Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
FIATALOK FÓRUMA rsssssj'fssssssss/^s/-sssysjss/^ssssssssssssss*ssssssssssyssssssssss^ssssssssj^s/*s*ssssssssss*sssssssssssssssssssrfsj Tanár bácsi a papám... Ricsi még csak harmadik osztásos, de már rettenetesen sokat tud. Tudja például azt is, hogy amíg a papája az iskola tantestületében dolgozik, vagyis amíg ő abba az iskolába jár. amelyben* a papa tanít, nem kell tartania ban, hiszen nekik van is kutyájuk. És te eltűrnéd, hogy.... A papa most már teljesen kijött a sodrából. Le-föl kalimpált szemüvegével és Ricsi attól félt, hogy nekicsapja a szekrénynek. Anyu azonban nem hagyta abba: szó. És különben is csak any* nyit akartam mondani, hogy ne ragaszkodj szorosan ahhoz a mezőkhöz. A mi környékünkön nincs ilyesmi. Mi lenne, ha például a hegyen vágtatna az a ló. — De anyu! — szólt közbe (Deák Kázmér illusztrációja) a különféle rossz előjelű dől- — És miért szükséges fel* Ricsiké. — A tanító néni azt goktól. És tudja azt is, hogy tétlen ezekhez a legismertebb mondta, hogy hegynek fölfelé a papa segítségéne mindenkor háziállatokhoz ragaszkodni? nem szabad szaladni. — Milyen igaza van ennek a gyereknek — mondta anyu. — Hát persze. Miért is ne állhatna az a ló. Hiszen nincs a feladatban, hogy mozognia kell. Írjad fiam: — A ló áll a hegytetőn. A papa szemüvegének darabjait söprögette a szekrény A Jászság egyik községét az a oá ti csendőrök, hiába Erre a konok, harcos össze- te a másik, a . harmadik. Vaey nyolcán kerülték csenrendszeresen elöntötték szaglászott két szolnoki de- fogásra a postamester fiatal végre Mihály elérkezettnek dőrkézre. Napokig ütötték a kommunista röb- tektív is a titokzatos emberek bojtárja hozta rá a bait, látta az időt arra, hogy az verték az embereket, de töbiratok. A falu lakossága ele- nyomában, nem ért semmit, olyanformán, hogy egyszer úi elvtársat bevonják a seit- bet. mint amennyit ..Laci” inte kis csoportokba vergőd- Pedig néha harminc gyanúba hosszabban eredt szóba Ve- be. Most aztán, még kevesebb tudott, nem lehetett kiverni a ve olvasgatta a tiltott gépírá- fogott embert is becipeltek a der Mihállyal, akitől aztán volt az ellenkezés. Egyedül konok földmunkás emberek-, sós lapokat, amikor azonbán csendőrségre. ütötték-verték olyan dolgot tudott meg, amit Berci kapálózott ellene, de őt bői Negyednapra aztán méa csendőrök hajszolni kezd- őket nyakló nélkül, az em- nem kellett volna az orrára alig hallgatta meg valaki. gis összeszedték azokat, akiberek mégis hallgattak, akár kötni, össze is ültek az urak. Az új seittag a kommu- két „Laci” érdentesnek tar- a sír. Némelyik még csak azt a jegyző, az őrmester. a nista keresatségben „Laci” tott arra, hogy-Szolnokra kesém mondta meg. hogy minek postamester és takarosán ki- nevet kapott, s igen „radiká- rüljenek. Két asszonyt ereszhívják. Ez se használt. A fundálták. hogy mit tegyenek, llsan” látott neki a munká- tettek útjára csupán, az egyik népség nemcsak hogy nem A többi aztán már - gyorsan nak. Alig merült fel kérdés. Varga Gáborné, a másik nehafiyta abba az urakkal való ment. Nemsokára Veder Mi- féladat. amire „Laci” ne vál- dig Berci, polgári nevén Bacsatát. hanem egyre harago- hály elvtárs jelenthette, hogy lalkozott volna. Az elvtársak log Mária volt. számíthat. • Miről is tanultatok legutóbb Főleg akkor, ha anyu te je* az iskolában, Ricsiké? Sen van és ösztökéli a pa- — a lóról, tát, hogy „miért nem nézel néha _ Na tess^k. Mondj egy a Szerencseden gyerek- saé mondatot Ricsikének a re!” Ilyenkor a papa mindig lór£lt ideges lesz, de a világért se A ' kínosan kinyögte; árulná el az anyunak. Ricsi _ ^Pló vágtat a mezőn. — mint eles szemű megfigyelő Anvu elgondolkodott — ------ -- mindennek tudatában van Hát yzó ^ jobb"mint előtt, miközben így szólt: dé miért eppen o közölje ezt az ejőbbj (je azért... — Mondattaniig helyesebb, anyuval, akinek olyan rdkan A szekrényhez vág- ha azt írod, hogy a „ló a van jo kedve. Hiszen akár ^ a^emüvegét. hegytetőn *11." ÉhSfe ak^Pamítaranyu’ így “ Az ver* meS ezt _ Hát akkor azt írjad fiam! SSta ' Igy az egészet!!! _ «ólt közbe ismét az anyu. a sarja. _ — Ne vedd úgy a szívedre _ Elvégre, mégiscsak apád ~ Lajos! - simogatta meg az a tanári házi feladatot nem tudod? asszony. — Elvégre csak egy kérdezi ismét meregbe^ gurul- egyszerfl házi feladatról van Horváth Mária va a papa, de anya szűrös tekihtete leforrázza és így szól: — Na. mondd csak, miről is van szó?! Ricsi a papa elé tolja agyonfirkált nyslvtankönyvét és lerágott körmű, maszatos ujjával a feladat felé bök. A papa tagoltan olvasni kezdi: „írjatok egy olyan mondatot, amely egy bizonyos állatnak, egy bizonyos helyen való, egy bizonyos cselekvését fejezi ki.” A papa feltette sötétített szemüvegét, kezét álla alá támasztotta és arcára kirajzolódtak mély gondolatai. Aztán megszólalt: — A cica a díványon szunyókál. Anyu mérgesen csapta le kezéből a régényt, amelyet csak azért tartott, hogy olvasást színleljen. — Micsoda ostobaság! Miért írna ez a kisfiú éppen a cicáról, amikor az a lányok kedvenc állata. — Hát akkor írjon a kutyáról — mondta a papa. — Jaj, dé nehéz a felfogásod! Mióta szunyókál a kutya a díványon? A papa most már tényleg méregre lobbant. — Hát mért nem mondasz akkor te egy mondatot a gyereknek? — Mert te vagy a tanár. — De-te meg az anyja vagy! — Törődik is azzal valaki! A papa i) iát levetette szemüvegét: , '— Hát vedd tudomásul, hogy ha nem törődnék vele, akkor már rég leírta volna a gyerek azt a nyavalyás mondatot. De... — Mondjad csak, mondjad! Persze, nem szükséges hangsúlyoznod,'hogy mennyire lenézel. De annyit én is tudok, hogy egy fiú és egy macska... — Mondtam már, hogy légyen akkor kutya! — Kutya? De hát az még annak a hatökör Istvánkának is eszébe juthat a szomszéd* GASPAR IMRE: LENIN Szói esztendeje születtél Vlagyimir lljics, s ha kirgiz pásztor, vagy üzbég fávágó az apád, talán még ma is élnél, az ő kenyerén, a hegyek közt. , Unokád kisebb fia néha nálad nyaralna. Te mesélnél neki a hegyi szellemről, ő pedig megtanítana leírni a neved. De tanító volt az apád, s az lettél magad is. Tanulnod kellett, hogy taníthass, s te tanultál. Tanultál írni. olvasni, olvastál a szemekből, tanultál síró kezektől, hallgató szájaktól, homlokok barázdáiból emberséget, s bátyád kihűlt tetemétől azt is megtanultad, hogy csak a rend, s a törvény segíthet győzelemhez, A kazanyi egyetembe is tanulni mentél, s a tudás templomában, tüzet csiholtál szentségtörő kézzel, az oltár kihűlt üszkei közt. A hamis isten hamis papjai száműztek, de lehet-e száműzni a szelet, mely újra és újra végigseper a sztyeppén, s felszítja a tábortüzek kihunyó parazsát. Tanultál. Már nem volt elég, ami eddig született, újból és újból megcsapoltad homlokod izzó kemencéjét, s új, meg új tudományok öntvényei merevedtek valóságformákba, hogy megtanulva őket. csiszolt, és precíz alkatrészei legyenek egy új, nagy világszerkezetnek. „ Tamiltól, mert tudtad,, hogy sosem lehet eleget tanulni, tanultál, s közben már régen tőled tanult a világon minden épszemű, épíülű ember. Nem voltál isten, se megváltó, se szent, pedig lásd megesett, hogy Szent György ikonja mellé akasztotta képed egy öreg muzsik, s tán fohászkodott is néha hozzá. Nem voltál szent, sem halhatatlan isten, s szavaidból lásd halálod után méltatlan tanítványok - dogmákat faragtak hibáik palástolására, mint rossz, s fantáziátlan diák, oki végső menedékként szajkózza: »a tanító úr mondta ., Nem volt fiad, sem unokád, kinek meséltél volna, s ki mesélne most Rólad, nekünk, de von fia, van unokája a kirgiz favágónak, üzbég pásztornak, van fia a néger dokkmunkásnak, van a hindu takácsnak is, s a magyar mérnöknek, a lengyel tanárnak. Sok ezer főt számlál családod, s rád mindnyájan mint családfőre tekintünfci ki életének éveit osztotta szét közöttünk. m Százéves lennél Vlagyimir lljics, ráncos, aszott apóka, de ifjúságunk, életünk vagy, s mindnyájunkat túlélve oz utókornak mesélni rólunk - Te fogsz. ték a röplapok olvasóit is. már csal? úgy titokban, párosával' bújták az írást. Jó ideje folyt már ez a csendes háború a falu lakossága és a hatóság között, de sose tudtak nyomára bukkanni a röp- iratok titokzatos forrásának. Azt, hogy az írások ártalmasak, mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy egyre több és több baja akadt a falusi hatóságnak a iászi emberekkel. A csend őrséget meg kellett erősíteni. Az eddig öt darab dologtalan zsandárle- génv helyett most kilencnek is folytonos munkát adott a forrorrgó földmunkások eom- bamódra elszaporodott, aoró- cseprő bakafántoskodó csoportja. Már nemcsak, hogy a községházát ragasztottók körül dühös röplapjaikkal. de itt-o-tt a tettlegességig is elmerészkedtek. Egyszer az árulkodó kisbírót nyúitottá.1« KARIKÁS FRIGYES:* 1 RPP r 1 ” 77 D L F\ w I 8 meg egy vaksötét, esős éisza- sabban okvetetlenkedett. A a nostás ifiút sikerült ..meg- boldogan állapították meg. kán. mégpedig saját háza ka- jegyzőnek, a bírónak, a nap- agitálnia”. S hogy mekkora hogy milyen nagyszerűen pújában, másszor pedig a nak, a postamesternek, a le- haszna lehet ebből a sejtnek, söpör az úi söprű. Szinte hacsendőrőrsvezetőt adiusztálta venteoktatónak alig köszönt s menyivel könnyebb lesz. ha ragudni kezdtek Bercire, aki meg valamelyik hithű kom- már valaki, a zsandárral pe- maid postán lehet szállítani nemcsak hogy nem hagyott munista oly módon, hogy be dig még kérdezve sem állt az irodalmat, s mennyi költ- fel ellenséges magatartásával, kellett szállítani a szolnoki szóba egyetlen, teremtett lé- s.égtől és- fáradságtól lehet hanem a leghatározottabban csendőrkórházba. lek. Adót se igen fizettek. A maid megkímélni a csoportot, azt kezdte magyarázni az De hiába volt minden. Sem jegyző \ mindig felbuzdult, s főleg Berci elvtársat. elvtársaknak, hogy az úi a röpiratos embereket, sem hogyha valamelyik c'sodabo- Az elvtársak húzódoztak evv párttag, ez az igyekvő „Laci” pedig a zsandár és a kisbíró gár azzal állított be a község- keveset, de Mihály olyan spicli. Olyan makacs volt. keresztapját — aki kezeiárá- házára, hogy hát adót akar szívrehatóan. tudta védeni hogy ha az úi elvtárs jelen sából ítélve egv és ugyanazon fizetni. Az ilyen embert szi- tanítványát, hogy a csoport volt valahol. Berci egy szót személyiség lehetett, minthogy varral kínálta meg. sőt a mégis csak úgy döntött. ho?v se szólt. ’Nyolcvanegy esztendecorpus delictiként mind a két nevét is kidoboltatta a falu- meg kell próbálni. A próba Ki tudja, meddig tartott je, 1891. november 4-én szüesetben egy-egv hatalmas baij követendő, de valóiában persze be is vált. Az első vojna ez a veszekedés, hogv- letett Karikás Frigyes, a szőlőkarót és egyetlen ütéstől elrettentő példaként. Tudni- csomag rendesen meeiött ha hamarosan le nem csap magyar munkásmozgalom kieredő feisebet találtak a tett illik az önként fizetőnek nem Pestről, nem volt abban sem- közéjük a villám, ami aztán emelkedő harcosa, a Tanácsszínhelyén — nem sikerült volt maradása. A falu találé- mi hiba. Veder élvtárs vette eldöntötte ezt a szomorú vi- köztársaság híres 39-es danv kézre keríteni- Hiába jöttéit kony népe ezer módot kere- át a falu szélén késő este, s tát. „Laci” büszkén mulatott dórjának politikai biztosa, a sett arra,, hogy az ilyen rit- boldogan hozta a drága hol- rá minden emberre s pontos kommunista szellemű magyar 1 1 ka féreg valahogy békesség- mit kopott kabátja alá rejt- magyarázattal szolgált min- elbesizélőirodalom egyik megben ne maradion többé. ve. Az egyik csomagot követ- den Dártfunkcionáriusnál. taramtője. —Ez a két lotyó — mondotta „Laci” a jól értesült ember fölényességéivel — csak strózsákia volt a sejtnek. Sose szóltak ezek egy szót se. Kar velük bajlódni. Veder Mihályt, Varga Gábort Fábián Imrét viszont főcinkosnak állította be az újdonsült'Sherlock Holmes, így jutott a hat iászsági kommunista a szolnoki ügyészség kezébe. Pontosan hat hétre rá Var- gáné meglátogatta az urát Szolnokon, s egy szerencsés pillanatban el tudta neki mondani, hogv a múlt héti kedden este „Lacit” valaki elnáspángolta. Mégpedig tisztességesen. Eltörték a jobb karját, kiverték két fogát és* két ökölnyi daiganatot vertek a szájára. Futótűzként terjedt a hír a börtönben a jászsági kommunisták kötött, akik boldogan, nevettek össze a reggeli séta közben, s örömmel sugdosták egymásnak: — A Berci. — Betyár égy vászoncseléd.
