Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
Évmilliók üzenete Az Ipoly fogja karéjba a községet, Ipoly- tarnócot, amely Nógrád megye legészakibb részén fekszik. Hosszan elnyúló utcáját, az út két oldalán szorosan egymáshoz illeszkedő házait, a felsejlö hegyek csodalatos természeti környezettel övezik. Kis község, lakóinak száma nem éri el az ezret. Régi krónikák tanúsága szerint Ipoly- t zrnóc már az 1220-as években létezett, de a tatárjárás idején, a tatárok ide is eljutattak gyors lábú lovaikon és földdel tették egyenlővé a házakat. A XVII. század második felében épült fel újra, a dicsőszentmár- toni Kizdi és a Tarnóczi család birtokolta. Ide vezethető vissza a falu elnevezése. Földesurai gyakran változtak. Sokan birtokolták földjeit, dolgoztatták jobbágyait. A múltról, a ma is álló kúriák beszélnek. A falu már a tavaszt várja. A februári napsütésben benépesülnek az udvarok, a boltba menő asszonyok itt is, ott is megállnak beszélgetni. Márciusban, áprilisban sokan látogatnak a szépnevű községbe, hisz' a harmincmillió éves, megkövesedett fa, az ösállatok nyoma, amely egyedülálló Európában, vonzza a látogatókat. Ipolytarnóc pedig szívesen fogadja az érdeklődést, barátságos, szorgalmas lakói szívesen mesélnek a régmúlt dolgokról. Készülnek a tervek A községi tanácson éppen most fejezték be az idei tervek összegezését. Kovács János tanácselnök, Kertész Pál titkárral sokszor megvitatta, mire költsék a község pénzét, mi a legfontosabb. — Ebben az évben járdát építünk — mutatja a terveket az elnök. Tízezer forintot szánunk rá. tavaly harmincezret költöttünk. A Rákóczi utcában és a Dankó Pista utcában befejeződik a járdósítás, de tervezzük az Űttörők utcában a még hiányzó oldal kövezését. A község hozzájárul a litkei iskola építéséhez is. mert az ipolytarnóci felső ■ tagozatosok oda járnak maid, ha megépül. Tervbe vették a könyvtár könyveinek gyarapítását, a kultúrotthon berendezésének pótlását. A sport támogatására ötezer forintot szán a tanács, de jut a tűzoltó- testületnek és az úttörőknek is pénz. A tanács az útról sem feledkezik meg. Százezer forintot fordítanak útépítésre. • Ipolytarnóc évente tovább épül és gyarapodik. Mutatják ezt az átépített vagy újonnan felhúzott házak, a szép bútorok, a televíziók. olajkályhák, mosógépek. Romboló fiatalok Szabálysértési eljárás senki ellen sem indult, pedig a romboló fiatalok többen vannak. Csak nem árulták el egymást. Tetteikről azonban árulkodnak a művelődési ház felfeszített zarjai, a széttört ajtók. S egy ripityéra zúzott, 15 000 forint értékű, korszerű zenekari felszerelés. A nagydob hasa beszakadt, a gitárokon szomorúan csüngenek a tépett húrok. Nincs felelős? Azt mondjak a faluban, ez már a múlt, ne hántorgassuk. Különben is, felnőttek is tör- tek-zúztak már ebben a házban a mulatságokon. S az Ifjúság arról panaszkodik, hogy keveset tőrödnek velük. Elhisszük: több törődést is kaphatnának. Az „árvaságból” azonban semmiképpen nem kiút a hangszerek megsemmisítése. Elsősorban a KISZ-nek kellene mielőbb keményen a talpára állnia, hogy a jövőben ne ismétlődhessék meg a múlt. A tettek majd bizonyítanak Jókor jöttünk az ipolytarnóci fiatalokhoz, néhány tervük éppen a végkifejlet előtt áll. Tőrén,esi Ilona, a községi KISZ-szervezet gazdaságveze- töje, a Béke Tsz anyagkönyvelője mesél a küszöbönálló eseményekről: — Néptánccsoportot alakítanak a fiatalok. Most vasárnap lesz az első összejövetel, egyelőre 14-en jelentkeztek táncosnak. Szintén vasárnap beszéljük meg az irodalmi színpadunk ügyét is. Ügy gondoltuk, hogy külön szavalókört létesítünk, és külön próbálnak, dolgoznak a színjátszók. Eddig az itthoni fiatalok ilyesmit nem kértek. Remélem, hogy a kezdeményezés igényalakító is lesz. — Hová járnak szórakozni a falu fiataljai? — A művelődési házban ifjúsági klub működik, ez a miénk. Sajnos, a berendezés nem valami szép, magnó is kellene, meg egy jó pingpongasztal. Egyébként változások elé néz a K1SZ-a la pszervezet. Demus Attila titkár és még két fiatal, Ocskó Tibor és Mosó Árpád NDK-beli munkára jelentkezett. Jelenleg beremendi gyakorlatukat töltik, s hamarosan elválik, aláírják-e a szerződést. — Mi a vélemény a faluban az ifjú korosztályról? — Elég rossz — mondja Ilona. — Bennünk is van hiba, meg az ítélkezések sem mindig megalapozottak. De kár is ezt mo6t bolygatni, tettekkel szeretnénk bizonyítani. A tettek pedig minden szónál ékesebben beszélnek. Fákat kérnek Amíg a falut járjuk, hogy ismerkedjünk az itt élő emberek életével, gondjaival és örömeivel, nem egyszer esik szó a fásításról. — A mi falunkban nagyon szeretik az emberek a fákat, a zöldet — mutat körbe Kertész Pál tanácstitkár —. igaz a gyümölcsfákkal nehezen boldogulunk. Különleges, szeszélyes itt az éghajlat, gyakran fúj a szél. De mégis tenni akarunk valamit. Körülbelül két esztendővel ezelőtt a község vezetői meg is rendeltek ezerötszáz facsemetét a balassagyarmati erdőgazdaságtól. De valahogy elaludt a dolog, elfelejtették a rendelést. a fák nem érkeztek meg. Pedig az volt a terv. hogy egész utcákat fásítanak. természetesen társadalmi munkával. Az asszonyok azóta is emlegetik minden gyűlésen vagy ösz- szejövetelen a fásítást. Szeged környékén hirdetnek ugyan facsemetéket, de azt a költségvetés nem bírja el, nagyon drága. Jelen pillanatban ez a helyzet. A főutca bizony kopárnak tűnik, pedig társadalmi munkában sem lenne hiány, hisz’ közös erővel már nagyon szép parkot létesítettek. Az a kérésük az ipolytarnóci- aknak, segítsenek faügy- ben az illetékesek... A többi aztán az ö dolguk. Két kis kődarab hever az ipolytarnóci tanácsháza egyik íróasztalán Kertész Pál vb- titkár előtt. Az egyiken megkövesedett pálmalevél látszik, a másik egy ősfenyő darabja. Több millió évesek ezek a kövek, oligocén kori üzenet hordozói. Az ipolytarnóci leleteket a tudományos világ ismeri, mérhetetlen tudományos értéket jelentenek. És Ipolytarnócnak? — A leleteket évekkel ezelőtt lefedték — mondja a titkár. — A faluból nemigen járnak oda, térdig ér a sár. A terület már hosszabb idő óta védett, mert azelőtt bizony kijártak az emberek széthordani a megkövesedett kincset, jól lehetett belőle építkezni. „Kopott” az ősfenyő is, most már nem kopik. S készülnek a tervek, hogy végleg meg is maradjon ez az érték. — A tervezési munka évekkel ezelőtt megkezdődött — tájékoztat Romhányi Flórián, a Beruházási Vállalat tervező csoportvezetője Salgótarjánban. — Négy vállalat készíti: a Városépítési Tudományos Intézet műemléki osztálya Dragonlcs Tamás Ybl-díjas építész vezetésével, a budapesti Szerelőipari Tervező Vállalat, a Nógrádi Szénbányák Vállalat és a mi vállalatunk. Az összes tervdokumentáció előreláthatóan még a tavasz- szal elkészül, s akkor megkezdődhet a kivitelezés is. Ügy tudom, a szükséges anyagi fedezet rendelkezésre áll így a világhíres leletek pár év múlva véglegesen védettek lehetnek. A tervekben — többi közt — szerepel gondnoki lakás építése egy vendégszobával, védőépület a leletek fölé, az út-, a villany- és a vízhálózat megépítése. A Földtani Intézet tavaly Is kutatott a területen, újabb nyomokat találtak. Így a védőépületet az eredetinél nagyobbra kell majd építeni. Az ipolytarnóci kincs, amelyről egyre több szó esik Budapesten, Salgótarjánban és a világban, nem kallódik tovább. Az évmilliókkal ezelőtti őserdők pálmalevelét őrző kő az íróasztalon olyan, mint egy levélnehezék. Mindenesetre: súlyos. Lesz-e óvoda? A könyvtáros párttitkár gond/a így látja az „asszonyíelelős" A község „asszonyfelelőse” Török Béláné. Ö ugyanis a Beke Tsz nőbizottságának titkára. — Hogy élnek, mit szeretnének az ipolytarnóci nők? — Nagyon várjuk már az állandó óvodát. Meg jó lenne egy szép presszó is a faluban, persze ez még a jövő zenéje. Ami jelenleg a legnagyobb gondunk, nincs megoldva a tsz-ben dolgozó asz- szonyok téli foglalkoztatása. Ez utóbbi téma egyébként abban az intézkedési tervben is szerepel, amelyet a községi tanács készített a nők helyzetének javítására. A tervben ezt olvashatjuk: „A termelő- szövetkezetnél már a tervtárgyaló megbeszéléseken számításba javasoljuk venni a nők téli foglalkoztatásának megoldási lehetőségeit.” Törökné azt is elmondja, hogy a falu áruellátására nincs különös panasz. Régebben csak szatócsboltok voltak a községben, most már olaj- kályhát, s rendelésre bútort is lehet vásárolni. A téglagyárban dolgozók üzemi konyhán étkeznek, a kosztot Litkéről hordják. Az „asszonyíelelős” a fiatalok patrónusa is. — A gyerekek között is van sokféle, ők is csinálnak néha olyat, amit nem kéne. Én azonban nem tartom őket hibásnak. Mindig is lehetett a fiatalokkal beszélni, a mostaniakkal is lehet, csak érteni kell hozzá. Ház — élet nélkül Ipolyteumócon tulajdonképpen klubkön.vvtámak kellene működnie. Nem működik. A művelődési ház épülete egy hatalmas — eddig fűthetetlen — teremből, s két kisebb szobából áll. egyik a könyvtár, másik a „klub”. Igen, idézőjelben. Ez a helyiség a klub céljainak nem felel meg. Végre két év után megoldódik a ház fűtése, a kályhát átrak iák az előcsarnokba: onnan fúlja ma id a meleg levegőt a mozi céljait szolgáló terembe is. Más célt a terem nemigen szolgál. A fiatalokat nem lehet túlságosan összefogni, sokan háromműszakosak, eljárnak a faluból. Igaz. hogy több törődésre lenne szükség mindenki részéről, aki számít a faluban. Ahhoz, hogy ku’turá- lis élet legyem, közös összefogás keli. S még valami: igény! Igaz lenne, hogy ilyen Ipolytamócon nincs? Nem hisszük. Jutka szöget evett... A négyéves Siba Jutka és az ötéves Siba Gergely mostanában nagy újságot mesél az ismerősöknek. Főleg Gergely hozakodik elő a történettel boldogan, büszkén: — Jutka szöget yyelt! — Hűha! Aztán mi lett? — Bevitték a kórházba, és onnan már szög nélkül jött haza! — meséli Gergely és ragyog a szeme. — Hát hol volt az a szög, Jutka? — Itt — mondja a kislány, és a hasára mutat. — Nem akarta ő azt lenyelni — veszi vissza a szót féltékenyen a kis Gergely —, csak szopogatni szerette volna. Mert mindent a szájába vesz! — Apukám azt mondta — szól most már Juditka is felbátorodva —, hogy meg kellett volna rágni, mielőtt lenyelem. Az volt a baj, hogy egybe csúszott le. A Siba gyerekek gondoskodtak arról, hogy a szöges históriát a fél falu megtudja. A szerencsésen végződött esetről most a falu másik fele is értesül... Siba Gergely községi párttitkár. Pedagógus, s most ő a napközis a faluban. A napközi délután „üzemel” az iskolaépületben. Igen nagy segítséget jelent az ipolytarnó- ciaknak, dicsérik, örülnek neki. Persze — mondják — még jobb lenne egy óvoda. Hát erre egyelőre még nincs lehetőség, ez azonban nein jelenti azt, hogy a jövőben nem lehet. Litkén már épül az új iskola, készül az alapozása. Ez körzeti iskola lesz, az ipoly- tamóci gyerekek is oda járnak majd, itt csak az alsó tagoz^ marad. Tehát a két iskolaépület közül az egyik felszabadul, s ez kis átalakítással állandó óvoda lehet. Telek Balázs iskolaigazgató ezen a napon a művelődési házban tevékenykedik, kályhát szerelnek, készülnek az iskolások farsangi báljára. Siba Gergely tájékoztat az iskoláról. — Kílencvenkét gyerekünk van, a nevelőtestület négytagú, kettő képesítés nélküli. Ä négy nyolcadikosunk szakmunkásnak készül. A régebbi iskolaépület 19(Xi-tól szolgálja ezt a célt, a másik két tanterem 1953-ban épült. A községi könyvtáros is Siba Gergely. (Kis falu, sok megbízatás. Ipolytamócon is gond: bármit kell tenni, nagyjából mindig ugyanarra a nyolc—tíz emberre lehet számítani.) — Több mint 2000 kötettel rendelkezünk, gyakorlatilag körülbelül 120 olvasónk van, közülük 75 tizennégy éven aluli, 40 húsz év alatti, A könyvtár szabadpolcos; könyvbeszerzésre évi kétezer forint jut. a könyvtár kedden és csütörtökön kölcsönöz, két- liárom órában. Évi négy rendezvényük van, könyvklállítá- Bok. Ki kellene cserélni a mezőgazdasági szakkönyvállományt, elavult. A könyvek zöme szépirodalom és ifjúságnak szánt mű. Választékban nincs hiány Egymás után nyílik az ajtó az iparcikkboltban. Bözsike — Telek Gyuláné — napjában sokszor megkérdezi: — Mit adhatok? Egy fiatalasszony órát vesz. a kisfia leejtette, hiányzik a háznál. Sokféle áru zsúfolódik a polcokon. A mosógéptől kezdve, tányérokon és edényeken folytatva egészen a lókaparó- ig, mindenki megtalálhatja amire éppen szüksége van. Hiánycikk? — Az is akad. Évek óta nincs horganyfazék, pedig keresik. Ügy látszik, a kereskedelem, vagy az ipar elfeledkezett róla. Szívesen megrendeljük a nagyobb iparcikkeket is. Ha valaki olajkályhát, hűtőszekrényt, netán televíziót akar vásárolni, külön kihozzák Litkéről, még házhoz is szállítják. Két fiatalasszony lép be. Bolyós Jánosné kezében nagy ajándékkosár. Este bált rendeztek az iskolásoknak és az volt a tombola főnyereménye. A csomagoláshoz kellett a krepp-papír, azért ugrottak be. Vidáman mutatják a szép ajándékkosarat, mondván: jól jár vele, aki megnyeri. Vajon ki lett a szerencsés? Új reményekkel — új tervekkel Nehéz esztendőt zárt Ipoiy- tarnócon a Béke Termelőszövetkezet. Mérleghiánnyal fejezte be a gazdálkodást. A szanálási bizottság jelenleg is dolgozik, hogy segítsen megkeresni a kivezető utat. Az okokat, élveket ma már nehéz számon kérni. A számvetést minden bizonnyal elvégezték a közös gazdaság vezetői és tagjai. Megváltozott körülmények között, új elnökkel és főkönyvelővel az élen látnak munkához ezen a tavaszon az ipolytarnóci gazdák. Nyolcszáz hold szántó vár megművelésre. Bár munkaerőgondokkal küzdenek, az emberek bizakodók, tettre készek. Gépesíteni szeretnének, ami meggyorsítaná és könnyebbé tenné a munkát, növelni akarják a pillangósok vetésA falu egyik legmozgalma- például fagyalbokrokkal szeret- — Hallani kellett volna a leg- területét, ami az állattenyész- sabb szervezete a Vöröskereszt, nénk beültetni a járdaszegélyt, utóbbi vöröskeresztes gyűlést, tést segíti. Tervekben nincs hiAz ipolytarnóci öregek napja- Az sem mindennapos dolog, Micsoda vita kerekedett a tisz- ány Ipolytamócon. Várják a nak például szétszaladt a híre hogy egy falusi szervezetnek taságról! Egymást győzték meg tavaszt és a visszahúzó erőket a környéken. Ilyenkor a vörös- külön klubja legyen. A tarnóci- a cigányok. „Könnyű tisztán tar- leküzdve, okosabban, tervszekeresztes aktívák süteményt süt- oknak van. Itt rendezik meg ta- tani a tágas, nagy lakást? De- rűbben gazdálkodva, tovább nek az öregeknek, megtérítenek vasszal az elsősegélynyújtó tan- hogyis! A kicsit is lehet, ha akarnak lépni. Ha a mosta nekik, minden terítékre egy folyamot, dr. Eperjesi András akarja az ember!" szál virágot tesznek. Az őre- körzeti orvos vezeti majd. A Vöröskereszt cigánybizalmi gek jól érzik magukat, Ki mit Gáspár Tiborné a Vöröske- ja, Botos Árpád egymaga 13 kerül tud?-ot, dalversenyeket rög- reszt elnöke, s egyben a nép- új tagot szervezett be a régi tönöznek. Inüveszet rajongója. Előszobáját vöröskeresztesek közé. Jelenleg Siket Bélóné, a szervezet tit- fe.stet* ,t°.nyé,r1fk f ék*,íti'‘- 14, család él a cigánytelepen, kára az élelmiszerbolt pénztár- ,M°?a .'* foglalkozik festesse!: sokan mar benn laknak a fagépe mellett mondja el, hogy Alanyával maga festette ko- luban. Legújabban egy hatol Éneklő asszonyok Nagy híre van Ipolytamócon Telelt Miklósáénak, Lisztóczki Józsefnénak és Szabó János- nénak. ök az éneklő asszonyok. Hírük-nevük túljutott a falu határain, sok-sok tapsot kaptak, amikor felléptek a rá- rósi napokon. Etelka néni — Szabó Jánosné — szívesen fogad bennünket. Hetvenedik évét tölti, de még most is megfényesedlk a szeme, amikor a régi-régi bálokról esik szó. — Szegény lány voltam — mondta —, de azt elismerték, hogy első énekes és táncos a faluban. Igaz, hogy sokszor mezítláb táncoltunk, mert ha ruha volt, akkor cipő nem, vagy fordítva. Búcsúzóul fölhangzik öreges, de még mindig szép hangján: ,.Most is ott van a csillag az égen ...” Köszönjük, Etelka néni. Fagyalbokrok a járda szélére ni elhatározásokat valóra is váltják, minden bizonnyal sicsögöket küldött el az iskola pár költözik be Kertész Józsefek tód?ót h^aná!iaénaS°Vö^ke' díszítésére. régi házába reszt. Benyus Béla bácsi szó- ~ A portosokkal együtt hús- Az egyelőre még telepen lakó ciális otthonban való elhelye- Vetra n°9y készülünk cigányok tisztaságára id. Botos zését pedig éppen most inté- 7,mo"dJa; 7 Népdalokat népi ozsefne ügyel, o a telep tiszjeleneteket es játékokat adunk tasagi felelőse, majd elő.- Részünk van a község szé- Szívügye a cigányokkal pítésében is — meséli. - Idén törődés. Az oldal cikkeit írta: Csatái Erzsébet, Szendi Márta és Tóth Elemér NÓGRÁD — 1972. február 18„ péntek i
