Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
Húszéves a salgótarjáni űttörőház A salgótarjáni úttörőház ezekben a napokban ünnepli 20. évfordulóját. Munkásvárosunk — a Rákóczi út 192. számú, házban — vidéken az elsők között adott korszerűen felszerelt otthont a gyermekek számára. Az első tulajdonosok — akik napjainkban a társadalom derékhadát képező szakmunkások, tanárak, orvosok, mérnökök, művészek, katonatisztek, pártmunkások — ma is elragadtatással beszélnek a kedves, szinte álomvilágot megjelenítő, kissé szűkre szabott, de mégis minden vágyukat kielégítő birodalmukról. A beszélgetések során elhangzó kellemes emlékek felidézése jelzi — a sárguló dokumentumok igazolják — milyen összetett feladatra vállalkozott az elődök tapasztalatával nem rendelkező úttörőház. Célkitűzései között megtaláljuk: a gyermekek fizikai, szellemi, erkölcsi erőinek fejlesztését; a múlt visszahúzó erői, a maradiság elleni küzdelemre való felkészülést; a szocialista hazafiságra nevelést; a közösségi szellem fejlesztését; a pályaválasztásra, az életptra való felkészítést. Mindezt úgy kívánta megoldaná, hogy falai között ne csak fejlődjenek, nevelődjenek, hanem jól. is érezzék magukat a gyerekek. Az úttörőház az utóbbi 20 év alatt — a lehetőségeihez mérten — kitűnően teljesítette vállalt kötelességét, hivatását. Nagyszerű szerepet töltött be a kommunista gyermekmozgalom életében. Kezdeményezője volt a korszerű pedagógia alkalmazásának, gazdagította a nevelés lehetőségeit, tevékenységi területeit, formáit — kiterjedt módszertani munkát folytatott. Az úttoröházan belül természetes volt a vezető és a gyermek szocialista viszonya. A foglalkozásokon mesz- szemenően érvényesült a közösség egyénre gyakorolt fejlesztő hatása. A fegyelmet, a céltudatosan megtervezett közös tevékenység eredményessége biztosítékának és következményének tekintették mind a nevelők, mind a tanulók. A ház önzetlenül dolgozó, jól felkészült nevelői kialakították a szakkörök, játékos vetélkedők, túrák, kirándulások, tömeges rendezvények, bensőséges összejövetelek, gyermekek számára legkedveltebb, egyben leghatékonyabb formáit így válhatott a szerény külseiű, de gazdag tartalmú űttörőház rövid időn belül a gyewnekmazga'- mi tevékenység fő tapasztalatcsere-központjává. Az úttörőháznak élvitatha- ' tatlan érdemei voltak a szakköri mozgalom terjesztése és fejlesztése terén. A közoktatási állapotunkhoz viszonyítva jól felszerelt helyiségeiben a város legjobb szakemberei vállalkoztak a gyermekcsoportok vezetésére. Már az első évben közel 400 tanuló — zömmel fizikai munkás, szülők gyermeke — jelentkezett a' 15 féle tantárgyi, technikai és művészi jellegű szakkör 35 csoportjába. Ez a szám — a feltételekkel együtt — azóta is állandósult. Az első jól felszerelt gyermekműhelyek is az úttörőházban létesülte^. A fa-, fém-, rádiótechnikai, szabásvarrás és modellező körökben a gyermekek megismerkedtek a legelemibb munkafolyamatokkal és megtanulták kezelni a legegyszerűbb szerszámokat. A társadalmi szükséglet nyilvánvalóvá tételével, az egyéni igények felkeltésével nagy segítséget adott az iskolai gyakorlati oktatás ki- szélesítéséhez, fejlesztéséhez. A csaknem ötezerkötetes — mindig zsúfolt — könyvtárát tekinthetjük a mai városi gyermekkönyvtár elődjének. A könyvtár vezetője, a könyvajánlás é6 -kölcsönzés mellett, irodalmi rendezvényeket szervezett, ösztönzött a műveltség gyarapítására, segítséget nyújtott a gyermekek tanulásához. A zeneiskola létrehozását megelőzően a város zene iránt érdeklődő úttörői itt részesültek először rendszeres zenei oktatásban. A két évtizede működő úttörőzenekar eredményességét az országos versenyen elért elismerések, rádiószereplések, külföldi meghívások is bizonyítják. A gyermekek számára kellemes, vonzó úttörő tömegrendezvényekkel a városi úttörőház állandó ösztönzést adott a megye csapatai számára. Szombatokon és vasárnapokon zsúfolásig megtelt a ház film- látogatókkal, klubdélután- résztvevőkkel, kialakultak a hagyományos farsangi, szilveszteri rendezvények. Salgótarjánban még csak néhány televíziókészülék működött, amikor az úttörők, a város munkásgyermekei már saját képernyőjükön nézték, majd vitatták az ország ás a nagyvilág eseményeit Az űttörőház születése pil- lanatátóf fontos helyet tölt be a gyermekvezetők képzésében. Igen változatos módon készíti fél a gyermek-, ifi- és pedagógusvezetőket a gyakorlati úttörőtevékenyiségre. Különleges pedagógiai minőséget jeléntett, hogy az úttörőházban 'tevékenykedő vezetők ' mindig a gyermek egész személyiség-fejlődését tartották szem előtt, így kimondatlanul is nagyon sokat tettek a gyermekek életvezetése, pályaválasztása érdekében. Sok régi úttörőházi tag emlegeti büszkén, hogy e kedves otthonban kapta életpályája első indítékait, elemi ismereteit. Az úttörőház nevelőmunkájának eredményességét bizonyítja, hogy még az ellenforradalom tobzódása ideién is összejöttek az úttörők és megtartották foglalkozásaikat. VJoltak gyermekek, akik a foglalkozásokon október végén és november elején is felkötötték vörös nyakkendőjüket és kiálltak a mozgalom mellett. Salgótarján úttörőháza ilyen „történelmi út” mellett mélJelenet a Lonsie novella téve filmváltozatából, amely a tegnapi, szombati műsorban szerepelt 4 NOGRÁD 1972. március 12., vasárnap Verses világ járás tán élven a párt, a társadalom, mindenekelőtt a gyermekek és ifik elismerését, erkölcsi megbecsülését. Talán ezzel is magyarázható, hogy vezetői, munkásai csekély — szinte képletes — anyagi ellenszolgáltatásért, többnyire társadalmi munkában, csaknem egyedülálló lelkesedéssel végzik sok-sok fáradsággal járó tevékenységüket. Magam — a nevek felsorolása nélkül — is nagy tisztelettel gondolok a száznál jóval több, kitűnően dolgozó vezetőre. Gondolom, az arra hivatottak — a kettős évforduló alkalmával — kinyilvánítják ez áldozatkész munka hivatalos elismerését is. •k A hivatásukat teljesítő, áldozatkész vezetők munkájáról, az úttörőház kezdeményező szerepéről a jövőben sem mondhat le munkásvárosunk. A társadalom fejlődése, az egyéni igények növekedése mind több új feladatot ad. A fémtechnikus körök helyére a rakétamodellezak lépnek. A szabás-varrást felváltja a műanyagformázó kör. A szépirodalmi alkotásokat művészi tolmácsolásban — lemezről, vagy magnetofonszalagról — is kívánják élvezni. A folyóiratok jövőben várható tárolása a leolvasó készülékkel való ismerkedést igényli. A jó hagyományok folytatása lenne, ha a város gyermekei az úttörőházban élvezhetnék először a színes televízió adásait A számítástechnika iránt érdeklődő kis matematikusok is bizonyára örömmel tanulmányoznák az egyszerű számítógépeket. A nyelvi laboratóriummal, a filmművészeti laboratóriummal, és sok más olyan — a jövő szempontjából fontos — foglalkoztatási formával lehetne bővíteni a sort. amely az úttörők e kedvelt kis szigetén ismét előre vetítené a jövő húsz, vagy harminc évének távlatát. Nehéz néhány gondolatban összefoglalni egy mozgalmas életű intézmény húsz évét. Az úttörőház szép és tanulságos múltja megérdemelné, hogy feldolgozva közkinccsé tegyék. Ezen az úton első lépést jelenthetné a zenekar vezetőjének kéziratban heverő történeti munkájának kiadása. Nádházi Lajos A Világirodalom Gyöngyszemei sorozat méltán népszerű kis kötetei egy újabb, gazdag válogatással bővültek. Rába György szerkesztésében és eligazító bevezetésével megjelent a „Verses vil ágjárás” című antológia, amely négyszázötvennégy költő kalauzolása mellett mutatja meg a világ szépségeit az utazni vágyó, a világ szépségeire szomjasan csodálkozó olvasónak. A természet szépségeit a reneszánsz fedezi föl. Természetesen előbb is találkozunk természeti leírásokkal, az emberi környezet 1 ábrázolásával, de ezek csak, mint betétek szerepelnek, egyegy nagyobb mű részleteként olvashatjuk őket például az ókori szerzők műveiben. A romantika fedezi fel az emberarcú tájat, az elvágyódás keserédes érzését a soha el nem érhető iránt. Ezt váltja fel a szimbolista látásmód, amikor a költői művekben ,,az ember belső világából örvénylő óceán képét pillantjuk meg”, egyegy tartós emléket nyújtó táj ez emlékezet zugából ködük fel, újabb és újabb jelentéssel gazdagodva. A technika korának embere ezután a természetnél is rejtélyesebb tájakra bukkant — mondja Rába György — a városok mindig új meglepetés kínáló világára. A régi költő azért utazott, hogy felejtsen, hogy különbözzön, hogy ne legyen többé önmaga — a mai iga- zabb önmagát keresi. S ha a tudományos forrradalom korában ez az ezerarcú világ olyan kicsi is lett, hogy szinte az ember a „kezébe foghatja”, örömmel fedezhetjük fel benne mindig az embert, a legmeglepőbb élményt. Mert utazni csak annak érdemes, aki „a csodát magában hordja” és ezzel méltóvá válik arra, hogy lássa is a világ csodáit. Az érdekes, változatos elrendezésű kötet első fejezete a „ Messze ... messze” című ciklus, éppen ezt a személyiséggel tett tájat idézi. Babits Mihály címadó verse végigvezet a spanyol, olasz, görög, a svájci, a német, a francia, az angol, a svéd tájak jellegzetességein, majd kiszakad belőle a fájdalmas felismerés: „Ó, menynyi város, mennyi nép, / Ö, mennyi messze szép vidék! I Rabsorsom milyen mostoha, / hogy mind nem láthatom soha!” Az olasz Guido Gozzano a legszebb szigetről, a soha einem érhető Nekeresd-sziget- ről énekel, amelyről „jelet dús illatár ad”, de ha bárki közeledik feléje „szétfoszlik, mint a látszat, a messzeség azúrját magára festi menten.” Rafael Alberti századokon keresztül, álmatlanul kereste az „Elveszett paradicsomot”, amelyről végül azt kell hinnie, hogy örökre elvesztette, mert „fény nélkül” kereste. A „Tódulnak régi istenek” ciklusba a görög földhöz szóló „himnuszokat” gyűjtötték csokorba. A nemrég elhunyt Devecseri Gábor az ithakai öböl szépségeit dicséri, ahol oly ébrenlétben élhet az ember, „hová átfo- - lyik az álom az álmok mélyeiből.” A nagy angol , John Keats „A Parthenon szobraira” nézve az elmúlás nehéz perceit éli át. A félelmes érzés „hívatlan álomként zuhan le rám, I s az égi szenvedés vad hegyfokán, / s mélyén is hallom: légy halálra kész, I mint egy beteg sas, mely az égre néz.” A „Száncsengő” a végtelen Oroszországba visz, ahol Ivan Szurikov szerint a „sztyepp s ég szakadatlan, nincs vége s határa”, olyan mint a tenger „és e pusztán akaratlan szomorú az ember.” Jevgenyij Jevtusenkót, az orosz természet nyugalma, csendje ejtette meg. Vinokurov pedig, akit apja tanított „a Marsot megkeresni” nem vágyik el hazájából, mert megkötik az Arbat ódon utcái. A „Kardos szűz: Ázsia” című fejezetben Simon István a „Napfény országa”-ba, Vietnamba vezet, Heinrich Heine „a dal szárnyára veszlek, / s elviszlek, kedvesem, I a Gangesz-parton a legszebb / ügetbe repülsz velem”, — soraival India szépségeihez kalauzol, de a román Jebeleanu „Hirosima” üzenetét is tolmácsolja:! „Fussatok! Porként behatolhatok / az ajtók alatt, mint a síkos árnyak, / s rátok fújhatom hamucsókomat, I s pernyém álomként arcotokra szállhat.” Az „Exótikus illat” című fejezetben Radnóti Miklós a Nílus szépségét és gazdagságát dicséri, a „halaktól hemzsegő, hajóktól duzzadó, partokra szökkenő búgó szelídség, feltörő harag!” íoiyójá;- és vidékét. ,,A bölények szellemei> című fejezet Amerikába visz, találkozunk az óceánok végtelenségével, új tájakra ragad a ,,Nyugati szél”, eljutunk a kötet segítségével „A világ szívébe”, Párizsba, Ívfény kastélyába”, Spanyolországba, „Kóborolhatunk Itáliában”, „Alpesi vadászként” csodálhatjuk Svájc. Németország szépségeit, „A Duna balladája” című fejezet a Duna-völgyét, köztük Magyarországot mutatja be. Az „Álom egy méhesről* & „Marson” fejezetek verseinek olvasása után bejártuk a számunkra ma létező világot, megtanultuk, hogy utazni, világot látni jó, do talán még ennél is jobb, hogy bárhonnan, akár „az Elhagya- tottság Harmincadik szélességi fokáról” is mindig visz»- szatérhetünk hazánkba, a szülőföldre, amelynek igaz szere tetére is megtanít ez a csaknem hétszáz oldalas, igen gazdag kis kötet. Csukly László KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYÉ Látogató a Kopasz-hegyen 21. Nem, köszöni, ebből nem kér! Először is, gondja lesz rá, hogy ő személy szerint ne kerüljön be az adásba. Másodszor, azonnal segítőtársak után néz! Ügyes, okos fickókra van szüksége, akik életrevaló tanácsokkal látják el a program összeállításánál. Megvan! Komoréczi és Gaál! Más nem is jöhet számításba mellettük. Kóci, aki' mindent tud és a kis Gaál, aki mindenkit ismer, mindenkivel szót ért. Pár perc múltán Kopra már ott ült a körzet karhatalmi parancsnokának sátrában, előadta kérését az űrhajó körüli terepszakasz rendbe hozatalával kapcsolatban és közötte, hogy ő most leszalad a faluba, a postahivatalba, néhány sürgős magántelefonálást kell lebonyolítnia, erre a különvov nal nem .alkalmas. Ha bármi történne, őt a postahivatalban megtalálják. Ja, és özvegy Pauknét és a lányát tessék oda engedni délben a kőkupacra, ha kezdődik a látványosság. Nem, köszöni, nincs szüksége a dzsippre, gyalog megy le, kell egy kis testmozgás. — Néhány dologra azonban én is fel szeretném hívni Kopra elvtárs figyelmét — mondta a körzetnararw-snok. — A telkét katonásan kicsinosítjuk, emiatt ne fájjon a feje. Annak a két hölgynek a helye is meglesz. Másról van szó, az ön személyi biztonságáról. A hozzám beérkezett jelentések szerint már tegnap este sok idegen jött M.-be, elsősorban Budapestről, a beözön- lés éjszaka sem szünetelt, a hajnali órákban újabb lendületet vett. Főleg olyan személyek érkeztek és érkeznek, magyarok és külföldiek, akik önnel akarnak tárgyalni a déli kozmikus adással kapcsolatban. Ezt mondják. Nem tudhatom, hogy valóban ez a szándékuk, lehet, hogy egyi- kük-másikuk rosszban sánti- kál. —, Rosszban?! Kire, mire tetszik gyanakodni? — Senkire és semmire. De jobb félni, mint m’egijedni. Sűrűn előfordul' mostanában, igaz a világ más tájain, hogy embereket elrabolnak, túszként fogva tartanak, váltságdíjat követelnek értük. A ielen esetben például, azzal is előállhatnának hogy (ők. szabhassák meg a műsort. Ezért hát adnék maga mellé két kísérőt. Kopra felkacagott jólesően csiklandozta a hiúságát, hogy ő olyan fontos ember lett, akit érdemes elcsórni. Aztán megrázta a fejét. — Tudok én magamra vi- .gyázni. Meg aztán népi isméi engem 'a kutya sem Lehet, hogy a mai lapokban benne lesz a képem, dehát ide újság kilenc óra előtt nem érkezik. Viszont, ha díszkísérettel masíroznék be M.-be, azonnal sejtenék, ki vagyok. Ezenfelül szent meggyőződésem, hogy senki sem ákar elrabolni engem, sajnos. — Sajnos?! — Igen. sajnos. Mert akkor , elvethetném a gondját. . hogyan szerkesztem össze ezt az átkozott háromperces műsort. Engednék az erőszaknak, utána nem szidhatna senki. Kimásznék a csávából. Dehát ebből semmi sem lesz. nekem nincs ilyen szerencsém, A viszontlátásra. Kopra zsebre dugott kézzel, vidáman sétált le az immár feltöltött, kiegyengetett Árkos utcán. A kordonokon simán engedték át, tudták kicsoda. Ennek is örült, főképp pedig annak, hogy kedve szerint alakulnak a dolgok. Házhoz jött a választék! Azt a rendezőt, műsorszerkesztőt, azt a pár előadóművészt, aki kell az adás lebonyolításához. Kóci és a kis *Gaál segítségével könnyedén kiemelheti közülük. Nem lesz itt semmi vész. A Szakács-rét környékén csak a rengeteg parkoló honi és külföldi rendszámú autó jelezte, hogy M.-ben más az élet. mint két nappal ezelőtt volt. A jövevények, akik a helybéliek házaiba kvártélyoz- ták be magukat, nyilván még az igazak'álmát alusszák, a müvésznép nem koránkelő. Az újságírók, tévések, rádiósok sem. Az idevalósiak közül meg azok, akik Pestre járnak be dolgozni, vagy a földjüket művelik, rég munkában vannak már. A fiatalember feltűnés nélkül jutott el a posta épületéhez, a hivatal persze még zárva volt. Bekopogott hát az ablakon. — Megint maga az? — kérdezte álmosan Ilonka és kikönyökölt a párkányra. — Mi az új szenzáció? Bár nekem az első is elég volt. Több munkám volt tegnap, mint egész évben. Akkora sürgönyök, mint egy-egy regény. Ismeretlen nyelveken. És kismillió kapcsolás. Fől&g külföldre. Egymás kezéből tépték ki a kagylót. Már azt hittem, hogy hisztériás rohamot kapok. És mindennek maga az oda. Tibiae. Es a női észjárás kiismerhetetlen logikája szerint a panaszáradat befejeztével rámo- solygott a bűnösre. — Belátom — mondta Kopra — sok van a rovásomon. Eggyel több. vagy kevesebb, most már mindegy. Ugyanarra volna szüségern, mint tegnap hajnalban. Pestre kellene telefonálnom, sürgősen. Nem haragszik Ilonka? A postáskisasszony bánatosan legyenitett. — Így kezdődött el az első rumli is. A tatárjárás kismiska ahhoz, ami a maga telefonjai után szokoft következni. De azért jó. hogy ilyen korán jött. Egy óra múlva itt egy tűt sem lehet leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. (Folytatjuk)
