Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

Dehter—Détár—De j tár Az első írásos emlékek a tatárjárás után, 1255-ből valóki a vadkerti határjárás Dehter néven említi a települést. A törökdúlás után, a XVI. században ezen a területen mindössze há­rom adófizető háza maradt meg. Az 1715-ös összeírás húsz, az 1720-as pedig 25 adófize­tő jobbágyot említ meg. A terület 1436-ig zá­log, majd 1438-ban örökös birtoka az eszter­gomi érseknek. A mai tanácsháza az érsek in­tézőjének lakása volt, a mai iskola régi szár­nya pedig hercegprímási istálló. A XVIII, században a település rohamos fej­lődésnek indul, ebben az időben már Détár néven emlegetik (az ittlakok, a köznyelvben ma is e?t a kifejezést használják). Az emberek lassan kicserélődnek, a telepítés során új csalá­dok jönnek a faluba. A XVI. századi családok­ból csupán kettőt-hármat lehet megtalálni a maiak között. A XIX. században kb. 1800 fő a lakosság száma. A szabadságharc alatt átvonu­lási terület, a Rákóczi-katonák között négy deitárit is találunk. Az 1919-es Tanácsköztársaság idjén a dejtá- riak önálló vörösszázadot állítottak ki, és részt vettek az északi felszabadítási harcokban. A falu 1944. decemberében szabadult fel. Az első tsi 1949-ben alakult, ekkor kapott villanyt a falu. Szocialista község 1961-ben lett. A fel- szabadulás után óriási fejlődésnek indult. Az 1970-es népszámlálás szerint 1919 lakója van. A Dejtár történetére vonatkozó adatokat a falu krónikásától, Fábián Jánostól tudtuk meg, aki civilben a helyi iskola matematika-fizika szakos tanára. A kutatást, az adatok gyűjtését 1965-ben kezdte. Járt a megyei, az országos, az esztergomi levéltárban, felhasználta a balassa­gyarmati Palóc Múzeumban található emlékeket is. - Ffogyan lesz egy fizikaszakos tanárból krónikás? - Őszintén válaszolok - mondta. - Helytörténeti kiadványokat olvasva, gyakran ta­pasztaltam, hogy egészen kis községekről egész oldalakat írtak, az ón falumról pedig éppen csak említést tettek, pedig biztos, hogy ennek a településnek is érdekes múltja van. Hát így kezdődött... A jó értelemben vett lokálpatriotizmus, meg c történelem szeretete; ezek ösztönözték Fábián Jánost a kutatásban. A gyűjtő munka azonban nem ért véget; a krónikás úgy érzi, sokat kell még búvárkodniuk, hogy az anyag teljes legyen. Két község — egy vezetés A tanácselnök örömei és gondjai Mindig jókedvűek a dejtári lányok. Paldauf Piroska és Balázs Edit, a balassagyarmati finomkötöttárugyár szak­munkásai és Csortán Ilonka a „Szántó Kovács” Gimnázi­um másodikos hallgatója már évek óta, naponta együtt járnak a busszal. Reggel ötkor kelnek, mégis nagyon vi­dáman telik a közös útjuk „Csak az a baj... // A fiatal gyerek Berthold gróf nagyoroszi birtokán dol­gozott; részesaratást végzett egy pengőért. 1914-ben, 17 évesen kocsis lett a Pesti Hír­lapnál. Mindennap már haj­nali fél kettőkor hordta az új­ságot a vasútra. Itt. a faluban nem gok ió volt: a cselédek harmados földeket kapáltak, szolgáltak a hercegprímásnak. Ezért menekült a fiatalember sai. Aztán az antant visszapa- rancsolt. Ezek után rossz sors várt h Tanácsköztársaság katonái­ra, reá is. Amikor harminc­éves korában kivándorlásra adta fejét (Kanadába ment), feleséget és négy gyereket hagyott idehaza. De odakint- ről is csak _őket kereste, s vissza is tért hamarosan. — És a felszabadulás? — Szombati nap jöttek me| a szovjet katonák, a falu ha­tárában vágtuk őket. Első dol­gunk a földosztás volt. Men­tek neki az 'emberek a föld­nek lapáttal, kapával. Aztán a tsz: kezdetben nyolc taggal... A most 75 éves Farkas Ödön bácsi feleségével. Mari nénivel él a falu közepén ál­ló kis házukban. A tsz mező­őreként nyugdíjba vonult öreg még' ma sem tud meg­lenni munka nélkül: eljár ide-oda, ahol szükségét látja. Életükkel elégedettek. a múlt nem törte meg őket. — Csak az a baj. hogy meg­öregedtünk — mondja búcsú­zóul Ödön bácsi. 1970. július 1-től Dejtár Pa­táikkal együtt közös tanácsot alkot. Így az 1900 lakó gond­jaihoz még 1500 ember gond­ja és öröme csatlakozott, A közös tanács elnöke, Kovács Sándor szerencsés embernek mondhatja magát, egyaránt jól ismeri a két falut; 13 évig Patakon volt tanácselnök. — Sok hiányt leéli még pó­tolni, sok problémát kell meg­oldani. A művelődési házban levő kis könyvtárunk korsze­rűtlen. Tervünk az, hogy a nemrégiben felszabadult rend­őrpihenőben egy szabadpolcos könyvtárat hozunk létre. Pa­takon, ahol egyáltalán nincs kultúrház, a tsz-szel közösen klubkönyvtár felépítését ter­vezzük. Nagy gondunk a la­kosság ivóvízellátása. Ebben az évben megkezdjük egy törpe vízmű építését és min­den lakásba bevezetjük a vi­zet. A vízzel egyéb problé­máink is voltak. Tavaly ko­moly munkát jelentett a bel­víz elvezetése. — A lakosság régi vágyét elégítjük majd ki az új ra­vatalozó felépítésével; már felvettük a kapcsolatot az egyházügyi hivatallal és 30 ezer forinttal támogatjuk az építést. Az új tanácstörvény szabadabb kezet biztosít ne­künk, ugyanakkor több gon­dot is hárít ránk. Itt van például az orvosi rendelő tá­mogatása; a kötszerek, egyéb felszerelések pótlására egy év­ben csak hatezer forintot tu­dunk biztosítani, ami szerin­tünk is igen csekély. Szépen haladunk a cigánytelep fel­számolásával. A falu szélén élő cigányok közül (88-an van­nak) eddig három család köl­tözött új házba. Sajnos, mióta a kezdőötszeget nyolcezer fo­rintról 25 ezerre emelték, el­akadt az akció. Ez érthető, hiszen ennyi pénz összegyűj­tése még a tehetősebbeknek is nehéz. Zárszámadás előtt Dejtár község csaknem ötszáz családjának tulaj­donában 307 tévé, 391 rá­dió és 18 személygépkocsi van. A postára naponta 450 sajtótermék érkezik, ebben 76 Népszabadság és 76 NÖGRÁD. A faluszerte épülő modern középületek és lakóházak, és a városi­akhoz hasonló közszolgál­tatásokra törekvés a falu fejlődésének látható jelei. A helyi téesz egyre nö­vekvő, nyilvánvalóan je­lentős gazdasági ereje olyan tényező Dejtáron, mely a falut a folyama­tos fejlődés útján vezeti. Mindannyiunk közös örö­mére. A jelen közelebbről A dejtári József Attila Tsz irodai dolgozóinak bőven kijut ezekben a napokban. Oszta­nak, szoroznak, számfejtenek; számot vetnek (a szó szoros értelmében) az elmúlt évi munkáról. Készülnek a zár­számadó közgyűlésire, amely február 15-én lesz. — Jók a kereseti lehetősé­gek nálunk. Tavaly 101 forint napi átlagot fizettünk, az idén tízórás munkaidőre fejenként 110 forint jut —, mondja Lé- nérd József elnökhelyettes. Szép a tsz gazdasága; nö­vénytermesztéssel intenzíven foglalkoznak, az ólakban 40 anyakoca vár ellésre, de szarvasmarha is altad szép számmal. A savanyítóüzemben már július elején megkezdő­dik a munka a kovászos. uborka érlelésével, ezt köve­ti az ecetes uborka és a ká­poszta. A friss áruból nem­csak a pesti piacokra jut, a dejtáriak is megvásárolhat­ják a tsz boltjában. — Nagy forgalmat bonyolí­tunk ott le. Havonta 120 000 forintot jövedelmez — jegyzi meg az elnökhelyettes. — Hogyan állnak munka­erővel? — összesen 320 tagunk van, ebből 160 dolgozik aktívan. Sajnos, nálunk is mutatkozik az elöregedés. Az átlagélet­kor 50 év, a tagok 65 szá­zaléka nő. összesen 20 fiatal dolgozik a tsz-ben. — A gépesítés? — Arról csak jót mondha­tok. Az elmúlt évben három­millió forintot költöttünk gé­pek vásárlására: traktorral, teherkocsival egyaránt jól vagyunk ellátva, legalább négy évre. A munkafeltételek, a mun­kakörülmények tehát jók. A három és fél millió forintos beruházással épült irodaház­ban mosdó, zuhanyozó és egy hatvanöt személyes ebédlő is helyet kapott. Az elnökhelyet­tes is elégedett az eddigi eredményekkel, csupán egy kifogása van a falu életével kapcsolatban: — Sajnos, meg­halt a művelődési élet a fa­luban — közli. — Nincs olyan ember, aki összefogná a fiata­lokat, aki megszervezné az életet a művelődési házban, pedig igény lenne rá, főleg a fiatalok körében. A kevésről tényszerűen Nehezen tudtam elérni a művelődési ház tiszteletdí­jas igazgatóját. Diénes Fe­rencet, a helyi általános iskola tanítóját. ■ Próbáltam egyeztetni az általa elmondottakat a tsz- elnökhelyet testól hallot­takkal, hogy tudniillik a faluban meghalt a műve­lődési élet. Mi az, ami van? A mű­velődési házat 1938-ban építették; nagyterme 250 férőhelyes, itt kerül sor he­tente kétszer a mozielő­adásokra. Egyéb nagy termi rendezvények? Régebben á Déryné Színház előadásai, ráfizetéssel. Egy-két éve néhány bál, egy-két ORI- rendezvény. Van egy külön párthe­lyiség, és egy klub a fia­taloknak. Ez utóbbiban ta­lálható a könyvtár, zárt szekrényekben. A kötetek száma három és fél ezer. 355 beiratkozott olvasót tar­tanak nyilván. Rendszere­sen működő, munkatervvel rendelkező szakkörök nin­csenek. A 20 KISZ-es fia­tal közösség: élete is első­sorban a szórakozásra, ze­nehallgatásra korlátozódik, Kutatjuk az okokat. Mind a tanács, mind a tsz támo­gatja a művelődési házat, Az emberekkel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy igény is lenne, első­sorban a fiatalok körében — a művelődésre. Hát álékor? A művelődé­si ház tiszteletdíjas igaz­gatója maga próbálkozik a válasszal: — Nincs olyan vezető, aki szívvel lélekkel foglalkozzék a művelődési ügyekkel. önkritika, vagy csupán feltört panasz fogalmazó­dott meg ebben a válasz­ban? Mindenesetre a köz­ség vezetőinek érdemes lenne ezen elgondolkozni. Pestre. Az első világháborút végigverekedte, először az orosz, aztán az olasz fronton. A Tanácsköztársaság ideién már a nemzetőrségben har­colt. — Hogyan is volt ez, Ödön bácsi? — Már január végére ki­vertük a cseheket az állomás­ról. Szereztünk fegyvereket, gépkocsit, lángszóró gépet, még földet is osztottunk az embereknek. Nagy volt az öröm május elsején. Olyan felvonulást még nem láttam. Minden ember piros árva- lányhajat tűzött a kalapjára, ruhájára. De azért a harc volt az igazi: Zólyom. Léva. Kor- pona. Selmecbánya — ezek voltak a hadseregünk állomá­A felszabadulás óta megtett út, ha nem is töretlen, de eredményes. A jól működő tsz nemcsak munkalehetőtséget, de megfelelő anyagiakat is biz­tosít (az ott dolgozóknak. A MÉK-kirendeltség saját jég­gyárral és savanyítóüzemmel rendelkezik, és az erdészet is büszke a csemetekertjére. A lakosság egy része a faluban vállal munkát, de nagyon sok — 400—500 — az eljárók szá­ma. Különösen érvényes ez az érettségizett fiatalokra, akik — mivel nem találnak a vég­zettségüknek megfelelő Helyet a faluban — máshol keresik a boldogulást. A falu arculata szépen fej­lődik. Elég csak végigsétálni az utcákon, hogy meggyőződ­jünk. A vegyesbolt, a húsbolt, a tsz boltja és az italbolt egy­aránt nagy forgalmat bonyo­lít le. A falu közepén áll már az új modern falatozó, ame­lyet még ebben a hónapban átadnak rendeltetésének. A nyolctantermes iskola és a háromcsoportos óvoda a legifjabbaknak nyújt kellemes környezetet a fejlődéshez, ta­nuláshoz. Az egykori intézői Lakás — ma tanácsháza —, épületét is korszerűsítették az elmúlt évben, a tsz modern, tapostetős irodaháza pedig a falu legszebb épületének mondható. Képünkön: az új falatozó Utcai körkép Délelőtt népteleneli a dej­tári utcák. Az emberek már kora reggel elmentek dolgoz­ni, s az asszonyok nagy ré­sze is a téeszben van ilyen­kor. Idős nénikét állítok megi Elégedettek vagyunk mi.. J Ellátnak bennünket minden­nel. A téesz boltját nagyon szeretjük, mindig van tej, zöldségféle, friss áru. — Nekem csak egy fájdal­mam van. Hallottam, hogy tervbe vették az utca szélesí­tését. A tanács melletti háza­kat ezért szanálják. Eme­letes házak épülnek majd — így emlegetik. Megmon­dom őszintén, nem szívesen válunk meg a régi portától. Mi, falusiak, már csak ra­gaszkodunk a megszokotthoz — panaszolja Bállá Ferenc- né. E9y gyermekét sétáltató fi­atalasszony (a nevét nem árulta el) az olajellátásra pa­naszkodott. — Nagyon sok olajkályha van nálunk és bizony rossz az, ha nem tud az ember be­fűteni, mert nincs olaj — mondta. (A tanácselnök elmondta, hogy a falu határában sze­retnének egy olajlerakatot építeni, s ez biztosítaná a fo­lyamatos ellátást.) Dél körül nagy a jövés­menés a téesziroda környé­kén. Asszonyok igyekeznek ételhordóval a kezükben. Vi­szik haza az ebédet a téesz üzemi konyhájáról. — Nagy segítség ez nekünk, asszo­nyoknak. Nem kell a főzés­sel bajlódni, meg az étrend is változatosabb — mondja asszonytársai nevében Juhász Pálné. Az oldalt írta: V. Kiss Mária Fotók: Kulcsár József h

Next

/
Oldalképek
Tartalom