános iskolások kertszépitő munkája. A felső íaf^oiMtosak Varga Andrással, tanárukkal közösen ásták fel az udvart, a gereblyézés után pedig virágokat és fűmagot vetettek a földbe Kutasón is van ám korzó, ide hozzák sétálni kicsinyeiket a mamák, és útközben persze, jólesik egy kis trécselés, már csak a pletykálkodás kedvéért is. Mikula Zoltánná, aki különben a Pásztói járási Hivatal pénzügyi osztályának dolgozója, most 3 éves gyermekgondozási szabadságát tölti. Tízhónapos Zolikájával naponta lejönnek sétálni a faluba, így találkoztak most össze Osztroluczki Jánosnéval Szöveg és kép: KULCSÁR JÓZSEF /
