Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
BÁNYÁSZOK (Bajcsik József metszete) Varlen Szirtmgin: Rendkívüli teremtés Rudik feleségét az egész hivatal rendkívüli teremtésnek tartotta. — Az én feleségem, az olyan, de olyan'.. — hangoztatta Rudik. — Hozzá fogható társadalmi munkás talán nem is létezik! Azt is tudta a hivatal valamennyi dolgozója, hogy Rudik nagyon szereti a feleségét. — Ügy szeretem, de úgy — áradozott Rudik. — Minket csak az ásó. meg a kapa választ el! Ezek után aztán senki sem csodálkozott azon. hogy a nőnap előtti gyűlésen a helyi szakszervezeti bizottság elnöke kijelentette: — Büszkélkedünk azzal, hogy kollektívánkból kiemelkedik egy olyan ember, aki módfelett szereti a feleségét Még a módfelettet is nem zetközi mércét bírón kell érteni. Más szóval: hozzájuk csak egy Rómeó és Júlia, vagy egy Valentyin és Va- lentyina mérhető. Az asszonyok el voltak ragadtatva Rudiktól, a hivatal legszebb leánya — Lén ócska a titkárnő pedig egyenest bukott rá, s megpróbálta megbabonázni azzal, hogy naponta változtatta toalettjét, cserélgetve a minit a midivel a maxival és feszesebbnél feszesebb nadrágokkal: — Ez a Rudik nem normá,- lis — adta fel a végső reményt is Lénoeska. — Vagy az igazság az, hogy ő még mindig a tizenkettedik században él. — Jól felvértezte magát jelentette ki a főnök, és elküldte Rudikot jó meszire, és hosszú időre kiküldetésbe. — Takarékoskodni kellett a napidíjjaL — jelentette ki a teljesen lesoványodva, el nyúzva hazaérkezett Rudik. Viszont teliesitettem minden rámbízott feladatot- Megtettem minden tőlem telhetőt, felkerestem mindenkit, mindig csak a feladatomra^gon- doltam. — ön nagyszerű ember! — dicsérte a főnök. — Csak ilyen lelkesedéssel tovább. Mellesleg városunkban tervbe vették a „Legjobb férj” kitüntető címért indítandó ver seny megrendezését- Erre ön az elsőszámú jelölt! A főnökség szavai látnoki- ak voltak. Rudik fölényesen nyerte meg a versenyt. A ' zsűri tagjait különösen elkápráztatták Rudik versei, amelyeket kedves nejének címzett. Íme, az egyik: Feleségem — drága csillanom. Oly szép vany, mily elragadó! Bölcsőtől sírig az angyalom. Veled senki össze nem Hasonlítható. Sem Sófia Loren, sem Bridzsid Bardó. — Meghívjuk önt kedves feleségével a stúdiónkba — közölte Rudikkal a verseny végén a televízió munkatársa. — A riportot kedden készítenénk el. — Kedden a feleségem foglalt — szabadkozott Rudik. — Hisz önök megértik: munka után ott a bevásárlás, este segíteni kell a tanulásban a fiunknak, főzni kell-.. — Akkor kérjük, hogy fá-’ radjanak be szombaton, és élőben adjuk a riportot. — Hogy képzel ilyet? Szombaton az asszonytársnak ott a nagytakarítás, mosás, vasalás. stoppolás, a gyerek elkísérése a korcsolyapályára, és még ezer apróság! — Dehát. ön besegít majd a kedves feleségének. Mondjuk. elkíséri a gyereket a korcsolyapályára — tanácsolta a tv-riporter. — Én? — csodálkozott rá Rudik- — Én ezt nem tehetem. Én már hozzáláttam a megyei versenyre való előkészületekhez, és a légi óbb férjek városi csapatának egyik oszlopos tagjaként hamarosan elutazom Szocsiba. edzőtáborba,. • Fordította: Sigér Imre MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiHinimiHiiiiiiiiwiiiimiimiiiHiiiiiiiiiiiHiiHHHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii ryira író, mint amennyire én a Szukámé felesége vagyok. Egy idő múltán kezdtek befele szállingózni az újságírók. Kedélyes, jó munkabírású, minden heccre és tréfára kész fiatalemberek és Dzsilda, a kulturális rovat vezetőnője. A gépírónők mindegyikőjüknek külön elújságolták, hogy érkezett egy ráncmókus, aki írónak adja ki magát, s akit Vándor Jeromosnak hívnak. A zömök Vida Emil, az ipar szakértője fölnevetett. — Ez egy vándoríró. Lehet, hogy nem is ír, csak író-olva- 6ó találkozókat tart. Dzsilda, a kultúros megesküdött, hogy ilyen nevű író nincs, s ha van is, azt nem jegyzik a tőzsdén. A trágyaszakértő Juhász Péter, vagyis a mezőgazdasági rovatvezető, aki a szerkesztőségben korelnöknek számit, s aki rendkívül nagy könyvmoly, kijelentette. — Tévedtek. Van ilyen nevű író. Az antikváriumok az ő műveivel vannak teli. Tíz kötetet adnak két forintért... Kis idő múlva kiürült a szerkesztőség. Az újságírók elvonultak ebédelni. Ida is ebédelni készült, csak Ica maradt, hogy a telefont és a főszerkesztő szobáját őrizze. — Te jó isten! — kiáltott föl Ida. — A mi írónk még mindig a Dugonics szobájában ül. — Már nem. — Hangzott a falépcső felől. — Elaludtam. Olyan álmosítóan duruzsolt a kályha. Azután mór két hete úton vagyok. Bejártam a Dunántúlt. a Tiszántúlt... — Mit csinált ott? — Kíváncsiskodott Ica. — író-olvasó találkozókat tartottam. — És mikor fr? i — Ida bazsalygott. — ö nem ír, csak jár. Azért vándor. Az író fölnevetett. Kacaja hasonlított a részeg ló nyerítéséhez. — Maga elmegy? — fordult Idához. — Kár. — Mit kezdenék egy ilyen nyeszlett íróval — évődött Ida. — Én röpizek, elvtárs. — De maga marad? — fordult most már Icához Vándor. — Mindig az ilyen colos lányok voltak a zsánereim. — De rámenős — jegyezte meg Ica. — Tán maga is sportoló — nevetett az író. — Én nem, de a férjem bokszol. A vendég átölelte a cserépkályhát, s Ica ezt az időt használta ki, hogy nemzetközi női jelekkel Ida értésére adja : fél együtt maradni ezzel a furcsa, ráncos, kakaskodó idegennel. Ida azonban visz- szaintett, hogy maradjon csak nyugodtan, majd ő intézkedik. Ica aggodalma nem volt alaptalan. Alig’ távozott Ida, alig hagyta el a nyárfakorlátos hidacskát, hogy leereszkedjen a szűk úton, az épülő szálloda mellett, Vándor Jeromos nyomban akcióba lépett. Két- és egyértelmű pornó vicceket mesélt, előadást tartott sikereiről, amikor is az író-olvasó találkozók alkalmával a falu legszebb asszonyai és leányai karjába dőlnek. Nem is szólván a kisvárosok leányairól és asszonyairól, akik oly rajongói irodalmi műveinek, hogy rendszerint sorban állnak a szállodai szobája előtt, hogy válogasson közülük. Ica ezt már nem állhatta meg szó nélkül. — Megértem. Hiszen ön egy Adoniszt — Látom, nem hisz nekem — adta a sértettet az író, s tüzelő tekintetén, kezének mozdulatán jól' látszott, hogy támadásra készül. Ha kell, foggal-körömmel, de meghódítja ezt a vidéki kis papírmolyt. Ebben a pillanatban felcsörrent a telefon. Ica menekülésszerűen ugrott a készülékhez. — Halló! Igen. Vándor elv- társ, önt kérik. — Engem? — ön a Vándor Jeromos, író. Fővárosi fölénnyel fogta kézbe a kagylót és még fölényesebben beszélt. „Jó kicsikém... Igen kicsikém!... Jó lesz kicsikém! Ha annyira óhajtja, kicsikém!” Fölényes gesztussal helyezte villájára a kagylót. — Na látja! Alig tettem be a lábamat a városba, máris rámszálltak. — Ki kereste? — Egy rajongóm. — Csakugyan nagy sikere lehet a nőknél — mondta Ica. — Ne haragudjon, de nekem nem zsanérom. Én a deltás fiúkat kedvelem. .. — Deltás! — szólt undorral Vándor Jeromos. — A feje meg üres, mint a világűr. Még jó, hogy akadnak lányok, akik az észt, a szellemi képességet tisztelik... De nekem mennem kell. — Máris? —- Vár a kis Szösz! Az Ibolya eszpresszóban-. — Az nincs messze. És ismeri a lányt? — Dehogy ismerem. Mit gondol, én valamennyi rajongómat ismerem. De van egy megbeszélt jelünk. — És mi az a jel? — Nagyon kíváncsi. Majd ha kedvesebb lesz, én is bizalmasabb leszek magához. Kezeit csókolom! — az ajtóból még visszaszólt. — Sajnálom magát. Mért nem hitt nekem. Az író átfutott a hídon és futott a jeges kőúton is, szinte bezuhant az új eszpresszó lengőajtós bejáratán. Ica kacagva figyelte a jelenetet és csak úgy magának, fennhangon megjegyezte. — Beképzelt majom! Az Ibolya eszpresszó az újságírók törzshelye. Ebéd után a város minden részéből itt futnak össze, hogy elfogyasz- szák feketéjüket, s kicseréljék híreiket. Jól ismerik a kiszolgáló lányokat és a vendégek töbtíségét is. Most is ott ültek, amikor Ida befutott hozzájuk, hadarva közölni a hírt, hogy az állítólagos Vándor Je- remost egy rajongója nevében lecsalta találkára. Az ismertetőjel: a rajongó nő szőke és egy könyv fölé hajolva olvasni fog. — No, ebből szép buli lesz — mondja Juhász Péter. A sarok felé mutatott, ahol a város hírneves súlydobónője hullatta szőke hajzatát egy könyv fölé. — Ez a lány már több férfit félholtra vert. — Erőszakoskodott Icával — mondta Ida. Nyílt az ajtó és belépett Vándor Jeromos. A terem közepére lépett és éber szeme végigpásztázta az asztalokat. Nyomban fölfedezte a lányt a sarokban. Az asztalhoz ment és tisztán lehetett hallani, amikor azt mondta: „Rendelkezésére állok, kicsikém.” A lány mosolyogva fölnézett rá, fölemelkedett és arcul ütötte. Vándor Jeromos átrepült a szomszédos asztal fölött és úgy esett le az olajos padlóra, hogy feje Ida ölében ragadt. Menyasszonybúcsúzó (Népdal) Amott jön egy kocsi, Fénylik az oldala, Fénylik az oldala, Négy ló van befogva. Benne ül egy szép lyány, Hazavivő szép lyány, Benne ül egy szép lyány, Hazavivő 6zép lyány, — Jaj, Bözsi pajtásom, Szerelmes virágom, Szánod-e megbánni A te édesanyád? — Ó, jaj, hogy nem szánnám, Majd, hogy meg nem halok! Kő volna a szívem, Mégis megrepedne. — Jaj, Bözsi pajtásom, Szerelmes virágom, Szánod-e megbánni A te édesapád? — 0, jaj, hogy nem szánnám, Majd, hogy meg nem halok! Kő volna a szivem, Mégis megrepedne. — Jaj, Bözsi pajtásom, Szerelmes virágom, Szánod-e megbánni Te lyánypajtasodat? — Ö, jaj, hogy nem szánnám, Majd, hogy meg nem halok! Kő volna a szívem, Mégis megrepedne. Készítsd, anyám, készíted Bujdosó-ruhámat, Hogy találjon készen, Ha útra indulok! Útra indulásiul, Nagy szívszakadásim, Útra lndulásim, Nagy szívszakadásim, Fonjad, anyám, fonjad, Sárbodor hajamat, Vagy fonod többet vala, Vagy többet már soha. Hugyag (Nógrádi SIMON LAJOS: VADKÖRTEFA Évek utón itt kellett megtalálnom, a múlttól terhes várfalak alatt, hol fény és árny. dicsőség s gyász színében telt el egyszerre minden pillanat. Hétszózesztendős kút, Zách Klóra vére. Mátyás pompája, könyvek, fegyverek, zord páncél, kődísz, - a szél együtt hordott lantpengést és müezzin-éneket. Mindez együtt élt föld és kőhalom közt meredő, csonka várfalak között. A táj félig fénybe s pár messzi orma esőutáni ködbe öltözött. Padfa leltünk a kerengő tövében, út mellett, — körül bokrok, sűrű fák. Pár lépésre mint rég látott barátot láttam meg a görbe vadkörtefát. Meleg futott ót rajtam, mintha régi szívbéli jóbarát, elfeledett szerelmünk toppan elénk. Állt ott némán, s úgy láttam, mosolygott, integetett. Míg párom haját rendezte, cipőjét, , íöltolultak gyermek-emlékeim: a régi öreg vadkörtefák árnya, lombja, gyümölcse rétek szélein. Számban a vadkörte fanyar izével, csak néztem hatalmas elődei korcs utódját, azon is meghatódva: már látszanak apró gyümölcsei. NÓGRÁD — 1972. február 6., vasárnap
