Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

Százezer pár cipő exportra A budapesti Favorit Cipész Ktsz-nek kihelyezett részlege Nagy­orosziban a papucskészítő üzem. Korszerűen felszerelt, modem telephely. Néhány esztendővel ezelőtt létesítették. Szakember- hiány miatt nem sok bizalom volt hozzá, de akkor a nők bizo­nyítottak. A munkásképző tanfolyamokon nagy'* fogékonysággal sajátították el a szakmát. Ma már 130 jól képzett nőt foglal­koztatnak. Az évi termelési értékük 18,6 millió forint. Szőke Emilné is, akinek a bölcsődében vigyáznak két kisgyermekére, megtalálja itt a számítását. Nagyorosziban új gépeket kaptak, amelyekre 2,5 millió forintot költöttek. Megtérül, mert igen divatos, keresett lábbeliket készí­tenek. A napokban 100 000 pár papucs gyártásához kezdtek. Tóth Jánosné az export papucsok felső részét készíti, melyeket a Szovjetunióba szállítanak A dolgozók átlagkeresete 1500-1600 forjnt. Olyan megalapozat­lan hír terjedt el, hogy Budapesten, az anyavállalatnál azonos beosztásban levő dolgozók többet keresnek. Megérdeklődtük, és itt közöljük: nem igaz. A szakmunkások keresnek többet, ez vi­szont érthető. A betanított, munkások keresete azonos. Pintér Ferencné és Nagy Jánosné elégedettek, örömmel végzik mun­kájukat Mi keli a jó munkához? Pontos tervrajz, jó elő­készítés, elegendő és kifo­gástalan minőségű alap­anyag, folyamatos ég zavar­talan anyagellátás, kitűnő szakemberek. összehangolt és korszerű gyártástechnoló­gia, termelékeny gépi be­rendezés. szorgalom és lel­kiismeret. Rzzei még korántsem si­került teljes választ adni 'a kérdésre. A felsoroltak kö­zül akár egyetlennek a hiá­nya döntően befolyásolhatja a termelés menetét és ered­ményességét. Vajon milyennek látják «táját helyzetüket ezen a té­rem a balassagyarmati Fém­ipari Vállalat dobüzemének dolgozói? Szűcs Ferenc szocialista brigádjának néhány tagjával erről beszélgettem legutóbb a tágas és zajos üzemcsar­noknak egyik irodahelyisé­gében. — Tizennyolc tagja van a brigádnak — mondta Szűcs Ferenc. — Nyolc különböző méretű és típusú kábeldobot készítünk. Ezenkívül egy ki­lencediket nyugati exportra, de ebből jelenleg még nem sokat. Bizony, előfordul né­ha anyaghiány, s emiatt az adott termék gyártásában néhány napos kiesés. — Legutóbb, úgy két hete fordult elő ilyen eset — szólt közbe Uram János la­katos és hegesztő. — Lapos­acélból az első negyedévi utolsó szállítmány nem ér­kezett meg időben. Persze, azért ilyenkor sem mara­dunk munka nélkül. Ha nincsen anyag az egyik gyártmányhoz, van a másik­hoz. Az 'még- soha sem tör­tént meg, hogy mindenből hiány lett volna. A múltkor például a kétezer-hatszáz milliméteresről átálltunk, a kétezer-kettőszázasra. Tu­lajdonképpen a munkában nincsen kiesés, de mégse egészen mindegy, hol ide, hol oda kapni... Aradi Bstván a gyártásnál használt anyagok minőségét kifogásolta: — Nem egyforma az egyes szállítmányok minősége. Né­ha túlságosan kemény a la­posacél. Időnként annyira, hogy nem is tudjuk feldol­gozni. Nehéz a hegesztés, a varrat minősége is romlik, ráadásul könnyen elpattan­hat az anyag. A hegesztés­hez szükséges elektródáknak is fontos szerepük van a munkánkban. Csehszlovák elektróda kellene ezekhez a gyártmányokhoz, de mosta­nában csak magyart kapunk. A gyártás menete nem túlságosan bonyolult. A bri­gádtagok, Puruczki István, Blaskó László, a legfiata­labb, meg a többiek szinte egymás szavába vágva - so­rolták az egyes szakaszokat. A folyamat a rajzok alapján a központi darabolóban kez­dődik, ahol az anyagot mé­retre szabják. Utána a sajto­ló és a hengerítő követke­zik, a hajlítás és a pereme- zés. Az egyes darabok ösz- szeillesztését. készrehegesz-. lését, a varratok tisztítását, az úgynevezett „salakolást” és az utóellenőrzést a brigád végzi. A kör a festődében és a minőségi átvétellel zárul. A gyártási l folyamat egy­szerűsége ellenére nagy je­lentősége van a jó együtt­működésnek. — Rá van utalva az egyik üzemrész, brigád és dolgozó a másikra — mondta Pu­ruczki István. — Ezt vala­mennyien tudjuk. Így is dol­gozunk. Megtettük mi még azt is, hogy társadalmi munkában besegítettünk a festőknek. Ez nálunk nem okozhat fennakadást. — Gondolhatja, nyolc éve csináljuk, van már benne gyakorlatunk — tette hozzá a brigádvezető. — Sélejtünk még nem volt. Egyszer sem reklamáltak a vevők. Miat­tunk soha sem késett a szál­lítmány. / A riport végére egyetlen kérdés maradt: vajon jogo­sak-e az elhangzott észre­vételek? — Úgy igaz. ahogyan a dolgozók elmondták — vá­laszolt Vas Miklós igazgató. — Nemcsak a mi gondunk, hogy akadozik az anyagellá­tás. másutt is vannak ha­sonló problémák. Kis „cég” vagyunk, nem mi diktáljuk h feltételeket a szállítóknak. Kénytelenek vagyunk akár műbizonylat néLkül is beér­ni azzal, amit kapunk. Ezt a rizikót egyelőre vállalni kell. Nem tudunk erőnkön felül készletezni. — Ami az elektródákat il­leti — egészítette ki Fodor János üzemvezető - -. áriéi szó sincsen, hogy magyar rosszabb lenne, mint a kül­földi. De ehhez a munkához valóban csehszlovák elektró­dára lenne szükség. Sajnos, pillanatnyilag egy gramm sincsen belőle. — Nemrégen odaát jártam — mondta az igazgató. — Erről is tárgyaltam. Átme­neti szünet után előrelátha­tólag újra kapunk majd csehszlovák elektródát. . K. S. Iilpaf*an, lm kemény Úgy igasn ahogy mondják Kiváló könyvtár Évenként kétmillió-forint Vigyázzunk rái A nagybútonyi községi gyermekkönyvtár ismét be­nevezett a Kiváló könyvtár országos pályázatra. A nagy- bátonyi gyermekkönyvtár nagyszerűen dolgozik, sok­sok kis olvasóval szerettet­ték meg itt a könyvet, akik később, nagyobb korukban is rendszeres könyvtárláto­gatók lettek. Várkonyi Ist­vánná, a könyvtár vezetője nemrégiben kapta meg a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést, amely ugyancsak a könyvtár jó munkáját igazolja. A Kiváló Könyvtár cím elnyerése sok feltétel­hez kötött és két év múlva értékelik a verseny eredmé­nyeit. A nagyvárosok átka, hogy az iparosodás fejlődésével egyre több, különféle égés­termék és egyéb szennyez^ anyag kerül a levegőbe. En­nek is megvan az orvossá­ga, ugyanis köztudomású, hogy a növények szűrik a levegőt és a káros anyagok nagy részét megkötik. An­nak fontosságát, hogy az ipari centrumok környékén és belterületén is megfelelő „zöld felületek” legyenek, népgazdaságunk is felfogta és sok millió forintos terve­ket készíttetett és készített a nagyvárosok megfelelő „légszűréssel” való ellátásá­ra. Salgótarján kormos, füs­tös levegője régóta hírhedt. A városi tanács kertészete igyekszik felvenni a harcot a jó levegőért. Minden év­ben tavasszal létrehozzák a zöld foltokat, parkokat, vi­rágágyakat a város terüle­tén. Évente kétmillió forin­tot áldoznak erre a célra. Sajnos — mint azt Nékám Ervintől. a tanács köztiszta­sági és parkfenntartó üze­mének vezetőjétől megtud­tuk — ennek az ősz* szegnek több mint 10 százalékát olyan költsé­gekre fordítják, amit tulaj­donképpen csak egyszer kellene kifizetni, mégis évenként jelentkezik. Eny- .' nyibe kerülnek azok a fa­csemeték, díszcserjék és egyéb időtálló növények, melyeket a város lakossága évente kipusztít, és így a város zsebéből emel ki ez* reket. Egyezeregyszáz facse* metét és díszcserjét kell eb­bén az évben is újra ültet« ni. Több megbecsülést ér­demelnének parkjaink, hisz’ üdezöld színükkel az életet jelentik a betortrengeteg- ben. A kertészet dolgozói min­dent elkövetnek, hogy mi-J nél szebbé varázsolják avá* rost. Még a múlt tél elején kiültették az árvácskapa­lántákat, tulipánhagymákat, melyek április, májusban vi­rágzanak majd, ott, ahol nem taposták ki. Télen ugyanis a parkokon keresz­tül szabályszerű ösvényt ta­posnak a sietős emberek, akik nem érnek rá kerül­getni az ágyasokat. A ker­tészet figyelembe veszi eze­ket a spontán kialakult út­vonalakat, és ahol lehetsé­ges, indokolt, ott ketté vág­ják a parkot, ha kell és utat hagynak. A héten történt A PERCEKRŐL Tágas, barátságos a ludány- halászi fiatalok klubja. A falakon újságokból, folyóiratokból kivá­gott fotók, a kedvenc zeneka-j rok, énekesek. A berendezés egy része maguk-barkácsolta, maguk-díszítette. Egy ünnepség utáni este itt jöttek össze a KISZ-vezetők, ak­tivisták és pedagógusok. Most látom, rossz helyre került az ,,és’’f hiszen a pedagógusok egy része is aktív KISZ-es. Vagy tízen ültük körül 02 asztalt a sarokban. — Nézzen körül — mondja a szomszédom. — Most is négy pe­dagógust lát itt. Az egyik KISZ- titkár, á másik úttörővezető, a harmadik KISZ-propagandista, a negyedik pártösszekötő. És nem véletlenül keveredtek most ide a KISZ-esek, helyesebben a többi KISZ-esek közé. Nálunk a pedagógusok nagy része nem­csak eljár olykor a fiatalok kö­zé, hanem együtt él velük. Szomszédom igaza hamaro­san be is bizonyosodott. Szinte pillanatokon belül parázs vita kerekedett. Az ifjúsági mozga­lomról, a sportról folyt a szó. Látszott, hogy egymást ismerő, összeszokott társaság veszi kö­rül az asztalt. Sűrűn emlegették távollevő fiatalok nevét is, ami azt' jelezte, hogy az összeszo­kott társaság jóval népesebb, mint ahányon most, este itt van­nak. — Azt akarjuk, hogy az ifjúsági mozgalom vonzó, változatos programot adjon a fiataloknak? Akkor kezdjünk hozzá, most, rög­tön, és nem a több napos nagy rendezvényeknél, hanem a per­ceknél — magyarázza szomszé­dom. — Itt ez a klub. Nem vala­mi gyönyörű a berendezése, de fontos az? Az a lényeg, hogy van egy hely, ahol összejöhe­tünk, és remek vitákat rendez­hetünk. ■ Pedagógus és nem pedagógus KISZ-esek folytattak heves szó­párbajt a fiatalokról, a fiata­lokért. Minden szavuk bizonyíté­ka volt elvünknek: nevelni nem. csak az iskola falai között le­het; a fiatalok közös művelődé­se, szórakozása nem szakadhat meg délután, az iskolai okta­tást követően. — Sajnos, anyagias világban élünk - kommentál tovább szom­szédom, — A pénzhajsza sokunk­nál meghatározó. De nézzen csak szét itt, az Osztat körül. Kollégám például kétezer fo­rintos fizetésből tartja el a csa­ládját. Talárt, nem tudna szabad idejére valami pénzt hozó el­foglaltságot találni? Dehogynem! Csakhogy a hivatása neki va­lóban hivatás. Vagy egy salgó­tarjáni kollégám? Tanítási szün­napon találkozom vele a bu­szon, gyerekekkel utazik. Ho-á mentek? — Nincs tanítás — mondja ő — kiviszem a gyere­keket bgy kicsit a hegyekbe, a jp levegőre. Hadd futkossanak, játsszanak kedvükre! Szomszédom egy fa gyökérze­tével példázta a mondottakat A főgyökér, ugye, az a legfon­tosabb. De a főgyökér vajon nem hajszálgyökereken keresztül kapja az életet?- Hát ezért mondom, hogy ne­künk, pedagógusoknak a perce­ket kell megragadnunk. A mo­numentális rendezvények, a nagy hírverésre érdemes dolgok lát­ványosak, és sokszor a munka megítéléséhek alapjául is szol- gálnqk. A gyerekeknek azonban - legyen szó akár úttörőkről, akár KISZ-esekről - nagyobb szolgálatot teszünk, ha percein­ket adjuk. De azt számolatlanul, ahogyan hivatásunk, a pedagó­guspálya követeli meg tőlünk. Milyen kár, hogy ezek a per­cek gyakran hiányoznak!... Mivel az építkezések miJ att nem, gazdaságos az éve-; lő növények kiültetése, egyelőre egy-kétnyári nővé« nyékét ültetnek a parkoké ba. 1972-ben mintegy 40 ezer palántát helyeznek el. Többek között három és fél ezer dáliát, közel tízezer petúniát, ezer salviát. A palántáKat a saját ket­tészeli üzemben nevelik és negyven parkmunkás gon­doskodik róla, hogy időben és szakszerűen kerüljenek a város különböző pontjaira. A parkokat 13 játszótér-és parkőr hivatott megvédeni a rongálástól, sajnos, azon­ban munkájuk nagyon ne­héz. Nem tekintik őket hi­vatalos személyeknek, uta­sításaikat nem tartják be, kijátszák, félrevezetik őket, Nagy probléma az is, hogy különösen a város közpon - jában a tervezők nem gon­doltak a felnövekvő nem­zedékre. Kevés a játszótér, a gyerekek a parkba kény­szerülnek, és bizony előfor­dul, hogy igen-igen meg­rongálják azt a kevés nö­vénykultúrát. ami a város­ban található. Vigyázzunk a parkokra! Mindnyájunk örömét szol­Sz. M. galjak, egészségünket védik. G. I. NÓGRÁD — 1972. március 18., szombat 5 « i

Next

/
Oldalképek
Tartalom