Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
Egy puttony palack Városi ízemnek szokatlan• helyét modern gáztűzhelyek nak tűnő, de Mohorán, meg váltják fel. a többi községben mindenna- Mohorán eddig 56 család pos dolog: asszonyok beszél- otthonában teszi kényelmeseb- gctnek az utcán, hátukon ko- bé a második műszakot a gáz. sárban gázpalack. A falusi A palackok rendszeres cserééletforma megváltozásával tér- jére is lehetőség van a köz- ■mészetessé válik ez az utca- ségben, Radnai Géza nyug- kép, mert a régi „sparheldek", díjas ( vasutas mindennap készen áll a gáztelepen, hogy kiszolgálja a teli palackért érkezőket. Gazdik Jánosné és Urbán Jánosné — képünkön — igy aztán vidáman beszélgethetnek az utcán, amíg a hátuk, .meg a kosár bírja a nem éppen könnyű terhet. Kulcsár József felvétele Az osztályvezető nem búcsúzott Aránylag még fiatal ember Pereez László, a Rétsági Járási Hivatal mezőgazdasági osztályának volt vezetője. Az elmúlt hónapban töltötte be öt- vennegyedik életévét. És most mégis otthagyta munkahelyét. Kern akarta ő. de az orvos parancsa, a megromlott egészségi állapota ezt tette számára kötelezővé. Hosszú utat tett meg Pe- recz László, amíg kivette munkakönyvét a Rétsági járási Hivataltól. Már az az út is hosszú volt, amelyik az Aba- új megyei Göncz községből Diósjenőig vezetett. A bányász fia alig kilencéves korában mostoha szülőkhöz került, s a munkát az erdészetben ismerte meg először. Dolgozott Aszalón, Hosszúpályi- ban, s 1936-ban jegyezte el magát Diósjenővel. Itt 1® az erdőben vállalt munkát mindaddig. amig a katonaság el nem szólította az otthontóL A felszabadulás fordulatot hozott Pereez László életében is. Mint új gazda 5 hold földön kezdte meg a gazdálkodást. Élete azóta összefügg a földdel. Először a Szügyi Állami Gazdaságban mint segéd- agronómus, később az állami gazdaságok megyei központjában mint tervelőadd fáradozik a szocialista mezőgazdaság megteremtésén. De megtaláljuk a földművesszövetkezetek rétsági járási központjában is mint járási fő- agronómust. Itt már a termeltetés terén elért eredményeiért, a Kiváló Dolgozó jelvénynyel tüntették ki. 1960. május 1-én nevezték ki a Rétsági járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjévé, közben dolgozott a diósjenői termelőszövetkezetben mint elnök, á ^égén ismét mint a járási hivatal osztályvezetője vett búcsút munkatársaitól. Amellett, hogy sokat fáradozott a mezőgazdaság' szocialista átszervezéséért — munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatával is kitiint?tték — tagja volt a járási tanácsnak, és a járási pártbizottságnak Is. Hogy gyakorlati tudását az elmélettel is párosítsa, a Marx Károly Közgazdasági Tudó mányegyetemen közgazdaság, technikusi oklevelet is szerzett Nehéz a munkától megválni. Gresina István, a Rétsági járási Hivatal elnöke foglalta így össze Pereez László munkásságát: — Szeretett munkatársunk és barátunk, egy küzdelmes, de sikerélményekben, eredményekben gazdag munkásélet után kezdi meg a jól megérdemelt pihenést. Életét, energiáját, munkásságát a népnek, a közösségnek szentelte. Ébben mindig fáradhatatlan, lelkes és önfeláldozó volt. A párt szavára mindig nagy odaadással hallgatott, tisztelettel tett eleget a kapott megbízatásoknak. Bármilyen feladattal — munkakörrel bízták is meg — mindig és mindenkor képességeinek legjavát adva. hallatlan szorgalommal. aktivitással, példamutató határozottsággal, akaraterővel. becsülettel és lelkiismerettel igyekezett azt meg oldani, végrehajtani. Valóban, nem könnyű, de sikerekben gazdag, és nagyér, változatos életpálya után érkezett p! Pereez I.ászló o':- hoz a fordulóhoz. amikor munkája jutaimát pihenésbe,. eltöltött évek honorálják. Az osztályvezető azonban nem búcsúzott. Egészségét ugyan kikezdte az idő, de a mező- gazdaságot most sem hagyja cserben. Ezekben a napokban egy szanálási bizottságot vezet, hogy talpraállítson egy termelőszövetkezetet, csakúgy mint azt Diósjenőn tette. A köszöntő szavak elhangzottak. De Pereez László, ez az energikus férfi csak jelképesen hagyta ott a mezőgazdasági osztályt. Mert dolgozni akar továbbra is a mező- gazdaságért, a közös gazdaságok felemelkedéséért. Ehhez a törekvéséhez mi is további erőt. és egészséget kívánunk. — somogyvári — Vékony, apró növésű ember és nagyon egészséges. Csak a fogaira panaszkodik, hogy megkoptak. De megcsináltatja és okkor az is kifogástalan lesz. Egészséges az életszemlélete is. Becsületesen elvégezni a munkát, amely a család asztalára kenyeret jelent. Ehhez egészség kell, testi és lelki is. Derül azon, hogy a doktornál akkor volt, amikor tüzelőt szállított a rendelőnek és az orvos szemrehányást tett neki. — Maga még nem volt beteg sem.. . Ilyen erpber Mihalovics József Szurdokpüspökiben. Megalakulástól a közösben dolgozik. Tízéves munkája gyümölcse az új ház, a szép berendezés. Hozzátartozói is egészségesek. Fia most nősül, kislánya tanul. Tele van életkedvvel, tervvel. Felújítja az öfeg szülők házát. Megtakarított pénzüket fordítják rá. Leírd. hogy oda költöznek, amikor a fiú megnősül. Az öregek Várják őket. Mihalovics nmtig dolgozik, tekintélyes ember a faluban. Nem jár em a kocsmába, sem össze- mveteiekre. ha azok nem hi- -miosak. Tekintélyét magasítása növeli. Az óv eseménye Főiskolai tcmőimyitő Salgótarjánban Nyilatkozik a müveiödéttü#yi o»xiály lexetoje A Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével, Fekete Ottóval készítettünk interjút az oktatásügy, a közművelődés időszerű feladatairól, az 1972-es év várható eseményeiről. — Az MSZMP X. kongresz- szusa után a napi gyakorlat tennivalóit kellett meghatározni. Mik a leglényegesebb tendenciák a megyei művelődésügyi osztály irányító munkájában? — Az 1972-es évet olyan időszaknak terveztük meg, melyet nem a Látványos akciók, hanem a folyamatosan előrevivő napi aprómunka, szerény fnunkasikerek jellemeznek. — Mindenekelőtt: tovább keli korszerűsítenünk a közoktatás folyamatát. Köztudott, hogy az MSZMP kongresszusa óta az egész iskola- rendszert átfogó vizsgálatok, elemzések készültek az országban, megyénkben is. Az év második felében az országos állásfoglalások nyomán kell majd kijelölnünk azokat a tennivalókat megyénkben, amelyekkel tovább korszerűsíthetjük oktató-nevelő munkánkat az iskolában. Erre az időszakra világosan kell látnunk jelenlegi gondjainkat: milyen az intézmények állapota, felszereltsége, technikai színvonala, milyen objektív alapokra építjük a jövő iskolapolitikáját. — Milyen intézkedésekkel segítik a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulását? — Változatlanul központi feladatként kezeljük ezt a problémakört. Űjabb és újabb szervezeti formákat alakítunk ki a fizikai dplgozók gyermekeinek folyamatos, rendszeres segítésére. Az egyetemi előkészítők, speciális tanfolyamok eredményesen dolgoznak. Sikerült tovább növelnünk a megyei tanács vb. által adományozott tanulmányi ösztöndíjak, szociális támogatások összegét, az- 1970/71-es tanévben felhasznált összeg háromszorosát, 360 ezer forintot fordítunk erre a célra, s így 110 rászoruló tehetséges gyermek támogatását tudjuk megoldani. Természetesen ezzel egyáltalán nem vagyunk elégedettek, s mivel gazdasági lehetőségeink végesek, szeretnénk össztársadalmi üggyé tenni a problémát. A művelődésügyet irányító szervek koordinációjával szándékozunk megszervezni a termelőüzemek közvetlen részvéteiét ebben az akcióban. Annyi már most nyilvánvaló: kezdeményezéseink a gazdasági vezetők érdeklődését felkeltették, az első visszhangok kedvezőek. — A korszerűsödő Iskolahálózatban milyen áj feladatokat szánnak a megnövekedett hatáskörű. iskolavezetésnek? — 1971-ben valóban jelentősen megnőtt az oktatási intézmények igazgatóinak jogköre. Az új gazdaságirányítási rendszer szellemében az eredményesebb munkát segítő szervezeti, munkáltatói döntések az intézményben születnek. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy a jogkörök növekedésével nem következett be automatikusan az a körülmény, hogy ideális szakszerűséggel élnének mindenütt a lehetőségeikkel. Minisztériumi vizsgálat, elemzés után egyszerűsíteni fogjuk az iskolai ügyvitelt, adminisztrációt, de ezzel párhuzamosan megköveteljük az iskolai munka közvetlen irányításának szaksze- rűsödiését. Az iskolavezetés munkájában elengedhetetlennek tartjuk az iskolai élet folyamatos demokratizálását. Alapozódjanak az iskolára vonatkozó döntések a tantestületek kollektív bölcsességére, de fontosnak tartjuk a* tanulóifjúság, a szülők részvételét is egy szélesebben értelmezett iskolai demokrácia rendszerében. » — Hogyan illeszkedik be az új főiskola a megye szellemi térképére, az oktatási rendszerbe? — 1972. szeptemberében a zeneiskola új épületében megkezdi munkáját Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola vállalatgazdálkodási szakának ipari tagozata. A körülmény, hogy főiskola Salgótarjánban, óriási jelentőségű, mind a megyeszékhe.'y szellemi életében, mind a majdani hatása alapján, a megye gazdasági fejlődésében. Megyénkben a hatvanas évelt közepén, ezer főre mindössze 0.9 pénzügyi-számviteli szakember Jutott az országos 4.2- vel szemben. Jelenleg a főiskola indításának közvetlen előkészítésén fáradozunk, szorosan együttműködve a budapesti anyaiskolával. Szervezeti kérdések tisztázása után a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása a legközelebbi célunk. Az épület. ahol a főiskola megkezdi működését 1972. augusztus litre elkészül, a beruházási vállalat mindent megtett, megtesz a korszerű berend,ezes biztosítása érdekében. Nyugodtan állíthatjuk: ■ az év legjelentősebb esemenye lesz 1972. szeptemberében megyénkben a főiskolai tanévnyitás. ötven nappali tagozatos, s mintegy nyolcvan levelező hallgató kezdi meg tanulmányait az új intézményben. Az érdeklődés a megyében is, de országosan is jelentős. —- Mi várható a megye közművelődésében 1972-ben? — 1972. májusában a Nógrád megyei Tanács megtárgyalja a megye közművelődésének helyzetét, a következő időszak fő feladatait. Ügy gondolom, hogy ezen a téren legfontosabb tennivalónk, hogy a közművelődés ügyét össztársadalmi üggyé léptessük elő, a termelőegységek felelősségét felébresszük. Azt hiszem, ezekben a kérdésekben a tanácsülés állásfoglalása megerősít majd bennünket Nagyon érdekesnek ígérkezik az a tájékoztató is, amit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatósága készít a megyei tanácsülés elé az acélgyárban dolgozó munkások művelődéséről, élet- és munkakörülményeiről. A közművelődési tevékenységet már a közeljövőben is csak a gazdasági szférával kialakuló legteljesebb egységben lehet eredményes folyamatnak elképzelni — fejezte be nyilatkozatát Fekete Ottó. S. N. Mihalovics, a fogatos Ebben az évben is rábízták, hogy ossza szét a háztáji földet. Rudas Józsefnéval és Me- de Józsi bátyával végezték el munkát. Felelősséggel, mint mindent 'amit rábíznak. Felélénkül a tekintete. — Holnap már megyünk az erdőre... Egyszerű tüzelőfa leszállításáról ván szó, de azt is felelősséggel végzi. Mert másképpen dolgozni nem lehet. Ezt a munkát meg azért is nagyon szereti, mert apjától örökölte. Amikor az ablakon keresztül a Mátrát nézi, vékony arcán látni, hogy amit mond, azt komolyan gondolja. — A hegyi ösvények veszélyesek. .. Ok mégis mennek, mert apáról fiúra szállt az erdei munka. Fel a Godóhalála- völgyön, ahol talán száz esztendeje is annak, lovastól, kocsistól a mélybe zuhant a fuvaros, ott lelve halálát' az egyik ló alatt, ami vele pusztult. Csak a rudas élte túl, de azt sem foghatták többé kocsi elé. A cigányok vették meg. Mikor mennek felfelé a hegyoldalon, Mihalovics Józsefnek, a tsz kocsisának ez mindig eszébe jut. Mert a Mátra most is olyan, mint volt száz esztendővel ezelőtt. Aki nem ismeri, vagy lebecsüli azt megleckézteti. Mihalovics ott nőtt fel a hegy lábánál, járja már négy évtizede lejtőit, mégi6, amikor csak kicsit lebecsülte, megbosszulta magát. Á Sógödörön ereszkedtek megrakott kocsival lefelé. Szép az erdő, elringatja az embert. Ö is belefeledkezett és szabadjára engedte lovait. Meglódult a nagy teher, maga előtt tolva a kétségbeesetten kapaszkodó igásokat. Már nem tudták a terhet. megfogni. Kétágú tölgyben akadtak fent. A lovak a levegőben lógtak. Mit tesz ilyenkor a fogatos? NÓGRÁD - 1972. — Előveszi a kést és elvágja a nyaklót, hogy megszabaduljon a ló. Azt mondják, ma már a fogat teher a mezőgazdaságban. Igazat mondanak, akik ezt mondják. Mégis, egyes helyeken még nélkülözhetetlenek. Mert tüzelőfára szükség van, ki hozza le, ha nem a kocsis. Mihalovics József is lehetett volna már gépvezető is, de akkor ki szántja meg a kerteket? Ki viszi haza a kiskertek termését? Ezt a munkát is, ha közvetlenül nem is hoz nagy hasznot a közösnek, szívesen kell elvégezni, mert megtérül a tagok elégedettségében. Nyáron pedig kapa előtt is kell még a patkós. — Amikoir erre már nem lesz szükség, oda megyek dolgozni, ahol majd kellek. Derülten néz a világba. Ügy mint az az ember, aki tudja, hogy számítanak rá. Mert a kocsisra is számítana!! a közösben. Különösen, ha olyan lelkiismeretesen él és dolgozik, mint Mihalovics. Bobál Gyula március 14., kedd 5
