Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
Százezer pár cipő exportra A budapesti Favorit Cipész Ktsz-nek kihelyezett részlege Nagyorosziban a papucskészítő üzem. Korszerűen felszerelt, modem telephely. Néhány esztendővel ezelőtt létesítették. Szakember- hiány miatt nem sok bizalom volt hozzá, de akkor a nők bizonyítottak. A munkásképző tanfolyamokon nagy'* fogékonysággal sajátították el a szakmát. Ma már 130 jól képzett nőt foglalkoztatnak. Az évi termelési értékük 18,6 millió forint. Szőke Emilné is, akinek a bölcsődében vigyáznak két kisgyermekére, megtalálja itt a számítását. Nagyorosziban új gépeket kaptak, amelyekre 2,5 millió forintot költöttek. Megtérül, mert igen divatos, keresett lábbeliket készítenek. A napokban 100 000 pár papucs gyártásához kezdtek. Tóth Jánosné az export papucsok felső részét készíti, melyeket a Szovjetunióba szállítanak A dolgozók átlagkeresete 1500-1600 forjnt. Olyan megalapozatlan hír terjedt el, hogy Budapesten, az anyavállalatnál azonos beosztásban levő dolgozók többet keresnek. Megérdeklődtük, és itt közöljük: nem igaz. A szakmunkások keresnek többet, ez viszont érthető. A betanított, munkások keresete azonos. Pintér Ferencné és Nagy Jánosné elégedettek, örömmel végzik munkájukat Mi keli a jó munkához? Pontos tervrajz, jó előkészítés, elegendő és kifogástalan minőségű alapanyag, folyamatos ég zavartalan anyagellátás, kitűnő szakemberek. összehangolt és korszerű gyártástechnológia, termelékeny gépi berendezés. szorgalom és lelkiismeret. Rzzei még korántsem sikerült teljes választ adni 'a kérdésre. A felsoroltak közül akár egyetlennek a hiánya döntően befolyásolhatja a termelés menetét és eredményességét. Vajon milyennek látják «táját helyzetüket ezen a térem a balassagyarmati Fémipari Vállalat dobüzemének dolgozói? Szűcs Ferenc szocialista brigádjának néhány tagjával erről beszélgettem legutóbb a tágas és zajos üzemcsarnoknak egyik irodahelyiségében. — Tizennyolc tagja van a brigádnak — mondta Szűcs Ferenc. — Nyolc különböző méretű és típusú kábeldobot készítünk. Ezenkívül egy kilencediket nyugati exportra, de ebből jelenleg még nem sokat. Bizony, előfordul néha anyaghiány, s emiatt az adott termék gyártásában néhány napos kiesés. — Legutóbb, úgy két hete fordult elő ilyen eset — szólt közbe Uram János lakatos és hegesztő. — Laposacélból az első negyedévi utolsó szállítmány nem érkezett meg időben. Persze, azért ilyenkor sem maradunk munka nélkül. Ha nincsen anyag az egyik gyártmányhoz, van a másikhoz. Az 'még- soha sem történt meg, hogy mindenből hiány lett volna. A múltkor például a kétezer-hatszáz milliméteresről átálltunk, a kétezer-kettőszázasra. Tulajdonképpen a munkában nincsen kiesés, de mégse egészen mindegy, hol ide, hol oda kapni... Aradi Bstván a gyártásnál használt anyagok minőségét kifogásolta: — Nem egyforma az egyes szállítmányok minősége. Néha túlságosan kemény a laposacél. Időnként annyira, hogy nem is tudjuk feldolgozni. Nehéz a hegesztés, a varrat minősége is romlik, ráadásul könnyen elpattanhat az anyag. A hegesztéshez szükséges elektródáknak is fontos szerepük van a munkánkban. Csehszlovák elektróda kellene ezekhez a gyártmányokhoz, de mostanában csak magyart kapunk. A gyártás menete nem túlságosan bonyolult. A brigádtagok, Puruczki István, Blaskó László, a legfiatalabb, meg a többiek szinte egymás szavába vágva - sorolták az egyes szakaszokat. A folyamat a rajzok alapján a központi darabolóban kezdődik, ahol az anyagot méretre szabják. Utána a sajtoló és a hengerítő következik, a hajlítás és a pereme- zés. Az egyes darabok ösz- szeillesztését. készrehegesz-. lését, a varratok tisztítását, az úgynevezett „salakolást” és az utóellenőrzést a brigád végzi. A kör a festődében és a minőségi átvétellel zárul. A gyártási l folyamat egyszerűsége ellenére nagy jelentősége van a jó együttműködésnek. — Rá van utalva az egyik üzemrész, brigád és dolgozó a másikra — mondta Puruczki István. — Ezt valamennyien tudjuk. Így is dolgozunk. Megtettük mi még azt is, hogy társadalmi munkában besegítettünk a festőknek. Ez nálunk nem okozhat fennakadást. — Gondolhatja, nyolc éve csináljuk, van már benne gyakorlatunk — tette hozzá a brigádvezető. — Sélejtünk még nem volt. Egyszer sem reklamáltak a vevők. Miattunk soha sem késett a szállítmány. / A riport végére egyetlen kérdés maradt: vajon jogosak-e az elhangzott észrevételek? — Úgy igaz. ahogyan a dolgozók elmondták — válaszolt Vas Miklós igazgató. — Nemcsak a mi gondunk, hogy akadozik az anyagellátás. másutt is vannak hasonló problémák. Kis „cég” vagyunk, nem mi diktáljuk h feltételeket a szállítóknak. Kénytelenek vagyunk akár műbizonylat néLkül is beérni azzal, amit kapunk. Ezt a rizikót egyelőre vállalni kell. Nem tudunk erőnkön felül készletezni. — Ami az elektródákat illeti — egészítette ki Fodor János üzemvezető - -. áriéi szó sincsen, hogy magyar rosszabb lenne, mint a külföldi. De ehhez a munkához valóban csehszlovák elektródára lenne szükség. Sajnos, pillanatnyilag egy gramm sincsen belőle. — Nemrégen odaát jártam — mondta az igazgató. — Erről is tárgyaltam. Átmeneti szünet után előreláthatólag újra kapunk majd csehszlovák elektródát. . K. S. Iilpaf*an, lm kemény Úgy igasn ahogy mondják Kiváló könyvtár Évenként kétmillió-forint Vigyázzunk rái A nagybútonyi községi gyermekkönyvtár ismét benevezett a Kiváló könyvtár országos pályázatra. A nagy- bátonyi gyermekkönyvtár nagyszerűen dolgozik, soksok kis olvasóval szerettették meg itt a könyvet, akik később, nagyobb korukban is rendszeres könyvtárlátogatók lettek. Várkonyi Istvánná, a könyvtár vezetője nemrégiben kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amely ugyancsak a könyvtár jó munkáját igazolja. A Kiváló Könyvtár cím elnyerése sok feltételhez kötött és két év múlva értékelik a verseny eredményeit. A nagyvárosok átka, hogy az iparosodás fejlődésével egyre több, különféle égéstermék és egyéb szennyez^ anyag kerül a levegőbe. Ennek is megvan az orvossága, ugyanis köztudomású, hogy a növények szűrik a levegőt és a káros anyagok nagy részét megkötik. Annak fontosságát, hogy az ipari centrumok környékén és belterületén is megfelelő „zöld felületek” legyenek, népgazdaságunk is felfogta és sok millió forintos terveket készíttetett és készített a nagyvárosok megfelelő „légszűréssel” való ellátására. Salgótarján kormos, füstös levegője régóta hírhedt. A városi tanács kertészete igyekszik felvenni a harcot a jó levegőért. Minden évben tavasszal létrehozzák a zöld foltokat, parkokat, virágágyakat a város területén. Évente kétmillió forintot áldoznak erre a célra. Sajnos — mint azt Nékám Ervintől. a tanács köztisztasági és parkfenntartó üzemének vezetőjétől megtudtuk — ennek az ősz* szegnek több mint 10 százalékát olyan költségekre fordítják, amit tulajdonképpen csak egyszer kellene kifizetni, mégis évenként jelentkezik. Eny- .' nyibe kerülnek azok a facsemeték, díszcserjék és egyéb időtálló növények, melyeket a város lakossága évente kipusztít, és így a város zsebéből emel ki ez* reket. Egyezeregyszáz facse* metét és díszcserjét kell ebbén az évben is újra ültet« ni. Több megbecsülést érdemelnének parkjaink, hisz’ üdezöld színükkel az életet jelentik a betortrengeteg- ben. A kertészet dolgozói mindent elkövetnek, hogy mi-J nél szebbé varázsolják avá* rost. Még a múlt tél elején kiültették az árvácskapalántákat, tulipánhagymákat, melyek április, májusban virágzanak majd, ott, ahol nem taposták ki. Télen ugyanis a parkokon keresztül szabályszerű ösvényt taposnak a sietős emberek, akik nem érnek rá kerülgetni az ágyasokat. A kertészet figyelembe veszi ezeket a spontán kialakult útvonalakat, és ahol lehetséges, indokolt, ott ketté vágják a parkot, ha kell és utat hagynak. A héten történt A PERCEKRŐL Tágas, barátságos a ludány- halászi fiatalok klubja. A falakon újságokból, folyóiratokból kivágott fotók, a kedvenc zeneka-j rok, énekesek. A berendezés egy része maguk-barkácsolta, maguk-díszítette. Egy ünnepség utáni este itt jöttek össze a KISZ-vezetők, aktivisták és pedagógusok. Most látom, rossz helyre került az ,,és’’f hiszen a pedagógusok egy része is aktív KISZ-es. Vagy tízen ültük körül 02 asztalt a sarokban. — Nézzen körül — mondja a szomszédom. — Most is négy pedagógust lát itt. Az egyik KISZ- titkár, á másik úttörővezető, a harmadik KISZ-propagandista, a negyedik pártösszekötő. És nem véletlenül keveredtek most ide a KISZ-esek, helyesebben a többi KISZ-esek közé. Nálunk a pedagógusok nagy része nemcsak eljár olykor a fiatalok közé, hanem együtt él velük. Szomszédom igaza hamarosan be is bizonyosodott. Szinte pillanatokon belül parázs vita kerekedett. Az ifjúsági mozgalomról, a sportról folyt a szó. Látszott, hogy egymást ismerő, összeszokott társaság veszi körül az asztalt. Sűrűn emlegették távollevő fiatalok nevét is, ami azt' jelezte, hogy az összeszokott társaság jóval népesebb, mint ahányon most, este itt vannak. — Azt akarjuk, hogy az ifjúsági mozgalom vonzó, változatos programot adjon a fiataloknak? Akkor kezdjünk hozzá, most, rögtön, és nem a több napos nagy rendezvényeknél, hanem a perceknél — magyarázza szomszédom. — Itt ez a klub. Nem valami gyönyörű a berendezése, de fontos az? Az a lényeg, hogy van egy hely, ahol összejöhetünk, és remek vitákat rendezhetünk. ■ Pedagógus és nem pedagógus KISZ-esek folytattak heves szópárbajt a fiatalokról, a fiatalokért. Minden szavuk bizonyítéka volt elvünknek: nevelni nem. csak az iskola falai között lehet; a fiatalok közös művelődése, szórakozása nem szakadhat meg délután, az iskolai oktatást követően. — Sajnos, anyagias világban élünk - kommentál tovább szomszédom, — A pénzhajsza sokunknál meghatározó. De nézzen csak szét itt, az Osztat körül. Kollégám például kétezer forintos fizetésből tartja el a családját. Talárt, nem tudna szabad idejére valami pénzt hozó elfoglaltságot találni? Dehogynem! Csakhogy a hivatása neki valóban hivatás. Vagy egy salgótarjáni kollégám? Tanítási szünnapon találkozom vele a buszon, gyerekekkel utazik. Ho-á mentek? — Nincs tanítás — mondja ő — kiviszem a gyerekeket bgy kicsit a hegyekbe, a jp levegőre. Hadd futkossanak, játsszanak kedvükre! Szomszédom egy fa gyökérzetével példázta a mondottakat A főgyökér, ugye, az a legfontosabb. De a főgyökér vajon nem hajszálgyökereken keresztül kapja az életet?- Hát ezért mondom, hogy nekünk, pedagógusoknak a perceket kell megragadnunk. A monumentális rendezvények, a nagy hírverésre érdemes dolgok látványosak, és sokszor a munka megítéléséhek alapjául is szol- gálnqk. A gyerekeknek azonban - legyen szó akár úttörőkről, akár KISZ-esekről - nagyobb szolgálatot teszünk, ha perceinket adjuk. De azt számolatlanul, ahogyan hivatásunk, a pedagóguspálya követeli meg tőlünk. Milyen kár, hogy ezek a percek gyakran hiányoznak!... Mivel az építkezések miJ att nem, gazdaságos az éve-; lő növények kiültetése, egyelőre egy-kétnyári nővé« nyékét ültetnek a parkoké ba. 1972-ben mintegy 40 ezer palántát helyeznek el. Többek között három és fél ezer dáliát, közel tízezer petúniát, ezer salviát. A palántáKat a saját kettészeli üzemben nevelik és negyven parkmunkás gondoskodik róla, hogy időben és szakszerűen kerüljenek a város különböző pontjaira. A parkokat 13 játszótér-és parkőr hivatott megvédeni a rongálástól, sajnos, azonban munkájuk nagyon nehéz. Nem tekintik őket hivatalos személyeknek, utasításaikat nem tartják be, kijátszák, félrevezetik őket, Nagy probléma az is, hogy különösen a város közpon - jában a tervezők nem gondoltak a felnövekvő nemzedékre. Kevés a játszótér, a gyerekek a parkba kényszerülnek, és bizony előfordul, hogy igen-igen megrongálják azt a kevés növénykultúrát. ami a városban található. Vigyázzunk a parkokra! Mindnyájunk örömét szolSz. M. galjak, egészségünket védik. G. I. NÓGRÁD — 1972. március 18., szombat 5 « i