Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

Színházi estén Képernyő előtt Emlékezés és ■ BUNBURY. A¥AGY HAZUDJ IGAZAT A nagy utazásban Európa legkülönfélébb irányból veze­tő útjain százezreknek volt tragikus része a fasiszita Né­metország koncentrációs láge­reiig. A nyomasztó élmény — azoknak, akik túlélték — kö­zel 30 esztendős, de máig sem halványodó, mert kitöröl­hetetlen nyomát ott hagyta nemcsak az átélök idegedben, de a szervezet létfontosságú szerveiben, legapróbb pórusai, ban is. És itt hagyta az élet, a világ jelenségeinek riasztó megmutatkozásaiban, melyek a jó szándékú, becsületes embe­reket felkavarják, borzongá­sokkal lepik meg, félelmek­kel riogatják. Ez a szorongás és félelem hatja át Jorge Semprun 1963- ban megjelent és rövid idő alatt világhírűvé lett regé­nyét, A nagy utazásit is, kész­tette szólásra a haladó spa­nyol írót, azzal a félreérthe­tetlen szándékkal, hogy emlé­keztessen. Emlékeztessen és figyelmeztessen, hogy a törté­nelem meg ne ismételhesse szennyes önmagát. Semprun regényéből a fran­cia Jean Prat készített min­den olcsó rendezői fogástól mentes, szinte pusztán szikár tényközlésre szorítkozó, érzel­gősségtől szigorúan elzárkózó filmet. A rendezői munka kü­lönleges érdekessége, hogy a történést számunkra elmondó és újraélő hős jóformán mind. végig kimarad a képi látvány­ból, csupán a kamera képvise­li és érzékelteti állandó jelen­létét, összegzi érzelmi-értelmi rezonanciáit az események fejletében. Ez a rendezői „fo­gás” biztosítja, hogy a képi látvány az objektív, valóság érzetét kelti, a szenvedélyek túlzó megszaladása nélkül. Szűkszavú ez a film egyéb­ként is, de csupán a dialógu­sok alkalmazásában, mert a képi nyelv annál beszédeseb­ben és érzékletesebben fogal­maz, összegez: vonja le a do­Jubileumi tavaszi tárlat Salgótarján január 27-én ünnepli várossá nyilvánítá­sának 50- évfordulóját. Az. ez alkalomból rendezendő jubileumi eseménysorozat­hoz kapcsolódóan a Nógrád megyében. Salgótarjánban élő és alkotó képzőművé­szek, a képzőművészeti élet szervezői. irányítói is az évfordulóihoz méltóan ké­szülődnek a II. salgótarjáni tavaszi tárlat április 4-i megnyitására- A városban az ésaak-ma- gyarországi területi képző" művészeti kiállítások soro­zata 19tí5-ben indult. Az el- első kiállítást a jelenlegi megyei könyvtár helyiségei­ben, az akkor még „mész- szagú” termekben nyitották jneg. a friss falakon új tö­rekvésekről. lendületről val­ló alkotások várták a láto­gatót. E kiállításokat 1970- ig rendezték meg. hat alkar lommal. Salgótarján rangjának emel­kedése az ország képzőművé­szeti életében azonban mind­inkább szükségessé tette, hogy profilváltoztatásra ke­rüljön sor. Sürgették ezt bizonyos „elfáradásról” ta­núskodó jelek is, az észak- magyarországi területi szer­vezet néhány tagja például távol tartózkodott a kiállí­tástól. így 1971-ben salgó­tarjáni tavaszi tárlat elne­vezéssel nyílt meg a kiállí­tás, változott profillal. Mit jelent ez? A tavaszi tárlat anyagának jelentősebb há­nyada most is az észak- magyarországi képzőművé­szek alkotásaiból kerül ki- Kibővült azonban a kiállí­tás a Salgótarjánból elszár­mazott művészek, s a vá­roshoz kötődő alkotók mű­veivel. . Salgótarján félévszáza­dos története, a munkás­mozgalmi múlt ma is élő és ható emlékei, a felsza­badulás utáni fejlődés meg­annyi lehetőséget kínál a képzőművészet eszközeivel való megörökítésre is- Hi­szen az ipar szerkezetében folyamatosan zajló válto­zás, a városépítés üteme az t tforma alakításával, vál­ásával jár, az emberi sorsok, viszonylatok meg­annyi nemes alkotói izgal­mat kínálnak a képzőművé­szek számára is- Éppen ezért a jubileum tiszteletére Salgótarján vá­ros Tanácsa a Képző- és Iparművészeti Lektorátus­sal egyetértésben képzőmű­vészeti pályázatot hirdetett. A pályázaton részt vehet­nek a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Északma- gvarországi Területi Szer­vezetének tagjai, s a Nóg­rád megvében élő nem szer­vezeti tagok is. Továbbá pályázhatnak a megyéből elszármazott művészek, a megyéhez, főleg Salgótar­jánhoz jelentős alkotások­kal kapcsolódó művészek. Bármilyen műfajú képző- művészeti alkotással (fest­mény, szobor, grafika stb.) lehet pályázni, méretre és számra tekintet nélkül. A pályázatra beküldött és a zsűri által elfogadott képe­ket április 4-én, a II. salgó­tarjáni tavaszi tárlaton mu­tatják be. Egyébként a pá­lyázatra. valamint a kiállí­tásra a műveket január 25- ig lehet beküldeni. A város­hoz kapcsolódó pályaműve­ket a Salgótariáini városi Tanács 12 000. 8000, 5000 fo­rint összegű díjakkal jutal­mazza. A pályázattól füg­getlenül a tárlaton kiosztás­ra kerül a Nógrád megyei Tanács, a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Munkásmozgalmi Múzeum díja is- A hagyományoknak megfelelően díjakat alapí­tanak a salgótarjáni üze­mek, vállalatok is. Közeleg a művek bekül­désének határideje- Vajon milyen érdeklődést váltott ki a pályázat a képzőművé­szek körében? Tájékozódásunk srserint, ál­talában igen nagy a készü­lődés- Várhatóan sokan pá­lyáznak a Nógrád megyé­ben, Salgótarjánban élő képzőművészek köréből. A megyei, nem szervezeti ta­gok is készülnek pályamű- vekkel. E pályázat gyakor­latilag szinte mindenkinek lehetőséget nyújt arra. hogy tehetségét bizonyítsa. Ügy tudjuk, változatos ötletek­kel, témákkal készülnek a pályaművek, remélhetőleg megtekintésük a közönség számára is sok örömmel jár majd. Az elszármazottak, illetve a városhoz müvekkel kap­csolódó művészek is pá­lyáznak. illetőleg küldenek alkotást a tavaszi tárlatra. A meghívásra a mintegy fél­száz művész közül már so­kan készülődnek. A iubileu- mi évfordulós programban például szerepel Salgótar­jánban egv bányász emlék­mű felavatása. Az emlékmű terveit Vasas Károly salgó­tarjáni születésű szobrász- művész készítette. Két terv készült. Mindettőt pályamű­kén is beküldi a salgótar­jáni tavaszi tárlatra- így a szakmai véleményen kívül a közönségnek is módiában áll választani közöttük. Az emlékművet terv szerint szeptemberben, a bányász­napon avatják fel Salgótar­jánban- Az elszármazottak közül — többek között — Csohány Kálmán, ifjú Sza­bó István. Bakallár József. Fábián Gyöngyvér készül a kiállításra- De minden bi­zonnyal találkozhatunk pél­dául Somogyi József, Varga Imre. Kiss Sándor művei­vel is. Mint ismeretes, utób­bi művész készítette a vá­ros jubileumi emlékplakett- iét is, (tóth) 4 NÓGRÁD - 1972. január 25., kedd kumenitatív látvány konklú­zióit. E témakör produktumai so­rában is jelentős film A nagy utazás, épp az említett tulaj­donságai teszik azzá. Kétség­kívül az elmúlt műsorhét legkiemelkedőbb élményét nyújtotta szombaton éjszaka. ★ Ma, kedden meglehetősen sovány nap elé nézünk. Leg­inkább érdeklődésre számít­hat (17.50) a Melyiket az öt­ezerből? című pályaválasztási műsor, majd (18.55) a Tárlat­ról tárlatra című képzőművé­szeti sorozat, amely ezúttal Egry József és Melocco Mik­lós tárlatára kalauzol el ben­nünket. Az esti főműsorban (20.00) Önök kérték címmel kívánságműsort láthatunk a nézők levelei alapján, végül (21.25) a Jogi esetek című so­rozat legújabb összeállítása je­lentkezik. (barna) Az Antigoné Szolnokon Országos sikert ért el Cse­hov Sirálya a szolnoki Szig­ligeti Színház előadásában és Székely Gábor rendezé­sében. Hosszasan méltatta és eredeti szolnoki felvéte­Oscar Wilde a XIX. század végének legnépszerűbb angol drámaírója volt, akinek oly­kor öt londoni színház egy­szerre játszotta darabjait. A legsikeresebb vígjátékok kö­zé tartozik a Bunbury is, amely keletkezése óta jófor­mán megállás nélkül a szín­házak repertoárjában szere­pel, s amelyből időnként fil­met, zenés bohózatot vagy ép­penséggel musicalt készítenek. A maga korában Wilde han­gos és féligmeddig botrányos magánélete is hozzájárult ah­hoz, hogy beszéljek róla. Kereste á feltűnést: egyszer beteges hajlamával, máskor börtönbe zárattatásával, ké­sőbb pedig vezeklő kőrútjá­val. amikor koldússzegényen járja be Nyugat országait. Végül Párizsban bűnbánóan katolikus hitre tért, és ke­véssel utána elhunyt. Ma már csak állandóan műsoron levő és kicsit a sznoboknak szánt, a polgári íróknak évtizedeken át min­tául szolgáló sikerdarabjai őr­zik emlékét. Ilyen sikerda­rab a Bunbury Is, amelvet a szolnoki Szigligeti Színház Hazudj igazat címmel újított föl, s játszik jelenleg Salgó­tarjánban is három napon át, öt bérleti előadáson. Ez a zenés bohózattá fejlesztett változat rendkívül alkalmas arra. hogy az eredetileg ko­médiának írt színmű tovább­ra is a sikerszéria élén ma­radjon. A szolnoki Szigligeti Szín­ház, jobban mondva Bor Jó­zsef rendező mindent elköve­tett, hogy hangsúlyozza a kort, és a környezetet, amely­ben az eredeti mű is szüle­tett. Az előkelő londoni sza­lonok bútorzatát és az oly­kor a groteszkségig stilizált szereplők ruházatát is fel­használja, hogy a darabot helyére tegye, s ebben nem­csak a díszlettervező, de a ruhatervező is a rendező se­gítségére van. Bunbury tulajdonképpen ki­talált személy, amely arra jó, hogy Moncrieff Algernon, az angol etikett kínos kötöttsé­géiből időnként megszabadul­jon, s a kínos családi vacso­rák és fogadások helyett kel­lemes kirándulásokat és sé­tákat tegyen. Barátja. Wor­thing John ugyanilyen ötlet­ből egy Viktor nevű öccsöt talált ki magának, s ez a képzelt öccs megannyi szeszé­lyével és alpári viselkedésé­vel lehetővé tette gyakori londoni utazásait. Tulajdon­képpen ez a bunburyzmus te­remti meg az alkalmat a ko- médiázásra, s idéz elő meg­annyi fordulatot a viszony­lag sovány cselekményben. Itt sok minden — az az ér­zése a nézőnek — csak azért történik, hogy Wilde elmond­hassa aforizmáit és para­doxonjait. A damdyk és az előkelő Ifjú hölgyek ebből a darab­ból sem hiányoznak, s a szolnoki Szigligeti Színház kitűnő szereplőgárdája hihe­tővé, elfogadhatóvá és de­rűsen lebilincselővé alkotja őket. Kiváló alakítások egész sorával találkozhattunk a hétfői első bemutatkozó elő­adások alkalmával is. lfj. Űj- laky László (Worthing John) szerepében ezúttal mértéktar­tásával ért el sikert. A jók közül is kiemelkedett termé­szetes és magával ragadó já­tékával Csomós Mari (Cardew Cecily). Agárdy Ilona ragyo­gó Gwendolennek bizonyult és Sebestény Éva (Lady Bracknell) ezúttal is kitűnő hangulatot tudott teremteni. Jellemalkotó készségével tűnt ki Hubay Anikó (Miss Prism nevelőnő) és Mucsi Sándor (Chasuble dr. kanonok). Emlí­tést érdemel Hollósi Frigyes komomyikalakítása Is. Kü­lön kell szólni Czibuiás Pé­terről (Moncrieff Algernon), aki az akadályoztatott Szom- bathy Gyula szerepében ug­rott be váratlanul és ez o beugrása csillagos ötösre si­került. Az ő korábbi szerepét (Lane inas) viszont Juhász János vette át és játszotta sikerrel. A Hazudj igazat nem nagy- igényű darab, de érdekfcs, fordulatos, szórakoztató bohó­zat, amelynek sikere bizonyá­ra Salgótarjánban sem marad el. * Lakos György lekkel illusztrálta a korsze­rű rendezői felfogást a te­levízió, hosszú méltatást írt a produkcióról a Népszabad­ság kritikusa. Az utóbbi az előadás kimagasló élményé­nek tartja a salgótarjáni származású Bodnár Erika Nyináját, de dicséretet kap Hegedűs Ágnes Arkagyinája is. Most a szolnoki Szigli­geti Színház újabb klasszi­kust mutatott be: műsorára tűzte kétrészes tragédiáját. Az előadást meghívott ven­dégként Horváth Jenő ren­dezte, a címszerepet pedig Bürös Gyöngyi játssza. A szolnoki Szigligeti Színház a közeljövőben a tragédiát Salgótarjánban is bemutat­ja. Játék az üzemi népművelésben Balassagyarmaton a Mik­száth Kálmán Művelődési Központban megikezdőciött az üzemi „kultúrosok” tovább­képzése. Január 19-én délelőtt jöttek össze a város üzemei­ből, hivatalaiból, intézményei­ből azok, akik napi munká­juk mellett a kulturális fel­adatokkal is foglalkoznak. A művelődési központ vezetősé­gét az a cél vezette, hogy ezek az emberek (adminisztrá­torok, technikusok, ápolónő­vérek, gépszedő szakmunkás) gyakorlati és módszertani se­gítséget kaphassanak és tájé­kozódhassanak nemcsak a művelődési központ munka­társaitól, hanem a közműve­lődés területén dolgozó ne­ves szakemberektől is. Az első előadó Bőgel Jó- zsefné, a Népművelési Intézet munkatársa volt. Sok hasznos tudnivalóit hozott a hallga­tóknak, külföldi tapasztalatait, a hazai példák egész sorát is­mertette. Előadását követően élénk eszmecsere alakult ki a jelenlevők és az előadó kö­zött. A Centrum ifjúsági klub vezetője is jelen volt és saját tapasztalataikat is „közkincs- csé” tette. Az üzemek speciális kulturális feladataihoz „mér­te” a példákat az előadó, kü­lönös tekintettel a szocialista brigádokra, hivatali alkalma­zottakra, a középkorúakról sem feledkezve eL Az ifjúság játékos kedvéről esett mégis a legtöbb szó, a jelenlevők életkora miatt is, akik az is­kolai oktatáson és a mozgalmi életien kívül szeretnének fel­frissülni, kikapcsolódni, szó­rakozni, tanulni. Ehhez adott játékos és pe­dagógiai módszereket az első téma. A legközelebbi foglalko­zás februárban lesz, amikor már közel 40 hallgató részvé­telére számítanak, ugyanis az üzemek, intézmények igazga­tói, valamint a pártailapszer- vezetek szintén támogatják, segítik a művelődési intéz­ményt ebben a vállakózásá­ban. e. e. fMikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN 23. Kaszperekné ránézett für­készve azokkal az álmatag, rejtelmes szemeivel Nowog­radszky ra, aztán elnevette magát, s ejjjíet pattintott a két ujjával: — Ezt teszik maguk bo­londdá. de nem engem... S kezdte egész közömbösen felszedegetni az arany-, ezüst­tálakat. tányérokat az asz­talról. Hanna grófnő visszatért. — Talán minket keresnek, grófnő? — kérdé a király. — Nem hinném, felség! Valaki a király nevében kér bebocsátást! — Az én nevemben? Hi­szen én itt vagyok, én semmi parancsot nem adtam ki. Ugyan menjen, Nowogradszky. és tudja meg. A rendőrfőnök a kapuhoz sietett. — Ezer villám! ön az ör- döngős fickó, Strang — ki­áltott fel a rendőrfőnök meg­lepetve, miután egy apró em­berke gurult be a kapuajtón, valóságos nyúlfejjel, s ki­csiny. mélyen bennülő sötét szemekkel. — A szimat hozott, nagy­ságos uram. — De hisz’ én önt Varsó­ba küldtem a borkereskedőt tanulmányozni. Miért nincs ön most Varsóban? Mit lá- batlankodik itt? — Mindjárt elmondom. — Nos. hát beszéljen, de röviden. — Talált ön vala­mit? — Semmit, vagyis alig töb­bet. Csernyiczky mindamel­lett gyanús jellemű ember; kifürkésztem múltját, már gye­rekkora óta megvan benne a rossz vér. Sok szerelmi ka­land és csíny maradt fel utánna... — Mindnyájunk után, édes Strang — szólt közbe a gróf csöndesen. — Tizenhat éves korában beleszeretett egy lovarnőbe, miss Rollyba, vele szökött, az apja tárcáját is magával vit­te Milánóba, ott mint clown, később mint műlov;ar komé- diázott. míg miss Roily bele nem szeretett egy fiatal mar- quis-ba, és faképnél nem hagyta. — Mindennapi történet — szólt Nowogradszky ásítva. — Különben az alma nem messze esik a fájától — foly­tató az ügynök. — Az apja is rossz csont volt; az anyja pedig éppenséggel hírhedt vi­szonyt folytatott egy Kaszpe- rek nevű lublói borkereske­dővel. — Hm! — szólt közbe a rendőrfőnök. — Hát aztán, kedves Strang? — Ezek régi dolgok, és ta­lán ide se tartoznak. A fiú hazakerült Milánóból, s egy bizonyos Jablonszka Máriába szeretett bele halálosan. — Ördögöt! — kiáltott fel élénken a gróf. — Csak foly­tassa. Strangocskám, folytas­sa. —• Az öreg nem engedte el­venni. Egy ízben emiatt kést fogott, s szobáról szobára ker­gette. Ha egy szolgájuk, bi­zonyos Kromov Szaniszló út­jába nem áll, megölte volna. — Hogy néz ki ez a fickó? — Magas, vállas, daliás, piros, egészséges, a bal lábá­ra sántít. Szép, harmincéves ember. — Nős? — Igen, kibékült az apjá­val; ennek a kedve szerint nősülve. — S mi lett Jablonszka Máriával? — Azt ama Kaszpereknek a fia vette el, akiről előbb szólottám. — Jó, jó — vágott közbe a rendőrfőnök —, de a ha­mis pénzeket sehol sem lá­tom e nyomon. — E nyomon én se. De a semmiből lesz a valami. Csak tessék engem meghallgatni. — Hogyne hallgatnám meg. — Ezeket kifürkészve ta­nulmányozás alá vettem Cser- nyiczkyt. A borüzletet alig folytatja, sőt az rosszul megy, s mégis hihetetlen összege­ket pazarol. Élete rejtélyes, hol eltűnik, hol elömn, senki sem tudja, merre jár... Vi­gyáztam háza kornyékére, megösmerkedtem cselédeivel, megnéztem náluk minden pénzdarabot. ami a házból kimegy, de az mind igazi pénz... — Persze, mondtam én an­nak a tökfilkó Kozanovich- nak. — Még ez se volt elég. Egyik emberemet (mert né­gyet napiam renaej Kezesem­re nagyságodtól) megbíztam, hogy mindenütt utána járjon, mint az árnyéka, kivált a ki­rándulásain. Ez az ügyetlen fickó kísérte is egy nagy da­rabon, de itt a Szepességben valahogy elvesztette. Kedvet­lenül kullogott vissza, de egy fontos hírrel, hogy a falva­kon, amerre jött, a lakosok hamis aranyakat találnak az országúton. A hír megkapta a figyelmemet De nem lehet egyeb, mint hogy nagy meny- nyiiségű hamis pénzszállít­mányt vihettek keresztül a falvakon, s az edény vagy zsák kilyukadt útközben. Ni­ni, Strang, ez valami 1 Ezt neked meg kell tudnod. Egy percet se volt szabad vesz­tenem. Űtrakeltem em beje­immel és megtaláltam a nyo­mokat. Egy szállítmány ha­mis pénz érkezett a Szepes- ségre, semmi kétség. A ki­hullott aranyak elvezettek faluról falura, míg végre itt vagyok. — Hát hogy tudta, hogy engem itt talál? — Nem is sejtettem. — Hát akkor miért jött ide? — Hogy megmotozzam a kolostort. — A kolostort? — dadogta a rendőrfőnök. — Igen, mert semmi két­ség, hogy a hamis pénzszál­lítmány a kolostorba érkezett. A rendőrfőnök a Strang füléhez hajolt: — Pszt. lassabban beszél­jen! Itt van a király. Min­dent abba kell hagyni. Kí­vülről azonban szemmel tart­hatja a zárdát. Ismét megszólalt a kala­pács, kip-kop, kip-kop. egyre türelmetlenebbül, élénkebb csattogással. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom