Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
Az elnök liecsuleíe Induljunk ki abból a lényeges igazságból, bogy a magyar gazdasági életnek nem a termelőszövetkezeti elnök - és a többi választott tsz-vezető - a legfontosabb szereplője. Rangban, hatalomban, tekintélyben az igazgatók és vezérigazgatók, más szervezetbeli elnökök hosz- szú sora előzi meg őket. De ha a gazdasági vezetők megbecsüléséről szólunk, akkor ezt a tsz-elnök esetében feltétlenül külön kell tenni. Nem azért, mert a tsz-elnöki tisztség széles körű társadalmi viták tárgya, és az elnöki jövedelmekhez szívósan élő legendák kötődnek. Ma már elmondhatjuk, hogyha a szövetkezet betartja az érdekvédelmi szervezetek ajánlásait—és tartsa is bel-akkor ez a jövedelem nem páratlan. Nem kevés mostoha adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezet egyébként jó képességű elnöke örülne, ha elérné a havi háromezer forintot. .. A tsz-elnökről azért kell külön beszélni, mert helyzete a népgazdaságban, sőt a társadalomban két szempontból is páratlan. Ezek egyike, hogy a termelőszövetkezeti elnök dicsekedhet ma a legnagyobb önállósággal. Mozgási szabadságát a legközelebbi múltban picikét megnyirbálták ugyan — joggal — bizonyos határozatok és rendeletek, ám döntési joga — a tagságra támaszkodva természetesen — még mindig szélesebb körű, mint egy ipari, vagy hatósági vezetőé. Ha az elnök - háta mögött érezve a tagokat - igazán elhatároz valamit, annak keresztülvitelében legfeljebb gazdasági körülmények akadályozhatják meg, de előírások alig. Ebből ered azonban helyzetének másik páratlan vonása. Ez pedig: a kisiparosokat is beleszámítva, nincs ma hazánkban még egy típusa a vállalkozónak, vagy vezetőnek, aki akkora kockázatot vállalna saját személyes egziszs tenciáját illetően, mint a termelőszövetkezeti elnök. A termelőszövetkezeti demokrácia - titkos szavazással alátámasztva — nem szólam ma már, hanem üdvözítő, vagy sárbataposó valóság. Amennyiben a tagok úgy találják, hogy elnökük felelőtlen elhatározásai csökkentették a dolgozók jövedelmét, megingatták a közös vagyon szilárdságát, akkor menesztik. Az általánosító kifejezés mögött meghúzódhat a leszavazástól az elzavarásíg bármilyen árnyalat. Az pedig, hogy a tagoknak milyen véleményűit lesz a szövetkezet választott vezetőiről, nem csupán előre kalkulálható tényezőktől függ. Egy merész vállalkozás közben, vagy után, oz .icíőjáiás szeszélye, a hitelpolitika változása, sőt c partnerek „betartása" is csődöt okozhat. Csupa olyan tényező, amivel előre számolni nsm lehet. A merész elnök - és vezetőség — tehát bizonytalansági tényezőknek szolgáltatja ki sorsát. Aki viszont nem vállal kockázatot, behúzódik a hétköznapi szürkeség falai közé, előbb- utóbb az is megbukik. Mert a szomszédos szövetkezetek fejlődnek, s a tagság ezt is megsokallja, emiatt is eszébe juthat, hogy új vezetők után nézzenek... Az elnökök jó egynegyed része ma már diplomás. Zömük érettségivel rendelkezik. Becslésem szerint azonban legalább egynegyedük egyszerű parasztember, akiknek a mindennapi munka mellett nem maradt ideje kellő iskolai végzettséget szerezni. A kockázatot azonban nekik is vállalniok kell. Mindezekből a következtetés úgy gondolom, magától értetődő. Ha a gazdasági vezetők sorában a választott tsz-vezetőket vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek az emberek kiérdemelték, folyamatosan kiérdemlik a megbecsülést. Méltánytalanság legendákat, rosszindulatú pletykákat szőni tisztségük és személyük köré. Mert kiemelt helyzetüket, amiben vannak kétségkívül megérdemelték, megérdemlik. Itt azonban nem szabad még pontot tenni. Az elnökök körül ugyanis nemcsak az a fajta szóbeszéd terjeng, amiről eddig írtunk, hanem egy más típusú is. Ezt az adott szövetkezet tagjai pusmogják maguk között, vagy harsogják egy-két pohár bor után a közgyűlésen. Ennek lényege más, és itt az újságíró már nem tud oly egyértelműen a védelem pártjára állni. Ez a fajta szóbeszéd általában így hangzik: lenéz már bennünket az elnök - vagy a többi választott vezető — nem kíváncsi a véleményünkre, basáskodik felettünk. Nem tömegesen, az arányokat tekintve se jelentős mértékben, de az egyes közösségek életében gyötrően, fájdalmasan valóban jelen van ez a tünet gazdasági — itt már hozzá kell tenni: és politikai — életünkben. Akadnak elnökök, akiknek energiája fölemésztődik a külső partnerekkel való tárgyalásokban. Ügy érzik, megengedhetik maguknak, hogy „odahaza”, a tagság körében már ingerültek lehessenek. Sőt, eljutnak addig a tévhitig, hogy a tagság úgysem érti a gazdasági összefüggések bonyolult hálózatát, tehát legjobb a tagot meg sem hallgatni, hanem boldogítani, ha akarja, ha nem. A termelőszövetkezet: szövetkezet. A vagyont a tagok adták össze és gyarapítják, a kockázatot a tagok is vállalják, hiszen szanálás után az ő jövedelmüket fagyasztják be évekre, alacsony szinten. Az elnök nem a legfontosabb, ám fontos gazdasági vezető, de nem több, mint első a tagok között. Erről megfeledkeznie soha nem szabad. Földeáki Béla Üdülők a dolgozóknak Ötezer szanatórium, üdülő, A gyógyüdülőket az égha.1- sának, ezeket főleg a Krím gyógyüdülő — összesen 800 lati viszonyok és természeti Fekete-tengeri partvidékére a ezer férőhellyel — fogadhatja adottságok — gyógyforrások, „ , Baltikumba eavideiűlesí a beutaltakat a iszapfürdők — figyelembevé- aUaUD' a üalUKumt>a, telével telepítették. egyidejűleg a beutaltakat Szovjetunióban. A gyógyüdülők és szanatóriumok teljesen ingyenesek, az állam, a szakszervezetek és vállalatok szociális alapjaiból tartják fenn őket. Az üdültetés is igen kedvezményes, a az uráli hegyek közé és a Távol-Keletre telepítették. A gyermekeket ingyenesen kezelik. A szanatóriumokat különféle — általános, reuma, tüdő, szív és ér, ideg és egyéb — betegségek gyógyítására szakosították. Különösen nagy tényleges költségek 30 száza- figyelmet szentelnek a gyér- meglevők fenntartása pedig lékát viselik csak a dolgozók, mékek szanatóriumi gyógyítá- 800 millió rubelt igényel. Az újabb üdülők építésére a szakszervezetek évente 200 millió rubelt áldoznak, a A2 1972. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV |^Barholélip|vác| oVisMII oHejőcsabai Cementgyár w oBorsodi Húskombinát ....., °MVG járműgyártás o Pamutszövő-és Műbőrgyár o Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola 'Győr Lábatlan |o Bauxitbánya ll.j ''Rákhegy Tiorez külfejtés oGaqann Ho«rőmü\^ Nyergesújfalu L Dunakeszi oVörös Csillag Traktorgyár Borsodi S Leninváros BUDAPE 1° Hűtőházi •1 Jászégó a Tiszai a TVK oTVK polietiléngyár Várpalota 9 o Timföldgyár —1 *}"*• i! Í«uiltbény«^-Wy)rtd>> íxigethalom Százhalombatta |oVízlépcső I.) |o Központi úttörőváros*] Scékesfehérvái rL- ■■ ..V. joKönnyufémmOj ^November 7. Erőmű gázturbinás erőmű oPéti Nitrogénművek rekonstrukció és üj műtrágyagyár oCsepeS Autógyár motorgyártás + 0una menti Hőerőmű I. oDuna menti Hőerőmű H-lll. oOuna menti Kőolajipari Vállalat II. üzem Pollteh M Müsiakt Fii skill + Orvostudományi Egyetem ■joCement-ás Mészműl CS J ° farostlemezgyár! o Hullámpapirtoem o Tanárképző Főiskola BUDAPEST o Kőolaj-ás földgázipari létesítmény oHázápitö kombinát 0 Biológiai Kutató Intézet Központi beruházások: ♦ 1972-ig befejeződő beruházások o 1972-n áthúződő beruházások <6 187.2»he*» kezdődő boruttfctA&ok 1 Batthyány tér randezósá o 2 Metró K-Ny-i vonal o 3 Várpalota épités o 4 Kelenföldi távhőellátás* 5 Kartongép o 6 Csepeli Papírgyár hulfémvertikumüzem o 7 Millenniumi FAV meghosszabbítása o 8 Vörösmarty téri Kulturális Központ o 9 Metró É-O-i vonal o 10 Ikarusz karosszéria- ás járműgyár o 11 Semmelweis Orvostudományt Egyetem o 12IV. Házépítő Komhrnát + 13 Vörös Csillog Traktorgyár o 1972-ben 106 milliárd forint értékű beruházás megvalósítására van lehetőség. A terv a beruházási eszközöket a folyamatban levő beruházások befejezésének meggyorsítására összpontosítja, következésképpen az 1971. évinél kevesebb új beruházás kezdhető meg. A beruházások tervszerű végrehajtását szolgálták az 1972. január elsején életbe lépő kormányzati intézkedések Viharos évszak Dél-vietnami elbeszélők Mesék szépsége, legendák alakjainak vonzása keveredik a kegyetlenül nyers valósággal abban a tíz elbeszélésben, amelyet kötetbe foglalt az Európa Könyvkiadó. Nem csupán azért érezzük ezt, mert távoli, leginkább újsághírekből ismert világba pillanthatunk be az írások segítségével, hanem azért iS, mert a tragikus helyzetek mindig megszülik a hősöket, a való legendákat. Rendkívüli helyzetben a so rok is rendkívüliek, gyermekeké éppúgy mint felnőtteké. Pöttömnyi emberpalánták éreznek rá ösztönösen, hogy melyik az igazi oldal, hol van valódi hazájuk, s kemény, sok poklon áttörő felnőttek acélarca mögül bukkan elő a lágy, mélyen érző ember. Előbbire Anh Dúc: A fiú, utóbbira Gi- ang Nam: Egy tanítónő vallomásai című írása szolgál példaként. de mind a tíz novella a szenvedések, megpróbáltatások között is érző embernek megmaradó öregek, középkorúak, gyermekek sorát állítja elénk. Van, hogy szokatlan számunkra az a gyermeki őszinteség, mely a felnőttek sajátja is, van, hogy olvasás közben megleljük a művészi megformálás néhány fogyatékosságát, de tény: ezek az írások megkapóan szépek, a szó igaz értelmében a humanitás kiirthatatlanságának hirdetői. A legnehezebb fizikai munkák egyikének, a csatornaásásnak a gépesítésére kontsruálták szovjet mérnökök a képen látható szerkezetet. Az ék alakú acélváz két oldalán késekkel ellátott forgó tárcsák kaptak helyet, melyek a legkeményebb talajba is 135 cm mély csatornát képesek vágni. A szerkezet két oldalt, a csatorna széleitől 10—12 méterre szórja szét a „kifaragott földet”, így rögtön védőgátat is emel. A talajmarót traktor elé szerelik fel, a motor hajtó, energiáját hidraulika származtatja át a forgó tárcsákra. Ugyancsak hidraulikus úton történik a marószerkezet lesüllyesztése, illetve felemelése is. A traktor széles lánctalpai a rézsűsen kivájt csatorna szélén haladnak tova. Az árokvájó gép — a talaj minőségétől függően — óránként 50—450 köbméter földet emel ki. Szomorú rekord György Józsefné és Palik Istvánné, az Ipolymenti Egyesült Tsz új csirkeneveidéj ének gondozónői déli fél 12-kor befejezték az etetést. Egyikük a tápot takarította össze, másikuk kinyitotta a kazánház ablakát. Amint kihajolt az ablakon, gomolygó füstöt látott. A füst a csirkenevelde hátsó részéből tört elő. Jóformán a megdöbbenésre sem volt ideje, amikor a szomszédban lakó Gál Imre, a tsz szakmunkása rohant be. Gálék disznót vágtak az udvaron, onnan látta meg a füstöt. Lekapta a falról a poroltót, s megpróbálta oltani a tüzet. Ekkor már a nevelde mellett levő dombtetőről, a templomból kijövő emberek is észrevették a tüzet. Félreverték a harangot, és siettek riasztani a tűzoltókat. A két gondozónő kosarat kapott, rakta bele a kí- lencnapos kiscsirkéket. A tűz azonban rohamosan terjedt, a szél a völgy felől fújt, kergette előre a lángokat. ‘ Január 16-án, délben fél óra alatt leégett Nógrád- szakálban a három és fél millióba kerülő új csirkenevelde, 31 600 csirke égett benn. A kiérő tűzoltók már csak a földön lángoló anyagokat olthatták el. Az Állami Biztosító Nógrád megyei Igazgatóságának két munkatársával, Végh Géza irányító kárszakértővel és Schuyer Gyula műszaki-ágazati kárszakértővel látogattunk el a helyszínre. Az Ipolymenti Egyesült Tsz biztosítást kötött az új neveidére, így kárának egy része megtérül. A kárszakértők becslése szerint több mint hárommillió forint az épületkár — a kazánházi rész megmaradt —, az állat- és egyéb kár pedig mintegy 230 ezer forint. A nógrádszakáli majorban szomorú kép fogadott. A korszerű, szép épület helyén csak füstös, kiégett vasbetonoszlopok meredeztek az égnek. Ez minden, amit a tűz megkímélt. Sokra azonban ezzel sem megy a tsz, hiszen a megiágyult vas nem fogja a betont, könnyen lehet, hogy az oszlopok is használhatatlanok. A földet vastagon borítja a hamu. Elszenesedett fagerendák hevernek szanaszét, a műanyag hullámle- meztetöből is csak egy-egy darab fekszik a fekete hamuban. Nagy István, a tsz elnöke elkeseredetten szemléli a képet. Nem csoda, nagy reményeket fűztek a csirkeneveidéhez. — Mit jelent a tsz-nek ez a katasztrofális kár? — Termelőszövetkezetünk 1971-től kikerült a gyenge adottságú tsz-ek ártámogatásos kategóriájából. Az ártámogatást 1972-ben teljes egészében elvonták. Éppen a baromfiprogram biztosította volna, hogy a kieső ártámogatásnak megfelelő összeget kitermeljük. Hát ez most, úgy látszik, kútba esett, az idei évre mindenesetre. Jó lenne, ha a megye hozzásegítene bennünket, hogy legalább az idei évre soroljanak vissza a korábbi ártámogatásos kategóriába. — Hogyan érinti a kár a tagokat? — öt éve. aí egyesülés óta a tagoknak százszázalékos bért fizettünk, s volt esztendő, hogy nyereségrészesedést is osztottunk. A százszázalékos bér kifizetése most veszélyben van. A kár személyenként átlag 20 százalékos jövedelemkiesést okoz. A szakvezetés most azzal foglalkozik, hogyan lehetne a jövedelemkiesést pótolni. Növénytermesztési szerkezetváltoztatásra gondoltunk. i — A biztosító megtéríti a tényleges kárt. — Csakhogy eztel a mi veszteségünk még nem térül meg — mondja Nagy István. — Még akkor sem, ha a teljes kárösszeget, a maximumot kapjuk. Erre az évre a csirkeneveidére egymillió forint nyereséget terveztünk. A kieső nyereséget természetesen nem fizeti a biztosító. Ezenfelül az építőanyagok drágulása miatt az új neveidét csak 600 000 forintos költségtöbblettel építhetjük fel. Az egyesült tsz ludányhalászi és nógrádszakáli tagjai megdöbbenéssel vették tudomásul a hírt. Elkeseredettek, hiszen hatalmas érték lett a tűz martaléka. A szomorúság azonban nem megoldás, s ezt a tsz vezetői és tagjai is jól tudják. Az Ipolymenti Egyesült Tsz már a jövőt tervezi. Szendi Márta NÓGRÁD - 1972. január 26., szerda
