Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám
Jó szerencse!, Tiribes! A héten tartották tanácskozásukat Budapesten a bányászat- kan dolgozó szocialista brigádok vezetői. Megyénk képviselői között volt Forgács ísíván, aki a Nagybátony—Tiribesi- bányaüzem „Március 31.” Szocialista Brigádjának vezetője. Brigádja-az elmúlt esztendőben 14,5 százalékkal teljesítette túl tervét, ezzel a munkaversenyben az első lett, ezenkívül a politikai és társadalmi munkában is igen eredményesen vett részt a brigád. Képünkön: Forgács István brigád- vezető otthonában a marxista középiskolai vizsgára készül % A munkateljesítményeket mindennap. Eszsesftve minden hónapban kifüggesztik Tiribescn, a bányaüzemben. Kaszás József örömmel mutatja munkatársainak, mennyit is dolgozott brigádtagjaival. Most 137 forintot kerestek fejenként egy nap, de volt már ennél sokkal jobb is: 150—170 forint is! A tiribesi bányaüzemben 12 szocialista brigád dolgozik, ez több, mint 100 főt jelent itt. A szocialista brigádok állandó munkaversenyben vannak egymással, nemrégen versenyre hívták a megye összes bányászbrigádját. Eredményes munkájuk egyik feltétele és biztosítéka, hogy igen korszerű biztonságtechnikai berendezésekkel vannak ellátva. Leszállás előtt — képünkön — mentőkés;: ül ekeiket és munkalámpájukat ellenőrzik Kulcsár József képriportja Wa^as szovjet elismerés egy magyar ludasnak Az Antarktiszt kutató szovjet bizottság a hatodik földrész fölfedezésének 150. évfordulóján alapított emlékplakettel tüntette ki dr. Láng Sándor professzort, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem földrajztudományi tanszéké- nek vezetőjét. 1te Kitüntetése alkalmából dr. Láng Sándor elmondta az MTI munkatársának: — Két évvel ezelőtt 1970 januárjában ünnepelte a tudományos világ a Szovjetunió Tudományos Akadémiája le- ningrádi emlékünnepségén a Bellings hausen-expedíció nagyszerű eredményének, az Antarktisz fölfedezésének 150. évfordulóját. A Vosztok és a Mimáj hajók történelmi útjának évfordulóján alapították ^z emlékplakettet, amellyel részint kiváló Antarktisz-ku- tatókat, részint olyan külföldi szakembereket tüntetnek ki, akik szovjet vonatkozású földrajztudományi kutató és szakirodalmi munkásságot fejtettek ki. — Magam ez utóbbiak sorába tartozom. Két évvel ezelőtt Magyarország képviseletében részt vettem az említett ünnepségen, majd utána egy évet töltöttem vendégprofesz- szorként a leninigrádi Zsda- nov, a moszkvai Lomonoszov, valamint a kazányi és az ir- kucki egyetemen. Tudományos munkásságom jelentős részét szenteltem Grúzia és Örményország, valamint az Antarktisz földrajzának. — Bár a kitüntetés személyemben engem ért, az egész magyar geográfiának szól. Ez egyébként a szovjet Antark- tisz-bizottság elnökhelyettesének. az emlékplaketthez csatolt meleg hangú kísérő leveléből is kitűnik, amelyben többek között azt a reményét fejem ki, hogy a magyar és a szovjet tudósok együttműködése az Antarktiszon is egyre szorosabbá válik. (MTI) Bőségesen futott ca tugssőggucslls Ersekvadkerten a zárszámadási közgyűlés elé bizakodással tekintett a tagság. Nem ok nélkül. Eredményes évet hagytak maguk mögött. Az elmúlt esztendőben, akárcsak a megelő- zőekben, saját erejükből, saját pénzeszközeikkel oldották meg a nem éppen könnyű gazdasági feladataikat. A zárszámadási közgyűlés előtt otthonában látogattam meg néhány termelőszövetkezeti gazdát. Az ő véleményüket kötöttem csokorba. * Kevés beszédű, jól megtermett ember Dósa István állattenyésztő. Volt fogatos, rakodómunkás, traktoros, majd egy súlyos baleset következtében könnyű munkát javasolt neki az orvos, s így került az állatgondozókhoz. Jelenleg az elletőistállóban dolgozik, 12 órás műszakban, egyszer éjszaka, máskor meg nappal. Keresete az ellesek számától függ.- Most még nem tudjuk elérni a kitűzőiteket, mert a szarvasmarha-állomány kevesebb mint a férőhely. De így is megvan a 3300 forint havonta. Igaz, ez kevesebb mint a tehéngondozóknál. Dósa István munkájában még a legnagyobb rosszakarattal sem lehetne hibát találni. Bárkit kérdeztem, mindenki csak jót mondott róla: szerény, csendes, szorgalmas, munkáját szerető ember. Az állatok szeretetót a szülői háztól hozta magával. Ha éjszaka van rá szükség és hívják, zokszó nélkül megy. Fáj neki és bosszankodik, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, mondja is: Ha én hívom az állatorvost, akkor már nagy baj van. E megjegyzésnek a tükrében érthető az, amit később az irodában mondtak vele kapcsolatban: együttérez a termelőszövetkezettel. Munkájának elméleti megalapozására az egy évvel ezelőtt helyben szervezett állattenyésztői tanfolyamot sikerrel elvégezte, és szakmunkás lett. Öt csupán az bosszantja, hogy erősek az apaállatok, nagy súllyal születnek a kisbor- júk, emiatt nehezen ellenek a tehenek. Ha másképp lenne, több borjú maradna meg, — hangsúlyozza. Ismeri ezt a problémát a főállattenyésztő is, aki ennek kapcsán a következőket mondja: nem sokáig lesz így, mert már intézkedtünk... Elköszönök tőle, mert műszakba indul. A zárszámadáskor ő is 35 százalékos nyereséget kapott, ami 11 500 forintot jelent az évi 39 600 forint kereseten felül. Vitéz István fogatost ebéd közben zavartam meg. Első perctől ezt a beosztást látja el, mind a mai napig. Gyermekkorában kötelezte el magát a lovakkal. Azt mondja: én most is azzal a lóval járok, amellyel annak idején beléptem a tsz-be. Kettő volt, az egyik sajnos, egy évvel ezelőtt vakbélösszenövésben elpusztult. Mi a véleményem a keresetről? — ismétli a kérdést, majd így folytatja: — a rönkfa- szállításnak jó a normája. A takarmányszállí- tás már nem olyan kifizetődő, nehezen lehet vele teljesíteni a követelményeket. A múlt évben 23 ezer forintot kerestem. Ehhez jön a 35 százalék nyereség, ami újabb 8500 forintot jelent. Hívtak már máshova, havi 4—5 ezer forintért, de nem megyek, mert a lovamat nem adom ki a kezemből, ne legyen annak más gazdája, csak én . . . Az eddig szótlanul kötögető feleség most közbeszól: — Én is megkeresek annyit, az erdőgazdaságban mint ő. Aztán nekem van szabad szombatom is, ő pedig kora reggeltől estig dolgozik. Nyáron, a dologidőben még többet. Mégse hagyja ott, pedig már én is mondtam neki, jobban járna, ha az iparban dolgozna. Ö azonban csak azt hajtogatja: nem megy sehova. Konopás Jánosné úgy lett csapatvezető, hogy Nagy Józsi bácsi kijelentette: nem vállalja tovább a vezetést a dohányos brigádnál. No, nem az asszonyok, hanem a kevesebb kereset miatt. A 12 tagú, asszonyokból álló dohánytermesztő brigád aztán egyöntetűen Konopás Jánosnét választotta meg csapatvezetőnek, mondván: te értesz hozzá... — Az idén jól sikerült a dohánytermesztés. Az idő is kedvezett neki. A terv szerint a kerti dohányból nekünk egy holdról 12 mázsát, 34 ezer forint értékben kellett leszednünk. A 11,5 holdnyi dohányosról eddig 120 mázsát adtunk át 393 ezer forint értékben. Hátra van még 22 bála. Ennek ára attól függ, hogy milyen minőségűnek értékeli a dohánybeváltó küldötte. Számításom szerint, újabb 400 ezer forintot kapunk. A többlettermés 75 százaléka a miénk. így hát én még 5—6 ezer forint prémiumra számítok a 35 százalékos nyereség és az évi 1500 forint havi átlagkereset mellett. Elégedett vagyok, — Mire költi a pénzt? — Most szerveznek egy társasházépítési akciót. Ebbe szeretnék én is bekapcsolódni. Jó lenne egy modern lakásban élni, ahol fürdőszoba is van. Százezer forintot kell befizetni. Férjem az építőiparban dolgozik. * Nem mindenkinek jutott ennyi, mert nem egyformán fogták meg a dolog végét, nem volt mindenki lelkiismeretes. De hogy az idén is bőségesen jutott pénz a tagságnak, azt a mérleg szerint 19 milliós nyereség mutatja legjobban, amelyből 17 millió 800 ezer forintot osztottak szét a tagok között. V. K. Szocialista grazdasá&i infesfráció A Szovjetunió é& a nemzetközi munkamegosztás Az európai népi demokratikus államok többsége — köztük hazánk is — nyersanyagokban és energiahordozókban szegény ország. Ezt ma is el kell ismernünk, de sokkal inkább így volt a második világháború után. Hazai és nyugat-európai szakemberek azt mondták, hogy egy évszázad kell gazdasági megerősödésünkhöz. Ezeknek az embereknek nem lett Igazuk, mert nem számítottak a Szovjetunió nagy erőforrásaira és baráti segítségére. Nemcsak nekünk, de valamennyi a KG3T-ben tömörült országnak az együttműködés kezdete óta a Szovjetunió szállítja a szükséges ipari nyersanyag és villamosenergia jelentős rdSzét. A Szovjetunió nyersanyag- és energiaszolgáltatása nélkül iparosításunkat nem tudtuk volna megoldani. A teljesség igénye nélkül, inkább felsorolásszerűen ösz- szegezzük, hogy a Szovjetunió milyen műszaki és tudományos segítséggel járult hozzá a KGST-országok iparosításához. Több mint 1500 vállalat és létesítmény építéséhez nyújtott gazdasági és műszaki segítséget. Hazánkban a második ötéves tervben 54, a harmadik ötéves terv idején 30 gyár — köztük a legnagyobbak: Dunaújváros, az Ajkai Timföldgyár — épült szovjet segítséggel. A szovjet szakemberek ezrei adtak közvetlen segítséget a tudományos kutatásokhoz a beruházásokhoz, a társadalmi és a politikai élet bonyolult kérdéseinek megoldásához, s a népi demokratikus országok fiataljainak tízezrei tanultak és tanulnak ma is a Szovjetunió főiskoláin és technikumaiban. A Szovjetunió hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel segítette a szocialista országok iparosítását. A Szovjetunió a magyar népgazdaságnak körülbelül harmincháromszorosa. Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió főleg nyersanyagot és villamos energiát szállít, mi ipari termékeket. A Szovjetunió szinte korlátlan piac számunkra. Nemcsak arról van szó, hogy nagy szériában, tehát gazdaságosan termelhetünk és szinte korlátlan mennyiségben adhatunk el ipari tremékeket a Szovjetuniónak. Ne csak a meny- nyiségre gondoljunk, hanem arra is, hogy a Szovjetunió gazdasága egyenlőtlenül fejlett. Sok magas fokú, automatizált üzeme van, de sok közepes gépesített, vagy alapgépesített szovjet üzem is akad. Ezért a Szovjetunió alkalmas piac az iparosodó és az ipari fejlettség magasabb fokán álló országok számára is. A Szovjetunió hajlandó megvásárolni a néhány hónapos múlttal rendelkező üzemek gépipari termékeit, de nagy tételekben állandó és biztos vevő a magyar gépipar, a híradástechnika fejlett gyártmányaira is. A Szovjetunió, nagy kiterjedésű és különféle fejlettségű gazdasága miatt általában megelégszik a „tegnapi” technikával is. Ez jól jön azoknak a vállalatoknak, amelyek egyelőre ilyet tudnak gyártani. Viszont egyes ágazatokban a Szovjetuniónak korszerű, sőt élvonalbeli technikára és minőségre van szüksége, s ezeket az árukat hajlandó és képes jól megfizetni. Egyes iparágakban a Szovjetunió az élen jár, ilyen kooperációban szállítóitól korszerű technikát igényel. Viszont jól bevált berendezéseit, li- cenceit és termelési tapasztalatait a Szovjetunió szívesen adja át a többi szocialista országnak. Ezzel az internacionalista magatartással nagyban hozzájárul a társországok gazdaságának gyors ütemű fejlesztéséhez. A Szovjetunió alapvető ipari berendezéseket adott Lengyelországnak, Magyarországnak, de különösen Bulgáriának és Romániának. Segítsége nélkül ezek az országok viszonylagos elmaradottságukat nem tudták volna behozni, még ma is a gyengén fejlett mezőgazdasági-ipari országok közé tartoznának: Szovjet—magyar együttműködés nélkül nem lenne Dunaújváros és Ajkai Timföld* gyár, szovjet alapanyaggal, vagy szovjet megrendelésre dolgoznak megyénkben és az ország nagyon sok üzemében. Hazánk ipara egy hétre sem tudná nélkülözni a Szovjetunió energia- és nyersanyag- szállítását. Szovjet villamos energia, olaj, földgáz és kohászati alapanyagok nélkül megbénulna a magyar ipar. Az elmúlt több mint két évtized alatt a Szovjetunió nélkülözhetetlen gépeket, berendezéseket, nyersanyagokat és hosszú lejáratú, kedvezményes hiteleket adott hazánknak és a népi demokratikus államoknak. Rubelban vagy dollárban szinte lehetetlen felbecsülni a politikai, a tudományos és a műszaki segítségét. Nemzetközileg hogyan lehet megítélni a kölcsönös együttműködés eredményeit? Alapvetően megváltozott a világ gazdasági arculata. A föld egyharmadán hatalmas gazdasági és politikai erővé vált a szocialista világrendszer. Megszűnt a tőke egyeduralma, a szocialista országokat új típusú, szocialista kapcsolatok fűzik össze. Ehhez a nagy történelmi átalakításhoz a Szovjetunió döntő segítséget adott, s ma is nagy részt vállal a szocialista 'országok nemzetközi munkamegosztásában, a specializáció és az integráció továbbfejlesztésében. Dr. Fazekas László NÓGRÁD — 1972. február 9., szerda 3
