Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

Munkásélet és -művelődés Egyszerű önéletrajz — Tessék csak vigyázni, sok itt a kiéiig drótvég a hu­zalhegyek között, könnyen balesetet okozhat Messziről szállítják a huzalt. Régen Ro­mániából. most meg a Szov­jetunióból és Csehszlovákiád ból. Rendelőink kívánságára minden méretben húzrunk be­lőle. Rendetlenség van egy kicsit, festik ezt a helyiséget, maid az irodában beszélge­tünk, csak még egy-két te­lefont elintézek. Hogy bele­egyezem-e? Ha érdekesnek találja az életemet írja meg nyugodtan. bár szerintem nincs benne semmi különös. Egyszerű ember vagyok, min­dig egyszerű módon éltem. Elégedett vagyok, a munka­helyemen becsülnek, van széD családom- Csak annyit kér­nék. hogy a nevemet ne íria ki az újságban. A kezdőbe­tűit. azt lehet — Honnan indultam? Hársvöl gypusztáról. ahol az apám juhász volt. Rá nem erplékezem mert hároméves sem voltam, amikor meghalt Utána beköltöztünk Nagylóc- ra_ A község, ahogy én vissza- emlékszem, meg ahogy az öregek mesélik, igen sze­gény volt nagyon sok zsellér- emberreL akik az országot is bejárták, hogy biztosítsák a megélhetésüket A mostoha­apám gazdasági cselédként dolgozott nagyon szegényen éltünk, probléma volt az élet. de éhezni soha nem éheztünk. A lakásunk egy szobából, egv konyhából és egy úgynevezett kamrából állt Mivel tüzelőnk kevés volt. csak egy helyiség­ben fűtöttünk, és szinte az egész család ebben élt aludt. Télen például úgy aludtunk, hogy volt egy összecsukható vaságyunk, amit éjszakára be­vittünk a konyhába, reggel, meg. amikor már nem kellett, a kamrába raktuk. Abban az időben boldog embernek szá­mított. akinek volt egv hét­köznapi és egy ünnepi ruhá­ja. Nekem volt mindkettő. Üzletből vettük. Csináltatott- nak hírét sem hallottuk. Hat osztályt végeztein. sorban, ahogy kellett Ismétlés nélkül, mert az anyám nagyon ügyelt ránk ilyen tekintetben is- Iskolába járni igen szerettem, jó volt a tanító, no meg min­dig kíváncsi természetű, ta- nulós ember voltam- Otthon nem igen olvasott /a család. A gyerekeknek néha jutott ponyva a kezükbe, azokat nagyon szerették, mint ahogy én magam is. Nyolcéves le­hettem, amikor először köny­vet szereztem az iskola könyvtárából Petőfi összes költeményei: ez volt a címe. Akkor is. azóta is ez a- leg­kedvesebb emlékem. Szüleim kezében újságot sose láttam. De arra emlékszem, hogy so­kat jártam az üzletbe és Králik. az üzletes olvasta fel az újságot az embereknek. Ez úgy 1938 táján lehetett­— Szakmát serdülő korom­ban nem tanultam. Szerettem volna Szécsénvbe menni ma­szekhoz lakatosnak, vagy ko­vácsnak. de a szüleim ebben az egy dologban nem nagyon patronáltak a költségek mi­att. A sógorom segítségével 1942-ben bejutottam a buda­pesti Rádió- és Telefongyár­ba: vázaelőkészítő lettem. Ez azt jelenti, hogy a szigetelő­anyaggal lefestett vázáról kel­lett lecsiszolni a festéket ott ahol más anyagokkal kellett érintkeznie. Emlékszem, hogv egy nagyon-nagyon tiszta üzemben dolgoztunk, finom műszerekkel. A pesti embe­rek szokatlanok voltak, nem nagyon fogadták be a vidékit Engem, mivel szerettem dol­gozni könnyen a bizalmukba vettek; kijelöltek csoportve­zetőnek- Amikor visszamen­tem a faluba, fakitermelésen dolgoztam. A Népjóléti Mi­nisztérium megbízásából szál­líttattam a fát a műút mellé, ahonnan teherautóval vitték Szemes Mari Tarjánban Ki hogyan szeret? címmel tartja meg előadóestjét már­cius 17-én 18 órakor a sal­gótarjáni József Attila Mű­velődési Központ klubhelyi­ségében Szemes Mari. A Jászai-díjas színművésznő legújabb előadóestjének té­mája a szerelem versben, prózában és dalban. A mű­soron Anouilh, Bede Anna, Buzatti, József Attila, Mik­száth Kálmán, Ovidius, Ör­kény István, Pilinszky Já­nos, Salten, Somlyó György, Villon és . Weöres Sándor művei, valamint francia, olasz, spanyol dalok, ma­gyar virágénekek és néger spirituálék szerepelnek. Közreműködik Vincze Vik­tória gitáron és énekkel. A kamaratermi idei első ren­dezvénye iránt nagy az ér­deklődés. tovább. A másik sógorom ak­kor már itt volt az acélgyár­ban: ő hívott Jöttem is szí­vesen. ¥ — 1947. Ekkortól vagyok salgótarjáni lakos, és acélgyá­ri dolgozó. Először anyagmoz­gató voltam, utána a mér­legházba kerültem. azután meg a hengerhuzal-rakodó tér­ben (raktárban) lettem anyag- kezelő. A jelenlegi beosztá­somban — a raktár vezetőie vagyok — 1966-tól dolgozom. Városi ember lettem. A fele­ségemmel a gyárban ismer­kedtem meg- Nagyon spórol­tunk. hogy vehessünk egv la­kást. ha nem kapunk a gyár­tól. Kaptunk. Egy kétszobás, koryhás lakást. Ott élünk most is. egyszerűen, munkás- emberek módiára. Neveljük a gyerekeket, végezzük a ház körüli munkát Otthonülők vagyunk. Nem mondom, ré­gebben még gyakran eliár- jártam színházba. moziba- Tudja, úgy vagyok vele. hogv az acélgyár színjátszói ne­kem jobban tetszenék a szol­nokiaknál Talán azért, mert az ember a saját munkatár­sait. az ismerős arcokat szí­vesebben nézi a színpadon. A látott filmek közül a Nyomo­rultak nagyon tetszett. Ki­domborodott benne, hogy az emberek jók is. meg rosszak is. és hogy a segítség fontos emberi dolog. A magyar fil­meket is szeretem, de a Fa­gyosszentek unalmas. ese­ménytelen film volt. nem ér­dekli az az egyszerű embert. A Rózsa Sándorban is csa­lódtam. nem azt nyúitotta eseményeiben, amit vártunk tőle- Olvasni mióta a fiam megszületett nem nagyon szoktam. Utoljára munkavé­delmi könyveket olvastam: itt is van az asztalomon nérv darab tessék csak megnézni! Raktáros vagyok: kellenek is érdekelnek is ezek a köny­vek Okosodni is kell, meg a dolgozókat is oktatom belőle. * — Hát ennyi az egész. Le­het. hogy érdekesebbre szá­mított. Ja még annyit, hogv van egy szenvedélyem- Sza­bad időben nagyon szeretek barkácsolni, különösen fával. Előszobafalat, képkeretet Fil­léres dolgok ezek. de ha az ember maga csinálja jobban tud neki örülni. Elmesélte S. J-, a kohásza­ti üzemek dolgozója. * Lejegyezte: V. Kiss Mária Iskolaépítés Magyarországon A Művelődésügyi Minisz­térium lapja, a Köznevelés, Iskolaépítés Magyarorszá­gon (1968—1971) címmel fi­lceimet érdemlő közlemény­ben számol be aí iskolaépí­tés politikai, gazdasági és társadalmi alapelveiről, a kapcsolatos ■ oktatásügyi-pe­dagógiai és funkcionális alapelvekről, az iskolaépítés tervezéséről, építéséről. Je- ney Lajos cikkében az új oktatási intézmények jel­lemző példáiként salgótar­jáni iskolákat is említ, a 16 osztálytermes általános is­kolát és a 16 tanulócsopor­tos gimnáziumot, amelyek Magyar Géza tervei szerint épültek. Borítólapján mind­két iskola, a Gagarin Ál­talános Iskola és a Bolyai Gimnázium fényképét is közli a Köznevelés. A windsoii víg nők Márciusban újból Salgó­tarjánba látogat a debreceni Csokonai Színház operatár­sulata, s ez alkalommal a megyei művelődési központ színháztermében Otto Ni­colai: A windsori víg nők című háromfelvonásos víg­operáját adja elő, amelyet a zeneszerző H. S. Mosenthal szövegére szerzett. A szöveg egyébként Shakespeare 1599-ben keletkezett vígjá­tékát követi, és legnagyobb­részt Nicolai saját vázlata alapján készült Egyébként a szövegírótól származik a Sába királynője librettója is. Jókedv, humor és komikum csillan elő a par­titúrából, amely bizonyár:, kellemes és színvonalas es­tét nyújt a vígopera látoga­tóinak. NŰGRÁD — 1972. március vasárnap Az öngyilkos civilizáció Napjainkban egyre több olyan. jelzéssel találkozunk, amely arra figyelmeztet, hogy az emberiséget nemcsak egy esetleges atomháború fenye­geti, hanem veszélybe ke­rült Földünkön a biológiai 'egyensúly is. A tudomány a kezünkbe adta a nagy hatásfokú eszkö. zöket, amelyek birtokában ki­nőttük szűk. kis világunkat — emlékeztet Szent-Györgyi Al­bert Nobel-díjas tudósunk. — Tönkretehetjük, szemétdomb­bá változtathatjuk a Földet, pöcegödörré az óceánokat, ki­meríthetjük természetes tar­talékainkat, kipusztíthatjuk önmagunkat. „Az évezredes szabályok és törvények hirte­len megszűntek érvényesülni. Egyik napról a másikra új világban találtuk magunkat, mely teljesen új szabályokat és törvényeket igényel.” Az ember környezetét, a bioszférát mesterségesen át­alakítja, ahogy azt az egyén és a társadalom javára for­málja. Ugyanakkor azonban, amíg az ember életkörülmé­nyei a termelés és a társadal­mi igények szempontjából kedvezőbbé váltak, a termé­szeti környezet sok mindenben károsodott. U Thant az ENSZ nemrég nyugalomba vonult főtitkára hívta fél, még 1969-ben a fi­gyelmet, hogy ha a bioszféra szennyezése továbbra is ilyen ütemű marad, ez az emberi­ség globális öngyilkosságához vezet. S most itt van Jöcsik Lajos könyve „Az öngyilkos civili­záció” A levegő és víz szeny- nyeződése, a talaj pusztulása címmel, amely a bioszféra egyensúlyi viszonyainak is­mertetése felől'indulva, szem- életesen bizonyítja, hogy a természet örök körforgását, egyensúlyát bűnhődés nélkül nem lehet tartósan veszélyez­tetni. ( Jócsik Lajos Érsekújvárod született 1910-besn, és a fel- szabadulás előtt a szlovákiai magyarság egyik vezetője volt sokoldalú tevékenységet foly­tatott, ős folytat: író, szocio­lógus' és agrárszakember egy- személyben. Munkatársa volt a Korunk című folyóiratnak, Móricz Zsigmonddaí együtt szerkesztette a Kelet Népe cí­mű folyóiratot Szépirodalmi munkái mel­lett főként olyan művei vál­tak ismertté, mint a „Német betörés a Dunamedencébe”, a „Magyar szabadság — világ- szabad;ság”, „A világ kenyere ma, és 2000-ben”. Most megjelent könyve igen sok forrásmunka felhasználá­sával készült, tudományos in­díttatású munka, s legfőbb ér­demeként említhetjük, hogy ennek ellenére, izgalmas és olvasmányos. Az alapfogalmak taglalásé-, val kezdi: ismerteti a szerves ólet körforgását, az aerob (oxigénigényes, levegőt kívá­nó) és anaerob (az oxigén je­lenléte nélküli) lebontást, a humusz szerepét a természet körforgásában, majd az ember szerepét ebben. Kifejti, hogy a civilizáció eddigi története soriul az ember rablógazdál­kodást folytatott. Az egyen­súlyi feltételekkel szinte sem­mit se törődött, a regeneráló­dást a természetre bízta. Pusztul a termőtalaj, jó­részt. az eszíelen erdőirtás, er­dőégetés következtében föld­résznyi területeket vontak ki az élet körforgalmából, a „megskalpolt” Földön tízmillió knú-rel több a holdfolt, mint a Hold egész felülete. Gyilkos gázokkal szennyeződik a lég­kör, csak az USA-ban 142 mil­lió tonna szennyező anyag ke­rült a levegőbe egyetlen esz­tendő alatt A szennyező anya­gok mennyisége milliárd ton­nákkal mérhető évenként, jo­gos a kérd,és: nem fulladunk-e meg 2000-re? Jócsik számba veszi a civili­zációnak eddig áldozatul esett állatokat: az őstulok, a bölények után, a ma legjob­ban veszélyeztetett állata, a bálnáinak sorsával foglalkozva, eljut a vegyszerek okozta ve- szélyezettség taglalásáig. A folyóvizek fertőzöttsége után, a jövő éléstárának tartott ten­gerek szennyezettsége is egy­re nagyobb méreteket ölt. A talaj termőértékét a több évezredes gazdálkodási gya­korlat eddig fenntartotta, sőt növelte. De néhol radioaktív tejet adnak a tehenek, a sarkvidék haván ólomszeny- nyeződés mutatható ki, több országban halászati tilalmat kell elrendelni, mert a falak­ban oly nagy a higany jelen­léte. A civilizáció öngyilkossága elkerülhetetlen, ha nem vál­toztatjuk emberközpontúvá az iparosítást, az urbanizációt, nem küszöböljük ki az élővi­lágot károsító, ártalmakat. Az atmoszféra (a légkör) és hidroszféra (az álló és folyó vizek összessége) vizsgálata után beszél a szerző az embe­riség demográfiai robbanásá­ról. A négymilliárdos lélek- számhoz közeledő emberiség­nek úgy kell végeznie termé­szetátalakító munkáját, hogy félre tudja tenni az önös ér­dekeket, A profithajszoláson, az esztelen pusztítást eredmé­nyező máról holnapra élésen, a rablógazdálkodáson erőt kell venni az emberiséghez méltó értelemnek. Csak így kerülhető el a természet pusz­tulása. Figyelmeztetés Jő- csik Lajos könyve mindenki­nek, aki hisz abban, hogy egyszer elérjük még Engels jóslatának valóra válását: az emberek nem egymás ellen fognak harcolni, hanem a ter­mészetet hódítják meg, de nem öntörvényei ellen hada­kozva, hanem vele összhang­ban, hogy valóban „paradi­csom” lehessen mindannyi ónk számára­Csukly László A Kossuth áj könyvei Gazdag és változatos a Kossuth Könyvkiadó idén megjelenő kiad­ványainak tervezete. A kiadó töb­bek között számos művel kíván hozzájárulni Petőfi születésének 150. es Dózsa György születésének 500. évfordulója méltó megünnep­léséhez. Így többek között terv­be vették Petőfi tüze címmel egy 400 oldalas tanulmánykötet kia­dását, és még 1972-ben megjelenik Martinkó András Petőfi nyomában és Hunyády József A viharmadár című könyve. Ugyancsak az idén lelenik meg Nemeskürty István könyve: Krónika Dózsa György tetteiről, valamint egy miniatűr, Dózsa György és a magyar pa­rasztháború címmel, Derkovits Gyula li eredeti fametszetével. KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen is. Nem a jövevény mutatkozott be így, ő adta neki gondolat­ban ezt a nevet. És most hir­telen nem jutott eszébe a forrás. Ennyi az egész, szót sem érdemes vesztegetni rá. Ki más lehetett a mentő­angyal, mint Komoróczy Pé­ter?! A drága Kóci, aki min­dent tud, mindent olvasott, akinek minden adat, minden név el van raktározva osztá­lyon felüli agyában. Most, mondókája befejeztével visz- szadugja pipáját a fogai kö­zé, és szenvtelen arccal pö­fékel tovább. Kopra a homlokára csap, persze, hogy abban a könyv­ben olvasta ezt a nevet! Aztán ismét a homlokához nyúl tapogatja. Aztán négykézlábra eresz­kedik, matat a földön. Nem Hax hagytá cserben, hanem az a nyavalyás tapadóko­rong. Gyöngyöző verítéke moshatta le. Talán még Ge­org Hort felszólalása köz­ben!. .. Hopp, megvan! Gyor­san vissza a helyére. Most, most kell erősen gondolnia arra, nagyon fontos, hogy a gömb utasa eljöjjön, hogy megmutassa magát a tisztá­son levőknek, bizonyítékául annak, hogy a világszenzáció valóban bekövetkezett. Surrogó nesz, az űrhajó al­jából leereszkedik a csúszda, legördül rajta a labda, egyet pattan és már fent is van a gömb tetején. Az áttetsző burkolaton, ezúttal nappali fényben, sokkal tisztábban rajzolódnak ki a pöttöm űr­hajós kontúrjai, mint az éj­szaka. Körbe forgatja a fejét és mintha integetne. Nincs az a rendező, aki hatásosabb „belépőt” fundál- hatott volna ki! Amikor a közönség fészkelődik, egyesek már-már szedelőzködnek, azt hiszik, hogy elmarad a híres külföldi tenorista vendégsze­replése, a várva várt művész a színre lép, üdvözli a nagy­érdeműt. A meglepetés felkiáltásai, taps, ováció, dolgozni kezde­nek az operatőrök, csattog­nak a zárak a fényképezőgé­peken, sebesen előkerülnek a már zsebre dugott jegyzetfü­zetek, riportermagnók. És félszemmel mindenki Koprá­ra is néz, az ő száját is lesi, el ne szalsszon egy szóta- gocskát sem abból, amit ez a nem földi lény üzen. Hol van már a korábbi gyanakvás, tamáskodás, hitetlenség?! És újabb fordulat! / Mert Kopra arcáról gyor­san lehervad az öröm, ami Hax megjelenésekor ragyo­gott fel. — Azt mondja — kezdi halkan —, illetve azt gondol­ja hogy nagyon rövidre kell fognia ezt az első látogatást. Nem adhat információkat, hogyan élnek ők a negyedi­ken, a Marson. Nincs rá idő, lehetőség. Szomorú. Valami műszere romlott el vagy ml nem értem pontosan... Visz- sza kell térnie... Holnap in­dul. .. Amikor a Nap a fe­jünk felett lesz... Tehát dél­ben. És ez a mostani az utol­só alkalom arra is, hogy ki­jöhet az űrhajóból de most sem tartózkodhat soká ide- kint, sőt még azzal az ener­giával is lehetőleg takaré­koskodnia kell amit a gon­dolatátvitel mechanizmusa emészt fel.. Ügy véli azon­ban, így is sikerültnek mond­ható az útja, boldog, hogy magas értelmi színvonalú, barátságos és jó szándékú lé­nyeket talált a harmadikon, mármint nálunk, a Földön. A lényeg az, hogy sikeresen megtörtént a kapcsolat fel­vétele, remélhetőleg nem lesz akadálya a közeljövőben a rendszeres érintkezésnek, hogy minél jobban megis­merjék egymást a két bolygó lakói. — Kérdezze meg — szól a kormánybiztos —, nem le- hetnénk-e segítségére, hogy megjavítsa azt a műszert? Kopra feszülten figyelt, aztán megrázta a fejét. — Nem tudja, hogy segít­hetünk-e neki, ■ vagy sem. Csak vázlatos képe van az itteni tudomány és technika helyzetéről. Ugyanis... hm... • én közöltem vele ma egyet és mást a lexikonokból, le­hel nem a leglényegesebb dolgokat. Szóval — nem koc­káztathat. Viszont volna égy ajánlata... Bár az egyik faj­ta energiával spórolnia kell, egy másik fajtából fölöslege van... Valami vetítést sze­retne. .. Igen, igen módjában áll, hogy sugározzon pár per­ces műsort innen a Harma­dikról a Negyedikre ... Nem, nemcsak a Negyedikre... Az ő egyik holdjuk mesterséges égitest, hatalmas reléállomás, a világűr még távolabbi csil­lagai felé is továbbíthatnánk az adást... Valami ilyes­mire gondol... Aha, ez a műsoridőre vonatkozik... Há­rom perc... És... és.. A tolmács most zavarba jön, körülnéz, Josuah Gasson akad meg a szeme. Hirtelen ötlettel odalép hozzá, leveszi homlokáról a tapadókoron­got és ráteszi az AFD tudó­sítójának a homlokára. Int, közölje ő az egybegyűltekkel az űrvendég következő kí­vánságát. Mert édes a bosszú! Gass, aki a labda megje­lenése óta igencsak kényel­metlenül érezte magát, igye­kezett hátrább húzódni, fel­szívódni a tömegben, piros lett, mint a pipacs, és akko­rákat nyelt, mint egy óriás­kígyó. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom