Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorát 1968-ban kezdték építeni és 1911. május 23-én helyeitek üzembe. A reaktor nagy előrelépést jelentett a magfizika gyakorlati oktatásában. Az egyetemi reaktor tudományos munkatársainak az oktatáson kivül kutatási feladatai is vannak: radioizotópokat állítanak elő. Képünkön: az egyetemi atomreaktor épülete Már első év után Eredmények a közös vállalkozásban ! Egy esztendővel' ezelőtt, a termelő- és fogyasztási szövetik e-ze tok javaslata alapján, 35 alapító tagszövetkezet küldöttének jelenlétében kimondták a MŰK átszervezését és szövetkezeti közös vállalatként való megalakulását Az újjá- !i n»ki tolt MÉK a napokban tartotta meg az 1971. évi gazdálkodást és a mérleget jóváhagyó igazgatósági ülést Salgótarjánban. ! A résztvevők kézhez kapták az igazgató tanács elnökének beszámolóját az elmúlt év munkájáról. Ezt egészítették ki Fekete Sándor igazgató bevezető szavai. Arról beszélt, hogy az átszervezés törésirpenteaen ment végbe, így a vásárlóközönséget nem érte kár. Megemlítette a fejlesztési alappal kapcsolatos anyagi problémákat is. Ezek után Adamcsek Fái, az ellenőrző bizottság vezetője olvasta fel jelentését a bizottság elmúlt évi munkájáról. A szövetkezeti közös vállalat főbb vonatkozásaiban megfelelt az elképzeléseknek. A termelőszövetkezetek érdekeinek megfelelő üzletpolitikát alakított ki. A szerződéskötéseket a tagok igényeinek megfelelően végezte. A felvásárlás 80,7 százalékát, a megyén belüli értékesítés 72,2 százaléka, a tagszövetkezetek forgalma telte ki. Az egyes tagokkal létesített társulások keretébe:, boltokat, sütőüzemet létesített, termelői húsárut hoz forga lomba. Jelentősen bővítette a megye-ben a lakossága áruellátását. A közös vállalkozás működése nyereséges. Az általános érdekek mellett érvényesült a tagság anyagi érdekeltsége. Háromszázmillió forintot térítettek vissza. A beszámolók megállapították azt is, hogy nem haladtak megfelelő ütemben a vegyescikkek forgalmazásával, a tagszövetkezetek^közötti, e területen levő gyengébb kap csolat miatt. Nem fejlődői, te,Uő mértékben a tagszövetkezetek diszpozícióira történő értékesítés. A forgalom növelése a következő években fontos feltétele a közös vállalat eredményes működésének. A beszámolókat az igazgató tanács tagjainak hozzászólásai követték. A felszólalók különféle koordinációs, szállítási, raktározási és termelési problémákkal egészítették ki az elmúlt évről rajzolt képet. Sok hozzászóló foglalkozott a zöldségtermelés országosan is jelentős problémájával, többek között Székely Árpád, aki az esedékes feladatok elemzése mellett, kitért az igen fontos termelési ág technológiájának fejlesztési lehetőségeire is. • A hozzászólásokra Fekete Sánd.or válaszolt, kimerítően taglalva a felmerült kérdéseket. Ezután szavazásra bocsátották a beszámolókat, illetve az elhangzott indítványokat. A tanácsülés az előterjesztéseket egyhangúlag jóváhagyta. Még mindig nem késő Egy idős házaspár panaszkodott, hogy — bár annak nagyon örülnek: lakásukba bevezették a gázt — bosszúságot okoz a gázfűtés. A panasz lényege, hogy állandóan üzemeltetni kell a gázkészüléket, ment ha kikapcsolják, nem tudják újra üzembe helyezni, Ez indokolatlanul megnöveli a család kiadását, hiszen akkor is kell fűteni, amikor enyhe az idő. Telefonon kértük a Gázszolgáltató és -szerelő Vállalatot, hogy vizsgálja meg olvasónk panaszát, s amennyiben kérése indokolt, legyen segítségére. A vállalat vezetője azt ígérte, hogy kiküldi szerelőit az idős házaspárhoz, és intézkedéséről szerkesztőségünket tájékoztatni fogja. Az értesítést azóta is várjuk, de úgy látszik hiába, Közben újra hirt kaptunk, hogy a szerelők ugyan kint jártak, de a gázkészülék javítását félbehagyták. Mivel még csak február van, s jöhet még hűvösebb idő, jó lenne, ha mégis méltányolná a vállalat a fogyasztó kérését. Még mindig nem késő ... —Is Munkásélet és -művelődés Az üveg, hasonlatokkal Az üveggyári kolónia hasonlít is a többi salgótarjáni kolóniához, meg nem is. Megyek az egyemeletes, padlásszobás házak előtt a tava- szías délelőttön. az utca másik oldala a gyárkerítés. Utcai kútból erős sugárban ömlik, sistereg a viz egy vödörbe. A drótkerítésen belül, kéznyújtásnyira a járdától, ütött-kopott mosógép. A fákon szárítókötelek. Festői kép. ha nem is „olaszos”, A parányi konyhák, egyúttal lakások ajtói az utcára nyílnak. De hát úgysem tudom leírni a kolóniát. Még kevésbé azt, hogy mi a hasonlóság és a különbség közöttük? Telt idomú nő kapja fel a vödröt, lenge, vizes pongyolában. A macskaköves, szűk úttesten terjedelmes pocsolyák, tündöklik bennük a Nap. így is mondhatjuk. Csak most ide ne tévedjen valahonnan egy teherautó, vége lenne a tündöklésnek. Visszatérve a kérdésre: , mi a különbség? A múlt században a község (még nem város) igazgatása három helyi hatalmas-^ ság, Szilárdy földesúr, a Kő-* szénbánya Társaság és a Rimamurányi Vasmű igazgatóinak kezében volt. Ez nemcsak a közigazgatás vizsgála-- ta során derül ki. a megosztottság a városképbe is beépült, lépten-nyomon ,előtűnik még ma is. A városképben igen. És az emberek fejében? Életmódjában? A fiatalabbak már csak pontatlanul tudnak valamit arról — köptük az öblösüveggyár személyzeti vezetője is, bár ő nem idevalósi —, hogy valamikor legalább két részre szakadt a város. Északiak voltak a vasasok, a déliek a bányászok. Hová tartoztak az üvegesek? — Talán a déliekhez, de hogy egyúttal a bányászokhoz tartoztak volna, nem állítom —. hangzik a tétova válasz. — Régen az üvegesek is kaptak például szenet, természetbeni juttatásként. Hát persze, a vállalat részvényeit 1925-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. szerezte meg, esetleg innen a szénjuttatás. Elég annyi, ma is léteznek a hajdani munkásnegyedek a városképben. Legalábbis, egy részük. Elmélyültebb életmódkutatás nélkül is látni, a kolóniákon, sok helyen módosult valamit a lakások szerkezete, a be rendezés ( cserélődött, krosze- rűsödött; a lakások többnyire gépesítettek, vagy megkezdő dőlt a gépesítésük. Nemigen lelhetők már fel a régi élet hangulatának keserű-édes ízei. A mai élet' hangufatában azonban annál inkább létezik ez a kétféle íz. Fürdőszoba nincs, mellékhelyiség az udvaron, a szoba-konyhák szű kék, az ablakok jóval kisebbek. mißt a városközpontban A fiatalabbak — az idősebbek is sokszor — mennének innen, ha lenne hová. Egyszer néhány elszármazott pesti költő részére költői versenyt rendeztek az üveggyárban. §ok szépet írtak a költők, megkapták a tiszteletdíjat, aztán elmentek. A verseiket kinyomtatták. Tavaly pedig a Szakma Ifjú Mestere címért vetélkedtek itt az Üvegipari Művek 11 gyárának üvegfúvói. Ezt Goaó Gyula nyerte meg, jelenleg ő Magyarország legjobb ifjú üvegfúvója, harmincéves. Nem tud a költőkről. Költészet ' az egyes üzemben? Valóban hasonlatokat lehet találni erre a munkára. Például: Godó. aki lelket lehel az üvegbe Godó. aki fújja, növeszti az izzó kis napocskákat. És így tovább. Na, a B-kemencén ő mindenesetre a bőrén érzi a harminc fokot, reggel hattól délután egjrig — ennyi a műszak —, elfárad becsülettel. Nem hinném. hogy szükségét érzi a hasonlatoknak. Ezen a kemencén nyolc-nyolc fős brigád dolgozik. 64 ember. A fedett légtérben tényleg röpködnek a piros napocskák. Ügy.' És most hagyjuk a költészetet. Mennyi mindentől, „fél tik” néha ezt a fiatal üvegfúvót, akinek melege van, erős tüdeje és elég jól keres. Ö meg fütyül a félelmekre, nem tud róluk. Furcsa is lenne, ha például az úgynevezett technikai kultúra civilizációs áldásától tartana. Itt és most? — Fölkelek negyed hatkor —■ mondja. — Megfőzöm a kávét, amit este bekészítek. Riót iszom, de nem mindig. Mire kifolyik a kávé, elkészülök. Föíhajtom, Indulok a gyárba. A feleségem, aki szintén ott dolgozik, egy órával később kel. Ráér. pattantó, később kezdenek. Én hatkor. Fölteszem a lócát, kihozom a szerszámokat, a puncsárt. ez két körtefadarab összeszögei- ve, az egyenesítöíát, a sacr lont. Fél tízkor reggeli. Ma vajas kenyeret, kolbászkrémet, hideg kakaót ettem. A kakaót hidegen szeretem. A/, üveges csak akkor üveges, ha üveget kap és nem trágyát. Mostanában rossz üveget kapunk, tele kővel. Azelőtt generátorgázzal működött a kemence, most földgázzal. Ez az embernek jobb, az üvegnek rosszabb. Alacsony a tűz. a fazekat elkapja, beolvad az üvegbe. Ma Íjkőrös kelyheket csinálunk. Mondjuk egy óra alatt 16()-at, ebből 120 jó. a többi majdnem mind ..üvegrossz”. így mondja. Nem úgy, hogy rossz üveg. Menjünk tovább. Eddig a humán kultúra, vagy a szórakoztató ipar sem nagyon „ártott” neki 1965-ben kimaradt az általános iskolából, hat osztálya van. Majd egyszer befejezi. — Mesterlevele van, a szocialista brigád brigádvezetőhelyettese. Ha elvégezné a nyolc osztályt, lenne valami haszna? — Hasznom nem. Megcsinálom, mert a többieknek is megvan. A kolónián lakom, szoba, konyha, spájz. Hazamegyek,' rendet rakok, ledőlök, megnézem az újságokat. Vagy a két akvárium ad munkát 200 Itáliai. A klubban néha ulti, egy-két pohár sör, ugye, az is kell. Minden drága, havonta csaknem föléljük a pénzt. Ha kívánhatnék valamit, nem lennék nagy igényű, tizenötezer forint kellene ruházkodásra, két gyerek van. Az ember- fújta üvegnek van piaca, dollárt hoz. A gép fújta üveg más. A gyárban körülbelül hatszázan fújják az üveget. S még jó ideig fújják.) Tóth Elemér • • • • ri tárgyalóteremből ■ Megyei bíróság előtt a diósjenői rablótámadók ügye Eszmélellenre verték a lóriit — A pénz a tálcában maradt A mai napig is beszédtéma Diúsjenőn az a bűncselekmény, amely tavaly augusztusban történt. Egy 56 éves férfi Budapestre járt dolgozni a községből és hetenként, vagy kéthetenként ment csak haza Diósjenőre. Így volt ez augusztus 13-án is, amikor vonattal érkezett a község vasútállomására, ahol az utasellátóban megivott két fröcs- csöt. A férfi zsebében százasok lapultak — nála volt a fizetése, 1200 forint. Esteledett már, nyolc—kilenc óra között járt az idő, amikor útban hazafelé betért még egy fröcosre és cigarettát is vásárolt a Vén Diófa nevű italboltban. Fizetésre került sor és a férfi 100 forintost nyújtott át, majd távozott. Mozdulatát — amikor a százast átnyújtotta ketten is figyelték. Lakatos Sándor 18 éves alkalmi munkás, és Farkas Károly 19 éves kubikos — mindketten diósjenői lakosok — az egyik asztalnál söröztek. A bankjegy láttán Lakatos vitte a szót: „Biztosan több pénz is lehet nála, meg kéne szerezni!” Farkas helyeslőén bólintott és már készén is voltak a haditervvel. Felálltak, követték az öreget, majd megelőzték. Az út egyik részén Lakatos és Farkas elrejtőzött, aztán a férfi érkezésekor előugrott a rejtekhelyről. Hátulról támadtak! Ütlegelték, földre tepertők a férfit, majd amikor az segítségért kiáltott, befogták a száját és tovább folytatták a brutális támadást, nem hagyták ki a rúgásokat sem. A megtámadott eszméletét vesztette, s ekkor Lakatosék átkutattak zsebeit. összesen 120 forintot találtak 20 forintos címletekben, s a pénzt elitták. Ezer forint a férfi tárcájában volt eldugva, de ezt nem találták meg a rablótámadók., A megtámadott egy órán át. feküdt eszméletlenül, majd feltápászkodott és hazatá- molygott. Orrcsontja eltörött és 18 napig állt kórházi kezelés alatt. A Rétsági Járásbíróság elítélte a rablótámadókat. Lakatos Sándort és Farkas Károlyt rablásban és társtettesi minőségben elkövetett súlyos testi sértésben mondta ki bű nősnek, s ezért Lakatost 3 év, Farkast 2 év, 8 hónap szabadságvesztésre ítélte. Mind kettőjüket 3—3 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta a bíróság, A felháborítóan durva bűn- csélekmény elítéltjei és védőik enyhítésért a megyei bírósághoz fellebbeztek. A másodfokú tárgyalás során a Balássagyarmati Megyei Bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak és elutasította azt —. helyben hagyva a járásbíróság ítéletét. Lakatos és Farkas jól megérdemelt helyre, a börtönbe került. (szokács) A sért a gyorsvonat A Salgótarján—Budapest közötti távolságot a személy- vonat mintegy négy és fél óra alatt teszi meg. Beszáll az ember az óporodott levegőjű, kétes tisztaságú kocsiba, és 34,40-ért utazik. De nem elégedetlen, előre tudja, mit vállalt; a vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, leszállnak és felszállnak, jönnek-mennek, cserélődnek az utasok. A gyorsvonat a fent említett távolságot gyakran ugyancsak négy óra alatt tette meg, csupán annyi a különbség, hogy ilyenkor az ember 58 forintot fizet a jegyért, és sajnos, nem tudja előre, hogy mi vár rá. Keleti pályaudvar, 18.10; a Somoskőújfaluig közlekedő gyorsvonat a külső harmadik vágányról azonnal indul. Az utasok olvasnak, vagy álomba szenderülnek, vannak, akik o fülkék melletti folyosón nézelődnek. Azt a két órát akasztva is ki lehet bírni. Suhan a ‘táj, vonulnak a távoii fények. Aztán már egy helyben állnak a fák, a vasút mentén, a távolban pislogó fény is nyugalmi állapotban van. Az olvasók leteszik az újságot, az alvók felébrednek. Mindenki figyel. Hol-vagyunk, miért álltunk meg? Fél hét. — Még nem hagytuk el Pécelt - közli valaki. Csak állunk, állunk, valamennyien az ablak előtt. A kalauz is kíváncsi', előre megy a mozdonyvezetőhöz, megkérdezi,. mi történt. Negyed nyolc. A yonat lassan elindul. Nyolc órakor már a hatvani vasutasok tréfálkoznak velünk: nyugodtan le lehet szállni egy feketére, nem olyan gyors ez a vonat, hogy itthagyja magukat. Az utasok optimistábbak: senki sem száll le. Aztán előkerülnek a táskákba rejtett tartalékok; egy fiatclember jégrudat ad a siránkozó kislánynak, egye csak meg nyugodtan, úgyis olyan már mint a tejes- kávé, biztosan oltja a szomját- Valaki azon panaszkodik, hogy elfogyott a cigarettája, öt perc múlva legalább hatféle márka közül válogathat. Óriási ez az összefogás, ez a segítőszándék! öröm nézni. Hát még amikor mindenki meghúzza a konyakosüveget, a búfelejtőt. A hangulat emelkedett, amikor a vonat végre elindul. Csak egy idősebb néni kesereg, hogy neki már úgyis mindegy, nem jut haza ma este, az utolsó busz Salgótarjánból 8.40-kor elment. Már a nagyállomáson vesztegelünk. - Kérem vissza a gyorspótjegy árát - támadja le egy éltesebb asszony a kalauzt. Az méreges arcot vág; - Hogyhogy! Gyorsvonaton utazik, nem tudja? Fél tízkor már az új állomás betonját tapossuk. Megérkeztünk. Hogy egy „kicsit” késtünk? Annyi baj legyen. Azért a gyorsvonat mégiscsak gyorsvonat! — vkm — 1 NÓGRÁD - 1972. február 29.. kedd
