Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

\ Gyógynövények Máoríró! 1967-ben alakult Mohorán több termelőszövetkezet összefogá­sával a „Drogunion" Gyógynövénybegyűjtő és -forgalmazó Kö­zös Vállalkozás. Csipkebogyót, kamillát, majoránnát és még tu­catnyi más növényféleséget gyűjtenek és csomagolnak az üzem­ben, amely közel félszáz leány és asszony munkalehetőségét biztosítja. A gyógynövények zsákokban, ömlesztve érkeznek, Kot- rebai Mária, Varga Margit és Varga Istvónné - képünkön - a raktárba szállítják a csomagolásra váró árut A hazai piacokon kívül, külföldre is eljutnak a mohoraiak termé­kei, Svájcba egy-két vagon, Csehszlovákiába, az NDK-ba há­rom-négy vagon majoránnát, kamillateából csak Ausztriába egy vagonnal Exportálnak. A csipketeának való bogyókból 6000 kg kerül a fogyasztókhoz. Ezeken kívül a gyógyszertárak részére há­rom vagon szódabikarbónát „szerelnek ki” 50 és Í00 grammos adagokban. Tóth Erzsébet és Szűcs Erzsébet mérlegeli a „sava­sok" gyógyszerét Őrlik, szilálják a csipkebogyó őrleményét, hogy minél finomabb, egyenletesebb teakeverék kerüljön a vásárlókhoz. Brezovszky Istvánná, Antal Jánosné, Kakas Jánosné és Tolnai Pál a rostáló­gép segítségével osztályozza a külföldre szállítandó csipkeleának valót Kulcsár József képriportja Mezőgazdasági könyvhónap Február a mezőgazdasági könyvhónap ebben az évben. Rétságooi azonban a község zsúfolt februári programja miatt egy kis késést szenve­dett e Hagy jelentőségű kul­turális eseménysorozat. A könyvhónap- megnyitója 24-én volt a rétsági helyőrségi klub­ban. A könyvhónap során ki­állításokat, előadásokat ren­deznek. Előadónak sikerült meghívni dr. Czakó Józsefet és ,dr. Mihálka Tibort, a Her­ceghalmi Kutató Intézet állat­tani szakembereit, akik magas színvonalú előadásokat tarta­nak a , rétsági járás állatte­nyésztői számára, majd ellá­togatnak néhány tsz-be. A programot patronálja a me­gyei állat-egészségügyi főfelü­gyelőség is. Videoton és az áruház A Videoton gyár vevőszol­gálati osztályának munkatár sa, Kókai Balázs állandó kapcsolatot tart a pásztói iparcikkáruház Tyereskova brigádjának műszaki részle­gen dolgozó tagjaival. A kapcsolat olyan szoros, hogy két ízben részt vett a brigád- értekezleten is. Kókai Balázs minden héten felkeresi az áruházat és szakmai tájékoztatót ad a Videoton gyár új készítmé­nyeiről. Ezenkívül — miht szakember — a szállítás köz­ben keletkezett kisebb hibák kijavítására megtanítja az ela­dóikat. „ Áruforgalmi feladatok A rétsági ÁFÉSZ vezető­sége és a körzet boltvezetői már az év elején összeültek, és megvitatták az 1972-es esztendő áruforgalmi felada­tait. Ezzel azoknak az egy­ségvezetőknek nyújtanak segítséget, kiknek vállán nagy felelősség nyugszik; a falu áruellátásának terhe. Éppen ezért több boltvezető már a tervtárgyalás utáni napokban felkereste azokat a szállítópartnereket, akik hatékonyan elősegíthetik a választékos’ árukészlet kiala­kítását. Fegyefmeret’ebben 931 kell a fo üzemi munkához? A munkahely légköre, a A kezdeti intézkedések ha- tokban vitatkoznak, emellett vállalat gazdasági munkájá­nak jellege, a vezető módsze­rei és a munkatársi kapcsola­tok jelentős hatást gyakorol­nak a dolgozók munkavégzé­sére, magatartására. A terme­lési feltételek, munkakörül­mények és az egész munkahe­lyi környezet meghatározott magatartást váltanak ki, be­folyásolják a munkához való viszonyt. Ezért a vezető számára nem lehet fontosabb feladat mint, hogy törekedjék a mun­kahely és az emberek kap­csolatának harmonikus ki­alakítására. E téren kétirányú teendő van: általános gondos­kodás a dolgozókról, és az egyes dolgozók ügyes-bajos dolgaival való rendszeres tö­rődés. Az irányítók a beosz­tottakkal ismertessék meg a rájuk háruló feladatokat, rendszeresén és tárgyilagosan értékeljék munkájukat és gondoskodjanak kellő anyagi­erkölcsi ösztönzésükről. A gazdasági terveket ered­ményesen megvalósítani, a hatékonyságot gyorsabban ja­vítani csak akkor lehetséges, ha mindenütt szilárd fegye­lem van. Ez alapkérdés, mely nélkül nincs jó üzemi mun­ka. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy legtöbb esetben a fegyelemsértések, a szervezés hiányosságaival függenek ösz- sze. Ki tagadná, hogy az anyagra várás, a nem kielégí­tő szerszámellátottság, a gya­kori tervmódosítások, a gép­hibák kijavításának elhúzódá­sa melegágya a fegyelem la­zulásának. Ezért nem a mun­kások a hibásak, hiszen ők termelnének, ha biztosítanák a feltételeket számukra. kezdeményezések A munkafegyelem javítása érdekében tervbe vették a kollektív szerződések felül­vizsgálatát. Intézkedések tör­téntek az igazolatlan múlász- tások csökkentésére, a mun­kaerőmozgás mérséklésére. A fegyelem ellen vétőket a nye­reség csökkentésével, vagy tel­jes elvonásával büntetik. Az indokolatlan vándorlás visz- szaszorítását szolgálja a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek és az Állami Építőipari Válla­lat azon intézkedése, mely szerint a fegyelmileg elbocsá­tott dolgozókat egy évig nem veszik vissza, illetve az újak­nak próbaidőt szabnak. A Vo­lán 2-es számú Vállalatnál megszigorították' a közúti el­lenőrzést. tására 1971-ben három száza­lékkal növekedett az egy munkaórára jutó termelés. Az utóbbi időben kedvező irányt vett a túlóráztatás és a mun­kaerő-forgalom. Az említett eredmények sajnos, még nem általánosak. Nem sikerült mindenütt hathatós intézkedé­seket tenni, a közös cselek­vést kialakítani. Ez az egyik oka annak, hogy vállalatok, szövetkezetek között még ma sincs egységes álláspont, meg­felelő együttműködés a fe­gyelemsértőkkel szemben. A gyakorlatban csupán annyi történt, hogy az egyik üzem a másiktól a szocialista elosz­tási. elveket megsértve veszi át a munkaerőt. A munkahelyet gyakran változtatók jelentős gazdasá­gi veszteséget okoznak, mert új munkahelyükön hosszú ideig nem tudnak megfelelő eredményt elérni. A nekik adott nagyobb bér kedvezőt­len hatást gyakorol a munka­helyükhöz hű dolgozókra. A törzsgárda tagjai nem érte­nek ezzel egyet. Közismert, hogy az üzemek egy részénél igen magas a termelésből kiesett idő. Egyik- másik helyen eléri a 20—25 százalékot. Mivel a munka­erő-gazdálkodásban nem si­került számottevő eredménye­ket elérni, ezért gondjaink nö­vekszenek. A munkaügyi osz­tályokat nagymértékben lekö­tötte a munkaerőmozgás ad­minisztrálása, . kevés idő ju­tott a munkanapfelvételek készítésére, a veszteségidő okainak elemzésére, a nor­mák folyamatos karbantartá­sára. Az elkészült felméré­sekből az is kiderül, hogy a munkástól független veszte­ségidő aránya 55—70 száza­lékban vállalati, szervezési hiányosságokból fakad. Óvakodnak Nem helyes annak a gya­korlatnak tovább folytatása, hogy a munkanapfelvételek­ből nem vonnak le megfelelő következtetést, nem intézked­nek a termelést gátló körül­mények megszüntetésére. A vezetők maguk is elismerik a különböző okokból származó magas kiesőidőket. Helyen­ként még a kimutatásokban szereplő tényéknél is nagyobb veszteségidőt jelölnek meg, ugyanakkor óvakodnak a ha­tározott fellépéstől. * Nemcsak a vezetők a hibá­sak. A dolgozók hibájából is van időkiesés. Egy-egy sport- esemény után körbe, csopor­indokolatlanul sok időt for­dítanak személyes ügyeik in­tézésére, Továbbra is magas a betegség miatt kieső műsza­kok száma. Évek óta emelke­dik a különböző szervek és szervezetek általi kikérés. Csökkentésükre érdemi intéz­kedés eddig nem történt. Ezek egy részére valóban szükség van, de mértékét csökkenteni szükséges. E te­kintetben mások számára is követendő az az út, amelyet a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat jár: a rendez­vények egy részét szabad szombatokon tartják meg. A dolgozók munkahelyükön nemcsak kenyerüket akarják megkeresni, hanem jó légkör­re, igazságos bánásmódra, emberi kapcsolatokra várnak. A gazdasági reform kedvező feltételeket teremtett az üze­mi demokrácia tényleges gya­korlásához. Ebből adódik, hogy a munkások szerepe nem jelent egyet a feladatok mechanikus végrehajtásával. Tulajdonosi felelősséggel, a gazda kritikus szemével fi­gyelik üzemük problémáit, te­vékenyen részt vesznek a célkitűzések megvalósításában. Élni a lehetőségekkel A munkások közvetlen és közvetett részvétele a válla­lati vezetés munkájában csali akkor eredményes, ha a de­mokrácia fórumain élni tud­nak a lehetőségekkel. Nem fordulhat elő, hogy az el­hangzott, jó javaslatokat a vezetés ne vegye figyelembe. Nem árt emlékezni arra, hogy a munkahelyeken rendet és fegyelmet tartani csak ak­kor lehet, ha a munkások is támogatják az erre irányuló intézkedéseket. Jó. ha a fegyelemről nem általában, nem egyik-másik elemét kiragadva beszélnének üzemeink vezetői. Tennivaló van a technológiai, a bizony­lati, a pénzügyi és a gazdál­kodási fegyelem területén. Ezek egymáshoz kapcsolód­nak és kihatnak a munkafe­gyelemre. Ezeket a kérdéseket komplex módon kell vizsgál­ni. megszüntetésükhöz pedig a szükséges lépéseket meg kell tenni. Az üzemi pártszervezetek a politikai nevelőmunka esz­közeivel értessék meg a dol­gozókkal a fegyelem javítá­sának szükségességét, velük együtt lépjenek fel a lazasá­gok ellen, ne tűrjék e téren sem a megalkuvást. Murányi—Solymosi Ami fa van az alacsony, poros falusi kovácsműhelyben, az mind fűztől sebhelyes. A szerszámok nyele, az üllő alatti, kövérre hízott tőke, a szenesláda oldala, a keskeny, mindig billegő lóca. Ami van a_ kovácsműhelyben, az mind tűztől fekete. Az előre elké­szített és sorba rakott pat­kók, az üllő, a tűzhely platni- ja. Ami egy cserép zöld van az ablakban, az kormos és halott. Itt a tűz az úr. Itt csak a tűz él, és csak a tűz által életre hevített anyag. Itt csak a szerszámok ütésre, vágásra használt feje, éle csil­log, és a fiatal 'kovácsok sze­me, akaratos arcukban, meg az arany karikagyűrű erős, hú­sos Ujjúkon. A kovácsok fiatal emberek és fiatal házasok. Várják, hogy a tűzhelyen engedelmes­kedésre hévül jön a vas. Ifj. Tóth Károly a hasával tá­maszkodik az üllőnek, Afra László a jobb kezével, és szót­lanul néznek ki a poros, kor­mos ablakon arrafelé, amer­re a házuk van. Nem beszél­getnek. Jól ismerik egymást.. Együtt gyerekeskedtek, együtt tanulták a mesterséget, egy­más mellett dolgoznak. Egy utcából indulnak hajnalban, együtt isszák meg a kupica pálinkát, együtt vásajják a lo­vakat, javítják a kocsikat, együtt fáradnak, izzadnak, fáznak, hogy az egész napi munka után lejátsszanak egy parti biliárdot, megigyanak egy korsó sört. ÉS ugyanígy szó nélkül megértik egymást a legnagyobb munkában is. Megértik egymást a mozdula­PATKOLÓKOVÁCSOK tokból, a kalapácsütések ere­jéből, irányából, pontosságá­ból, az anyag izzásából, szí­néből, formálódásából. Néznek ki az ólomszürke tájba, hallgatják a tüzet szí­tó ventillátor egyenletes züm­mögését, és a vasalószínbe kö­tött lovak lábdobogását. Tud­ják, nehéz munka vár rájuk. Vénusz és Dáridó. a két négy­éves csikó még alig ismeri a hámot és a nyerget. Makran­cosak. Áfra már kifaragta pa­tájukat. most a patkókat iga­zítják. Tóth Károly komóto­san maga elé köti a bőrkö­tényt, aztán fogóval kipende- ríti az izzó vasat az üllőre. Kézbe kerülnek a kalapácsok, és acélok csengésével telik meg a kis kovácsműhely. A nagy ütések nyomán megre­megnek a szerszámosállvá- nyok. rajta a fogók, vágók. Aztán a még izzó patkóval sietnek ki a vasalószínbe, ahol erős, hortobágyi kötőfé­kek és erős emberek tartják a csikókat. Az egyik ló, Dá- ridó „pipázik”, azaz cigány­pipával megszorítják az orrát, hogy elkáboljon a • fájdalom­tól, ne figyeljen a lábára. A patkó már ott füstölög a pa­táján. Amikor a másik csikó. Vénusz megérzi az égés sza­gát. felhorkan, és megfeszíti erejét. Menekülne ... ' A lovasiskolában sokszor kerül sor a ciaánvpipa hasz­nálatára. Hiába ezek verseny­lovak. Ha ez nem használ, csigával ..emeliljí*’ a kovácsok elé a lovat, de itt van még a kaloda is. Előfordult, hogy nyolcán sem bírtak megtarta­ni egy lovat és fekve kellett megpatkolni Miskolcon, az ál- latkörház műtőasztalán, amíg tartott az injekció hatása. Dáridó sem adja magát könnyen. Szorít, fáj a cigány­pipa. mégis előrevág a lábá­val. Gyorsan, ügyesen dolgoz­nak a kovácsok. Az élő. érző és a holt. de izzó ahyag ta­lálkozása nem könnyű mun­ka. Aztán egy kis pihenő kö­vetkezik a lovaknak és az embereknek egyaránt. Tóth Károly igazít még a patkón, Áfra László pedig kezeügyébe igazítja a vasalóasztalt, sor­ba^ rakja rajta a vasalószer­számokat. Az ő dolga a patkó felverése. Hatlyukas a patkó, Áfra hét szöget vesz kézbe. Aztán két-háróm gyors, pon­tos és erős ütést mér egv- egy szögre. Dáridó nem állja a pipát, rángatja a fejét, s mivel az egyik első lábára kerül a patkó, nem ajánlatos most a háta mögé állni. A szögek a helyükön. A kovács meghúzza a patkót. Aztán a ráspolyt veszi kézbe, aláre­szel, csonkol és csinosít. Azt tartják, hogy akkor szép á munka, ha a pata valamivel beliebb van, mint a vas. de csak annyira, hogy a patkón egy ici-pici egérke körbe tudjon szaladni... A kovács csak akkor egye­nesíti ki a derekát ha befe­jezte a vasalást, helyre rakta a szerszámokat. Lassan meg­nyugszik az ember és a ló, szerszám és kötőfék. — Kész — mondja az e^nűk kovács, és a feje búbjára tol­ja a bőrből készült slides sapkát. — Kész -9 mondja a másik kovács, és cigarettát igazít a szálába. — Kész — mondják az em­berek, akik a. lovat tartották. Dáridó emelgeti a lábát. azt. amelyik fél kiló vassal lett most nehezebb. Később meg- járatják figyelik, jól pasz- szol-e a' patkó. Bent. a poros falú kovács­műhelyben ifi.. Tóth Károly a hasával támaszkodik az ül­lőnek. Áfra László a jobb ke­zével. Várják, hogy a tűzhe­lyen engedelmeskedésre he- vüljön a vas. Néznek ki az ablakon, amely a házuk felé nyílik. — Esni fog az eső — szólal meg elgondolkozva az egyik kovács. — Lehet — mondja a má­sik. — Jó is iönne a földekre. Néznek ki a2 ólomszürke tájba, hallgatják a tüzet szító ventillátor egyenletes züm­mögését és a vasalószínbe kötött lovak dobogását. Oravec János NÓGRÁD — 1972. március 1., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom