Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-29 / 75. szám

1 Örhalmi utcakép Kulcsár József felvétele Tájékoztató a lakásigénylők besorolásáról Időben földbe került a mag Egyházasgergén — A tavaszi árpa vetését befejeztük már. Szépen kel. Itt-ott mór látszik a sora. Az őszi búza fej trágyázását is el­végeztük. Készítjük a talajt a kukorica vetéséhez. Húsvét után hozzzáfogunk — újságol­ja Gordos Rezső, az egyházas- gergei termelőszövetkezet el­nöke. Zsúfolt a program. Ma tartották a tavaszi gépszem­lét. Oltják a bárányokat. Túl vannak már a tervtárgyaló közgyűlésen is. Mit terveztek, mire számítanak az idén, mennyire megalapozottak a tervek. Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a termelőszövet­kezetet. Az emberek általában min­dig abból indulnak ki, hogy mennyi volt a jövedelmük az előző évben, és mit lehetett volna még jobban tenni, hogy több legyen. Valahogy így gondolkoznak Egyházasgergén is. Tavaly a litkei sertéstársu­lásra csaknem kétmillió fo­rintot fordított ez a szövetke­zet. Ebből nem egészen más­fél milliót beruházásra, a töb­bit a férőhelyek betelepítésé­re. Az idén ilyen kiadásra már nem lesz szükség, csu­pán arra, hogy a társulás a saját erejéből fejlődik majd es később hasznot is ad. Mindaddig, amíg biztosítani nem tudják a férőhelyek tel­jes kihasználtságát, erre nem is számítanak. Az idén jóformán csak gé­pi beruházást terveztek, 428 ezer forintot fordítanak erre a célra. A kombájn már meg­érkezett, várják az új MTZ traktort is. Ezenkívül perme­tezőt, fűkaszát és egyéb mun­kagépeket szereznek még be, illetve pótolják a már elhasz- nálódottakat. Ugyancsak beruházást je- i lent az is, hogy ősszel 30 hold feketeribizlit telepítettek. Hosszabb lejáratú megállapo­dást kötöttek a hűtőiparral, amely a telepítéshez is hozzá­járul kamattérítés formájá­ban. Jelentős az erdőterület. Az Összterületnek csaknem egy- harmada, mintegy 600 hold. Sajnos, a múlt év végén 224 ezer forint értékű fakészle­tük volt, amiből azóta keveset tudtak értékesíteni, sőt, ehhez még újabb kitermelés járult. Az idén nem kevesebb mint 1695 köbméter fa kitermelé­sét tervezik. A hasznosítással párhuzamosan folyik az erdő­javítási munka. A művelés alól fokozatosan kivonandó területen öt év alatt 30 hek­tár edőt telepítenek, ebből az idén 10 hektáron már végez­nek. Üj fenyvest telepítenek és nemes nyárfát ültetnek. A mezőgazdasági termelés a tavalyi szinten marad. Az elért eredményeket tervesítet- ték a terméshozam számbavé­telénél is. Ügy vélekednek, hogy az őszi búza, amiből 300 kataszteri holdat vetettek, jobban telelt, mint egy évvel ezelőtt. Ha csapadékot kap, több termésre lehet számíta­ni, már csak azért is, mert jól sikerült a magágy előké­szítése, lényegesen több mű­trágyát használtak fel, már az alapozásnál és most is 70 kiló pétisút szórtak ki hol­danként. Időben földbe került a ta­vaszi árpa is. Ebből 100 hol­dat vetettek. Egy részét sör­árpaként akarják értékesíte­ni. Kukoricából 240 holdat vetnek, a talajelőkészítést jó­formán befejezték, csak a vetés van hátra. Erre a társu­lásnál is szükség lesz, hiszen ha teljesen betelepítik a hiz­laldát, akkor évente ennek a szövetkezetnek kukoricából, illetve vegyes abrakból mint­egy 40 vagonra valót kell szállítania. — Cukorrépa-termesztést eredetileg nem terveztünk. Mot mégis úgy határoztunk, hogy 20 holdon termelünk. Az asszonyok vállalták a megmunkálását. Itt is előké­szítettük a talajt és befejezés előtt a vetés. A cukorrépa alá holdanként 5 mázsa vegyes műtrágyát szórtunk ki. Egyéb­ként a többi tavaszi vetés alá is átlagosan 4 mázsa vegyes műtrágya került.. Eny- nyit még sosem használtunk fel — mondta az elnök. A szövetkezetnek mintegy 270 holdon van rétje, legelő­je, de az idén még vörösherét és szarvaskerepet is termel­nek 180 holdon. Lucernát azért nem telepítenek, mert a talaj mészhiányos. A tervtárgyaló közgyűlésen csakúgy, mint korábban a zárszámadáskor, az állatte­nyésztésnél követelt nagyobb rendet, fegyelmet a tagság. Elsősorban a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését tervez­ték be hosszabb távon is. A szarvasmarha-állományt már 1964-ben, 65-ben tbc-mentesí- tették. Évente egy-kettőt se­lejteznek. Az idén bekerítik a majort és ettől is kedvező változásra számítanak. Az ötéves terv végére 80 darabos tehénállományt, illetve 200 szarvasmarhát akarnak tarta­ni. Tavaly 52 tehén volt, az idén újabb 12-vel szaporítják az állományt. A terveket megtárgyalták. Vajon mi várható az idén? — Ha szerény tervünket teljesíteni tudjuk, akkor leg­kevesebb egymillió forint nyereségre számíthatunk, ami­ből feltöltjük a biztonsági alapunkat és tovább tudjuk növelni a tagok jövedelmét. Tavaly 16 600 forint volt az egy főre jutó évi jövedelem. Ezt szeretnénk az idén leg­alább 18 és fél ezer forintrr növelni — mondotta as elnök. B. J. Csesztvei találkozó Már korábban jó kap­csolatot épített ki a cseszt­vei Kerekes Árpád K1SZ- alapszervezet és a balassa­gyarmati fiúkollégium. A korábbi jó hagyományok folytatásaként vasárnap egész napos programot ren­deztek a KISZ újjáalaku- lásánakr 15. évfordulója je­gyében. Délelőtt ismerkedtek egymással a fiatalok, majd csesztveiek és gyarmatiak közösen múzeumlátogatás­ra mentek. 'Kellemes szó­rakozást, jó versenyeket hoztak a sportrendezvé­nyek, amelyekre jól felké­szültek a vendégek, és a vendéglátók egyaránt. Délután ünnepi nagy­gyűlést rendeztek a fiata­lok. Ezen mintegy 100 KISZ-es jelent meg. Tóth Antal, a KISZ járási bi­zottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet, majd a helyi fiatalok irodalmi műsorral kedveskedtek vendégeiknek. A nap egyik legszebb aktusa az volt, amikor a csesztvei KISZ- alapszervezet emlékzászlót nyújtott át a balassagyar­mati fiúkollégiumnak. 1971. április 30-ig Salgótar­ján városban 3812 lakásigény­lőt tartottunk nyilván. Az igénylők öt kategóriába nyer­tek besorolást, s a lakások kiutalása az úgynevezett „sür­gősségi lista” alapján történt. A lista összeállításánál az igénylőknek néhány jellemző problémája került értékelésre, áe megnyugtató sorrendiséget nem hozott' létre. 1971. április 30-ig az igé­nyeket meg kellett újítani. Az igénylőket a tanács lakásgaz­dálkodási rendeletének sza­bályai alapján három kategó­riába soroltuk. Azt, hogy me­lyik igénylő milyen kategóriá­ba került, a család jövedelmi viszonyai határozták meg. Az 1200 forint egy főre ju­tó, vagy ennél alacsonyabb iövedelem esetén kerültek az génylők a tanácsi bérlakásra \gosultak közé. míg az 1200 orintot meghaladó, de 2500 forintot el nem érő egy főre jutó jövedelemmel rendelkező igénylők a tanácsi értékesíté- sű lakásra jogosultak kategó­riájába kerültek. Az igénylők harmadik csoportját a 2500 forint, vagy ennél magasabb egy főre jutó jövedelemmel rendezők alkotják. A kategóriákon belül sor­rendet alakítottunk ki. A sor­rendiség megállapításánál az igénylő 40 körülményét pont- rendszer alapján értékeltük, míg 21 körülményt a lakás­ügyi társadalmi bizottság ér­tékel. Előnyük és igazságos Az előző számokból kitűnik, hogy a besorolási rendszer az igénylők szempontjából előnyös és igazságos. Minden igénylő körülményeit azonos mutatók szerint értékeljük, s a — viszonylag sok — 61 kö­rülmény ismerete differenci­álja az igénylőket. Ugyanak­kor az igénylő ismeri a sor­rendben elfoglalt helyét, s ennek alapján megközelítően tudja azt is, mikorra várható lakásproblémájának megol­dása. Magas helyezés esetén esetleg tervezheti a probléma más módon való megoldását, nincs bizonytalanságban, hogy szerepel-e majd a legközeleb­bi „sürgősségi listán”, vagy sem. Besorolási rendszerünk össz­hangban áll a jogszabályi rendelkezésekkel. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy az, 1971. második félévi lakáskiu­talási névjegyzéken szereplő igénylők mind fizikai mun­kások. 70 százaléka fiatal házas, s 95 százalékban leg­alább két gyermekük van. Kétezernél több igénylő Az 1972. január 1-i állapot figyelembevételével az igazga­tási osztály elkészítette a nyilvántartásban szereplő la­kásigénylők 1972. évi besoro­lásét. Az 1971. évi besorolás­hoz hasonlóan, számrendszert alkalmaztunk a sorbaállítás- hoz. Az 1972-es bejelentések­kel kétezernél több igénylőt tartunk nyilván. 1811 lakás­igénylőt soroltunk be. Az 1971. évhez viszonyítva szinte minden igénylőnek megváltozott a sorrendben el­foglalt helye. Ennek okai: 1. 340 új igénylőt soroltak be. 2. Az igénylők körülmé­nyeiben változások történtek. 3. Változott a számrendsze­rük. 4. A sorban nem szerepel­nek azok, akiknek lakásprob­lémájuk megoldódott, továb­bá az 1971. II. félévi lakásJkiú- talási névjegyzéken szereplő igénylők. Az igénylők körülményeiben a bejelentett változásokon túl a sorrendiséget jelentős mér- tékben befolyásolta, hogy a 35. életévüket betöltő szemé­lyek nem jogosultak az 1,2 szorzószám alkalmazására. Így 1971. évben elért pontszá­múk automatikusan 20 száza­lékkal, csökkent. Az 1971. év folyamán be­érkezett észrevételek, javas­latok figyelembevételével az operatív bizottság, egyetértés­ben a lakásügyi társadalmi bizottsággal, indokoltnak tar­totta a gyermeküket egyedül nevelő személyek kedvezőbb besorolását, 1,8 szorzószámot kaptak, valamint a hosszú idő óta — az évek számától füg­gően — Salgótarjánban lakó igénylők plusz pontokhoz va­ló juttatását. A besorolásnál ez évben is, a jövedelmi viszonyokat fi­gyelembe véve, három kate­góriát alakítottunk ki. E sor­rendre figyelemmel fogja a lakásügyi társadalmi bizottság és az osztály az 1972. évi ideiglenes lakáskiutalási név­jegyzéket elkészítem. Közszemlén a névjegyzék Az ideiglenes lakáskiuUilá* si és vevőkíjelölési névjegy­zék elkészítése előtt a lakás­ügyi társadalmi bizottságból és a lakásügyi hatóság képvi­selőiből alakult helyszínelő csoportok vizsgálták meg a sorrendiség alapján 120 igény­lő körülményeit, ellenőrizték az adatfelvételi lapon az igénylők által közölt adato- .kat. A helyszíni adatok és körülmények ismeretében a társadalmi bizottság javasla­tára is figyelemmel készítjük el, s tesszük közzé a városi tanácsház földszintjén levő hirdetőtáblánkon az ideigle­nes lakáskiutalási és vevőki" jelölési névjegyzéket. A név­jegyzékek ellen a közzététel­től számított 30 napon belül jogorvoslattal lehet élni. A részletesen indokolt jogorvos­lati kérelmet az igazgatási osztályon kell benyújtani, s azt végsősoron a végrehajtó bizottság bírálja el. Ezt kö­vetően a végrehajtó bizottság határozataként tesszük közzé az 1972. évi lakáskiutalási és vevőkijelölési névjegyzékeket, E névjegyzékek azon igénylők neveit fogják tartalmazni, amelyek az 1972. évi lakásel­osztási terv teljesítése során tanácsi bérlakásra kiutalót kapnak, illetve tanácsi értéke- sítésű lakásra vevőül jelöljük őket. Tájékoztatásul közöljük még. hogy az 1971. II. félévi lakáskiutalási névjegyzékün­kön szereplő igénylők részére a lakások biztosítása, az úgy­nevezett csillagházak Bj jelű szekciójában levő lakások ki­utalásával összefüggésben tör­ténik. A lakásügyekkel kapcsolatos jogi szabályozásról, Salgótar­ján városban alkalmazott he­lyi gyakorlatról, az igénylők sorrendjéről, a számrendsze­rünkről és a névjegyzékekről, részletes tájékoztatást készít az igazgatási osztály. A tá­jékoztatót 1972. első félévben, valamennyi lakásigényünk­höz eljuttatjuk. Dr. Szíjjártó Antal osztályvezető .'y/VVVAA^V>XV/\XVV^\/V,W/W/\/V/V/V/VV/Wl/VA^VA#AA^/»#,VVA/V#\A^/\/\X\/\XVWV^,/\A»,A/V/\/V/\/V,/X/V>AX\A^V\^AíAA^/VA/VA/N^\/N</\AXVVAAX\/WVV,V ANNA VÖLGYI TÖRTÉNET Milyen az igazi hazaszeretet? Professzorok, államfők, pszichológusok forradalmárok keresik a választ. De ki tudna erre pontos választ adni? Emberi életek, emberi sorsok jobban felelnek erre. Most kezdődő sorozatunkban egy bányászcsalád három generációját mutatjuk be. Az apa, idős Varga Fábián, ponto­san 17 éves volt, amikor 1919-ben „vörös” lett. Fia, Varga János, 1944. december 28-án déli 12 órakor 17 éves fejjel lett a 111. Ukrán Hadsereg 48. divíziójának felderítő katonája. At­tól kezdve a háború végéig harcolt a Vörös Hadseregben. Szovjet harcostársai Ivánnak, vagy Vanyuskának hívták. Az unoka, ifjú Varga János 17 éves korában jelentette be a csa­ládnak, hogy a katonatiszti pályát választotta élethivatásá­nak. 1. Azok az emberek... A szépen élő öregemberek derűs nyugalma a szemében. A sok cigarettától kissé rekedt a hangja: — Nem voltam én hős, és életemben sohasem jutott eszembe, hogy annak tartsam magam. Szegény ember voltam és ott volt a helyem, ennyi az egész... — Valóban ennyi? — Ha én mondom nyugod­tan tessék elhinni. Akkor eny- nvi... Sütkérezni, üdítően meleged­ni lehet ennél az emberséges, derűs nyugalomnál. Idős Varga Fábián mellett ül élete örökös hűséges társa. minden nagy bajban és minden kis örömben osztozó hitvese, született Hasek Mária, az unokák drága nagy­mamija. Neki tizenkilenc test­vére volt, Varga Fabipak hét. Cipőt is. ruhát is, harisnyát is úgy kértek kölcsön, amikor es­küdtek. A hajdani délceg csil­lés olyan asszonyt kapott-vá­lasztott, aki még ma is a íőztr jéről, szorgalmáról .híres. És az övéit ölelő szeretetéről. Ha­sek Mária öt gyermekkel szer­zett örömöt, gondot és boldog­ságot a hajdani csillésnek. Szerelmük akkor kezdődött, amikor ú.i tavaszt hozott a történelem. Szavaik még ma is vallomásként hatnak: — Milyen egy legény volt ez á Fabi?... És a másik: — Az akkori Mariskánál szebb lányt ma sem hord há­tán a Föld... Az egykori Mariska szeme ma is olyan kék. Töprengés nélkül fűzi egymásba a mon­datokat, mintha mesét monda­na: — Tízesztendős korunkban dologra parancsolt az élet, mert hogy kellett a kenyér és sok volt a kenyeret kérő kéz. Ha nálunk kenyér került az asz­talra, még morzsák sem ma­radtak utána. Ez az én jó uram, a Fabi, 13 esztendős ko­rában már javában csillés volt. Persze, gyerekpénzt kapott. Negyven—negyvenöt műsza­kot húzott le havonta a mély­ben. De így volt ez akkor min­denütt. .. Csak azon a tava­szon esett szó a munkás job- bulásáról. Egy mosoly vibrál át a rán­cos arcon. — Ez az én Fabim rögvest katonának akart állani, ami­kor bajba került a vöröshata­lom. Szaladt is jelentkezni, de volt itt akkor egy nagybajuszig matróz káplár, aki azt mond­ta neki, maradjon csak nyug­vást a bányában, mert ha szenet ad, többet nyújt, mint ha a vérét adná. Maradt hát Fabi, és dolgozott. Amikor az­tán újra visszajöttek a régi urak és darutollasok vigécked- tek nálunk is, begurult az én csöndes Fabim, és olyat tett, amiről évekig beszéltek az em­berek. A „tett embere” szemrehá­nyóan néz élete társára. — De mama!. .. Hát mi volt az?... Csak a mi falunkból tu­catszám adtak életet embe­rek. .. Ami volt: — Mindössze az volt a tet­tem, hogy tizenharmad ma­gammal felvonultam a község­háza elé és október hatodiké­nak napján proletárdalokat énekelve mentünk végig a fa­lun. Tizenhármán voltunk ahogy mondtam: 15—20 éves legények. Másnap egész darutollas szá­zad szállta meg a falut. Kötél­re fűzték a tizenhárom legényt és Esztergomba vitték. — Ott a börtön udvarán mind a tizenhármán előleget kaptunk. Puskatussal verték szét a lábunk ujjait. Napjában egyszer vályúhoz tereltek és mint a disznóknak, kukorica­darát adtak... Hátrakötött kéz- zel-lábbal hörpöltük, ettük a darát, mert élni akartunk... Csönd van a kis szobában. — En ott és akkor tudtam meg, hogy milyenek az urak. Voltak közöttük grófok és ál­lítólag még herceg is. De kö- nyörület és jóérzés nem volt bennük. Bennem csak az ma­radt meg, hogy azok az embe­rek versenyt űztek abból, ki tud nagyobb kínt okozni. Mert ahhoz aztán értettek. Néha már azt gondoltam magamban, hogy semmi mást, csak ezt ta­nulták az iskolában... Egyik reggel megszámoltam, hatszá- zan voltunk az udvaron ilyen sorsúak. És mind a hatszázan sebesre verve. Voltak akik ott haltak meg a szemünk előtt a gúzsban, pedig nem is voltak papír szerinti kommunisták. Ma sem tudom, hogyan kerültem élve haza. De én akkor bele­égettem magamba, hogy én többé nem ismerek urat. Életetársa folytatja: — Talicskán se tudott meg­ülni, mikor kiengedték. Még formára sem adta az embert. Hónapok kellettek míg magára talált. Németh Sándor (Következik: Iván szóidat elindul) NÖGRAD — 1972. március 29., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom