Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

Petőfi Sándor szülőhelye méltón kívánja megünnepelni a költő születésének 150. évfordulóját. A jubileumi évre a nagyközség ismét szeretne városi rangra emelkedni. Ezért nagyarányú építkezéssel formálják a község arculatát. Épül a művelődési központ is, amelyben négyszázszemélyes kultúrterem, mozi, könyvtár kap helyet. A kultúrközpont át­adását 1973. január 1-re, a jubileumi év kezdetére tervezik. Képünk: az épülő művelődési ház " ---------- ■ ■■ ■ ------------ ■ ■ ■ -..... ...... -----------——-----------------------------------------------­N yereséges vállalat, jó kereseti lehetőséggel, két szabad szombat biztosítással, étkezés- és útijegytérítéssel azonnal alkalmaz lakatos és hegesztő szak munkásokat. Jelentkezés: Fémipari Vállalat, Balassagyarmat, munkaügyi osztály. 6 ■ NÓGRÁD — 1972. március 8., szerda Az első magyar könyvtárosnő A könyvtáraJtbam állandóan csökken a férfiak száma. Las­san teljesen elnőiesedik ez a pálya, pedig csak rövid 65 esztendő választ el az első magyar könyvtárosnő. Czeke Marianne kinevezésétől. Cze­ke Miarienne Sopronban szü­letett 1873-ban. könyvtári al­kalmazása idején töltötte be 33. életévét. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak: érettségije jeles, tanári okle­vele dicséretes, „summa cum laude” doktorált. Anyanyelvén kívül tudott latinul, görögül, angolul, franciául. németül. Egy ideig dolgozott Párizsban is. a Bibliorthéque Nationale- ban. Az Egyetemi Könyvtár igazgatója, Ferenczi Zoltán méltányolta kiváló képzettsé­gét, és 1906 eleién javasolta, hogy á Vallás- és Közoktatás­ügyi Minisztérium nevezze ki őt kívánsága szerint „cím és jelleg szerinti könyvtártiszt”- nek. A könyvtárbizottság Fe­renczi fölterjesztését 1906. jú­nius 15-1 ülésén tárgyalta. Elismerte, hogy a „nők álta­lában alkalmasak a könyvtá­ri foglalkozásra ezért Ameri­kában a hivatalnokok jelenté­keny számiban nők. kiváló érzékük és rendszeretetük a tisztaság és kezelés pontossá­ga iránt nagy segítségük”. Ennek figyelembevételével hozzájárult a kinevezéshez, de arra nagyon vigyázott, hogy ebből ne csináljanak prece­denst. A jegyzőkönyvben ezért hangoztatták azt is. hogy „ez esetben nálunk át­törésről, a nőknek új pályára bocsátásáról van szó. s ezért nem elvben hanem csak erre az egy esetre hozza határoza­tát, s adja meg az egyhangú ajánlást. Rendszert tehát nem kíván egyelőre alkotni belőle, hanem figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli készült­ségét és vágyakozását (a könyvtárosi pályára), de egy- ßzersmind megnyugtatóan ve­szi tudomásul, hogy folyamo­dó mint óraadó belép a Wlas- sics-kollégiumba. s ha a kí­sérlet nem válnék be, módiá­ban lesz a tanári pályára menni át.” A „kísérlet” azonban bevált. Czeke Marianne-nak nem kel­lett „átmenni” pedagógusnak. A következő évben három ko­rona napidíjat engedélyeztek számára, és 1909-ben a IX. fizetési osztályba sorolják. Jó címleíró lett. Később az ő ja­vaslatára vezetett be az Egye­temi Könyvtár két. a katego­rizálás részletességét fokozó változtatást: gyűjteményes muknáknál az egyes kötetek lapszámának kiírását és több kötetes műveknél az egyes kötetek tartalmának feltünte­tését akkor is. ha ez a cím­lapról hiányzik. Első könyvtá­rosnőnk biblográfusként sem bizonyult rossznak. Elkészítet­te az Egyetemi Könyvtárban levő Shakespeare-irodalom mintaszerű, nyomtatásban is kiadott bibliográfiaként is ki­tűnően használható katalógu­sát. Több könyvet fordított le franciából és angolból. Megír­ta Brun6zvik Teréz életrajzát, és kiadta naplóját Később az Országos Tanügyi és Pedagó­giai Könyvtárban dolgozott majd ennek megszüntetése után a Széchenyi Könyvtárba került és onnan ment nyug­díjba 1935-ben, mint főkönyv- táros. 1942-ben hunyt el. Tömény €3 ssSueSIceaEsteScrSB A szociális jogok kibővítése Az 1967. évi tsZ-jogszabá- f^ok legnagyobb örömmel fogadott, mégis — vagy ta­lán éppen ezért — legin­kább vitatott rendelkezései a tagokról váló gondosko­dást kötelezően előíró sza­bályok voltak. Az új jogszabályok az ed­dig vitatható, vagy külön­bözőképpen értelmezhető rendelkezések egy részét hatályon kívül helyezte, más részüket a világos és egyér­telmű szövegezésen túl a tagok ez irányú jogosultsá­gának növelése céljából ki­bővítette. Azzal a rendelke­zésével pedig amelyben a kifizetett segélyösszegeknek a szociális alap terhére va­ló elszámolás helyett terme­lési költségként váló .elszá­molását rendelte el, a terme­lést irányító szakvezetők fe­lelősségét is * egyértelműb­ben- líatározta meg. A termelőszövetkezet táp­pénzes állományának alaku­lásáért a termelést irányító szakvezetőket a régi jogsza­bály azzal a nagyon sok vitára és elégedetlenségre okot adó rendelkezésével vonta be a felelősök körébe, amely szerint december 1. és március 1. közötti idő­szakban csak akkor járt betegségi és szülési segély, illetőleg a már megállapí­tott segélyeket csak akkor lehetett tovább folyósítani, ha a munkaszervezeti egy­ségvezető igazolta, hogy a segélyre jogosult részére eb­ben az időszakban is tudott volna megfelelő munkát biztosítaná. Máig sem tisztázódott eléggé egyértelműen, hogy az erre jogosult munkaszer­vezeti egységvezető elneve­zés alatt a brigád-, az üzemágvezetőt, vagy a főál­lattenyésztőt, illetve a fő- mezőgazdószt kellett-e ér­teni. Nem -volt egyértelmű az álláspont abban a kér­désben sem, hogy mit lehet és kell elfogadni megfelelő munkának, így szövetkeze­tenként más-más gyakorlat alakult ki. A legtöbb helyen a folya­matosan munkát végző ta­gokon — pL az állattenyész­tőkön — kívül mindenki mást kizártak a segélyezet­tek sorából. Más szövetke­zetekben még az állatte­nyésztők ez idő alatt történt megbetegedése idejére is az év közben összegyűlt heti pihenőnapokat írták jóvá betegségi segély helyett, így betegségi segélyt senki ré­szére nem fizettek. Bőven alvadt azonban olyan ter­melőszövetkezet is, ahol a brigádvezetők a könnyebb ellenállás útját, választva minden hozzájuk forduló termelőszövetkezeti tagnak kiadták az igazolást arról, hogy megfelelő munkát tudtak volna részükre biz­tosítani. A két véglet között szám­talan más módszer is ki­alakult. amelyek azt bizo­nyították, hogy a gyakorla­ti élet által kialakított szükséglettel ellentétben, - ez a rendelkezés nem volt al­kalmas a termelést irányító vezetők felelősségének nö­velésére, de az ev egy idő­szakának a segélyezés idejé­ből vaíó kizárásával a táp­pénzállomány alakulását sem lehet igazságosan befo­lyásolni Az új jogszabály ezt a ré­gi rendelkezést hatályon kí­vül helyezte és a téli idő­szakot általánosan bevonta a segélyezés idejébe. Az a tsz-tag, tehát, aki az elmúlt évi munkájával jogot szer­zett a segélyre és december hónapban' történt megbete­gedése következtében még most is betegállományban van, ha december hónapra nem is kaphatott betegségi segélyt, január 1. napjától az új rendelkezés értelmé­ben már jogosulttá vált. Ed­dig ismeretlen új kedvez­ményt vezetett be az új jogszabály azon rendelkezé­se, amely szerint a húsz­heti szülési segélyezés ide­jét rendellenes szülés esetén — szakorvosi javaslatra — további négy héttel lehet meghosszabbítani, az eddi­giektől eltérően a ledolgo­zott munkanapoknak meg­felelően az átlagmunkadíj 75—100 százalékos díjazása mellett. Az új jogszabály ugyanis hatályon kívül helyezte azt a régi rendelkezést is mely szerint az előírt munkavég­zési kötelezettségét nem tel­jesítő, de legalább száz tíz­órás munkanapot ledolgozó szülő nő szülési segélye az átlagmunkadíj hatvan szá­zalékát nőn haladhatta meg. Az eddigi jogszabályok szerint betegségi és szülési 6egély a tagot csak a tagsá­gi viszony fennállása alatt illette meg. Az új jogsza­bály a szociális jogosultsá­gokat azzal is tovább széle­sítette, hogy a betegségi és szülési segély fizetésének kötelezettségét a tagsági vi­szony megszűnése utáni idő­re is kiterjesztette. Kimond­ja ugyanis az új jogszabály: azt a tagot aki előző évben végzett munkájával szülési vagy betegségi segélyhez jogot szerzett, az egyébként irányadó időtartamon ke­resztül akkor is megilleti a szülési vagy betegségi se­gély, ha időközben meg­szűnt a tagsági viszonya és más címen nem részesül ke­resetpótló szolgáltatásban. A régi jogszabály szerint az egy évesnél kisebb beteg gyermek, vagy a vörheny betegségben szenvedő, 14 évesnél fiatalabb gyermek ápolása végett csak az anya volt jogosult betegségi se­gélyre. Az új jogszabály — más alkalmas hozzátartozó hiányában — ezt a jogot az apára is kiterjesztette. Ezen a címen mind az -anyát, mind az apát annyi napra illeti betegségi segély — az előző évben végzett munká­val szerzett irányadó időn belül —. mintha saját maga volna keresőképtelen beteg. Az egyedül élő anya két­évesnél fiatalabb gyermeke ápolása végett azonban egy éven belül legfeljebb csak hatvan napig jogosult be­tegségi segélyre. Az új jog­szabály tehát ez esetben csökkentette a betegségi segélyezés idejét. Dr. Jónás Sándor A PANNÓNIA motorkerékpár megbízható. A PANNÓNIA motorkerékpár márka. Március 31-ig még IO"’,, előleg befizetése mellett, OTP-hiteire kapható! „Tűzoltás" helyett Korszerű egészségügyi felvilágosítás Hosszú éveken át orvosok és egészségügyi, vöröskeresztes társadalmi aktívák egyik nagyon fontos célja volt: felkelteni az emberek ked­vét, érdeklődését az egészséges életmód alap­vető ismeretei, az egészségügyi kultúra iránt. Munkálkodásuk nem bizonyult hiábavalónak. Városon és, falun egyformán igénylik az egész­ségügyi előadásokat, kerekasztal-konferenciá- kat, kérdezz-felelek esteket, az egészségügyi felvilágosítás, nevelés legváltozatosabb formáit. A községeknek szinte mindegyikében így tájékoztatják az érdeklődőt: Nálunk az egész­ségügyi rendezvényre jóformán nem is kell szervezni az embereket, jönnek maguktól is - sokan és szívesen. Az évek elteltével változtak a mó'dszersk. Ma már nem a nagy létszám előtti előadás az egyedül üdvözítő és követendő példa. Sokkal népszerűbbek, vonzóbbak és eredményesebbek az orvos és a lakosság között azok a találko­zások, amelyek szűkebb körben jönnek létre, lehetővé téve a közvetlen beszélgetést. Nemcsak azért vannak ezek az előadások, beszélgetések, hogy az emberek tudják: mit kell tenni egy-egy betegség megelőzésére, vagy a gyors felgyógyulásra — bár kétségkívül nogyon fontos tudnivalók ezek. A legfontosabb cél az, hogy maga az egészségügyi szemlélet, magatartás alakuljon. Különösen nálunk, Nóg- rád megyében sarkalatos kérdés ez, hiszen táppénzes állományunk országos viszonylatban is nagyon magas. És nem elsősorban azért van ez így, mintha a nógrádi emberek lenné­nek a legbetegebbek az egész országban. Nagy súllyal játszanak közre a szemléletbeli, magatartásbeli tényezők, amelyek okos szóval, folyamatos ráhatással formálhatók. A káros szenvedélyek elleni küzdelem szin­tén az egészségügyi nevelők dolga, ugyanígy a települések és lakások egészségügyi kultú­rájának kialakítása. Megyénkben sem ismeret­len fogalom ez: konyhalakó. Hiába az utcára néző szép, nagy szobák, ha az egész család a szűk, zsúfolt nyárikonyhában szorong. Nem is olyan régen egyértelmű sértődés, neheztelés volt a válasz, ha valaki a lakni- tanulásra, a szép lakás élvezésére próbált ösz­tönözni. A sértődést egyre gyakrabban helyet­tesíti az odafigyelés, a neheztelést felváltja a gondosságért járó köszönet. Sokaknak nem erős oldaluk az étkezi kul. túra. A haluskák, a nehéz, zsíros ételek sok helyt „nem engedik be" a konyhába a vita­min- és fehérjedús táplálékot. Az egyoldalú és gyakran egészségtelen táplálkozás ellen küz­deni csak erős kitartással, megszakítás nélküli munkával lehet. Több törődést igényel az ifjúság egészség- ügyi nevelése. Az iskolákban Vöröskereszt-cso­portok működnek, akciókat, versenyeket szer­veznek. A versenyek, megmozdulások részben felkeltik a gyerekek érdeklődését az egészség- ügyi ismeretek iránt, részben pedig a felnőt­teket tájékoztatják a fiatalok egészségügyi kultúrájáról. Orvosi előadást azonban még mindig ke­veset hallanak a gyerekek. Nem elég évente kétszer felkeresni őket, nem elég „tűzoltómun­kát" végezni. A rendszeres foglalkozás, a gon­dos, alapozó munka nélkülözhetetlen. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom