Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-04 / 54. szám

( Faipar Hasznoson Asszonyok forgatják a fakanalat — Miért tamáskodnak a „ítafoíi”? — Uits kétezret ígér Mit tehet egy termelőszö­vetkezet, amelynek kétezer hold erdője, erdős területe ■ van, s a szántó csupán nyolc­száz hold? Egészen kézenfekvő a vá­lasz, amit Illés Miklós, a hasznos! termelőszöv,etkezet elnöke adott: — A jövedelem tekintélyes hányada nálunk az erdőgaz- ’ dálkodásból és a ‘fafeldolgo­■ zásból származik. A ládaüzem tavaly tisztán hatszázö'tven- ezer forintot jövedelmezett. Ezekbe a ládákban utazik a szabolcsi alma külföldre. Szó­val, valutát kap az ország ér­te. Idén még többet várunk az erdőtől és a fafeldolgozás­tól. A jövedelmünknek majd­nem a felét. Alig egy hete újabb üzem­résszel bővült a faipari rész­leg. Asszonyok üzeme. Nem azért, mert a termék, amit itt készítenek, fakanál, hanem azért mert ebben a részleg­ben főleg asszonyok dolgoz­nak. Hogyan jött létre ez az üzem? És miből? Mert mun­káskézben ugyan nincsen hi­ány, dolgos és szorgalmas em­berek lakják Hasznost és Mátrakeresztest, no, de az épület és a gépek? A „recept” egyszerű. Végy egy régi épületet, az se baj, ha istálló, vagy éppen magtár volt. korábban. Az sem ki­mondottan hátrány, ha min­dig kéznél van egy építőbri­gád, amely a legszükségesebb átalakítási munkákat elvégzi. Hogy végig az egyik fal men­tén betonvályú emlékeztet az epület eredeti rendeltetésére? .Nem hinném, hogy ezen múl­na, mennyi hasznot hoz ez az üzemág. És hogyan érzik ott magukat az asszonyok. A ke­resetük se lesz ettől se több, se kevesebb. Előzőleg vedd fel a kapcsolatot egy ktsz-szel, amely hajlandó gépeket és megrendelést adni, s- máris kezdődhet a munka. Természetesen, a valóság­ban mindez rengeteg gonddal és tennivalóval jár. Délutáni műszak kezdete az üzemben. A csiszoldában, ahol elnyeri végleges formáját a fakanál, hamarosan körbe- élltak az aszón,yolc. A „hatok”, így neveztem el okét magam­A szárítóban Csépe Jánosné gondoskodik a fakanalak meg­felelő „kezeléséről” ban. Kanyó Józsefné, Varga Tiborné, Illés Sándorné és a három Csépe: Csépe Szifvesz- terné, Csépe Lászlóné és Csé­pe Istvánná — A fiél falu Csépe — mondta nevetve Csépe Ist­vánná. Az új gépek körül rengeteg fűrészpor a földön, a, sarok­ban, a fal mellett fakanálhal­mok. — Hogyan tetszik a munka? ■ — Láthatja, olyanok va­gyunk. mint a molnárok — válaszolt Kanyó Józsefné. — Az a baj, hogy még nincsen ventillátor, vagy valami elszí­vóberendezés. Nyeljük a port. A munkáról nem sokat tudok mondani. Még csak két napja csináljuk. Egy műszakban ki- ki százötven-kétszáz fakanalat. Egyelőre órabérben. Hatötve- net kapunk. — Már most azon fő a fe­jünk, hogy meg tudjuk-e ke­resni a pénzünket? — vette át a szót Csépe Szilveszterné. — A marók állítólag huszonöt fillért kapnak darabonként. Még nem tudjuk, hogy mi hogyan fogunk kijönni? — Amikor a ládagyártást kezdtük, eleinte a keresztesiek is tamáskodtak, hógy lesz-e elegendő kereset? — szólt közbe az elnök. — Most nyu­godtan meg lehet kérdezni őket, érdemes-e ott dolgozni? Még annyira a kezdet kezde­tén tartunk, hógy normáról, meg teljesítményről korai be­szélni. Majd, ha belejönnek a munkába. — Előbb meg kell tanulni dolgozni — mondta Uitz Nán­dor, aki a partnertől, a pomázi ktsz-től érkezett, hogy beta­nítsa az asszonyokat. — Ha a gép mellé állok, én bármikor megkeresem a kétezer forin­tot. Most azért kapják a „ta­nulópénzt”, a hatötvenes óra­bért, hogy begyakorolják a munkát. Két hónap múlva már maguk is meg fogják tudni keresni teljesítménnyel is a pénzüket. — Nem is azért mondta Csépéné, mintha nyugtalan­kodnánk — magyarázkodott Illés Sándorné. — Csak hát, ismerheti, elnök elvtárs, őt az­tán nem kell félteni, ha mun­káról van szó. Talán senki sem tud úgy dolgozni mint ő. Tizenkét éve tagja a szövet­kezetnek. Meg is mondtuk, vagy ő lesz a csoportvezetőnk, vagy senki. — Mi, hatan egy család alkarunk lenni — tette hozzá Varga Tiborné. — Az akarat megvan bennünk, dolgozni meg tudunk, akkor nem lehet itt baj, nem igaz? Nógrádmegyerben, a Vas- és Fémtömegcikk-ipari Ktsz-nél nemrégen avatták az új, modern, tágas üzemcsarnokot. Nagyrészt új présgépeket telepítettek ide, ez egyben profil- változást is jelent a szövetkezet éleiében. Zsíros Lajos mű­vezető a szövetkezeti bizottság titkára, régi irányító szak­ember. A 'présgépekről lekerülő új termékeket rendszere­sen átvizsgálja és a gépeken dolgozókat kellő tanácsokkal látja el. Az ipari szövetkezet egyébként kooperációban a kéziszerszámgyár, valamint újabban a ZIM salgótarjáni gyáregysége részére készít alkatrészeket. Végigjártuk az üzemet. A másik két helyiségben fűrész­gépek és durva mgemunkáló- gépek. Még egy részleg van: a szárító. Egy másik épület­ben. Főleg saját faanyaggal dolgoznak. Gyertyánból készül a fakanál. A tervek szerint egymillió darab ebben az év­ben. Szép, kerek Szám. Ezen­kívül százhúszezer láda. — Az üzemágtól ötmillió forint árbevételt várunk eb­ben az évben — mondta az elnök. — Korábban parkettá­val is próbálkoztunk, de az nem vált be. Meg fakanállal, kis tételben, kézi gyártással. Most nagyban akarjuk csinál­ni. A ládaüzemmel elégedet­tek vagyunk. Gondolhatja, a fakanálra se akarunk ráfizet­ni. .. Kiss Sándor Dotáció né kill BVUegwältoisoiS cs ggärtmetnysSrialkfSifl'ca A mai gazdaságirányítási tennivalókat, és az ezzél kap- előkészítésben, a kemence ke* modellben új helyzet állt elő csőlátás teendőket évről évre zelésében és a csapolásban, a salgótarjáni ötvözetgyár- intézkedési tervekben rögzí- A gazdaságos termelés nö- ban. Ugyanis az elmúlt 15 évben mindig eredményesen dolgozó vállalat — mely á vele szemben támasztott nép­gazdasági elvárásokat min­den vonatkozásban, folyamato­san és marad,éktalanul teljesí­tette — az újonnan kialakí­tott feuroötvözetárak folytán gyártási költségek —' esősor- .Ebben része van a jó ered- veszteségessé vált, és jelentős ban a fajlagos anyag- és ener- ménnyel dolgozó kutató kx> tettük. velése érdekében fokoztuk a Célul tűztük a termelés kevésbé, vagy egyáltalán nem technikájának állandó töké- veszteséges termékek gyár- letesítését, a műszaki fej- tását. Ily módon sikerült lesztés meggyorsítását, a gyártmánystruktúránkat a gyártmánystruktúra korszerű- lehetséges nemzetközi koope- sítését és a gyártmányok vá- rációt is figyelembe véve. lasztékának bővítését, végül a kedvezőbb módon kialakítani. Ezeket a célokat hosszú tá­von és fokozott intenzitással állami támogatásban, dotáció- giafelhasználás — csökkenté- ban részesült. Az árak ilyen séf. alakulását különböző árpoliti­kai meggondolások indokol­ták, az állami támogatást meg is tervezték, mégis kellemet­len és bizonytalan érzést Vál­tott ki a vállalat kollektívá­jából. Céltudatos, álgondot! munkával A következő kérdésekre kel­lett választ adni: hogyan to­vább, milyen lesz a jövő, ho­sérleti részlegnek, mely együtt­működve a különböző tudo­mányos kutató intézetekkel és egyetemi tanszékekkel, ered- , . , . , .. . , menyes munkát végzett a tér­a^ Xmi" “;^1' mily -^választék bővítésében, il­1968- ban 36 millió forint volt, letve_az termékek gyartá­1969- ben 22 millióra csök­kent, 1970-től kezdve pedig teljesen megszűnt. sj eljárásainak kidolgozásá* ban. Így jöttek létre az utób­bi évek új. több allcotós komp­lex ötvözetei több mint tíz- A vállalati célok elérését fajta új termék, melyeket igen nehezítette az a körülmény, jó eredményekkel alkalmaz- hogy fejlesztési alapunkat na-k, közülük-pedig több eléri hosszú időre lekötötte egy a világszínvonalat, nagy munkavédelmi beruhá­zás, a csaknem 70 millió fo- » j , , rintos költséggel .épülő füst- ” IÜUTisaíOS gyan alakul a vállalati teljes elszívó és nPrlevá asztó be • , árbevétel a csaknem 20 szá- ^ segltsegevel rendezés megvalósítása. zalékot kitevő állami támoga­tás mellett? Ma már jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy Kis költséggel azok a céltudatos és átgondolt erőfeszítések, melyeket a vál­lalat dolgozói tettek, eredmé­nyesek voltak. A műszaki fejlesztésnél az egyik legjelentősebb tevékeny­ségünk a meglevő gyártóbe- ötvözetgyár az ország ^enc^ezések kapacitásának je­Az egyetlen ferroötvözet-gyártó vállalata, a hazai igényeket nem is tudja kielégíteni, még­is jelentős bázisát képezi az itthoni acélgyártásnak, . önté- szetnek és fémkohászatnak, mind a szokványos, mind pe­dig a speciális igények kielé Ientősebb beruházás nélküli növelése volt. Figyelembe vet­tük az újabb kemencetervezé­si irányokat, és a világszínvo­nalon üzemelő kemencék ki­alakult műszaki paramétereit. Megállapítottuk: ha a kemen­cék transzformátorait na- teljesítményűre cse­A vállalat néhány fentebbi vázolt intézkedése és egyéb más irányú tevékenysége mint például a belső mechanizmus korszerűsítése, a munka- és üzemszervezés, a vállalati ösz­tönzőrendszer fejlesztése és népi utolsó sorban a vállalati kollektíva: munkások, mű­szakiak, alkalmazottak mun­kalendülete azt eredményez­te, hogy évről évre jelentősen nőtt a vállalat árbevétele, emelkedett a termelékenységj melyet jóformán létszámemel­kedés nélkül valósítotturtlc réljiik, jelentős eredményt ér- me=' _e3y fű, egy munka­hetünk el. A tett intézkedések *}aPra eső termelési érték 1007 révén sikerült a kemencék forintról 1346 forintra emel- termelését mintegy 25 _30 fedett. A dolgozók átlagbére g ítésében. Ennek ismeretében §g,”bb jlykn intézkedéseket tettünk, xmelyek a mennyiségi és mi- rőségi igények ellátása mel­m ^gazdálkodást, \ SS ■=& 3000 forinttal volt. Jövedelmének állandó, foko­zott növelését. Emellett gon­doskodni kéllett arról, hogy az állami támogatást a válla- 'at három év alatt megszün­tesse. Az előbb említett célok gos anyag- és energiafelhasz- tobb 1971-ben, mint 3 évvel nálást 10—15 százalékkal aze]őtt. Az eredmény értékét csökkenteni. Természetesen növeli> h°g.y azokat . jelentő-- csökkentek a.gyártási költse- sebb beruházások nélkül, csu- gek is. Pan intenzív fejlesztéssel, a a „-n „ , ,. ... bel«ű lehetőségek feltárásával, A villamos teljesitmeny no- és iobb kUi-sználá«-«»! a,. elérése érdekében három fő velősével meg kellett változ- tűk eL ■ e feüadatban határoztuk meg a tatni a technológiát az elegy­Blzotfsági ütés a MEDOSZ-ná? Napirenden: ifjúságpolitika, oktatás, baleset-megelőzés A Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének Nógrád megyei Bizottsága tegnap Salgótarjánban, az SZMT székházában tartotta meg ülését. Kanyó Béla a megyei bizottság titkára . számot adott az ifjúságpolitikai munkára vonatkozó határo­zatok végrehajtásának ta­nulságairól és arról, hogy a jövőben milyen feladatokat kell a szakszervezetnek vég­rehajtania ezzel kapcsolato­san. X megyei bizottság ezt követően megtárgyalta a szakszervezeti politikai ok­tatás szervezeti és tartalmi tapasztalatait, ' ezekről Job­bágy Gusztáv adott számot. Rózsa Ferenc pedig az el­múlt esztendőben előfordult baleseteket elemezte. Ebben a napirendi pontban nagy fi­gyelmet fordítottak arra is, hogy mit kell tenni a balese­tek megelőzésére. A bizott­sági tagok széles körű vitá­jával ért véget a MEDOSZ Nógrád megyei bizottságá­nak márciusi ülése. VIGYÁZAT! BETONSZÖVEG! Ez aztán igen. ez aztán a beszéd! Ezt el lehet mondani. Mindenkor, mindenhol, ter­melési tanácskozáson és ke­resztelőn, élüzemavatáson és bisztróátadáskor éppen úgy, mint temetésen. Ez minden­hol és mindenkor oké és ha- rasó! Nem szubjektív any- nyira, hegy bele lehessen köt­ni, nem objektív annyira, hogy megmozgasson bárkit, csak a langyot éri el. végből, máris az elnöklő fő­fő arcára tapad és szinte kö­vetelőén mered fel rá: fi­gyelsz, főfő kartársam, hal­lod, milyen jól, szépen dol­gozik és halad a vezetésem alatt álló kollektíva, látod, anyagnál. A betonszöveget ér­ző papíron már látni a fá­radtságot. gyűrött, megviselt, itt-ott tépett is. De az, aki kézben tartja, az nem. Sőt! Egyre határozottabban, egyre magabiztosabban, egyre ma- milyen támogatóid, lelkes hí- gasabb dobogóról hangzik et veid vannak? szózata. Változatlan viszont őt nem érdekli, hányán, és ma is. hogy senki nem érti kik, ülnek a széksorokban. Ne- nem tudja, mit hall a beton- ki csak az a fontos, ki trónol szövegből, valahol az előadó Nem az elnöki asztalnál, milyen és a hallgatók tudata között fentről néznek most rá és elporlad a beton is. a szöveg hallgatják szavait, és hogy is. neve rákerül-e a tanácskozást Azzá váUk a levegőben, ami megorokito ■ papírlapra, vagy voiti Semmivé! ha egy kis szerencséje van, Hosyan tovább? Ebben az évben az utóbb! esztendők legjelentősebb -in­tézkedéseit kívánjuk megva­lósítaná saját erőből, mind a fejlesztés, mind a vállalati belső mechanizmus korszerű­sítése, a munka- és üzemszer­vezés, valamint a gazdasági élet egyéb területén. Ezek kö­zül legjelentősebbek a Sőder- berg rendszerű elektródákra való áttérés, a kemenoeadago- ‘ás gépesítésének bevezetése, a csapolóberendezések korsze­rűsítése, a fémszilícium raffi- nálása, a metallotermikus sa­lakok (elektromos fűtésének megoldása, újabb termékek, elsősorban öntödei modifikáto- rok előállításának bevezetése stb. Jelentős lesz az anyag- mozgatás korszerűsítése a gyulai rakodó átvételével. Mindezek és még számta- lan — a vállalat 70 pontból álló intézkedési tervében meg­határozott — feladat végre­hajtása biztosítja az eredmé­nyes gazdálkodást, a munka­feltételek megjavítását, a dol­gozók jövedelmének állandó a népgazdasági tervben eiő- irányzott fokozatos növelését. Szalay János műszaki igazgatóhelyettes forráz hát le, vagy meg sen­kit és semmit,. Nem is ez a célja az elő­adónak. Nem akar ő mást, csak azt, hogy észrevegyék, csak azt, hogy mindenki előtt egyazon időben a faliújságra, elmondhassa: vagyunk, dől- az üzemi, a városi és az or­gozunk, törekszünk legyűrni a nehézségeket, perspektívánk, jövőnk ragyogó, csak így to­vább, csak így tovább. És ahogyan ezt el lehet mondani, ahogyan ezt el tud­szágos lapokba. És tény, ami tény, ami igaz, az igaz — egyre job­ban olvassa! Ha nem nyol­cadszor hallottam volna ezt a betonszöveget, magam sem S nincs egy ember, aki megmondja neki. És most hadd idézzek a betonszöveg­ből: . .perspektívánk, jö­vőnk ragyogó., ”, de ne így tovább! Papp János Jó-e a kollektív szerződés? Elsőként a salgótarjáni síküveg- sivárból kaptunk hírt arról, hogy a dolgozóktól véleményt kértek a tavaly megkötött kollektív szer­ződésről, vajon beváltotta-e a ozzáfűzött reményeket? Az egész üzemre kiterjedő vizsgálatot a szakszervezet és a pártbizottság aktivistái végezték. Az észrevéte­lek összegyűjtése a műit hónap végéig lezárult. A tapasztalatok összegezése és értékelése után va­lamennyi elhangzott véleményre választ ad a szakszervezeti bi­zottság. A javaslatok alapján, amennyiben indokolt, módosítják a kollektív szerződésN gyári füg­gelékét. ja mondani! A szeme, ha hinném, hegy dz ember mire felpillant az előre gépelt sző- képesy mennyire erősebb más NÓGRÁD — 1972. március 4., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom