Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Kemény, férfias munkát végeznek a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Vilcsek Józsefné és Zsíros Józsefné. A fizetésük is komoly, soha nem marad alább a férfiakétól. Nem volt még egy hónapjuk sem, hogy 2000 forintnál kevesebbet kerestek volna. Néha több száz forinttal is többet keresnek ettől. Meg alakították szocialista brigádjukat is, ebben sem maradtak le a többiektől. Munkájuk, az elkészült bútorrugók összekötése, csomagolása mindig kiváló Eletet játszanak Az idősebb nemzedék nem' tudja megemésztem azt az állapotot, ami az egyesüléssel alakult ki Nógrádsipeken. Erről értesített levelében azon a vidéken élő rokonságom egyik túlontúl önérzetes tagja. Nem mondott újat, mert éppen az őszön Tóth Ferenc, az egyesített tsz-gépcsóport vezetője kiadós vitát folytatott Matuzka Józseffel, a si- peki üzemegység vezetőjével arról, hogy melyik földet szántsák elsőnek, a jó minőségűt, vagy amelyikről köztudottan csak néhány mázsa termést tudnak kinyögni. Mint történetesen a hegyes- völgyes fekvése miatt nem sokat érő sipekiről is. Tóth megmondta: ha elvégzik a jobb földek művelését és az idő még engedi, szántanak. A maga őszinteségével hozzáSajnálatos dolog, hogy emelkedik az állami gondozottak száma. Nevelőintézeteink minden lehetőt megtesznek, hogy a magukra maradt, vagy magukra hagyott gyerekek lehetőleg teljes értékű állampolgárokká legyenek, de közismert tény, hogy a családi környezetet semmi sem pótolhatja egészen. A kisgyermekeknek nagy idején az igen nehéz posztot, talán ennek köszönhető, hogy a sablonos óvodai foglalkozásoktól eltérő, igen érdekes nevelési program alakult ki. Minden napnak legyen valami öröme. Ez volt a jelszó, és a gyerekek játékidejébe különféle „otthoni1- elfoglaltságok kerültek. Az évszaknak megfelelően tavasszal kisföl- decskéjükbe búzát, kukoricát denki a neki leginkább tetsző munkafázisból veszi ki a részét Az óvó nénik segítsége, felügyelete mellett játékosan -tanulják meg az életet. A kiváló módszernek áttételes eredményei is vannak. A gyerekek jobban megbecsülik saját holmijaikat, és értékelik mások munkája eredményét is. A közösen végzett tevékenység hatása abban is megmutatkozik, hogy a gyerekek 6 éves korukban általában elérik az iskolaérettséget. Az országosan is egyedülálló módszer elnyerte a felsőbb szervek elismerését is. Gáspár Imre szenzáció, ha segíthet a mamának süteményt sütni, ha ott lehet a téli esték toll fősz taßain, kukoricamorzsolásain, ha kenyérsütéskor kemencébe kerül az ő cipója is. A családban nevelkedett gyermekek átélik ezeket a sokszor apróságnak tűnő élményeket. A 3—6 éves kor az, amikor kiformálódik, megalapozódik a gyermekek egyénisége. Nagy szerepe van a közösségi szellem kialakításában a későbbi munkára nevelésben az ilyen kis hézkörüli elfoglaltságoknak, a jól végzett munka örömének. A felsőpetényi gyermekotthon kis lakóinak az év minden napja hoz valamit a családi örömökből. A másfél évtizede működő intézmény vezetője gyakorlati tapasztalatok nélkül vette át annak ás énekszóval vetnek, madárijesztőt állítanak, nyáron a legelőn gyűjtik az elhullott tollakat, ősszel betakarítják a kis termést, csipkebogyót szednek. Télen a saját termésű kukoricát morzsolják, hogy aztán mákos kukoricaként fogyasszák el másnap, mikor a nyáron ö<sz- szegyűjtött toliakkal tolifosz- tást rendeznek. A leszedett gyümölcsből befőttet, lekvárt készítenek, búzájukat megőr- lik a malomban, aztán kenyeret sütnek belőle a gyerekek. Mindenki két-két cipócskát. Egyet magának, egyet pedig ajándékba valakinek. Nagyon szeretnek adni. Talán jobban mint kapni. A foglalkozások nem kötelezőek, de ki maradna a homoktortánál, amikor „igazi” süteményt 6Üthet? A közösen-végzett munka során mintette: — Ez a felsőbb parancs, éri ől nem vitatkozom. Máig nem felejtik a sipe- kiek, hogy a felsőbbség nekik ilyen üzenetet küldött. Különösen az idősebb nemzedék lázong. Matuzka Jani bátyánk a napokban kint az erdőn, ahol most favágással töltik napjaikat, ezzel foglalkoztatta társait. Megtoldva, hogy ezután a kisemmizés következik. Az öreg Doman János pedig a téli estén, nyolcvan évét meghazudtolva hihetetlen szellemi frisseséggel igazolta, hogy kincset érő a sipeki határ, mert amikor ő lovaival megdolgozta, 8—9 mázsa gabonát is betakarított róla. Hozzátette: — Bízzák rám. majd én megmutatom... Olyan becsülete lett az öregnek, hogy szinte megfiatalodott tőle. így cukkolják egymást és tolják Matuzka és biztonság Az új esztendő elején, személyes számvetések és vállalkozások idején mindenki szemügyre veszi azt a környezetet is, amelyben él, amelyben megvalósíthatja 'elgondolásait. Ilyenkor még a közügyekben kevésbé járatos ember is felfedezi, hogy legközelebbi jövőjét sem tervezheti anélkül, hogy ne venné számításba a közösség, az ország sorsának alakulását. A közügyekben elkötelezett emberek pedig pontosan megfogalmazzák kérdésüket is: Folytatódik-e tovább a párt tizenöt éven át bevált politikája? Biztonságos, kiszámítható viszonyok között tervezhetem-e ezentúl is cselekedeteimet? Ezek a kérdések túl köznapiaknak tűnnek, de a gyökerekig hatolnak. Társadalmunk nagy részének gondjait fejezik ki. Nem csoda, hogy évről évre visszatérnek. Abban sincs semmi csodálatos, hogy időnként aggódás bujkál ezekben a kérdésekben. Régi sanyargatott múlt reflexei munkálnak idegeinkben, az az évszázados tapasztalat, hogy akkor kell igazán aggódnunk. ha jól megy sorunk. Hiszen a jó csak röpke epizód, véletlen lehet az életünkben, s ezért a röpke nyugalomért drága árat kell fizetnünk. Még mindig nem szoktuk meg másfel évtized alatt, hogy a világnak ebben a részében következetesen épül a szocializmus úgy, hogy közben az állampolgárok személyes javakban is gyarapodnak. A politikánkért való aggódás egyúttal ennek a politikának nyújtott aktív támogatással párosul. Paradoxonnak tűnik, de úgy is mondhatnánk, hogy pozitív aggódásról van szó, amellyel a tömegek visszaigazolják irányvonalunkat. Ez nyilvánult meg a párt X. kongresszusa előtti és utáni vitákban, eszmecserékben is. Kiderült, hogy ha a közvélemény valamivel elégedetlen, úgy elsősorban azzal, hogy helyenként nem elég következetesen valósítják meg ezt a politikát. Ezért határozhatta meg a X. kongresszus abban a meggyőződésben a párt további politikáját, hogy minél szilárdabban tartunk ki politikánk elvi alapjai mellett, és minél körültekintőbben vesszük figyelembe a változó körülményeket, annál megalapozottabban, kiegyensú- Ivozottabban haladhatunk a szocializmus építésében. Természetesen megtévesztő félrevezetés ienne azt sugalmazni, hogy nálunk a szocializmus építése zavarmentes idill, amelyben megtestesült az emberek vágya. Ezt az állapotot nem értük el és feltételezhetően soha nem is lesz olyan korszak az emberiség történetében, amely mentes lesz az ellentmondásoktól. • Politikánk nem őzért nyert bizalmat és nem csökkenő, tartós tömegtámogatást, mert problémamentessé tette az életet — ezt nem is tehette meg hanem azért, mert sokrétűen tagolt társadalmunkban sikerült az emberek alapvető érdekeit úgy összehangolnia, hogy személyes törekvéseinket nem kell nap mint nap a társadalommal szembehelyezkedve megvalósítani. (Tagadhatatlan persze, hogy létezik egy szám szerint nem nagy, de hatásában sokakat irritáló réteg, amely egyéni ambícióit a társadalom rovására éli ki.) Társadalmunk biztonsága tehát a párt politikája változatlanságára alapul. A változatlanság ebben a vonatkozásban nem konzervativizmust jelent. Ellenkezőleg: feltétele a haladás szorgalmazásának, biztosításának. Azt jelenti, hogy változatlanok alapvető céljaink és ezeket szolgáló elveink, módszereink. Azt jelenti, hogy a párt a marxi-zmus—leninizmus általános érvényű tanításait alkalmazza hazánk viszonyaira-, amiből viszont a változás szelleme következik. Vagyis: szembenéz a valósággal és tevékenységét mindig a fejlődés követelményeihez igazítja . Az újra való változatlan készségnek köszönhető, hogy a párt az elmúlt tizenöt évben nagy horderejű változásokat kezdeményezett és oldott meg oz egész társadalom összefogásával. A sorozatos és sikeres kezdemenvezéseknek megvan a társadalmi feltétele: népünkben magas fokú politikai érettség fejlődött ki azáltal, Fogy a párt megtalálta a népoel kiépítendő |ó kapcsolatok alkalmas módszereit. A leiadui tk megoldása közben nagy gondot fordítót* a különböző osztályok és rétegek sajátos érdekeinek egyeztetésére és lehetőség szerinti kielégítésére. Abból indult ki, hogy a dolgozó tömegekben rejlő energiák megmozgatásához nc-m elegendő a szocializmus puszta jelszava, hanem a szocializmus fölényének és az ■ '.n számára is érzékelhető előnyeinek is be kell bizonyosodniuk. Az érdekek figyelembevétele nehéz dolog, és csak helyes, a perspektívákat is figyelembe vevő szövetségi politika alapján oldható meg. Sikeres haladásunk közben természetesen találkozunk türelmetlenséggel is. A türelmetlenség egyik-másik fajtája hasznos, mert tettekre, c hibák kiküszöbölésére ösztönöz. Jelzi, hogy az emberek egyre kevésbé hajlandók együtt élni torzulásokkal, tűrhetetlen jelenségekkel. Van azonban másfajta türelmetlenség is, amely káros illúziókból táplálkozik, abból a hiedelemből. hogy a szocializmus teljes felépítésének nagy gazdasági és politikai feladatai rövid távon megoldhatók volnának, a megoldás csak azért késik, mert egyes emberek elmulasztják megtenni a szükséges intézkedéseket a megoldáshoz. Nem tagadható, hogy ez a mindent szabályozni akaró túlzott igény emberi szükségletből takad. Az emberek többsége harmonikus, rendezett világra vágyik, amely biztonságos keretet ad életének és kiszámítható válaszokat cselekedeteire, amely kielégíti igazságérzetét és ugyanakkor érvényesülni hagyja törekvéseit. A párt politikája nem azért jó és nem azért alkalmas a társadalom irányításara, mert megszünteti az ellentmondásokat, hanem mert tudatos erőként az ellentmondások, konfliktusok szövevényéből képes kiemelni és érvényesíteni az előremutató -progresszív elemeket, s ezekre támaszkodva gátat vetni a visszahúzó erőknek. A párt politikája hosszú távra szóló, messze- tekintő politika. Lehetővé teszi a társadalom pozitív erőinek a közös célra való tömörítését. Az előttünk álló új esztendőben is a biztonságos haladás legjobb eszköze lesz. Pozsgai Imre Nagy a család Jóskát, az üzemegység vezetőjét, hogy hadakozzék a si- pekiek becsületéért. Ecet Janos, a tehenész már addig elment, hogy azt mondta: — Kisemmizésünk ellen harcoljunk... Érdekes, a fiatalabbak nem vesznek részt a fene nagy önérzetből eredő lázongásban. Sokkal higgadtabbak, többet törődnek a munkával, mint a vitatkozással. Itt van például Csizmadia Antalné. Azt mondja, hogy az egyesülés óta mindig kapnak munkát. A múlt esztendőben is ledolgozott háromezer órát. Amikor végeztek otthon, mentek Varsányba, vagy Rimócra, mert a három község határa alkotja az egyesített termelőszövetkezetet. ök világosabban látják a helyzetet és az érzelemre nem sokat adnak, amikor az értelem pénzt hoz nekik a házhoz. Nekik van igazuk. Maroknyi kis birtok a sipeki, hegyből meg erdőből áll. A föld minőségét már említettem, Ha beleszakadnak, akkor sem tudnak olyan mennyiségben termelni, hogy kifizetődő legyen a tsz-nek. Arra hivatkoznak, hogy bezzeg amikor önnálóak váltok, egy munkaegységért 46 forintot fizettek. De ezzel ki is merült minden tudományuk. Újratermelni nem tudták magukat. Akkor még ott volt az állami támogatás és más, manapság már nem létező kedvezmények. Csak ezekkel tudták előállítani azt, amit előállítottak. Ennek megértéséhez még különösebb közgazdasági tudás sem szükséges. Az egyesülés után — amit elsősorban ők szavaztak meg — már nem gondolkodhattak csupán sipeki, csak összgazdasági méretekben. Ez pedig azt diktálja, hogy csak teljes egyetértésben lehet azon a vidéken is élni. Csakis nagyon szoros összefogásban dolgozva. Nem érdemes sok időt vesztegetni rá, de feledni azért nem szabad, hogy két esztendeje a tsz veszteségesen zárta az évet A két és fél millió forint hiányért a si- pekiek is felelősek. Az elmúlt évben, akit egy kicsit is érdekelt a mezőgazdaság sorsa, mind nagy izgalommal figyelte, mit fognak az évvégére, produkálni az új erőkkel felfrissített vezetők, na és természetesen a tagság. Hiszen nagyrészt ezen múlik, mi hogya,n alakul. Nem vettek fel hitelt, az esedékes adósságukat rendezték, a munkabér nyolcvan százalékát pontosan, időre fizették, a zárszámadáskor kifizetik — és ez már biztos! — a hátralevő húsz százalékot is. A javak ilyen rendezésének, elosztásának a sipekiek éppen olyan részesei, mint a másik két község dolgozó né- népe. Mert legyen bár kedvezőtlenebb a sipeki viszony, a részesedésből nem röviái- tik meg őket. Ez tény, erről vitatkozni sem érdemes. Akkor miért írják az elkeseredett hangú levelet? Miért vitatkoznak a nógrádsipekiek? Azért mert akik vitatkoznak, nem értik meg a dolog lényegét. A központi vezetőség nagyon megfontoltan, Juhász Pál tudósemberrel szövetkezve dolgozta ki tervét és végzi a munkát, hogy a szorgalomhoz méltóan boldoguljon a közös gazdaság. Ennyi tudatosság még soha nem volt a gazdaság vezetésében, mint most. Tudják, hogy legolcsóbban, legeredményesebben hol termelik a gabonát,, hol a burgonyát. és hogyan nevelik az állatokat. Másképp nem is lehetne csinálni. A tervekben a sipekieknek éppolyan fontos szerepet osztottak, mint a varsányiaknak, vagy a rimóciaknak. Ezt a tervet sértett önérzetből eredő lázongással megzavarni, vagy értékében megcsorbítani vétek lenne. Mit szántak a sipekieknek? A környezetükhöz, a föld minőségéhez legjobban illő állattenyésztést: növendékmarhákkal, juhászaí- tal, sok csemegebáránnyal. Azonkívül természetesen nő- vényféleségeket is. A hasznavehetetlen területeken legelőt. Ahol pedig a föld erre sem alkalmas, erdőt. Ez az, ami a pénzt hozza majd. Ebben a szép tervben kell elmélyülni Nógrádsipeken is az értelmetlen zúgolódás helyett. Mert lehet, hogy esztendőkkel ezelőtt néhány igával ugyan megtermelték, ami a családnak elég volt, de most! Nagy a család! Sok kell! Jó kell! Erre biztassák magukat Nógrádsipeken, skik segítnei akarnak. Akik pedig nem, azok ne zavarják a munkát! Bobál Gyula NOGRAD - 1972. január 23., vasárnap 3
