Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
Ne bomolj, öreg! * 'yönyörű áprilisi’délelőtt — Pedig ismeri a jelt — alighanem meglőtte Imrét, 3 r volt. Az égen nyárias tolta fel kalapjára feje teteje- ez már túlmegy minden ha* felhőpamacsok úszkáltak, s ha a gépmoraj nem darabolta volna fel a csendet, a föld lélegzését is hallhattuk volna. De a gépek morogtak, dübörögtek. Jó egy hete tulajdonképpen szünet nélkül jöttek- mentek. Hatalmas merítőkanare —, de úgy látszik, nem táron. akáródzik neki kinézni. . , .... , ,. K issé rémült arccal, el« —- Menjen fel talán — biz* lv gyávultan, teljes tehe- tatta a munkavezető—. s pró- tétlenségben támolygott a fiú báijon a lelkére beszélni. a Skodáig, g reszketett a keamikor az indítókulccsal Pataki József; Tűzhelygyár Olvasó-író TALÁLKOZÓ A kultúrterem megtelt ezen a Négy órára jelezték a kezdést, de háromnegyed négykor már egy üres pótszéket sem lehetett találni a teremben, Bácskai, a rendezvény szer- vezője, idegesen szaladgált jel és alá, s aggódva érdeklődött, kész van-e a vendég duplája, friss, szénsavas-e az üveg kristályvíz az asztalon., Négy óra múlott öt perccel, mikor megérkezett Zsongorádi. Kissé lihegve, de azért könnyedén szaladt fel a színpadra veze— Tervei? — Az Olcsó Könyvtár soron következő kötetére gyűjtök. «— Az olvasáson kívül vanzsúfolásig ségemre. Persze, az ábécé el- —. Ez váltakozó. Van, amidélutánon. sajátítása csak az első lépés kor évekig készülök, koncent volt. Számtalan átvirrasztott rátok a műre, van amikor éjszaka, napi öt-hat órai gya- improvizálok, rögtönzök. Meg■ koriás adta meg azt a bizton- látok a kirakatban egy köny- Ságot, amellyel sikerült elér- vet, azonnal benyitok, megvá- nem, hogy most csak belela- sárolom, s már a pultnál ol- pozok egy könyvbe és már vasni 'kezdem, csalhatatlanul tudom, érdemes-e elolvasni. Alig tizenegy esztendős voltam, amikor jrnár az egyik jó nevű kölcsön- könyvtár szerződtetett tagjai tő három lépcsőn. Percekig sorába. Aztán siker és kudarc e mé<3 valami mellék foglalko- tartó taps dübörgőit fel a né- vámkoMott életemben. Hívtak zása? o zoteren. Bácskái udvariasan . . . ... lesegítette a vendég kabátját, már en9em nyugatra is ol- - Igen. Golyóstolljavitó aztán csendet kért: vasni. De én azt mondtam: kisiparos vagyok így szemé„am hn„„nm ítt „ lyes érdekem fűződik hozzá, — Kedves elvtársak! Azt hi- . .. , hogy regényíróink, költőink, szem, mindnyájunk nevében v,n Kolcsonkonyvtár 2-es sza- humoristáink minél többet írbeszélek, amikor szeretettel mú fiókját. Ügy érzem, hazai janak. üdvözlöm a körünkben meg- íróinknak nélkülözhetetlen va- .. jelent Zsongorádi elvtársat., ayok Ne veavék naavkénúséa- i u 1° Felkérjük, tartsa meg elöadá- Byok Ne vegyek nagyképűség- le hangú baráti beszelgetes sát, utána pedig válaszoljon nek- de ae idolom nélkülem után Bácskái mondta a zaro- kérdéseinkre. teljesen céltalan és felesleges szót! A teremben helyet foglaló,, munkához... Es most, ha van ^zem, mintegy kétszázötven M I'- „ílaszolok. értéket előadását. Reméljük. „ „ ,. hogy máskor is megjelenik A tömött sorokban ülő írok körünkben. szült érdeklődéssel nézett Zsongorádi, a méltán népszerű olvasó felé. — Bocsánat a késésért, de ma hatalmas tapssal jutalmazták mar volt egy író-olvasó ta ' lálkozóm. Hogy is lettem olvasó? Egyszerű parasztszülök gyermeke vagyok. De tanáraim már az általános iskolában felfigyeltek olvasási ké$zaz értékes előadást, aztán záporozni kezdtek a kérdések: T- Előbb hosszan érleli magában az alapötletet, hogy mit olvasson? Zsongorádi kedvesen bólintott és magára vette kabátját. De még sokáig nem tudott szabadulni az autogramkérők ostromától. *- Meddő fáradozás —> le- ze, _____________r____________ gyjntett a fiú. — Ha egy babrált. Elporzottak, mi töb* l akkal falták a domboldalt, s szer az öreg kimondta, amit b*ek Pedig az esélyeket latol- a hegy szemlátomást kopott; elképzelt, abból nem enged, gattuk. Mit tudnak majd kér déli oldalából, akár meztelen Ilyen volt világéletében min- deni az öreggel a roskadozó karok, úgy meredeztek elő a dig. hazban. Beszeltünk, beszel„ , ,, . . • tünk, egymás szavába vágBokrosodé gondjai között is tunk, csak azért, hogy Dáfelszaggatott gyökerek. A hajdani kis erdőből csak ennyi bázJ Sbe?'őelTp°SaA Sy“ "leMmrére ne kehien gondol úgy árkoltak körül, hogy ablakai mindenfelől csak a szaken úgy ismerik, hogy a VasDiós. Csak Diós a neve, a Mert közben ugyani« az ő sorsa, szerencsétlensége járt a fejünkben. kadékra ásítoztak. Üjat, fris- úsvTzarezle hozzá kését sejtetett a környék: az ménygágével s makacsságra Hajnalodott amikor megé:- emberi gondolat megelevened- hasonlító kitartásával. Vala- kezett a Skoda, s mögötte a m készült. Mar látszották a mlkorj {íatí,j korában egyszer rendőrségi autó, A keleti ég- majdam szolőskertek korvo- öt napig nem evett és nem aljon ismét megjelentek azok nalai a hataimas táblák így ivott_ mert valaki kinevette, a2 aPrá, lassan bolyhosodó meztelenül is kínálni latszot- mikor flzt mondta, az ember felhőpamacsok, de most rólak a termest, s a fantázia a legszívbsaüb állat, mert az zsászíngek. voltak, mert a mar odaszulte a csenevészedő akaratával felül tud kereked- kelő Nap ébredező sugarai domb aljaba a hatalmas prés- nj szinte mjnden dolgon Per- megfestették őket. Idillikus hazat ' sze nem hittek neki, s a tár- v°lt a? egész környezet. Ha Mindez azonban még csak Saságból egy azt mondta: „Fe- a -öreg, de főként Dániel sor a tervekben, meg a frissen csegsz te csak Diós. de három sa nem aggasztott volna ben- dolgozó fantáziában rajzoló- napot nem bírsz ki étien- nünket, gyönyörködni lejt vol- dott ki. A valóság egyelőre szomjan.” Több se kellett. Be- na kedvünk. így azonbán ag- egészen más volt, mert az húzódott egy üres pincébe, godelom szorongatta a tor öreg még ott élt az erdész- magárg záratta az ajtót, ég se kunkat, házban, éa se a szép szóra, se könyörgésre, se a fenyegetésre nem hajlott. — Nem és nem, sehova dó előjönni, A három napra sem — hajtogatta makacsul, aztán még ráhúzott kettőt, s s úgy állt az apró ház ko- amikor az is letelt, mindjárt pott küszöbén, ahogy valami- az ajtóban szemen köpte azt, kor a bástyák állhatták, szi- aki nem hitt a szavának, lárdan birkózva a falaikra semmilyen a rendőrparancsnok előbb csalogatásra nem volt hajlan- szép, szóval próbálkozott, de romboló zúduló ágyúgolyók erejével. —■ De értse meg — vitatkozott vele a munkavezető — jnnen költözni kell, nem hagyhatjuk meg a maga házát I A história végén a munkavezetőnek ráncba szaladt a homloka. még csak az ajtó se nyílott ki. — Meg kell keresni a másikat, azt, akit megjött — határozott azután. Két fiatal rendőr indult az oldalnak. Hozzánk hasonló óvatossággal kúsztak felfelé, az öreg azonban őket is meg- neszelté, —■ Aki közelebb jön, golyót kap —, reccsentett rájuk az ablakból. — Ne bomolj öreg, elment Galambos Szilveszter Forbáthné ugrott fel elsőként és túlbuzgó sietséggel hagyta el az étkezőt. Ila ismét válaszolni szeretett volna, de mert ezt Hódo- sl PáLné hatalmi szóval elvágta, úgy érezte: alulmaradt, noha az igazához nem gott az Igyekezetén: férhet kétség. Forbáthné mun- — Meg akarná váltani kapadjához szaladt. A fiatal asszony nemrégen még küzdőkedvű, élénk indulatúlány volt. Megváltozása miatt haragudott magára, s hogy ettől szabaduljon, Ilára lökte a harag ját : — Megérthetnéd, hogy nekem a kicsim jóléte, még egyetlen mosolya is többet ér, mint a Hódosiné vacak száz forintja! Mi az a száz forint?! Majd ezért!... Százfo- rintérr! * — Tudod te Jól, hogy nem a száz forint a tét! — Az a tét, hogy egy szardíniás dobozban préselődán, azután hazasétál a esi- — Hagyd már abba az báztam. Torner Ila vélemé- nos garzonjába, regényt oi- uszítást' Most azt hiszed; nye volt a helyes. Kérem, vasni! semmi következménye. Majd hogy ezentúl is mondja meg Ha nem nyugodott. Férfiak- vár néhány hónapot. Mielőtt mindenki a magáét bátran és hoz fordult, hátha azoknak súlyos hibát talál benned. Mi- szabadon. Számítok rá. Kö- egyeneeebb a gerincük. Egy előtt elküld, a munkaköny- szőnöm, középkorú művezető mosoly- vedben bejegyzéssel. Én nagyon sajnálnám. Ezen a délutánon sokat beszélitek Iláról. Kialakult a nézet, közvéleménnyé szilár— Most, hogy mondja, most jut eszembe, az öreg már három napja nem jött le a házból. Azelőtt, míg a másik * Értem, ge nagyobb kar, oldalon voltunk, naponta mu- mint a fákért. Azokat se kér- tatkozott. Reggelenként lát- az es?ed — hallottuk hirte deztétek, velem Se törődjetek! tűk. ahogy kissé görnyedt tar- ltín a szobából Dániel hang- Lecsúsztunk a gépek vájta tással ment a boltba, de a tát, Nincs is golyód, meg szakadékba, s odalentről vizs- héten még nem lépett túl a f?“« a Puskával csak a gáltuk a házat. küszöbön. lábad ele tudsz lőni. — H* csak fél métert köze- A fiú ^ „afwlMom tnk A két rend5r egyszerre ért * arcan agg»«*10111 tűk- a hózhoz sarkostól tépték ki r őzöd ott. a roaoga, korhadt ajtót. Ak— Megint ki akarja húzni korra «tár a sarkukban vol- az öt napot? — kérdezte in- tünk mi is. Az egyetlen szőkébb csak magától, — De most már nem megy a dolog — válaszolt Is mindjárt —, hiszen már közelebb van a egyszer már sziklás hegyet is nyolcvanhoz, mint a hetven- szé ttúrt, de ott is könnyebb hez. S ebben a korban enni- volt a dolga mint itt. Az való, meg víz nélkül nem «o- kötözte a2 öreg. Ahogy azonöreg ugyanis csendesen, de káig húzhatja az ember. 1x8111 most elnéztem, még egy csökönyösen kitartott a ház- ... • ... . csirkét sem tudott volna már ban. . "«ban maradtunk, megvár- megkötözni. Csak állt, nézett juk az estét, s amikor már beie a semmibe, mintha megítél tájon érkezett meg a alszik, egyszerűen megfogjuk tébolyult volna. Markolta az fia. Elegáns, finom mo- és lehozzuk a házból. ^Maradt ócska puskát másik kezével dorú városi ember volt. Mér- velünk a fiú is. mondván: ő meg maga köré tapogatózott, idelent már szót ért vele. mint akinek támaszra van néniéi Imre volt akkor a 8ZÜksége’ Kézberx. h“zt,ik le’ U földüvalusok brizádve- Emben szónak alig tuno mozetője. Hatalmas erejű fiatal- fogásából csak annyit tudember, őrá építettük az egész tunk ktlvena^ vlgyuk ,egy?~ tervet. Ahogy beállt a sókét- nest a temetob«- Ha már ab' lebb megyünk, az egész épület lezuhan, kicsúszik alóla az a kevés föld is, amire még az alapok támaszkodnak. Nagy gondban voLt a munkavezető. Ahogy a szavából kivettük ilyen ügye még nem akadt. Valahol a Dunántúlon bábán, a gyengén pislákoló lámpafényben ott állt az öreg. Dániel Imre pedig egy gyékénnyel font, ki tudja hány esztendős faragott székben ült. Kezét, lábát j<j erősen lenők vagy valami hasonló egy nagyobb üzemben. Kétszer dudált a ház alatt, de az öreg ki se dugta az orrát. világot? — Csak azt akarnám tudni, igazam volt-e. S ha igen nem kellett volna-e mellem állniok? — Lehet — bólintott a műMegtapsolták. Hódotsi Pálné jólessen fogadta a tetszést. Ügy érezte: jár is neki, az efféle helyreigazításban van valami hősies. Azt már nem vártnak, bizonytalannak mutatkoztak a dolgok. Ej, érdedül!, hogy Ila fitogtatja a bá- haJ1(fa ™eg>..1hogy-a ^nye~ torságát. Igen, igen, magamu- rek kedvetlenül verődtek osz------------------ ÄÄtit Nem Wvánták tudatosítani vezető és látványosan merült „^te I^§ N^iraAtek mert magukban sem, de rosszkedbele munkájába. ftát. Neki^ntek mert vük -tó dt Kevertnek-kaEgy fiatal fiú vállrándítá- onTafakra haragudtak es rágok közben mondta Ilának: vetítettek a haragjukat. — Mi a fenét marakodjak? Hódosi Pálné este otthon mes annyit foglalkozni ezzel?! Énnekem ez nem probléma, mérlegelte a történteket. Meg- És a sejtésükkel, hogy a hen- Énnekem abszolúte nem futja becsüléssel gondolt Ilára. Tu- tes továbbra sem nélkülözi arra, hogy havi négy-ötszázat lajdonképpen imponált neki a majd a héti százasát. Viséont ajándékozgassak a hentesnek, lány. Alighanem igaza volt. Hódosi Pálné akkor is ritka Az öreg portás idegeiben Csakhogy egy üzemigazgatő rendes. Megfogalmazatlan még ott lapult áz úr- és rang- semmiképpen sem foglalkoz- rosszkedvűk Törner Ilára tisztelet: hat annyit a háztartással, szállt.Igen szép volt elnökasz- mint más asszony. Ea- világos. A füstös-pernyés anyag a-on i i __ han a házbem nem lakhat, o ldalnak. ’Óvatosan. T«S méterre kúsztunk közelebb és ^ . ...... közelebb. Szinte háborúban éreztük magunkat, olyan katonák helyében, akiknek csendben, lövés nélkül kell végrehajtani valamilyen kodé nem ismerte meg őt sem. Dániel Imre később aztán elmesélte mi történt. Nem hallotta a lövedék sivftását. moly és kényes feladatot. Lő- biztos v°lt hát benne, hogy ni persze nem tudtunk volna. a tágyver teljesen ártalmát- hiszen még vízipuskánk se tán. Arra azonban nem szá- volt. S azt se mertük volna mított hogy ütni lehet vele, gyanítani, hogy az öregnek s amikor belopakodott a viszont van egy ócska mordá- lya; amit még erdőkerülő korából tartott meg. A szakadék peremén jártunk, amikor odafent alig hallhatóan megnyikordult az ablak. * — Vissza, a keserves úriskonyhába, az öreg alaposan fejbe kólintotta. Amikor magához tért. a székben találta magát, alaposan megkötözve. — Mondogattam az öregnek, ne bomoljon, de olyankor mindig csak szidott, átkozott. Annyi ^ káromkodást egész életemben nem hallotdünk, lakásra gyűjtünk, azért SZOnyunktól, hogy bort hoza- A lesütött színhús napokig fi- következő napokban Ila alakis jöttem vissza ilyen hamar a szülés után! Itt főleg az isteni, hogy egyműszakosak vagyunk, ha kitesznek, esetleg tott. Meg az a kedves modo- nőm vacsora, nincs vele sem- ja köré rakódott, ra is! Minek kákán csomót mi gond. őrá mégse ugyan- Még később, hetsk-hónapok keresni! 1 azok a törvények érvénye- múlva megkövesedett... tállá megint a nőkben bízott, sek... Mindamellett az elvek Volról sem a füstös-pernyés csak hárommuszakosat tudok Egyik szabadszájú, erős kezű tisztaságát őrizni kell; ponto- rosszkedv, de az ellenszenv, szerezni, akkor nincs hova ten- csoportvezetőnő legyintett: sabban tiszta elveket kell tér- Nem szerették llát. Hogy mi•— Ünnepeltünk, viccelőd- jeszteni. Moralisták, írók 6e ért nem? Az okára idővel tünk, az csak úgy- meltesleg mindig képese!? saját elveik- senki sem emlékezett, került elő... hez igazodni. Akkor inkább . — Te is lepénzelnéd a fordítsanak hátat a jó elvek- * v hentest?! nek?! — Előbb egy ernyőt a hennem a gyereket, maradhatnék otthon. Tragédia. Itt a kereset is több mint máshol. Ila, te nem gondolkozol! A vitát távolabbról hallotta egy ötgyermekes anya. Miután Ila sarkonfordult, ellenszenvvel beszélt róla tes fenekébe! Azután persze ki lehet nyitni az ernyőt! — Az a hentes, akihez Hódosi Következő nap Hódosi Pál- 32 né felállt az étkezőben: üzlettől két saroknyira parkolt kocsijával. Hogy ne le- — Kötelességemnek tartom, gyen feltűnő. És mivel jó- nie! Magányos! Tudja is az Barátnője is volt Ilának az hogy visszatérjek a tegnapi- akarói óvták, villát egyálta- ilyen, mi az , élet! Egyébként üzemben, ő a fülébe súgdo- akra, kedves munkatársaim. Ián nem építtetett. Hogy ne se tudja! Elkörmölget az iro^ sott; Nem szégyellem bevallani: hi- legyen feltűnő. — Van is neki mit veszte- és rázkódva nevetett, lie! Magányos! Tudia is az ' Barátnőié Í6 volt Ilánai teneteket — rikácsolt bele az tam, mint amennyit az öreg éjszakába az öreg, s úgy vak- az 'éjszaka elsorolt. Különö tában belelőtt a sötétbe. Elillant a bátorságunk, megijedtünk a lövéstől. Az árok alján, amikor kifújtuk magunkat, a munkavezető szétnézett. sen akkor gurult méregbe, ha azt mondtam neki, hogy ne bomoljon Hol van Dániel ? A z öreg további sorsáról ^ csak évek múlva hallottam. Nem lehetett bíróság elé állítani, egyenest a kór-T ,... , , ........... házban vitték. Ott élt még Nem láttuk magunk kozott, egy iaejg a zart; osztályon, s hmba vártunk ra, nem jött Csendes, visszahúzódó beteg utánunk. vojj. A kezelőorvosa szerint — Visszamegyünk — hatá- csak egyszer támadt vele baj, rozott a munkavezető. Hiába amikor véletlenül valaki, egy tettük azonban meg az utat beteglátogató vagy más, arról oda és vissza. Imrét nem ta- beszélt az egyik ápolóval, mi- láltuk meg. lyen szépen termőre fordult tvt V. _ j. . , , az a szőlő, amit a régi szóri - , e, haragudjon, karhata- ványerdő helyére telepítettek, lomért kell mennünk — szolt a fiúnak —, mert az öreg Szolnoki István J NÓGRÁD — 1972. február 20., vasárnap 9 \
