Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

N6g7@a a fcocsrae* Mi történt karácsony előestéién 7 A tanácsvezető bfró a vád­lottat szólította. A fiút bi­lincsbe verve vezetik a tár­gyalóterembe. A rendőrség }fl7t. december 25-én. őrizetbe vette, maid 27-től letartózta­tásba helyezte. A vád n 18 éves Bandrl Antal Dezső ellen súlyos. Az ügyészség hivata­los személy elleni erőszakkal és súlyos testi sértéssel vádol* Ja. Röviden: 1071. december 24-én. karácsony előestéién BalassaR.yarmaton, a pálya­udvaron barátjával együtt Bandrl felszállt annak a sze­relvénynek egyik kocsi lába. amely Szécsény felé indult. A kocsiban lányok voltak, a fiúknál magnó volt. A magnó szólt, de jött a kalauz és kér­te Bandrit. hogy kapcsolja ki. Ö eleget tett a kérésnek. A kalauz elment, és újra szólt e magnó. A jegyvizsRáló új­ból betoppant. A jegyet, az igazolványt kérte, ipáid a karjánál fogva kitessékelte Bandrit. A fiú a perronon ököllel a kalauz arcába súj­tott. akinek orrcsontia eltö­rött. Zsúfolt a terem. Bandri is­merősei. jórészt fiatal embe­rek, izgatottan várják a tár «yalás kezdetét. Kattan a bi­lincs. Bandri középen áll. szemben a bírósággal, és a személyi adatok után vála­szol arra a kérdésre, bűnös­nek érzi-e magát? — Rész­ben. Am, ha gondolkozom, akkor nem érzem magam bűnösnek. Is­merősöm megkért, menjek vele az állomásra, mert a ba­rátnője érkezik. A magnó ná­lam volt. a magnó szólt. Köz­ben beszélgettünk a lányok­kal. Jött a kalauz. Drága lesz ez — monda. Lekapcsol­tam a magnót. A lányok kér­tek. keressek számokat. Má­sok nyugalmát zavarja? A lá­nyokét nem. s rajtuk kívül egy hölgy volt még a kocsi­ban. Megkérdeztem, hogy bántja-e őt a zene. Beleegye­zett. Újra észrevettem a ka­lauzt. Kikapcsoltam a mag­nót Hová utazom — kérdez­te. Mondtam: Szécsénybe. Kérte a jegyet. Nincs jegyem —• mondtam. Leszállított. Löikdösött. — Ne tessék en­gem lökdösni, megyek én ma­gamtól is. — mondtam neki. Erre szidta az anyámat és pofonvágott. Én megütöttem, Azt hiszem, egyszer vagy két­szer. Leszálltam, elhagytam a pályaudvart. (A vádlott harmadéves hús­ipari tanuló. Együttesen elkö­vetett garázdaságért 1970-ben négy hónap szabadságvesztés­re ítélte a bíróság, de a bün­tetés végrehajtását feltétele­sen 3 évi próbaidőre felfüg­gesztette. Még két alkalom­mal indult büntető eljárás ga­rázdaság miatt Bandri Antal Dezső ellen. Először bizonyí­tottság hiányában, másodszor büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntették az eljá­rást ellene.) A JEGYVIZSGÄLÖ — Átvettem a szerelvényt, amely Vácról jött. Jártam a kocsikat, s a másodikban szólt a magnó. Tilos a magnózás I — adtam a figyelmeztetést, azután ahogy végeztem, le­szálltam. Az első kocsinál álltam, és újra hallottam a zenét. Fönt ezt mondtam: A VÁDLOTT: magának nem ér a szép szó! Erre lekapcsolta a masinát. Mutassa a jegyét — kértem. Nem volt jegve — nem volt Pénze sem. Akinek se legye, se pénze, se igazolványa, »n- nak kérem nincs szándékában utazni. Szálljon le! — mond­tam. Majd. ha jólesik! — így válaszolt. Erre megfogtam a karját, kifelé tuszkoltam. Előttem ment. amikor a kol­légája utánaszólt: erre gyere Anti. Nem arra, erre fog iön- nl — mondtam. Az ütést a peronon kaptam, a szemem könnybe lábadt, és mire a könnyet kitöröltem, már a málházónál szaladt. (A szembesítés az eltérő ál­lításokat illetően a vádlott és a sértett között eredményte­len. A jegyvizsgáló 45 éves.) — Szólt a magnó, be­jött a kalauz, elment, aztán visszajött. kérte az igazol­ványt. Bandri azt mondta, hogy nincs. Erre leszállította. En hívtam, hogy jöliön ve­lem. A kalauz fogta, lökdöste. Ok kimentek a peronra, én bent maradtam. Nem hallot­tam. hogy kérte volna a je­gyet a kalauz. Nem tudom mi történt kint. — Nem is­merem a A BARÁT: A HÖLGY: vádlottat. A kislányokkal be­szélgetett két fiú. A lá­nyok hárman voltak. A magnó szólt. A kalauz ts, hogy kapcsolják le. mert 80 forintra meg lesz büntetve. Engem nem zavart, hogv új­ra felkapcsolták. Vita volt. amikor újra jött a kalauz. Igazoltatta a fiút. Nem volt Igazolványa. Gyerünk » for­galmi irodára — mondta a kalauz. Nem akart menni a gyerek. Lökdösni nem lökdös­te, csak fogta a karját. No, gyerünk kifelé! — így mond­ta. Koppanást hallottam kint­ről. Kinéztem. A fiú sehol, a kalauz ott áll vérbe borult a'rccal. ¥■ A Balassagyarmati Járásbí­róság bűnösnek mondta ki Bandrl Antal Dezsőt hivatalos személy elleni erőszakban és súlyos testi sértésben, ezért őt hét hónap szigorított bör­tönre ítélte. Elrendelte a bí­róság a korábban kiszabott négy hónap szabadságvesztés végrehajtását is. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a vádlott büntetett előéletét, hogy ha­sonló cselekmények miatt már bíróság előtt volt. és hogy az erőszakos bűncselek­mények Balassagyarmaton, a megyében és országosan is elszaporodtak. Enyhítő körül­ménynek tudta be a bíróság: a vádlott az életpálya elején áll, és bízni lehet, hogy tar­tózkodik a jövőben hasonló bűncselekmények elkövetésé­től. v (A védő jogos önvédelemre hivatkozott, felmentésért fel­lebbezett. A vádlott csatlako­zott védőjéhez.) Szokács László Nem kell komolyan venni Tessék elképzelni egy nagy forgalmú vendéglőt, üzletve­zetővel, konyhafőnőkkel, fő­szakáccsal, konyhalányokkal, kis kuktákkal, csapossal és felszolgálókkal ahol annyi, de annyi módja és lehető­sége adódik egy kis vissza­élésnek. Még szerencse, hógy — ha éppen össze nem ját­szanak — itt munkakörük­ből következően egymást el­lenőrzik az alkalmazottak, ami mindenképpen lehetet­lenné teszi egy esetleges tisztességtelen ügyeskedő helyzetét. Nem régen egy ilyen ven­déglőben jártam. Szolidan helyet foglaltam a mosógé­pet ritkán látó térítővel le­takart asztalnál és böngész­ni kezdtem az étlapot. Igen, ez jó lesz, gombapaprikás, nokedlival, gondoltam, majd megrendelve a kiválasztott ételt, annak elkészültéig — más elfoglaltságot nem ta­lálva — tovább nézegettem az étlapot. Egyszercsak sze­mem a papírlap aljára té­vedt, íme, a kolofón, na, lássuk csak, kinél lehet pa­naszt tenni ha valami nem tetszik. Üzletvezető Cséza József, olvasom, vele egyvo- nalban kicsit arrébb, árfele­lős: Cséza József. Közvetle­nül mellette, főszakács: Csé­za Józsefné. A rosszmájúság nyomban dolgozni kezdett bennem. Szóval hogyan is van ez? Az árfelelős így szól a fő­szakácshoz: — Mondjad, Pi­riké, ki tudnál hozni kettő hatvanból egy adag ízes palacsintát? Mire az asz- sz'onyka: — Hát, hogyne tudnék Jóska, legfeljebb keverek hozzá egy kis szó­dát és kevesebb tojást te­szek bele. Erre az üzletve­zető beleegyezöen bólint: — Csak semmi könnyelműség, kartársak! Mindent szigorú­an ellenőrizni fogok. Nyilván az esetleges pana­szomat is hasonló egyszerű­séggel és gyorsasággal kezel­nék. „Kérem, főnök, kicsi ez a párolt marhafartő, rá­adásul ez a kicsi is ehetet­len. Na, és az ára?l” — mondanám. Mire a főnök csodálkozva: „Hiszen már a felét meg tetszett enni!" „Igen — válaszolnám. — De nem minden áldozat nél­kül. Már több fogam bele- törött," Az üzeltvezető erre magából kikelve rohanna a konyhába: „Ez életem leg­nagyobb napja — dörögné. — Ismét sikerült egy vendé­get leszoktatni az étterem­be járásról." Fel-feldereng bennem a közeli jövő, amire vala­mennyi vendéglátóhely, vál­lalat és közintézmény családi gebinné válik. A feliratok büszkén fogják hirdetni a családfák mindenhatóságát. Az igazgató Plecsák Alfréd, a felügyeleti szerv vezető­je Plecsák Kazimir dr., pa­naszfelvevő Álmos Ágoston­ná, született Plecsák Aranka, a főportán Plecsák Buhomir. nyugdíjas ,.. Hát, nem szép lesz? —Is Pilinyi egy esztendő Az elmúlt év elején, ami­kor a hivatalos közlönyökben napvilágot látott a sokat em­legetett módosított gazdasági szabályozó, nem nagy lelkese­déssel tanulmányozták Piliny- ben sem. Ha jól emlékszem a termelőszövetkezet főkönyve­lője ezt mondotta: „Ezzel vég­legesen elvágták az ütőerün­ket.Ennek a keserű meg­jegyzésnek alapja volt. A pilinyi közös gazdaság a megyére legjellemzőbb gazda­ságok között tartatik számon. Kicsi a területe, dombos, völ- gyes, bokros. A szántó, mint­ha meszes volna. Ahol más­színű, ott savanyú Látvány­nak szebb, mint gazdálkodni rajta. A szabályozó követ­keztében elveszítették a biz­tonságot jelentő, közel egy­millió forint állami támoga­tást. Hanzelik Ferenc, a tsz elnöke nem szokott meghát- rélnl a nehézségek előtt, nem olyan ijedős ember, de ek­kora anyagi veszteség tuda­téban, mintha 6 is megingott volna. Ez az elmúlt év elején tör­tént. A hét közepén aztán el­érkeztek az esztendő munká­jának összesítéséhez. Azért-e, mert a megyénkre legjellem­zőbb tsz-üzemről volt szó, vagy azért, mert a pilinyiek szimpatikus emberek, a köz­gyűlésük lránt nagy volt az érdeklődés. Bódi László, a tsz egyik alapítója a tanács­kozás megkezdése előtt meg is jegyezte, hogy személy sze­rint 6 rendkívül megtisztelve érzi magát a neves vendégek láttán. Valljuk be őszintén, ha megyénkre jellemző tsz- ről van is szó, nem minden­napos, hogy a megyei párt­bizottság első titkára, Jed- licska Gyula épp ilyen, kis tsz közgyűlését keresse. De ott volt, és amint felszólalá­sában mondta, azért Piliny- ben, mert tanulni akart a fa­lubeli parasztemberektől. Módszereket tapasztalni a sa­ját munkájához, amikor me­zőgazdasági kérdésekben kell állást foglalnia. Látni akarta azokat az embereket, akik ké­pesek voltak megbirkózni a mezőgazdaságra két esztendő óta zúduló nehézségekkel, ne­vezzük azt mostoha időjárás­nak, gazdasági szabályozó­nak, pénznélküllségnek, fe­gyelmezetlenségnek, vezetés­ben járatlanságnak, vagy bárminek. Az elnök a vezetőség be­számolójában a számok ere­jével bizonyított. Volt olyan táblájuk, amelyről holdan­ként húsz mázsa gabonát ta­karítottak be hiánytalanul. Több mint 18 mázsa májusi morzsoltat, kétszáz mázsánál jóval több cukorrépát, ter­mészetesen holdanként. Nem csalódtak az állattenyésztők­ben sem, mert szép jövedel­met biztosítottak a közösnek. Ezt követték a fő számok, melyek szerint a közös va­gyon 14 millió forintról 18 millióra emelkedett. A tagok egy munkanapra jutó jöve­delme 78,10 forintról 85,10 fo­rintra alakult. És mindez úgy, hogy majdnem nyolc- százezer forintot tartalékol­tak erre az esztendőre, és törlesztettek 1,5 millió forint adósságot. Ilyen eredményt, hasonló körülmények között, mintPi- linyben van, nem könnyű ki­verekedni. Keményen birkóz­ni kellett érte, ami az év ele­jén kezdődött, akkor, amikor a közlönyben a szabályozóról szóló rendeletet olvasták. A megtorpanás nem tarthatott sokáig, ha élni akartak. Már­pedig ők akartak, méghozzá nem rosszul. Azt tették, amit a legjózanabb elhatározással tehettek. Összeültek tagok, vezetők és megbeszélték: ha az év végi számadáson nem keserűséggel telten akarnak részt venni, akkor haladék­talanul neki kell gyűrkőzni. Dédelgetéslg művelték a föl­det. Gépeket állítottak mun­kába, nem sajnálva a pénzt, ha újakra volt szükségük. Szűkebb marokkal mérték vi­szont az építkezésre fordítha- tót. Aztán az emberek szor­galma, megint csak a szor­galma. és harmadszor is a szorgalma. A krónikás erejéből ennyi­re tellett, elmondani a pili­nyi hetvenegyes esztendőt. Kevés ez, szegényes, mert ki tudná visszaadni a verej tő­kés nyár napjait, az őszi be­takarítás erőfeszítéseit! A ve­zetők folytonos töprengését a jobbért, a hasznosabbért! Hogy mit érdemes, mit nem?! Hogy a völgyektől, dombok­tól görbe földeket kivonták a művelés alól és bárányokat legeltetnek rajta, mert ez hozza a pénzt, különösen, hogy egyetértésre jutottak a juhászokkal: sok bárány kell* mert nagyon keresett a pia­con. A pilinyiek nem szeretik,’ ha a múltnál ragadunk. Azt tartják: ami volt. az volt, okuljunk belőle, de jöjjön a holnap, erről beszéljünk, mert semmivel Sem lesz könnyebb, mint az elmúlt évek voltaic. Szabó László, a közgyűlés egyik felszólalója azt fogal­mazta meg — mellesleg, nem rég az iparból lépett a me­zőgazdaságba —, hogy a munkával megbirkóznak, csak szűnjék meg az ipari és me­zőgazdasági munkást megkü­lönböztető elbánás. Sokar» helyeseltek neki. Bablena Pál, aki ipari nyugdíjas, de szí­vesen foglalkoztatják a fű­részgép mellett, Tőzsér Lász- lóné. aki az asszonyok nevé­ben szólott, Bollók Béla bá­tyánk, a tsz-nyugdíjas —va­lamennyien a holnapot bon­togatták. Ostromolni a földet a magasabb terméseredmé­nyekért. Jóllehet, a munka módszerében eltér gondolko­dásuk, mert ki emberi erővel, ki géppel gondolja ezt leg­eredményesebbnek. Abban vi­szont teljes az összhang, hogy több kell, jobb kell az em­ber javára. Az Idősebbek szeretnék, ha eljönne már a mezőgazdasá­gi dolgozóknak az ipariaké­hoz hasonló nyugdíj ideje. A fiatalabbak városiasabb éle­tet, üzemhez hasonló ellátást, fürdőt, öltözőt, szép szóra­kozóhelyet és ehhez hason­lókat szeretnének. Roppant nagy a hajtóerő ebben a jobb és szebb utáni vágyban. A pilinyiek jól tudják, mi­ről van szó. Érződött a köz­gyűlésükön. Bobál Gyula az árvízvédelemben Radar Ma ugyan nem látszik túl­ságosan aktuálisnak, mégis nagy eredmény, amit a Feri­hegyi meteorológusok értek el, amikor árvízvédelmi szolgá­latra is képesítették radarké- szülóküket. A nagy tiszai árvíz bebizo­nyította, hogy egy-egy várat­lan. felhőszakadás pillanatok alatt igen nagy károkat okoz­hat, annál inkább, mert mire a védelmi szervezet hírt kap róla, gyakorlatilag már nincs mit csinálni. Az ország 93 000 négyzetkilométerét azonban az ezernél több meteorológiai ál­lomással sem lehet hiánytala­nul „befedni”, nem is szólva arról, hogy túlnyomó nagy ré­szük csak havonta egyszer je­lenti mérési adatait. Ezért gondoltak arra, hogy a Feri­hegyi repülőtéren működő ra­dart is sorompóba lehetne ta­lán állítani az árvíz elleni vé­dekezésben. Ezt a radart azonban, amely ma már nem is korszerű, ere­detileg nem erre a célra ké­szítették. Bár folyamatosan és késedelem nélkül jelenti az országban bárhol megindult esőzést, információit nem könnyű egyértelműen megfej­teni. Jelzéseit túl sok zavaró tényező torzíthatja el. Pél­dául az egyenes irányban ha­ladó radarhullámok nagy tá­volságban a Föld gömbölyű- sége miatt már az éppen meg­csorduló felhőt is esőnek „lát­ják”, bár az a csapadékembrió talán le sem jut a talajra, mert útközben teljesen elpá­rolog. Hogy az ilyen eredetű téve­déseket kizárják, hosszú időn át gondosan feljegyezték, mi­kor milyen csapadékot jelen­tett a radar, s ezt később mennyiben igazolták a meteo­rológiai észlelő állomások ada­tai. A két adatsor összeveté­séből olvasták ki az össze­függéseket, a radar jelzései és- a mögöttük rejlő valóság között. Bár az eddigi megállapítá­sok igazi nagy próbatételére majd csak a szokásos nagy nyári esők idején lesz mód — ha ugyan addigra véget ér a szárazság — máris úgy lát­szik, hogy az esetek nagy ré­szében megbízhatóan tudják értelmezni a radar jelentéseit az országban bárhol fellépő esőzésről. Ivsssssss/ssssss/sss/sssssssssssssssn rssm/rrAs/i«ltrsssrsfSssssssfsssss/ssfsssss/ 'sssss/fsssssssssssssssrssYsssfrsfrssssssss*yssiwssssssssssssssfsssssssssssssss/s/7SSSASssr/sssssssssssssssssssssf///sffSfsssfsssssssssss///ssssssrsss MEMENTÓ Huszonhét évvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. Emlékeztetőül: a felrobbantott és az újjáépí­tett Lánchíd. * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom