Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
Jlőránf János műtermében Filmek számokban A föld gyomrából felhoznák vékony, színes kristályrétegekből képződött kőzetet... Az ember ha félkézbe vesz egy ilyen kőzetet, tenyerén a sok millió éves Föld fényes, hideg kristályokra tisztult múltját látja. Ez a gondolatsor ötlött fel bennem Lóránt János műtermében. Sima, egy lendületből hasadt zárt formái, kék, zöld, szürke tónusai mögött — belülről fénylenek, mint a jég — feszülnek az erők, indulatok, vágyak. Egy karcsú, fekete csík a vászon közepén — ő a Vizek madara. A köré seittetett fehér, szürke: tájt, folyó fölé ereszkedő ködöt, dermesztő hajnalok hidegét, várakozást, magányt idéz. „ A Körös csendje — zuha- tag, örvény, feketeség fölött teremtődött tiszta béke, nyugalom. Festményeinek katalógusát lapozva árulkodnak már a címek. Bazaltok. Nádaá, A Körös, Tavaszi áradás, Csend, Halőr... Mesélnek a folyóparton órák hosszan üldögélő kisfiúról, aki a víz felületén tükröző-változó felhők, fák árnyékfoltjait rakosgatta képzeletben, amíg egyszer csak a víz illata, a szél hangjai, egy horgászó férfi magánya vonallá, színné vált ecsetjén. Első nagy élménye a természet. A szülőfalun keresztül folyó Körös, a nyári naptól száraz-fehéren izzó, szikes alföldi talaj, később drámáival, kínjaival, fájdalmával megjelenő ember. A Nyár két pihenő aratómunkása a szikrázó napsütésben, széles ecset von ásókkal, egy tömbbe formált, ernyedt testtartással, a hajnaltól estig tartó munka minden gyötrelmét kifejezi. Lóránt János Békésszent- andráson született 1938-ban. Gimnáziumi tanulmányai után a szegedi Pedagógiai Főiskolára jelenkezett rajz-föld- rajz szakra. Még főiskolás volt, amikor néhány festménnyel részt vett egy szegedi képzőművészeti tárlaton. A főiskola elvégzése után Kaposvárra került tanárként, első önálló kiállítása is ott volt 1962-ben. Rippl-Rónai-díjat kapott. Kaposvárott töltött éveiről így vall: — Hat évig tanítottam Kaposvárott. Hármat teljes óraszámban, három évet féltanári beosztásban... Nagyon sokat tanultam a gyerekektől, főleg bátorságot. Amit a gyerek észrevesz a világból, azt óriási nagynak látja, óriásivá növeli. Ezt szeretném én is elérni képeimben. Ami kis dolgot észrevesz az ember, azt olyan nagyra tudja növelni, hogy mások is észrevegyék, felfigyeljenek rá... 1966 óta él Salgótarjánban. Ebben az évben kapta meg a Munka-Művészet nagydíját, 1968-ban pedig három évre szóló Derkovits-ösztöndíjat kapott. A három év alatt alnmHEEia Giordano Brúnót még kegyetlen halálra vétették, Jacob Holyoskét már csak hathónapi börtönnel sújtotta „istenbecsmérlő” nézeteiért 1842-ben az angol „igaz- ságszolglátatás.” Hiába, a „felvilágosodás” immáron diadalmaskodott a XIX. század első felére. John Osborne keserű-gunyoros fintora ez a mű, a polgári haladás klasszikus flórájáról, Angliáról, az angol polgárság stupidságáról, a fennen hirdetett véleményszabadságról; árról, miképp is értelmezendő szemtől szemben ez a kérkedő szabad véleménynyilvánítás. Jacob Holyoske az utolsó angol állampolgár, akit ateizmus címén vád alá fognak, elítélnek és a lelki terror minden eszközével megtörni igyekeznek — s végül derékbaroppantanak. A börtönből már egy tétova, önmagával, családjával, s társadalmával egyaránt meghasonlott roncs lép ki és sodródik bele a felszínes örömöknek élő polgárság társadalmába. Osborne modern szerkesztésű drámai helyzeteinek magyar tévéjáték-változata Mihályi Imre rendezésében mindvégig feszült atmoszférát áraszt, hasonlóan a kitűnő szereplőegyüttes játéka, élen a főszerepet formáló Dégi Istvánnal, akit a debreceni színház vendégjátékai révén személyesen is ismerhetünk. Mértéktartóan hiteles alakítást nyújtott a feleség szerepében Káldy Nóra, de kitűnő portrékat köszönhetünk még Inke Lászlónak, Mécs Károlynak, Prókai Istvánnak, Rajz Jánosnak, Raksányi Gellértnek, Velenczei Istvánnak is. * Ma, szombaton újból jelentkezik (17.25) a fiatalok népszerű műsora, a Tízen Túliak Társasága, ezt (18.25) a Michal úr kalandjai című, magyarul beszélő lengyel filmsorozat második része, a fővezér parancsa követi. Szó lesz (18.50) a demokrácia üzemen belüli érvényesülésének közérdeklődésre számító kérdéseiről, majd az esti fő műsorban (20.00) a Csókolj meg, Katám! című amerikai filmet láthatjuk, amely Shakespeare: Makrancos hölgy című vígjátékának musicalváltozata. A Telesport (21.50) beszámol a műkorcsolyázó Európába jnokság soron levő eseményeiről. (barna) Kfubest brigádoknak Nagy eseményre készül- ja a résztvevőket. Levetítik nek a kohászati üzemek Bacsó Péter: Jelenidő című, karbantartó és szolgáltató Salgótarjánban nemrég nagy gyárrészlegében január 29- sikerrel bemutatott filmjét, én. Ezen a napon tartják amelynek külön érdekessége, meg a művelődési központban hogy a film egyik szereplője a gyárrészleg szocialista bri- a gvárrészlegben dolgozik, gádjai klubestjüket, amelyen Ezután ismerkedés és reggelig változatos műsor szórakoztat- tártó bál következik. 4 NÓGRÁD - 1972. január 15., szombat kalma volt a nyugodt kísérletezésre, technikai felkészülésre. A mesterségbeli tudást nagyon fontosnak tartja. 1969-ben a budapesti Stúdió kiállításon első díjat nyert. 1970-ben, a Derkovits- teremben megrendezett tárlatával bemutatkozott a Tv Galériájában is. 1971-ben SZOT- díjat kapott. Akik alakuló, fejlődő pályáját figyelik — egyenletes emelkedést, formáinak egyszerűsödését látják. Zárkózott ember, de műveiben a lüktető-feszülő sima vonalak mögött ott a küzdelem. Az Alföld színei, formái, az alföldi emberek emléke keveredik új élményeivel, a Salgótarjánt ölelő sűrű, sötét erdők, hegyek látványával hatalmas építkezéseivel. Tarján még nem emlék. Még hozzá kell szokni. A művész sajátos szűrőberendezése még a gyermekkort, majd a Somogybán töltött hat esztendőt rostálja. Megkérdeztem, hova szeretne eljutni legjobban életében. — Mongóliába — válaszolta — Fennsíkok, csak a lényeget Ismerő kemény emberek közé. A síkban keresni harmóniát, mélységben rejlő erőkkel ismerkedni — egysíkú vászonra felrakva, a világ bonyolult összességét láttatni — csak kemény emberek feszült erejével lehet. Mint ahová vágyik, amilyen ő maga.. László Ilona Nők klubja A hét elején nagy sikerű műsoros estet rendezett a Kohász Művelődési Központban a nők klubja- Közel ötven asszony és leány jött össze, és hallgatta meg a Bartók Béla- emlékmdsort. A változatos, sok színű és érdekes műsorban. amely felidézte a nagy zeneszerző életét és műveit közreműködtek az. öblösüveggyár művelődési otthona irodalmi, színpadának tagjai és a salgótarjáni zeneiskola tanárai. akik Bartók-műveket játszottak magas színvonalonA salgótarjáni November 7. Filmszínaáz 1971-ben 17 ország 144 fihna.kotását mutatta be. E filmeket összesen 224138-an nézték meg, tehát a város minden egyes lakója — ha a csecsemőket is beleszámítanánk — hat alkalommal volt moziban. Ez azt jelenti, hogy kéthavonta min. den salgótarjáni beült egy- egy film nézőterére. Legtöbb néző (27 884) januárban, legkevesebb (12 308) szeptemberben volt. A nyári meleg hónapok nem csökkentették a moziba járást, sőt, júniusban és júliusban többen mentek a moziba, mint — január kivételével — az év más hónapjaiban. A magas nézőszám, kétségtelen, elsősorban annak tulajdonítható, hogy ezekben a hónapokban több nagy sikerű western- és indiánfilmet vetítettek, A bemutatott filmek között 14 koprodukciós alkotás szerepelt, ebből egy szocialista. hét kapitalista országok közötti és hat vegyes (egy szocialista és egv kapitalista ország közötti) koprodukció volt. Egész évben 22—22 magyar és szovjet, 18 amerikai, 16 francia, 11 angol. 10 olasz, 6 lengyel, 5—5 jugoszláv és csehszlovák, 4—4 japán és NDK-beli, 2—2 bolgár és román, 1—1 dán, bolíviai és NSZK-beli filmet vetítettek. Néhányat, A kétéltű ember, az Eper és vér, az Inkák kincse és az Isadora című filmeket két ízben is játszották. A bemutatott filmek műfajilag is változatos képet mutatnak: 41 társadalmi, politikai, erkölcsi témát feldolgozó, 34 kalandos (háborús kalandfilm is), 31 vígjáték, 11 bűnüpd, 10 ifjúsági. 8 történelmi, hét zen ás és hét fantasztikus film A felsorolásból látszik, hogy az évi filmprogramban vígjátékok és a kalandos filmek, vagyis a nézőtől a filmmel való szellemi „együtttétet’’ nem, vagy alig igénylő, könnyű szórakozást jelentő filmek dominál, tak. A sikert is ezek jelentették. Legtöbben A csenő, őr nősül című francia filmet látták; előadásonként 482-en (A mozi 490 férőhelyes.) Lou. is de Funes és a csendőrfilmek nagyon népszerűek. Ezt bizonyítja, hogy a második legtöbb látogatót vonzó film is az 6 főszereplésével és az említett sorozatban készült Csendőrök New Yorkban címmel Sorrendben mögöttük alig marad el A préri című román—francia—angol koprodukciós, A kétéltű em. bér című szovjet és Az inkák kincse című olasz—spanyol— nyugatnémet koprodukciós film. Valamennyi a könnyű fajsúlyú filmek kategóriájába tartozik. Az öt legkevesebb látogatót vonzó filmet melléjük állítva, a kép elgondolkodtató Legkevesebb nézője a Végre hétfő című magyar filmnek volt, előadásonként mindösz- sze 44 (!). Ezt követi a fesztiváldíjnyertes Kés című angol ifjúsági film, 69 személyes látogatói átlaggal. gyogj, ragyog) csillagom el* mű lírai szovjet film. A re. ménykedők című magyar és a Kísért a múlt című szovjet film nézőinek a száma. De megbukott a Horizont, a Madárkák című magyar, és a Tájkép csata után című Vajda-film is, noha mindhárom a maga műfajában társadalmi mondanivaló és művészi megformáltság tekintetében egyaránt figyelemre méltó. A bukott filmek között több magyar szerepel. Meglepő ez akkor, amikor egyes filmjeink világhírnevet és elismerést szereztek, fesztiváldíjakat nyertek. Nyolcvan alatt van a Ra- Sulyok László Mikszáth Kálmánnak Sok szép mesét írtál te már az életben, Egyik szép mesénél a másikat szebben, De a legszebb mesét mégse magad kÖltéd: Az a legszebb mese, a mi veled történt. Tündérmesének is annyira szertelen, Hogy különb falusi fonókba' sem terem. Ha meghallaná sok régi költőnk pora: El nem tudná hinni valóságnak soha! Mióta őseink e hazát megvették, Szerzett itt birtokot sok szittya nemzetség, Karddal, verejtékkel, vagy áruló szóval, Minden más egyébbel, de nem irótollal. Magyar mesemondók, magyar lantpergetők, Ma is koldusok ám, mint századok előtt, Csak akkor szoktak ők földesurak lenni, Mikor elmentek már a földbe pihenni. S íme, földesúr lett még élve, belőled, Van himes kaszálód, erdőd, szántófölded, A mint sorba jőnek: mindenik évszakot A magad birtokán vendégül láthatod. Eddig a virágot más mezején szedted, Madárszó neked a más földjéről zengett, De fordult az élet: van saját virágod, Saját pitypalattyod, saját csalogányod. Ezután az ősz is sokkal szebb lesz neked, Mint nekünk a tavasz virágzása lehet: Idegen virágok nyiltánál többet ér, Ha magunk fáiról pereg ránk a levél. Nyugton nézheted majd ezután, ősz fővel, A vándor darvak ha költözködnek ősszel. Figyelmeztetve, hogy az idő elsiet, S költözni kell innen egyszer mindenkinek! Te hazulról nem fogsz menni idegenbe, A magad földjébe hajthatod fejed Je, S mit a hála emel álmaid fölébe, Oda Írhatják majd emléked kövére: „Itt nyugszik egy író, ki sokat álmodék, S minden fényes álmát teljesítő az ég, Sőt mikor munkája egy birtokot hozott: Az is beteljesült, a mit - nem álmodott." JAKAB ODON ^Mikszáth íCáhttán: KÍSÉRTET LUBLÓN 15. — Mit? Az én szakállamat tartja a kezében? No ’iszen megállj, Belzebub fia! S rögtön vállalkozott, hogy a városi dobos helyett ő gyújtja alá a máglyát. A dobos, aki félénk ember volt, nem győzött érte hálálkodni. Most egyszerre nagy nyüzsgés támadt. Az utcagyerekek vivátot visítottak. — Hozzák már! Hozzák már! Jött a talyiga a koporsóval. Két oldalt két-két katona ment mellette, szétütö- gélve a tolongok közt a puskatussal. Azután a kormányzó és a hivatalos személyek foglalták el helyeiket, szemben a máglyával. A kassai hóhér, aki az éjjel érkezett, ott állott már szolgálatkészen skarlát ruhába^ a kormányzó emelvénye előtt. A kormányzó intett neki: — Vegye át a holttestet — szólt harsányan —, és végezzen vele rendeletünk szerint. Azután hátrahajolt a csinos, pikáns arcú Strommen- feld őrnagynéhoz: — A föld be nem fogadta, a menny is kilökné. A felhők könyörületesek lesznek talán hozzá. Mit gondol, báróné? Mire a csinos, szőke őr- nagyné bájosan mosolygott. És egy kacér pillantást vetett a felhők felé ... a kegyes jó felhők felé. —- Valóban — szólt egy kicsit selypesen, de ez jól állott neki —, ő nemsokára füst lesz ... azután felhő __ a zután... — Az istenért, báróné, ne fejtegesse, mert még elveszi a kedvemet az elégetéstől. — No, csak az kellene — szólt ijedten. — Ennyi embernek elrontani a mulatságát. Magától kitelik. Ó, ó, kormányzó, maga mégis kegyetlen ember. De hála istennek, már késő... Igen, a koporsó fenn volta máglya tetején, sőt már Kri- zsán alá is gyújtott. Az őrnagyné felfortyant: Hát nem veszik ki a holttestet a koporsóból? — Temészetesen nem. — Ó, be kár! Hiszen akkor mi nem látjuk. — Hát persze, hogy nem látják. — Maga kiállhatatlan iríjjy ember. De nem volt idő csevegésre A szokatlan látvány lebilincselte a figyelmet. Mélységes csönd uralkodott, csak a lángok pattogtak, amint kékes szélű nyelvük körülnyaldosta a száraz fahasábokat. először mélán sisteregve. d,e amint kúsztak egyre feljebb, vérpirosán, ropogva, haragos zümmögéssel. Egy- egy alant elégett fahasáb összeesett, s akkor az egész alkotmány megrecsegett, s robajjal csúszott lejjebb, s a rettenetes koporsó a tetőn billegett, mozgott mintha le akarna ugrani. Egyszeregyszer valami széláram megriasztotta a lángokat, s azok egyszerre nekikaptak és suhogva, mintha ezer vég selyemszövetet terítgetnének az ördögök, szilaj gyorsasággal falánkul iramodtak a koporsónak. Mindez rémítő volt. Az izzó hasábok kísértetiesen világítottak. S valami csodálatos zúgás keletkezett bent mélyen a parázsban. Egy-egy zsarátnok szikrázott, sziporkázott, s apró tűzszemeiből a Kaszperek tekintete villogott ki. Csak a füst szállt, szállt nyájasan, bodoran fel magasra, a házak felé. egész a toronyig, melynek ablakában galambok ültek és alkalmasint találgatták, hogy ugyan mi okosat csinálhatnak odalenn a teremtés legtökéletesebb lényei, akik ma olyan nagy számmal egybegyűlvék? — Meggyűlt — hangzott újjongva, harciasán a tömegben. A láng most már hatalmasra dagadt, izzó karjai átfogták a koporsót. Egy pillanat alatt eltűnt a szemek elől. A lobogó lángok szinte marakodni látszottak feierte. Piszkos, sárgásbarna füstoszlop szakadt ki most belőlük. „Ez a Kaszperek! — kiáltozták. Ö ég már!’” Valóban nem az előbbi szép kék füst volt ez. A levegőben kellemetlen zsírszag terjengett. Hallani lehetett az égő test sercegését. A koporsó deszkái lehámlottak, szétestek: a tűz lerágta egy perc alatt. Némelyek látni vélték még Kaszpe- reket, egyik a fejét, másak a lábát, a ha:maciik csak a vörös kalpagot. Ah, a képzelődés sokat tesz. Bolyai Jánosné (noha máskülönben rövidlátó) azt is látta, hogy az egyik lábát kinyújtotta. Kopacskáné asszonyom pedig hallotta, hogy úgy brekeg Kaszperek, mint a béka; még föl is kiáltott, száz tanúja volt rá (ti. arra, hogy felkiáltott): „Ni, csúfolódik a sátánfajzat.” De mindegy. Hogy volt, hogy nem volt. ki tudna arról minden részletében számot adni. Mindenki mást nézett, másra figyelt, másra gondolt, és természetesen mást látott. Elég az hozzá, hogy ennek is vége lett. a dúdoló tűz előbb megette a hasábokat, azután mohón felfalta a koporsót és halottját Nem volt már mit ennie. A máglya összeesett Sokan rohantak a tűz felé, hogy még valamit lássanak. A kormányzó fölkelt, s jókedvűen mondá: — No, ennek is elvetettük a gondját. De ebben a pillanatban nyugtalan hullámzás keletkezett. Zagyva lárma, a megdöbbenés és a rémület felkiáltásai. — Sokan a kezükkel mutogattak valamit átellen- ben a Pamiczkyék pajtáján. A kormányzó is odanézett, s olyan sápadt lett mint a fal. Ott ült, az oda felmászott többi kíváncsiak közt, a pajta tetején, Kaszperek Mihály, vörös kalpagban, kék dolmányban, sárga csizmás lábát lógatva, és nézte gúnyosan vigyorogva a saját elégetését. A kormányzó egy muskétáshoz ugrott: — Lőj rá! — parancsolá. (Folytatjuki
