Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

Magasabb köreíeimények — rendszeres számonkérés (Folytatás íz 1. oldalról) intézkedések kidolgozása és végrehajtása lassan halad. Több helyen hiányzik a szer­vezeti és személyi feltételek összhangja. A legtöbb gazda­sági egységnél még nem hoz­ták létre az üzem- és mun­kaszervezési csoportot, nem oldották meg a szervezők képzésének, továbbképzésének problémáit. Semmivel sem magyarázha­tó az az állapot, mely a ta­nácsi iparban van, ahol még ma sem rendelkeznek műkö­dési-szervezési szabályzattal. A különböző intézetek által kidolgozott tanulmányokat nem hasznosítják. Ebben az ágazatban a munkaköri kö­rülmények nincsenek ponto­san körülhatárolva. emiatt rendkívül nehéz a felelősség megállapítása. Még rosszabb a helyzet ter­melőszövetkezeteink nagy ré­szénél. ahol a vállalati gaz­dálkodásnak megfelelő belső üzemi, szervezeti séma ala­csony szinten van. Ahol az előbb említett szabályzatokat, sémákat már korábban kidol­gozták, ott viszont a bekövet­kezett lényeges változásokat nem vezetik át. Ha nincsenek a termelő szervezetekben meg­felelően kialakítva a szerve­zeti keretek, ügyrendek, ak­kor nem teremtődik meg a lehetősége annak, hogy a mechanizmus az üzemen be­lül is valóban élni tudjon. Erre pedig a reform elvei, a rendelkezések lehetőséget ad­nak, de az élet meg is köve­teli. A középtávú terveket meg­valósítani. a növekvő és vál­tozó piaci igényeknek meg­felelő. az életszínvonal-politi­kánkat megalapozni csak úgy lehet, ha valamennyi gazdál­kodó egység vezetése a fi­gyelmet jobban ráirányítja a belső szervezési, fegyelmi kér­dések rendezésére és teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. A dolgozók részéről felme­rült jogos panaszok többsége is a szervezés nem kielégítő színvonalával függ össze. A megszokotthoz való ragaszko­dás, az új eljárásokkal szem­beni idegenkedés is fékezi a tartalékok gyorsabb felszínre hozását. Nem lehet egyetérte­ni azzal az állásponttal sem, miszerint egyes műszaki veze­tők csak reszortfeladatként fogják fel e tevékenységet, ugyanakkor azt tartják, hogy ehhez nincs szükség különö­sebb szakértőiemre. A könnyebbik megoldást választják Az üzemek egy részénél még mindig a termelés növe­lésének könnyebbik útját választják; létszámnöveléssel Jdvánják megoldani feladatai­kat. Ezek a vezetők neon számolnak a megyében kiala­kult új. helyzettel, a létszám- növelés korlátáival. Nem le­het egyetérteni az alkalma­zottaik részarányán belül az adminisztratív állomány indo­kolatlan növelésével. A növe­kedés okait, leterheltségét nem vizsgálják eléggé. A magas al­kalmazotti létszám politikai feszültséget is okoz, amit a munkások is szóvá tesznek és nem tudnak elfogadni. A munkaerő-gazdálkodás terén az üzemek egy részénél a megyei pártbizottság hatá­rozatai ellenére nem sikerült jelentős eredményeket elérni. A vállalatvezetésben, a mun­kaügyi osztályok nem kerül­tek helyükre, tevékenységük leszűkült a munkaerőmozgás adminisztrálására. Kevés munkanapiéivételt készítenek, nem eléggé elemzik a veszte­ségidők okait, és elmarad a normák folyamatos karban­tartása. A munkaerőhiányról szóló híresztelés a iegtöjjb.he­lyen nem felel meg a való­ságnak. Vállalataink 1970 és ’71-ben az állományi létszám­hoz viszonyítva 80—85 száza­lékos tényleges dolgozólét­számmal teljesítették, illetve teljesítették túl tervüket, he- Ivenkén 120—130 százalékkal. Ez is bizonyítja a belső tarta­lékok nagyságát. Emellett a normakarbantartással az üze­mek többségénél nem foglal­koznak rendszeresen. Előfor­dul, hogy korszerűsítik a technológiát, de nem módo­sítják a teljesítménykövetel­ményeket. Feszültséget okoz a munkásak között az is, hogy csak mintegy 50—55 százalé­kuk dolgozik teljesítmény­bérben. A termelésből kieső idők aránya igen magas. Egyes üze­meknél eléri a 25—30 száza­lékot. A vezetők maguk sem tagadják a különböző okokból származó állásidőket, veszte­ségidőket. Évek óta nincs e területen javulás. Pedig volna mit tenni! A Nógrád megyei Állami Építőipali Vállalatnál 1971. el­ső tíz hónapjában a kieső idők aránya csaknem 26 százalék volt, az öblösüveggyárban 9,4 százalék a törtnapi veszteség, a MEZŐGÉP pásztói gyáránál pedig a kieső idő aránya 28 százalék. A kieső idők magas aránya 80—85 százalékban ve­zetésbeli és szervezésben hiá­nyosságokra vezethető vissza. Mindez káros hatással van a munkafegyelemre. Számottevő kiesést okoznak, évek óta növekednek a kü­lönböző szervezetek és a vál­lalatok saját rendezvényei mi­att történő kikérések. Csök­kentésükre az utóbbi években lényegi intézkedés nem tör­tént. Pedig bevezettük a 44 őrás munkahetet, a szabad idő növekedése lehetőséget terem­tett a társadalmi munka iga­zi értelemben vett végzésére. Mégsem ezt az utat válasz­tottuk. Az ezzel kapcsolatos példák azt mutatják, hogy egyes területeken lassan már minden előbbre való mint a termelés. A különböző üzemi és üzemen kívüli szervek és intézmények el sem tudják képzelni, hogy a társadalmi munkát, az állampolgárok ügyes-bajos dolgait munkaidő után is el lehet végezni. Gyakran előfordul, hogy kü­lönböző szervek a délelőtti órákra idézik a dolgozókat, pedig nagyon sokan két óráig dolgoznak és utána is el tud­nák intézni ügyeiket. Becslé­sek szerint a termelésből ki­eső idő a megengedettnek a dupláját teszi ki. Nem javult megfelelően a munkafegyelem. Ez összefügg az üzem- és munkaszervezési hiányosságokkal, a kedvezőt­len munkakörülményekkel, az üzemi légkörrel, a gazdasági környezet hatásaival. Nem foglalkoznak komplex módon a munka- és a technológiai, bizonylati, gazdálkodási fe­gyelem kérdéseivel, ezek ösz- szefüggéseivel. Lazaságok ta­pasztalhatók a technológiai előírások betartása terén. El­marad ezek rendszeres ellen­őrzése. Szinte valamennyi nagyüzemnél negyed- és fél­óráikkal, vagy még többel előbb abbahagyják a munkát az ellenőrzés lazasága miatt. Még rosszabb a helyzet a dél­utáni és éjjeli műszakokban. Ezt bizonyítja az üzemek emergia-felhasználásának dia­gramja is. Nincsenek kellően össze­hangolva a kapcsolódó mun­kafolyamatok. Különösen vo­natkozik ez a kiszolgáló jelle­gű munkákra, mint például a belső anyagmozgatás és raktá­rozás korszerűtlenségére, kis- gépesítés elmaradására, szer­szám- és gyártóeszköz-ellátás nem kielégítő színvonalára stb-re. Pedig a kisgépesítés fo­kozására is van határozat, csak nem hajtottuk végre. Sok hiányosság van a bi­zonylati és gazdálkodási fe­gyelem betartása terén is. Ezek lehetővé teszik a mun­kamorál és munkafegyelem lazulását. A termelőszövetke­zeteknél a belső ellenőrzés hiánya, a bizonylati rendszer gyengesége az év végi záró­leltárt sok helyen áttekinthe­tetlenné teszi, egyik forrása az esetenkénti mérleghamisí­tásnak, a zsebből való gazdál­kodásnak. A problémák meg­oldását gátolják szemléletbeli tényezőit is. Annáit ellenére, hogy magas az igazolatlan mulasztások száma, mégsem alkalmaznak megfelelő fele­lősségre vonást, a kiszabott büntetések egy résziét utólag visszavonják. siti vezető szerepét, felelős­ségét a termelés minden terü­letén. Magasabb szintre eme­li a kommunista helytállást, példamutatást. A határozattal nem formális egyetértést, ki­nyilatkoztatást. hanem követ­kezetes végrehajtást követel. A politikád munkában azt a célt tűzd a pártszervezetek elé, hogy foglalkozzanak az anya­gi termelés mindennapi fel­adataival értessék meg ennek fontosságát, magyarázzák meg az életszínvonal ütemes növe­lésével való kapcsolatát. A po­litikai munkában több időt és helyet kell kapni az alkotó ember termelési tevékenysé­gének. E területen elsősorban a vezetők szemléletében kell változást elérni. Olyan egész­séges munkásközveleményre, üzemi légkörre van szükség, amely elítéli a fegyelmezet­lenséget, szervezetlenséget, pazarlást vezetőknél és dolgo­zóknál egyaránt. Ebben a munkában építeni kell a párt­tagságra. a szocialista brigá­dokra. a törzsgárdára, a dol­gozók többségére. A feladatterv a járási és városi pártbizottságoknak elő­írja, hogy a megyei pártbi­zottság feladattervének isme­retében dolgozzák ki és testür lett üleseken tárgyalják meg az ezekből adódó feladatokat. Adjanak politikai segítséget és javaslatokat az üzemi pártbi­zottságoknak és alapszerveze­teknek munkájuk jobb elvég­zéséhez, a végrehajtás meg­szervezéséhez és ellenőrzésé­hez. Különösen a veszteséges tez-ekre és az újonnan letele­pült üzemekre fordítsanak nagy gondot. Követeljék meg a határozat maradéktalan be­tartását. lépjenek fel az üze­mi pártbizottságoknál, -alap­szervezeteknél az esetenként jelentkező politikai bátorta­lanság. helytelen nézetek el­len. növeljék a gazdasági ve­zetőkkel szemben a követeh- ménveket. Fokozott fiaveimet fordítsanak a termelésbe be­lépő új üzemeknél, gvenge tsz-eknél a párt-, a szakszer­vezet. KlSZ-szervezet kialakí­tására, káderekkel való meg­erősítésére. Az üzemekben dől el A Központi Bizottság ha­tározatának végrehajtása alapvetően az üzemi pártbi­zottságoknál, az üzemi alap­szervezetekben dől el. Ezért testületi üléseken, taggyűlé­seken tárgyalják meg az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem javítása te­rén szükséges intézkedéseket és határozzák meg a konkrét politikai tennivalókat. Segít­sék a párttagok helyes állás- foglalásának kialakítását, fo­kozottabban építsenek példa- mutatásukra, javaslataikra. Támaszkodjanak a kommu­nisták, törzsgárdatagok, szo­cialista brigádok, újítók kez­deményezéseire a szervezési teendők kialakításában és végrehajtásában. Támassza­nak nagyobb követelménye­ket a gazdasági-műszaki ve­zetőkkel szemben. Határozot­tabban, bátrabban lépjenek fel az új módszerek alkalma­zását fékező szubjektív té­Hozzászólások nyezők ellen, ahol szükséges, adjanak támogatást az üzemi rendcsináláshoz. A feladatterv részletesen megszabja a vállalatok, szö­vetkezetek kommunista veze­tőinek főbb teendőit, az álla­mi, társadalmi és tömegszer­vezetek feladatait. Ez utóbbi­aktól a többi között azt ké­rik, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a társadalmi közvé­lemény formálásában' szem­léletek, nézetek pozitív ala­kításában. a KB-hat.ározat megértetésében és végreha’- tásában sajátos eszközeikkel. Fontos feladatként szere­pel a szocialista munkaver­sennyel való foglalkozás. Ez nem választható el a terme­lés színvonalának emelésé­től, a jobb munka- és üzem- szervezéstől. A 7. eredménye­sebb verseny megkívánja, hogy a vezetők ne kötelező teherként fogják fel, hanem a belső tartalékok feltárása egyik fontos eszközének. A dolgozók igénylik a versenyt, készek a feladatok teljesíté­sére, viszont az az igéhyük, hogy a vállalat vezetői konk­rétan mondják meg, milyen feladatok elvégzését várják tőlük. A megyei pártbizottság be­számolója hangsúlyozza, hogy igényesebbnek és következe­tesebbnek kell lenni a mun- kában, mert rendelkezünk azokkal az adottságokkal, amelyek bizakodóvá tehetnek bennünket: a kommunisták ezreinek hozzáértésével, ten- niakarásával, lelkesedésével; élvezzük azoknak a becsüle­tes dolgozóknak a támogatá­sát, akik eddig is mindent megtettek a szocializmus épí­tése érdekében. Ezért köszö­net illeti őket. Egyforma mércét mindenütt Differenciált bérezés Mindezek azt bizonyítják, hogy a termelékenység javí­tása érdekében jelentős tarta­lékaink vannak. A dolgozók többsége nem örül, ha munka­helyén kényszerpihenőben van, nem tapsol azért sem, ha az elkezdett munkát abba kell hagynia, vagy ha nem a szak­képzettségnek megfelelően foglalkoztatják. A rendet, fegyelmet szerető többségre támaszkodva ered­ményes intézkedéseket kell tenni, amelyek megteremtik az egyenletes, nagyobb jöve­delmet biztosító munka felté­teleit. Emellett szükség van arra, hogy üzemeinkben való­ban megvalósuljon a diffe­renciált bérezsés mind a mun­kásoknál, mind a különböző vezető posztokon dolgozóknál. Fel kell számolni, hogy a pré­miumot egyesek fizetéskiegé- szítésnek tekintsék. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy megvonják, vagy csökkentsék annak a vezetőnek az alapbé­rét és prémiumát amelyik nem teljesíti a rábízott egy­ségben az előírt követelmé­nyeket Az ezzel kapcsolatos lazaságokat a jövőben még bátrabban szóvá fogjuk tenni, és ha az ott dolgozó pártszerv, -alapszervezet nem jelez akkor majd mi kezdeményezünk fele­lősségi-e vonást a mulasztók­kal szemben. Az eredménye­sebb munka megköveteli még, hogy külföldre járó szakem­bereink jobban hasznosítsák azokat a tapasztalatokat, ame­lyek az eredményesebb mun­kát szolgálják. Meglevő gondjainkhoz hoz­zájárult az is, hogy a terme­lés pártellenőrző munkájában nem kaptak kellő szerepet, egyrészt a gazdasági-műszaki vezetés felé az üzemek belső életének fejlesztési követel­ményei, másrészt a hozott ha­tározatokat esetenként és he­lyenként nem hajtották végre és nem kérték számon. Ezek a tényezők alakították ki azt a szemléletet, melynek követ­keztében a termelés elsődle­gessége helyett nagyobb sze­repet kapott az elosztás és a fogyasztás üzemen belül és kívül. Az egészséges munkásközvéleményre támaszkodva Mivel a Központi Bizottság határozatai üzemi szintre is megszabják az elvi feladato­kat, a megyei pártbizottság nem hoz külön határozatot, az eredményesebb végrehajtás ér­dekében, azonban feladatterv­ben határozza meg a legfon­tosabb politikai-gazdasági ten­nivalókat. Ennek alapján a megyei oártbizottság fokozottabb kö­vetelményt állít saját és más társszervek testületi munká­jával szemben, ezt érvényesí­ti a társadalmi, állami, gazda­sági szerveikben dolgozó kom­munisták felé is. Biztosítja a politika elsődlegességének ha­tékonyabb érvényesülését a gazdálkodás minden szintjén. Szükségesnek tartja hangsú­lyozná, hogy a KB határoza­tainak végrehajtása csak ak­kor lehetséges, ha a párttag­ság, a vezetők és a dolgozók megértik, egyformán értelme­zik és együtt cselekszenek. A pártbizottság határozottabb lesz a végrehajtás ellenőrzé­sében és számonkérésében. Ennek érdekében a párt erő­Antai Gyula, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek igazga­tója beszélt azokról a szerve­zeti és hatásköri intézkedé­sekről, amelyeket az eredmé­nyesebb munka- és üzem­szervezés érdekében hoztak, majd hangsúlyozta; az intézkedések ellenére több területen nincs kéllő előreha­ladás. Például, romlott az üzemidő kihasználása, a mun­kástól függő veszteségidő. ese­tenként szervezetlenség és fe­gyelmezetlenség gátolja a ha­tékonyabb munkát. Szólt ar­ról. hogy a külföldi piaci de­konjunktúra következtében ki­esett húszmillió forint nyere­séget, milyen módszerekkel akarják pótolni Ezután a szerződési kötelezettség be nem tartásának káros hatá­sait említette meg. Szerinte, jó lenne ez ügyben országos vizsgálatot végezni, s ennek alapján intézkedéseket tenni a szerződéses fegyelem be­tartására. mert a jelenlegi helyzet nem tartható sokáig. Bejelentette, hogy a Vezető­képző Intézet segítségével kü­lönböző témájú előadásokat tartanak a gyár vezető be­osztású dolgozói részére. A tanultakat jól fel tudják majd használni napi munkájukban. Zsuffa Miklós, a nagybáto­nyi bányaüzem főmérnöke szerint még jelentős tartalé­kokat lehet hasznosítani a jobb munka- és üzemszerve­zéssel. Ezek eddig azért nem kerültek felszínre, mert nem voltak rákényszerítve a vál­lalatok vezetői, ugyanakkor kényelmi szempontok is köz­rejátszottak. Téves az. ami­kor e téma kapcsán sokan arra gondolnak, hogy min­denáron valami új szervezeti formára van szükség, olyan­ra. amelyet messze külföldről hoztak. A meglevők jobb tar­talommal való kitöltése is sok eredménnyel biztat, ha a ve­zetők következetesek. Szerin­te a szervezéssel foglalkozók elismert és megbecsült em­berek legyenek. Olyanok, akik élvezik azok bizalmát és tá­mogatását, akik segítségével végre kell hajtani az elkép­zeléseket. Dr. Kovács László, a me­gyei bíróság elnöke javasol­ta, hogy a határozatban kap­jon nagyobb szerepet a tár­sadalmi tula jdon védelme. El­mondta. hogy az úi Btk. sze­rint a felelőtlen eladósodás, a számvitel rendezetlensége, és ha a vállalat a kapott hitelt másra használja fel, bünte­tendő cselekmény. Mivel a jogszabályok nem oldanak meg mindent, szükség van a kommunista vezetők példás és következetes munkájára. Lipták József, az SZMT ve­zető titkára bevezetőiében hangsúlyozta, hogy valóban szükség van a belső tartalé­kok feltárására és hasznosí­tására, mert e téren nagyok a lehetőségek. Emellett szük­ség van központi segítségre olyan társadalompolitikai kér­dések megoldásához, mint a szénbányászat visszafejleszté­se. a hegyvidéki gazdálkodás­ból adódó problémák. Be­szélt arról, hogy egyes réte­geknél erősödik az elosztás szemlélete és háttérbe kerül a termelés. Pedig csak azt lehet elosztani, amit megter­melünk. Fontos, hogy érvényt szerezzünk annak a helyes szocialista elvnek, hogy min­denki annyit kapjon munká­ja után, amennyit megérde­mel. A szocialista munka­versenyt említve szólt arról, hogy a vezetők, ne csak ak­kor forduljanak a dolgozók­hoz, ha baj van. ha hajrára van szükség, ha a szerződé­ses kötelezettségeknél jelent- kező lemaradást kell pótolhi. hanem akkor is. amikor a helyes célkitűzések kialakítá­sáról van szó. Ambrus András, a KB gaz­daságpolitikai osztályának képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy politikai jellegű határozat végrehajtá­sáról van szó, amely elősegí­ti az intenzív gazdálkodást, gyorsabbá, hatékonyabbá te­szi a termelést. Nemcsak ez. hanem a technikai fejlettsé­günktől elmaradó szervezett­ségi színvonal, valamint a la­za munkafegyelem is indo­kolja, hogy komolyan hozzá­fogjunk a meglevő tartalékok hasznosításához. A hatéko­nyabb munka- és üzemszer­vezés valóban feltételezi a kooperációs kötelezettségek teljesítését. Az e területen meglevő visszásságok felszá­molásához szükség van köz­ponti intézkedésekre, de csak ezekre várni nem volna cél­szerű. Vonatkozik ez a mun­kafegyelemre is. Ha egy­szerre az országban minde­nütt egyforma mércét állíta­nak fel. akkor e téren Is ha­tározott javulásra számítha­tunk. Sült Tibor, a Nógrádi Szén­bányák Vállalat főmérnöke tényekkel bizonyította, hogy a feszesebb munkáslétszám­gazdálkodás milyen ered­ményt hozott. Bejelentette, hogy egyes telepeken szeret­nék megközelíteni az orszá­gos normákat. Közölte, hogy a központban bevezetett ön- elszámolói rendszer, jótékony hatással volt a létszámgaz­dálkodásra. Cs. Nagy László, a Sziráki Állami Gazdaság igazgatója felszólalásában azt hangsú­lyozta. hogy a Központi Bi­zottság határozata és a me­gyei intézkedési terv hosszú időre meghatározza a felada­tokat. Most már a gazdasági, de a pártszervezeti vezetők­nek is azért kell erőfeszítése­ket kifejteni, hogy otthon, a saját feladatterveiket készít­sék el, ismertessék meg a párttagokkal, a dolgozókkal és a végrehajtáshoz kérjék a kollektívák segítségét. Azt is javasolta, hogy a feladatterv egy-egy rövid távot tartal­mazzon, hogy a meghatáro­zott tennivalókat mindeneset­ben az élet diktálta követel­ményekhez tudják igazítani. Felszólalása további részé­ben arról beszélt, hogy a me­zőgazdaságban is van még bő­ven tartalék, s elsősorban a munka termelékenységét kell fokozni. Ezt a kemizálás mel­lett elsősorban, a nagy telje­sítményű erő- és munkagépek beállításával lehet biztosítani. Szólt a jövedelmezőségről, a munkaidő kihasználásáról, maid kijelentette, hogy a me­zőgazdaság előtt álló felada­tok végrehajtásához nemcsak a vezetők továbbképzése szük­séges, hanem biztosítani kell á szakmunkások továbbkép­zését is. A vitában elhangzottakat Szoó Béla, a megyei pártbi­zottság titkára foglalta össze, majd a megyei pártbizottság az előterjesztést és a szóbeli referátumot egyhangúlag elfo­gadta, azt határozattá emel­te. A megyei pártbizottság teg­napi ülése Matúz Józsefnek, a megyei pártbizottság titká­rának zárszavával ért véget. NÓGRÁD — 1972. február 5., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom