Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

AX MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AM EGYE! TANACS LAPJA' XJCVffl. ÉVF., 7. SZÁM 1 ÄRA: I FORINT 1972. JANUÁR 9., VASÁRNAP VílAG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! munkásőrség forradalmi cél érdekében született forradalmi erő ** Ünnepélyes egységgyűlés Salgótarjánban és Nagybátonyban ' Ünnepi külsőt öltött ’tegnap délutánra Sal­gótarjánban a József Attila Művelődési Köz­pont nagyterme. A hangulat is más volt mint a korábbi években. Egyszerűbb, csende­sebb és mégis ünnepélyesebb. A munkásőr­ség megalakulásának 15. évfordulója alkal­mából tartotta egységgyűlését Salgótarjánban a Kun Béla nevét viselő munkásőregység. k A városi pártbizottság nevében Krátschmer Lajos mondott köszöntőt. Az elnökségben he­lyet foglalt Jedlicska Gyula, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Kiss József, a mun­kásőrség Nógrád megyei parancsnoka, az üzemi pártbizottságok, pártszervezetek és tár­sadalmi szervek vezetői, a társ fegyveres tes­tületek képviselői. Pécsi Róbert, a munkásőrség salgótarjáni városi parancsnoka jelentést tesz Kiss József­nek, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnokának. A jelentéstételen részt vett Jed­licska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, és Devcsics Miklós, a salgótarjáni váro- < sí pártbizottság első titkára Pécsi Róbert, a Kun Béla munkásőregység parancsnoka felolvasta a munkásőrség or­szágos parancsnokának díszpa­rancsát, majd Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első tit­kára emelkedett szólásra. Ün­nepi beszédét így kezdte: — Évfordulót ünnepelünk: a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a magyar mun­kásosztály fegyveres tes­tületé, a munkásőrség létre­jöttének 15. évfordulóját. Munkásőreink életének meg­szokott eseménye, hogy a ne­héz, sokoldalú igénybevételt jelentő szolgálati feladatok el­látása közben egy pillanatra megállva minden év januárjá­ban ünnepélyes egységgyűlé­sen értékelik éves munkáju­kat, jövőbeli feladataikat. A mai egységgyűlés jelentősége nagyobb ezeknél. Most másfél évtized munkáját értékeljük. Értékeljük és emlékezünk. Visszapillantunk tizenöt év harci sikereire s egyben ösz- szegezzük a jövőre is utaló tapasztalatokat. Munkásőrségünk —■ tizenöt évvel ezelőtt — viharos és ellentmondásokkal terhes tör­ténelmi pillanatban jött létre. Akkor, amikor a szocialista társadalmi rendünk elleni jobboldali elleniorraclalmi tá­madások, a szocializmus érde­keit „balról” támadó erők te­vékenysége és politikai kudar­cok sorozata után népünk sú­lyos válságba került. A test­véri szovjet nép segítsége mel­lett a párt hívó szavára dol­gozó népünk legjobbjai fogtak fegyvert, hogy megvédjék leg­drágább kincsünket: szabadsá­gunkat, forradalmi vívmánya­inkat, szocialista rendünket. Ezután arról szólt, hogy az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány tör­vényerejű rendelete alapján került sor a munkásőrség meg­szervezésére, Mint mondotta, a központi bizottság határoza­ta többek között a munkásőr­ség feladatául szabta meg: „a rendőrségnek és a néphad­seregnek segítséget nyújt a néphatalom, a rend, a békés építőmunka védelmében. Biz­tosítja a gyárak, az állami és szövetkezeti tulajdon védel­mét.” — A szerveződő munkásőr­ségbe napok alatt ezrek, tíz­ezrek tömörültek — folytatta ünnepi beszédét Devcsics Mik­lós elvtárs. — Harcra készen, erőnkben bízva öltöztek be az acélszürke overallba. tisztogat­ták a zsíros géppisztolyokat gyűrögették az utászcsizmák szárát, s próbálgatták a vö­röscsillagos Lenin-sapkát. Az első alakulatokban munkásosz­tályunk legodaadóbb, a szocia­lizmus védelméért síkra szálló harcosai mellett, velük vállvet­ve ott küzdöttek pártmunkása­ink, gazdaságvezetőink, műsza­ki értelmiségünk legjobbjai is. Velük együtt vállalták a ne­héz szolgálatot veterán kom­munistáink. Mindez jól pél­dázza, hogy a munkásőrség né­pünk legforradalmibb erőiből kovácsolódott egységessé. Ez az egység, ez az összeforrottság jellemzi munkásőrségünk egész eddigi tevékenységét. Bebizo­nyosodott: helyes volt pár­tunknak az a döntése, amely fegyvert adott népünk leghű­ségesebb fiai kezébe. Bebizo­nyosodott: a munkáshatalom megvédése érdekében a mun­kásosztályhoz, a dolgozó tö­megekhez kell fordulni. Valóra vált az a meggyőződés, hogy a párt és a munkásosztály, a párt és á tömegek kapcsolatá­nak alapja csakis a kölcsönös bizalom, a közös ügyért való eavüttküzdés lehet. Devcsics Miklós elvtérs ezután a tizenöt év leg­jelentősebb állomásaira em­lékezett. Megemlékezett a városi egység alapító tagjai­ról, hiszen még ma is sokan vannak közülijk a munkás­őrség soraiban. Ma is pa­rancsnokként tevékenykedik Szaiontai István, Bene Péter, Fájd Károly, Galló István, Szolnoki István, id. Téglái Antal. Takács József és Si­mon László. A munkásőrség tagjai között van Matura Já­nos, aki most 33 éves, de már tizenöt éves szolgálati idővel rendelkezik. Mint mondotta, jó példája ez annak, hogy a szocializmushoz hű ifjúsá­gunk megtalálja a helyét, a feladatát a munkásőrségben. Aztán arról szólt, nem ritka eset, hogy apa és fia, testvér és testvér, barát és barát együtt vesz részt a testületi munkában. Ilyen Téglái An­tal és két fia. Hegyi János és két fia, Macsuda András és két fia, Palócz Imre, vagy Andó Gyula és fia. A Szol­noki, a Pünkösdi, a Vág völ­gyi, a Komlóéi, az Angyal, a Balogh testvérek és mások. Méltatta az ünnepi szónok azt az áldozatvállalást, ame­lyet a munkásőrséggel járó kötelezettségek ellátásában a munkásőrfeleségek tesz­nek, akik férjeiknek segítsé­get adtak és adnak, hogy megkönnyítsék, elősegítsék férjük . munkásőrségben való helytállását. Devcsics Miklós ezután Sal­gótarján várossá válásának 50. évfordulójáról emlékezett meg. Beszédét így fejezte be. — Tizenöt év munkájára, történetére pillantottunk vissza, s tapasztalatként örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez idő alatt munkásőr­ségünk jól felkészült, fegyel­mezett fegyveres testületté vált. Elismert fegyvertársa népköztársaságunk hivatásos fegyveres erőinek, testületéi­nek. Jellegét tekintve társa­dalma fegyveres testület, amely létének első percétől kezdve a dolgozók önkéntes (-Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkban: Káros szemérmesség (3. oldal) Irodalmi emlékek JNógrád megyében (4. oldal) Tarján és Salgótarján (5. old;al) Szép város Kolozsvár (7. oldal) Irodalmi melléklet (8—9. oldal) lelentés Indokínából Dokumentomfiím a pusztításokról Szombaton folytatódtak a heves harcok Laosz déli ré­szén. A Boloven-fennsíkon és Long Cheng támaszpont kör­nyékén a szabadságharcos erők erősen szorongatják a vientiane-i kormány csapa­tait. Saigon! katonai források szerint az amerikai légierők B—5.2-es óriás bombázói kizá­rólag laoszi területeiken bom­báztak. A kambodzsai konmányhad- seregnek szóló fegyverszállí­tási segély kenetében pénte­ken és szombaton 36 darab 105 milliméteres amerikai lö- veg érkezett nagy szállító­gépeken Phnom Penh repülő­terére. A lövegeket állítólag a gyalogos dandárok kapják. A Kambodzsának nyújtott ame­rikai katonai segély az 1971/72. pénzügyi évben 200 millió dol­lárra emelkedik. A VDK egészségügyi mi­nisztériuma sajtóértekezletet tartott, amelyen a hazai és a nemzetközi sajtó képviselői­nek dokumentumfilmeket mu­tattak be arról a pusztításról, amelyet az amerikai mérgező vegyszerek okoztak a növény­zetben. Filmeket mutattak be arról is, hogyan használja fel az amerikai hadsereg a leg­újabb haditechnikát, a viet­nami békés lakosság pusztítá­sára. (TASZSZ) GeriPaakció Kolumbiában Kolumbiában pénteken mintegy kéts^^z gerilla vá­ratlanul elfogulta San Pablo városát. A rendőrökkel való összecsapásban egy rendőrt megöltek, négyet pedig meg­sebesítettek. A gerillák népgyűlést hív­tak össze a város főterére, és beszédeikben megbélyegez­ték a kormány politikáját. Végül különböző közhivata­lokból összeszedtek 27 000 dollárnak megfelelő kész­pénzt, majd hat túszt ma­gukkal víve, teherautókon távoztak. A bogotai rendőrség ké­sőbb jelentette, hogy egyik különítménye San Pablo kör­nyékén, a várostól 560 kilo­méterre északra, heves harc­ba bonyolódott a nemzeti felszabadító hadsereg néven ismert gerillacsoport egyik osztagával. Az összecsapás­nak állítólag már öt újabb áldozata van, de a hiányos távközlési lehetőségek miatt még nem tudni, mi lett az ütközet kimenetele. (MTI) Primőrok a télben A tél ugyan enyhe, de hogy is gondolhatnánk ilyenkor a kertekben termő sok tavaszi finomságra, a zöldpaprikára, az üde salátára, a zamatos hónapos retekre! A primőröket csak gondosan védett üvegházakban, fóliasátrak­ban nevelhetjük ilyenkor, úgy, ahogyan azt Szécsényben, a II. Rákóczi Ferenc Tsz kertészetében teszik. Az „örök ta­vasz „birodalmában hetenként szedik a fejes salátát — szál­lítják az igényes vásárlókhoz Négy holdon gazdálkodnak a szécsényi kertészek. Hat fólia­sátrukban összesen 1200 négyszögöl területen és még 80 da­rab hollandágyban. Üveg alatt fejlődik a karalábé, kelká­poszta, s a többi keresett primőráru. Nótás János, Skoda Lajos és Tóth Pál naphosszat a kis parcellákon serénykedik Már a jövőre is gondolni kell. A mostani trágyázás későbbi palánták melegágyának alapja. Igen gondosan, alaposan kell a kerlészbrigádnak végezni a munkát 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom