Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-25 / 72. szám
Ä francra haloldal felhívása Es^séges álláspontot Elleniét Uganda és Izrce' között Amin tábornok kiutasította a tanácsadókat Á Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön este véget ért kétnapos ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a Pompidou elnök által elhatározott népszavazással kapcsolatban arra szólítja fel a szavazókat: mondjanak nemet a népszavazáskor a Közös Piac kiszélesítésére. A központi bizottság határozatában hangsúlyozza, hogy a népszavazási terv elsősorban belpolitikai célokat szolgál, de ugyanakkor arra is irányul, hogy Pompidou elnöknek „kitöltetlen csekket adjanak a trösztök Európájának megerősítésére, ami a kontinens népeinek érdekei ellen irányul, valamint arra, hogy a nemzeti függetlenség további elemeiről mondjon majd le”. A kormányhatalom e kísérletével szemben a nemmel való szavazás az egyetlen világos és hatékony válasz. I Csak így lehet kifejezésre juttatni a francia millióknak a politika megváltoztatására irányuló akaratát, s így lehet állást foglalni egy igazán demokratikus és békés Európa mellett, csak így lehet egységbe tömöríteni az igazi nemzeti politikát óhajtó munkás*, demokratikus és hazafias erőket. Az FKP központi bizottságának határozata ezután rámutat arra, hogy a Francia Kommunista Párt mindent elkövet, hogy megegyezésre jusson a Francia Szocialista Párttal abban, hogy a népszavazás során a baloldal egyeséges álláspontra helyezkedjék, s a nemmel való szavazást ajánlja a szavazóknak. Ez a megegyezés szükséges lenne, hogy határozott választ adjanak a kormány politikai manőverére és az FKP továbbra is kész arra, hogy a nemmel való szavazás alapján közösen vívja meg Nixon szándékainak fontos mércéje „Nixon moszkvai látogatásának előkészítéséhez most eléig kedvező a légkör. A Szovjetunió álláspontja világos. Az Egyesült Államoknak teljes lehetősége van arra, hogy átlépjen a tárgyalások szakaszába” — írja pénteki vezércikkében a Zycie Warszawy. Leonyid Brezsnyev legutóbbi beszédében hangoztatta, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítására van lehetőség és ez kívánatos dolog is — mutat rá a lap. — A Szovjetunió ebben a kérdésben is konstruktív magatartást tanúsít. A béke szempontjából megkülönböztetett jelentőségű a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alakulása. A kapcsolatok javulása az érdekelt felektől függ. Ilyen szempontból nehéz egyértelműen értékelni az USA politikáját. Ez esetben nemcsak a nyílt indokínai agresszióra gondolunk, hanem a Nixon— Kissinger diplomácia sajátos módszereire i6, amelyek gyakran megnehezítik Washington igazi szándékainak felismerését. Figyelembe kell azonban venni Nixonnak a konfrontáció szakaszából a tárgyalások szakaszába való áttérésre vonatkozó bejelentését. Éppen ez teszi lehetővé az USA elnökének moszkvai látogatását, amely Nixon tényleges szándékainak fontos mércéje lesz — állapítja meg a Zycie Warszawy. Vafon Tajvan vezeti Pekinget? Az Unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának lapja foglalkozott Nixon amerikai elnök pekingi látogatásával. Ha a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak normalizálása az Egyesült Államokkal részét . képezte volna a baráti kapcsolatok erősítésére és kiszéle- . sítésére irányuló politikának minden országgal, s mindenekelőtt Kína közvetlen szomszédaival, akkor minden bizonnyal a világ haladó közvéleményének jóváhagyására talált volna — mutat rá a lap. Kína és az Egyesült Államok vezető köreinek gyakorlati lépései a látogatást megelőzően, valamint az amerikai —kínai tárgyalások légköre azonban egészen más benyomást kelt — írja az Unen. A legutóbbi események igazolják, hogy a kínai vezetők nagyhatalmi, hegemoniszti- kus céljaik elérése érdekében lemondtak a tudományos szocializmusról, a proletár internacionalizmus elveiről. Az Unen felteszi a kérdést, vajon nem a Tajvan kérdésében létrejött 'amerikai—kínai egyezség vezetett ahhoz, hogy Peking a kulisszák mögött támogatja az indokínai agresszióját állandóan szélesítő és a párizsi béketárgyalásokat szabotáló amerikai kormány neokolonialista politkiáját. ÍTASZSZ) A szovjet szakszervezeti kongresszus határozata tFolytatás íz 1. oldalról) A szovjet szakszervezetek XV. kongresszusa a pénteki záróülésen egyöntetűen jóváhagyta a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának a négyéves időszakban végzett munkáját. Erről szól az a határozat, amelyet Alekszandr Selepin, az SZSZKT elnöke hétfői beszámolója nyomán hoztak. A határozat részletesen foglalkozik a szovjet szakszervezetek kül- és belpolitikai tevékenységével. A kongresszus melegen üdvözölte a szovjet szakszervezetek szolidaritási akcióit a VDK, Kuba és az KNDK dolgozóival. A kongresszus teljes egészében támogatja az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak azt az elvi politikáját, amelyet a Kínai Népköztársaság vonatkozásában folytat, és amely a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus megingathatatlan elvein alapszik, s figyelembe veszi a világ népei alapvető érdekazonosságát — húzza alá a határozat. Felhívta az európai országok szakszervezeteit, hogy teremtsék meg az együttműködést valamennyi európai szak- szervezeti központ között, mozdítsák elő az európai szakszervezeti konferencia, valamint az európai biztonság és együttműködés társadalmi fórumának mielőbbi összehívását. A határozat kimondja, hogy a szovjet szakszervezetek tovább támogatják az indokínai népek harcát, küzdenek a közel-keleti imperialista izraeli agresszió beszüntetéséért. A szovjet szakszervezetek tovább bővítik az együttműködést az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai dolgozókkal és szakszervezetekkel, továbbra is sokoldalúan támogatják a szakszervezeti világszövetséget, harcolnak a világ szak- szervezeteinek akcióegységéért. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1972. március 25., szombat ezt a csatát a szocialista párttal. Az FKP és a szocialista párt küldöttségei csütörtökön délután ismét találkoztak, e megbeszélés azonban eredménytelenül végződött, a két küldöttség nem tudott közös álláspontra jutni a népszavazás ügyében. A szocialisták ugyanis amellett kardoskodtak, hogy a baloldali pártok a szavazástól való tartózkodásra szólítsák fel híveiket a nép- szavazási kampányban. Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese csütörtökön este újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, az a tény, hogy a népszavazás ügyében egyelőre nem jött létre megegyezés a két párt között, nem jelenti azt, hogy máris „felégették a hidakat”. A tárgyalások tovább folynak a kommunisták és a szocialisták között a közös demokratikus kormányprogram kidolgozásáról. (MTI) Újabb lépés Michael Kohl az NDK, s Egon Bahr, az NSZK államtitkára sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire a két német állam közti közlekedési megállapodással kapcsolatban. Mindketten hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a csütörtökön lezárult újabb szakaszban további előrehaladást értek el. Bahr rámutatott, hogy az NDK „jó ütemben folytatja tárgyalásait”. Kohl államtitkár hangsúlyozta: „újabb lépést tettünk előre”. Egy kérdésre válaszolva a nyugatnémet államtitkár aláhúzta : az egyes kérdések megvitatásakor abból indulnak ki, hogy a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés érvénybe lép. Kohl államtitkár emlékeztetett Erich Honeckemek, az NSZEP KB első titkárának nemrég Lipcsében elmondott beszédére, amely szerint csak a két szerződés ratifikálása teszi lehetővé az NDK és NSZK, illetve az NDK és Nyugat-Berlln közti megállapodás életbeléptetését. Idi Amin tábornok, Uganda elnöke, aki mind ez idáig Izrael legfőbb afrikai szövetségesének számított, csütörtökön kiutasította országából az ösz- szes izraeli katonai tanácsadót, kivéve azokat, akik a légierő mellett teljesítenek szolgálatot. Ugyancsak kiutasította Amin a Kampalában működő izraeli nagykövetség több diplomatáját, közöttük Boneh első titkárt és „mindazokat a hírszerzőket, akik alárendeltjei voltak”. A tábomokelnök által aláírt nyilatkozat nem jelöli meg az intézkedés közvetlen okát, de figyelmezteti Uganda lakóit, „legyenek eberek az izraeliek aknamunkájával szemben”. A nyilatkozat emlékeztet Amin tábornok egy szerdai bejelentésére, amely szerinit az izraeli sajtó „hangulatkeltéssel” próbálkozik ellene Olyan, cikk jelent meg ugyanis az egyik izraeli lapban, amely Amin kairói útjának elhalasztását az ugandai belső ellenzék erősödésével hozta összefüggésbe. Válaszul Uganda lépésére, Izrael csütörtökön hazahívta minden ottani katonai szakértőjét, beleértve a légierőnél működőket is. Az ugandai—izraeli konfliktus kapcsán emli ' ezte ieK arra. hogy Amin tábornok maga is Izraelben kaputt fcjiőeiv./ös .kiképzést, s mikor pucc.su! hatalomra jutott, szinte az egész, világsajtó azt gyanította, hogy az izraeliek is pártfogolták ót elődjével, a haladó nézeteiről smert Milton O botéval szemben. Idi Amin tábornok, röviddel azután, hogy elnökké nyilvánította magát, országa és Izrael kapcsolatainak szorosabbra fűzése mellett foglalt állást. Egyéves kormányzása alatt négyszer kereste fel Jeruzsálemet. (MTI) Sajtóértekezlet Washingtonban Élesedik az elnök és a szakszervezetek harca Nixon elnök csütörtökön — magyar idő szerint a késő esti órákban — rendkívüli sajtóértekezletet tartott, amelyen személyesen üzent hadat az AFL—CIO szakszervezeti szövetség vezetőinek, akik előző este jelentették be kivonulásukat a kormány gazdasági stabilizációs programjában kulcsszerepet játszó bérbizott- ságbóL Mint jelentettük, a kormány ár- és bérpolitikája elleni tiltakozásként a 15 tagú bérbizottságban helyet foglaló 5 szakszervezeti képviselő közül a 13,5 milliós taglétszámú AFL—CIO három vezetője, George Meany, a szövetség elnöke, I. W. Abel, az acélipari és Floyd Smith, a szerszámgépipari szakszervezet elnöke nyújtotta be szerdán lemondását. Miközben Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezletén rendkívül élesen támadta a három szakszervezeti vezetőt és dicsérte azt a kettőt, aki „bölcsen maradni kíván”, bejelentette lemondását a negyedik szakszervezeti képviselő, Leonard Woodcock, az UAW, az autóipari munkások szakszervezetének vezetője is. Ily módon a szakszervezeti vezetők közül egyedül Frank Fitz-Simmons, a szállítóipari szakszervezet (Teamsterek) vezetője — aki közvetve Nixon elnöknek köszönheti, hogy James Hoffa volt szakszervezeti elnök helyére került — maradt a bérbizottság tagja. Nixon elnök sajtóértekezletén ismét arra hivatkozott, hogy az AFL—CIO a bérből és fizetésből élő amerikaiak 80 milliós tömegének csupán 17 százalékát képviseli. Kijelentette: „én mint elnök, nem engedhetem meg, hogy bármely speciális érdekeket képviselő vezető megtorpedózza és elsüllyessze azt a programot, amelyre szükség van a nagy- közönség érdekeinek védelmében”. Nixon „önzéssel és teljes felelőtlenséggel” vádolta a lemondott szakszervezeti vezetőket, akik szerinte „otthagyták az infláció elleni küzdelmet”. Hangoztatta, hogy az ár- és bérellenőrzés „minden előírása és szabálya érvényben marad”. Bejelentette, hogy a bérbizottság a lemondott szak- szervezeti vezetők nélkül Is folytatni fogja munkáját, módosított összetételben, oly mór dón, hogy az üzleti világ képviseletének számszerű csökkentésével „kiegyensúlyozzák” a bérbizottság egy főre megfogyatkozott szakszervezeti képviseletét. Ötvenezr&s tömeggyéilés Chilében ötvenezer dolgozó válaszolt a chilei szakszervezetnek arra a felhívására, hogy csütörtöK este Santiago központjában tömeggyűlésen támogassák a népi egység kormányát. A chilei forradalmi változások hívei fegyelmezett sorokban, a város négy különböző pontjáról érkeztek Santiago központjába. Az elnöki palota előtt levő téren sorakoztak fel, hogy meghallgassák a nagygyűlés szónakált. A tömeggyűlés résztvevői vörös zászlókat lengetve éltették a kormánykoalíciót, s bélyegezték meg a nép ellen - ségelt. „Le a spekulánsokkal!” „Az egységes népet soha nem lehet legyőzni!” — hangoztatták. A szónokok elemezték az Allende-kormány hivatali ideje alatt elért sikereket, kitértek a fizetések emelésére, a rézbányák államosítására és a magánkézben levő nagybankok társadalmasítására. Több felszólaló felháborodásának adott hangot amiatt, hogy az amerikai kémszervezetek összeesküvést szőttek Allende és kormányának megdöntésére. Felszólították a népet, őrizze meg éberségét, s egységét, hogy megvédhessék a kormányt és elzárhassák az utat minden reakciós kísérlet elől. A tömeggyűlés rendbontás nélkül ért véget. (MTI) Mérlegen a tsz-ek múlt évi tevékenysége A gazdálkodásról és a vezetésről nyilatkozik a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője A zárszámadó közgyűlések valamennyi szövetkezetnél befejeződtek, jelenleg folynak a tervtárgyaló közgyűlések. Megkértük Lipták Sándor elvtársat, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjét, hogy összegezze az elmúlt év tapasztalatait az idei esztendő jobb munkáia érdekében, hogy ezzel is segítsünk a tervtárgyaló közgyűlések állásfoglalásainak helyes kialakításában. — Milyen eredmények születtek megyénk termelőszövetkezeteiben 1971-ben? — A mezőgazdaságban az 196!)- és 70-es évek vagy a >. 1970—71-es esztendő eredményének egymáshoz hasonlítása nem mindig szerencsés, de nem is mutat valós képet n munkáról. Ugyanis az egyik gazdasági ‘ évben szárazság volt, míg a másikban túl sok csapadék esett, Illetve a csapadék időbeli eloszlása nem volt kedvező. Ebből is látszik, hogy az embertől független, külső tényezők nagyban javítják vagy gátolják az egyébként becsületes, szakszerű, szorgalmas munka eredményét. Az eredmények eléréseben az alapvető meghatározó a munkák szakszerű, optimális időben és jó minőségben való elvégzése volt. Hatására a termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke 14.6 százalékkal nőtt, ami 15,5 százalékkal haladja meg az 1969- es rekord termésű esztendőt is. A bruttó jövedelem 7,4 százalékkal emelkedett, melyhek felhasználása során, ha minimális mértékben is, de tartalékoltak is a gazdaságok. Figyelemre méltó eredmények születtek a növénytermelésben. A búza átlagtermése megközelíti az országos átlagot. Jók az eredmények a tavaszi és őszi urnánál. Növekedett a géppel aratott területek aránya, ami a költségek és a szemveszteség csökkenését eredményezte. Nem lehetünk elégedettek a takarmánytermelés színvonalával. A szükségletnek csak 85—90 százalékát termelték meg gazdaságaink, de jelentkeztek minőségi problémák is. Sajnos, a munkaintenzív, igényes növénykultúrák termelése is csökkent. Az állattenyésztésben a sertéshústermelés fejlődött a legdinamikusabban. A sertéslétszám 12 százalékkal, a vágósertés-értékesítés 88.7 százalékkal nőtt egyetlen év alatt. A sertéshúsellátást — a negyedik ötéves terv vége előtt — az új, befejezés előtt álló szakosított telepek belépésével tartósan biztosítani tudjuk. Jó dolog, hogy a háztáji kisgazdaságok áruhústermelése is növekedett. Az elvárásnak megfelelően alakult a juhtenyésztés is. A vágójuk növelésére tett intézkedések hatására az állatok száma 24 ezerről 31 ezerre nőtt. A tsz- ek kiegészítő üzemágaiban — az ütem mérséklődése mellett ■— tovább emelkedett az árutermelés. Ezen ágazatokban egyre inkább az élelmiszer- gazdasághoz közvetlenebbül kapcsolódó feldolgozó és kiegészítő tevékenységet végeznek. A becsületes, szorgos munka eredményeként emelkedett a parasztság jövedelme, tovább javult életszínvonala. A jövedelem alakulásáról még csak előzetes számok vannak. Az egy dolgozó tagra jutó közösből származó évi jövedelem 4.2 százalékkal nőtt. az egy 10 órás munkanapra jutó részesedés 5 százalékkal emelkedett. Nagy jelentőségűek azok az intézkedések, amelyek a fürdők, öltözők létesítését szolgálták, ideiglenes, vagy állandó üzemi konyhákat hoztak létre a dolgozók ellátásának javítására. A termelőszövetkezetekben egyre több az olyan autóbusz, amelyik a dolgozókat szállítja a munkahelyére és vissza. Az 1971. évi eredmények azt bizonyítják, hogy a technológiai szempontból megoldottnak tekinthető és jövedelmező ágazatokban nőtt a termelési kedv. a termelési színvonal is viszonylag magas szinten stabilizálódik. A hagyományos technológiával termelő ágazatokban a jövedelmezőség romlik és ez a munkaerő-problémákkal együtt a termelési kedv csökkenését idézte elő (dohány-, kertészeti termékek). A mező- gazdasági termelésijén keletkezett feszültségek ellátási gondokat idéznek elő a tejnél, de jelentős importigényt támasztanak a cukornál, az abraktakarmánynál. — Nőtt, vagy csökkent a veszteséges termelőszövetkezetek száma és a veszteség ösz- szege? — A számokat összehasonlítva fejlődés állapítható mag. Az 1970-es évet 16 tsz 53 millió forint veszteséggel zárta, addig az elmúlt évben 14 tsz-nek 34 millió forint volt a vesztesége. A közvélemény által ismert veszteség azonban 5 millió, a többi 29 millió alaphiány, mely a tsz-ek erejét meghaladó, túlfejlesztés- ből adódik. Ezekben a gazdaságokban a pénzügyi egyensúly a beruházás mérséklésével viszonylag rövid idő alatt helyreállhat. A veszteséges gazdaságokban a gazdálkodás egész szerkezetének, ösztönzési rendszerének alapos felülvizsgálatára és indokolt módosítására Van szükség. A nagyobb problémát azok a szövetkezetek okozzák, ahol az 1970. évi veszteség 1971-ben is megismétlődött. Ennek okait alaposan meg kell vizsgálni, mert a veszteség „stabilizálódása” a közvetlenül érintett kollektívák számára éppen úgy elviselhetetlen, mint a gazdaságpolitika számára. — Milyen okok idézték elő a veszteséget a kedvezőtlen mérleggel záró gazdaságokban? — Meg kell említeni mint egyik alapvető tényezőt, azt,