Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
A muzslai dűlőben A Mátra alatti fennsíkon gítségül — mondja terül el a pásztói Béke Tér- Józsefné. melőszövetkezet 150 holdas szőlőtáblája. A muzslai dűlő Juhász — Hétforintos órabérük van, ami teljesítményhez van kötve. Egy tőke megtisztításáért 20 fillért kapnak. Háromszá— Reméljük, az idén nem ^ llCTIV xialullllMaegyik táblájában az asszonyok ^®sz zat kellene megcsinálni. Töbaz asszonycsapat. AtiagDan ben elérik> van aki nem _ vafy 1.45'e"-__“ir!deSyikük1,e®.y Mivel "az idén^kedvező volt mondJa a brigádvezetőnő. az időjárás, már februárban megkezdtük a metszést. Edsort fog. Csattognak az ollók, s a nagyra nőtt venyigék a szorgos kezek nyomán hamar — Nagyon sok rajta a vesz- sző — kapcsolódik a beszéla földre hullanak. Majdnem táblával végeztünk. A mos- "V"d?*yikdk *?,yforma.ü_te”; tani 52 holdból még 20 dig egy 65 és egy 35 holdas getésbe az egyik asszony. — Igazad van. Amit tavaly ben dolgozik. Nincs olyan, aki ££ háTra, äm^a héTvégére "e.mzt“nk ™des«n’ ""iy°n ,e!,0rSZ;:.ladt volna’ de befejezünk - mondja Kele- k, p0* noszogatni men Józsefné, a szőlészeti __ b rigádvezető. olyan sincs, akit kellene a gyorsabb tempóra. válaszol az előbbi megjegyzésre a brigádvezető. Az Idén több a munka, mert Innen a Eózsási-dűlőbe men- Egyetértő hallgatás követke- tavaly kevesen jöttek a szőlő- nek, ahol megkapálják a mái- zlk a kes^ru tanulsággal, légbe a tsz-tagok közül, emiatt nát és a ribizlit, utána vegyjobb mindent a maga idejénapjuk van, tíz azon felül pedig 12 százalék nyereséget kapnak. Milyen hatást váltott ki ez _az anyagi ösztönzési módszer? — Az asszonyok az idén jobban bekapcsolódtak a munkába. Tavaly olyan kevesen jöttek, hogy a szőlő kötő- emelkedőn dolgoznak, zéséhez diákokat hívtunk se- — Mit tudnak keresni? akik ott dolgoztak, elnagyol- szerezik. Jelenleg nyolc órát l36" megtenni> akkor kevesebb ták a munkát. Akkoriban ne- dolgoznak, a jövő hónapban lesz a Panasz- hezen tudtak összetoborozni 9-et, s ahogy a napok hosz- A szőlészeti brigádban a ré- 30—40 asszonyt. A távolmara- szabbodnak, tíz órát. örülnek, gi tagok mellett újak is van- dók akkor lepődtek meg, ami- hogy a jó időt jól kihasznál- nak. Köztük olyanok, mint kor a közgyűlés úgy döntött, ták. Az asszonyok szorgalmát Alapi Pálné, aki a következő- hogy azok a tagok, akiknek és a szerzett előnyt így sum- két mondta brigádvezetőjének: csak 50 tízórás munkanapjuk mázza a brigádvezető: tavaly — Soha sem gondoltam vol- var>, egyáltalán nem kapnak, márciusban kezdtük a met- na, hogy 56 éves koromban akiknek 50—100 között van, szést, az idén pedig e hónap ezt a munkát is megtanulom, azok 5 százalékot, akiknek 150 végére már el is felejtjük ezt Ügy tettem, ahogy mondtad: százalékot, a munkát. beszélgettem a tőkékkel; hosz- És milyen a munka mi- fú’ ™vid csap- tartalék' és n őségé? termocsap. ' - Jobb mint tavaly. Több ~ Akinek akarata van’ ha' asszony, így Kaszás Lajosné, ?”ar megtanulja 7-, hangsu- Makra Lászlóné, Toldi Miklós- ^ozza a brigád vezető, né, Bodó Ferencné, Alapi Fe- Üj tagként tartják számon a rencné, Alapi Lászlóné ki- Hollókőről Pásztora költözött Majorosnét. Az asszony ott is tsz-tag volt, így hát ideköl- tözésük után nyomban munkára jelentkezett. Örömmel fogadták és beosztották a szőlészeti brigádba. Zsuzska néni csendes asz- szony. Egyszer megkérdezték tőle: — nem szeret beszélni? — De igen, válaszolt, csak még egy kicsit be keli „rázód- ni”. — Most csinálja először ezt a munkát, de meg lehet nézni a sorait. Olyan tiszták, ahogy a „nagykönyvben” elő van írva. A szőlőmetszés ma még sok fizikai erőt kívánó munka. A tsz vezetői próbálkoznak ennek könnyítésével. Vásároltak egy metszőgépet, amit Alapiné, Toldiné, Ka- szásné és Klonka Ferencné próbáltak ki. Sikerről még korai volna beszélni, nemcsak azért, mert alig használták és megoszlanak a vélemények; van aki kételkedik, mások pedig bíznak benne —, hanem nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy megalapozott véleményt lehessen mondani. A brigád- vezető bizakodik; Mestersége címere: kmk Nappal a Pécskő Presszóban — éjjel a Strandvendéglőben — Mióta nem dolgozik? — Mióta előszót- elítélteik. — I960 óta? — Azóta. — Mikor szabadult? — Tavaly november 4-én. — Hová került? — Hogy élt itt? — Csavarogtam. A régi ismerősökkel töltöttem az időt. Az egyiknél egy hetet, a másiknál kettőt. Kaját és szállást is kaptam. A fiuknál is, lányoknál is. Volt. hogy az — Haza, a faluba. Nógrád- állomáson aludtam. Nappal a szakáiba. Pécskőbe, este a Strand— Ött nem akart dolgozni? vendéglőbe jártam. — Nem. Sok az idős asz- szony a tsz-ben. Azok között? — Nem szólt a tanácselnök, hogy ad munkát? így élt' Pityi Mária, a sza— Üzent. Nem mentem. baduLás után. Hol itt, hol ott — Miért nem? lakott. Hol ebben, hol abban — Nem volt munkakömy- a presszóban, Narancsban, vem. Salgóban, vagy a Pécskőben, — Hol volt a munkakömy- mindegy volt. Eltartották, ve? Hogy kikkel volt, hogy ka— A büntetesvégrehajtó in- pott-e pénzt, és hogy menytézetben. — Miért nem hozta el? — Elfelejtettem. nyit, ki tudja bizonyítani? Mert a lány egyben következetes: senkire nem mond terhelő vallomást. [*■ a Ügy mellékesen, a szabadulás után egyik volt rabtárs- Közveszélyes munkake rü- nője Pestre hívta. Nála volt léssel és csalással vádolják pár napig. Egy táskát elho- Pityi Mária nógrádszakáli la- zott tőle. A táska 80 farin- feost. A lány válaszol a fel- tot ért. Ez a táska képezi a tett kérdésekre. Nadrágban másik vádpontot, van, s mióta január 29-étől — Elhagytam a Strandven- előzetes letartóztatásba ke- déglőben. Nagy társasággal rült, festett szőke haja gon- voltunk, régi ismerősök... dozatlan. Kigombolta kockás félkabátját, a piros garbó el- ^ takarja nyakát. A lány 1968 óta nem dolgozik. Egyébként nyolc általánost végzett. Kmk-ért, azaz közveszélyes munkákerülésért és lopásért — kérdezi, s választ a Szécsényi Járásbíróság várva mondja: 1970-ben elítélte. Hasonló bűm- — Csak egy évem felül ne cselekményért tavaly már egy legyen. Csak ki ne tiltsanak, év volt a büntetése és most Lenyelem a kanalat. Lenye- újra itt van a tárgyalóterem- lem, mint Mari. Ha vissza- ben. Rendőri felügyelet alatt visznek, nem felelek magamis állt. Ezt kétszer is meg- ért! Tegyék rám a bilincset, szegte. Ült 30—30 napot. Nyí- törzs úr. lik az ajtó. A lány sírni Hisztizik még, aztán már kezd... némán, felállva hallgatja az k ítéletet. Egy év fegyház. Három évre eltiltás a közügyektől. Kizárva a feltételes szabadságra Együk cigarettát a másik után szívja. Az ítéletre vár. — Mennyit kapok, törzs úr? nem — A mag lánya? — Sajnos... Zokog az anya, zsebkendőt bocsátás kedvezményéből. vesz elő. Az almával telt szatyrot már előzőén lerakta. — Ne tessenek engem többé behívatni. Nem akarok semmit mondani A vérnyomásom 240 most is. Nem kérek útiköltséget. — Amikor kijöttem a síiről, volt 780 forintom. — Salgótarjánba miért jött? — Nem tudom. Nem volt lejutná célom. — Megnyugszik? — Nem. — Fellebbez? — Igen. Enyhítésért. — Miért? — Sok. Megvető a pillantása. Az ablakon betűz a nap. Pityi Mária a napba néz, aztán a padlóra. A születésnapját, május 29-én, a börtönben ünnepli majd. A huszonkettediket. — Biztos jó lesz, csak idő kell hozzá, mint minden újhoz. Annak idején a kombájnnal szemben is volt ellenérzésünk. Most meg azt mondjuk: milyen jó, hogy kitalálták. Nekünk lett könnyebb ... Igaza van. V. K. *9 Barna egészcipő , csikorgóit...” Dr. Münnich Ferencné a Csizmadia úti iskolában (Fotó: Koppány) A világon a legnagyobb uta- Salgótarjánban. Dr, Münnich mindenkihez volt őszinte, érzást valamennyien gyermek- Ferenc portréját Vasas Ká- deklődő, közvetlen szava, korunkban tesszük. Van, aki roly, salgótarjáni származású Egy fiók mélyéből bekötött emlékezik rá, mások elfelej- szobtrászműyész készítette. Ve- újságfcöteg kerül elő, a Matik. Életük egyik legnagyobb le érkezett a városba a nagy gyár Rendőr 1947-es évfolyaélményét veszítik el ezzel. forradalmai', internacionalista ma. Ez volt a lap első évfo— Életemben először Sál- özvegye, gótarjánba utaztam — mond- — Vasas Károly büszke Héja dr, Münnich Ferencné. — hét alkotására — jegyzi meg vezetőinket rovatban egy cikk Nagy utazás volt, most már a kedves modorú, csendes címe: dr. Münnich Ferenc r. bárhova mennék a világon, az szavú asszony, aki ugyancsak altábornagy, a Magyar Állam- se lenne nagyobb. Itt kaptam kemény harcok részese volt, rendőrség Budapesti Főkapiaz első, uraságrtó! levetett ci- maga is hosszú ideje párttag, tányságának vezetője. Münpőt, nagyon szegények vol- kilenc kitüntetés tulajdonosa, nichné meghatottan veszi ke- tunk mi Balassagyarmaton, — Ez a szobor hasonlít is air- zébe a lapot, nézi férje pártáiból születtem. Barna egész- ra, akiről készült. Talán csak réját, egyszerű, cipő volt, csikorgott Később a szájnál van valami kis elirigyeltem Salgótarjánit, aktoo- térés. Férjemet sok minden riban többen azt hitték, hogy fűzte ehhez a városhoz. lyama. A március 15-i ünnepi számban, az Ismerjük meg kifejező cikkhez készült rajz. — őrizze, meg továbbra is jól ezt az újságot — mondja mindent ez a város kap. Az- Nemcsak a történelmi harcok- Michna István rendőr alezretán büszke voltam Salgótar- ban való részvétel kötötte ide jánra, a férjem mesélt az it- — s még Európa hány pomt- teni harcokról a Tanácsköz- jához! —, hanem szerette is társaság idején. Tarjánt. Harmadszor vagyok desnek. — Ma már ez nagy ritkaság. Mincha István emlékezik: — Tizedes karomban, 1946 Kávé, hűsítő ital az aszta- itt én is, utoljára még vele tavaszán budai lakásán teljeion. Dr. Münnich Ferenc öz- voltam, álékor épült a Ka- sítettem őrszem szolgálatot, vegye kavargatja a kávét. names. Karamcsberénybem na- Nem mulasztotta el soha, hogy — A végén csak kibugy- gyón jól érezte magát, jóízű hazatérve az őrt fel ne keres- gyant a könnyem, amikor a anekdotákat mesélt, derűs se. Kezet nyújtott, meleg em- kisgyerekek odaszaladtak a emiber volt. Az én szívemnek béri módon üdvözölt mindig, sárga virágokkal a szoborhoz, most már fele az ifjúságé, fe- érdeklődött, milyen a szolga- Miért határoztam el, hogy el- le a régi harcosoké, a veterá- lat, milyen az anyagi helyze- jövök Salgótarjánba? Nem nőké. Nagyon sajnálom, hogy tünk. Ma már furcsának hat, vagyok egészséges, bottal já- az idő rövidsége miatt velük akkor még természetesen rok. 1945-ben gyerekeket ki- most nem találkozhattam. Igé- hangzott az a kérdése is, vasérteni Debrecenbe, az úton rém, ha egészségem engedi, csoráztunk-e, reggeliztünk-e fagyott el a lábam, most is más alkalommal eljövök hoz- aznap? Többször leült egy kezelik. A szoboravató előtt zajuk. Férjem fél évszázadot fonott karosszékbe a szolgála- igen kedves leveleket kaptam végigharcolt, azt hiszem, min- tot teljesítő őr mellé, az őrt innen, mégsem jöttem volna, dig katona maradt, akkor is, js leültette, s a beszélgetés ha az úttörők nem írnak. En- ha államférfiként, diplomata- nem az altábornagy és a üzenek már nem tudtam ellen- ként, vagy rendőrként dolgo- des között folyt, hanem em~ állni. zott. Gazdag élete volt boldog bér és ember között. Egy-két Salgótarján első magyar vagyok, hogy hosszú ideig tár- szóval képes volt elfeledtetni személyiségű politikai portré- sa lehettem, kommunista szá- velem azt a műveltségi szaka szobrát — mint hírül adtuk — mára nem igen lehet nagyobb — ■ március 21-én leplezték le öröm. Szerette az embereket, Nem kell komolyan venni Egy okleveles tanító, te- másképpen kell bánni, mint a Igaz, tizenkét órai munka hát nem képesítés nélküli pe- növényekkel. Viszont nem be- után már egy kicsit fáradok, dagógus, magánkertészetébe szélnek vissza, különösen a Éppen ezért a becsületessé- két fiatal kertésztanulót keres dió és a rózsa nem, ez lévén a gemre akár mérget lehet ven- felvételre a Népszabadság kertészet két fő „profilja”. ni. Nemhogy a szállásadó gaz egyik apróhirdetésében. Ta- Annak mindenesetre örülök, dámát kiraboljam, de estére nulási idő három év, érettségi, hogy a „katonaviseltség” ma érve annyi erőm sem marad- illetve katonaviseltség esetén m^r fölér egy érettségivel. Ez na> hogy egy diót feltörjek, két év. Illetmény „mint az ál- teljesén érthető és természe- Még egy-két tisztázandó kér- lamiaknál”, külön kedvezmény tes, hiszen köztudomású, hogy élés maradt. Nem egészen vi- „plusz teljes ellátás . egy idő után minden gyű- lágos, hogy kik számítanak Egy pillanatig sem titkolja ™ölcs beérik, pedig soha sem családtagnak? A növények és az apróhirdető, hogy mit vár i^rt középiskolába. Miért ép- az állatok? Vagy a kertészta- a jelentkezőktől: „Szorgalmas, Pen az ember gyereke lenne nulók? Ha egy magányos ősz- becsületes fiatalokra számítok, kivétel? Legfeljebb nem is- huligánok kíméljenek, nővé- meri a cosinus tételt, de be- nyek, állatok szeretete félté- nö a feje lágya, annyi szent, tel. Családtagnak számítanak.” “ diófának meg úgyis mindegy. Legszívesebben azonnal tol- Lelkesítő a „plusz teljes ellát ragadnék, hogy felvételre tótás" is. A napi menüt azért jelentkezzem ebbe a magán- jő lenne ismerni. Mert én kertészetbe, de akad néhány például nem szeretem a dióstisztázatlan kérdés az apró- beiglit. Az egyhangú táplálko- hirdetésben, ami visszatart és zds különben is káros a szernyugtalanít. Jó lenne például vezetve. Még egy vérvörös ró- ne «9V csinos kertészlányt is biztosan tudni, hogy a vállalko- zsa sem tudna jókedvre déri- felvenni a kedvezmények közó kedvű tanító miből szer- tem, vér felcsap családtagnak, az az ő dolga. Ha nagyon muszály, még szeretni is hajlandó vagyok. Csak ne kössenek bennünket ugyanahhoz a jászolhoz. Na, és a kertésztanulók? Okét ki fogja szeretni? Ha már „plusz teljes ellátás”, akkor legyen kövér. Nem lehetha kétnaponként diós- z® a lajstromba? zett oklevelet, pedagógiából, tésztát kapnék ebédre, vagy kertészkedésből? Mert az A szorgalmassággal és a Szokács László [ emberpalántákkal mégiscsak becsületességgel nincs baj. —is dékot, amely akkor közöttünk volt, politikailag is sokat segítettek nekem ezek a beszélgetések. Ügy élt, mint egy keményen dolgozó ember. Sokat dolgozott, hajnali háromig is égett jg villany dolgozószobájában. De ha éppen szórakozással töltötte az otthoni órákat, másnap akkor is pontos időiben indult munkahelyére, 6 ezt a pontosságot mástól is megkövetelte. Dr. Münnich Ferencné ellátogatott a Csizmadia úti iskolába is, ahol a férje nevét viselő úttörőcsapat vendége volt. Ez az utca még ebben az évben felveszi dr. Münnácb Ferenc nevét. — Férjem nagyon szerette a könyveket — válaszolja többi közt, a kislányok kérdéseire. — Nyolcezer kötetes könyvtára volt, most emlékszoba. Rengeteg verset tanult meg még gyermekkorában Arany Jánostól és különösen Petőfitől, valamennyit tudta később is könyv nélkül. Dr. Münnich Ferencné most a Viharos út második kötetén dolgozik. Férje életútját 1944- től haláláig dolgozza fel benne. Az anyaggyűjtést már befejezte, a könyv egyharmada elkészült. Forradalmárok és katonák címmel pedig még ebben az évben napvilágot lát egy kötet, amelybe MünmAch- életrajziot irt. Tóth Elemér NŰGRAD — 1972. március 26., vasárnap 5 / r
