Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
Megszűnőben a telepek Äzcnn A, széasényi járásiban égető probléma ma is a szocialista követelményeknek meg nem felelő cigánytelepek felszámolása. — Endrefalva, Vansány, Nógrádiszakái, Rimóc, Nóg- rádmegyer, Karancsság, Lit- ke — hogy csak a legnagyobb telepeket említsem —, mondja Demus Sándor, a járási hivatal műszaki osztályának főelőadója — nem kis feladatot jelent az államigazgatásnak. A baj, hogy egyedül a mi feladatunknak tekintik, sokszor a legminimálisabb segítséget is alig kapjuk meg más szervektől. Mi bonyolítjuk le a vásárlást, építkezést, értékelünk, műszaki ellenőri teendőket látunk el, a jogi képviselet is ránk hárul, azaz a jelentkezéstől a kulcsátadásig mindén a mi feladatunk. Akadály persze mindig van. Most kivitelezőt kell keresni, máskor a kijelölésnél merülnek fel problémák. A lehetőség — hogy a lakók kikerüljenek a telepekről — biztosított. Kulcsot kapnak a kezükbe 1966—1971 között huszonegy lakás épült fel és tizenhat lakásvétel lebonyolítása történt meg közel másfél millió forint állami támogatással. A járás községei közül Endrefalva tizenkét lakás építésével, Nógrádszakál hat lakás vásárlásával emelkedik ki az akcióból. Ha azonban figyelembe vesszük a telepeken található épületek számát, az arány még annyira kicsi, hogy nem is érdemes leírni. — Menjünk végig, ki hogyan, mikor és milyen kedvezményben részesülhet. Már itt jelentkezik a gond, hogy ezek az emberek nincsenek megfelelő mértékben informálva a lehetőségekről. Alapvető feltétel természetesen, hogy telepi lakosról legyen szó, méghozzá olyan telepi lakásról, mely szanálásra lett ítélve. Az építtető, vagy vásárló átlagkeresete ezer forint felett kell legyen, legalább egyéves folyamatos munkaviszony mellett. Eddig a nagy többségnél rendben is mennek a dolgok — magyarázza Demus Sándor. — Alikor mi az oka az alacsony aránynak? — Amikor felvetjük — természetesen már a feltételeket alaposan elemezve — az elő- takarékosság kérdését. Szinte kilencven százaléka a jelentkezőknek visszalépésre kényszerül. Mert mi a helyzet? Az építtetőnek kell biztosítania á kivitelezési összeg és a megítélt kölcsön közötti különbö- zetet. A tapasztalat sokszor azt mutatja: bár jogos lenne az igény új • lakásra e formában, de a minimális anyagi feltételek nélkül ez nem megy. — Az OTP-nél érdeklődtem. Az akrcólakásépítés tarifái: 60—70 ezer forint, vásárláshoz az OTP maximálisan 40 ezer forintot biztosít a helyi községi tanácsok ajánlása, illetve kijelölése alapján. Sokszor, különösem lakásvásárlásnál a telepiek rosszabb állagú lakást szemelnek ki vétel céljára, mint amilyenben lakták, csupán azért, hogy sikerüljön végre már otthagyni a putrik világát. Persze az OTP felesd legesen nem dobja' ki az állam pénzét. Társadalmi feladat legyen Az asztalokon típustervek, megépült lakások fényképei. Érdekes összehasonlításokat lehet végezni az új és régi házak között. A fejlődés lehetőségeit latolgatjuk, beszélgetésünkbe bekapcsolódik Vigli László, a műszaki osztály vezetője is: — A lakásépítési akció politikai tartalmára nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az illetékeseknek. Az üzemek, vállalatok dolgozóval való törődésén sok múlik, hiszen az emberek többsége a tanácsokra csak ügyes-bajos dolgainak intézése végett jár. De a munkahelyen naponta találkozik olyan vezetőkkel, akik tudnak szociális helyzetükről. Számtalan lehetőség van . az építkezni szándékozók támogatására a vállalat részéről is. Például bontott anyagok juttatása, kedvezményes fuvarok. A szakszervezetek feladata a dolgozó figyelmét az előtaka- rókosság biztosítására összpontosítani. Miért van az üzemi KST? Fel kell hívni a. dolgozók figyelmét az előtte álló lakásépítés, -vásárlási lehetőségekre, mert a tanácsok információszolgáltatása mellett ez az út sakkal rövidebben és nagyobb eredményt biztosítana — mondta Vigh László. — A cigánylakosság körében hagyománya van a vályogvetésnek. Régen számtalan család megélhetését biztosította. A termelőszövetkezetek kedvezményesen biztosíthatnak tőröket és vizet, s az építtető máris rendélkezik egy bizonyos anyagi alappal. Valahogy ekképp válhatna kollektív üggyé a cigánytelepek felszámolása. Segítség Példák sorát hozzák fel. Nógrádmegyerben a Vastömegcikk Ktsz rendszeresen támogatja az építeni szándékozó telepi lakosokat hol fuvarral, hol egyéb úton. A Nógrád megyei Tanács VB külön anyagi fedezetet biztosított telekkialakításra az ügy érdekében. Karancsságon az építeni szándékozók az új házhelyekből telekjuttatásiban részesülnek, a tanács ezzel is sietteti, a főút mellett levő telep felszámolását. Ebben az évben ugyancsak komoly lehetőségek állnak az akciós lakások építésére. Hogy a pénz ne maradj cm felhasználatlanul, nem egyedül az építési hatóságok feladata, hanem a községeké és a vállalatoké is, mert egész társadalmunk érdeke, hogy mielőbb felszámolásra kerüljenek a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek. — szabó — Az emberiség és a. szeretet mértéke meghatározhatatlan. Lehet róla elmélkedni, vitázni, novellákat, regényeket, vagy filmeket írni. De a legnehezebb a hétköznapok ki- sebb-nagyobb gondjai, örömei és bánatai közepette, másokkal törőd,ni. Ez az igazi emberség. Mint a modem hamupipőkék. Nagyítóval és csipesszel a kezükben egy marék homok fölé hajolnak. Aprócska krómdarabokat halásznak ki a homok- szemcsék közüL — Ezt igazán ritkán csináljuk — mosolyog Szamosi Elememé, a síküveggyár laboratóriumában. — Most szóltak föl, hogy krómércet találtak az üvegben. A mi feladatunk, hogy ellenőrizzük, valóban van-e benne és mennyi. A Hámán Kató Szocialista Brigádban tizenöten dolgoznak három műszakban. Olyannyira fiatalok, hogy Kiváló Ifjúsági Brigád kitüntetést nyertek. A munkájuk sok-sok figyelmet láván, és nagyon fontos. Rajtuk is múlik, milyen üveg kerül ki a gyárból. Igazán összeforrott jó kis kollektíva, összehúzzuk a székeket, és máris egymás szavába vágva mesélik a brigád gyerekeinek történetét. Mert Tóth Évikének és Tibikének a síküveggyárban már komoly „múltja” van. Hogyan is kezdődött? Valahogy úgy, hogy a brigád szorgalmasan bújta az újságokat. Ott bukkantak rá egy hirdetésre. Nevezetesen azt olvasták, hogy a parádsasvárl üveggyár egyik szocialista brigádja pártfogásába vett egy állami gondozott gyereket Azonnal összedugták a fejüket. — Ezt má is megcsináljuk — született meg egy-kettőre a határozat Igen ám, de hogyan is kezdjenek hozzá? Az egyik brigád,tagnak jó ötlete támadt. — Menjünk el látogatóba Parádsasvárra, kérdezzük meg személyesen az ottaniaktól. Aztán a többi megy magától. Így is történt. A Hámán Kató Brigád öt éppen ráérő tagja mikrobuszba szállt. Irány Parádsasvár. Nem is maradtak ott sokáig, még aznap meglátogatták az egri gyermekvárost. Egyelőre azzal a céllal, hogy szétnéznek, és .hazaérve elmondják a többieknek, mit tapasztaltak. Szabó Tériké veszf át a szót. — Megkerestük a gyermek- város igazgatóját, és ő kalauzolt az óvodába. Alighogy beléptünk, rohantak felénk a gyerekek. Simogatták a kabátunkat, kezünket és egymás után kérdezgették: — Ugye, hozzám jöttél? Ugye,- elviszel látogatóba? Nehéz ilyen pillanatokban dönteni. A brigád először úgy határozott, hogy egy kislányt, vagy egy kisfiút vállalnak. Akkor megláttak ott Egerben egy testvérpárt. Évike és Tibiké volt az. Megrázó családi tragédia után teljesen árván kerültek a gyermekvárosba. A vezető annyit kérdezett: — Tudnák vállalni mind a két gyereket? A testvéreket ne szakítsuk el egymástól... A brigádtagok egymásra néztek, és azonnal igent mondtak. Juhászné, a brigád egyik tagja meséli: — Amikor másodszor utaztunk Egerbe, szerződést kötöttünk. Tibiké és Évike izgatottan várta az új anyukákat. Ezért aztán úgy határoztunk, hogy a karácsonyt már Salgótarjánban töltik a gyerekek. Mindenki nagy izgalommal készülődött a fogadásra. Veh ték az ajándékokat, és az édességet. Aztán jött az érte- , sítés Egerből, sajnos, járványos betegség miatt nem utazhatnak a gyerekek. A személyes találkozás helyett akkor csomagot vitt a posta Tóth Évikének és Tibikének. Az anyukák közben takarékkönyvet váltottak abból a jutalompénzből, amelyet a kollektíva jó munkájáért kapott a gyártól. A berakott fo- ' rintok azóta is minden hónapban szaporodnak, Éva éa Tibor nevén. December 29-én aztán végQs elutazhattak a gyerekekért. A gyár vezetősége kocsit adott és a várva várt vendégek megérkeztek. Az állandó szállásuk Bozó Katinál és Bobák Saroltánál volt. De naponta „vendégségbe” jártak a többi brigádtaghoz. Legjobban talán annak örült Éva és Tibiké, hogy nekik is van hova „hazamenni”. Felejthetetlen és boldog napokat töltött a két gyerek Salgótarjánban. Sétáltak és cukrászdába jártak, televíziót néztek, játszótéren passzióztak. Mindazt, ami egy családban élő gyereknek annyira természetes... Gyűltek a játékok is. Hajas baba, kisautó, traktor és főzőcskekészlet. Ismerkedtek a telefonnal, megtanulták a pénz fogalmát, vásárolni mentek az üzletbe és nézték, hogyan szeletelik a kenyeret. A búcsú, az itt töltött napok után, talán a felnőtteknek volt nehezebb, mert a gyerekek tele voltak élményekkel. A személyes találkozás tovább folytatódik. Éviké és Tibiké, a húsvéti szünetben ismét a brigád vendége lesz, nyáron ped,ig nyaralni viszik őket. Már beutalót is kértek részükre. * Ebben a brigádban is bizonyára vannak kisébb-nagyobb gondok. A gyárban és otthon is, hisz’ mindegyiküknek van családja. De két gyereket hozzásegítenek, hogy kiegyensúlyozott, boldog felnőttek legyenek, az mégis csak 1 nagy öröm. Csatai Erzsébet Földgáz úfabb lakásokba Idén tovább folytatódik a földgázprogram megvalósítása Salgótarjánban. A TIGÁZ egri üzemegységének salgótarjáni kirendeltségétől kapott tájékoztatás szerint jelenleg majdnem kétezer-háromszáz fogyasztót tartanak nyilván a városban. Rövidesen sor kerül a földgáz bekötésére a Játszó utcában levő hatvannégy lakásos bérházban. Ezen kívül a Kemerovo körúti új lakótelepen, az „É” 3-asban húsz, a város központjában, a banképület fölött mintegy harminc lakás kap földgázt. Balázs Pál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigád vezető je a közeljövőben kiosztásra kerülő nyereségrészesedéskor a legtöbb pénzt felvevők között lesz. Balázs Pál már 36 esztendeje dolgozik szakmájában, mint vasöntödéi formázó. Képünkön: Páros! Nándor brigádtaggal az Ózdi Kohászati Üzemek megrendelésére a kokillamintát készíti elő A karbantartó és szolgáltató gyárrcszleg dolgozói ugyancsak hozzájárultak az eredményes gazdálkodáshoz, munkájukkal bekapcsolódtak az országos járműprogramba. Molnár János csoportvezető és Mede Bálint esztergályos autóalkatrészek gyártásához szükséges szerszámokat készít Kulcsár József felvétele
