Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

ialsr^üri.4ii ftívenívfts Megérkeztek besztercebányai vendégeink Látogatás as öblösüveg gyárban és a koh ászati üzemekben Modern györ Balassagyarmaton Épfikoznek ée termetnek A Salgótarján várossá nyil­vánítása 50. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségso­rozatra megérkezett a beszter­cebányai párt- és tanácsi kül­döttség. Besztercebánya és Salgótar­ján immár négy éve szoros kapcsolatot tart, ennek jegyé­ben jöttek szlovák barátaink Nógrád megye székhelyére, hogy velünk együtt ünnepel­jenek. A kedves vendégeket a határállomáson fogadta és üd­vözölte dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács el­nöke és Palócz Imre, a városi pártbizottság titkára. De ott voltak a vendégfogadáson más szervek vezetői is. A besztercebányai küldött­ség vezetője Ing. Koloman Viglassky, a besztercebányai járási pártbizottság titkára. A küldöttség tagjai: Jozef Mikus, a Besztercebányai városi Ta­nács elnöke, a járási pártbi­zottság tagja, Jozef Lovász, a besztercebányai városi párt- szervezet elnöke, Ing. Zoltán Kramec, a Slovenszka Lupca Erdészeti Vállalat igazgatója, a Csehszlovák Szakszerveze­tek Központja Elnökségének tagja. Üdvözlő szavak és a virág­csokrok átnyújtása után szlo­vák barátaink, a városi tanács és a pártbizottság vezetőinek kíséretében ellátogattak az öb­lösüveggyárba. A nagy múltú, és külföldön is méltán híres gyár igazgatója Varga Gyula, es Vonsik László, a pártbi­zottság titkára, valamint a gyár más vezetői már a kapu­ban fogadták a küldöttséget. Köszöntőt Varga Gyula mon­dott, meleg szavakkal méltat­va azt a barátságot, amely Besztercebányához fűzi Salgó­tarjánt. Beszélt arról is: amellett, hogy a gyár termé­kei Csehszlovákiába is eljut­nak, az öblösüveggyár kol­lektívája szoros kapcsolatot tart csehszlovák üveggyárak, kai. Ismertette az üzem múlt­ját, beszélt történetéről, vala­mint arról a nagy fejlődés­ről, amelyet az utóbbi évek­ben tett meg. A nyolcvanéves gyár csak korára nézve régi. Dolgozóinak életkora és mun­kakedve fiatal. Vonsik László, az öblösr üveggyár kommunistáinak munkájáról, a szakszervezet és a KISZ tevékenységéről beszélt. Koloman Viglassky köszönte meg az üdvözlő sza­vakat és egyúttal átadta a besztercebányai pártbizottság és tanács üdvözletét. Ezután gyárlátogatás következett. Vendégeink nagy érdeklődés­sel tekintették meg az öblös- üveggyár üzemeit, beszélget­tek a munkásokkal- gyönyör­Színvonalas fotókiállítás nyílt a József Attila Művelő­dési Központ üvegcsarnoká­ban, amelynek ötven képe a mai magyar fotóművészet tíz legnevesebb reprezentánsát mutatja be. Ez a bemutatko­zás bizonyos szempontból rendhagyó, ugyanis a látoga­tók egyidejűleg kérdőívet is kapnak, amelynek kitöltésére a Magyar Fotóművészek Szö­vetsége kéri fel a fotóművé­szet kedvelőit. A kezdeménye­zést, amelyre Salgótarjánban ködtek a sok-sok szép ter­mékben. A delegációt ezt követően a városi tanácson fogadta dr. Tóth István, a városi tanács elnöke, aki tájékoztatót adott Salgótarján munkás hétköz­napjairól, valamint a jelen és a jövő feladatairól, terveiről. Vendégeink ezután városnéző sétára indultak. Találkoztak a Gagarin iskola diákjaival és virágot helyeztek el a felsza. badulási emlékműnél. A kemerovói küldöttség is tovább folytatta salgótarjáni programját. Szovjet barátaink délelőtt a kohászati üzemek­be látogattak és ismerkedtek a gyár életével, majd város­néző séta után a délutánt a Nógrádi Szénbányák Vállalat­nál töltötték, ahol a küldött­séget fogadta Pothcrrnik Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a szénbá­nyák igazgatója. 600 kérdőívet bocsátottak ki, az indokolja, hogy korunkban szinte napról napra nő a fotó társadalmi szerepe, jelentősé­ge és hatóköre. Ennek pon­tos felmérésére vállalkozott a szövetség. Kezdeményezésük helyi, salgótarjáni szempont­ból is fontos, ezért ezúttal is felkérjük a kiállítás látoga­tóit, hogy kérdőívükön segít­sék, támogassák a közvéle­mény-kutatást és a szocioló­giai felmérés eredményességét. Nem könnyű dolog megva­lósítani. A Magyar Kábel Mű­vek szabadvezeték gyára Ba­lassagyarmaton még csak 50 százalékát költötte el annak a 320 millió forintnak, amelyet az új gyár teljes felépítésére szántak. Alig hogy kiemelke­dett a főidből az első épület, máris telepítették bele a fel­dolgozó gépeket, berendezése­ket, amelyeket nem sokkal később, avatott kezek vettek gondozásba. (kérés és felelet S, hogy jól, azt az 1970. évi, majdnem 127 millió forintos termelés mutatja. Tavaly is­mét léptek egyet előre a meg­kezdett úton. A vezérigazgató­ság csak a terv teljesítését kérte a kollektívától. A gyar­mati munkások és vezetők a feleletet 206,5 millió forint értékű termelésben adták meg. Ez az eredmény két dolgot mindenesetre érzékeltet: szük­ség van az itt gyártott termé­kekre, ugyanakkor biztosan lehet építeni a kollektíva ígé­retére. Talán ezért döntött úgy a vezérigazgatóság, hogy meg kell gyorsítani a gyár építését, mielőbb termelésbe kell állítani a költséges be­ruházást. Az építkezéssel egyidejűleg oldják meg a gépek telepítését is. A gépeket részben itthon szerzik be, részben Olaszor­szágból, a Német Demokrati­kus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból vá­sárolják. A nagy gépeken kí­vül egyéb, a nehéz fizikai munkát könnyítő és a korsze­rű berendezéseket kiszolgáló­kat is beszereznek. A gyár teljes felépítését és üzembe állítását erre a tervidőszakra tervezik. Ahogy épületekben és gé­pekben gyarapodnak, úgy nő az előállított termékek meny- nyisége és értéke. Az elképze­lések szerint 1972-ben 222, 1973-ban 467, 1974-ben 561, 1975-ben pedig 622 millió fo­rint értékű áru gördül ki majd a gyárból. Ez megfelel a Salgótarjáni Kohászati Üzemek jelenlegi éves terme­lési értéke egyharmadának, ötször több mint az Ipoly Bútorgyár ez évi terve. Ami igen perdöntő: a ter­melés növelésének 84 százalé­kát termelékenységből, a töb­bit létszámnövelésből biztosít­ják. Vagyis ezt a nagy terme­lési értéket 350 dolgozó terem­ti elő, akikből 120-an műszaki, adminisztratív és kisegítő ál­lományban tevékenykednek majd. A jelenlegi létszám 222 fő. Mivel az új gépek, beren­dezések kezelése, az anyag is­merete a jelenleginél nagyobb szakmai képzettséget kíván, a munkások szakmai tudásának növelésére másfél éves átkép­zőé tanfolyamot szerveznek, amelynek sikeres elvégzése után a résztvevők kábelszak­munkásokká lépnek elő. Üeztöndíjjal A szakmai utánpótlást az ösztöndíjrendszer segítségével kívánják megoldani. Jelenleg ketten tanulnak Budapesten a villamosmérnöki, ketten a gé­pészmérnöki karon, egy dolgo­zó Miskolcon a Nehézipari Egyetemen ismerkedik a ko­hászmérnöki tudományokkal, ketten a Kandó Kálmán Mű­szála Főiskolán, ugyancsak ketten a dunaújvárosi Ko'nó- és Fémipari Főiskolán szerez­nek magas fokú szakmai ké­pesítést. Három dolgozót is­koláztak be a közgazdasági technikum ipari-kereskedelmi tagozatára, ketten a pénzügyi tervezésben szereznek felsőbb ismeretet. Kilenc dolgozó jár a munka mellett egyetemre, főiskolára és középiskolába, 34-en vesznek részt a közép­szintű vezetők részére szer­vezett 12 hónapos továbbkép­ző tanfolyamon. Lakás a dolgozóknak A vállalat vezetősége szá­mos formában gondoskodik a dolgozókról. A többi között a szociális ellátottság az adott viszonyokhoz képest megfele­lő. Az első létesítmények kö­zött adták át a 120 személyes szociális épületet, amelyben megfelelő fürdők és öltözők vannak. A végleges szociális zésre kerülő „Szakma ifjú mestere” verseny iránt a pásztói szerszám- és készü­lékgyárban. Az utóbbi évek­ben sok értékes díjat és he­lyezést nyertek az országos vetélkedőn a pásztói fiata­lok, érthető, ha ebben az év­Tiaennyolc éve építi Salgó­tarjánt Tóth István kőműves szocialista brigádja. Ott vol­tak már akkor, amikor a me­gyei tanács környékét alakí­tották. Húzták a falakat a hegyoldalon, ott voltak min­den. jelentősebb épület átadá­sánál. Tóth István mondja: — Az asszonnyal sétáltam a napok­ban az utcán. Mutogattam mi mindent csináltunk mi itt a fiúkkal. Legbüszkébb a Pécs- kő Üzletházra voltam. Igazi művészi munka volt. Aztán elkezdtük az Arany János ut­cát. Itt akart az asszony is választani magának egy szép lakást. De mi pásztóiak va­gyunk, ott születtünk, ott is akarunk maradni. A kislá­nyom is velünk jött — az idén fejezi be az általános iskolát létesítmények az új Irodaház­ban nyernek elhelyezést a konyhával, az ebédlővel és az orvosi rendelővel együtt. Igyekeznek minden módon segíteni a dolgozók lakásgond­jainak megoldását. 1970-ben öt dolgozót segítettek OTP- öröklakáshoz, akik közül ket­ten fizikai munkások. Részük­re a vállalat személy énként 183 ezer forint kamatmentes hitelt adott. Ez a segítség az elmúlt évben tovább fokozó­dott. Nyolcán jutottak lakás­hoz, köztük öt fizikai dolgozó. F.lőbbieken kívül egy dolgozó családi ház építését 25 ezer forint kamatmentes hitellel támogatták. Gyakorta pana­szolták a munkások, hogv nem tudják gyermeküket az óvodában elhelvezni. E tekin­tetben sem volt szűkmarkú a vállalat vezetése. Az óvodai férőhelyek bővítéséhez egy­millió-nyolcszázezer forinttal járult hozzá. Ennek ellenében a városi tanács 30 szülő gyer­mekének biztosított óvodai el­helyezést. Megoldották a nőle két műszakban való foglal­koztatását. két év alatt 14-en részesültek külföldi utazás­ban. hbey csak a jelentősebb eredményekről szóljunk. Két év nem nagv idő. Az, eredményekre alapozva, a meen öveked ett követelmé­nyekhez igazítva gyorsítják meg lénteiket a gyár vezetői és dolgozói, hogy mielőbb visszaadlak a közösségnek azt a 320 milliót, amibe ez az új korszerű, a kor igényeit min­den tekintetben kielégítő gyár kerüL V. K. gyent , vallani. A rövidesen sorra kerülő háziversenyek­re eddig huszonkét fiatal szakmunkás nevezett, köz­tük kilenc lakatos, nyolc esztergályos és öt marós. A vetélkedő legjobbjai minden bizonnyal tovább öregbítik majd a pásztói gyár jó hír­nevét az országban. — ő már biztosan ezekben a gyönyörű lakásokban fog lak­ni. A brigád átlagéletkora 28 év. Valamennyien fiatalok. Kilenc kőműves szakmunkás és négy segédmunkás húzza a falakat. Nem volt még pa­nasz a munkájukra, pedig éj­jel is dolgoznak, ebben a nagy hidegben is. — Egyszer történt — most jutott csak eszembe — mond­ja Tóth István. Sokat dol­goztunk. Az egyik fiú elbá­mult. Gondoltuk, megviccel­jük. A darus odasompolygott az emelőkapoccsal, aztán há­tulról beleakasztottuk a ka­bátjába a csigát. A darusfiú megemelte a srácot ruhástól. Azóta is mondjuk, dolgozzál, nehogy úgy járj mint a cere- di fiú. Kevés olyan jól összeforrott, egysé­ges brigád dolgozik a városban, mint a ZIM salgótarjáni gyárának József Attila Szocialista Brigádja. A brigád 15 tagja szinte testvéries kapcsolatot tart egymással. Nem is csoda, hiszen 12 esztendeje együtt vannak. Mindenki, aki csak egyszer is járt a megyei József Attila Művelődési Központban, megcsodálhatta a bejárati résznél a József Attila-plakettet. De azt kevesen tudják, hogy a szép pla­kett a brigád munkája. — Sürgős munka volt. Mivel a szák- mához közel áll, bennünket kértek meg, vállaljuk el a plakett elkészíté­sét — meséli Pintér György brigád­vezető. — Természetesen azonnal rá­álltunk, hiszen a névadónkról és a városról volt szó. 128 órát dolgoztait vele. Megérte. A plakettel remekeltek. Ezek után már természetes, hogy amikor a Radnóti- szobor kis makettjeinek elkészítéséről volt szó, szintén a brigádhoz fordul­tak. Űjabb 90 órájukba került, de szí­vesen csinálták, örömmel szobrász­kod tak. Ez utóbbi munkához kapcsolódik a brigád egyik legszebb élménye. — Egy napon Kő Pál szobrászmű­vész, a József Attila-dombormű alko­tója keresett meg bennünket telefonon — mondja Galló Miklós. — Szeretne velünk megismerkedni, találkozzunk délután. Ez bizony bajos tesz, válaszol­ná 2J „éremgyűjtő99 tűit, mert mi már eligérkeztünk a So­moskőújfalui öregek napközijéhez, ke­rítést festeni. Semmi baj, vágta rá a szobrász, majd ő is kijön velünk. így aztan nagyszerű napot töltöttünk vele és a feleségével. Még ebédet is főz­tünk vendégeink tiszteletére. A 12 esztendő alatt valóságos „éremgyűjtő” mozgalomba fogott a brigád. A jelvényeket, okleveleket, plaketteket a mintaműhely irodájának falán helyezik el. Az iroda falfelülete azonban már régen kicsinek bizonyul. A József Attila brigád háromszor nyer­te el az aranykoszorús jelvényt, egy­szer a Vállalat Kiváló Brigádja elis­merést, tavaly pedig a Szakma Kiváló Brigádja feltételeit teljesítették. ' Ez­után már csak a legmagasabb elisme­rés, a Népköztársaság Kiváló Brigádja cfm következhet. Bármilyen megmozdulásról van szó, a brigád teljes létszámmal megjelenik. Sőt, hozzák a családot. A brigád tago­kon keresztül jó barátnők lettek a fe­leségek is. Együtt mennek minden év­ben a „hagyományos” nagy kirándu­lásokra. közösen járnak moziba, a színházba, bí; létük van. Az idei évre szóló tervek között sok új vonás szexepei. Közösen elolvassák például egy mai író könyvét, majd meghívják maguk közé az írót Amo­lyan szűk körű író-olvasó találkozó lenne ez. Szeretnék felvenni a kapcso­latot egy kemerovói szocialista bri­gáddal, hogy a munkamód,szerekről, a brigádmozgalomról kicseréljék tapasz­talataikat. Ebben sokat segíthet a bri­gád patronálója, Havas Péter, az MSZMP megyei bizottságának titkára. — Miben van hát a brigád ereje? — Bármi gondja van a gyárnak, hozzánk bizalommal fordulhat. Min­dig ott segítünk, ahol épp szorul a „kapca”. Ebben az erőnk — adja meg a választ a brigádvezető. A József Attila Szocialista Brigád éremgyűjteménye ma új darabbal gya­rapodik. Nagyszerű munkájáért a bri­gád Salgótarján város emlékplakettjét veszi át a város fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából rendezett em­lékünnepségen. Végül hadd álljon itt a kiváló bri­gád valamennyi tagjának neve: Pintér György brigádvezető, s a tagok: Podos Gyula, Galló Miklós, Téglái Gyula, Lipták János, Menczel Sándpr, Lőr- rincz Imre, Hegyi János, Blazsek Zsolt, ■Szíjgyártó József, Bandur István, Jege- si Ferenc, Galcsik Róbert, Jónás Tibor, Rácz Gyula és Tóth András. Gratulálunk valamennyiüknek! — szendi — Kiállítás kérdőívekkel Háziverseny Pasztán Minden eddiginél nagyobb ben sem szeretnének szé- az érdeklődés az üvegipar­ban évről évre megrende­Az új város építői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom