Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
Er dőkiirti ötletbörze Hegyes ékben, a megye alsó csücskében meghúzódva fekszik Erdőkürt. Innen 'az utak már a szomszédos megyébe vezetnek. Nógrádi viszonylatbari kicsit világvégének számít Erdőkürt'. Az ezer lakost számláló községben 40 fős KlSZ-álapszer- vezet működik. Nem túl népes az ifjúsági szervezet,' de hamarosan- meggyőződtem, hogy annyi tervük, elgondolásuk van, ami kétszer ekkora szervezetnek is elég lenne. Nedeliczki Mihály KISZ-tit- kár otthon, a konyhában ül. Beszállóiét készít, ez is a titkári teendőkhöz tartozik. — Két hete Mikszáth-meg- emlékezést tartottunk — mondja. — A klub veztői egy összeállítást készítettek Mikszáth műveiből. Akkor ment a tévében a Fekete város utolsó része, a sorozaton aztán nagy vita kerekedett. Milyen volt az akkori fiatalság és milyen a mai? Jobb lett volna akkor élni, vagy inkább most? — Végül is miben maradtak? — *Nem forgatnánk vissza az idő és a történelem kerekét. Ami ma nem jó, rajtunk múlik, hogy változzék. A kocsmával szemben vakolatlan téglaépület. Tetején elaggott májusfán szalagok lengedeznek. — Ez lesz az új kultúrház — mutatja Nedeliczki Mihály. — Mi is kapunk benne egy külön klubhelyiséget. A mostanit a párttal közösen használjuk. Felkaptatunk az emelkedőre. aztán a mély keréknyomok mentén, a tsz segédüzemágához fordulunk be. Itt van Tuza István irodája. Nemrégiben érkezett a faluba, állattenyésztő, gyakornok a tsz- ben, s egyben ő az ifjúsági klub „főnöke” is. — Én aztán sok helyen jártam'' már az országban, valóságos nomád életet éltem — mondja Tuza István. — Van összehasonlítási alapom, nyugodtan elmondhatom, hogy az erdőkürti emberekkel, a fiatalokkal nagyon sok mindent lehet csinálni. És szeretném is ezt a lehetőséget kihasználni. — Ha 'elkészül az új kultúrház, gondolom, semmi akadálya? — Bár én is ilyen biztos lennék benne. Szerintem az új kultúr kicsi lesz, nem elég korszerű, és egyáltalán nem olyan, mint amilyen szolgálhatná egy falu kulturális él er tét. Persze a jelenlegi helyzeten mindenképpen javít majd. Budai Erzsébet és Styevko Erzsébet szintén a tsz segédüzemágában dolgozik. — Szerettünk völna tánciskolát indítani a faluban — mondja Budai Erzsi. — Sajnos, a tánctanár miatt dugába dőlt az egész. Pedig jó lett volna, de hát úgy látszik, nincs szerencsénk. — Szánkótúrát terveztünk a télre — teszi hozzá Styevko Erzsébet — ehhez meg a hó hiányzott — Az az igazság, hogy mindent egyszerre szeretnénk csinálni — folytatja Tuza István, — Gondoltunk arra is, hogy mai témáról egyfélvoná- sos színművet tanulunk. Jók a sportolók is a faluban. Az asztalitenisz különösen népszerű, ehhez meg jobb felszerelés kellene. A lányok is újra bekapcsolódnak: — Mi meg énekelni szeretünk. Braun Miklós tánctanár említette is, hogy külön a KISZ-ben népi tánccsoportot és kórust lehetne alakítani Csak kevés a fiú. — Erre azért még visszatérünk — szól közbe a KISZ- titkár is. — A legközelebbi taggyűlés egyik témája a tánccsoport lesz. Tuza István így jellemzi az erdőkürti fiatalokat: — Tény, hogy kulturális és sporttéren rendkívül mozgékonyak. Csak egy kicsivel nagyobb támogatásra lenne szükségünk, a produktumban biztos nem lesz hiány. — A tsz sokat.segít — szól Nedeliczki Mihály. — Az az elve, hogy először a fiatalok nyújtsanak valamit, aztán ő is ad. Ebben teljesen igaza van. Mi társadalmi munkával pótolunk a pénztárcánkhoz. Egyébként ott vannak „követeink” a falu szerveiben is. Kondella Misi és Haviár Marika a tanácsban képviselj a fiatalok érdekeit, Proksza Erzsi a Hazafias Népfront tagja. — Az új klubban egyébként remek komolyzenei kört is lehet csinálni — tért még visz- sza a klubtémára a „főnök”. — Minden ellenkező híresztelés ellenére a fiatalokat a komoly zene is érdekli, nemcsak a bömbolés. Az új színpadon meg a lánykórus szerepelhet majd. — 'Kilencen vagyunk, éppen felférünk — nevet Budai Erzsi . — Sokszor az az érzésünk, hogy nagyon meglátszik rajtunk a „világvége” — gondolkodik el Tuza István, — A megye legszélén vagyunk, ráadásul falun. Az a véleményem, hogy kicsit több gondot kellene fordítani a falusi ifjúságra. Néha az is elég, ha észreveszik az embert, megkérdezik, van-e valami problémája? Törik a fejüket, ötletbörzét rendeznek az erdőkürti fiatalok. Nem is eredménytelenül. Tervvel már sűrűn „betáblázták” az esztendőt. Rajtuk is múlik, meddig jutnak el a cselekvésben. Szénái Márta A kecskerímek Érdekes, változatos házi újságot szerkesztenek a nagybátonyi 209. sz. Iparitanuló Intézet fiataljai. A stencilezett házi újság legutóbbi számában például írás jelent meg a munkásőrség megalakulásáról, s beszámolót közöl a lap a lakatos szakmai munka- közösség működéséről. Ír az újság az intézeti szavalóversenyről, a rádiós szakkör munkájáról, a matematikai verseny 4. fordulójáról. A komoly anyagokat könnyed fajsúlyú humorrovat oldja. A legutóbbi szám humorának témája a kecskerím. Hogy milyenek a kecskerímek? Íme a válasz versben: OLyanok. a kecskerímek, Mint mikor a kecske rí: mek Ezek után pedig íme a kecskerímek néhány remekbeszabott példánya: Házam előtt négy muzsik állt Közülük egyik muzsikált S a kecskerímek legtökéletesebb példánya: Egy kis pesti vendéglőbe Egy kispesti vendég lő be Van kedvetek kecskerímet faragni? Lessétek el a műhelytitkokat és lássatok hozzá! Kislány a nagy harmonikákkal Érted, s nem ellened A „mi hippink” esete Fiatal társasággal beszélgetünk. Mi foglalkoztáit ja őket, miről olvasnak-hallanak szívesen? Mi gondjuk van, mi bántja őket? — Hogyan lehetséges, hogy a hosszú haj még mindig téma?— szól kissé ingerülten egy fiú. — Nincs nekünk fontosabb, hasznosabb témánk, mint az ifjúság hosszú haján éloelődni?! Aztán kiderült, hogy a fiú ingerültsége nem ok nélküli, főnökei, munkatársai naponta tesznek valami megjegyzést frizurájára. És nem is érik be csak a megjegyzéssel. Ha valami piszkos munka akad? Menjen a nagy hajú! Ha valamin heccelődni, gúnyolódni kell? kéznél van a nagy hajú! — Azt mondják a gyárban, balesetveszélyes a hosszú haj — mondja a fiú. —- Kérdem ón, hol a balesetveszély ö targoncán ? Ugyan, mibe akadhat ott be a hosszú haj? De, ha tényleg veszélyes lenne, minden további nélkül bekötjük. Én is, más is vállaljuk a hosz- szú hajunkat, még ha babos kendőt kötnek is rá! — Ez is olyan dolog, mint hajdanában az Ifjúsági Park-vita volt — fűzi hozzá egy lány.. —■ Nem akarták beengedni a fiatalokat farmerben. Nagy veszekedés, hercehurca, végighullámzott szinte az egész sajtón a parkvita, aztán szépen elült. A farmer körül már elcsendesedtek a kedélyek, majd csak „beveszik” a hosszú hajat is. — Miért is ne? — veszi védelmébe a hosszú hajat barátnője is. — Szép az, ha rendes, gondozott! Kicsit soká tart a hosszú haj elleni ágaskodás. Tovább, mint amennyit az újdonság furcsasága indokolna. Azóta már divatok jöttek és mentek, de a hosszú haj maradt. És maradtak a viták is. Persze el lehet intézni az „ügyet” békességgel is. Itt volt a „mi hippink” esete. A fiú a megye egyik távoli zugában működő téeszhez került. Hosszú héja szépen hullámzott a vállára, ezért nevezték el a mi hippinknek. Aztán megszerették a fiút. Hamarosan brigádot adtak a keze alá. A brigádban dolgozó asszonyokat azonban csak nem hagyta nyugodni a fiú frizurája. — Meglásd, Laci, egyszer még levágjuk! — „fenyegették” a brigadéróst. De mivel egyébként meg nagyon megvolt az egyetértés a brigád és a brigadéros között, soha nem mérgesedett el a viccelődés. Egyszer aztán a fiú ollóval állított be: — Na, egy kicsit megnyírhatják, ha már annyira akarják — mondta az asszonyoknak. Lacinak most már ódig hosszabb a haja a „hagyományosnál”, a „mi hippink” név azonban rajta ragadt. Az „ügy” békés rendezése után pedig elégedett mindkét fél. Ügy látszik, helye, embere válogatja, hogy hol, milyen visszhangot vált ki a fiú vállára omló frizura. De, hogy az emberi megítélés alapja nem ez, az any- nyira természetes és magától értetődő, hogy nem is szívesen érvel vele az ember. És mégis, még mindig összetűzésekre adhat okot a hosszú haj? — szendi -— Kedves ifjú Barátom! Nem szívesen írom neked ezt a levelet. Attól félek, félreérted jó szándékomat, hiszen mostanában mindenki csak a kedvedet keresi. Törvényt is hoztak az ifjúság védelmében, így tehát csak dicsérni illene téged, kitárni előtted minden kaput, és ahol csak lehet, segíteni előbbrejutásodban. De hiszen éppen azt akarom: segíteni szeretnék hibáid leküzdésében, ne érhessen vád miattuk senkitől. Bánt, hogy az idősebbek még mindig rosszat mondhatnak rád, mert sajnos okot adsz rá. Például: nem egyszer láttalak, amint gyorsan felugrottál vonatra, buszra, az idős emberek elé tolakodva, hogy elfoglald az ülőhelyet előlük. Ügy gondoltad talán, akkor vagy már felnőtt, ha megmutatod: neked is olyan jogod van az ülőhelyhez, mint ne-' kik? Valóban, olyan jogod van. Te is megváltottad a jegyet, annyit fizettél, mint ők. Csakhogy valamiről megfeledkezel. Az idősebb emberek mór elfáradtak a munkában, sőt vannak közöttük betegek is, akiknek nagy megerőltetést jelent az a húsz— harmincperces állás, amit te játszi könnyedséggel elviselsz. Felnőtté válásodat inkább udvarias viselkedéssel mutasd meg, azzal, hogy le tildsz mondani a saját kényelmedről mások javára; nem követeled kisgyermek módjára mindenütt az elsőbbséget. Lehet, hogy jó szüleid szoktattak ehhez, lesték a kívánságaidat. elvették előled a munkát? Akkor nekik is mutasd meg, hogy nem vagy már gyerek: légy velük szemben is udvarias, előzékeny. Te vedd ki kezükből a munkát, segíts nekik, amiben csak tudsz. Milyen kedves meglepetés lesz számukra, ha látják gyermeküket, akiért oly sokat dolgoztak — helyettük dolgozni! Jó néhány éve a szatirikus írások és rajzok témája volt a fiatal, aki elmélyült olvasást színlel a villamoson, hogy ne lássa a mellette fiiló idős embereket, nehogy át kelljen adnia a helyét. Ma már ilyen nincs. Ti nem színjeitek olvasást, nyugodtan néztek szembe ülőhelyetekről a fáradtságtól roskadozó öregekkel is; eszetekbe 'sem jut, hogy illő lenne átadni nekik az ülőhelyet. Ne haragudj, amiért felhívom figyelmedet erre a minőPáiyaválasztók sithetetlen viselkedésre. Tudom, hogy nem mindnyájan vagytok Ilyenek, de az emberek általánosítanak, azt mondják: ezek a mai fiatalok! (Ha nem vagy közöttük, ne vedd magadra, inkább mutass jó példát társaidnak is!) Már közhellyé vált a pedagógiai mondás: „Követelek tőled, mert tisztellek!” Igen, én is tisztelem benned az embert, ha hivatalosan még gyermek vagy is; ezért követelem meg tőled a kultu-. rált magatartást saját érdekedben, mert csak ez jogosít belépésre a felnőtt-társadalomba. Igaz barátsággal üdvözöl: . C. E. Pillanatkép egy falusi iskolából frrí 1 * ii. t'Víil1' e jotdri a fctev.; :.:j |..;i !I|íu l a'il. A Drégelypalánki Általános Iskola 8. osztályos tanulóinak óraközi szünetéből és a matematikai órából vettem el egy kis időt. hogy szót váltsak néhány fiúval és kislánnyal jövőbeni elképzeléseiről, a pályaválasztásról. Arra a kérdésre, hogy ki marad a községben, illetve ki dolgozik majd a termelő- szövetkezetben, elsőnek egv kislány emelte fel a kezét, mondván: a közös gazdaság ládaüzemében szeretne dolgozni. Kulman Zoltán mezőgazdasági gépszerelőnek tanul Pétervásárán> — Milyen ' a tanulmányi eredményed? — Kettő egész hét. de év végére jobb lesz. elérem' a közepest. — Ez elég a felvételhez? — Már felvettek, A tsz ösztöndíjasa lészek. a szerződést már megkötöttük. Kurucz Gábor is Pétervásá- rára megy, ugyanazt a szakmát választotta, mint az előtte szóló. Azt mondja: — Együtt döntöttünk Zolival. Az osztályfőnökünk mondta, hogy Pétervásárára is lehet jelentkezni.. • — Szüléitek is beleegyeztek? — Igen. Bejelentésünkre azt mondták: ti döntsétek el. hová akartok menni, mihez van kedvetek. Csizmadia Erzsébet a köz- gazdasági szakközépiskolába igyekszik, könyvelő akar lenni. — Visszajössz? • —; Nem. — Miért? — A községben nincsenek szórakozóhelyek. Később elmondja, hogy Budapesten és az ország más városaiban nyaralt, és az ott szerzett benyomások ösztönzik erre az elhatározásraKormosi Sándor már felvette a kapcsolatot az egyik budapesti építőipari vállalattal. ahol a viz- és gázszerelő szakmát kívánja elsajátítani. Amikor édesapjának elmondta elképzelését, az csak annyit mondott: ha neked jó, kedved van hozzá, akkor menj. Kollégiumban fog lakni. Jelenleg tanulmányi átlaga három egész három tized. Matuska Rozália, a balassagyarmati egészségügyi szak- középiskolára készül, óvónő szeretne lenni.-— Nem biztos, hogy visszajövök, mert nem tudom, szükség lesz-e rám. azaz lesz-e hely számomra a község óvodájában. Kisgyerekekkel már foglalkoztam’, egv héttel az iskola megkezdése előtt az óvodában én etettem, mosdattam. fektettem őket. Tetszett az ottani munka, bár sok baj van az apróságokkal — mondja kissé felnőttesen- Elhatározása mellett, úgy tűnik szilárdan kitart. E néhány pillanatfelvételből korai volna messzemenő következtetéseket levonni. Elgondolkoztató azonban, hogy a 23 idén végző 8. általános Iskolás fiú és leány közül csak egy akar otthon maradni, a közös gazdaságban dolgozni.
