Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

y5ráma és tr~(Hm - társadalmi gondokkal Az elmúlt héten két kivé- Darvas, a nevezetes ügy min- Katalintól, Mu&zte Annától, teles, odafigyelést érdemlő den momentumát elénk- Rákosi Máriától, Horváth Fe- műsora volt a televíziónak: tárja, az ellentéte« nézetek renctól is. egy színházi közvetítés és egy szabad megütközését akkor Sánta Ferenc: Kicsik és tévéfilm. sem keresztezi, ha az „vé- nagyok címmel látott pénteki A színházi közvetítésben a dence” hadállását látszik tévéfllmje négy kis karcolatot budapesti Madách Színházból gyengíteni. így válik a mű összegez. Valamennyi pompás Darvas József: A térképen hiteles, a színpadi léten túl jr(ji telitalálat a gyermek és nem található című, kétrészes is létezőnek érzett társadalmi a felnőtt egymáshoz való vi­drámé ját a tévéfilm kereté- valósággá, a konkrét helytől szonyáról. A novellafüzér első ben Sánta Ferenc négy iro- és személyektől elvonatkoz- remekmívű gyöngyszeme a dalmj karcolatát láthattuk, tatott voltában Is konkréttá. Tündérvilág döbbenetes lelki Kicsik és nagyok címmel. Darvas ugyan a konkréttól jut szituáció. Gyötrelmesen szép, Darvas drámája tulajdon- el az általánosító szintig, de torokszorongatóan megrázó képpen igazi műfaját tekintve az általánosból visszautal a pillanatkép olyan emberi bel- egy nagy társadalmi érzékeny- konkrétra, a jobbítás nemes sg vonulatok mélyéről melye­igényével, tiszteletre méltó k£t bejárni és ábrázolni csak szenvedélyességével. Ezek a tulajdonságai, erényei teszik átütő hatásúvá a drámát, a Képernyő előtt ségű, színpadi riport, ez a besorolás azonban nem iro­dalmi lefokozást jelent, csu­pán azt az adott keretet hatá­rozza meg, amelyben az író színpadi riportot, s adják meg szenvedélyes vitakészségről ta­núskodó mondanivalóit legal­kalmasabban, leghatékonyab­ban tudja elmondani. A mű­vet életre hívó indítékok eléggé közismertek. A térke­végül is felmentő ítélkezésün­ket a talán kegyetlenül ke­mény, de őszinte szónak a fiatal író oldalán. A művet a Madách Szín­ház művészei a jó ügy iga­pen nem található, egy fiatal zúba vetett hittel keltették írótárs nagy háborgást keltő életre. Remek alakítást kap- íaluszociológiai riportja vé- tunk a dráma fő vonulatá- delmét vállalta magára szín- ban álló Szirtes Ádámtól, Kol- padi nyilvános tárgyalás ke- tál Jánostól, Dózsa Lászlótól, rétében, a pártatlan közvéle- de körülöttük Balázsovits La- ményre bízva a döntést. Az jóstól, Némethy Feranctől, igazságos ítélkezés segítésére Horesnyi Lászlótól, Iloevay Három Dap — bat előadás Következik: Ä színigazgató Neves budapesti művészek melyikük a nagyobb művész, közreműködésével egyfelvoná- azt döntse el a közönség. sós zenés komédia bemutató- A színigazgatót sara vállalkozik a salgóterjá- komponálta Mozart, ni Szimfonikus Zenekar. tóját a 1786-ban Bemuta- megírás után négy Mozart háromnegyed órás nappal Schönbrunnban tartót' ki6 remekműve. A színigazga- tók. Azóta többször .átdol- tó két részből áll. A pamflet- gozták”, Cimarosa. valamint szerű bevezető részben tudó- Dittersdorf zenéiével egészí- mást szerzünk arról, hogy tették ki. Manapság leggyak- Frank színigazgató valameny- rabban az eredeti művet iátsz- nyi műfajban, csillogni tudó szák. akárcsak keddi bemuto- társulatot szervez. Vállalkozá- tatólukon a salgótarjáni szim­sát Eiler bankár fedezi, sze. nem önzetlenüL A per­ban­fonikusok. Az énekes szólamokat az kár célja, hogy kedvese. Pfeil Állami Operaház művészei, kisasszony is szerződést kap­jon. A kitűnő szöveg (szö­vegíró Gottlieb Stephanie, a Szöktető«” társszerzője) ra­Fáy Erzsébet. Németh Alice Külkey László, Domahidy László szólaltatják meg. A hangversenyszerű előadást gyogóan kigúnyolja « korabeli Antal Imre. a kiváló zongo­színházi viszonyokat, intriká kát, pellengérre állítja a madonnákat. A primadonnák küzdelmé- vezényli, ről. vetélkedőjéről, amolyan A bemutatót tizennyolcadik századbeli Ki előtt tartják raművész bevezetője előzi pri- meg. A bemutatót, valamint a többi előadást Róna Frigyes kedden dél- Balassagvarma­mit tud?-járól szól a második ton a Mikszáth Kálmán Mű­rész. a tulajdonképpeni opera. Cselekménye a következő: a színpadi elsőségért, a primg­velődési Központban, a fil­harmónia középiskolás bérlet keretében. Délután az elő­donnaságért harcol madame adást megismétlik. Salgótar- Herz és Silberklang kisasz- jánban szerdán csendül fel szony. Bemutatkozásuk után Mozart remekműve, ugyan- — természetesen — saját ma- csak délelőtt és délután, a guknak követelik az elsőbbsé- filharmóniai bérletek kére­gét. Mint két fúria, fújják a magukét. Borzalmas veszeke­dés támad. Már-már veszély­tében. Csütörtökön délelőtt Nagybáton.y, majd délután Pásztó közönsége ismerkedhet ben a társulat léte. mikor meg a bécsi mester komédiá- végül is megegyeznek: hogy Iával. Tizennégyes KISZ-névadó Kedves, bensőséges ünnep- emberpalánták rövid határú séget rendeztek vasárnap dél- türelmével. Erről a rendez­előtt a Kohász Művelődési Központban. A KlSZ-szerve- zet „védnökségében” tizen­négy gyári fiatal házaspár gyermekének tották meg kollektíván. A S.&­vényről azonban elmondhat­juk. hogy jól sikerült. Márton Zsuzsa úttörő nyitó­névadóiát tar- szavalata után került sor a „f szülők és a névadó szülők fo­gadalomtételére. A 1654-es énnpn' tan uUÍ^STÜtt£teápat ' ktafetoul eppen lépegetni tanuló csöpp- ég úttörői nevében Szabó Eri­ségeknek üde kis csoportja türelmetlenül várta az ün­nepség megkezdését, a KISZ' esek gondos előkészítő mun' káiát dicsérő, feldíszített te' rém ben. ka köszöntötte hazánk aprócs­ka új állampolgárait. „Mi azért jöttünk ide — mondta —. hogy elmondjuk nektek és szüléiteknek, milyen jó a kis­A «^ülőket és a vendégeket dobOS~ Úttörőélet. Ha meg- A szülőket é« a vendegeket nőttök várunk benneteket is piros nyakkendős úttörők fo- sorainkba-.. Ennek ieléül oe. gadtak, es vezettek be a te­rembe. A családi és társadal­mi ünnepeket rendező iroda ez alkalommal is bekapcsoló­dott az előkészítésbe. Bőviz László, az iroda vezetője azonban elmondta, hogv ez volt az utolsó ilyen nagy lét­számú névadó. Ugyanis a so­káig húzódó adminisztráció nem nagyon egyezik a kis dig a jelenlevő úttörők min­den kis „jelöltnek” egy-egy kék kisdobosnyakkendőt kö­töttek a nyakába. A kohászati üzemek KISZ- bizotteága hatalmas, élénk színű mackókkal, kutyákkal ajándékozta meg az ünnepei­teket. H. M. NOGRÁD — 1972. február 22., kedd igazán elhivatottak képesek. Sánta erről az elhivatottságról tesz meggyőző bizonyságot, de ugyanígy a színészi feladatra vállalkozó Horváth Teri is, aki érzékenyen reagáló, tehetsé­ges partnert kapott a kis Bur­ján Jánosban. A sárga virág, kék virág története az előzőnél Jóval könnyedebb, felszabadultobb filmepizód. Könnyed és me­lengető derű lengi át az ara­nyos, csörfös apróság, Bor­dás Yvonne és a darabosan morc Koncz Gábor kötekedé- sét. Az összegező címet is adó történet, a Kicsik és na­gyok elsősorban figyelmeztető voltában elgondolkodtató ta­nulság, a két gyermekszerep­lő: Kiss Gabriella és Elisztra- tov József úgy remekelt ben­ne, hogy a d.erűs élvezet igen elegyes ízekkel keveredett. S végül a tévéfilmsort záró, A csillagokig című kis epizód né­hány közönséges kavics segít­ségével arra eszméltet ben­nünket, hogy a mögöttünk növekedő nemzedékek olyan gyermekei a komák, akik többnek és különbnek ígér­keznek nálunk, kiknek tudás­igényét nem intézhetjük el felületes ép felelőtlen szavak­kal, lekezelő gesztusokkal. A nemzedéki váltás érzékletes és igényes felvillanása ez a néhány jelenetsor, melyeikben a kitűnő gyermekszereplő, Terzics Olga mellett Szilágyi Tibor állt helyt szereplőpart- nerként. Barna Tibor I Szegedre hészülneh A jók közölt a legjobbak Az április 10—11-én Sze­geden tartandó országos he­gedű- és íafúvósversenyre készülő növendékek megyei döntőjét szombaton tartot­ták meg Salgótarjánban, az Állami Zeneiskola kamara­termében. A szegedi ver­sennyel párhuzamosan ren­dezik meg — április 9—11. között — az észak-magyar- országt zeneiskolákban ta­nuló hegedű szakos növendé­kek versenyét. Míg az utób-- bira a zeneiskolák igazgatói határozzák meg a résztve­vők személyét, addig a sze­gedi versenyre készülök to­vábbjutása feltételes. . A szombati versenyen 12 hegedű, 9 fuvola, 3 oboa, 4 klarinét és 2 fagott szakos növendék számolt be tudá­sáról a zsűri előtt, amely­nek Váczi Károly, a buda­pesti Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese volt az elnöke és Z. Répássy Györ­gyi hegedűművész, valamint Kovács Imre fuvolaművész a tagja. A hegedűsök versenyéről Z. Répássy Györgyi megál­lapította, hogy igen színvo­nalasnak bizonyult. Mind a 12 növendék részvétele in­dokolt volt. A kisebb kor­csoportból két salgótarjáni növendék, Miklós Ágnes és Virág László ifevét említet­te, akik már most figyelem­re méltó produkcióval hív­ták fel magukra a figyel­met. Bár megjegyezte, kár lenne ezeket a gyerekeket nehéz előadási darabokkal megterhelni. A növendék ugyanis csak akkor képes felülmúlni saját magát, ha az előadási darab nehézsége megfelel technikai felké­szültségének, előadói kvali­tásai azonosak az adott mű ritmus- és bankvilágának igényeivel. Hozzátette, hogy még ma is hiányoznak a magyar zeneszerzők hegedű­re írt darabjai közül az igazán gyermekeknek szóló, a gyermekek lelkivilágához közelálló művek. A szegedi országos verse­nyen csak a negyedik osz­tálytól magasabb évfolya­mokra járó növendékek jut­hatnak el. A szombati ver­seny ellenére sem tisztázott még megyénkből a tovább­jutók száma. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola 6zakfel­Ézsiás Edit negyedik osztá­lyos, hegedű szakos ügyelete ugyanis négy me­gyére terjed ki. Pest, Fejér, Komárom és Nógrád megyé­ből viszont összesen csak hat növendék vehet részt a Tisza-parti városban tartan­dó versenyen. Mivel a négy megye közül Nógrádban tar­tották meg az első megyei versenyt, itt kell legtovább várni az eredményekre. A négy évvel ezelőtt meg­tartott országos hegedűver­seny fordulóit másfajta be­osztással rendezték meg. A szakfelügyeleti körzetet fi­gyelembe véve, egyszerre tartották Budapesten a ze­neiskolák legjobb hegedű­seinek részvételével a kö­zépdöntőt. Tehát egyforma eséllyel Indult valamennyi résztvevő. Nem a papírra vetett jegyzetek alapján — KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 19 a fejében. Illetve nem is * hangot, a gondolatát hallja a másiknak! — Pontosan így van. Érintse meg a homlokát, ki­tapinthat ott egy mákszem- nyi tapadókorongot. Még tréfál is velem ez a önkéntelenül vakarcs? — gondolta Kopra el­keseredetten. — Előbb szo­borrá merevít, aztán meg azt tanácsolja, nyúljak a homlokomhoz. — Nyúljon csak bátran — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, minthogy önnek nincs el­lenséges, ártó célja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy meg­könnyebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta hom­lokát. Gyűrűs ujja hegyével valóban valami pici, kerek, hűs fémdarabkát érzékelt. Egészen fent, az első haj­szálak tövében. — Kérem, ne vegye le — érkezett a labdából az aján­lat: — Ne vegye le, hacsak nem akarja megszakítani a további érintkezésünket. Azt a tapadókorongot én lőttem ki önre az imént, azzal te­remtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. Én Hax vagyok, és az űrből jöttem. — Én Kopra vagyok — mutatkozott be hangosan a másik, mert nem olyan a hogy be­A világűrből érkezett Gul­liver golyóstollbetét nagy­ságú fegyverével merészen megcélozza az óriás földla­kót. Az újságíró felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható sziszegő hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kop­ra — kővé meredt. A szó legszorosabb értel­mében. Elzsibbadt az egész teste, mozgásképtelenné vált. Sem­minemű fájdalmat nem ér­zett. Látott. Hallott. Az agya sem bénult meg, viszont annyi ereje sem maradt, hogy egy szót szóljon, nemhogy segítségért kiáltson. Bár sok­ra azzal sem ment volna ezen a néptelen tájon. A labda pedig felpattant, fel, a szeme vonaláig. — Barát vagyok. Nem el­lenség. Nem áll érdekemben, hogy önnek bármi rosszat tegyek. Ellenkezőleg. Öröm­mel segítek, ha módomban áll. Békés szándékkal jöt­tem. Nem avatkozom az ön ügyeibe. Kérem, viszonozza jóindulattal jóindulatomat. Micsoda varázslat ez?! A hangot mintegy belül hallja, könnyű megszokni, nincs szükség hangra szélgetéshez. — Kopra Tibor a nevem és a sufniból jöt­tem. És alig tudok magam­hoz térni a csodálkozástól. Hogy a mi Földünkre érkez­zék valaki a kozmoszból? Megáll az ész! — Miért, önöktől még senki nem repült ki az űrbe, nem járt idegen égitesten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordított a művelet. — Egy pillanat, mielőtt tovább társalognánk. Ho­gyan is áll a dolog ezzel a gondolatátvitellel? Nem a tudományos-műszaki megol­dás foglalkoztat, ezt úgysem érteném meg, hanem az ké- peszt el, hogy ön magyarul beszél, földi fogalmakat használ. Kiköt a glóbuszunkon, találkozik egy emberrel és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk, hogy mekkora a mákszem- nyi?! Talán nem ez az első látogatása? Járt már ná­lunk? Ismer bennünket? —i Nem jártam még itt. Közülünk senki sem járt inég önöknél. Azt sem tud­tuk, hogy itt értelmes lények élnek. Bizonyára csak azt vettük, szerves vegetáció lé­tezik. — Hát akkor? felidézve az emlékeket — döntötték el a továbbjutók sorát. Mert nem vitás, az a körzet van a leghátrányo­sabb helyzetben, ahol a leg­hamarabb tartották meg a megyei döntőt, hiszen a kö­vetkező versenyek Jobban élnek az emlékezetben. A verseny lebonyolítása — szakaszolása — tehát nem a legszerencsésebb. Ettől füa- getlenül — bízva a zsűri tagjainak pártatlanságában és kitűnő szakértelmében — a továbbjutásra javasoltak névsora teljes egyetértésre talált a Nógrád megvet ze­neiskolák szaktanárainak körében. A hegedűsök közül a ba­lassagyarmati Vásárhelyt Judltot. a nagybátonyl Orsó Erzsébetet és Ihász Józsefet javasolták feltételesen to­vábbjutásra. A fuvol isták közül a salgótarjáni Varga Viktória, a balassagyarmati 7.ólyr>mi Mátyás, az obolsták közül a nagyon tehetséges salgótarlánl Paulina András neve került be a notesz megfelelő sorába. Kovács Imre fuvolamű­vész is elégedett volt a fú­vósok versenyével: — A már országosan jelentkező fuvolista dömping mellett jó volt látni, hogy a fagot­tosok és oboások is milyen szépen fejlődnek. Jó volt szemlélni azt, hogy a peda­gógusok zöme fiatalokból áll, tehát az idősebbek ta­pasztalata megfelelő szemé­lyekben folytatódik. Szá­munkra ezek a versenyek azért fontosak, mert új eredményekkel gazdagítják a pedagógiai munkát. Egy- egy gyereknek külön-külön i« drukkoltam: jó lenne, ha tovább tudná tartani a már elért színvonalat. Nagyon, lényegesnek tartom ugyanis az indítást. A nógrádi gye­rekek jól alapozottak. A fe­lelősség rajtunk van: tart­suk meg bennük azt a ze- neszeretetet, amit nem először tapasztaltam itt. A szombati verseny kitű­nő erőpróbának bizonyult mind a növendékek, mind a tanárok szempontjából. A színvonal biztató képet mu­tatott. A továbbjutók szá­mát azonban a többi me­gye zeneiskolájának színvo­nala is meghatározza. <M> — Ném tudom, hogy mi a homlok, vagy a korong, a sokk, nem tudom, hogy mek­kora a mákszemnyi. Nem tudok magyarul. Semmit sem ismerek még az önök világából, feltételezem ugyanis, hogy nem ön az egyedüli lény itt. Vagy téve­dek? — Nem téved. Vagyunk még szép számmal. A leg­különbözőbb élőlények. A legfejlettebb köztük az ember. Legalábbis úgy vél­jük. Mi, emberek. — Visszatérek a kérdésé­re. Mindössze arról van szó, hogy én a magam fogalmai­val, ismeretanyagával gon­dolkozom. Ezeket ön foglalja megfelelő kifejezésekbe, il­leszti hozzá a kellő hason­latot, jelöli meg a méretet. Saját használatára. És a sa­ját belső hangján. így kap formát, így válik érthetővé mindaz, amit közölni szeret­nék önnel. Ugyanez vonatko­zik természetesen énrám is, a művelet másik irányából. A fiatalember bólintott. Teljesen világosan nem fog­ta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a játék. Viszont vannak most ennél sokkal fontosabb problémák. Talán az embe­riség történetének legjelen­tősebb fordulata kezdődik e percekben! Az első közvet­len kapcsolat a világűr lé­nyeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremtmény? Egyedül érkezett, vagy van­nak társai is, a három lá­bon pihenő gömbben? És ml a célja? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom