Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
HAZAFELÉ ' ■***? ?M (Pataki József rajza) Nyelvművelő soiok Az igeragozás irigoványai (III.) A tárgyas igaragozás nagybecsű örökségünk még az ugorság korából. Általa képes egy-egy magyar igealak utalni — az alany személyén és számán kívül — a cselekvés tárgyára is. Az indoeurópai nyelvek nem ismerik. Nincs meg a rokon finn nyelvben sem. A mondanivaló konkrétságára és egyértelműségére való törekvés nagyszerű leleménye a tárgyas igeragozás. Menynyivel összefogottabb tartalmú például a nézem jelentése, mint a nézek igealaké. A szeretem hasonlíthatatlanul többet mond, mint a szeretek. dat. de a vége mintha rosszul alkothatjuk azonos módon csengene. Nem vagyunk biz- kétféle mód személyeit. tosak abban, hogy mire vonatkozik a tudott ige. Ha a „vasideazetűnek maradni” kifejezéssel áll közvetlen kapcsolatban, akkor helyes. (Ekkor viszont fölösleges az ezt szó). Tehát: ebben az örökös drukkban vasidegzetűnek maradni csak Lehó tudott. De mi van akkor, ha a tudott ige nem az előbbi kifejezéshez, hanem az ezt szóhoz beszédű emberek nyelvhaszná. a A látja-lássa, látjuk-lássuk, lát. j átok.lássátok, látják-lássák alakpárok esetében például a felszólító formák nem foglalhatják el a kijelentő módú alakok helyét Mert különben „suksükölünk.” A „suksük” durva hiba. De legalább nyíltan jelentkezik. Sokkal alattomosabb a „szuk- szükölés”. Ez még iskolázott kapcsolódik? Mert ez a valószínűbb, Ebben az esetben a tudott alak nem jó. Az ezt szó határozott tárgyat képvilatába is beeszi magát, és szívós mint a kullancs. Nemrégiben egy tudóskongresszuson vettem részt. A felS milyen határozott irányult- a^kot kíván: sei, tehát tárgyas ragozású szólalásokban — legnagyobb ságot fejez ki a tárgyas rago- zasú faragják — szemben az alanyi ragozású faragnak alakkal! Azt a többletet, amit a mi ebben az meglepetésemre — egyáltalán örökös drukkban vasidegzetű- nem volt ritka az említett „szukszük”: „A deheroizálók a nemzet kollektív bűntudatát támasszák alá.” „A törtéezt csak Lehó nek maradni, tudta.” Témánkról szólva említsünk meg egy másik vonatkozást nelmi hősök példája a hazanyelvünkben egyszerűen egy is. Tulajdonképpen a tárgyas tárgyas igealak közelít, a ragozásnak „köszönhető” fiság érzését fakassza fel a fiatalságban”. „Most pedig a kitüntetéseket ossza ki.” Annyi volt a „szukszük” vagy egy névmás társításával sükölés”. Arról van szó, hogy hogy néhányan ijedtükben ragadhatják meg. A tárgyas néhány kijelentő módú . tár- igen nagy gyas alak megegyezik a fel' más nyelvűek csak a mondat nyelvhasználatunk egyik leg- egészéböl hámozhatják ki, rútabb kelevénye: a „sukigeragozás tehát kincse nyelvünknek — bánni is kell tudni vele. Egy szép nekrológban vastam a múltkor: „...ebben ják-írják. akkor sem használták, amikor pedig jogos lett volna. de szólító mód megfelelő formái- Ilyeneket mondtak: „Kény- val: vágja-vágja, nézzük.néz- szentették okét, hogy akasztói- zük, olvassátok-olvassátok, ír. az örökös drukkban vasideg zetűnek maradni, ezt Lehó tudott.' A -t végű Igénél azonban csak nincsenek ilyenfajta egyezések! Nálunk tehát — az előbSzép és megható ez a mon- biek analógiájára — nem alják szegre az ellenzékiségüket.” „Vigyáznunk kell, nehogy munkánk cinizmust fa- kasztjon.” (Akasszák! Fakasz- szon!) Dr- Szabó Károly Kommentár egy Madách-levél hez Eredeti Madách-levél. 1840 október 20-án írta a költő — tizenhét éves korában — Lónyay Menyhértnek, a nyolcak társaságban talán legbensőbb „eszmetárs jó barát”-nak. A cím önmagáért beszél: az és ez igen kedvező.. 120 előfizetővel már kijönnénk . ..” 4. A szerkesztőséget olyan „dolgozótárs” képviselje, ki a kormánynál nem rossz hitelű, a nemzetnél pedig nem gyűlöletes. vagy gyanús”. Az első egyetemista Madách „népsze- szempont a lap „engedelmérű újság alapításáról” fejti ki véleményét. A „népszerű” szó a címen kívül a szövegben is többször előfordul: Madách szótárában a kifejezés = népi, a nép számára. A levél tizenkét pontban fejti ki a szándékolt lapalapítás módozatait. A legfontosabbak ezek: 1. Madách a „vállalkozás korszerűségéről s az emberi méltóságnak megfelelő szentségéről” annyira meg van győződve, hogy arról — mint írja — „szólnom felesleges”. 2. „Szilárd eltökélésű és áldozatokra is kész társakat kell szerezni”, akik „felfogják azon mérhetetlen befolyást, re”, a második a lap „keletére” fontos 6. Az eléggé lazán és egyénien helyesíró Madách önkritikája és önfegyelmezési készsége van benne levele következő. fontos megállapításában: „Nyelvünk ortográfiájának e viharos szakában, hol köztünk is különböző írásmód divatozik, a tudós társaság írásmódját vélném be- fogadandónak, s a tagok által bármily ortográfiával írt munkák csak ezen (Madách kiemelése) ortográfiával nyomatnának ki.” 9. A lap ügyét „rendületlen alapokra kell helyezni”. (Ma. dách kiemelése). „A tagok melyet a népnevelés (Madách ünnepélyesen bizonyítsák kiemelése) a hon boldogságé- együttmaradásukat észbeli ra gyakorol.” munkálatokban, és pénzbeli 3. írja, hogy máris tájéko- segedelmekben örökös buzgal- tos ne legyen nyakunkon." zódott a megindítandó újság mukat e szent cél felé, mely a Az egész levélben meghaszebbre tekintő eszköz „népművelő egyesület” létesítéséhez. Vitathatatlan a javaslat körültekintő gyakorlatiassága: írója praktikus bölcsességét, nem mindennapi szervező képességét mutatja. Szinte mindenre gondol. Kiszámítja, hogy közadako- zásos gyűjtésből, vagy részvényekből lehet-e előnyösebben megszerezni az indulási összeget. Megszabja, hogy mi legyen a szerkesztő és szerkesztőség jogköre, milyen időközökben kell elszámolást tartani, hány tagú legyen a cikkek elbírálására jogosult választmány. S mennyi politikai bölcsességet bizonyít ez a tizenhét éves diákember, mikor aláhúzottan javasolja, hogy a szerkesztő olyan ember legyen, aki ,a kormánynál nem rossz hitelű”, 1840- ben vagyunk, „a nemzetnél pedig nem gyűlöletes, vagy gyanús” és figyelmeztet, ho. gyan lehet kivédeni, hogy „minden ülésben királyi biz■ •ikw' ^riffriúfi.iijjfliiii. >~y ,i~ ■ fUbACJLtt C IffMÜ f,L'* . '»*-***-^ f „ , e st rXv-'lt'. t ' jf j'y * - , s A. ,/ % M- Í A fotórészlet szövege: >yA társaság ne nézze e hírlapot mint egyedüli czélt, mely mégis csak eszköz, de mint egyenként tagjaiban iparkodjon a kitűzött jel mondatának megfelelni, mint bízzon azon reményben, mely kecsegtet, hogy e kis kezdettel egy később’ felviruló, s tér jede tt Népnevelő társaságnak magvait vetettük.” „nyomtatási költségei”-ről. „Länderer sok munkája révén hátráltatva lévén, hanyagab- bul vinné és drágábban.” ... „Tratner negyedrész formát- ba, 500 példányban hetenként egy-egy ívet 9—10 pengőért, népnevelés — egyik segédeszköze a kiadandó lap.” „Cikkek idegenektől is vétessenek fel”. A lapot tehát tó türelmetlenség vibrál végig és a sorokon átsüt írójuk optimizmusa. Bizonyos, hogy a lelkes diákembernek e leMegismerkedtem egy kedves, élénk VASÁRNAPI JEGYZET beszédű, fiatal kislánnyal, akinek az a foglalkozása, hogy hivatalból a szívekkel játszik, ezért kapja havi 1100 forintos fizetését. Ö kezeli ugyanis a gépet, amelyet elektrokardiográfnak, röviden EKG-nek hívnak. Ül egy zöld színű, kerek ablakocska előtt, amelyben aranyos fényjelek kúsznak jobbról balra és figyeli, hogyan dobogtatja szívét a vizsgálatára bízott páciFrontát/onulás lag száradására, az jár az eszemben, hogy mi minden rejtezik ezekben a szívekben, amit a legprecízebb gép sem képes fölfedezni, viszont képzeleens. Minden kontaktusa a gondjaira tünket annál jobban foglalkoztatja. bízott emberrel négy vagy öt elektromos vezeték és az ablakocska, amelyben egy gombnyomásra megelevenedik a szívdobogás. Halvány, fehéres vonalkák árulkodnak arról, hogy egyenletesen, egészségesen, vagy nyugtalanul. megbízhatatlanul működik-e az emberi test legfontosabb, legpótolhatatlanabb alkatrésze. Nincs sok munkája mostanában, s ha torlódnak is a páciensei valamelyik napon, akkor is főleg fiatalok kötelező vizsgálatait végzi. Ezek a fiúk vagy gépkocsivezetőnek készülnek, vagy peElképzelek saveket, amelyek csupán az utóbbi hetek hőmérséklet-ingadozásaira reagálnak, s nyugtalanná az úgynevezett frontátvonulás teszi őket. Ez még a kisebbik dolog (az én laikus véleményem szerint!), mert ez legfeljebb érzékenységünkkel,idegességünkkel áll kapcsolatban, és nem az elhasználódással, túlko pással. Mert egynémelyik szívben bi- .zonyára megláthatnánk (ha lenne hozzá látó szemünk!) a két világháborút is minden viharaival, s közvetlen értelemben vett frontátvonulásaival. Fédig gépkocsit várnak nagyvonalú szú- leimeket, tüzeket, pusztítást, üldözést, leik jóvoltából. kegyetlen könyörtelenséget, riadalmat, Kicsit irigylem ezt a készséges, embertelenségeket láthatnánk abban, ügyes, udvarias és hivatásszerető kis- amelyek esztendőkön át őrölték a szí- lányt, aki belelát a szívekbe, sőt már veket kemény malomkövekként, azért is irigylem, hogy joga és módja Láthatnánk szívet, amelyet a könny van a szívekbe tekinteni. (Vajon mi feszít, szeretettek és szeretők elvesztémlndenről árulkodhat egy-egy vizsgálatára bízott szív?) Faggatom és elárulja, hogy a megvizsgált szívek az ő laikus (elvégre se, halál és kétségbeesés, fájdalom és reménytelenség, szomorúság és keserűség miatt. Hány romantikus történet kitelne egy kis rendellenes szívdoboő nem orvos, s asszisztensnek is csak gásból! Évszázadok írói megélhetnének most tanul kétéves tanfolyamon!) véleménye szerint is nagyobbrészt egészségesek. Olykor nem érti azt. hogy egy. némelyik „bácsinak” úgy ver a szíve, hogy a szalag alig győzi befogni a jeleket. Mostanában egyre több olyan „bácsival” és „nénivel” találkozom, aki a szívére panaszkodik. Egynémelyik nem is mond többet, mint hogy: „Érzem, hogy van”; S talán a szívünk az. amelynél rossz jel, ha fölfedezzük létezését. S amíg a leletre várok, a szabelőle, mert a művészetet mindig ezek a fájó, szívszorongató érzések táplálták, lehet, hogy az első dalt. költeményt és prózai művet is a szorongásnak köszönheti az ember Mert ha nem is látunk a szívbe, érzékeljük mi a szívek tartalmi gazdagságát, amely végigkíséri életünket, mint egy család- regény. Láthatnánk szívet, amelyet a bőkezűség és gazdája kíméletlensége tett tönkre, a könnyelműség, amely hittel hiszi, hogy a szív elnyűhetetlen, olyan anyagból készül, mint a rakéta és a legnagyobb égést is nyomtalanul viseli el. Hányán sűrítették azokban a parányi szívekbe átvirrasztott, átdolgozott, pihenést nélkülöző éjszakáikat, az éjjel-nappali munkát, a bátor és konok munkatempót, mintha nem is a szívük osztaná szét ereikben a vért, hanem valamely gépi berendezés, mechanikai pumpa. Láthatnánk szívet, amelyet az érzések tüze emésztett el, lángolás égj lányért, egy fiúért, sőt a más nőjéért vagy férjéért; lángolás eszmékért és eszményekért, amelyek esetleg valóra váltak és új tüzekkel pusztitották az érzékeny alkatrészt, vagy esetleg késett a megvalósulásuk, s ettől parázslóit, hamvadt a szív. Láthatnánk szívet, amelyben társadalmi gondok, nagy igazságok és kegyetlen igazságtalanságok megférnek egymás mellett, mint a zavarosan áradó folyó a virágos rétek, mezők között. Láthatnánk szívet, amely még mindig dacol az elfutott idővel, s amely már fiatalon is fáradt, mintha öregemberé lenne. De minden-minden szorosan összefügg azzal, hogy emberek vagyunk és életünk tele van olyan epizódokkal, amiknek emlékei és hulladékai a szívben találnak veremre. Groteszk gondolatom támad. Jó lenne megnézni ennek a készséges kislánynak a szívét, aki éppen KlSZ-gyű- lésre készül, hiszen tevékeny aktíva, számítanak rá mindenkor, s aki talán az életről még vajmi keveset tud, legfeljebb sejt S ha tud is, szíve mélyén még nem raktározódtak el azok az anyagok, amelyek minden kis időváltozásra mozgásba jönnek és megijesztik a tulajdonost. Vajon mit mutatna a nagy, zöld szem a ferdén állított, szürke gépen? Lehet, hogy abból is kitelne néhány novella és elbeszélés, sőt még egy regény is? nemcsak szűk szerkesztőgárda vél írásakor égen-földön írná. „Fő iparkodásunknak semmi se volt fontosabb egy kell lenni a lehetőségig ócsó- népújság megindulásánál és ság.” (így!) ennek segítségével létrehozni „A netalán tán fennmaradt remélt népművelő társaságnyereség (a társaság célja nál. népnevelés lévén, nem egye- Madách „szent türelmetlen- dül ezen egy hírlap) népszerű ségét” mutatja az is. hogy munkák fordítására és terjesz. e levele után három nappal, tésére fordíttassék.” 1840. október 23-án újabb leA levél következő pontja velet ír Lónyay Menyhértnek, azért figyelemre méltó, mert Ennek címe már a végső cél- világosan mutatja, hogy Ma- ra tekint: „Javaslatok a Nép- dáchnak egyvonalba esően oktató egyesület tárgyában”, kettős célja van: egy népúj- E második leveléság, s utána ennek eszközé- ben tovább konkretizálja javéi — népnevelő társaság. vaslatait. Utal a „népszerű 10. „Szigorúan meghatáro- könyvek, § népet oktató intézandók a felveendő tárgyak, zetek” káros hiányára, s ki- meg azon néposztály, melynek mondja: mivel a haza szá- Ismereteihez és szükségeihez mára oly nagyon fontos „mo- szabandó a lap, meg a hír- rális erő leghathatósabb emel- lap szerkezetének alakja, és tyűje a nép felvilágosítása ehhez egy olyan férfinek ta- és nevelése, eltökéllénk ma- nácsa sem lesz felesleges, ki gunkat ezen Nép-oktató inté- a honjáérti munkálataiban zet alapítására, melynek cél- egy életet tölte”. (Madách itt ja lenne külföldi nyelveken konkrét személyre gondolha- írt népszerű munkáknak letett, de nem tudjuk kire, leg- hető olcsó áron közrebocsá. feljebb sejtjük.) tása, egy népújság létesítése 11. Ebben a pontban a le- és biztosítása, végre az ezen vélíró a megindítandó lap elő- nemű honni literatúra kívü- zetes propagálására tesz ja- rágzása.” vaslatot. Szükségesnek tartja a ter12. ...így reménylenünk lehet, vet minden megye ügyévé ne, hogy jön egy kor, mely tenni. „A tagok felosztatnának honunk egyik legérzékenyebb az újság szerkesztőségére és hiányát betöltve látná... a könyvek fordítóira.” s édes lenne azon öntudat, Aztán a befejezés: ez hogy ezt mi tevénk; az mind lehetséges, mind kiviheakarat szentsége, a buzga- tő __ s annyi haszonnal a l om áll a s;kerért.” honra, az emberiségre__ezért F igyelemre méltó a ja- ne merjünk-e kockáztatni?” vaslat kísérteit tartalma. A Úgy véljük, hogy mindez tizenkét port, bár Madach több egy tizenhét éves diák- csak „váz”-nak nevezi, meg- ember romantikus ambíciójá- fontolt és átgondolt tervet nál, betűtkóstolt becsvágyá- mutat. A lapalapitás min- nál — ebben az évben jelent den fontos szempontja logi- meg első publikációja, a Lant- kus rendbe sorakozik, fon- virágok. A levélből Madách tossági egymásutánba kerül Imre megható szép terve, ne. papírra; eljár nyomdáknál, mes jó szándéka bontakozik s már az árajánlat is a zse- ki, hogy minél előbb jöjjön bében. Átgondoltságra vall az is, és erre Madách ismételten utal. hogy a lap nem öncélú, hanem mesza kor, amikor már „a nép sem lesz kiskorú.” A megvalósulás nem rajta múlt. Szabó József r NOGRAD — 1972. január 23., vasárnap
