Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

A Magyar Népköztársaság Alkotmánya

I (Folytatás a 2. oldalról.)

VII. fejezet

az Állampolgárok

ALAPVETŐ JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI

54. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársa- sag tiszteletben tartja az emberi jogokat.

(2) A Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni; a jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől.

(3) A Magyar Népköztársaságban törvény állapítja meg az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat.

55. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja- állampolgárainak a munkához való jogot, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.

(2) E jogot a Magyar Nép- köztársaság a népgazdaság termelőerőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerőgazdálkodással valósítja meg.

56. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárai számára a pihenéshez való jogot.

(2) Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkaidő törvényes megállapításával, fizetéses szabadság biztosításával, az üdülés megszervezésének segítésével valósítja meg.

57. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosa ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg.

58. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság állampolgárainak öregség, betegség és munkaképtelenség esetén anyagi ellátáshoz van joguk.

(2) A Magyar Népköztársaság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendszerével biztosítja. •

59. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskoláyal, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.

60. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság biztosítja a tudományos és művészi alkotó tevékenység szabadságát.

61. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.

(2) Az állampolgároknak nem, felekezet vagy nemzetiség szerinti, bármilyen hátrá nyos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.

62. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaságban a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek.

(2) A nők egyenjogúságát szolgálják: munkalehetőségeiknek és munkafeltételeiknek megfelelő módon való biztosítása; terhesség és szülés esetére fizetett szabadság, az anyaság és a gyermek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi intézmények rendszere.

63. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.

(2) A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól.

64. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja.

65. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság biztosítja az egyesülési jogot, az egyesülési jogot törvény szabályozza.

(2) A szociallznrts rendjének és vívmányainak védelmére, a szocialista építőmunkában és a közéletben való fokozott részvételre, a kulturális nevelő- munka kiszélesítésére, a ncp jogainak és kötelességeinek megvalósítására, a nemzetközi szolidaritás ápolására a dolgozók szakszervezeteket, női, ifjúsági és más tömegszervezeteket hoznak létre.

66. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartását.

67. paragrafus.

A Magyar Népköztársaságban mindenki, akit demokratikus magatartásáért, a társadalmi haladás, a népek felszabadítása, a béke védelme érdekében kifejtett tevékenységéért üldöznek, menedékjogot kaphat.

68. paragrafus.

(1) Minden állampolgárnak joga van arra, hogy részt vegyen a közügyek intézésében; kötelessége, hogy közmegbízatását lelkiismeretesen teljesítse.

(2) Az állampolgárok az állami és a társadalmi szervezeteknek közérdekű javaslatot tehetnek, ezeket érdemben el kell bírálni. __,

6

9. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság állampolgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, műveltségük gyarapítása, az ország természeti és kulturális értékeinek oltalmazása, a társadalom rendjének erősítése.

70. paragrafus.

(1) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának kötelessége.

(2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítenek.

(3) A haza és a nép ügyének elárulását, a katonai eskü megszegését, az ellenséghez való átpártolást, a kémkedést, az állam katonai hatalmának minden csorbítását a törvény szigorúan bünteti.

VIII. fejezet

A VÁLASZTÁSOK ALAPELVEI

71. paragrafus.

(1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a községi, a

városi, a fővárosi kerületi tanácsok tagjait a választópolgárok általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással választják.

(2) A fővárosi tanács tagjait a fővárosi kerületi, a megyei tanácsok tagjait a városi és a községi tanácsok titkos szavazással választják.

(3) Az országgyűlési képviselőket, valamint a tanácsok tagjait választóik visszahívhatják.

72. paragrafus.

(1) A választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú állampolgárát megilleti.

(2) A választáson minden

szavazásra jogosult állampolgárnak egy szavazata van.

Minden szavazat egyenlő.

(3) A választójogból való

kizárás eseteit törvény állapítja meg.

73. paragrafus.

(1) Országgyűlési képviselővé vagy tanácstaggá mindenki megválasztható, akinek választójoga van.

(2) Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról, visszahívásáról külön törvény rendelkezik.

IX. fejezet

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CÍMERE, ZÁSZLAJA ÉS FŐVÁROSA

74. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság címere: két oldalt búzakoszo- rűval egybefogott, világoskék mezőben álló, ívelt oldalú, pí- ros-fehér-zöld színű pajzs. A búzakoszorút balról piros-fe- hér-zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át. A pajzs fölött, középen elhelyezett ötágú vörös csillag arany színű sugarakat bocsát a mezőre.

75. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színű.

76. paragrafus.

A Magyar Népköztársaság fővárosa Budapest.

X. fejezet

ZÁRÖRENDELKEZÉSEK

77. paragrafus.

(1) Az alkotmány a Magyar Népköztársaság alaptörvénye.

(2) Az alkotmány, valamint az alkotmányos jogszabályok az állam valamennyi szervére és az állam minden polgárára egyaránt kötelezők.

(3) Az állam minden szervének és minden állampolgárának kötelessége, hogy az alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat megtartsa, és feladatkörében eljárva megtartassa.

78. paragrafus.

(1) A Magyar Népköztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

(2) A Minisztertanács köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az országgyűlés elé terjeszteni. (MTI)

Szerda. Látogatási nap a megyei kórháziban. Háromnegyed négykor már sűrű tömeg tolong a bejárat előtt. Az elsőket kíméletlenül a kapuhoz, a kerítéshez nyomják. Egy csomóban szoronganak az emberek a kapu körül, odébb néhány pad üresen.

Pontban négykor nyílik a kapu, tódul a nép. Legelöl egy tinédzser kislány futni kezd. Szinte pánikszerűen ha- rapódaik el a szaladásd láz. Kövér néni, öreg bácsi, apra- ja-nagyja fut, ahogy erejéből tellik. A betonozott út nem bírja el a széles emberfolyamot, a látogatók egy része a gyepen, a virágágyásokon gázol át.

Utcai ruhában levő orvos

figyelimezetet egy fiatalembert, hogy kímélje a füvet, a frissen ültetett virágokat.

— Fogd be a szád, mert kapsz a pofádra! — szól visz- sza a fiatalember.

Kár *volt a nagy sietségért, hiszen az alagsorban úgyis megtorpan a tömeg. A falak téglából, nem pedig gumiból készültek. Látnivaló azonban itt, a lassan előbbrejutó tömegben is bőven akad. Sörös-, boros- és pálinkásüvegek kandikálnak ki a táskákból, hálókból, ételhordókat, lábasokat, fazekakat cipelnek a látogatók.

Hosszú, bő szoknyában középkorú, sötét bőrű asszony. A szoknya hátul erősen, természetellenesen domborodik, alóla négy láb kandikál ki. A portás fürgén odalép, előhalássza az elbújtatott kisfiút Tizenkét éven aluli gyerekek fertőzésveszély miatt nem mehetnek fel a kórtermeikbe. A portás korholja az asszonyt. Vasárnap ugyanezzel a trükkel próbálkozott, akkor is (sikertelenül.

Hasonló jelenet ismétlődik,

ezúttal kabát alól kerül ki a 8—9 év körüli kislány. Rövid vita, a szülő erősködik, nehezen érti, hogy a portás éppen az ő gyermeke érdekében erélyes.

Tíz perc sem kell, s máris csitul a nagy roham. Aki most érkezik, az mások tiprá- sa, gyúrása nélkül, kényelmesen keresheti fel beteg hozzátartozóját.

Az alagsor utolsó látnivalója: fiatal mama néhány hónapos csecsemőt tol be babakocsiban. A portások, a lenn tartózkodó orvosok fejüket csóválják. Pici babát behozni a kórházba egyenesen bűn.

A belgyógyászaton fekvő öreg bácsi ágyát heten veszik körül Egy asszony bádog te- jeskanmát tart a kezében, eteti az öreget. A szomszédos ágy betegéhez kilenc látogató érkezett. A beteg alig kap levegőt.

„csendes" kórházi szerda

Szintén idŐ6 bácsi a Il-es bélén. Infúziót kap, súlyos eset. Látogatója sört hozott. A bácsi iddogálja az üvegből, közben az infúzió zavartalanul folyik. A ’látvány félelmetes.

A társalgó egy asztala körül húsz latogaló. Egy beteghez érkeztek mind a húszán, lábasból húslevest kanalaznak, csirkecombot szopogatnak, vidáman társalognak, szájról- szájra jár a sörösüveg. A beteg sehol. Talán megszökött, elbújt valahol...

A baleseti sebészeten felpattannak a fehér takarón üldögélő látogatók, amint benyitunk.

— Gyorsan felállók, nehogy szólni tessék! — nevetgél zavartan az asszony. Ezek szerint tehát nem a szabályok ismeretével van a baj.

A szülészet előtti hall a fulladásig levegőtlen. Pontosan megszámolni az itt szorongó látogatókat lehetetlen, de 150-nél inkább többen vannak, mint kevesebben. Az ötödik emeleten bukkantunk rá az aznapi csúcsra is. Egyetlen ágy körül 15 látogató toporgott.

— Ilyen nagy a család?

— Igen — mondják, de érzik, hogy valami nincs rendben, a szemükben zavar tükröződik.

Az idegosztályon fiatalembert vesznek körül a rokonok, ismerősök. Szenvedélyesen, nagy hangon valami történettel traktálják. A beteg hallgatja őket, majd a tói-tenet végeztével hangosan, görcsösen zokogni kezd.

A szomszédos ágyon lakomához telítettek a látogatók. A hófehér takaróhuzaton kirántott húsok, lábasok, üvegek.

Letelik az egy óra. A nővérkék sorra nyitják a kórtermek ajtaját. Megköszönik a látogatást és távozásra kérik a látogatókat. A folyosókon, a lépcsőkön vastagon a por, a sár. Lenn, az ablakok alatti füvön narancshéjak, csontok, egyéb szemetek között szaglászik, szimatai egy macska.

A liftes bácsi győzködik a felvonó ajtajában megszoruló

emberkaréjjal.

— Ma is voltam minden, csak nagyságos úr nem — panaszkodik.

Az osztályokon az orvosok, a nővérek sorra járják a tűzcsapokat, megemelik az üres ágyak párnáit, olykor még a WC víztartályába is bekukkantanak. Gyakran ezekre a helyekre rejtik a felgyülemlett élelmet, a szeszes italt. Eredménytelenül, az alkalmi „jégszekrények” ugyanis már rég felfedeztettek.

Szerda volt, látogatási nap a kórházban. Ma talán háromezren keresték fel rokonukat, ismerősüket. Húsvétra ötezer emberre számítanak.

Szendi Márta

Megtalálták Salgótarján első címerét

Évekkel ezelőtt, amikor sírról volt szó, hogy Salgótarján városnak is címert és zászlót kellene alapítania, nagyon sok szó esett arról, hogy vajon a várossá nyilvánításának 50. évfordulóját ünneplő Salgótarjánnak volt-e korábban címere, illetve városi zászlaja. Abban az időben sokan állították, hogy volt címer és zászló, de eredetéről, tartalmáról a. legidősebb salgótarjániak sem tudtak nyilatkozni. Nos, a város lakóit évek óta foglalkoztató kérdésre megérkezett a válasz. Erről nyilatkozott munkatársunknak dr. Tóth István, a városi tanács elnöke.

— Igaz, hogy Szabó Zoltánnak, a „Cifra nyomorúság” c. könyvében találtunk a kérdésre vonatkozó utalást, s mint ahogy Szabó Zoltán írja, a városi címer feketefehér színben készült el, három gyárkéményt ábrázol egy villámcsapással. Erre a feltevésre azonban hivatalos vár laszt sehonnét nem kaptunk.

— A közelmúltban tartotta Salgótarjánban ülését a Magyar Tudományos Akadémia Várostörténeti Szakbizottsága. A vándorgyűlésen beszélgettem dr. Vörös Károly történésszel, a történet- tudományi intézet tudományos főmunkatársával. Személy szerint is arra kértem, nézzen utána: a munkás- mozgalomban rendkívül gazdag Salgótarjánnak lehetett-e városcímere, illetve zászlója, örömmel vettem dr. Vörös Károly levelét, aki arról tájékoztatott, hogy az Országos Levéltárban folytatott kutatása sikerrel járt. Dr. Vörös Károly írja levelében: „Kérésének utána néztem. Városaink címerei, színei és lobogói címmel Budapesten 1941-ben megjelent egy könyv. Széli Tivadar szerkesztésében. Ebben a könyvben megtaláltam a címert és a lobogót egyaránt. Ezeket Salgótarján nyilván 1922-ben várossá nyilvánításakor kapta. Hogyan és miként, érdemes lenne megnézni” — írja a többi között levelében dr. Vörös Károly. Levelét így folytatja: „A címernek és a zászlónak salgótarjáni előzménye nyilván nincs, s úgy vélem, inkább valamilyen, a korszakra jellemző provinciális erő mozgatta őket ilyen jellegzetesen németes, középkorias mo- tívumú címer terveztetésére... Ügy vélem Salgótarjánnak ezzel a címerrel még akkor sem lenne sok kezde- nivalója, ha új címer készítésére most kerülne sor” — kuriózumként megemlítése azért talán nem érdektelen.

— Ezek után mi a tanács teendője?

— Ezt a felfedezést mi örömmel vesszük, de csak kuriózumként. Ismert, hogy Salgótarján új városcímerét 1967-ben tervezte Katona László budapesti grafikusművész, és hagyta jóvá a városi tanács. Ezt a címert ismerjük, nagyon is kifejező, hiszen a vörös és fekete mező a forradalmi jelleget," a munkásmozgalmi múltat, a bányát is szimbolizálja. Kifejezi, hogy Salgótarján ipari város. A vörös mezőben található fogaskerék, alatta a téglarakás a város ipari jellegét, rekonstrukcióját és a nagy fokú építkezést mutatja. A bányászkalapács a fekete színben medencénk hagyományait őrzi. A fenyők a kies tájat, a földrajzi szépséget fejezik ki. A elmer mondanivalójában és esztétikai megjelenésével is elismerést váltott ki városunkban. Meggyőződésem, hogy ezt a címert szeretik is az emberek.

— Talán két címere lesz a városnak ?

— Nem. Erről szó sem lehet. Csupán a kíváncsiság hajtott bennünket, s az, hogy dr. Vörös Károly szereti Salgótarjánt, ezért kutatott. Most végre pontot tehetünk a hosz- szú évek óta feltett kérdésre, s kimondhatjuk, hogy városunknak korábban is volt már címere. A most felku- tatottat mint történelmi érdekességet __ őrizzük. Ebben a felfogásunkban azt hiszem, a város lakói csak megerősítenek bennünket. Salgótarjánnak, a félévszázados városnak van múltja, de a jelene és a jövője sokkal biztatóbb. Az 1967-ben alapított címerünk és zászlónk az utóbbit fejezi ki. Mi pedig erre vagyunk büszkék _ mondotta a városi tanács elnöke.

Somogyvári László I NOGRÁD — 1972. március 26., vasárnap 3