Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Hanoi közelében bombáztak az amerikaiak összeesküvés Washington és Pektne között? — Nixon magatartása a képmuialás teteje A saigoni amerikai katonai parancsnokság csütörtökön bejelentette, hogy amerikai repülőgépek idei, második légi­támadásukat hajtották végre a VDK területe ellen. Amerikai vadászgépek egy állítólagos radar légvédelmi állást támadtak Hanoi közvetlen közelében, mindössze há­rom percnyi repülési távolságra a VDK fővárosától. Több mint egy éve nem közelítették meg amerikai gépek eny- nyire Hanoit — fűzte hozzá a szóvivő. A szovjet fegyveres erők lapjának, a Krasznaja Zvez- dának az a véleménye, hogy Nixon elnök csak azért' újítot­ta fel a VDK szőnyegbombá- záeát, mert megszerezte hoz­zá Peking hallgatólagos bele­egyezését. A kommentátor ezzel össze­függésben az amerikai sajtót idézi: A Washington Evening Star például egyértelműen bebizo­nyítja Washington és Peking érdekközösségét. Idézzük: „Kí­na — tudatosan, vagy pedig akarva, nem akarva — a Viet­namban hadat viselő ameri­kaiakkal van, azok szövetsé­gese lett. Ma már világos, hogy Vietnamban szabad kezet kaptunk”. A New York Post szerint Csou En-laj a Nixon-féle láto­gatás lefújására utaló egyetlen célzással leállíthatta volna Észak-Vietnam bombázását. Csou En-laj nyilvánvalóan előre tudott ezekről a táma­dásokról. Mialatt szövetségese egén az amerikai repülőgépek motorjai dübörögtek, Peking bejelentette, hogy a Nixon- látogatást előkészítő csoport a kitűzött időben utazik a Kínai fővárosba. Csütörtökön délelőtt Párizs­ban összeült a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 139. ülése. Az ülés megkezdé­se előtt a VDK és a DIFK képviselői rövid nyilatkozat­ban élesen bírálták Nixom ja­nuár 2-i sajtóértekezletén tett kijelentéseit. Rámutattak, hogy az ame­Csou En-laj és Haig megbeszélése Csou En-laj, a kínai ál­lamtanács elnöke fogadta a Haig tábornok vezette ameri­kai küldöttséget, amely Ni­xon elnök február 21-én kez­dődő kínai látogatását készíti elő Fekingben — jelenti a Reuter-iroda az Űj Kínát idéz­ve. A jelentés szerint Csou En-laj és Haig tábornok, az amerikai elnök nemzetbizton­sági tanácsadójának helyette­se megbeszélést folytatott. Az amerikai küldöttség csü­törtökön felkeresett Pekingbe több olyan helyet, ahová a program szerint Nixon is el fog látogatni. Megtekintették többek között a régi nevére most visszakeresztelt 2. szá­mú orvosi klinikát (a „kultu­rális forradalom” éveiben: an- tiimperialista kórház) ahol szükség esetén felkészülnek az elnök, vagy kíséretének egyes tagjai gyógykezelésére. (MTI) rikai elnök eddig még soha­sem beszélt az amerikai csa­patok teljes kivonásának vég­leges időpontjáról. (Nixon em­lített sajtóértekezletén azt ál­lította, hogy a csapatok teljes kivonásának végső időpontja „a párizsi tárgyalásokon már többször szóba került, de az észak-vietnami fél, teljes mér­tékben elutasította annak megvitatását”.) Nguyen Van Tien, a DIFK képviselője kijelentette: „Ha­tározottan állíthatom, hogy a párizsi értekezlet megkezdése óta — már három éve tart a konferencia — az amerikai kormány még soha nem java­solt konkrét időpontot had­erőinek visszavonására”. Xuan Thuy, a VDK ,képvi­selője hangsúlyozta, * hogy Nixon január 2-i sajtóértekez­lete „a képmutatás mintaké­pe”. Hozzáfűzte, Nixon az úgynevezett hadifogolykérést Thieu dél-vietnami minisz­terelnök támogatására akarja felhasználni, nem pedig arra, hogy kivonja az amerikai csapatokat Vietnamból. (MTI) Újabb tárgyalás lesz Rawalpindiben Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni elnök szülővárosá­ban, Larkanaban fogadta a tudósítókat, akiknek elmon­dotta, hogy pénteken visz- szatér Rawalpindibe és még egyszer tárgyal' Rahman sejk­kel, a független Bangla Desh megválasztott elnökével. So­kat sejtető szavakat mondott arról, hogy folytatni akarja vele a párbeszédet és Rahman sejk hamarosan „elmondja majd a világnak, hogyan vé­lekedik az egész helyzetről”. Ami országának belső hely­zetét illeti, az elnök határo­zottan leszögezte, hogy to­vábbi államosításokat jelen­leg nem kezdeményez. Nyi­latkozatával egybehangzóan Haszan pénzügyminiszter is cáfolta azokat a szerdai hír- ügynökségi jelentéseket, ame­lyek szerint a pakisztáni kor­mány átvette az ellenőrzést a pénz- és biztosító intézetek fölött. Az ország külső helyzetét illetően Bhutto kijelentette, hogy kész a párbeszédre In­diával és szerinte Kelet-Pa- kisztán (azaz Bangla Desh) népe még mindig vonzódik az egységes Pakisztán eszmé­jéhez. (MTI) Több párt felelős az olasz kormányválságért A január 18-i parlamenti választási taktikája és politi­nyitáskor bekövetkező olasz kai irányvonala teljes mérték­kormányválság egyre inkább ben összhangban volt azzal a elkerülhetetlennek látszik. Mi- politikával, amelyet a párt a után a republikánusok már legutóbbi két esztendőben kö- napokkal előbb közölték, hogy vetett. (Egységes fellépés a január 18-án kilépnek a baloldali erőkkel) kormánytöbbségből, Colombo ^ Qgzp tőtitkán. hangsú- mmiszterelnokkel folytatott lyozta, hogy a kormányválsá- eszme cseréje után, a szociál- gért a koalíció több pártja "a demokrata part főtitkára is felelős. Hangoztatta, hogy a kijelentette: amennyiben a problémák között legsúlyosabb republikánusok kilépnék, a a válásá törvény> metve a vá_ szociáldemokrata párt is így lásellenes népszavazás kérdé- tesz. Ez automatikusan azt ^ jelenti, hogy a kormánynak le A Valist* pán a parla- keU mondania. Sok függ ép- menti ülésszak megnyitása f01 ezért c?loml^ és Da Mal- el5tt konkrét programjavasla­ta republikánus főtitkár meg- tot terjeszt a keresztényde- beszelesétol, amelyre pente- mokrata párt és a másik két ken kerül sor. A miniszterei nőknek a kormánypártok ve zetőivel folytatott megbeszélé­sei a jelenlegi kormány fenn­tartását célozták. A kormány- válság nagyon nehezen tenné elkerülhetővé azt, hogy meg­rendezzék a válásellenes nép­szavazást. Az Olasz Szocialista Párt vezetősége szerdán este össze­ült, hogy megtárgyalja a párt­nak az elnökválasztás utáni kormányválságban követendő magatartását. Mancini főtitkár tartott beszámolót. Beszámoló­jában a .főtitkár hangsúlyozta, hogy a szocialista párt elnök­kormánypárt elé. ennek alap­ján hajlandó a középbal koalí ció fenntartására. (MTI) Kedve%öen alakulnak as európai biztonság feltételei (Folytatás az 1. oldalról) világ biztonságához — zárta beszédét Kállai Gyula. A bizottság ezután meghall­gatta Garai Róbert beszámo­lóját az európai népek köz­gyűlésének előkészületeiről, megvitatta és elfogadta az 1972. január 11—13. között Brüsszelben, a közgyűlés elő­készítésével foglalkozó érte­kezleten képviselendő magyar álláspontot. A beszámolókat felszólalá­sok követték. Dr. BartHa Ti. bor református püspök a Bé- ke-világtanács európai bizott­ságának közelmúltban tartott oslói, a kontinens biztonságá­val foglalkozó üléséről tájé­koztatta a tanácskozás rész­vevőit. Pethő Tibor újságíró, az Országos Béketanács alel- nöke a leszerelésről tanács­kozó nemzetközi társadalmi bizottság moszkvai üléséről, illetve a februárban megtar­tandó vietnami szolidaritási világkonferencia előkészüle­teiről számolt be. Dr. Bognár József akadémi­kus a különböző országokban működő békeintézetekkel való együttműködésről, valamint a kelet-nyugati párbeszéd gaz­dasági vonatkozásairól be­szélt; Simon Petemé, az Egyesült Izzó szocialista bri­gádvezetője pedig arról a po­litikai tevékenységről számolt be, amelyet munkahelyén vé­geznek a béke és biztonság kérdéseivel kapcsolatban. A tanácskozáson végezetül négytagú delegációt jelöltek ki, amely a magyar nemzeti bizottság képviseletében részt vesz az európai társadalom küldötteinek január 11—13. között Brüsszelben tartandó konzultatív értekezletén. A küldöttség vezetője dr. Bartha Tibor református püspök, tag­jai: Duschek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Perényi lm. re, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora és Garai Ró­bert, a bizottság titkára. Az ülés Kállai Gyula zár­szavával ért véget. (MTI) NÓGRAD — 1972. január 7., péntek 1 Több, első hallásra meglepő­nek tetsző hír érkezett az utóbbi napokban Pakisztán­ból. Zulfikar Ali Bhutto, az ország Jahja Khant felváltó elnöke államosításokat jelen­tett be, felfüggesztett állásá­ból számos, még pakisztáni szemszögből is reakciós kato­natisztet és más közjogi funkcionáriust, majd egy gyű­lésen nagy ünneplés közepette bejelentette: feltételek nél­kül szabadon bocsátja Mudzsi- bur Rahman sejket, a kelet- bengállai Avami Liga vezető­jét, Bangla Desh Népi Köz­társaság első számú emberét. A világsajtó természetesen feltűnő módon tálalta és tár­gyalta a Bhutto-rezsim intéz­kedéseit. Sok kommentátor vélte és véli úgy, hogy az elnök cselekedetei a hindusz- táni megbékélést szolgálják. Ami a dolog felszínét illeti, talán igazuk is van az elem­zőknek. Mielőtt azonban mi is egyetértenénk velük, nézzünk meg két, a dolgok lényegét érintő tényt. Az egyik: Zul­fikar Ali Bhutto személye, a másik pedig az a helyzet, ami a két országrész, Nyugat- és Kelet-Pakisztán viszonyában kialakult a legutóbbi idők­ben. Bhuttót illetően nem lehet­nek illúzióink. Jahja Khan elődje, az ugyancsak katonai módszerekkel kormányzó Ajub Khan annak idején börtönbe vetette, mert pártja, az úgy­nevezett Pakisztáni Néppárt, közvetlenül veszélyeztette az ország biztonságát. Félreértés ne essék: nem a mi fogalma­ink szerint értelmezhető bal­oldali forradalmi célkitűzése­Abderramahmane Cherei kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető és Domokos Má­tyás, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője magyar—algériai kereskedelmi megállapodást írt alá Santo biztosítékokat kiuán A kaliforniai San GLemente- be érkezett Szato Eiszaku ja­pán miniszterelnök csütörtö­kön magyar idő szerint 22 óra 15 perckor kezdte meg tár­gyalásait Nixon amerikai el­nökkel. A Fehér Ház helyettes szó­vivője, Gerald Warren szerint megvitatják a két ország jö­vendő Kína-politikáját, a taj­vani kérdést, valamint a két országot érintő kérdéseket. Japán körök szerint Szato „biztosítékokat” kíván Nixon- tól arra vonatkozólag, hogy az Egyesült Államok a Kínával szemben folytatott politika bármilyen esetleges változá­sát megelőzően szoros kapcso­latot létesít Tokióval. Ennek megkönnyítése érdekében Sza­to előreláthatólag „forró drót” létesítését javasolja majd. A japán delegációhoz közel­álló körök szerint a japán kormányfő nagymértékben ér­dekelt abban, hogy minél ko­rábbi időpontra tűzzék ki Oki­nawa visszaadását. Ugyan­ilyen fontosnak tartja Szato, hogy Nixon nyilatkozzék vagy legalábbis ígéretet tegyen az összes amerikai atomfegyve­rek Okinawáról való teljes el­távolításáról. (MTI) Élénkülő gerillatevckenysétv Jordániában és Izraelben Arafat, a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet elnöke Tuniszban kijelentette: azért rövidítette le algériai látoga­tását, mert értesüléseket ka" oott arról, hogy „bizonyos fejlemények vannak folyamat­ban a Jordániái hatóságok és a Jordániái hadsereg sorai­ban”. Arafat nem részletezte miről van szó- Elmondotta viszont, hogy „a Palesztinái forradalom Jordániát tekinti az ellenállás természetes bá­zisának, s eltökélt szándéka, hogy minden eszközt felhasz­nál a visszatérés érdekében”. Több napja robbanak a Palesztinái gerillák által tele" pített bombák Tel Avivban és Izrael legkülönbözőbb te­lepülésein. Állón miniszterelnök-he­lyettes haifai egyetemisták előtt kijelentette: a robbaná­sokat „a terroristák” emlékez­tetőül szánták arra, hogy még léteznek. Damaszkuszban a Paleszti­nái fegyveres erők főparancs­noksága közölte, a PFSZ ge­rillái helyezték el és robban­tották föl szerdán két izraeli településen á kisebb sérülése­ket és anyagi károkait okozó szerkezeteket. (MTI) Továbbra is mennek a vadászbombázók Az Egyesült Államok foly­tatja a Phantom típusú va­dászbombázók szállítását Izra­elnek, még akkor is, ha a kö­zel-keleti „erőegyensúly” nem billent át Egyiptom javára —1 jelentette ki Rogers amerikai külügyminiszter az ABC tele­víziótársaságnak adott inter­jújában. (Reuter) Bhutto és két követett Bhutto és pártja, hanem inkább az álbaloldali, anarchizmussal rokon elveket vallott. Ami nem sikerült Ajub Kivannak, az sikerült Jahja Khannak: börtönből történő szabadulása után ma­gához édesgette a Peking felé is szívesen kacsingató Bhut­tót. A szelídítés annyira sike­rült, hogy a mostani elnök, annak idején a legvadabb el­lensége volt, az autonómiát és parlamenti kormányzást köve­telő Avami Ligának, s ezzel tulajdonképpen kiárusította mind Kelet-Paklsztán elnyo­mott tömegeinek, mind pedig Nyugat-Pakisztán dolgozóinak érdekeit. Ha a személy egyéni tulaj­donságaiban nem találhatjuk meg cselekedeteinek rugóit, nyilván a körülményekben kell azokat keresnünk. Mint ismeretes: az egységes Pa­kisztán, mint olyan, már ténylegesen megszűnt. Bhutto viszont még ma is ragaszko­dik ehhez a hovatovább fixa ideához. Kissé illúziókat ker­get. amikor magához próbálja édesgetni a Bangla Desh Népi Köztársaság tömegeit. S mert ez a régi módszerekkel még álom sem lehet, Bhuttónak újakat kellett keresnie. Ezek­nek a lényege nagyon is két­irányú : egyrészt gesztusokat gyakorol a nemzeti burzsoázia bizonyos rétegei és a tekinté­lyes létszámú kispolgárság fe­lé, másrészt a megbékélés húrjait pengetve udvarolni próbál annak a népnek, ame­szándékai lyiket nem is olyan régen még — az ő jóváhagyásával is — gyarmati sorban akart tartani a katonai kormányzat. Áttételesen szólva: simogatni akar most azzal a kézzel, amelyikről alighogy letörölte a kelet-bengáliaiak vérét. Ebben a sokak által de­mokratikusnak kikiáltott pa­kisztáni fordulatban egyet vi­lágosan kell látni: Bhutto nem azért lépett „egyet balra”, mert ő ilyen ember. Se nem azért, mert valaha is kárhoz­tatta volna elődje politikáját, hanem, mert a körülmények, az indiai—pakisztáni háború következtében kialakult hely­zet erre kényszerítették. Ha­sonlóképpen kényszerítőén ha­tottak rá a beígért, de elma­radt garanciák is. Amikor a nemzetközi imperializmus kár­tyakeverői kifejlesztették, majd kirobbantották a hin- dusztáni konfliktust, majd. hogy nem dédelgették Jahja Khan rezsimjét. Terveikben úgy szerepelt, mint India megfőj tója, aki arra rendelte­tett, hogy tevékenységével megbontsa a fejlődő ország­óriás egységét. Sajnos, azzal, hogy Rawalpindi mellé állt, Peking is segített a baj keve­résben. Mikor azonban már dúlt a háború, tulajdonkép­pen meghátrált Washington és a kínai vezetés is, mivel tudták: ha a szavaknál is többet tesznek, illetve túlha­ladják a fenyegető flottafel­vonulást, próbára teszik a szovjet—indiai szerződést. S ezt nem merték megkockáz­tatni. Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök-asszony Bhutto intézkedéseiről szólva azt mondta: az elnök teljesítette a teljes megbékéléshez vezető út első feltételét. Rahman sejk ugyanis ma már — még ha furcsán hangzik is — nem csupán egy politikus, hanem a kelet-bengáliai nép akaratának kifejezője. Ez a nép viszont már nem elégszik meg a ko­rábban követelt autonómiával, végleg fel akarja számolni a gyarmati sorsot, vagyis füg­getlen államban akar élni. A Bangla Desh Népi Köztársa­ság léte tény. S a békés ren­dezés második feltételét akkor teljesíti Pakisztán elnöke, ha elismeri ezt az új államot. Azt persze nem lehet megjó­solni: hajlandó lesz-e erre? Már csak azért sem, mert mint arra már rámutattunk, reformjai és politikai enged­ményei sem valamilyen haladó programban gyökereznek, ha­nem a helyzet kényszerítette ki őket. És végül: mi várható ebben a ritka bonyolult ügyben? Az kétségtelen, hogy az indiai csapatok csak addig marad­nak Bangla Desh területén, amíg jelenlétükre feltétlenül szükség van. Ha valaki meg­gyorsíthatja a kivonulást és a kelet-bengáliai nép sebednek) gyógyulását, az leginkább Zul­fikar Ali Bhutto lehet. Ám, hogy eljut-e az új állam füg­getlenségének és szuverenitá­sának elismeréséig, azt majd csak a jövő dönti el. Szolnoki István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom