Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

Mikszáth és a kézirat Több, mint fél évszázada annak, hogy érettségiztem; 1916-ban történt ez. Ugyanab­ban az évben halt meg édes­apám. akitől az alábbi törté­netet hallottam. Megértéséhez el kell mon­danom, hogy atyám nyom­dász volt, betűszedő, és úgy 30 éven át egyfolytában dol­gozott az akkori Franklin • Nyomdában- (Abban az idő' ben nem volt divat a mun­Csakugyan. nemsokára meg­jelent, az akkor már neves író a nyomdában és érdeklő­dött apámnál: hogyan halad a munka? hetetlen volt. hiszen még az is csoda, hogy a puszta élet megmaradt. De agysejtjeim- ben, lelki szemeim előtt még ma is látom azt a ..svűrűs szivar”-t, amely kitüntetés , , , volt apám számára a Nagy — Szerkesztő ur — így apam Palóc-tói. s kitüntető emléke- — egy kis baj van. Megakad- zés lehetősége e sorok sze- tam. Nem tudom elolvasni a rény írójának, kéziratát... Mikszáth Kálmán születé­Mire Mikszáth, aki egy ^nekT f125' évfordulójára Ta­„„ „ ____ . , más István kitűnő írását ol­k ásvándorlás!) Megbecsült darabig nézegette saját írását, vashattam a Népszabadság szakmunkás volt, aki vagy kissé durcásan szólalt meg: keddi számában. Cikkének hat-hét nyelvén tudta egymás „Nézze barátom, én megta- utolsó mondata így szól: „Jobb nultam írni. maga tanuljon tőte olimsni mint róla.” Már­, . . , mint Mikszáth Kálmántól, meg olvasni. De meg jobb, ha Teljesen igazat adok a meg­ezt a mondatot kihagyjuk” emlékezőnék, mégis — talán és törölt néhány sort. mert nem ünnepsértés, ha most hét­mellé rakni az ólombetűket, hiszen abban az időben még a kéziszedés dominált. Többek között Mikszáth Kálmán egyik írását kapta 5 maga sem tudta már elöl- évtizedes emlékeimből én is meg, szedésre. Valamikor azt vasni. amit hetekkel azelőtt visszahozom a leírt, kis epi­mondottáik, hogy az olyan leírt zódot kézírás, amely olvashatatlan­, ... , Édesapám szabadkozott, nak latszik, csak a laikusok Mikszáth pedie előhúzta szi­ezámára az, mert a patikus, meg a nyomdász biztosan el tudja azt olvasni. Nos, bekövetkezett egy olyan helyzet, amikor a nyomdász sem tudta elolvas­ván« tárcáját és „nincs sem­mi baj, édes fiam” hangozta­tása közben megajándékozta édesapámat, egy akkor elég­gé drága, gyűrűs szivarral­Egyébként a „történelmi hűséghez” az is hozzátartozik, hogy én most másodszor írok erről a kis eseményről: sok ével ezelőtt is megírtam a „sztori”-t — ugyancsak Mik- száthról emlékeztek akkor is! Budapesten évtizedeken Mondanom sem kell, hogy ez a mikszáthi szivar soha k«dratot, mely ezúttal át megjelent és végűi aHor­Mikszath Kalman keze irasa golva grjZte. mint kedves em- thy-rezsim által megszüntetett volt. Nem maradt más hátra, léket. Volt ez a szivar az én „ÜJSÁG” című lap hasábja- mint félretenni a munkát, s kezeimben is. mert jómagam jn, |mCi -^ta sem felejtettem megvárni, míg a szerző be is- ereklyeként őriztem , meg. Sajnos, a két vilaghabo- nem látogat a szedoterembe, rd vérzivatarában továbbra is ami egyébként abban az idő- megőrizni egy, ha nem is ben szokásos dolog volt. akármilyen szivart, szinte lé­éi-.. Dr. Szálkái Géza ny. főorvos AJÁNLATUNK Egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy szokatlan fél­relépésen kapta rajta a feleségét. Hosszú ideig nem tudta elképzelni, minek köszönhető, hogy a korábban annyira ppn- tos feleség az utóbbi időben mindig elkésik az ebéddel, úgy, hogy őt, a férjét már féltékenység kezdte gyötörni. Sokáig tartott, amíg sikerült megfejtenie a titokzatos késle­kedés, illetve elfoglaltság okát. Akkor azonban kiderült, hogy az asszonyka ideje javát a televízió előtt tölti. Végig­nézi, végighallgatja az Iskola-tv szinte valamennyi adását. A számtan-méftant, az olvasást, a történelmet, az élővilá­got, a földrajzot, a magyar irodalmat, de még az angol és német nyelvet is. Felfedezte ugyanis, hogy ezekben a tv- adásokban a játszva tanulás rendkívül sok lehetósege lap­pang, s ezáltal nemcsak elmaradt tanulmányait pótolhatja, hanem lépést tarthat a különböző tudományágak gyors fejlődésével is. A tévé rendkívül sokat tett és tesz a gye­rekekért és fiatalokért, de mint a példából is láttuk, eze­ket az adásokat a legtöbb esetben a felnőttek is szívesen nézik. A televízió ugyanis ragaszkodik az iskolai tantervekhez, ue ugyanakkor az iskolai módszerektől eltérő, speciális eszközüket alkalmaz. Tudatos törekvésük az, hogy az álta­lános iskolai oktatás Segítésen kívül a 8. osztályt el nem végzett felnőtteknek is alapokat nyújtsanak tanulmányaik befejezéséhez. Nagyon érdekesek és értékesek a nyelvoktató műsorok, amelyek elé csakugyan érdemes odaülni, mert a1 ott elsajátított nyelvtudással egy-egy külföldi úton is ott­honosabbat: mozoghatunk. Azt hisszük, az csak hasznos lej hét, ha minél többen ülnek a képernyő elé, amikor az is­kolatelevízió sugározza műsorát. UuU L_1 A mártírok emlékének toztatja. jól ismeri a Horthy.: rendőrség módszereit. Mostani könyve már a magyar törté­nelem legszégyenteljesebb korszakának vallatást módsze­reit és börtönviszonyait is­merteti. A Margit körúti fog­házban együtt raboskodik a magyar ellenállási mozgalom Poll Sándor figyelmezte­tésére válaszolna a kötettel: „Ha megírnád mindazt, ami szóba került közöttünk, egé­A memoár irodalomnak ha- nisták százai ellen, megismer- zánkban gazdag hagyományai jük a „lassú napok embert vannak és népszerűségük azt őrlő egyhangúságát”, azt az jelzi, hogy az olvasókat álta- erőfeszítést, amellyel sokszor Iában érdekli a múlt. Napja- a vízvezetékcsöveken leadott inkban is egymás után jelen- morsejelekkel építették még nek meg, elsősorban az utób- a börtönben is a magyar jö- bi harminc-negyven esztendő vöt. eseményeit megörökítő, fel. Markos György a Közgazda­elevenítő kötetek, amelyeket sági Egyetem nyugalmazott sok hősével. Felejthetetlen az idősebbek azért forgatnak tanárának a neve mint a mar. képet rajzol Bajcsy-Zsilinszky szívesen mert életük egy- rista gazdasági földrajz egyik Endréről nemcsak a börtön- egy korszakát látják viszont, úttörője és termékeny írója ben való helytállásáról, ha- a fiatalabb nemzedéknek pe- ismert nemcsak hazánkban, nem a sopronkőhidai utolsó dig mindez már történelem és hanem szerte a világon. Nem- napokról is. Felejthetetlen je- valóságismereteit gazdagítja rég jelent meg Becsben né- lenet, amikor a „méltóságos a művek tanulmányozásával, met nyelven Magyarországról képviselő úrtól” az egyik őr- Tamás Aladár „Börtönfalak szóló könyve, de sokat tanul- zésükre kirendelt magyar ka- árnyékában” című visszaemlé- hattak műveiből ji felszabadu. tona kérdezi, hogy mikén Ítél­kezései Magyarország 1930— lás előtt is, amikor „Az orosz lene élniök a nagy rekvirálá- 1935 közötti munkásmozgal- ipar fejlődése Nagy Pétertől sok időszakában és a segít- mába enged bepillantást. A Sztálinig”, „A magyar ipar ségét kéri a parasztok nevé- szerző már előbb is jelentke- száz éve” című munkái meg- ben. zett önéletírásával: Nyugtalan jelentek. Megírta Magyaror- Leírja Nagy Jenő ezredesi árnyék című kötetében az szág gazdasági földrajzát, írt Tarsay Vilmos huszár száza- 1931—1932-es esztendőkről Ajkáról, a bauxitvárosról, de dós, Kiss János altábornagy számolt be, így mostani köte- írt olyan szociológiai megkö- kivégzését, megismertet Rajk te mintegy folytatása a már zelítésű műveket is, mint „Az Lászlóval és feleségével és a megkezdett munkának. ötven család és cselédei” vagy többi fogoly életével nemcsak Mintha egykori börtöntár- „Az arany, egy társadalmi a börtönben, hanem a Né­előítélet változásai” című mű. metországba való kitelepítés ve. nehéz vándorútjain is. (Sze­,jVándorló fegyház” címmel repel a rabtársak között Kus. most visszaemlékezéseit jelen- sinszky Endre újságíró is, aki szén egyedülálló írói feladatra tette meg, amelyekben az néhány évig lapunk olvasó- vállalkoznál... az itt össze- 1944. októberétől 1945. májú- szerkesztője volt.) került, sokfajta embert kelle- sáig terjedő időszak esemé- Űj megvilágításban állnak ne a sok-sok börtönéven ke- nyeit örökíti meg Művét „a előttünk a hősök, akikről azt resztül úgy bemutatni, hogy mártírok emlékének, akik is elmondja, hogy nem szabad egy nagy és egységes mű ke- szenvedtek és meghaltak a sablonosán elképzelni őket. rekedjék belőle.” magyar szabadságért” ajánlja. Az emberek különbözőképpen A szerző, aki előzőleg már de egyúttal a mai fiataloknak reagálnak a szenvedésekre és a 100 százalék című folyóirat is, akik bizalmatlan, kétkedő a halál gondolatára, önmagá- szerkesztése miatt volt bőr- mosollyal hallgatják, vagy ol- ról is elmondja, hogy ami- tönben, most a vidéki párt- vassák az ilyenfajta történe- kor közölték vele halálos íté- hálózat szervezése miatt kerül teket, amelyek számukra letét bizony nem érezte magát letartóztatásba. Előbb a Pest- már hihetetlenek. hősnek. vidéki, majd a Gyűjtőfogház Markos György, a KP ille- Kommunista és nem kom- lakója. Elítéltetése után ke- gális munkájában nagy gya- munista hősökről vall a szer- rül a szegedi Csillagbörtönbe, korlatra tesz szert a konspi- ző. akiknek hősi helytállása ahol együtt szenved a moz- rációban, több lakás tart fenn, buzdítást jelenthet mindenki, galom egyszerű embereivel, a külsejét is állandóan vál- nek a jövő építésében is. j de olyan nagyszerű hősökkel is megismertet, mint Karikás Frigyes, Rajk László, Kilián György, Révai József. A kinti törvények szabták meg ki miért került a rács mögé, SZÉPIRODALMI KIADÓ: Balázs betegségekről. szívbetegeknek, mondja a szerző de minden Anna: Tettének oka Ismeretlen. Lanefekier sAndorne: Szív-, ér­őmben «mint belső törvénvé- Cholncky László: Piroska. Csa- és vesebetegek diétás könyve. eínDJv törvényé n^y János: Forráspont. — Eörsi Magyar Imre: Stílusgyakorlat. — tol függött, miképpen viselte István: Különremény. Gergely EUROPA: Arisztotelész: Niko­el ezt az időt. Sándor: Drámák. Goda Gábor: makhoszi Ethika (Magyar Heli­rra rvs r Egy naplopó naplója. Hubay Mik- kon) Colette: Kóborélet és más íamas Aiaaar a Kitűnően l6s. viszek, ülés Béla; Kár- kisregények. Bohumil Hrabal: ábrázoló író éles, figyelő Páti rapszódia. Jókai Mór: Kár- Táncórák idősebbeknek és hala- szemével nézte az pseménve- oáthy Zoltán. Rákosy Gergely: dóknak. Jacques Meunier—A. M. két ísv emlékezései révén Fülüket hegtet« eleíántok. - Savarin: Szübakó éneke - Vér­Két, ^ így eimeKezesei révén CORVINA: Árion 4. Nemzetközi fürdő Amazóniában. Antonie de megismerhetjük azokat a Költői Almanach. Heinz Mode: A Saint-Exupéry; Éjszakai repülés, módszereket amelyeket az nő az indiai művészetben. — George steiner: A tragédia halk- *rio™ MAGVETŐ: Lukács György: Tör- la. Történetek az Ezregyéjszaká­aiiam Képviselői „törvényé- ^értelem és osztálytudat. — ME- ból. (Magyar Helikon). Vízesés — sen” alkalmaztak a kommu- DICINA: Dr. Gábor György: Szív- Mai moldován elbeszélők. Ismerd meg hazádat Megkezdődött a szervezés az ez évi társasutazásokra a Nógrád megyei Idgenforgal- mi Hivatalnál. A hivatal szervezői elsősorban belföl­di utakra „toboroznak” tu­ristákat a megye üzemeiből, hivatalaiból. Szép számmal akad jelentkező, csatlakozó az ,,Ismert meg hazádat” — mozgalomhoz. A belföldi utak mellett — mint hírlik — a nyár folyamán egyéni és társasutakat is szervez az Idegenfrogalmi Hivatal a bolgár és román tenger­partra. A hét könyvei Mikszáth Kálmán: tapintatosan bocsánatot kért, hogy eltávozhassák néhány percre, megtudni a történte­•* A mai, vasárnapi műsorból külön Is olvasóink figyel­mébe ajánljuk A dűnék és a tenger cimű magyarul be­szélő dán ifjúsági filmet (9.50), a Pedagógusok fórumát (14.30), a.Tané Eyre 4. résrét 115-35), a Rusztaveli földjén című dokumentumfilmet (16.00), Leonard Bernstein mu­zsikáló műsorát (17.15), a Deltát, a Tv tudományos híradó­ját (18.10) és végül Mikszáth Kálmán: A fekete város cí­mű regényének tévéváltozatát (20.05). L. Gy. Ellenőrök érkeztek — Rózsika, most abból a konyakból hozzon, ame­lyikből a múltkor kettesben olyan alaposan becsíptünk! (Takács Imre karikatúrája) 4 NÓGRÁD — 1972. január 23., vasárnap KÍSÉRTET LUBLÓN *»•» Amire a páter kétségbe­esetten ütött a homlokára (ki­csi híja, hogy agyon nem ütötte magát), s remegő ke­zekkel nyitotta ki a kapuaj­tót. — Parancsoljon, királyi fel­ség! — Pszt! Vezess bennünket, páter, a fejedelemasszonyhoz. A király, ki gyakran jött vadászatokra a bozlácsnyai erdőségbe, ma elvált Nowog- radszkyval a társaságtól, azt mondván az uraknak: — Min­ket, urak, délig ne keresse­tek. Nekünk külön utunk van, s a zsákmányt nem akar­juk megosztani veletek. — Valamit szimatolsz, Ágost? — kérdé a jelenlevő Frigyes weimari herceg, a szenvedélyes Nimródok kíván­csiságával. — Egy vadmacskát — fe­lelte a király mosolyogva. A herceg csodálkozva dör- mögte: — Egy vadmacskáért eny- nyi teketória! Én már tízet is lőhettem volna. A fejedelemasszony, a fi­nom, lenge, szelíd járású Han­na grófnő (a krakkói társa­ságok lelke — a múlt szá­zadban), megörült a király­nak, aki vidáman nyújtotta feléje kezét: — Eljöttem, grófnő, hogy míg a többiek a vadakat gyilkolják, én ezalatt önnel reggelizzem. — Nagy kegy fölségedtől — szólt Hanna grófnő mély meghajlással. — S jólesik nekem, aki a világot elhagy­tam. hogy öreg napjaimra éppen a legfénylőbb sugara süt rám ide a föld alá.., Az élelmes Nowogradszky megsúgta bizalmasan a fe­jedelemasszonynak, hogy a király szeretné látni Kaszpe- reknét. Azért igen tapintatos inszcenéria lenne, ha az ér­dekes nőszemély szolgálná fel a reggelit. Tikkasztó nap volt. A ki­rály künn kívánt reggelizni a zárdakertben, a fák hűs lombjai alatt, hol szép sát­ra volt a fejedelemasszony­nak. aranyozott kopjákra fel­tűzdelt olivazöld szövetből. A kert igen csinos volt. Egészen a Hanna grófnő íz­lése; csupa egzotikus füvek, pálmák, sások, orchideák; nö­vények, amiknek nicsenek virágjaik. Éppen ide illők; szüzek közé. akiknek nincse­nek szerelmeik. Minek meséljem... A reg­geli fölségesen ízlett a ki­rálynak, de jó is volt. (Telt a nagy Straden-vagyonból jó pince, jó éléstár.) A király otthon se eszik különben. Hát még a felszolgálat? Kasz- perékné hozta fel a vajat, gyümölcsöt, pecsenyét az asz­talra. ö öntött a király poha­rába. Szép fehér suhogó kötény­ke volt eléje kötve, s karja­in egész könyökig felgyűrve az ingváll. Olyan szép színű húsa volt, mint a barackvi­rág. A király elbódult a nézésé­re. Hát még az a fehér nya­ka. igéző mélyedéseivel, édes rejtélyes gödreivel, vonalaival, mert a nyakat is meztelen hagyta a nagy hőségben, de csak kis darabon. — Milyen nyak — mondá halkan, jelentőségteljesen No­wogradszky. A király fölhörpintett egy pohár spanyol bort. Meg­csillant a szeme (nem csodp, hiszen már a negyedik po­hárnál van). Koccintott a fejedelem­asszonnyal, aztán visszasúgta N owogradszkynak: — Adnék egy mérföldet a birodalmamból, ha még lát­hatnék belőle egy arasznyit... E pillanatban erős kala­pácsütések hangzottak a ka­pun. A fejedelemasszony, aki máris látta, hogy fölösleges, két. Nowogradszky mosolyogva válaszolt a király ömlengésé-' re: — Fölségednek bizonyára elég hosszú és széles a biro­dalma. de egy mezei virág elültetéséhez nem kellenek mérföldek, elég egy piciny vi­rágcserép. De a király nem felelt, sie­tett az alkalommal élni, meg­szólította a szépasszonyt; — ön az a híres Kaszpe­rekné? Piros lett. mint a láng, egész füle tövéig. Azt hitte, csúfolják. S most már ő is fölegyenesítette a darázsdere­két kevélyre, s fölszedte két kezét parasztosan a csí­pőire: — Az vagyok, ragyogok — szólt kihívóan —. ha ép­pen tudni akarják. Hát az­tán? A király zavarba jött az ilyen szokatlan modortól. Ez nem a Lecouvreur Adrienne bágyadt, langymeleg nyafo- gása. — Ön tetszik nekem szép­asszonyka — szólt a király. Kaszparekné fitymálva néz­te végig. — De maga nekem ugyan nem! Hogy nem restellnek ilyen meglett emberek ilyen­ről beszélni, ilyen helyen...’ Nowogradszky önkéntelenül felkiáltott: — Vigyázz a szavaidra! A királlyal beszélsz, szerencsét­len! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom