Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

János bácsi viskójában Szerkessz velünkL A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Munkásőr—úttörő találkozó Ilyen emléklapokkal ajándékozták meg a kisdobosok a munkásőröket Vetélkedő — X munkásőrség megalakulá­sának 15. évfordulója tisztele­tére iskolánk, á salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola 3816. sz. Lovász József Úttö­rőcsapata ünnepélyt rendezett. Február 25-én délután kis­dobosok. úttörők, egyenruhá­ban gyülekeztek az iskolá­ban. Egyenruhás muníkásőrök látogattak el hozzánk, azok a szülők, édesapák akik tagjai a munkások fegyveres testületé­nek. Részt vettek ünnepségün­kön a munkásőrség megyei és városi parancsnokai is. Vóg'n György tanár bácsi, csapatunk honvédelmi felelőse nyitotta meg az ünnepélyt. Megnyitó szavai után iskolánk igazgató­ja. Szilasi András ünnepi be­szédben emlékezett meg a 15 . évvel ezelőtti eseményekről, a munkásőrség megalakulásáról. Beszélt ‘ arról, hogy milyen fontos szerepet játszott és mi­lyen jelentős ma is a mun­káshat alom megvédésében ez a szervezet, ahol a munkások, az üzemek, gyárak dolgozói társadalmi munkában vállal­ják a szolgálatot, a fegyveres őrtállást. A munkásőrük szí­vesen segítik az úttörőket is. Az első úttörőtáborok felépí­tésében, a gyerekek hadijáté­kainak, honvédelmi versenyei­nek szervezésében mindig részt vállaltak. Az úttörők példaképnek tekintik a fegy­veres munkásokat. Az igazga­tó bácsi szavai után kisdobo­sok szaladtak az emelvényre, és virággal, emléklappal kö­szöntötték a vendégeket. Kiss József, a munkásőrség megyei parancsnoka szólt ezután hoz­zánk. Megköszönte a jókíván­ságokat és jó tanulást, sok szerencsét kívánt mindnyá­junknak. Az úttöriSk rövid műsorral kedveskedtek a ven­dégeknek, majd filmvetítésre került sor. ! Szabó Péter, a Mártírok úti isk. tanulója Vetélkedő — munkásőrökről Egyik nap néhány osztálytársammal a fo­lyosóra kiakasztott fali­újságot böngésztük és egy felhívásra lettünk figyelmesek. Nagy ér­deklődéssel kezdtük ol­vasgatni. A felhívás tartalma a következő volt; A munkásőrség megalakulásának 15. év­fordulója alkalmából vetélkedőt rendezünk, melyre őrsönként lehet benevezni. A feladatok a következők: 1. cikke­ket, képeket, dokumen­tumokat kell gyűjteni a munkásőrséggel kapcso­latban; 2. Ki volt Gu- bis Ferenc? 3. Milyen kapcsolatban áll isko­lánk a pásztói Gubis Ferenc munkásönszá- zaddal? Javasoltam az őrsnek, hogy mi is nevezzünk be. Mindannyian helye­selték indítványomat. Napról napra gyűltek a munkásőrséggel kapcso­latos dokumentumok. Ezekben a feladatokban szüleim is nagy segítsé­get nyújtottak. Édes­apám 13 éve munkásőr és sokat mesélt a mun­kásőrök életéről. Febru­ár 18-án került sor a vetélkedőre. Sajnos, csak két őrs vett- részt, a 6. a. fiú- .és iányőrse. A mi őrsünket Gsikós Csilla, Dudás Zsuzsa és én képviseltem. A zsű­ri először a dokumentu­mokat kérte. A fiúk er­re a feladatra negyven pontot kaptak, mi pe­dig 138-at. Ezután kö­vetkeztek a ' kérdések, de a fiúk így sem tud­ták kiegyenlíteni a- hát­rányukat velünk szem­ben. Eldőlt a verseny, mi győztünk. Jutalmul két labdát és egy tár­sasjátékot kaptunk. Peresi Borbála, a pásztói 2. ez. iskola tanulója 115. Minden rosszban van va­lami jó is. E közhely érvé­nye ezúttal abban jelentke­zett, hogy az űrből érkezet­tet vendéglátója — még ha akarta volna is — nem tájé­koztathatta az emberiség múltjának és jelenének árny­oldalairól. A kizsákmányo­lásról, a háborúkról, a kö­nyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyűlöl­ködésről, gyarmatosításról, éhínségről, alkoholizmusról, mindarról, amivel a Föld Ura nemigen dicsekedhet egy testvérbolygó lakója előtt. Mindén jóban van valami rossz is. Az információból szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, a szerelem, a barátság, a mű­vészet, az irodalom, a filozó­fia, sok ragyogó dolog, ami­vel joggal dicsekedhet a Föld Ura egy testvérbolygó lakója előtt. — Szólj főnök, ha befe­jezni méltóztattál a sámán­kodást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok. Kopra oldalt pillantott, előbb két karikalábat látott, aztán hordóhasat, aztán semmit, mert alulról nézve a többi testrészt a gigászi pocak elfedte. Ennyi is elég Magas embernek meg kell hajtania a fejét, amikor be­lép Balázs János kis házá­ba, amint ő mondja: viskó­jába. Bent fülledt meleg csapja meg arcunkat és egy­szeriben még a kiskabát is lekívánkozik. A kis konyhá­ban tétovázunk az alacsony tűzhely mellett. Belül a szo­bában üzleti tárgyalás folyik a házigazda és Veres István kisteleki (C-songrád megye) műpártoló között. Balázs Já­nos a képeit mutogatja, amelyek élénk színekkel Csontváryt juttatják eszünk­be, témavilágukkal és az alakok, formák éles határ­vonalaival új, határozott festőegyéniséget mutatnak. A vásár A művész több lapban, fo­lyóiratban is megjelent iro­dalmi értékű önéletírásából tudjuk, hogy egész életét az igénytelenség, a szerénység hatotta át. Megveti az élet hívságait, túlságosan is tisz­teli a művészi szabadságot, amelyet úgy vélt biztosítani, hogy csak alkalmi munkákat vállalt, vagy pedig rőzsét, szenet gyűjteni járt az erdő­re és a meddőhányóra, hogy több ideje jusson olvasásra, írásra, festésre. Haldázott. Büszkén vallja magát haldá- zónak. S még azt is a sza­badságvágy kiteljesedésének tudja be, hogy nem házaso­dott meg és művészi ambí­cióit nem kényszerült kicsi­nyes családi gondoknak alá­vetni. Hiszen ő szívesen vál­lalt minden nélkülözést a szellemi kielégülés érdeké­ben, de vajon megtehette-e volna ugyanezt, ha gyerme­kekről, unokákról kell gon­doskodni? • A képek láthatóan tetsze­nek a vevőnek, aki azzal a leplezhetetlen szándékkal kaptatott föl a cigányhegyre, hogy Balázs-festmény nélkül nem távozik. — Aztán van-e ezek közül eladó is? — Nem nagyon — mondja a hatvanhét éves és mégis fi­atalos energiájú művész. — Kérem, nekem már minden képemet lajstromba veszik. Még az eddig eladott képek gazdáit is megkeresik és lis­tára írják. Mert sokat kapok én azért, hogy annyi képet elherdáltam, száz—kétszáz forintokért. De hát vagy a volt, hogy felismerje Hete- nyei Józsi bácsit, , aki hely­színi felelőse volt, a- rövide­sen elkezdődő sajtótájékoz­tatónak. - Legendásan huta, műveletlen és erőszakos frá­ter, az újságírás valamennyi középfunkciójában csődöt mondott már, végül rábízták a különféle rendezvények le­bonyolítását. Végeredmény­ben ez frem is bizonyult rossz húzásnak, így mégiscsak tá­vol lehetett tartani az író­géptől, a szerkesztőségektől, az olvasóktól, őt viszont tel­jesen kielégítette ez a mun­kakör, kedvére fontoskodha­tott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett. Koprával a délelőtt során negyedóránként összeveszett. Először is ki akarta irtatni a bozótost, hogy a tenyérnyi tisztás köré U alakban hosz- szú asztalokat állíttasson fel, külön egy díszes elnökségit melléje szónoki pulpitust. A telektulajdonos körömszakad­táig tiltakozott a terv ellen, Hetényi csak fölényesen le­gyintett, és kiadta parancsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, micsoda nyomo­rúságos látvány, mit gondol­nak majd a külföldi tudósí­tók. meg világszerte a tévé­nézők, ha belekerül valame­lyik kamera látószögébe? És mit keresnek odaát azok a pénz kellett, vagy a vevő sírta le az árát. Újabban zsűrizik a képeimet, még­pedig három—hatezer forin­tos árakra. Az magának meg sok lenne. — Az sok — mondja a vevő. —Én is csak kereset­ből élek. A feleségem peda­gógus. — Hát akkor ígérjen egy árat. Itt van két kép, ezek­ből az egyiket megveheti. — Mindig az eladó mond­ja az árat. — Mondom, hogy nem akarom megijeszteni. — Hát mondjuk, ezer fo­rintot rááldoznék — Annyiért nem adom — mordul a művész. — Adjon nyolcszázat és rendben va­gyunk. Nem akarom én ma­gát megnyúzni. Ez a szerény önzetlenség tökéletesen jellemzi Balázs Jánost. Hat kép elkel Pedig sok oka lehetne a gőgös büszkeségre Az utób­bi idők egyik legfelkapot­tabb művésze. Három képét az idén vásárolta meg a Nemzeti Galéria, néhány ké­pe országos pályázaton ezüst­érmet nyert, a magyarorszá­gi naivfestök svájci tárla­tán az ő művei jelentik a slágert. Foglalkozott vele a Magyar Televízió és Svájc­ban eredeti, színes képben mutatta be kilenc alkotását (három a Nemzeti Galéria tulajdona) az ottani televí­zió. F. Mihály Ida művészet- történész jóvoltából Balázs János visszavonultságában is jól tájékozott a svájci ese- menyékről. Levélben szá­molt be ugyanis a kiállítás sikeréről. Néhány részlet a levélből: „Drága János Bácsi’... Né­hány szóval beszámolok a svájci kiállításról. Január 22-én nyílt a zürichi kanton második legnagyobb városá­ban, Winterthurnban. A ma­gyar naivfestők képeit négy nagy teremben helyeztük el. A Maga képei nagyon szé­pen mutatnak három, nagy, jól világított falfelületen. A kiállítás megnyitóján a kö­zönség igen kedvtelve és őszinte- érdeklődéssel szem­lélte az anyagot, és a ma­gyar nagykövet is nagy sze­retettel mutatta a svájciak­nak a Maga képeit... A "■Madarak", »Tavasz« és "Si­vatag" című képeire van ve­vő, de a kiállítás március 26-án zárul, addigra, azt hiszem, mind a hat képet, amely nem a Galériáé, meg fogják venni. A pénzt a Ma­gyar Nemezti Banknak kül­dik el. és a Kultúra Külke­reskedelmi Vállalat fogja Já­nos bácsinak átutalni Salgó­tarjánba .. •” A levél részletesen beszá­mol a svájci sajtó és tévé rendkívül nagy érdeklődésé­ről, s arról, hogy legutóbb egy nagy svájci ’ képeslap kért engedélyt, hogy Balázs János képeit is színesben mutathassa be az ország ol­vasóinak. A viskóban szűk a hely, jogos a kérdés. — Miért nem költözik el — Én csak itt érzem jól magam. Én meg is mond­tam, hogy ha ez a terület szanálásra kerül, csak úgy vagyok hajlandó elmenni in­nem, ha a kis viskót egy más helyütt újból felépítik. Csak egy ugyanilyen kis házba megyek el. A mecénások A tarhálókról, szerencse­lovagokról, sőt képtolvajök- KÓl beszélgettünk ezután, szükségesnek látszott, hogy más irányba tereljük a szót. — Bizonyára vannak , őszinte mecénások is. — Vannak. A Nemzeti Ga­léria is az. — És a város? Bizonyára vettek képét Rózsa Gyula Népszabadságban megjelent cikke után. — Még előtte vettek egyet. Kaptam érte ötszáz forintot. Azt a képet ma öt—hatezer forintra becsülik. Hát így állunk. Egyelőre Balázs János pártfogolja a várost. És erre nagyon büsz­ke. Nem vár ő semmi segít­séget. Mert amikor fillér nélkül volt, akkor is Botos Zoli és más Iskolásgyerekek látták el festékkel, ecsetteL Lakos György Szécsényi krónika' Úttörőcsapatunknál már évek Iskolánk úttörői közül őrsünk, óta működik az- úttörőtanács, a Kíváncsiság őrs vállalta az „Üt- Minden őrs küldötte részt vesz törőkrónikások” akciót. Elhatároz- munkájában. Ebben az évben tűk, hogy úttörőcsapatunk, az engem választottak Örsünkből. 1633. sz. Vlagyimir Iljics Lenin Üt- Böviden ismertetem, hogyan se- törőcsapat életének legjelentősebb gítl tanácsunk a csapat munka- eseményeiről tájékoztatást készí­ját. Havonta tartjuk összejőve- tünk. Ezeket a beszámolókat ed- teleinket; már megbeszéltük az dig csak az iskolában ismertet- iskola tanulmányi helyzetét, ta- tűk, de ezentúl rendszeresen meg- nulócsoportokat hoztunk létre. A küldjük a szerkesztőségnek is. magatartással elég sok baj volt, szeretnénk, ha rövid tudósításá­éiért szigorítani kellett az ügye- ink alapján jobban megismernék letesrendszert. Az utóbbi idő- a megye úttörői csapatunk mun- ben bekövetkezett Javulásnak na- káját, eredményeit, gyón örülünk. Legutóbb a csapat . Szalaj lermébet téléves munkáját értékeltük, és ifivezető a munkaterv alapján megbeszél­tük az ez évi programot, amely Úttörőcsapatunknál továbbképzés reméljük, sok élményt nyújt indult az örsi nőtaíák számára, majd a pajtásoknak. Hétfőnként tartjuk összéjövetele­Miklősik Márta inket, Gajzlnger Katalin ifivezető Iskolánk sportkörében lövész- irányításával. J6 elgondolás volt versenyt rendeztek. Mindenki tiz megszervezni ezt a szakkört, mert lövést jidott lie. A fiúk mező- ezzel az őrsök dalkincse gya- nyében Babinszky László hete- rapszik. dik osztályos pajtás lett az első.. Sugár Eszter. A lányoknál Varga Erzsébet — Liptai Magdolna ugyancsak hetedik osztályos — győ­zött. A verseny befejeztével min- ’A levélírók valamennyien a denki kapott egy-egy jelvényt. szécsényi Mikszáth Kálmán Alta- Varga Erzsébet lános Iskola tanulói. 4 NÓGRÁD - 1972. március 3., péntek KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen kecskék? Még idelopózkod- nak és belemekegnek a mik­rofonba! Be velük özvegy Paukné egyszobás-konyhás házikójába! Hogy .mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két parányi helyi­ségben hét virgonc kecské­vel, akiknek összesen tizen­négy szarvuk, huszonnyolc patájuk ván és megszokták a szabad futkározást, ugrán- dozást? Lárifári, az az ő gondja, itt egy nagyszabású rendezvényről van szó, amely­nek magas színvonalú, zavar­talan lebonyolításáért Hete- nyei József az egyszemélyi felelős! A telektulajdonos végső kétségbeesésében felhívta az időközben beszerelt külön- telefonon Tusnádi Lajos ál­lamtitkárt, aki rövid úton tiszta helyzetet teremtett. Odakérette Hetenyeit és tud­tára adta, hogy tartsa magát mindenben Kopra utasításai­hoz. Ezek után a vérig sér­tett rendezvényfelelős állan­dóan főnöknek titulálta a fia­talembert, percenként kér­dezte meg tőle, hogy Pepsi- Colát, vagy Coca Colát kap­janak e a meghívottak? Döntse el, mekkorák legye­nek a poharak? Foglaljon állást, milyen . szendvicseket szolgáljanak fel nekik stb. Kopra ezt a szekatúrát már könnyen viselte el, fő hogy megmentette a bozótosát, a sufniját, nem haragította ma­gára a szomszédasszonyt. Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, becipelte őket a szerszám- kamrába. Aztán hozzálátott, hogy megborotválkozzék, rendbe tegye magát, elvégre ilyen robinzonos külsővel mégsem tolmácskodhat.., ■* Aligha volt még sajtótájé­koztató Magyarországon, amelyre ennyien gyűltek vol­na össze, ekkora apparátus­sal vonultak volna fel a tö­megkommunikációs intézmé­nyek, ennyire felfokozott iz­galommal várták volna a fej­leményeket a jelenlevők. A bozótos percek alatt a föld­be taposódott, lökdösés, tü­lekedés. csoda, hogy fel nem döntötték az űrhajót. Ráadásul úgy tűnt, hogy mindjárt az elején kudarcba fullad az egész. Talán meg­rémítette a zajos roham a Mars-lakót, tálén valóban nem érezte magát egészen jól, mert a sápadtán hebegő Kopra útján azt közölte a résztvevőkkel, hogy nem jön elő a gömbből. Viszont haj­landó válaszolni a kérdéseik­re. már amikre módjában áll. A tévé operatőrjei, a fil­mesek levették a szemüket a készülék kukucskálójáról, megszűnt a fényképezőgépek csettintése isi a nem várt fordulatra kínos csend tá­madt. (Folytatjuk) innen. János bácsi? i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom