Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
y5ráma és tr~(Hm - társadalmi gondokkal Az elmúlt héten két kivé- Darvas, a nevezetes ügy min- Katalintól, Mu&zte Annától, teles, odafigyelést érdemlő den momentumát elénk- Rákosi Máriától, Horváth Fe- műsora volt a televíziónak: tárja, az ellentéte« nézetek renctól is. egy színházi közvetítés és egy szabad megütközését akkor Sánta Ferenc: Kicsik és tévéfilm. sem keresztezi, ha az „vé- nagyok címmel látott pénteki A színházi közvetítésben a dence” hadállását látszik tévéfllmje négy kis karcolatot budapesti Madách Színházból gyengíteni. így válik a mű összegez. Valamennyi pompás Darvas József: A térképen hiteles, a színpadi léten túl jr(ji telitalálat a gyermek és nem található című, kétrészes is létezőnek érzett társadalmi a felnőtt egymáshoz való vidrámé ját a tévéfilm kereté- valósággá, a konkrét helytől szonyáról. A novellafüzér első ben Sánta Ferenc négy iro- és személyektől elvonatkoz- remekmívű gyöngyszeme a dalmj karcolatát láthattuk, tatott voltában Is konkréttá. Tündérvilág döbbenetes lelki Kicsik és nagyok címmel. Darvas ugyan a konkréttól jut szituáció. Gyötrelmesen szép, Darvas drámája tulajdon- el az általánosító szintig, de torokszorongatóan megrázó képpen igazi műfaját tekintve az általánosból visszautal a pillanatkép olyan emberi bel- egy nagy társadalmi érzékeny- konkrétra, a jobbítás nemes sg vonulatok mélyéről melyeigényével, tiszteletre méltó k£t bejárni és ábrázolni csak szenvedélyességével. Ezek a tulajdonságai, erényei teszik átütő hatásúvá a drámát, a Képernyő előtt ségű, színpadi riport, ez a besorolás azonban nem irodalmi lefokozást jelent, csupán azt az adott keretet határozza meg, amelyben az író színpadi riportot, s adják meg szenvedélyes vitakészségről tanúskodó mondanivalóit legalkalmasabban, leghatékonyabban tudja elmondani. A művet életre hívó indítékok eléggé közismertek. A térkevégül is felmentő ítélkezésünket a talán kegyetlenül kemény, de őszinte szónak a fiatal író oldalán. A művet a Madách Színház művészei a jó ügy igapen nem található, egy fiatal zúba vetett hittel keltették írótárs nagy háborgást keltő életre. Remek alakítást kap- íaluszociológiai riportja vé- tunk a dráma fő vonulatá- delmét vállalta magára szín- ban álló Szirtes Ádámtól, Kol- padi nyilvános tárgyalás ke- tál Jánostól, Dózsa Lászlótól, rétében, a pártatlan közvéle- de körülöttük Balázsovits La- ményre bízva a döntést. Az jóstól, Némethy Feranctől, igazságos ítélkezés segítésére Horesnyi Lászlótól, Iloevay Három Dap — bat előadás Következik: Ä színigazgató Neves budapesti művészek melyikük a nagyobb művész, közreműködésével egyfelvoná- azt döntse el a közönség. sós zenés komédia bemutató- A színigazgatót sara vállalkozik a salgóterjá- komponálta Mozart, ni Szimfonikus Zenekar. tóját a 1786-ban Bemuta- megírás után négy Mozart háromnegyed órás nappal Schönbrunnban tartót' ki6 remekműve. A színigazga- tók. Azóta többször .átdol- tó két részből áll. A pamflet- gozták”, Cimarosa. valamint szerű bevezető részben tudó- Dittersdorf zenéiével egészí- mást szerzünk arról, hogy tették ki. Manapság leggyak- Frank színigazgató valameny- rabban az eredeti művet iátsz- nyi műfajban, csillogni tudó szák. akárcsak keddi bemuto- társulatot szervez. Vállalkozá- tatólukon a salgótarjáni szimsát Eiler bankár fedezi, sze. nem önzetlenüL A perbanfonikusok. Az énekes szólamokat az kár célja, hogy kedvese. Pfeil Állami Operaház művészei, kisasszony is szerződést kapjon. A kitűnő szöveg (szövegíró Gottlieb Stephanie, a Szöktető«” társszerzője) raFáy Erzsébet. Németh Alice Külkey László, Domahidy László szólaltatják meg. A hangversenyszerű előadást gyogóan kigúnyolja « korabeli Antal Imre. a kiváló zongoszínházi viszonyokat, intriká kát, pellengérre állítja a madonnákat. A primadonnák küzdelmé- vezényli, ről. vetélkedőjéről, amolyan A bemutatót tizennyolcadik századbeli Ki előtt tartják raművész bevezetője előzi pri- meg. A bemutatót, valamint a többi előadást Róna Frigyes kedden dél- Balassagvarmamit tud?-járól szól a második ton a Mikszáth Kálmán Műrész. a tulajdonképpeni opera. Cselekménye a következő: a színpadi elsőségért, a primgvelődési Központban, a filharmónia középiskolás bérlet keretében. Délután az elődonnaságért harcol madame adást megismétlik. Salgótar- Herz és Silberklang kisasz- jánban szerdán csendül fel szony. Bemutatkozásuk után Mozart remekműve, ugyan- — természetesen — saját ma- csak délelőtt és délután, a guknak követelik az elsőbbsé- filharmóniai bérletek kéregét. Mint két fúria, fújják a magukét. Borzalmas veszekedés támad. Már-már veszélytében. Csütörtökön délelőtt Nagybáton.y, majd délután Pásztó közönsége ismerkedhet ben a társulat léte. mikor meg a bécsi mester komédiá- végül is megegyeznek: hogy Iával. Tizennégyes KISZ-névadó Kedves, bensőséges ünnep- emberpalánták rövid határú séget rendeztek vasárnap dél- türelmével. Erről a rendezelőtt a Kohász Művelődési Központban. A KlSZ-szerve- zet „védnökségében” tizennégy gyári fiatal házaspár gyermekének tották meg kollektíván. A S.&vényről azonban elmondhatjuk. hogy jól sikerült. Márton Zsuzsa úttörő nyitónévadóiát tar- szavalata után került sor a „f szülők és a névadó szülők fogadalomtételére. A 1654-es énnpn' tan uUÍ^STÜtt£teápat ' ktafetoul eppen lépegetni tanuló csöpp- ég úttörői nevében Szabó Eriségeknek üde kis csoportja türelmetlenül várta az ünnepség megkezdését, a KISZ' esek gondos előkészítő mun' káiát dicsérő, feldíszített te' rém ben. ka köszöntötte hazánk aprócska új állampolgárait. „Mi azért jöttünk ide — mondta —. hogy elmondjuk nektek és szüléiteknek, milyen jó a kisA «^ülőket és a vendégeket dobOS~ Úttörőélet. Ha meg- A szülőket é« a vendegeket nőttök várunk benneteket is piros nyakkendős úttörők fo- sorainkba-.. Ennek ieléül oe. gadtak, es vezettek be a terembe. A családi és társadalmi ünnepeket rendező iroda ez alkalommal is bekapcsolódott az előkészítésbe. Bőviz László, az iroda vezetője azonban elmondta, hogv ez volt az utolsó ilyen nagy létszámú névadó. Ugyanis a sokáig húzódó adminisztráció nem nagyon egyezik a kis dig a jelenlevő úttörők minden kis „jelöltnek” egy-egy kék kisdobosnyakkendőt kötöttek a nyakába. A kohászati üzemek KISZ- bizotteága hatalmas, élénk színű mackókkal, kutyákkal ajándékozta meg az ünnepeiteket. H. M. NOGRÁD — 1972. február 22., kedd igazán elhivatottak képesek. Sánta erről az elhivatottságról tesz meggyőző bizonyságot, de ugyanígy a színészi feladatra vállalkozó Horváth Teri is, aki érzékenyen reagáló, tehetséges partnert kapott a kis Burján Jánosban. A sárga virág, kék virág története az előzőnél Jóval könnyedebb, felszabadultobb filmepizód. Könnyed és melengető derű lengi át az aranyos, csörfös apróság, Bordás Yvonne és a darabosan morc Koncz Gábor kötekedé- sét. Az összegező címet is adó történet, a Kicsik és nagyok elsősorban figyelmeztető voltában elgondolkodtató tanulság, a két gyermekszereplő: Kiss Gabriella és Elisztra- tov József úgy remekelt benne, hogy a d.erűs élvezet igen elegyes ízekkel keveredett. S végül a tévéfilmsort záró, A csillagokig című kis epizód néhány közönséges kavics segítségével arra eszméltet bennünket, hogy a mögöttünk növekedő nemzedékek olyan gyermekei a komák, akik többnek és különbnek ígérkeznek nálunk, kiknek tudásigényét nem intézhetjük el felületes ép felelőtlen szavakkal, lekezelő gesztusokkal. A nemzedéki váltás érzékletes és igényes felvillanása ez a néhány jelenetsor, melyeikben a kitűnő gyermekszereplő, Terzics Olga mellett Szilágyi Tibor állt helyt szereplőpart- nerként. Barna Tibor I Szegedre hészülneh A jók közölt a legjobbak Az április 10—11-én Szegeden tartandó országos hegedű- és íafúvósversenyre készülő növendékek megyei döntőjét szombaton tartották meg Salgótarjánban, az Állami Zeneiskola kamaratermében. A szegedi versennyel párhuzamosan rendezik meg — április 9—11. között — az észak-magyar- országt zeneiskolákban tanuló hegedű szakos növendékek versenyét. Míg az utób-- bira a zeneiskolák igazgatói határozzák meg a résztvevők személyét, addig a szegedi versenyre készülök továbbjutása feltételes. . A szombati versenyen 12 hegedű, 9 fuvola, 3 oboa, 4 klarinét és 2 fagott szakos növendék számolt be tudásáról a zsűri előtt, amelynek Váczi Károly, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese volt az elnöke és Z. Répássy Györgyi hegedűművész, valamint Kovács Imre fuvolaművész a tagja. A hegedűsök versenyéről Z. Répássy Györgyi megállapította, hogy igen színvonalasnak bizonyult. Mind a 12 növendék részvétele indokolt volt. A kisebb korcsoportból két salgótarjáni növendék, Miklós Ágnes és Virág László ifevét említette, akik már most figyelemre méltó produkcióval hívták fel magukra a figyelmet. Bár megjegyezte, kár lenne ezeket a gyerekeket nehéz előadási darabokkal megterhelni. A növendék ugyanis csak akkor képes felülmúlni saját magát, ha az előadási darab nehézsége megfelel technikai felkészültségének, előadói kvalitásai azonosak az adott mű ritmus- és bankvilágának igényeivel. Hozzátette, hogy még ma is hiányoznak a magyar zeneszerzők hegedűre írt darabjai közül az igazán gyermekeknek szóló, a gyermekek lelkivilágához közelálló művek. A szegedi országos versenyen csak a negyedik osztálytól magasabb évfolyamokra járó növendékek juthatnak el. A szombati verseny ellenére sem tisztázott még megyénkből a továbbjutók száma. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola 6zakfelÉzsiás Edit negyedik osztályos, hegedű szakos ügyelete ugyanis négy megyére terjed ki. Pest, Fejér, Komárom és Nógrád megyéből viszont összesen csak hat növendék vehet részt a Tisza-parti városban tartandó versenyen. Mivel a négy megye közül Nógrádban tartották meg az első megyei versenyt, itt kell legtovább várni az eredményekre. A négy évvel ezelőtt megtartott országos hegedűverseny fordulóit másfajta beosztással rendezték meg. A szakfelügyeleti körzetet figyelembe véve, egyszerre tartották Budapesten a zeneiskolák legjobb hegedűseinek részvételével a középdöntőt. Tehát egyforma eséllyel Indult valamennyi résztvevő. Nem a papírra vetett jegyzetek alapján — KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 19 a fejében. Illetve nem is * hangot, a gondolatát hallja a másiknak! — Pontosan így van. Érintse meg a homlokát, kitapinthat ott egy mákszem- nyi tapadókorongot. Még tréfál is velem ez a önkéntelenül vakarcs? — gondolta Kopra elkeseredetten. — Előbb szoborrá merevít, aztán meg azt tanácsolja, nyúljak a homlokomhoz. — Nyúljon csak bátran — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, minthogy önnek nincs ellenséges, ártó célja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy megkönnyebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta homlokát. Gyűrűs ujja hegyével valóban valami pici, kerek, hűs fémdarabkát érzékelt. Egészen fent, az első hajszálak tövében. — Kérem, ne vegye le — érkezett a labdából az ajánlat: — Ne vegye le, hacsak nem akarja megszakítani a további érintkezésünket. Azt a tapadókorongot én lőttem ki önre az imént, azzal teremtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. Én Hax vagyok, és az űrből jöttem. — Én Kopra vagyok — mutatkozott be hangosan a másik, mert nem olyan a hogy beA világűrből érkezett Gulliver golyóstollbetét nagyságú fegyverével merészen megcélozza az óriás földlakót. Az újságíró felkacagott. Nagyon rövid kacagás volt ez. Alig hallható sziszegő hang, alig érzékelhető ütés a homloka közepén és Kopra — kővé meredt. A szó legszorosabb értelmében. Elzsibbadt az egész teste, mozgásképtelenné vált. Semminemű fájdalmat nem érzett. Látott. Hallott. Az agya sem bénult meg, viszont annyi ereje sem maradt, hogy egy szót szóljon, nemhogy segítségért kiáltson. Bár sokra azzal sem ment volna ezen a néptelen tájon. A labda pedig felpattant, fel, a szeme vonaláig. — Barát vagyok. Nem ellenség. Nem áll érdekemben, hogy önnek bármi rosszat tegyek. Ellenkezőleg. Örömmel segítek, ha módomban áll. Békés szándékkal jöttem. Nem avatkozom az ön ügyeibe. Kérem, viszonozza jóindulattal jóindulatomat. Micsoda varázslat ez?! A hangot mintegy belül hallja, könnyű megszokni, nincs szükség hangra szélgetéshez. — Kopra Tibor a nevem és a sufniból jöttem. És alig tudok magamhoz térni a csodálkozástól. Hogy a mi Földünkre érkezzék valaki a kozmoszból? Megáll az ész! — Miért, önöktől még senki nem repült ki az űrbe, nem járt idegen égitesten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordított a művelet. — Egy pillanat, mielőtt tovább társalognánk. Hogyan is áll a dolog ezzel a gondolatátvitellel? Nem a tudományos-műszaki megoldás foglalkoztat, ezt úgysem érteném meg, hanem az ké- peszt el, hogy ön magyarul beszél, földi fogalmakat használ. Kiköt a glóbuszunkon, találkozik egy emberrel és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk, hogy mekkora a mákszem- nyi?! Talán nem ez az első látogatása? Járt már nálunk? Ismer bennünket? —i Nem jártam még itt. Közülünk senki sem járt inég önöknél. Azt sem tudtuk, hogy itt értelmes lények élnek. Bizonyára csak azt vettük, szerves vegetáció létezik. — Hát akkor? felidézve az emlékeket — döntötték el a továbbjutók sorát. Mert nem vitás, az a körzet van a leghátrányosabb helyzetben, ahol a leghamarabb tartották meg a megyei döntőt, hiszen a következő versenyek Jobban élnek az emlékezetben. A verseny lebonyolítása — szakaszolása — tehát nem a legszerencsésebb. Ettől füa- getlenül — bízva a zsűri tagjainak pártatlanságában és kitűnő szakértelmében — a továbbjutásra javasoltak névsora teljes egyetértésre talált a Nógrád megvet zeneiskolák szaktanárainak körében. A hegedűsök közül a balassagyarmati Vásárhelyt Judltot. a nagybátonyl Orsó Erzsébetet és Ihász Józsefet javasolták feltételesen továbbjutásra. A fuvol isták közül a salgótarjáni Varga Viktória, a balassagyarmati 7.ólyr>mi Mátyás, az obolsták közül a nagyon tehetséges salgótarlánl Paulina András neve került be a notesz megfelelő sorába. Kovács Imre fuvolaművész is elégedett volt a fúvósok versenyével: — A már országosan jelentkező fuvolista dömping mellett jó volt látni, hogy a fagottosok és oboások is milyen szépen fejlődnek. Jó volt szemlélni azt, hogy a pedagógusok zöme fiatalokból áll, tehát az idősebbek tapasztalata megfelelő személyekben folytatódik. Számunkra ezek a versenyek azért fontosak, mert új eredményekkel gazdagítják a pedagógiai munkát. Egy- egy gyereknek külön-külön i« drukkoltam: jó lenne, ha tovább tudná tartani a már elért színvonalat. Nagyon, lényegesnek tartom ugyanis az indítást. A nógrádi gyerekek jól alapozottak. A felelősség rajtunk van: tartsuk meg bennük azt a ze- neszeretetet, amit nem először tapasztaltam itt. A szombati verseny kitűnő erőpróbának bizonyult mind a növendékek, mind a tanárok szempontjából. A színvonal biztató képet mutatott. A továbbjutók számát azonban a többi megye zeneiskolájának színvonala is meghatározza. <M> — Ném tudom, hogy mi a homlok, vagy a korong, a sokk, nem tudom, hogy mekkora a mákszemnyi. Nem tudok magyarul. Semmit sem ismerek még az önök világából, feltételezem ugyanis, hogy nem ön az egyedüli lény itt. Vagy tévedek? — Nem téved. Vagyunk még szép számmal. A legkülönbözőbb élőlények. A legfejlettebb köztük az ember. Legalábbis úgy véljük. Mi, emberek. — Visszatérek a kérdésére. Mindössze arról van szó, hogy én a magam fogalmaival, ismeretanyagával gondolkozom. Ezeket ön foglalja megfelelő kifejezésekbe, illeszti hozzá a kellő hasonlatot, jelöli meg a méretet. Saját használatára. És a saját belső hangján. így kap formát, így válik érthetővé mindaz, amit közölni szeretnék önnel. Ugyanez vonatkozik természetesen énrám is, a művelet másik irányából. A fiatalember bólintott. Teljesen világosan nem fogta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a játék. Viszont vannak most ennél sokkal fontosabb problémák. Talán az emberiség történetének legjelentősebb fordulata kezdődik e percekben! Az első közvetlen kapcsolat a világűr lényeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremtmény? Egyedül érkezett, vagy vannak társai is, a három lábon pihenő gömbben? És ml a célja? (Folytatjuk)
