Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

Diadalmenet Daceában ü kapeselat Pakisztánnal örökre megszakadt A brit légierő repülőgépén hét­fő reggel London­ból Űj-Delhibe érkezett Mudzsi- bur Rahman sejk, a kelet-pakisztá­ni függetlenségi mozgalom vezető­je- Rahman sej­ket az indiai fő­városban állam­főnek kijáró meg­különböztetett tisztelettel fogad­ták. A repülőgép­ből kilépő politi­kust 21 ágyúlövés köszöntötte- Foga­dására megjelent V. V. Giri, az Indi­ai Köztársaság el­nöke, Indira Gan­dhi miniszterel­nök. a kormány és a vezérkar tag­jai. Mudzsibur Rah- Indira Gandhi, indiai kormányfő Üj-Delhi- man mindössze ben Mudzsibur Rahmannal három órát töl­tött az indiai fő­városban, ezalatt tárgyalt san. Megszemlélte az új köz- az indiai kormány vezetőivel, társaság hadserege, haditen- A megbeszélésről távozóban gerészete és légiereje tagiai- úiságírók előtt kijelentette, ból álló dlszszázadot, maid hogy „a két országot kölcsö­nösen érintő kérdésekről” volt szó, és, hogy „elégedetten utazik tovább”. mintegy 10 percen keresztül állt egy emelvényen, és üd­vözlésre emelt kézzel fogadta a tömeg ünneplését. Ezután A daccai repülőtér körnvé- teherautóra szállt, amely lé­kén már hétfő éjszaka folya­mán gyülekezni kezdett a la­kosság, hogy vethessen a pésben tette meg az utat a repülőtértől mintegy 4 és fél egy pillantást kilométernyire levő lóver „Bangla Desh senypálya felé. Az utak mén­atyára”. A gépből kilépő tén felsorakozott embertömes Mudzsibur Rahmant csaknem virágokat hintett a teherautó­magával ragadta az ünneplő ra. tömeg, amely virágokat szórt A lóversenypályán vezetőjére és a szó szoros ér egymillió telimében magán kívül volt a boldogságtól­Mudzsibur Rahmant a Bangla Desh kormánya és a daccai diplomáciai képvisele­talán is volt”, sejk meg­ember amikor Rahman kezdte beszédét. Mudzsibur Rahman beszé­dében — amelyet megindult- sága miatt többször is félbe tek vezetői fogadták hivatal©- kellett szaki tani a — határo­zottan kijelentette, hogy a Bangla De6h és Pakisztán kö­zött a jövőben semmiféle kapcsolat nem állhat fenn. „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megszakadtak” — mondotta. A szánok utalt Bhutto, pa- kiszátni elnökkel folytatott megbeszélésére, közvetlenül szabadon bocsátása előtt. .,Bhutto azt szerette volna, ha valamiféle kapcsolatot to­vábbra is fenntartunk Pakisz­tánnal. Azt feleltem, még nem mondhatok semmit”. Hadd válaszoljak most Bhutto úrnak: „Kapcsolataink Pa­kisztánnal örökre megszakad­tak”­Rahman sejk így folytatta: „éljenek békében és hagyja­nak bennünket is békében élni”. A Bangla Desh vezetője megnyugtatta a nem bengáliai származású mohamedán la­kosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket ér­ni, csupán világosan kifeje­zésre kell juttatniuk, hogy bengálinak tartják magukat. Azokat azonban, akik „az el­nyomó szolgálatába szegőd­tek, bíróság elé fogják állíta-6 ni”. Megismételte azt a ko­rábbi kijelentését, hogy nem­zetközi jogászbizottságot fog felkérni a kelet-bengáliai la­kosság ellen elkövetett ször­nyű bűntettek kivizsgálására. Beszédét így fejezte be: „Szeretném figyelmeztetni Bhutto urat, hogy ha egy nagyhatalommal összeeskü­vést szőve ismét rabszolga- sorba akarna hajtani minket, keserű kiábrándulásban lesz része. De figyelmeztetni akar­lak titeket is, hogy ez a fajta összeesküvés még nem ért véget. A Bangla Desh függet­len ország és az is marad mindörökre.” (MTI) Kilencvenhárom ország képviselői Kairóban Megnyílt az afroázsiai szolidaritási konferencia Hétfőn délelőtt dr. Mahmud Favzi egyiptomi miniszterel­nök nyitotta meg Kairóban az afroázsiai népeik szolidaritá­si szervezetének ötödik kon­ferenciáját, amelynek mun­kájában hatvanhárom afrikai és ázsiai ország küldöttsége vesz részt, s amelyre megfi­gyelői minőségben további harminc ország és több nem­zetközi szervezet küldte el képviselőit. Hazánk küldött­ségét Kiss Károly, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnö- ke vezeti. A nagy jelentőségű tanács­kozáshoz üzenetet intézett a többi között Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitká­ra és Anvar Szadat, az EAK elnöke. Magyar részről Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke üdvözölte a konferen­ciát. A szolidaritási szervezet ha­tározata nyomán Favzi egyip­tomi miniszterelnök Nasszer- emlékérmet adott át Szadat egyiptomi államfőnek. Jász- szer Arafatnak, a PFSZ elnö­kének, Mirzi Turszun Zadé- nak, a Szovjet Szolidaritási Bizottság elnökének és mások­nak. Ezt követően Juszef Esz- Szibai, az Afroázsiai Népek (folytatás az 1. oldalról.) A Élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat 201-es boltjá­nak képviseletében Tórák Margit tolmácsolta a fiata­loknak azt a kérését, hogy a KPVDSZ klubhelyiségében legalább kéthetenként legyen klubdélután, ahová az ifjú­ság művelődni, szórakozni járhat. Selmeczi Györgyné, a salgótarjáni divat- és kötött­árubolt kollektívájának nevé­ben a munkaidő csökkentését Szolidaritási Szervezetének főtitkára terjesztette elő az állandó titkárság jelentését. A jelentés részletesen ele­mezte az Indokínában, a Kö­zel-Keleten, az indiai szub- kontinensen kialakult helyze­tet, továbbá az afrikai és ázsiai kontinens más, meg­oldást sürgető kérdéseit. El­ítélte a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság sűrűn lakott területei ellen végrehajtott barbár amerikai légitámadá­sokat, az Egyesült Államok indokínai agressziójának fo­kozódó eszkalációját. Az állandó titkárság azon­nali akciót sürget az India és Pakisztán között kialakult helyzet politikai megoldására. A közel-keleti válságról szólva a főtitkár kiemelte, hogy ennek megoldatlanságá­ért az Egyesült Államok ál­tal támogatott Izraelt terhe­li a felelősség, mert makacsul szembehelyezkedik a Bizton­sági Tanács és az ENSZ ren­dezési határozataival. Ezt követően megkezdődött a plenáris vita, amelyben több küldöttség vezetője ka­pott szót. A szolidaritási értekezletre Kairóba érkezett Bangla Desh delegációja, s ez a tény már a tanácskozás előtt nézetelté­kérte; Ró ez Béla nagybáto- nyi küldött arról számolt be, hogy az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat vezetősége a dolgozókat is bevonja a tervek készítésébe, javaslataikat fi­gyelembe veszi. A hozzászólásokat a kilenc országos küldött megválasztá­sa követte, majd a legjobb munkát végző brigádvezetők közül a megyei tanács, a KPVDSZ és a MÉSZÖV ugyancsak kilenc főt megju­talmazott. résekre adott okot. A pakisz­táni küldöttség azzal fenyege­tőzött, hogy kivonul a konfe­renciáról, amennyiben Bang­la Desh képviselői is részt vesznek rajta. Juszef Esz- Szibai válaszul közölte: Bang­la Desh küldöttségének jogá­ban áll, hogy megfigyelőként jelen legyen, mivel hivatalo­san is kérte felvételét a szo­lidaritási szervezet tagjai kö­zé. Bangla Desh jelenléte el­len tiltakozva ' Líbia szintén távolmaradással fenyegetőzött. Bangla Desh csatlakozási ké­relmét kedd este vitatják meg. (MTI) Mozgásba lendült a távol­keleti diplomácia. A mozgás két irányának egyik jellemző­je az úgynevezett ASEAN- országok Kauala Lumpur-i értekezlete, amelyen Malay­sia, Singapore, Indonézia és a Füiöp-szigetek semlegességi törekvéseiről tettek tanúságot. A másik vonalat Japán kép­viseli. s ennek lényege, hogy a Szato-kormány szeretné meg­lovagolni a legújabb ázsiai fejleményeket, s ily módon akarja sütögetni saját „nagy­hatalmi pecsenyéjét”. A főként Délkelet-Ázsiában katonailag erősen elkötelezett Egyesült Államok száméra nyugtalanító amit az ASEAN- országok kinyilatkoztattak, de még inkább az Japán nyílt és burkolt tevékenysége. Az ugyanis kétségtelen: Nixon- nak pekingi sikere érdekében szót kell értenie Tokióval- Az­tán az is „nehéz béka” a Fe­hér Háznak, amit az ASEAN tagjai akarnak. Ezek az or­szágok ugyanis Washington kártyáiban komoly aduk, mindegyikük egy-egy támasz­pont az indokínai háborúhoz, s ha ők felmondják a megál­lapodást. Amerika dolga na­gyon megnehezülhet. Érthető tehát, ha az eddigi­ek ismeretében nagy várako­zással tekintettek a megfi­gyelők Nixon és Szato San Clemente-i találkozójára, er­2 NÓGRÁD - 1972. január 11., kedd Mai van küldött tanácskozott Uj«*ibb támauá§ a íBK Hazafiak akciója Saigon külvárosában Ismét amerikai bombatá­madás érte a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége bejelentette, hogy égy F—105-ös típusú amerikai repülőgép. amelv B—52-es repülőerődökkel együtt laoszi területeket tá­madott, vasárnap átrepült a laoszi—észak-vietnami határ fölött, és 15 kilométer mély­ségben észak-vietnami terüle­teket bombázott. Az új év kezdete óta egyébként az amerikai légierő már három­szor intézett támadást a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság különböző területei ellen. Hétfőn, a dél-vietnami ha­zafiak Saigon külvárosában áthatoltak az egyik kormány- hivatal köré telepített akna­záron, és felrobbantották az épületet. A hazafias erők ak­ciója következtében az épü­letben tartózkodók közül ki­lencen meghaltak. 1971. szep­tember 19. óta a dél-vietnami hazafiak most közelítették meg először ennyire Saigon belső területeit- Saigonban hétfőn hivatalo­san közölték horr" Dél-Viet" namban jelenleg 154 000 ame­rikai katona tartózkodik. A bejelentés szerint az új esz­tendő első hetében 300 ame­rikai katona hagyta el Dél* Vietnamot. (MTI) Összehívták a Varsói Szerződés Tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületét A tagállamok közötti megállapodásnak megfelelően 1972. január második felében Prágában tartják a Var­sói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé­nek soron következő ülését. (MTI) Utapao forró reggele Helyi idő szerint, hétfőn hajnalban thaiföldi szabadság- harcosok támadást intéztek az Egyesült Államok utapaói tá­maszpontja ellen. A Sziámi­öbölben, Bangkoktól 144 km- re délkeletre fekvő támasz­pont az Indokínában bevetés­re kerülő B—52-es nehézbom­bázók bázisa, amelyen hat­ezer amerikai katona állomá­sozik. A szabadságharcosoknak si­került behatolni a támaszpont területére; a kifutópályákon álló gépek alatt robbanóanya­got helyeztek el. A hírügynök­ségi jelentésekből kitűnik, hogy a robbanások következ­tében legalább két bombázó alaposan megrongálódott. Bangkokban egy katonai szó­vivő bejelentette a támadás tényét, a károk mértékéről vagy esetleges személyi vesz­teségekről nem volt hajlandó nyilatkozni. (MTI) Konsultativ találkozó Brüsszelben V . ; ....... _ , . . : . ; :..V; ^ Még az idén megszervezik a közgyűlést Ma nyílik meg a belga fő­városban az európai bizton­ságért fáradozó közéleti sze­mélyiségek konzultatív ta­nácskozása. Az értekezleten 27 európai országból több mint kétszázan vesznek részt Magyarország­ról négytagú delegáció érke­zett Brüsszelbe, dr. Bartha Tibor református püspöknek, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottsága alelnökének vezetésével A Szovjetuniót tizenhárom tagú küldöttség képviseli, megfigyelőként csaknem tíz nemzetközi szervezet küldte el képviselőit. A jelenlegi tanácskozást — ugyancsak belga kezdeménye­zésre— két szűkebb körű esz­mecsere előzte meg: az elsőt tavaly júniusban, a másodi­kat októberben tartották. A két előzetes tanácskozá­son és az ügy iránt érdeklődő szervezetekkel, személyisé­gekkel tartott kétoldalú meg­beszéléseken kialakult az a terv, amely szerint 1972 folya­mán megszervezik a fent em­lített erők közgyűlését és egy olyan állandó jellegű fórumot, amely nyitva áU minden po­litikai irányzat előtt. A háromnapos konzultatív tanácskozásnak a közgyűlés előkészítése lesz a feladata. (MTI) Sisco megfenyegette a nagykövetet Űjabb tények kerültek nyil­vánosságra, amelyek leleple­zik az amerikai machináció­kat az indiai—pakisztáni konfliktusban. Az Egyesült Államok — amely feltétel nél­kül támogatja Jahja Khan reakciós rezsimjét. — nyílt nyomást próbált gyakorolni India washingtoni nagykövet­ségére. Mint a nagykövetség képviselője közölte az újság­írókkal, Sisco, az Egyesült Ál­lamok közel-keleti és dél- ázsiai ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkára decem­ber 16-án magához hívatta Laksmi Kant Jha, indiai nagykövetet és „elégedetlensé­gét” fejezte ki. neki a nagy - követ megelőző sajtókonferen­ciája miatt. Ezen a sajtókonferencián az indiai nagykövet ismertette kormányának álláspontját az amerikai hadihajóknak a Bengáli-öbölben való demonst­ratív megjelenéséből, amit a világ közvéleménye jogosan értékelt úgy, hogy az Egyesült Államok ágyúnaszád-politiká- val akarja megfélemlíteni In­diát. Kalózakció Kiéiben Szombaton, Genscher nyu­gatnémet belügyminiszter uta­sítására Kiel-Noltenau zsilip­jénél (NSZK), a szövetségi köztársaság határőrei behatol­tak az ’ NDK zászlaja alatt hajózó Eichsfeld motorosra. A hajó legénységének szembe- i szállása ellenére, fizikai erő­szak alkalmazásával a beha­tolók lefogták a hajó kapitá­nyát és több órán át őrizet­ben tartották. Az NDK külügyminisztériu­mának szóvivője közvetlenül az erőszakos cselekmény is­meretessé válása után, tilta­kozott a nyugatnémet hatósá­gok provokációs akciója mi­att. J (Á9N) ~ Washington zsarol — Tokió taktikázik re a kis „minicsúcsra”. Min­denekelőtt azt várták, hogy az amerikai elnök éppen az in­dokínai kudarcok. va’amint az ASEAN'kísérletek ellensú­lyozására politikusabb vona­lat követ., Szato pedig enged­ményeket és garanciákat ér el a Fehér Ház vezetőiénél a „nagy közös ellenség”, Kína ellenében. A nyilvánosságra hozott közlemény azonban cáfolni látszik a várakozáso­kat. San Clemente-ben a kő. vetkező történt: Nixon a ru­galmasság helyett nagyfokú merevséget tanúsított, Szato pedig lavírozásba és taktiká­zásba kezdett: Japánnak ugyanis szüksége van a piac­ra, no meg arra is igényt tart. hogv a kapituláció után hu­szonhat évvel, mint katonai tényezővel is számolianak ve­le Csakhát ezzel fenyegetné az amerikai érdekeket. A washingtoni zsarolás te­hát szinte logikus: a nagyobb dudás nem tűrheti a kisebbet a csárdában. Végeredményben azonban a dolog mégsem ilyen egyszerű. Szato meghajlott ugyan a „nagy fehér főnök” akarata előtt, ez az engedé­kenvség azonban korántsem ■ végleges. Itt van például Oki­nawa sorsa. Amikor San Cle­mente-ben megkezdődtek a tárgyalások, a hazai közvéle­mény nyomására Szato a szi­get kiürítését és fegyvermen­tesítését sürgette. Amikor azonban Nixon eléie tárta a mindep bizonnyal foitogatóan súlyos amerikai érveket, a iapán kormány vexetőie azon­nal módosította álláspont iát, s a továbbiakban csak a sziget, repatriálását szorgalmazta- Ügy tűnik, az amerikai felet ez az álláspont egyelőre meg­nyugtatta, pedig Okinawa sorsa még egyáltalán nem dőlt el. A iapán politika elképzelé­seivel iól összefér az, amit San Celemente-ben határoz­tak Okinawáról. Tokió ugyan­is katonai babérokra törek­szik, önálló hadsereget és sa- iát atomerőt akar. Vagyis: az amerikai—japan szerződés kö­vetkeztében kialakult szövet­ségen belül a mostaninál ki­egyenlítettebb feltételeket. Az Okinawával kapcsolatban el­foglalt állásponttal, Szato már megtette efelé az első lépést. Á képletet ma így állíthatjuk fél: ha az amerikai haderő egységei, kivonulnak a sziget­ről. helyüket azonnal elfoglal­ják a japán, nemzetbiztonsági egységek, s ez ha lehet, még az amerikai jelenlétnél is fe­nyegetőbb azokra a távol-ke­leti országokra, amelyek sem­legességről kezdenek beszélni, s valamennyire is vonzódnak a Szovjetunió által javasolt ázsiai biztonsági rendszer lét­rehozásához. Kétségtelen, hogy a délke­let-ázsiai helyzet egyre szöve­vényesebb lesz. A vezér cím­ért versengő Washington és Peking mellé ugyanis most harmadiknak Tokió igyekszik felzárkózni- Helye, szerepének módosulása azonban sok min­dentől függ. Eevebek között attól, merre fejlődik az indo­kínai háború. Ha az amerikai kudarc tovább mélyül — er­re pedig lehet számítani —. akkor Washington politikája teljesen megmerevedik. Ugyancsak politikai eljegese­dés következhet be. ha Nixon nem tud számottevő ered­ményt elérni a februárban esedékes neki női a’’ - -^sok során. Addig viszont arra le­het számítani, hogy Amerika tovább vsarolia szövetségeseit, Japán pedig megpróbál ma­nőverezni az ázsiai helybizto­sítás érdekében. Szolnoki István !

Next

/
Oldalképek
Tartalom