Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

Balázsék új élete A szobában duruzsol a kályha. - Fűtünk minden nap, szeretjük a meleget, meg aztán ebben a szobában vön a tévé is, csak nem fogjuk hidegben nézni! - magyaráz Balázsné, aztán meg arról beszél, hogy á berendezést ki kéne cserélni, mert mór nem való az új házba. De hát egyszerre nem megy minden, Nézelődünk tovább a lakásban. A kisebbik szobában új bútor van. Nyolcezer forintos! fo- telek, kis asztal, toalett-tükör és perzsa után­zaté szőnyeg. A család körülöttem áll. Büsz­kén néznek rám, s bár én idegen vagyok Itt, engem is valamiféle büszkeség tölt el. Balázsnét figyelem. Ez a törékeny, szénsze­mű kis asszony tele van energiával, életkedv­vel. Igazgatja a térítőkét, kávét tesz föl, rendre utasítja a lányokat és vitába száll az urával. Neki köszönheti a család, hogy új há­zuk van. S az új házzal, új élet kezdődött, Mert Balázsék számára a lakáscsere egyben a régi élet . felszámolását Is jelentette. Nem kell többé a megkülönböztető jelző hidegségét, bántó élét elviselni a család egyik tagjának sem: ,,ők ottaniak”. Vagyis cigányteleplek. Cigánytelep. Nem szükséges leírni az ottani állapotokat. Mindenki látott már vert falú kunyhókat, sálban szaladgáló, rosszul öltözött kisgyerekeket. Balázsék régi élete is a cigány­telepen folyt, egészen 1971. nyaráig. Az elsők között költöztek be a faluba. Azóta két család követte példájukat. — Nem nagyon barátkoztunk mi ott sen-, kivel, de hát elkerülhetetlen volt, hogy a gye­rekeim ne játsszanak a többi egykorúval. Meg az udvarunkon is keresztüljártak a szomszé­dok, csők kellett szót váltani velük - meséli Balázsné, s a sarokban ülő 86 éves nagyma­ma helyeslőenfbólogat. Balázs Jánosnak egészen más-'eirál a véle­ménye; — Jól megvoltunk az ottaniakkal. Ren­des cigányok azok; mind zenész. A lakás meg, ha jól megnézem, ott még nagyobb volt, mint ez az új. Csak tudja, az asszony nem engedett a magáéból. Ű spórolta össze a pénzt, ő intézett mindent.- Hajtottam magam, hogy minél előbb meg­legyen az összeg. A helyi Iskolában dolgo­zom, hivatalsegéd vagyok, az uram meg az Építőipari Vállalatnál van, Nézsán. A nagyob­bik lányom Balassagyarmatra, a ,,Finomkötött­be” jár, nem sokat keres, de az Is pótol va. lamlt. Két év alatt gyűlt össze o pénz; nyolc­ezer a házra, hétezer-ötszáz pedig a telek­re. OTP-kÖlcsÖnt is vettünk föl. Most havonta 220 forintot kell visszafizetni. Nehezebb így a megélhetés, de én mégis azt mondom, hogy Inkább tízezerrel többet fizettem volna, hogy nagyobbra építsék a házat. Balázsékat a falusiak kedvesen, barátsággal fogadták. Gyakran tesznek látogatást ná­luk o szomszédok és velük együtt örülnek egy- egy újonnan vásárolt darabnak. ‘ Isszuk a kávét. Balázs János meg akarja köszönni a látogatásomat. Leakasztja a fal­ról a hegedűt is muzsikál. A legszebb cl- gónynátákat játssza. A lányok már nem szere­tik ezt a zenét, meg tehetségük sincs hozzá. A legnagyobb lány, a tizenkilenc éves Edit a falusi KISZ-be jár szórakozni: - Sajnos, nem sok program van a fiatalok számára — mond­ja. Balázsné a kapuban is magyaráz. Frissen ásott kutat mutat az udvaron. Van sok barom­fi Is, s az álban disznó hízik. Éles szél fúj. Szárítja a dejtári utca sarát. Megállók, visszanézek Balázsék házára. Az egész család az ablakban; integetnek. En is visszalntek. V. Kiss Mária EMBERI SORSOK Lakásra vár a család Szécsényi fiatalok között Ha a lelkesedés ilyen marad ' Szécsényben sem volt hol összegyűlni, aktív közösségi életet élni a szövetkezeti KISZ-tagoknak. Tavaly októ­berben azután végre helyet kaptak a járási művelődési központban. A klubhelyiség megszerzése jelentős ered­mény a KISZ életében. A klu­bot kicslnositptták és — mi­vel karácsonyra az ÁFÉSZ- tol egy magnót kaptak aján­dékba — szilveszterkor már ott szórakoztak a fiatalok. Az ez évi akcióprogram el­készítésére és megbeszélésére e hó elején került sor. A program gazdagsága, változa­tossága körültekintő munkáról tanúskodik. Ebben nagy része van Horváth Klára KISZ-titi­kárnak, aki nagy lelkesedéssel igyekszik az általános igények­nek megfelelően kialakítani közös tevékenységüket. Kérdésünkre, hogy mit Ígér az 1972. évi akcióprogram, Horváth Klára így válaszol: — A rendszeres foglalkozá­sokkal kezdeném. Kétszer egy héten, szerdán és szombaton klubestet, havonta egyszer „Táncoljurik”-estet rendezünk. A klub programjában szere­pel egy „Miért szép?” sorozat, „Ki tud többet Nógrád me­Hallásvizsgálat gyéről?” vetélkedő, vidám Il­lemtan sorozat, az ifjúsági törvény és a szervezeti sza­bályzat ismertetése, házi sza­valóverseny. Tervezzük meg­hívott előadóval egy ifjúsági nap szervezését, amelyen a kül- és belpolitikai esemé­nyekről kapnánk tájékozta­tást. Emlékmflsort adunk Dó­zsa György halálának 500. év­fordulója alkalmából és a ke- merovöt hetekhez kapcsolód­va meghívunk egy szovjet fiatalt A tsz KISZ-titkára „Ismerkedés a komoly zené­vel” — címmel tart majd elő­adást, hanglemez illusztrációk­kal Vitaesteket Is rende­zünk, amelyeknek témája töb­bek között a fiúk, lányok kap­csolata, a szerelem. Amint jó idő lesz, kirándulunk Ben- czúrfalvára id. Szabó István műtermét megnézni, Ipoly- tamócna az ősleletet megte­terve­kantem és gyalogtúrát zünk Hollókőre. Ezt a változatos, mindenre kiterjedő programot még el­mondani is sok, megvalósítani még nehezebb lesz. A munka nagyobb része, a szervezés, a KlSZ-tltkárra hárul, pedig Horváth Klárának nemcsak ez az egy társadalmi felada­ta van; a 16 tagú Martos Fló­ra Szocialista Brigádnak is ő a vezetője. Mégis bízik benne, hogy fáradozásukat siker ko­ronázza. Ezért is s mertek be­nevezni a „IS működő ifjú­sági klub”-akci<5ba, amelynek járási értékelése az ősz fo­lyamán lesz. Ha a tagok lelkesedése, ér­deklődése továbbra is ilyen élénk marad, mint amilyen most, akkor a versenyből a szécsényi szövetkezeti KISZ- fiatalok győztesen kerülnek ki. Keserű hangú levelet ho­zott a posta egy salgótarjáni családtól. „Szerintem nem­csak az épülő tízemeletes, modern házakról kellene írni, hanem olyan lakásokról is, amelyek ma már egy korsze­rű termelőszövetkezetben Is-, táliának sem felelnének me a — írja Molnár Zoltán, a Nóg­rád megyei Sütőipari Vállalat gépkocsivezetője. — Negved- magammal ötödik éve lakom olyan helyen, ami lakásnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető,” Akik valamennyire ismerik a salgótarjáni lakáshelyzetet, azokra bizonyára nem hatnak a meglepetés ereiével ezek a sorok, hiszen jól tudlak, hogy százak és százak várnak la­kásra a városban. Haltuk kí­vül is szép számmal akadnak hasonlóan nehéz körülmények között, kicsi és egészségtelen lakásban élő családok. Az újságíró se építeni, se kiutalni nem tud lakást. Álta­lában nem is foglalkozik la­kásügyekkel. mert vannak er­re hivatott szervek és tisztvi­selők. akik ehhez összehason­líthatatlanul jobban értenek, s egyáltalán nem irigylésre méltó a munkájuk. Egyet te­het: tudósit egy munkáscsaléd életéről. A Molnár porfa Kis .emelkedő, jobbra elha­nyagolt kerítés, belül egy épü­lő új ház alapjai, mögötte hámló vakolatú fészerszerű épülethomlokzat, az az ember első benyomása, hogy akár­melyik pillanatban összerogy­hat Az ajtóban sovány, magas asszony állt. Törölgettem a sarat a cipőmről, benéztem a konyhának használt apró he­lyiségbe. földpadló, letakarva műanyaglapokkal, ragyog a tisztaságtól. Kiáltó ellentét a rend. a gondos asBzonyi ke­zek nyoma, és a zsúfoltság, a „lakás” állapota között A szobának használt nem sokkal nagyobb belső helyiségben a nedvességtől megvetemedett fekete szekrény, rekamié és heverő, a sarokban kis asztal­kán televízió, alatta újságok, könyvek, a családfő a nagyob­bik iskoláslánnyal egy hoked­li mellett éppen ebédelt. A mennyezet barna hullám- papírral befedve, rozsdabarna beázások a falon, alulról em­az Az ének-, zenei halláívizsgá­lat a salgótarjáni óvodákban márciusban zajlik le. Azokat a gyerekeiket hallgatják meg. akik az 1972/73-as tanévben első osztályba lépnek. A meg­hallgatásban szerepel óvodai gyermekdal önálló éneklése, egyszerű kétütemnyi ritmus első hallás utáni visszatapso­lása. egyszerű dallammotívu­mok első hallás utáni vissza­éneklése. tempóérzék, ritmi­kus mozgás (lépések), s a megfigyelőképesség vizsgálata. Az a cél, hogy minél több fizikai dolgozó tehetséges gyermeke kerüljön » Mártí­rok úti Ének-zenei Áltálános Iskolába. A testnevelés tago­zat a Malinovszkij úti iskolá­ban működik, s a harmadik osztálytól, ugyancsak városi beiskolázással, orosz tagozat indul a Rákóczi úti Általános Iskolába. E tagozatokra is me- hetafk a gyerekek. ^ Egy a száz közül berma «ősségi* a talajvíz oe­nészzöld ábrái. Állandóan hull a vakolat „Előkelő” helyen a rangsorban — Hódmezővásárhelyi va­gyok. onnan kerültem Pestre, egy „vándorcéghez”, lártuk az országot, hosszú ideig Sal­gótarjánban is dolgoztunk — mondta a férj. — Így vesztem itt. Hatvankettőtől vagyok a vállalatnál, a feleségem esv ideig kocsikísérőim volt. ak­kor ismerkedtünk össze. Ö is elvált volt, én is. szóval Öez- szemelegedtünk. A két lány, a nagyobbik nyolcadikos, a kisebbik hatodikos, a felesé­gemé. Nekem ezerhétezáz fo­rint az alapfizetésem, renge­teget túlórázom, háromszáz órákat csinálok, hogy összejöj­jön az a két és fél, háromezer forint. A feleségem érukiadó a vállalatnál, ezemégy—ezer- hatszáz forintot keres. — Azt mondják, előkelő he­lyen vagyunk, a nyolcvanvala- hanyadlkak a kiutalási név­jegyzékben, biztosan nem in­dokolatlanul— fofy tat ja az as­szonyka. — Előbb-utóbb csak kapunk lakást, de már nagyon nehezen bírjuk a várakozást, öt éve, gondolja csak el. életveszélyes lakásban, nagy gyerekekkel egy szobában!... Kértük már az építés! osz­tályt is. nézzék meg. lakha­tatlan ez a lakás, hátha ak­kor hamarabb jutunk otthon­hoz. — A vállalat igazgatójánál is jártam nemrégen — így a férj. — Megígérte, hogy Wir bejár az érdekünkben. Elmen­nék a pártbizottságra is. biz­tosan tudom, hogy meghall­gatnának. de sokszor reggel­től estig dolgozom, néha még ünnepnapokon is. hát mikor? Mit mond a tanács? Véleményt kértünk Molnár Zoltán munkájáról közvetlen felettesétől. Antal Jó2scf ga­rázsmestertől. — Kilenc éve dolgozik a vállalatnál — mondta. — Csak a legjobbakat tudom mondani. A munkájával elé­gedettek vagyunk, becsületes, jó munkaerő. Két fogadott lá­nyát tisztességgel neveli. Fogadónap a tanács igazga­tási osztályán. Nyolc óra múlt néhány perccel. Az egyik hi­vatalos helyiségben már ha­tan—nyolcán várakoztak be­bocsátásra. Az osztályvezető bekérte szobájába a Molnár- dossziét. Iratok, beadványok, feljegyzés egy sikertelen hely­színi szemléről, amikor az ér­dekeltek nem voltak otthon. A városi tanács műszaki osztálya azóta helyszíni szem­lét tartott Mölnáréknál. és a „lakást” életveszélyessé nyil­vánította. Ez azt jelenti, hogy — tekintve a korábban meg­állapított magas besorolá­si pontszámot — még előbbre kerülhetnek a kiutalási név­sorban. s előreláthatóan még ebben az évben lakáshoz jut­hatnak. Ugyanakkor azt is tudná kell, hogy rajtuk kívül még mintegy száz családot tartunk nyilván, akiknek szin­tén tarthatatlan n helyzetük. Kiss Sándor I f Nem kell komolyan venni Jó barátok Kulcsár József felvétele Sa}át lapunkban olvasom: „A következő öt napban kü­lönböző utakon, de együttesen hosszú menetelésbe kezdünk, hogy elérjük egy és ugyan­azon célt: az igazságos és bé­kés világot — mondotta Pe­kingijén Nixon." Szóval, minden út a világbé­kéhez vezet 7 Méghozzá öt nap alatt. No hát, ebbe in is be­szállok. Bár azt sem tudom egészen pontosan, hogy Csou En-laJ és Nixon merre / in­dultak el, jó magam homlok- egyenest ellenkező irányba ve­szem az utat. Ez a hosszú menetelés, különböző utakon, érdekes játék, úgyis találko­zunk öt nap múlva a kereszt- útnál, ahol ki lesz írva egy táblára: » világvége. Akarom mondani: világbéke. S mi az az öt nap? Nem is sok. Eny- nyit már csak megér nem? i r. ..r Vajon tudhat-e csalni az automata? Azokra az ügyes masinákra gondolok, amelyek kétszer két forint ellenében kivét csorgatnak a felüdülés­re vágyó embereknek. Hosszú ideig abban a hiszemben vol­tam, hogy nincsen becsülete­sebb jószág, mint egy ilyen automata. De újabban kétsé­geim támadtak. Az utóbbi időben többször tapasztaltam, hogy az egészen enyhe barnás elszinesedistől eltekintve, teljesen áttetsző kávékat bocsát ki magából a gép, látni a pohár alját és a kavarás céljára beléejtett mű­anyag kanálka végét. Halvány sejtelmem eincten, hogyan csinálja és mire hasz­nálja a megtakarított kávé­mennyiséget? Mindenesetre ezek az automaták elindultak a züllés útján. Most már csak attól tartok, hogy később eset­leg rosszabbra fordul a hely­zet. Még az is megtörténhet, hogy valamelyik nemcsak rossz kávét ad, hanem ráadá­sul fügét mutat a bosszanko­dó vendégnek. Esetleg kiölti rá a nyelvét. És a visszajáró egy forintot borravalóként lel- kiismeret-furdalás nélkül zsebre vágja... [*] '. ii Háromszázötvenezer forin­tért kínál megvételre egy bu­dai házat az apróhirdetési Hogyan is szokták mondani? Húsz forintom már van. Csak háromszáznegyvenkilencezer-, kflencszáznyolcvan forint hi- * ányzik. Ezt odaadnám fogla­lónak, ezt a húszast. Havonta ezer forintot félretéve, a töb­bit legfeljebb harminc röpke év alatt összegyűjtöm. Re­mélem, tudnak ennyit várni?. —Is Az Antarktisz jege alatt Különleges viszonyok ural­kodnak az Antarktisz jege alatt. Állandóan sötét van, ke­vés az oxigén. A zoológusok a jég repedésein keresztül ha­toltak be ebbe a különleges világba. Kirándulásaik alkal­mával meglepetéssel tapasz­talták, hogy az Antarktisz ie- ge alatt is halak és más élő­lények sokasága él. amelyek alkalmazkodnak a sajátos életfeltételekh ez. Közülük egyesek korábban teljesen is­meretlenek voltak. Az úgyne­vezett jéghalak egyáltalán nem rendelkeznek vörös vér­tesiekkel és vérszínezővei. és mint ilyenek, valóban ritka­ságnak számítanak a gerince-: eek körében. Vérük fehér, enyhe sárgás színezettel, ko- poltyúik krémszinűek. és egész testük szinte teljesen átlátszó. Az antarktiszi halak többsége kisméretű. Van azonban egy körülbelül 130 cm hosszú és 27 kg súlVú fajta is. A különleges „jeges” élőlé­nyek életét most részletesen tanulmányozzák. Feltételezik. hogy az élő szervezetek alkalmazkodó ké­pessége sokkal magasabb szintű, mint azt az ember gon­dolta volna. NÖGRÁD — 1972. február 27„ vasárnap $ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom