Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

% Hogyan születik a város? Bizonyára sokan ismerik Romulus és Remus legendáját. Numitor és Amulius vetélkedtek Al­ba Longa város királyi .trónjáért. Amulius csel­lel inagahoz ragadta a hatalmat, Numitort fél­retette és ennek szépséges leányát Vesta-szűz- nek adta, nehogy utódot szülhessen Numitor családjának. Ámde Silviát (így hívták a lányt) Mars isten a folyóparton titokban megszerette és Silvia az álombéli szerelem gyümölcseként ikreket szült: Romulust és Remust. Amulius ha­ragjában Silviát börtöbe vetette, s megparan­csolta, hogy az ikreket dobják a Tiberisbe. A szolgák nem hajtották végre a parancsot, a gyékény-kosarat a folyó hullámaira bízták. Az ár partra sodorta a csecsemőket és egy anya­farkas fölnevelte őket, amíg egy pásztor az ikrekre nem talált. Később a felnőtt testvérek ezen a helyen építették meg Rómát, hogy eny­hítsenek Alba Longa túlnépesedésén. A városok alakulásából általában az efféle legenda, de még inkább a tudatos elem mesz- szemenően hiányzik. A rómaiaknál azonban nem egyedi eset, hogy előre kijelölik az építen­dő város helyét, mint például mostanában ná­lunk Dunaújvárosét vagy Kazincbarcikáét kije­lölték. igaz ugyan, hogy ezek a tudatos épít­kezések is összefüggésben állottak a hadiutak védelmével, a birodalom fenntartásával. Aquin­cum is így épült meg városnak egy légiós tá­bor helyén, s hasonlóképpen jöttek létre váro­sok az arabok katonai táborai mellett. Ámde a városok többségét nem katonai okok hozták létre, helyenként változnak ezek, bár többse gükben a gazdasági okok a meghatározók, s ritkább az, hogy az uralkodók székhelye vagy a templomok, kolostorok adják az okot a város alakulására, amire nagyobbára Kínábgn, Indi­ában, Iránban találni példát. A városok kialakulása többnyire kapcsolat­ban áll a kereskedelemmel és a kézművesipar fejlődésével, később pedig egy-egy falu vagy település várossá fejlődését szinte kizárólag az iparosodás mértéke 'szabja meg. A kereskedel­mi útvonalakon vásárhelyek, illetve vásárterek létesültek, s ezeken a gócpontokon alakultak ki a városok. Másutt a város saját kézműipara mutatott akkora fejlődést, hogy a népesedés­nek, civilizációnak, kulturálódásnak lépést kel­lett tartania vele, ami ismét városok, olykor vá­rosállamok kialakulásához vezetett. A föníciaiak és itáliaiak tengeri kereskedelme hozta létre a népes kikötővárosokat, amelyeknek nyomdokai­ba léptek később a flamand, francia és angol kikötővárosok, bár nagyságban és forgalomban némileg elmaradtak. A tőkés termelés halvány jelentkezése hozta létre az első bányavárosokat. Mégis mi szabja meg, hogy egy helységet ne községnek, falunak, telépnek, hanem városnak nevezzünk, minősítése ennek a követelménynek megfeleljen? Mai elképzeléseink szerint minde­nekelőtt lakosainak lélekszáma, az ipar és ke­reskedelem fejlettsége, a kulturális és a szociá­lis intézmények mennyisége és színvonala, s az a tény. hogy a helység egy bizonyos tájon belül központi szerepet töltsön be társadalmi, gazda­sági és kulturális téren, s végül, hogy hivatalo­san városnak nyilvánítsák, vagyis helyi egységet alkosson az államgépezeten belül. Az iparoso­dás felgyorsulása számos község életében ho­zott létre olyan ütemű fejlődést, amely a vá­rossá minősítést minden tekintetben halasztha­tatlanná tette. Ilyen gyors fejlődésen esett át Salgótarján is a századfordulótól az első világháborút követő esztendőkig. Még a legenda sem hiányzik vá­rossá fejlődésének előtörténetéből. Ügy tartja ez a legenda, hogy a múlt század harmincas éveiben egy Matussek Vincze nevű, pesti aszta­loslegény fedezte föl a vékony termőtalajból kiszivárgó füstöt, amely azután az égés terméké­hez, a szénhez vezette el őt. Eszerint az ő föl­fedezése nyomán indult meg a tudatos kuta­tás, amikor már mérnökök vezetésével keres­ték a föld alatti szénmezőket. Az olcsó energia- forrás vonzotta a gyárakat, vasgyárak, üveggyár települt a salgótarjáni hegyek közé. S a hely­ség gyors ütemű fejlődése megkívánta a vá­rossá nyilvánítást. így nyilvánították ötven évvel ezelőtt, 1922. ja­nuár 27-én várossá Salgótarjánt. Azóta ötven esztendő telt el. Egy ember éle­tében ötven év rendkívül nagy idő, de nem az a város életében. Hiszen hétszáz- és ezeréves magyar város is akad, ahol a városiasodás fo­lyamata ma is tart, s természetesen tartani is fog, amíg emberek élnek és igényeiket apáik igényei fölé fokozzák. De a városiasodásnak az iparosodáson kívül is vannak követelményei. Az anyagi és szellemi kultúrának bizonyos szín­vonalát ma már nem lehet elválasztani egyet­len város definíciójától sem. Egy latin tudós már ezerévekkel ezelőtt is számon kérte a civili­zációt, amelyet kicsit szűkre szabva a csator­názás tényében szabott meg. Igaz, a rómaiak rendkívüli hangsúlyt fektettek arra, hogy a vá­ros el legyen látva folyó vízzel és szennyvízelve­zető csatornákkal, sőt helyenként e csatorna- rendszerből a csodálatos függőkerteket is ön­tözték. A város fiatal, ötvenéves múltját tekintve nincs mit szégyenkeznünk a fejlődés ütemét il­letően. Lakosainak lélekszáma gyors ütemben növe­kedett, ötven év sem kellett hozzá és Salgótar­ján a kisvárosok közül a középvárosok sorába fejlődött. Az ipar és kereskedelem a felszaba­dulás után újabb virágzásnak indult, új gyá­rak, új iparágak honosodtak meg, modern áru­házak épültek. Salgótarján a megye székhelye lett és ez újabb lendületet adott színvonalas kulturális intézmények létrejöttéhez. A város, amely évtizedeken át a munkásmozgalom egyik központja volt, megmutatta, hogy lakossága az osztályharc, a társadalmi élet békésebb viszo­nyai között is nagy tettekre képes, az alkotó munkában is élen tud járni. Elegendő ez utóbbi tíz esztendő, már annyi­szor hangoztatott, de elégszer nem hangsúlyoz­ható eredményeire utalni. A görbe utcák ki­egyenesedtek, számos cselédsorra utaló kolónia­épület helyén emelkednek ma már modern la­kópaloták, toronyházak. A házakba bevezették a vizet, a legtöbb helyre hideget és meleget egyaránt, eljuttatták a távfűtést, a gázt, az Ipoly vizét a legmodernebb csatornarendszerek egyi­ke viszi be a városba, a házakba, üzemekbe, üzletekbe, gyárakba, hivatalokba. Modern mű­velődési ház, szálloda, vendéglátó kombinát, számos új iskola épült, s megkezdték a főis­kola építését is, hogy csak néhányat említsünk a nagy építkezési hullámból. Az épületek közén — alighogy elkészült az új ház vagy középület — nyomban megjelennek a kertészek és fűma­got hintenek, virágágyásokat palántáinak be. Tereink és utcáink szobrokkal, intézményeink festményekkel és egyéb képzőművészeti alko­tásokkal népesülnek be. Épül és egyidejűleg szépül is Salgótarján.­A fiatal város tehát máris számtalan sikerrel és látható eredménnyel rendelkezik, de túlzás lenne őzt mondani, hogy már mindent elértünk, amit akartunk. Van még építenivaló bősége­sen, különösen bennünk, emberekben, a város lakóiban, akik olykor civilizációban alatta ma­radunk a látható építkezéseknek, önmagunk­ban nem építjük olyan magasra és szilárdra a kultúra városát, mint amilyenre ez a Salgó- és a Tarján-patak partjain már eddig is megépült. Mindez azonban ne jelentse azt, hogy ne ün­nepeljünk tiszta szívvel, őszintén, barátaink társaságában. Mert ünnepünkre eljöttek a távoli Szibéria, a testvéri Kemerovo küldöttei ugyanúgy, mint a szomszédos szlovákok, valamint tizenegy magyar város baráti képviselői. Egy rövid korszak ered­ményeit ünnepeljük, s nagyon jó érzés, hogy ebben, a városok életében csakugyan gyer­mekkorban már ennyi említeni, ünnepelni al­kalmas eredményt sikerült összehalmoznunk. Szeretettel köszöntjük mi is fejlődő, szép vá­rosunkat, hasonló szeretettel köszöntjük a város vendégeit és kívánjuk, hogy az elkövetkezendő, újabb ötven esztendő a mostaninál is mara­dandóbb sikerek forrása legyen. Mert az újabb nagy tettek újabb legendákat szülnek és alko­tásra sarkallják az utódokat. Lakos György VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK NOORAD AÍMÍlMP NOGPAD MEGYEI BIZOTTSÁGA A WEC.Vtl TAN ACS LAP; A XXVIII. EVF., 22. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR 27-, CSÜTÖRTÖK Ünnepi díszbe öltözött » város Salgótarján ma ötvenesziendős Jubileumi diHxiinnef*#ég - iSagyttsabátuí Itaugrertteuy Ma ünnepeljük Salgótarján várossá nyilvánításának ötve­nedik évfordulóját. Fél évszá­zad telt el azóta, hogy a mai Kohász Művelődési Központ épületében várossá nyilvání­tották Salgótarján községet. Gyárai, bányászata, ipara már akkor híressé tette a nógrádi medenceben. A városi rangot megkapta Salgótarján, de há­zai, útjai, művelődése, üzletei nem tartottak lépést a fejlő­déssel. Salgótarjánt hamaro­san ügy emlegették az ország­ban mint a „kenyereden” Tarjánt. A mi városunk nem büsz­kélkedhet építészeti emlékek­kel, gazdag kulturális múlttal, műemlékekkel. Bár lakói éjt- napallá téve dolgoztak az acélgyárban, az üveggyárban, a Hirs-gyárban, az üzemek­ben, bányákban, verítékükből mégis csak kolóniákra, ba­rakklakásokra, földbe süppedt házakra futotta. A gyártulaj­donosnak nem volt érdeke, hogy munkásainak emberibb körülményeket teremtsen. A szénbányászat és a vas­ipar jellemezte hosszú időn keresztül Salgótarjánt. Ha ez a város nem is épített emele­tes házakat, színházat, sugár­utakat, nem teremtett parko­kat, szép üzleteket, de munká­sai példát mutattak ország- nak-világnak. Nemcsak a munkában, hanem a harcos kiállásban, a kommunista esz­mék védelmében, a munkás­szolidaritás megteremtésében. Lobogók a házakon Nem véletlenül hívták Sal­gótarjánt kis Moszkvának. A Horthy-korszak közel negyed- százada talán éppen ezért nem sokat tett Salgótarjánért. Ha építkeztek is, az a nagyüze­meknek, a bányák urainak kedvezett, őket szolgálták a kaszinók, és minden, ami jó volt a városban. A mai Salgótarján már nem is hasonlít az ötven év előtti­re. Csak * az egykori képek mutatják, milyen volt a fő­utca, a Rokkant-telep, a vá­sártér. Lebontották a sikátoro­kat, eltűntek a vert falú házak. Az elmúlt tíz évben pedig ro­hamosan fejlődött Nógrád megye székhelye, Európa-hírű toronyházakkal büszkélkedő, modern várossá. Ünnepel ma Salgótarján minden polgára. Az üzemek munkásak a hivatalok, közin­tézmények dolgozói, a diákok Jelképezik ezt a külsőségek is A házakra felkerültek a zász­lók, ott ékeskedik SrVótarján város címe-e és a feliratok: „Köszöntiiik az 50 éves Sal­gótarjánt!” A város címere Nemcsak a főtéren, vagy a városközpontban mutatnak az utcák,. házak ünnepi képét. A város szélétől kezdve egészen a, tóstrandig fellobogózták az épületeket. Kitettek magukért a nagyüzemek, díszítettek az iskolák, felirat fogadja a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont homlokzatán, a ma! díszünnepség színhelyén is az ideérkezőket. Az ünnep nemcsak a mai napra érvényes. Az egész hét a jubileum jegyében telt. Salgótarjánba érkeztek a test­véri Kemerovo küldöttei és tegnap fogadhattuk beszterce­bányai barátainkat. Ma pedig már kora reggeltől érkeznek a vendégek nemcsak Buda­pestről, hanem az ország más nagy városaiból is. Emléktábla leleplezés Tegnap délután fél három­kor emléktáblát lepleztek le a Kohász Művelődési Központ falán. A bensőséges ünnepsé­gen jelen voltak a megyei pártbizottság és tanács, a Sal­gótarjáni városi Tanács és a városi pártbizottság vezetői, a város művelődési központjai­nak igazgatói, a kohászati üzemek gazdasági és pártveze­tői, valamint a gyár lakótele­pének képviselői. A kohászati üzemek fuvos- zenekara Salgótarján város szignálját játszotta. A megem­lékezést Szabó Ferenc, a Ha­zafias Népfront városi titkár;, tartotta. Beszélt arról, hogy 1922. január 27-én, pontosan ötven esztendővel ezelőtt, az acél­gyári Olvasó Egylet nagytermé­ben tartotta meg alakuló ülését Salgótarján rendezeti tanácsú város képviselőtestü­lete. Az, hogy Salgótarján községből Város lett, nem a képviselőtestület érdeme volt. A szén és a vas teremtett itt várost, párosulva az akkori legkorszerűbb közlekedési esz­közzel, a vasúttal. Majd így folytatta: — A kopár dombokon, a bá­nyák és az üzemek melletti területeken munkáslakások, üsztviselőházak, raktárak épültek. A füstölgő salakhá­nyák képe egyet jelentett Sal­gótarjánnal. Hosszú évek tel­tek el így. A felszabadulás után. kezdődött új korszak eb­ben a városban. Az azóta el­telt huszonhét év fejlődése semmihez sem hasonlítható eredményeket hozott, bebizo­nyítva, hogy csak a munkás­hatalom — a dolgozó embe­rek érdekeit képviselő mun­káspárt vezetésé-vei — bizt<>- síthatta Salgótarján lakóinak az emberibb körülményeket. Szemünk előtt alakult és fej­lődött a város. Vele együtt alakultak, formálódtak az emberek is. A szénbányászai helyébe új, modern Iparágak települtek, amelyek napjaink­ban alakítják át Salgótarján termelési életét. Beszédét a következőkkel fejezte be: — Emléktábla-avató ünnep­ségünkön ma Salgótarjánt ün­nepeljük, amelyért annyi ál­dozatot hozott lakossága, bi­zonyítva az alkotó ember, a munkásosztály teremtő erejét. ÜnDepel a város A mai napon délelőtt tíz ódakor kezdődik meg a József Attila Művelődési Központban az együttes ünnepi ülés, me­lyen Jedlicska Gyula, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára kö­szönti a születésnapját ün­neplő várost, este pedig dísz- hangverseny várja a látogató­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom