Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

MIKSZÁTH KÁLMÁN ÉLETE Megjelent a Palócfold A nyomor évei Azokról az esztendőkről, amelyeket Mikszáth 1874— 1878 között, mint kezdő író Pesten töltött, sohasem beszélt szívesen. „Kurta szavakkal siklott át” fiatalsága válságos évein és életrajzírói sem so­kat említenek ezekről az esz­tendőkről. Bővebb ismereteink azóta vannak, mióta az Or­szágos Széchenyi Könyvtár kutatói kiadták az erre az időre vonatkozó és addig is­meretlen Mikszáth-leveleket ég az azóta elhunyt Pikay István is megjelentette ad­dig figyelemre nem méltatott dokumentumait ezekről az évekről. Tudtuk eddig is, hogy az 1874-ben megjelentetett két kötet „Elbeszélések”, majd az egy évvel későbbi kiadott me­segyűjteménye a „Tündérvi­lág”, de még a Kákay Ara­nyos álnéven kiadott „Még újabb fény- és árnyképek” című kötetei sem hozzák meg a remélt sikert és elismerést. Ehelyett inkább dobra kerül még a szklabonyai birtok is a könyvek nyomdai kiadásainak fedezésére. „Milyen lesújtó végzet gon­dolkozni és nem tudni kivel közölni a gondolatokat, írni és egyre írni, holott nyomban mögötte lépdel a gúnyos kér­dés: kinek? Mikor a részvét­lenség fonódik az ember nyaka körül, hogy belefojtsa a kiröppenő eszméket... ne­héz édes fiam, magyar írónak lenni. De azért azt hiszem mégis az leszek! Ha a földben fejlődő magnak csírája tá­mad, bár kemény rögök fek­szik meg a talajt, mégsem semmisül meg a termő erő, rézsűt keres kibúvó utakat.” Mikszáthot sókan hóbortos embernek tartják, amiért olyan álmokat melenget, hogy ő a tolla után fog megélni. De nemcsak az irodalommal, főként a kezdő írókkal szem­ben megmutatkozó közömbös­ség az dka nyomorúságának, hanem meglehetősen könnyed életfelfogása is. Maga is be­vallja feleségének: „szörnyű magas tónusból kezdtem az eletet. A Dárius kincse sem lenne elég”. Az is könnyel­műségre vall, hogy bár az adósságok nyomasztó terhe alatt nyög, 1873-ban hat hétig Bécsben tartózkodik a világ­kiállításon. Nemcsak írásaiban romantikus, ekkor még hely­zetének megítélésében is: köl­csönöket kér, de ugyanakkor képviselőjelöltként akar fel­lépni. Baráti társaságával: Tóth Ede a „Falu rossza” írójával, Darmay Viktorral, Szabó End­rével, olykor a Petőfi barát­ságára oly büszke Lauka Gusztávval találkozgatnak a Sándor utca sarkán levő Lan­ger kocsmában, itt váltanak véleményt írásaikról, a világ és a politikai élet dolgairól. 1875 decemberében „másne­mű elfogalteága miatt meg­válik” a Magyar Néplaptól. Ettől kezdve élete egyre nyo­morúságosabb lesz. Lakásait gyakran váltogatja, mert nem tudják fizetni a lakbért, csak kisebb cikkeket tud elhelyez­ni, egy időben még egy rákos­palotai iskolában gondnoki ál­lást is kénytelen vállalni. Ha nem is igazolható teljes bizo­nyossággal, de a létbizonyta­lanságban elképzelhető Pikay István állítása, hogy az egyéb­ként is gyakran, betegeskedő Mikszáth igen elhanyagolt ál­lapotban van és voltak hetek, amikor éjszakáit az utcasep­rők szerszámosládájában volt kénytelen eltölteni. Ennek a feltételezésnek ugyan ellentmond, hogy apja halála után öccsének, Gyulá­nak taníttatása is az ő vállá­ra nehezedik, és a fiú az 1875/76. tanévben, ha tanul­mányi eredményeiben nagy is a hanyatlás, még befejezi ta­nulmányait. De a következő esztendőben már nem szere­ljél az iskola anyakönyvében. A kisebb lapoknál írogató Mikszáth ekkor megpróbálko­zik még a hivatali munkával is, tiszteletbeli minisztériumi fogalmazói állásban várja, hogy hivatalos állományba kerüljön. Felesége megbete­gedett és hazatért szüleihez. A hozzá írott levél szép do­kumentuma egyrészt nyomo­rúságos helyzetének, másrészt lovagias felfogásának is: „Azt talán megtehettem volna, hogy hivatalt vállal­jak, és így lassanként fokoza­tosan tegyem tönkre magát és magamat, a nem nekem való életben... Nekem mennem kel a megkezdett úton, mely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe. Magát azonban jó szívvel nem ránt­hatom magammal, ha ez az út lefelé vezet... Soká küz­döttem lelkemben, meg lehet róla győződve, hogy nagy fájdalommal mondok le ma­gáról, de becsületes ember vagyok, hát ennek meg kell lenni. Ki kell mondani a nagy szót, váljunk el.” Mauks Ilonka ugyan nem akar válni, de Mikszáth ama közlésére, hogy mást szeret, mégis beleegyezik a válásba. Mauks Ilonkára ettől kezdve nehéz évek következnek. Ap­ját elveszíti, anyagilag is na­gyon rosszul állnak, igen visz- szavonult, a házimunkának élő, a világ és az irodalom dolgaival keveset törődő asz- szony lesz belőle közel hét esztendeig. Mikszáth pedig küzd az éle­téért, a remélt írói elisme­résért. Gyakran vált levelet ebben az időben dr. Mikszáth Jánossal, Breznóbánya főorvo­sával A köztiszteletben álló és jó anyagi körülmények kö­zött élő orvosnak írt levelei, segélykérő táviratai mutatják zilált helyzetét. Gyakran még átlátszó hazugságokkal is sú­lyosbítani kénytelen kérésiét, hogy a kívánt összeget meg­kaphassa. A Nemzeti Mú­zeumban őrzött levelek és tá­virati szövegek bizonyítják, hogy a kért összegeket álta­lában megkapta, de a nagybá­csi megjegyzései nem min­dig hízelkedőek. Az 1877. évi telet együtt töltötte a Császárfürdőben Lauka Gusztávval, Vahot Im­rével és körülöttük egy egész írói kolónia gyűlt össze. Tré­fás, vidámságban is bővelke­dő napok voltak ezek, gyak­ran még költői versenyre is sor került, néhány liter bor írói jutalom elnyerésére, de Mikszáth életében csak ak­kor következik be döntő vál­tozás, amikor meghívják Sze­gedre. Csukly László Eredmények Észre vétetek az új szám Megjelent a Palőcföld, a megyei irodalmi, művészeti, művelődési folyóirat tavalyi, negyedik száma. Hosszú idő óta az egyik leggazdagabb példánya ez megyénk folyó­iratának különösen a tanul­mányokat tartalmazó rész gaz­dag, a szépirodalom túlontúl kicsi, nem egészen huszonöt százaléknyi helyet kapott. A tartalomból Az új szám, szokás szerint, a szépirodalommal kezdődik. Közli Lakos György Bakugrás című elbeszélését egy hat­vanéves, másodvirágzó, ka­kaskodó tsz-elnökhelyettesröl, akit egy szokatlan lovagi tor­na végképp kijózanít. Kitűnő írás Valent József novellája, a Pofozkodás vezényszóra, amely a fasizmus, a háború ficamos napjaiból idéz egy jellemző epizódot. Három-három vers­sel szerepel az irodalmi ro­vatban Serfőző Simon, Iszlai Zoltán, Bőrösök Mária, s ta­lálunk verset a balassagyar­mati szüetésű Polgár István­tól is: A házőrző, ez a terci- nákba, remek jambusokba és daktilusokba sűrített rímes portré Polgár költészetének igazi gyöngyszeme, egyik leg­jobb darabja. A Társadalom és művelődés rovatban Barna József ír, a munkáskultúráról, tanulmá­nya, amely kissé elvontan, és darabosan indul, rendkívül rendszerezővé és gondolatéb­resztővé válik a tárgyalás so­rán. Érdekes tanulmányok egész sorát olvashatjuk a to­vábbiakban is. Kerényi Fe­renc Egy márciusi ifjú Nóg­rádiján címmel, a költő öcs- csóről, Madách Pálról ad köz­re igen érdekes, eddig isme­retlen adatokat. Belitzki Já­nos Madách Imre 1849. évi közigazgatási tevékenységére vonatkozóan ismerteti kutatá­si anyagait. Szabó József, a Balassagyarmaton élő Euró- pa-hírű Madách-kutató (nyil­ván az évfordulóhoz kapcso­lódva) Kepler és Madách tu­datos és tudat alatti „kapcso­latát” választotta tanulmánya tárgyául. Miklós Róbert Az ember tragédiája berlini be­mutatójáról, Radó György pedig az Anyegin-fordító Bér­czy Károlyról publikált ta­nulmányt. Folytatódik Paku Imre Palóc népköltészet cí­mű tanulmánya és nagyon ér­dekes, folklorisztikus szín­folt Céhmester Erzsébet be­számolója a nemti népi játé­kok föltámasztásáról. A Kite­kintés rovatban Szakó László, A harmadvirágzás lírája cím­mel a mai szlovák kötlészet bemutatására vállalkozik. A Körkép gazdag anyagából csak néhányat villantanánk föl: Schneider Miklós honis­mereti irodalmunkról, Kiss Aurél a balassagyarmati iro­dalmi színpadi napokról, Hor­váth István a Kohász Műve­lődési Központban rendezett őszi tárlatról ad tájékoztatást. Rendkívül színvonalas a fo­lyóirat képes melléklete, ame­lyen ezúttal Farkas András Madách-illusztrárióit láthat­juk, Czinke Ferenc kommen­tárjával. Az a bizonyos „de” A tartalmi fejlődés rendkí­vül örvendetes megyei művésze­ti, művelődési folyóiratunk éle­tében, bár néhány megjegy­zést ez is megérdemel. A tartalomban szereplő Kegyet­len vallomásoknak (Az írás fölött a tartalmat jobban ki­fejező Kegyeletes vallomás áll!) semmi helye egy kicsit is igényes folyóiratban, de bulvárlap is meggondolja, hogy közölje-e. Nem említjük a költőbarátra való emléke­zést, s a József Attilára törté­nő többszöri hivatkozás már- már ízléstelenségét, annál in­kább a „hazánkból váratlan hirtelenséggel" (hogy kegyele- tesen fejezzük ki magunkat) eltávozott Halmai Imre apo- theozisát. Félreértés ne essék: nem tévesztendő össze Hal- may Tiborral, a világhírű táncoskomikussal. Ez a Hal­mai a pesti kabarék kultúra­romboló kóklere volt kül­földre távozásáig, amíg a cse- pűrágást föl nem cserélte az amerikai nagynéni export­import cégével. Szerepel még a nosztalgikus, „kegyeletes” vallomásokban a „büdöslábú Zsüti”, a slágerszövegek köl­tője, a Nagymező utcai kávé­házi és a kerepes! úti, lóver­senytéri lovag. (Zsüttmann néven bizonyára többen hal­lottak már róla.) E bocsánatos kisikláson kí­vül azonban sokkal inkább kifogásolható és megbocsátha­tatlan a felületes korrektori és nyomdai munka. A sajtóhi­bák, amelyekből mint láttuk, a címekbe is jutott, szinte hemzsegnek a folyóiratban. Csak néhány a gyűjteményből: ő a természet az „ő az a ter­mészet” helyett, befödte „be­döfte” helyett, szirénahang „szirénhang” helyett. Vagy egy mondat a Félszázadik emlék­plakett című cikkből: „Az öt­ven kitüntetett író, vagy köl­tő, tizenegy irodalomtörténész, nyolc képzőművész, hat szín­házi szakember... tizenketten pedig a kulturális élet egyéb területein fejtenek ki — e plakettel is — elismert tevé­kenységet.” (Az ötven író tehát harminchét „nem író”!) A kiállítás rovására megy. hogy a folyóirat nem Ismer dőlt betűs, kurzív szedést. Dőlt betűk helyett következetesen vastag, fett betűket szednek, miáltal egynémelyik oldal olyan tarka, mint Jancsi bo­hóc vagy Leporelló ruhája. A mai folyóiratból nélkülöz­hetetlen a szolid, kurzív betű. Megengedhetetlen, hogy ízlés­telenebb és technikailag elma­radottabb kivitelben jelenjék meg egy sajtótermék, mint száz évvel ezelőtt, ugyancsak Balassagyarmaton! Az olvasók kérése A Palócföldnek sok híve, olvasója van, még több len­ne, ha ezeket a formai hibá­kat kiküszöbölnék. S még egy dolgot kémek joggal az ol­vasók: a pontos megjelenést. Ez a szóban forgó szám is csaknem négy és fél hónapi késéssel jelent meg, már másfél hónapja az id.ei első számnak is az újságos pavilo­nokban kellene lennie. Nem növeli ez az olvasók hűségét, nehezíti új barátok szerzését. Ha összevont szám kiadásával is, de sürgősen helyére kell állítani a megjelenés időponté ját. Ez a gazdag tartalom mellett egy folyóiratnak lét­kérdése. SY. közakarattal sssssssssssssAfsssss/YssssssssssssssssssyYJwrsssssssssssssss*s/ssyysyy*7*s^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssSssssYsssssssssssssssssssss//-sssssssssssssjrJ Nép front gy ülés Mátraverebélyben Egy társadalom egészséges fejlődése, jó közérzete azon is lemérhető, hogy milyen az emberek politikai érdeklődése, a közügyekben való aktivitá­sa. Ezek a napok, amikor or­szágszerte újraválasztják a Hazafias Népfront bizottsága­it, különösen alkalmasak en­nek az aktivitásnak a lemé- résére. Mátraverebély község lakói mindig is ismeretesek voltak arról, hogy sok a közért önkén­tesen munkálkodók száma, akár társadalmi munkáról, akár politikai megmozdulásokról van szó. így szinte természe­tesnek tekinthetjük, hogy a Hazafias Népfront választási gyűlésén „telt ház” volt, s ami még külön is örvendetes: igen szép számmal jelentek meg cigány lakosok is, ami azt jelenti, hogy ők is részt kérnek és vállalnak a köz­ügyek intézéséből. Verebélyi József, a bizott­ság elnöke beszámolójában je­lentős eredményekről és mun­káról számolt be. A legjelen­tősebb kétségtelenül a Zagyva szabályozása és a belvizek le­vezetése. A községnek állan­dó gondja volt az árvizfenye- getés, az utóbbi tíz esztendő­ben két alkalommal is jelen­tős károkat okozott. A Zagy­va szabályozása, a megépített gát és a következő esztendők­ben az állami költségvetésben a további munkálatokra biz­tosított ötmillió forint nem­csak ezt a veszélyt szünteti meg végleg, hanem a község olyan területek birtokába jut, amelyek megoldják a további házhelyek kiadásának gondját is. Jelentős társadalmi mun­kát végeztek a község lakói a Népkert kialakításában — ahol gyermekjátszótér is épült és most dolgoznak egy új fut- ballpálya létesítésén — vala­mint a járdásításban. Jó volt hallgatni a felelős­ségteljes hozzászólásokat, amelyek a József Attila által megálmodott „dolgozó nép okos gyülekezetében hánynt- vetni meg száz gondunk” mód­jára szóltak a víztérsulás, a középületek gondozása, új lé­tesítmények tervezése dolgá­ról. És ugyanolyan megértés­sel hallgatták Benus György tanácselnök higgadt okfejté­sét, amelyben arra figyelmez­tetett, hogy nem szabad el­szakadni a realitástól, számol­ni kell a község teherbíró ké­pességével. Kedves színfoltja volt a vá­lasztógyűlésnek, hogy a Haza­fias Népfront leköszönő tit­kára, Gombos Sándor erre az alkalomra írott versével buz­dított a további munkára, a békés, alkotó élet megbecsü­lésére. Az új, harminchat tagú bi­zottság megválasztása után a választógyűlés a Hazafias Népfront járási bizottságába Petre Gyulát és Alapi Lász­lót, megyei küldöttnek pedig Benus Istvánt választotta meg. 4 NÓGRÁD — 1972. február 11., péntek A téli olimpia országa II. Tejkrém a eumojátékban Vadul fújt a szél. csak úgy tépte-marta kabátomat. Aki tehette, fedél alá sietett. Délelőtt volt. Legjobb, ha ide bemegyünk — nyitott be kísérőm a .sokemeletes, nagyon modern L alakú épületbe. Ez az NHK, a Nippon H060 Kyo- kai, a Japán Rádió Egyesülés televíziós székháza. Az előcsarnokban díszlet-, kellék-kiállítás — fák. orosz­lánok. sziklák, házak papír- maséból. bábuk, viaszfigurák. Tudományos és fantasztikus filmek állatai. Az emeletek közt gvorslift száguldozik — s a liftes kislány bájos mo­sollyal kér elnézést, amiért esetleg megvárakoztatott. A gyerekműsorok bábfigu- ráival ismerkedünk A japán tv-ben minden este 6 órakor hangzik fel az esti mese szig­nálja, s megjelenik a képer­nyőn a népszerű mesecsalád — a papa. a mama, a fiú, a lány és a robotember. A na­pán és fián mindig szürke öl­töny. a mama sárga kimonó- szerű bőujiú ruhában, a kislá­nyon rózsaszín hímzett ru­hácska. Odébb egy meseváros, a zenélő gyerekek hangszerei, az iskola-tv földrajzi, bioló­giai, kémiai szertára. (Japán­ban minden iskolában, min­den osztály saiát tv-ién nézi az iskola-tv adásait.) Képek a japán állami TV, az NHK legérdekesebb rnűso' raiból — az első iaoán szív­átültetésről,. az utolsó hazai gőzmozdony útjáról, tűzhá­nyók megmászásáról szóló ri­portok. Telerekordingról bár­ki bekapcsolhatja, s külön kis tv-n újra végignézheti egv- eav nagy esemény pillanatait. Főzési, háztartási tanácsadók, terítési versenyek, kozmetikai bemutatók szólnak a háziasz- szonyokhoz. És mivel Japánban napi tíz—tizenkét óra hosszat sugá­rozzák műsorukat a tv-adók — most kora délelőtt is meg­nézhetjük a z NHK-televíziót. Valami szörny alakokkal né­pes. félelmetes históriát — természetesen színes adásban. Ebből nem sokat értek, for­dítsunk egyet a tv kereső­gombján. A hétféle műsor közül majd csak találunk ér­dekeset. (Három állami és 4 magántársaság sugározza be az országot.) Valóban — itt klasszikus zene szól. majd kri­mi következik a javából. De itt. ennél a furcsa brikózás- nál álljunk meg egv kicsit. Jól látok? — nők tépik, rúg- 1ák. harapják egymást. — Ö, igen. ez női pankráció. A su- momérkőzés még érdekesebb — fordítsunk egyet a készülék gombján. A hatalmas csar­nokban nézők ezrei lelkes ki­áltással biztatják a küzdőfe­leket. két óriást. A ringben ■ kifeszített színes transzparens/ hirdeti a versenyzők nevét. A sumoba.inokok á,gvékkötőben. feszülő izmokkal állnak szem­be egymással. A szorító sar­kába lépnek, egy marék sót szórnak a földre — e szertar­tás eredeti célja, — amikor n A sikeres gyermekműsor szereplői sumoiáték még vallásos szí­nezetű volt. — hogv távol­tartsa a rossz szellemeket. Azután egymásnak feszül a két játékos. S ott szaladgál körülöttük a rikító-tarka mez­be öltözött bíró. No,most mind- iárt a földön lesz az a kerek fejű — amikor vált a kép. s kedves mosolyú lányka ajánl­ja figyelmünkbe a legújabb japán kozmetikai szert, a tej­krémet,- mely napfénytől véd. Az alig egyperces reklám után tovább izgulhatunk a sumomeccsen. Hatalmas üvegtétejfl stúdiók — tele lámpákkal, szufiták- kal. Bár nem szívesen, az egyik stúdióba mégis been­gednek. A rendezők, operatő­rök, segédszemélyzet és a szí­nészek Is mezítláb járkálnak a ruganyos padlózató stúdió­ban. Senki nem szaladgált nem hangoskodik — pedig már rég eloltották a felvételt jelző piros lámpákat. Teljes csendben adja utasításait a rendező, egy alacsony, kopasz fiatalember. Kosztümben, szá­mú rá jjelmezben, sisakban, kimért léptekkel közeledik a felvevögéphez az egyik szí­nész. Aztán a másik, a har­madik. kezükben díszes mar kolatú karddal. — Szamuráj történetet forgatnak — ez biztos siker — színházban, filmen, tv-ben. A japánok legolcsóbb szóra­kozása a tv., 300 yen (30 fo­rint) havi előfizetési díjért mind a hét műsort nézhetik. A tv-készülékek meglehetősen olcsók, k a gyufaskatulya- nagyságútól a mozivászon méretűig bőséges a válasz­ték. Szállodai szobákban, vendéglőkben. fodrászüzlet­ben. iskolákban legalább eev. de gyakran több tv is talál­ható. S alig van Japánban olyan család. amelynek ne volna saját tv-ie. Kádár Márta j

Next

/
Oldalképek
Tartalom