Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-16 / 39. szám
A törekvés önmagában nagyon kevés Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárát azért kerestük fel, hogy az ütemes termelés feltételeiről és az ezzel kapcsolatos gondokról érdeklődj ünk. Sajnos az utóbbiból találtunk többet. A bányagépgyáriak is a termelékenység növelését, a hatékonyság fokozását tűzték célul. Egyes termékeiknél a zárt ciklusú gyártást valósították meg, aminek előfeltétele, hogy időben legyen megrendelés, anyag, ne zavarja semmi a folyamatos munkát. — Már most gyűjtöm az 1973. első negyedévi anyagmegrendeléseket. Április közepére továbbítanom kell az anyagosztálynak. Tavaly is úgy volt, de még ma is több akkor megrendelt anyag hiányzik — mondja Máté Sándor termelési osztályvezető. — Végső soron itt csapódik le a folyamatos munka biztosításának összes gondja. Nemcsak a termelési osztályt, a programozókat, de jóformán az egész vezetőséget ezek a gondok foglalkoztatják. Németh Endre főmérnök elöljáróban azt is elmondta, hogy még munkaellátási gondjaik is vannak. Ennek egyik oka, hogy a beruházások felülvizsgálata során egyes megrendelőknél anyagi gondok jelentkeztek. Emiatt mintegy 15 millió forint értékű olyan megrendelést tettek át az idei évről a következő 1973- as esztendőre, amit korábban lekötöttek és amihez az anyagot is megrendelte a bány.agépgyár, sőt a szállítási határidőt is visszaigazolta, még a múlt év végén. Qsak egyetlen példát a sok közüL A bányászat számára országosan a salgótarjáni gyár készíti az acél-süveggerendá- kat. Zárt ciklusú termeléssel évente 24—25 ezer darab gyártására lenne képes. Ennél jóval kisebb az igény, de még január elején is több mint 10 ezer darabra volt megrendelés. Ma ez a szám csak öt és fél ezer. Az itt levő gépi és munkaerő-kapacitásra még új profilt kell keresniük. Az NSZK számára exportra készülő páncél- pajzs-alkatrészek gyártása ugyanis csak enyhíti, de nem oldja meg a gondokat. A lakatos részlegnél — ahogy Antal József üzemvezetőtől értesültünk —, most már valahogy rendbejönnek a dolgok. A rendeléslemondások már elő- gyártás alatt álló termékeket is érintettek, emiatt átmenetileg nem volt lekötve a kapacitás. Ütemes termelésszervezésről ilyen körülmények között alig lehet szó. — Tavaly időben elvégezz tűk szakáganként is a kapacitásfelmérést, de sajnos a gondok későn és nagyon hirtelen jöttek — panaszolja Máté Sándor, majd így folytatja. — Szerencse, hogy tudtunk néhány sürgős munkát vállalni, ami pótolja a kiesést. Tatabányára például egy kötélpályafüggesztő átalakítását végezzük el. A mátraaljai szénbányáknak 11 millió forint értékben füzérgörgősorokat gyártunk. Kisebb vasszerkezetek előállítását vállaltuk a kohászati üzemektől és az eredeti tervtől eltérően saját gyári rekonstrukciónk vasszerkezeteit is mi készítjük. A szajaggörgő gyártásánál ugyancsak zárt ciklust alakítottak ki. Az idén mintegy 20 százalékkal, 40 ezer darabbal többet gyártanak mint tavaly. Alapvető anyaggondok itt nincsenek, de annál bosszantóbb, hogy az ütemes termelés feltételeit mégsem tudják biztosítani. Apró gumi és bakelit alkatrészekre is szükség van, amit a gyártó vállalatok rapszódikusan szállítanak. Legyártják a görgőket, félreteszik és ha ezek az apró alkatrészek megérkeznek, újra munkába veszik, készre szerelik. Mennyivel egyszerűbb, termelékenyebb és olcsóbb lenne az egyciklusú gyártás és a végtermék ütemesebb szállítása. Csak néhány kooperációs gondot említettünk, de a példákat hosz- szan lehetne sorolni. Késve érkeznek a kovácsolt alkatrészek és bár egy éve megrendelték az első negyedévi anyagokat, az átfutási idő úgy látszik így is kevés. Meghajtóművek, motorok, féklazítók, hengerelt és egyéb kereskedelmi áruk még mindig hiányoznak az első negyedévi szükségletekből. Az ütemes termelésre való törekvés és a valóság között még igen nagy az ellentmondás, és elsősorban nem a gépgyáriak hibájából. A kényszer egy új nyilvántartási módszer kidolgozására késztette őket. Január elejétől napra kész nyilvántartást vezetnek a kapacitás lekötöttségéről. A nyilvántartás jó információt jelent a programozáshoz, így időben intézkedni lehet, hogy a termelőmunkahelyeken biztosítva legyen a munkaellátottság. Ez is sokat jelent, de a külső és belső kooperáció javítása vezethetne csak igazán sikerre. Ebben bizony még nagyon sok a tennivaló országosan is, mert nemcsak egy vállalat belső ügyéről van szó. A salgótarjáni bányagépgyár annak ellenére, hogy 98 százalékos készültségi fokot ért el a januárra programozott gyártásnál, mégis csaknem 10 millió forint értékű termeléssel elmaradt. Az apró alkatrészek hiánya miatt Bodó János Leteszi névjegyét a CIO fiatal Zajlik az élet a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár KISZ-alapszervezetében. A készülékgyárban dolgozó 60 KISZ-es nem sokat pihen, állandóan tesz-vesz, „ügyködik” valamin. Legutóbb például védnökséget vállaltak a második szerelőcsarnok olajtárolójának betonozása felett. A betonozási munkát egészében a fiatalok végzik el. Ezenkívül felajánlották, hogy körülkerítik az üzemet. Már jó előre elhatározták azt is, hogy a IV. ötéves terv végén elkészülő harmadik csarnok építéséből is kiveszik részüket. Azt szeretnék, hogy a gyár minden nagyobb munkájánál letehessék „névjegyüket”. Nemrégiben rendezték meg a gazdaságvezetéssel és a szakszervezeti bizottsággal a Szakma Ifjú Mestere helyi versenyeit. Három szakmában összesen 21 fiatal indult. Esztergályosok, lakatosok, marósok mérték össze tudásukat, ügyességüket. Az indulóknak több mint a fele, 12 fiatal jutott tovább az Üvegipari Művek országos versenyére. Újítani szeretnének a mi- nőséglánc-mozgalomban is. Először megvizsgálják a to- kodi üveggyárral elmúlt évben kötött szerződést, majd ezt a szükséges helyeken korszerűsítik. Ünnepélyes eseményre is sor került a napokban. Klubot avattak a szerszám- és készülékgyár KISZ-esei. Tavalyi védnökségvállalásukért a gyártól 50 ezer forintot és egy helyiséget kaptak, a szobát szépen berendezték. Azt tervezik, hogy hetente 2—3-szor ösz- szejönnek majd a klubban, hogy jó rendezvényeken szórakozzanak és szórakoztassák egymást. Máris megválasztották az 5 fős klubvezetőséget, amely gondoskodik majd a változatos klubprogramról. A határozatok végrehajtásáról Jelentős szellemi kapacitást fektetünk egy-egy jó határozat, döntés előkészítésébe. Elemzések sokasága, különböző variációk, elképzelések, vélemények, okfejtések kerülnek szembe egymással, míg testet ölt a gyorsabb, a hatékonyabb gazdálkodóst elősegítő párt-, vagy gazdasági határozat. Egyetértés és elismerés követi ezt, mégis amikor a gyakorlatra kerül sor, alábbhagy a lelkesedés, megreked a végrehajtás. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén erről a témáról sokféle összefüggésben, megvilágításban folyt a vita, véleménycsere. Abban a résztvevők mindegyike egyetértett, hogy olyan kihagyások vannak, amelyek semmivel sem magyarázhatók. Annak idején a megyei pártértekezlet, majd az ezt követő megyei pártbizottsági határozatok egyértelműen felhívták a figyelmet azokra a tennivalókra, melyeknek végrehajtásával némileg fel lehetett volna oldani különböző feszültségeket, gondokat. Gondoljunk csak a pártértekezletnek arra a megállapítására, amely kimondta: „...nem alakult kedvezően a termelékenység, a szükségesnél kisebb szerepet kapott az élőmunkával való takarékosság a hatékonyság növelésében”. E világos és egyértelmű megállapítás, útmutatás ellenére, egyes üzemek még mindig u felsőbb szervek felé tekingetnek, hátha valami csoda történik és munkaerőt küldenek. Pedig jól tudják, hogy csodák nincsenek, a munkaerőgondokat saját erőből, helyben kell megoldani. Vagy itt van a munkafegyelem megszilárdításának igénye. Hogy mennyire helyesen foglalt állást a pártértekezlet az okokat illetően, álljon bizonyságul a következő: „Nem javult kellően a munkafegyelem, nem lépnek fel az üzemek vezetői következetesen a fegyelemlazítók- kal szemben. A mozgalmi és gazdasági vezetők esetenként a problémák megoldásának köny- nyebb útját választották. Romlott a munkaidő-kihasználás, indokolatlanul csökkent a közvetlen termelésben résztvevők száma." Ha ennek tükrében vizsgáljuk a megtett utat, a tett intézkedéKölíségveíési üzemek A helyi feladatok gyors és eredményes végzésére közös költségvetési üzemet hoztak létre Szécsényben és Szügyijén. A szügyi költségvetési üzemhez társult örhalom, a szécsényi községi közös költségvetési üzemhez pedig a járás tizenöt községe. Az üzemek szakemberei elvégzik a szükséges építőipari munkákat, épületek karbantartását, javítását, átalakítását, bővítését, a parkok létesítését, fenntartását, segítenek a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében. Emellett a saját kivitelezésben megvalósuló munkákat önállóan megtervezik. sek hatását, alig tudunk valamilyen eredményt felmutatni. Majdnem mindenki másra vár: a művezető az üzemvezetőre, az üzemvezető a gyáregységvezetőre, az pedig eggyel feljebb te- kintget. A statisztikai felmérések szerint a csökkentett munkaidőből - 44 óra — jó ha sok helyütt 38—39 órát töltenek el termeléssel. Vajon meddig lehet, illetve szabad ezt az állapotot fenntartani —, amikor az élet- színvonallal kapcsolatos igények évtizedekkel előbbre vannak a lehetőségeknél. Azt hiszem, baj van a követelményrendszerrel is. Ez nemcsak a normakarbantartás elhanyagolására vezethető vissza, hanem arra is, hogy egyre nő az órabérben dolgozók száma. Csak akkor lesz előrehaladás, ha az elbátortalanodást határozott, következetes, a kiadott utasításokat rendszeresen számon kérő, bátor, egyértelmű és emberséges vezetési stílus váltja fel a megye üzemeiben. Ehhez az is szükséges, hogy vállalataink, üzemeink vezetői, pártszervezetei komolyan vegyék saját elképzeléseiket, határozataikat. Erre utalt a megyei pártbizottság legutóbbi ülése, amikor hangsúlyozta: nem tudunk egyetérteni azzal a gyakorlattal sem, hogy az évről évre elkészített műszaki intézkedési tervekben foglaltak 50—60 százaléka valósuljon csak meg. Ugyanez vonatkozik a kisgépe- sítés meggyorsítását célzó határozatra. A számtalan erőfeszítés, ösztökélés ellenére vajmi kevés eredményt tudnak felmutatni üzemeink. Pedig a munkaerő megtartása, a nehéz fizikai munka megkönnyítése, az ésszerű létszámgazdálkodás indokolja e téren is a gyorsabb tempót. A csökkentett munkaidő bevezetésének előfeltétele az volt, hogy a kieső 8 százaléknyi munkaidőalapot műszaki-szervezési intézkedésekkel pótolják. Itt is csak 40 százalékát valósították meg a kívánt intézkedéseknek az üzemek. Vagy itt van a szocialista munka díjazásának problémája. Nincs olyan vezető, üzemi középkáder, dolgozó, aki ne ismerné az ezzel kapcsolatos követelményeket. Nincs olyan plé- num, ahol a differenciált bérezés megvalósításának termelést növelő, gyorsító, élénkítő hatása, mielőbbi alkalmazásának szüksége fel ne merült volna. Ha vannak is próbálkozások, igen elenyészóek, alapjában véve még ma is az egyenlősdi uralkodó az elosztásnál. Sőt, egyre több helyen nyer létjogosultságot a prémiumnak fizetéskíegé- szítésként való számontartása, néhol megkövetelése. Régi kívánságok merülnek fel, kerülnek új megvilágításba, új gondok váltják fel, vagy egészítik ki a régieket egy-egy hatá. rozat végrehajtása _ nyomán. Megoldásuk a régi módszerrel, a félig-meddig végrehajtott határozatokkal nem megy. Régi igazság, hogy minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A sikerhez az kell, hogy üzemeinkben, vállalatainknál javuljon a termelés pártellenőrzésének formája és tartalma, az alapszervezetek vezetői ne engedjék megmagyarázni a határozat végre nem hajtását. Zárják el a kiskapukat, rendszeresen, következetesen kérjék számon a gazdasági vezetők azoknak a határozatoknak a megvalósítását, melyeknek kialakításában tevékenyen részt vettek, s kötelező programként elfogadtak. Venesz Károly A Közúti Gépellátó Vállalat balasasrvarmati telonín az 'déri különböző típusú úthengereket javítanak, újítanak fel. Elkészültek az SUTW—18 típusú aszfaltbengerek, s a vállalat udvarán már elszállításra várnak NAGYOBB ÖSSZEFOGÁST! Falugyűlés Cserhitszentivánban Cserhátszentiván ban — ebben a szép nevű és szép fekvésű Nógrád megyei községben — a napokban falugyűlést tartottak. A művelődési házban szép számmal jöttek egybe fiatalok és idősebbek. Pedig a község azok közé a települések közé tartozik, ahol a lakosság száma évről évre csökken. Sokan „vándorolnak el”, máshol keresve boldogulásukat. Lovas Márton főagronómus bevezetője után Balázs István a népfrontbizottság elnöke adott számot a négyéves munkáról. Elmondotta, hogy az életszínvonal emelésére, a kulturáltabb, jobb életkörülmények megteremtésére sokat tettek a községben. Rövidesen befejeződik a falu járdásítása, gáz- lerakatot és olajtárolót létesítettek. Javították az autóbusz-közlekedést is, sűrítve a járatokat, hogy mindenki időben tudjon utazni, ne kelljen órák hosszat várni a buszra. A cserhátszentivániak nem rejtették véka alá véleményüket a falugyűlésen. Bár már nem egyszer bírálták a község kenyérellátását, az még mindig nem kielégítő. Gyakran késik a szállítás, s azt érthetően kifogásolják a falu lakói. Nyílt, és őszinte légkörben hangzottak el a hozzászólások. Bakay Gyula kőműves az állandó és igen fárasztó utazásokról, az ingázásokról beszélt. Javasolta, hogy a termelőszövetkezet vezetősége foglalkozzék ezzel a problémával, valamiféle munka- alkalom teremtésével, akkor ő, és még sok társa inkább az otthoni munkahelyet választaná. Bakallár Tiborné tanárnő, a végzős nyolcadikosok hátrányos helyzetéről szólt. Az elsődleges ok — mondotta —, hogy az iskolában nincs orosz tanítás. Pedig ezt a nyelvet minden középfokú iskolában tanítják. Ebben mielőbb intézkedni kell. Birkás Istvánná, a kultúrotthon vezetője joggal vetette fel, hogy a járásban' csalt Cserhátszentiván az a község, ahol nem működik KISZ- 6zervezet. Kovács Ferenc, a járási KISZ-bizottság titkára ígéretet tett: minden segítséget megadnak a fiataloknak, hogy megalakíthassák az alapszervezetüket. Varga Lászlóné, az asszonyok gondjairól beszélt, majd Juhász Sándor, a járási pártbizottság első titkára is felszólalt. — Megoldásra váró feladatok, gondok mindenütt vannak — mondotta. — Ezért elsősorban arra kell törekedni, hogy együttesen, összefogva, a falu lakói is tegyenek meg mindent problémáik megoldására. Ez nagyon sokat jelent. Ezek után megválasztották a népfrontbizottság tisztség- viselőit. Elnök dr. Bene László állatorvos, a népfront helyi titkára Bakallár Tiborné tanárnő lett. Cs. Szabó Gyula Aszpirin Mickey Dinkney brit ökölvívó nemrégen egy mérkőzés közben összeesett és meghalt. Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy az elhunyt szervezetében jelentéktelen mennyiségű aszpirin volt, de összefüggést állapított meg a gyógyszer és a haláleset között. Dr. Ivan Horsfield szerint a sportolóknak még a legegyszerűbb gyógyszerfajta használatától is tartózkodniuk kell, ha nincs orvos jelen. Horsfield közölte, hogy az aszpirin hirtelen vérömlenyt okozott az ökölvívó szívében, s az így előállott fulladás okozta a halált „Az aszpirin néhány, erre különösen hajlamos embernél, erős vérzést okozhat. A szokásos adagnak, egy vagy két tablettának általában nincs hatása, de van néhány voltaképp teljesen egészséges ember, akinél még ez a kis adag is erős vérzést okoz” — mondta az orvos. NÓGRÁD — 1972. február 16., szerda 3
